Payday Loans

Keresés

A legújabb

A boldog élet ABC – 5.
A boldog élet bölcselete és poézise
2016. szeptember 01. csütörtök, 06:27

Képtalálat a következőre: „rudyard kipling”

NAGY JENCIKLOPÉDIA

Boldog-boldogtalan, bölcs-balga ember

A földi pokol, vagy a mennyei kor és hely

Képtalálat a következőre: „rudyard kipling”

Képtalálat a következőre: „rudyard kipling”

 

A teljes emberélet örömforrásai ABC – 5.

Képtalálat a következőre: „rudyard kipling”

Rudyard Kipling:

Ha...

 

Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,

s fejvesztve téged gáncsol vak, süket,

ha kétkednek benned, s bízol magadban,

de érted az ő kétkedésüket,

ha várni tudsz és várni sose fáradsz,

és hazugok között se hazug a szád,

ha gyűlölnek, s gyűlöltségtől nem áradsz,

s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád,

ha álmodol - s nem zsarnokod az álmod,

gondolkodol - s becsülöd a valót,

ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,

s úgy nézed őket, mint két rongy csalót

ha elbírod, hogy igazad örökre

maszlag gyanánt használják a gazok,

s életműved, mi ott van, összetörve,

silány anyagból építsék azok,

ha mind amit csak nyertél, egyhalomban,

van merszed egy kártyára tenni föl,

s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,

nem is beszélsz a veszteség felől,

ha paskolod izmod, inad a célhoz,

és szíved is, mely nem hajdani,

mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,

csak Akaratod int: „Kitartani",

ha szólsz a néphez s tisztesség a vérted,

királyokkal jársz, s józan az eszed,

ha ellenség, de jó barát se sérthet,

és mindenki számol egy kicsit veled,

ha a komor perc hatvan pillanatja

egy távfutás neked, s te futsz vígan,

tiéd a Föld és minden, ami rajta,

és - ami több - ember leszel, fiam.

(Kosztolányi Dezső fordítása)

Képtalálat a következőre: „rudyard kipling”

*

Tagadd

meg magad

és vedd fel keresztedet

*

A saját ház a legjobb ház

*

Tévedések

közben tanulunk –

fenyítve növekszünk

*

A

fájdalmat

a bölcs ember

méltósággal viseli el

*

Ne

hibáztass senkit,

hanem tűrd, amit

nem kerülhetsz…

*

A

szótartás

az emberi dolgok

legerősebb köteléke

*

Aki

jótétményben

részesült, legyen hálás

*

A

szép

külső

már maga is

szótlan ajánlás

*

A

szerencse

kárt okozhat

vagyonodban,

de nem a lelkedben

*

Az

ember

személye szent

a másik ember számára

*

A

Földön

egy Nagy Úr

vendége vagy,

vagy voltál…

*

Érts

az állatok

nyelvén is,

s légy a tanítványuk

*

Rend-

eltetés

szerűen

használd,

használd el magad…

*

Fedezd fel,

hogy mire vagy teremtve,

mi a te sajátos küldetésed,

s ezt alázattal teljesítsd be…

*

Találd

meg azt,

akit Isten

is neked teremtett

*

Gondolj

merészet

és nagyot

és tedd rá éltedet!

Élet- és lélekbátran!

*

Ha

férfi

vagy,

légy férfi,

aki nem báb,

akinek elvei vannak..

*

Isten

gyermekének

a rangja: az emberi méltóság

(soha semmit ezen a rangon alul)

Képtalálat a következőre: „családi kör”

 

*

Enyém

a teljes

kulturális világörökség –

„csak” tudjam aktívan befogadni…

*

Ahány

nyelvet tudsz,

annyi embert érsz –

pl. érted a szerelem nyelvét

*

Kibújunk

a bilincsekből

és csapdákból

mint egy szabaduló-művész

*

Miért

ne legyek

tisztességes,

kiterítenek úgyis!

*

Ne élj

a mesék tején,

hörpints valódi világot!

(illetve: olvasd újra és

értelmezd át a régi meséket)

*

Ritkaságom

az önértékem:

csak egy van belőlem –

felbecsülhetetlen kincs

*

Érteni

és élvezni

is a világot –

például a tréfát

*

Kozmopolita

és lokálpatrióta:

gondolkozz globálisan,

de cselekedj lokálisan…!

*

Rád vár

a Föld minden tája,

neked nyílik és virul a virág…

*

Utazz,

hogy minél jobban

megismerj másokat,

hogy megismerhesd magad!

