Pornográf orgiák a Corvinus Egyetemen
2016. augusztus 26. Ifj. Tompó László - Hunhír.info
Amint Vörösmarty Mihály írta egykor, nem más a dolgunk a világon, mint „küzdeni erőnk szerint a legnemesbekért”. A sok nemtelen között, tehetnők hozzá. Akik ott vannak a felsőfokú képzésben is. Egyetemeink, főiskoláink ugyanis nemcsak a szellemi, hanem az erkölcsi fertő tanyái is.
Az Ujero.net a minap egy drámai leleplezéssel állt elő (Kovrig Attila: Sátáni megszállottság jelei a Corvinus Egyetemen). Idézem:
„A mókás csapatépítőnek, corvinusos identitást és integrációt elmélyítő rendezvénynek beharangozott 2014 augusztusában megtartott gólyatábor emlékei még mindig beszédtémát jelentenek. Azóta is elmaradt az etikai vizsgálat és a felelősségre vonás. A Szarvason megrendezésre kerülő gólyatáborban tíz fiatalt szégyenítettek meg, oly módon, amely még a legförtelmesebb, pornográf tartalmú orgiák meglódult képzelgéseit is túlszárnyalja. A dékánok kivizsgálták a botrányt kavaró történteket, ezt követően pedig az alábbi módon hárították a felelősséget: „Fegyelmi eljárás megindítását nem tartjuk indokoltnak tekintettel arra, hogy a gólyatábori vetélkedőn a részvétel önkéntes volt, nem történt kényszerítés!”
A Budapesti Corvinus Egyetem volt budai campusa az élelmiszertudományi, tájépítészeti és kertészettudományi karok 2014-ben is Szarvason tartották gólyatáborukat, ahogy ez már hagyományossá vált. A brutális események mindennemű kontroll nélkül zajlottak le, melyekszodomista jellegüknél fogva indokolttá teszik a sátáni titulust. A fiúknak mackósajtot kellett orral vagy nyelvvel egymás fenekébe dugni. Volt, akinek hét darab sajtot nyomtak fel a végbelébe és onnét nyalogatták ki a beavatottak. A lányok feladata az volt, hogy a fiúk lába közé szorított pálinkás üveget a hallgatói önkormányzatok képviselői által meghúzott vonalig be kellett kapni, így imitálva orális szexet. Pontszámot az kapott a versenyben, aki a legnagyobb részt kapta be az üvegből. A disznóól szintű, részeg orgia közepette, homoszexuális kapcsolatok szövődtek és teljesedtek ki nagyközönség előtt. Az alkohol mellett pedig a kábítószernek minősülő, tiltott szerek is fontos kellékei voltak a sátánista fekete misék hagyományain alapuló partinak.
Az eset nyilvánosságra kerülése óta a hallgatói önkormányzatok részéről három személy mondott le, de állításuk szerint nincs köze a történteknek döntésükhöz. Az említett karok azóta átkerültek a gödöllői Szent István Egyetemhez, így a két egyetem egymásra mutogat és a felelősök nincsenek megnevezve a súlyos ügyben. Pedig a felelősök kézre kerítése és példás megbüntetése rendkívül fontos lenne, megszégyenítésükkel és eltiltásukkal mindörökre példát lehetne statuálni és elejét venni a hasonló eseteknek.”
Nos, ilyenkor mondom – bár nyilván nem egyedül –, hogy vissza az erkölcstan tanításával! Ha már egyszer otthon, a családban nem kapják meg gyermekeink a minimális ismereteket, legalább az iskolafalakon belül kapják meg. De minél előbb. Persze tudom, lehet, hogy a bűn így is meg fogja találni az ajtórést, hogy behatoljon a tudomány művelésére hivatott csarnokokba, de elterjedését legalább meggátolja. Ugyanakkor azt is tudom, kérdés, kik is tanítsanak ott nekik etikát?
