Payday Loans

Keresés

Bűntudatos gyerekáldozat PDF Nyomtatás E-mail
35. Gyerekkorok - gyereksorsok
2016. szeptember 05. hétfő, 20:56

"Az

orgazmus az egyik,

amit a legnehezebb feldolgozni"

 

"Csak megsimogattam a kislány mellét", "de a gyerek is akarta!" - ilyen és ehhez hasonló érvelésekkel találkozott egy bíró a gyerekek ellen elkövetett szexuális bántalmazásos tárgyalásokon. Van, hogy a család ellenében kell végigvinni az eljárást, mert az egész família összezár az áldozattal szemben. A szexuális erőszakot elszenvedőknek sokszor évek vagy évtizedek kellenek ahhoz, hogy el merjék mondani, mi történt velük, és rájöjjenek, nem ők a hibásak és felelősek azért, ami történt. Bár az eljárás megterhelő az áldozatnak, a szakember szerint mégis érdemes feljelentést tenni.

"Olyan is volt (érettségi előtt), hogy két hetet késett a menzeszem, és akkor apu azt mondta, h semmi baj, ha terhes vagy, akkor majd azt mondjuk anyádnak, h van egy barátod, lefeküdtetek, és elvetetjük. Egyszer azt is felajánlotta, hogy ne érezzem rosszul magam, majd fizet érte."

"Minden olyan szexuális tevékenység, amely felnőtt és gyerek között történik, abúzusnak minősül" – írja a Muszáj Munkacsoport (avagy Munkacsoport a Gyerekkori Szexuális Abúzus Áldozatainak Jogaiért) kiadványa. "Gyerekek között akkor beszélünk ilyenről, ha legalább 3 év a korkülönbség, és a nagyobb tudatosan és szándékosan a saját maga szexuális ingerlése, kielégülése vagy a hatalmának gyakorlása céljából használja a másik gyereket."

„Körülbelül négy és hat év körül lehettem, amikor a nagybátyámnak kedve támadt rám. Az emlékezetemben nincs kezdet, nincs idő és nincsenek hangok, csak képek, amik bevillannak. 13-14 éves koromban elmondtam anyámnak, hogy rossz dolgot csinált velem a nagybátyám kis koromban. Anyám elvitt nőgyógyászhoz és nyugodtan hátradőlt, mert szűz voltam. Nem kaptam segítséget tőle.”

A munkacsoport szerint teljesen egyértelmű abúzuson kívül - mint a behatolás, fogdosás, dörgölőzés, szexuális jellegű érintés, vagy az erre történő felszólítás - szexuális bántalmazásnak minősül a gyerek szexuális töltetű fényképezése, pornográf felvételek mutatásra, és az UNICEF gyermekjogi szakértője, Lux Ágnes szerint a szexuális tartalmú viccek mesélése is.

© 

„Ha már a tabuk döntögetésénél tartunk, akkor beszéljünk azokról a testi reakciókról is, amik teljessé teszik az önvádat, a bűnösség érzetét és a zavarodottságot. Igen, az orgazmusról, mert igenis erőszak során is küldhet ilyen jeleket a test az agynak… Azt hiszem, ez azok közé tartozik, amit a legnehezebb feldolgozni…Idővel elhittem, hogy nem vagyok több, mint egy kurva, magamat is annak kezdtem látni. Meg akartam halni, minden éjjel sírva aludtam el és azért imádkoztam, hogy ne jöjjön el a holnap. Nem bíztam senkiben.”

Eltérő nemzetközi statisztikák vannak arról, hány gyereket bántalmaznak szexuálisan – ráadásul a látencia igen nagy. Több nemzetközi kutatás is készült, az egyik szerint minden ötödik gyereket bántalmaztak szexuálisan, míg más adatok alapján a lányok közül minden 6.-7., a fiúk közül pedig minden 10. érintett.

Itthon a Belügyminisztérium 2010-15-re vonatkozó statisztikái szerint 154 gyerekkorúval (14 éven aluli) és 119 fiatalkorúval közösültek erőszakosan, szexuális erőszakot több mint 350 (18 éves korig vett) gyerek élt át, szeméremsértést és szemérem elleni erőszakot pedig összesen több mint 1500 gyerek ellen követtek el.