*

Gondold meg,

hogy miben és

milyen jó az a kor,

amiben élsz –

még a királyok se

éltek úgy egykor…

(és ők soha nem

nősülhetnek szerelemből)

*

A

megosztott

örömöd sokszorozódik,

a bánat viszont ellenkezőleg,

apró részekre osztódik szét…

*

A

gépek

és a munkamegosztás

tehermentesítenek a robot alól,

a hozzá nem értő barmolás alól…

*

Halál-

komolyan

és életvidáman,

majdnem úgy,

mint a játékban…

*

Ki

és mi előtt

nyitott az ajtód

és a lelki világod

amúgy zárt része…

*

Igaz-

mondó tükrökben

nézegetem magam –

nem töröm össze őket,

akkor se, ha nem mondanak

a legszebbnek, a legokosabbnak…

*

Ahol

én vagyok,

ott van a világ közepe is –

nem űzöm el magam

a szülőföldemről…

*

Semmi

életművészkedés –

első a nap kötelessége!

(de nem

kötelesség ízű

az életem

és nem sótlan

az ételem…)

*

Vissza a természethez!

Természetes mozgás,

nevelés és házépítés,

mosakodás, táplálkozás,

öngyógyítás, szépítkezés

stb.

*

Lendületben…

Életerő és energia –

kilendülni a holtpontokról…

(ha kell, más segítő lökésével)

*

Isteni

paternalizmus:

legyen meg az Ő akarata!

Ő tudja igazán, mi jó nekem…

*

Lelkesen és szellemesen

Semmit nem lelketlenül,

félszívvel, tessék-lássék…

…és nyitva a Jó szellemre,

ahonnan az ötlet, a humor,

a játékosság is jön…

*

A

becsületes nevem

egyben a védjegyem is -

a jó híremre jól vigyázok

*

Önként

és örömmel

veszek részt

az élet játékaiba

(de nem játszmázom)

*

A

spiritusz

az élet vize –

a humor az élet nedve

*

Humorban oldva,

elő érzéstelenítve

mondhatok ki neked

amúgy nagyon fájó igazságot

*

Borban

az igazság,

a vigasz és

a vigasság

*

Mindennapi

élethazugság vizsgálatok –

persze nem gépre kapcsolva, de

a jóindulatú külső segítséggel élve

*

Mostan

színes tintákról álmodom

(Kiszínezném vele az életem)

*

Az

ártatlanság

vélelme -

nem nekem

kell bizonyítani,

hogy nem vagyok bűnös

*

A

feledés

jótékony homálya

borítsa a régi bűnöket –

pláne, ha meg is bánták azokat…

*

Varázsigék

a kincses barlanghoz,

kulcs a másik lélekhez

*

Anonim Alkoholisták

Önsegítő csoportokban

egymásnak példát mutató

sorstársak, „bajtársak”…

*

Örök ellenálló:

Állj ellent a Gonosznak!

A kísértések és csábítások

*

Minden jó,

ha a vége jó –

ha sírsz is az elején,

mégis te nevetsz a végén…

*

Tanulj meg

fiacskám komédiázni –

az ellenfél-ellenség előtt

jól színészkedni, alakoskodni…

Képtalálat a következőre: „arany jános családi kör”

 

 

*

Ehess, ihass,

alhass és ölelhess –

a mindenséggel mérd magad

*

Amiben

én vagyok a legjobb -

akinek én vagyok a legszebb

*

Szelektív memória

Csak a szépre emlékezem

*

Várj,

míg felkel a Nap

s amíg megérik a gyümölcs,

amíg megérik a nagy döntés…

*

A

szépség

korlátlanul fogyasztható –

nem lehet torkosan túlozni…

*

Szépítgetni-

javítgatni lelked-

arcod és a környezeted

*

Egy

gyarló ember

vagy te magad is,

akiből boldog és szent lehet

*

A

mérték-

tudó ember

hosszú életű

*

Elég

minden

napnak

a maga baja

*

Most élsz,

most vigyázz,

hogy jól csináld

*

Csoda-

történetek főhőse vagy,

csak vedd észre, lásd meg,

hogy mire nincs magyarázat…

*

Képtalálat a következőre: „arany jános családi kör”

Arany János

CSALÁDI KÖR

 

Este van, este van: kiki nyúgalomba!

Feketén bólingat az eperfa lombja,

Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,

Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.

Mintha lába kelne valamennyi rögnek,

Lomha földi békák szanaszét görögnek,

Csapong a denevér az ereszt sodorván,

Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán.

Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek:

A gazdasszony épen az imént fejé meg;

Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta,

Pedig éhes borja nagyokat döf rajta.

Ballag egy cica is - bogarászni restel -

Óvakodva lépked hosszan elnyult testtel,

Meg-megáll, körűlnéz: most kapja, hirtelen

Egy iramodással a pitvarba terem.

Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye

Oly hivogatólag süt ki a sövényre.

Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya,

Küszöbre a lábát, erre állát nyujtja.

