|
EUGÉNIUSZ
A BOLDOG EMBER ABCD
Életminőség-vizsgálódások XXI.
A teljes emberélet magyarán szólva – 16.
VANITATUM VANITAS
Itt az írás, forgassátok
Érett ésszel, józanon,
S benne feltalálhatjátok
Mit tanít bölcs Salamon:
Miképp széles e világon
Minden épűl hitványságon,
Nyár és harmat, tél és hó
Mind csak hiábavaló!
Földünk egy kis hangyafészek,
Egy perchozta tűnemény;
A villám és dörgő vészek
Csak méhdongás, s bolygó fény;
A történet röpülése
Csak egy sóhajtás lengése;
Pára minden pompa s ék:
Egy ezred egy buborék.
Sándor csillogó pályája,
Nyúlvadászat, őzfutás;
Etele dúló csordája
Patkánycsoport, foltdarázs;
Mátyás dicső csatázási,
Napoleon hódítási,
S waterlooi diadal:
Mind csak kakasviadal.
A virtus nagy tűneményi
Gőz, mit hagymáz lehele;
A kebel lángérzeményi
Vértolúlás kínjele;
A vég, melyet Sokrat ére,
Catonak kihulló vére,
S Zrínyi Miklós szent pora
Egy bohóság láncsora.
És ti bölcsek, mit hozátok
Ami volna szép s jeles?
Mámor bírta koponyátok,
Plato s Aristoteles.
Bölcselkedő oktalanság,
Rendbe fűzött tudatlanság,
Kártyavár s légállítvány
Mindenféle tudomány.
Demosthén dörgő nyelvével
Szitkozódó halkufár;
Xenofon mézbeszédével
Rokka közt mesére vár;
Pindár égi szárnyalása
Forró hideg dadogása;
S Phidias amit farag,
Berovátkolt kődarab.
Mi az élet tűzfolyása?
Hulló szikra melege.
A szenvedelmek zúgása?
Lepkeszárny fergetege.
Kezdet és vég egymást éri,
És az élet hű vezéri,
Hit s remény a szűk pályán,
Tarka párák s szivárvány.
Holdvilág csak boldogságunk;
Füst a balsors, mely elszáll;
Gyertyaláng egész világunk;
Egy fúvallat a halál.
Vársz hírt s halhatatlanságot?
Illat az, mely tölt virágot,
És a rózsát, ha elhúll,
Még egy perccel éli túl.
Hát ne gondolj e világgal,
Bölcs az, mindent ki megvet,
Sorssal, virtussal, nagysággal
Tudományt, hírt s életet.
Légy, mint szikla rendületlen,
Tompa, nyúgodt, érezetlen,
S kedv emel vagy bú temet,
Szépnek s rútnak húnyj szemet.
Mert mozogjon avagy álljon
E parányi föld veled,
Lengjen fényben, vagy homályon
Hold és nap fejünk felett,
Bárminő színben jelentse
Jöttét a vándor szerencse,
Sem nem rossz az, sem nem jó:
Mind csak hiábavaló!
Kölcsey Ferenc
1823. február-április
*
Az
önelfogadás hiánya
miatt kötözködsz mindenkivel
*
Minden
vagyonod
felteszed egy sötét lóra
*
Tovább
nyújtózkodsz,
mint amíg a takaród ér
*
Engedi
magát is
gyökerestől
kitépni és átültetni
(így sorvad, senyved)
*
Az
urakkal
egy tálból
cseresznyézel
*
Egy
életen át alkot
a család rovására
titkos „remekművet”
*
Otthon is
rendőrködsz,
gyanakszol és nyomozol
*
Magadat
mindenkinél
különbnek tartod
*
Neked
csak hátsó
szándékaid vannak
*
Elrontom
mások játékát
és az ünnepét is
(ha már javítani
nem tudok/akarok)
*
Beleköpök
a levesedbe –
csizmám az asztalon
(ne egyen/legyen étvágya)
*
Kavarok,
hogy a zavarosban halászhassak
*
Kavarom
a pöcegödröt -
attól lesz ilyen büdös
*
Beszédemnek
se füle, se farka,
se vége, se hossza..