A rendőrségtől kapott tájékoztatás szerint a családon belüli eseteket nézve tavaly 118 ügy zárult vádemeléssel, elenyésző számú esetben fejeződik be a nyomozás enélkül. Felfüggesztik a nyomozást, ha nem tudják megállapítani, ki követte el az erőszakot, vagy ha a beszerzett adatok alapján nem lehet egyértelműen megállapítani a bűncselekmény elkövetését.

Az elkövetők döntő részben családtagok: nevelőszülők, szülők, nagyszülők, vagy távolabbi rokonok. A klasszikus idegen cukrosbácsi kevésbé jellemző, bár az is előfordul.

"A legaberráltabb ügyem az volt, mikor egy huszonéves fiatal véletlenszerűen kiválasztott gyerekekre gumicsizmát adott, amelyet nyalogatott és közben maszturbált. 6-8 éves gyerekekkel is megtette ezt" – mondta Somogyi Gábor bíró, aki 14 év alatt első vagy másodfokon eljáró bíróként több mint 100 olyan ügyben döntött, amelyet gyermek elleni szexuális erőszak miatt indítottak.

Az áldozatok hallgatnak

Bár a gyerekek nagyon sokszor nem beszélnek az átélt borzalmakról - vagy csak kortársaknak mondják el, akik nem veszik elég komolyan a bajt -, a testin kívül nagyon sok lelki jel utal arra, ha egy gyereket bántalmaznak: zárkózottá vagy éppen agresszívvé válik, bepisil, bizalmatlanná válik, nem mer hazamenni, szexualizált a viselkedése.

A hallgatásnak több oka van: ha ebbe nő bele, természetesnek veheti, vagy szégyelli magát, nincs tisztában azzal, pontosan mi történik vele és amit érez, az valóban borzasztó-e, vagy csak szerinte az, plusz azt sem tudja, kinek szólhat - sorolja Lux Ágnes.

„Az esetek többségében pont azok élnek vissza a gyerek bizalmával, akiket nagyon szeret. Ha apa, anya új párja vagy a nagyapa molesztál, akkor vajon kinek lehet elmondani?"

A látenciához hozzájárulhat az is, hogy esetenként az áldozatot hibáztatják, még szakemberek is - mondja Víg Sára pszichológus, a Anoni Mara Társaság munkatársa: „még az ellátórendszerben dolgozó felnőttek közül is sokan szűklátókörűek. Az áldozathibáztatás mögött szerintem nem gonoszság, hanem érzéketlenség, és a hárítás áll: egy gyerek kihasználása felfoghatatlan, ezért gondolhat arra valaki, hogy a gyerek is tehet róla. Ez rosszat tesz az áldozatnak, de az azt firtató kérdések is ártanak, hogy miért nem szólt róla korábban."

A család ellen dolgozni

Jellemzően a szülő az, aki a rendőrséghez fordul. Ám van egy óriási csavar. Somogyi Gábor azt mondja, a szabályok szerint magánszemélynek nem kell feljelentést tennie, ha gyermek sérelmére elkövetett nemi bűncselekményről szerez tudomást. Hajmeresztő védekezéseket is hallott: „10-en laktak egy 40 négyzetméteres lakásban, ott éveken át molesztáltak egy gyereket. Amikor ez kiderült, mindenkit meghallgattak, kiderült, hogy a többiek nem foglalkoztak vele, félrenéztek, de azért valamit tudtak róla. Az egyik unokatestvér például azt mondta, hallottak furcsa hangokat éjszaka, de azt hitték, a nagymama horkol."

Somogyi Gábor azt mondja, többször előfordult, hogy az eljárás alatt kiderült, az anya tudott arról, mi történik a gyerekkel, de nem szólt és nem is segített a gyereknek. Ellene kiskorú veszélyeztetése miatt eljárás indult, és nem egy esetben a bántalmazó fél mellett, másodrendű vádlottként állt párja mellett.