Benn a háziasszony elszűri a tejet,

Kérő kis fiának enged inni egyet;

Aztán elvegyűl a gyermektársaságba,

Mint csillagok közé nyájas hold világa.

Egy eladó lyány a tűzre venyigét rak:

Ő a legnagyobb s szebb... a hajnali csillag.

Vasalót tüzesít: új ruhája készen,

Csak vasalás híja,... s reggel ünnep lészen.

Körűl az apróság, vidám mese mellett,

Zörgős héju borsót, vagy babot szemelget,

Héjából időnként tűzre tesznek sokat:

Az világítja meg gömbölyű arcukat.

A legkisebb fiú kenyeret kér s majszol;

Üszköt csóvál néha: tűzkigyókat rajzol.

Olvas a nagyobbik nem ügyelve másra:

E fiúból pap lesz, akárki meglássa!

Legalább így szokta mondani az apjok,

Noha a fiú nem imádságon kapkod:

Jobban kedveli a verseket, nótákat,

Effélét csinálni maga is próbálgat.

Pendül a kapa most, letevé a gazda;

Csíkos tarisznyáját egy szegre akasztja;

Kutat az apró nép, örülne, ha benne

Madárlátta kenyér-darabocskát lelne.

Rettenve sikolt fel, amelyik belényul:

Jaj! valami ördög... vagy ha nem, hát... kis nyúl!

Lesz öröm: alunni se tudnak az éjjel;

Kinálják erősen káposzta-levéllel.

A gazda pedig mond egy szives jó estét,

Leül, hogy nyugassza eltörődött testét,

Homlokát letörli porlepett ingével:

Mélyre van az szántva az élet-ekével.

De amint körülnéz a víg csemetéken,

Sötét arcredői elsimulnak szépen;

Gondüző pipáját a tűzbe meríti;

Nyájas szavu nője mosolyra deríti.

Nem késik azonban a jó háziasszony,

Illő, hogy urának ennivalót hozzon,

Kiteszi középre a nagy asztalszéket,

Arra tálalja fel az egyszerü étket.

Maga evett ő már, a gyerek sem éhes,

De a férj unszolja: „Gyer közelebb, édes!”

Jobb izű a falat, ha mindnyájan esznek, -

Egy-egy szárnyat, combot nyujt a kicsinyeknek.

De vajon ki zörget? „Nézz ki, fiam Sára:

Valami szegény kér helyet éjtszakára:

Mért ne fogadnók be, ha tanyája nincsen,

Mennyit szenved úgy is, sok bezárt kilincsen!”

Visszajő a lyánka, az utast behíván.

Béna harcfi lép be, sok jó estét kíván:

„Isten áldja meg a kendtek ételét is,

(Így végezi a szót), meg az emberét is.”

Köszöni a gazda: „Része legyen benne:

Tölts a tálba anyjok, ha elég nem lenne.”

Akkor híja szépen, hogy üljön közelébb -

Rá is áll az könnyen, bár szabódik elébb.

Éhöket a nagy tál kívánatos ízzel,

Szomjukat a korsó csillapítja vízzel;

Szavuk sem igen van azalatt, míg esznek,

Természete már ez magyar embereknek.

De mikor aztán a vacsorának vége,

Nem nehéz helyen áll a koldus beszéde;

Megered lassanként s valamint a patak,

Mennél messzebbre foly, annál inkább dagad.

(1)Beszél a szabadság véres napjairul,

S keble áttüzesül és arca felpirul,

Beszél azokról is - szemei könnyben úsznak -

Kikkel más hazába bujdosott... koldusnak.

Elbeszéli vágyát hona szent földére,

Hosszu terhes útját amíg hazaére.

(2)Az idősb fiú is leteszi a könyvet,

Figyelmes arcával elébb-elébb görnyed;

És mihelyt a koldús megáll a beszédben:

„Meséljen még egyet” - rimánkodik szépen.

„Nem mese az gyermek,” - így feddi az apja,

Rátekint a vándor és tovább folytatja:

Néma kegyelettel függenek a szaván

Mind az egész háznép, de kivált a leány:

Ez, mikor nem hallják, és mikor nem látják,

Pirulva kérdezi tőle... testvérbátyját:

Három éve múlik, hogy utána kérdez,

Még egy esztendőt vár, nem megy addig férjhez.

Este van, este van... a tűz sem világit,

Kezdi hunyorgatni hamvas szempilláit;

A gyermek is álmos, - egy már alszik épen,

Félrebillent fejjel, az anyja ölében.

Gyéren szól a vendég s rá nagyokat gondol;

Közbe-közbe csupán a macska dorombol.

Majd a földre hintik a zizegő szalmát...

S átveszi egy tücsök csendes birodalmát.

(1851. ápr. 10.)

Képtalálat a következőre: „családi kör”