*
A
szarnak
nincs gazdája –
vagy másra kenem
*
Lapulok,
mint szar a fűben
*
A
leg-
gyengébb
láncszem vagy
a csapatodban…
*
Vérszemet kapsz –
alkalom szülte tolvaj
(elpofátlanodik – lebukik)
*
Addig jár
a korsó a kútra,
míg el nem törik
*
Beleesel
a másnak ásott verembe
(pedig jó mélyre ástad neki)
*
Ifjan
kicsapongasz –
majd öregen megtérsz?
*
Levágod
az aranytojás tyúkját
(csak egy napot gondol előre)
*
Mindig
jól/rosszul
akarsz járni
(vagy-vagy?)
*
Dögöljön meg
a szomszéd tehene is!?
(A közös sors elviselhetőbb…)
*
Ahol
a kincsed,
ott a szíved
- a trezorban
*
Benned
a jó ige magva
rossz talajba hull
(nem csírázik ki)
*
Amit vetsz,
azt aratod hetvenhétszer…
*
Csalódott:
csak magadban
bíztál eleitől fogva
*
Csak
emberben
- istenben nem -
bízó átkozott
*
Olyan
jól szimulálsz,
hogy úgy maradsz
(a betegség nem játék)
*
Annyira
látni vágysz,
hogy a Napba nézel
(egyenesen, közvetlenül)
*
Idegen
tollakkal
ékeskedsz –
éktelenül fel is sülsz
(le is égsz, blamálod magad)
*
Feltalálod
a meleg vizet,
és a spanyolviaszt
*
Alkalmi
szerencséd elvakít:
máris vesztedbe rohansz
*
A
végsőkig
próbára teszed
társad feltétlen szeretetét
*
Ki
akarod
érdemelni
a szerelem ajándékát
*
Ami
kegyelemből van,
azt követelnéd ki magadnak:
a kegyelemkettest, a kegyelemdöfést…
*
A kicsit
nem becsülöd,
a nagyot nem érdemled
*
Fontoskodó kotnyeles –
a fogadatlan prókátor,
és a minden lében kanál
*
Mert
nem szeretnél
szívből anya lenni,
nagy akarásod meddő
*
Nem
mer tréfálni,
hátha rosszul sül el
(akár egyetlenegyszer)
*
Félelme beteljesül:
szánalmas és nevetséges lesz
*
Csak
botrány-
hősködéssel
vált ki átmeneti figyelmet
(de neki még így is megéri)
*
Léted
elviselhetetlenül
könnyű, fajsúlytalan
(Kundera, Prága, 1968.)
*
Nincs
senkid,
akivel az
örömöd-bánatod
oszthatnád-szorozhatnád
*
Hinta-
székeden
hamis illúziókba
ringatod el magad
*
Az
első pofon
ígérete után
bármit bevallasz
magadra is, anyádra is…
*
Végleg
érzéstelenítenéd
magad, csak semmi ne fájjon
*
Magadból
indulsz ki:
úgy ítélsz, ahogy élsz,
neked mindenki hülye,
kontár, képmutató stb.
*
Másról is
csak a leg-
rosszabbat feltételezed
*
Egy
részeg
elefánt vagy
a porcelánboltban
*
Rang-
és cím-
kórságban szenvedsz
(vagy b. nejednek engedsz)
*
Öntörvényű -
semmibe veszed
a szabadesés törvényét is
(ő viszont komolyan vesz…)
*
A
hatalom-
vágyad kielégülése
súlyosan és véglegesen
torzítja lelked és arcod is…
*
Bele
is döglesz,
ha nem lát mindenki,
de tényleg mindenki jónak
*
Mocskos
a kezed, de
mocskos a szád is..
*
Érvek híján
ököljogot érvényesítesz
(az erősebbnek van igaza:
neked ez a struggle for life,
illetve a survival of the fittest)
*
Aki
„büszke”:
nem képes
ingyen ajándékot elfogadni
*
„Boltos”:
csak annak adsz,
aki rögtön fizet is
(nincs hitel,
nincs hosszabb távú
körülbelüli kiegyenlítődés)
*
Halál-
fóbiásan
dögunalomban
dagonyázó/kínlódó…
*
Nem lehet
rajtad kiigazodni –
ez így akkor magadnak
se nagyon sikerülhet…!?