Somogyi Gábor és Víg Sára is találkozott már olyan esetekkel, mikor a teljes család összefogott az áldozattal szemben, és mindent elkövettek, hogy hiteltelenítsék. Amikor egy majdnem 18 éves lány jelentette fel nevelőapját, aki évekig szexuálisan bántalmazta, a lányt minden eszközzel próbálta befolyásolni a család. Az anya például a saját lánya védelmére olyan ügyvédet kért fel, aki a vádlott ügyvédjének az irodatársa. A lány visszavonta a vallomást. Mikor az ügyvédet kizárták az eljárásból, újra az igazat mondta, mire a család elkezdte szajkózni, hogy lám, hazudik. A nyomozás alatt viszont kiderült, a lány a kortársainak elmesélte a zaklatást, erről naplót is írt, a nevelőapát elítélték. De aki tudott róla, nem tett semmit. Nem vették komolyan, vagy nem mertek beleállni – mondja Somogyi Gábor, aki szerint itt valószínűleg az történt, hogy a család anyagi biztonságáért jobban aggódott az anya, mint a lányért, ezért ment ellene.

Ilyen motivációt más szakértő is említett. Somogyinak volt olyan esete is, hogy az apa teherbe ejtette a 12 éves lányát, az anya pedig úgy próbálta menteni a helyzetet, hogy azt állította, a lányát megerőszakolták egy parkban. Ám gyanús lett, hogy nem tettek feljelentést, így mikor a baba megszületett, a DNS-vizsgálat kétséget kizárólag megállapította az apa személyét.

De előfordul az is, hogy az unoka molesztálása miatt bíróság előtt álló nagyapa a saját lányát is molesztálta gyerekkorában, csak az első ügy nem jutott el a bíróságig.

Víg Sára legtragikusabb ügye egy 15 éves lányhoz kötődik, akit húgával együtt rendszeresen bántalmazott az édesapja. Feljelentés volt, a nyomozás elindult, de a család mindent tagadott, sőt, még a kisebbik lány is azt állította, a nővére hazudik. "Én viszont biztos voltam benne, hogy a lány igazat mond, az apja bántalmazta őket.” A lány végül visszavonta vallomását - a gyermekjóléti szolgálat is tehetetlen volt -, kimaradt az iskolából, egy évvel később pedig már egy anyaotthonban volt, újszülött gyermekével.

A tragikus esetek mellett sikertörténet is van, mikor a bántalmazott gyereket kiemelték a közvetlen családból, a nagyszülő és nagynéni „ráállt” az ügyre, feljelentést tettek.

Teljesen ellentétes a tapasztalata arról is, mikor emelik ki a gyereket vagy a bántalmazót a családból. Van, hogy egy hét után megtörténik ez, de tud olyan lányról is, akinek még három hónapig kellett a bántalmazóval egy fedél alatt élnie. Amíg ugyanis nincs rendőrségi határozat, minden csak rágalom.

„Néha úgy tűnik, elég a vallomástétel, a feljelentés, néha pedig nem, a gyereket többször visszahívják, megkérdezik, az egész hónapokig tart.”

Víg Sára azt tapasztalja, ha az áldozat visszavonja a feljelentést, a többi vallomás pedig amúgy is hitelteleníti az elmondottakat, akkor hamis váddal zárul a nyomozás.

© 

Rákérdeztünk a rendőrségnél , ők azt állítják, minden ügyben alapos és körültekintő vizsgálat során döntenek a haladéktalanul végrehajtandó intézkedésekről. Viszont ha érdekellentét van a kiskorú és a család között, eseti gondnokot jelölnek ki, aki képviseli őt az eljárás alatt. A gyerek vallomását igazságügyi pszichológusi szakértői vélemény is alátámaszthatja.

A vallomást két indokkal lehet visszavonni. Egyrészt mentességi jogra hivatkozva - ha a követlen hozzátartozó a terhelt -, ilyenkor ezt már nem lehet felhasználni. Ha más okra hivatkozik, ott vizsgálják, a gyereket mi motiválta, nem befolyásolták-e. A rendőrség szerint nagyon ritkán előfordul az is, hogy a kiskorú csak kitalálja a bűncselekményt, hogy a szüleit szétválassza vagy leplezzen egy más bűncselekményt, amit ő követett el. Ilyen esetben csak akkor jelenthetik fel hamis vád miatt, ha már elmúlt 14.