Kérdések kérdések hátán, mindenesetre amikor a fentebbi borzalmakról olvastam, feltettem még azt a kérdést is, hogy olyan új jelenség-e ez? Mi volt a helyzet például a két világháború között e téren? Eszembe is jutott rögtön egy név. Koszter atyáé (Koszterszitz Józsefé). Egyszerre volt katolikus pap és magyar nemzetnevelő. Elő is vettem mindjárt egy 1943-ban megjelent nevelési művet, amelyben ezeket írta:
„Budapesten több ezer a rendőrileg nyilvántartott homoszexuális férfiak száma; ugyanannyi a titkos bűnözőké, akikről nem tud a rendőrség. A világvárosi erkölcsi alvilágnak egyik legsötétebb foltja. Találkozóhelyeik vannak és titkos orgiáik; mások számára érthetetlen ismertető jeleik; felhajtóik és áldozataik. Mennyi fiú sodródik el Pesten ebbe a holtágba! És elvész a sárban, iszapban.
Ritkán hallunk róluk; inkább a sorok között olvasunk. Amikor arról írnak az újságok, hogy jómódú idősebb agglegényt a lakásán éjjel meggyilkoltak suhanc látogatói, akikkel előzőleg pizsamában együtt vacsorázott, borozgatott...Aki az élet mélységeit érti, arra gondol: szegény, nyomorult kölykök: áldozatai voltak perverz nemi bűnben, most a gyilkosságban őt magát áldozták fel a Sátánnak!...
Minden szeptemberben, amikor «új anyag» kerül fel Pestre, az egyetemek és egyetemi kollégium vidékét ellepik az éhesszemű homoszexuálisok. Egy-egy leányos képű, tiszta szemű fiú mennyi zaklatásnak, csábításnak van kitéve! Megszólítják, érdeklődnek; lakást kínálnak vagy protekciót felvételhez, álláshoz; kitűnően fizetett mellékfoglalkozást ígérgetnek; máskor sportpályára hívják, mert látják duzzadó, fiatal erejét és megtapogatják, hogy lássák, «milyen izmai vannak különösen kifejlődve»... Moziba hívják, vagy színházba, vagy a lakásukra és itatni próbálják...Azt mondják, távoli rokonok, akik eddig a szülőkkel haragban voltak, de az ifjú rokonon keresztül majd kibékülhetnek és sok mindenben segítségére lehetnek a családnak... Tanácsadók, mecénások, pártfogók és segítők...A fülemüle májusi dalának tizenhatféle változatát figyeltük meg egy éjtszaka a Kakukhegyen a cserkészeimmel; – a homoszexuális csábítónak ötször annyiféle dallama van. A szentimrések már tudják, mit jelent az «úri koldusok», «úri pártfogók», a «bús képű gyászolók», meg az «ismeretlen rokonok hívása. Ilyenkor másnap két jól megtermett öregdiák kíséri 140 el a megbeszélt találka helyére a gólyát és ott csendesen karon fognak s a kapualjba kísérnek egy jól öltözött idősebb urat, aki néhány perc múlva kissé zilált halmazállapotban távozik onnan, feltűnő módon gyorsabban, mint ahogyan jött, de esze ágába sem jut rendőr után kiabálni; loholtában vissza-visszanéz, nem jönnek-e utána...””
(Nos Rector... A magyar főiskolai hallgatók könyve. Szerk.: Koszter atya. Budapest, 1943. Szent István Társulat, 139-140. old.)
Káprázik a szemem. Már akkor is ez volt a helyzet? Ha igen, annyira viszont talán mégsem, mint ma? Aztán örök kedvencem, Berzsenyi Dániel is emlékezetembe ötlött: „minden ország támasza, talpköve / A tiszta erkölcs, mely ha megvész: / Róma ledűl, s rabigába görbed.” 1810-ben írta ezt. Nem tudom, de lehet, hogy nálunk is az a helyzet, mint szinte mindenhol a világban, hogy nagyjaink szavai pusztába kiáltottak maradnak mindenkor?
***
2016. szeptember 01. 11:47
Itt a nyár, a vakáció. Fiataljaink habzsolják az életet. De milyen életet is? Vajon hányan szánják rá magukat legalább ilyenkor, hogy történelmi nevezetességeinket felkeressék?