*
Saját
szememben
a gerendát se,
tiedben a szálkát is
*
Mindenből
tréfát csinál –
mindent elviccel
(kis nyílt nevetgélések,
és nagy-nagy rejtett sírások)
*
Aki
csak a saját
morbid humorát élvezi
(halálra is neveti magát)
*
Nem
élvezi/
érti a tréfát –
ritka sértődős fajta
*
Nem
látok
tovább
az orromnál -
az orromnál
fogva vezetnek…
*
Könnyen ígérek,
de nehezen adok
(ha adok egyáltalán)
*
Aki
a bírhatót
eladja álompénzen
(játék-papírpénzen)
*
Az
a szent,
akinek mindig
maga felé hajlik a keze
*
Rögtön-
ítélő elfogult
és haragvó önbíráskodó
*
Ritkán ad,
de akkor is
csak a feleslegből
és csak láthatóan,
már-már tüntetően
*
Egy
poénért
még az anyámat is eladnám
*
Aki
összetöri
az igazmondó tükröket
(neki erre nincs szüksége,
neki még a hátán is szeme van –
és a lábán is: egy tyúkszeme…)
*
Bűneimet
bagatellizálom
botlásom dramatizálom
*
Állat -
kétszínű,
kaméleon,
szélkakas,
törleszkedő
álnok hízelgő macska
*
A
vétkesek
között lapuló,
cinkosan hallgató
(csendes falazó,
vétkes bűnpártoló…)
*
Aki
a szájából
segget csinál
(szava-hihetetlen)
*
Kaparj kurta,
neked is jut…!?
*
Hétalvó,
álomszuszék – naplopó
(ha a lustaság beszélni tudna,
ő akkor fennhangon kiabálna…)
*
Aki
véletlenül se
találja a fején a szöget
(pedig vak tyúk is talál szemet)
*
Egy
lélegeztető-
gépre kapcsolt
önkéntes hullajelölt
*
Leesne
a gyűrű
a kezedről,
ha egyszer-egyszer
te is el-elmosogatnál…
*
Géppel,
vagy magaddal
sakkozol, kártyázol –
maximum: pasziánsz
*
Magadnak
gyártasz feladványokat,
magadnak mondasz viccet –
önmagad leped meg ajándékkal
*
A
kaláka,
a kölcsönös
baráti segítség
illegális tevékenység lesz
*
Csak
úgy törhet ki
a szegénységből,
ha megtagadja őseit
*
MAGAMRÓL
Rossznak mondod a világot,
Dőresége bosszuságod;
Siratod az élet álmát,
Földi gondok durva jármát;
Felpanaszlod lázban égve:
Bölcs elméje, jók erénye
S fényt sugárzó lángod, ég,
Csak hiúság, búborék.
Óh, pedig hány perczed, órád
Volt, midőn e sujtoló vád
Könnyeidben elviharzott
S kiderült rá szíved, arczod.
Gyönyörűség volt az élet,
Megáldottad születésed';
Rózsák közt jársz, azt hivéd,
S mi okozta? ... Semmiség!
Nem tudod, mi nyomja szíved',
Semmiségek üdvezítnek.
Hogy jön, nem tudod, csak érzed,
Hogy e bűnös-bűvös élet,
Mely ma szennyes, ronda börtön,
Holnap éden kertje rögtön.
Ma a békét áhitod,
S holnap küzdve élni jobb.
Ember! önző vágy vezérel.
Bánatával, örömével
Ezt az undok szép világot
Sorsodon át nézve látod.
Hogyha gondok elcsigáznak:
A világot éri vádad,
S ha örömre gyúl szived:
Nincs e földnél semmi szebb.
Ragyoghat a nap az égen;
Te sötétben, feketében
Látsz mindent, ha bánatod van;
Mig, ha kedved lángra lobban,
Minden érted van teremtve;
Télen is jársz rózsakertbe';
A nap is csak rád ragyog,
S kik itt laknak: angyalok.
Az örvendőt meg nem érted,
Ha világod' búban éled;
S csak ha lelked' szenvedőnek
Vallod, sajnálsz szenvedőt meg.
Mit törődöl a világgal,
Szenvedő sziv sóhajával,
Ha egy édes pillanat
Teljesíti vágyadat!
Hát ne fordulj vak hevedben
A világ és rendje ellen...
Úgy tekints az emberekre,
Hogy a föld se jó, se ferde;
Se gyönyör, se bú tanyája,
Csak magadnak képe, mása.
Ki sohajtoz, ki mulat.
A világ csak - hangulat.
REVICZKY GYULA
|