Víg Sára azt mondja: „Még nem találkoztam olyan gyerekkel, akinek nem hittem el, hogy bántalmazták. De ez egy nehéz kérdés, nem vagyok igazságügyi szakértő, így ezt nem nekem kell eldöntenem.” Olyan esete már volt, mikor a szülő azt állította, a másik új párja bántalmazta a gyereket, de a gyerektől ilyet nem hallott. „Az ilyen sohasem a gyerektől származik, ez felnőtt gondolatmenetbe illik, hogy hamisan vádolunk valakit azért, hogy revansot vegyünk rajta. Egy egészséges közegben élő, normális személyiségfejlődésű gyerek ilyet magától nem talál ki.”

A bíróság elé kerülő ügyek többsége megáll

Arról nincs pontos statisztika, hogy hány gyermekbántalmazós ügy kerül bírósági szakba, de Somogyi Gábor azt mondja, az esetek döntő többségében a vádlottat elítélik. Arra nem is emlékszik, hogy bárkit bűncselekmény hiányában mentettek volna fel, legfeljebb bizonyítottság hiányában mentesült a büntetés alól. A vádlottak egyébként elenyésző számban ismerik be tettüket, akkor is csak nagyon részlegesen: esetleg beismeri, hogy részegen simogatta a kislány mellét - holott ennél sokkal durvább a vád -, vagy hozzáteszi, hogy a gyerek kezdeményezte az egészet.

„Ez a védekezés amúgy sem áll meg, de néhány kérdés után kiderül, hogy egyébként is hazugság.”

A cikk elején idézett munkacsoport kiadványa szerint bármilyen társadalmi réteghez tartozó, jövedelmi helyzetű és iskolázottságú ember bántalmazhat szexuálisan egy gyereket, ám a magasabb státuszú vagy a köztiszteletben álló emberek által elkövetett abúzus ritkábban kerül napvilágra, mert az áldozatok sokszor úgy érzik, környezetük nem hisz nekik.

A bíróság elé viszont főleg az alacsonyabb státuszú emberek kerülnek, nagyon sokan büntetett előéletűek. Értelmiségiből nagyon ritkán lesz vádlott, a bűncselekmények is enyhébbek - mondja Somogyi Gábor.

Felejtse el, de ne nagyon!

Szülők, szakértők és civil szervezetek panaszkodnak arra, hogy a gyereket az eljárás során többször - kirívó esetben tízszer -,  akár éveken keresztül kihallgatják, ami rendkívül megterhelő a gyereknek, hiszen újra és újra átéli a borzalmat. Alapvetően egyébként csak akkor lehet kihallgatni egy 14 év alatti gyereket, ha a bizonyítékot máshogy nem lehet beszerezni. Csakhogy az ilyen ügyekben általában nincs tárgyi bizonyíték vagy szemtanú, így egy páréves gyereknek is vallomást kell tennie.

Somogyi Gábor bíró legfiatalabb áldozata 3 éves volt, de a 90-es években még előfordult az is, hogy egy 5-6 éves gyereket hallgatott ki a tárgyalóteremben, aki játékból a bírói pulpitus szélén lévő magasított állványba kapaszkodott. Ez ma már nem fordulhat elő, 14 évnél fiatalabb gyereket tárgyalóteremben nem lehet kihallgatni, ha nagyon muszáj, kiküldött bíró hallgatja meg a gyereket, vagy egy zártláncú rendszeren keresztül tesz vallomást, amelyet rögzítenek.

Elvileg a nyomozási bíró gyorsíthat a folyamaton - ha ő hallgatja ki a 14 éven aluli sértettet -, utána rendőr már nem teheti meg ugyanezt. De a rendőrség tapasztalata szerint a nyomozási bíró a meghallgatás előtt kér pszichológusi szakértői véleményt is, aztán orvosszakértő is meghallgathatja a gyereket, ami újabb kör.

A rendőrségi eljárás is hónapokig tarthat, de mire az ítélet is megszületik, évek telhetnek el, közben a gyereket általában többször meghallgatják.

„Ha egy 5-6 éves gyereket az eset után 2 hónappal vagy 1 évvel ismét meghallgatnak, valamilyen módon ellentmondásba keveredik, nem lesz életszerű a szövege, ráadásul az elme automatikusan torzítja az emlékeket és felejt. Az újbóli kihallgatással a pszichés gyógyulását is akadályozzák, fenntartják a traumát.”