2016. szeptember 01. 11:11
Amint tegnap jeleztük, a nagybetűs hivatal egy bácsit háromszázezer forintra bírságolt „adócsalás”-ért, amiért egy fej hagymáról nem adott számlát vagy blokkot. Ezután értesültünk arról, hogy a Belügyminisztérium és a Pest Megyei Kormányhivatal viszont kiáll egy adócsaló polgármester mellett.
2016. augusztus 31. 11:23
Értesülve Budaházy György és társai elítéléséről, az ember azt hihetné, már nem lehet tovább fokozni az abszurditást. Pedig lehet. Van egy nagybetűs hivatal. Nem írom ide a nevét. Felesleges. Mindenki ismeri. Ám működése fortélyait nem feltétlenül.
2016. augusztus 30. 15:48
1940. augusztus 30-a. Ezen a napon tért vissza anyaországunkhoz Észak-Erdély és Székelyföld, a Második Bécsi Döntés eredményeképpen. Vajon ma hány honfitársunknak dobban meg a szíve e szó hallatára: Erdély?
2016. augusztus 29. 16:46
Sokan nem értik, miért oly titkosak a szabadkőművesség igazi céljai, miért, hogy programjukról gyakorta csak ellenségeik műveiben lehet olvasni? Egyáltalán, ha egy társaság célja önmeghatározása szerint a közjó szolgálata, az emberbarátiság, a felebaráti szeretet terjesztése, miért titkolódzik?
2016. augusztus 28. 10:30
1896. augusztus 28-án látta meg a napvilágot Csíkszentdomokoson Erdély néhai nagy püspöke. Kortársai csendes, szerény, a román és kommunista politika útvesztői között szeretett nemzete érdekében egyensúlyozni próbáló főpásztorként ismerték. Nem véletlenül született a székely rigmus: „Árral szemben minden áron, ezt hagyta ránk Márton Áron.”
2016. augusztus 27. 16:32
Olvasom Lovas István blogján, hogy megkérdezte Áder Jánostól, hány lovagkeresztes kitüntetés visszaadásáról való küldeményt kapott. „A lovagkeresztjük visszaküldését bejelentők jellemét ismerve kételkedem abban, hogy ezek valóban ilyen számban képesek elmenni a postára és ott saját pénzüket költeni a visszaküldésre.” – tette hozzá.
2016. augusztus 26. 09:46
Amint Vörösmarty Mihály írta egykor, nem más a dolgunk a világon, mint „küzdeni erőnk szerint a legnemesbekért”. A sok nemtelen között, tehetnők hozzá. Akik ott vannak a felsőfokú képzésben is. Egyetemeink, főiskoláink ugyanis nemcsak a szellemi, hanem az erkölcsi fertő tanyái is.
2016. augusztus 25. 10:07
Németországban ivóvíz, élelmiszer és gyógyszerek felhalmozását javasolják a lakosságnak, derül ki a legfrissebb jelentésekből. Ide vezetett a liberalizmus, mondhatnók. Joggal.
2016. augusztus 24. 16:06
Olvasom a Bayer Zsolt kitüntetése miatt önmagukat szétordibálók elmeorvosért kiáltó sorait. Függetlenül attól, ki miként ítéli meg Bayer pályáját, ami sok, az sok. (Nem mellesleg még a Munkáspárt is elhatárolódott tőlük fészbúkján.) Ülnek hipermodern szentélyeikben és osszák az észt. Ők, a tévedhetetlenek.
2016. augusztus 23. 09:36
Martin Heidegger írta, hogy vannak, akik úgy tesznek, mintha tagadnának valamit, holott pedig éppen az ellenkezőjét teszik. Ez jutott eszembe, amikor a Mazsihisz közleményét olvastam arról, hogy annak elnöke, Heisler András visszaadta állami kitüntetését.
2016. augusztus 22. 09:55
Emlékszem, Joseph Ratzinger félreállítása után sokan nem értették, hogy került Szent Péter székébe José Bergoglio. Mindenesetre nem kevesen üdvözölték bemutatkozásakor. Olyan jezsuita Szent Péter-utódot láttak benne, aki majd „rendet tesz”, aki az egyre növekvő iszlám áradattal szemben megtalálja majd a helyes fellépést.
|