Somogyi Gábor elismeri, hogy egy gyereknél az újbóli kihallgatás jelentős hátrányokkal jár, és sokkal károsabb, mint egy felnőttnél, de érvei is vannak rá: lehetnek olyan új körülmények vagy tények, amelyeket tisztázni kell az eljárás során. Ezeket a szempontokat Víg Sára elfogadja, de továbbra is úgy véli, a pszichés szempontokat sokkal hangsúlyosabban kellene figyelembe venni. Szerinte az egy gyerekkel nem fordulhat elő, mint amit a Patent Egyesület önkéntesei láttak egyes tárgyalásokon, ahol egyes bírók azáldozatot hibáztató megjegyzéseket tettek. Somogyi szerint néhány mondat valóban kifogásolható volt, de a bírónak kötelessége az ügyről kérdezni, az ellentmondásos részekre visszatérni, emiatt érezheti úgy a sértett, hogy nem hisznek neki. Ráadásul a pártatlanságra is ügyelnie kell, hiszen még nincs kimondva, hogy a vádlott a bántalmazó.

Gyermekbarát kihallgatószoba a Pesti Központi Kerületi Bíróságon
© 

A rendőrök és bírók is részt vesznek úgynevezett érzékenyítő tréningen, az OBH-tól pontos adatokat is kaptunk: 2014-tól 245 fiatalkorúak büntetőügyeit tárgyaló bíró, illetve 657 polgári ügyszakos bíró vett részt a gyermekközpontú igazságszolgáltatás keretében szervezett képzéseken. Helyi szinten is vannak szakmai fórumok, ebben a témakörben 867 bíró vett részt ilyenen.

Lux Ágnes, az UNICEF gyermekjogi szakértője azt mondja, a képzések mellett fontos lenne, hogy már az egyetemi tananyagban is nagyobb hangsúlyt kapjanak a gyerekjogok - a jogász alapképzésen ugyanis erről kevés szó esik. A témát is napirenden kell tartani, 2012-ben volt ugyan a gyermekbarát igazságszolgáltatás éve, voltak jó kezdeményezések, nyíltak gyerekbarát kihallgatószobák, csak nem tudni, mennyire használják ki ezeket. A jogszabályok egyébként alkalmasak a gyerekek védelmére, csak a gyakorlat sokszor más. Ezért is van szükség képzésekre, hogy a szakemberek észrevegyék a jeleket.

Tegyünk feljelentést vagy ne?

A kérdésre nem egyszerű a válasz. Víg Sára azt mondja,

„a hivatalos válaszom, hogy indítsanak eljárást, és ha ilyen jelzést kapok, nekem is továbbítanom kell. Sok konkrét esetben viszont azt látom, hogy halmozódik a sérülés azoknál, akik segítségért fordulnak, és sokszor nem kapnak elégtételt. Ennek ellenére is azt mondom, jelezni kell az esetet.”

Somogyi Gábor is a feljelentésre bíztat, Lux Ágnes viszont azt mondja,

„iszonyatosan nehéz megmondani, hogy mit csináljon az, akit szexuálisan zaklatnak. Ha a szívemre teszem a kezem, óvatosan azt mondom, hogy beszéljen erről, mert nagyon sokszor meghallgatják, ha nem is biztos, hogy megfelelően. Lehet, hogy nem is tudják bizonyítani a történteket, esetleg meghazudtolja valaki a gyereket. Nehéz kérdés, hova kell fordulni, hogy az ember hatékony segítséget kapjon. Nagy gond, hogy a gyereket még annyira sem vesszük sok szempontból partnerszámba, mint egy bántalmazott nőt.”

Ha az egész kiderül, elindul egy sokáig tartó procedúra, amikor a gyereknek újra és újra el kell mesélnie, mi történt vele. Ha pedig nem beszél róla és nem kezd vele semmit, az egész ott lappang benne, ami kihathat a párkapcsolatára, a gyereknevelésre és a pszichés állapotára - mondja Lux Ágnes.

"A legnagyobb félelmem, hogy mi van, ha én is ilyen gonosz ember leszek, rémálmaim vannak, nem tudom, ezt kivel beszélhetném meg."

A dőltbetűs idézetek szemelvények a Beszéljróla.hu honlapról származó történetekből. Ártatlan címmel egy rendezvénysorozat van a Katona József Színházban - szerdán kiállítás nyílt, szombat délután pedig zömmel a cikkben megszólaltatott szakértőkkel zajlik egy beszélgetés.