NAGY JENCIKLOPÉDIA
Boldog-boldogtalan, bölcs-balga ember
A földi pokol, vagy a mennyei kor és hely
A teljes emberélet örömforrásai ABC – 4.
Mégis!
(a korondi templom kertjében van felfüggesztve)
Az emberek esztelenek, következetlenek és magukba fordulnak,
mégis szeresd őket.
Ha jót teszel, megvádolnak,
hogy önzés és hátsó gondolat vezérli cselekedeted,
mégis tégy jót.
Ha sikeres vagy,
hamis barátokat és igazi ellenségeket nyersz,
mégis érj célt.
Ha jó, amit teszel,
holnap már feledésbe megy,
mégis tedd a jót.
A becsületesség, az őszinteség sebezhetővé tesz,
mégis légy becsületes és nyílt.
Amit évek alatt felépítesz,
lerombolhatják egy nap alatt,
mégis építs.
Az embereknek szükségük van a segítségedre,
de ha segítesz, támadás érhet,
mégis segíts.
A legjobbat add a világnak, amid csak van
és ha verést kapsz cserébe,
mégis a legjobbat add a világnak, amid csak van.
*
Ekkor megszólalt Péter:
,,Íme, mi mindent
elhagytunk és követtünk téged!''
Jézus azt felelte:
,,Bizony, mondom nektek:
mindaz, aki elhagyta házát
vagy testvéreit, nővéreit
vagy apját, anyját, a gyermekeit,
vagy földjeit
értem és az evangéliumért,
százannyit kap
már most, ebben a világban:
házakat, testvéreket, nővéreket,
anyákat, gyermekeket és földeket,
bár üldözések között;
az eljövendő világban
pedig az örök életet.
Sokan lesznek
elsőkből utolsók,
és utolsókból elsők.''
(MÁRK 10,28-31 )
*
Aki
tudja és érzi,
hogy a legjobb
dolgok ingyen vannak,
nem kikövetelhetők -
de azt is, hogy
érdemtelenné válva
azért elveszíthetőek…
*
Aki
mindig
az egészre tekintve
nem veszik el a részletekben,
nem feledve, hogy amúgy igaz:
az ördög épp a részletekbe bújik…
*
Aki
tudja, hogy
nincsen rózsa tövis nélkül,
és hogy aki dudás akar lenni,
pokolra is kell annak menni
*
Akinek
a hajóján repül a holnap hőse,
röhöghetnek a részeg evezősre,
ha őt tündöklő csillaga vezeti…
*
Aki
a csillagok útján jár,
s tudja, nincs megállás:
meghal, ki továbbmenni fél…
*
Aki
nap mint nap átéli,
hogy egy Nagyúr vendége,
kiélvezi a helyzet előnyeit,
de nem él vissza a vendégjoggal
*
Aki
nem
mihasznaként szerény,
de van mire szerénynek lennie!
*
Aki tudja,
hogy az életet
a halálra ráadásul kapta,
s mint talált tárgyat megtisztítva,
megjavítva adja vissza…
*
Aki tudja,
hogy ideje van
a láblógatásnak,
és ideje van
a tengerátúszásnak,
a herkulesi erőfeszítésnek
*
Aki
mai Noéként
akkor is építi
az életmentő bárkát,
ha a többség ezért
őt is hülyének tartja,
és bolondként kineveti
*
Aki
óvakodik
a hízelgő álbarátoktól,
s tudja, hogy sokszor
a halálos ellenség mond rólunk igazat
*
Aki
úgy néz
magára és
másra mindig,
ahogy csodára,
csodagyerekre
/emberre nézni illik
*
Aki
nem könnyen
fogad valakit barátjának,
de még nehezebben engedi,
hogy utána elválasztódjanak
*
Aki
a végsőkig
következetes,
de nem úgy,
mint az ökör,
vagy a makacs szamár
*
Aki
az élet
kihívásai elől
nem menekül
a „Nem ér a nevem!”
üzenetű „betegségekbe”…
*
Aki
mindenért hálát ad,
de maga semmiért nem vár hálát
*
A cél halál,
az élet küzdelem,
s az élet célja e küzdés maga!?
*
Lankadatlanok
Első szóra jönni és nem lankadni
töretlen lelkesedéssel kitartani, véghezvinni
*
Össze-
fogásban az erő -
sok lúd disznót győz
*
Lassú víz partot mos
Sok kicsi sokra megy
Ha valaki naponta száz fonalat fon,
egy év múlva gyapjú köpenye lesz.
*
Annak
keresd inkább
a tanácsát, aki megríkat,
és ne csak/főleg annak, aki megnevettet.
(Nagy nevetésnek sokszor sírás a vége…)
*
Életünk minősége
és az ételünket készítő háziasszony
ötletessége, leleménye, figyelmessége,
tisztasága, gondossága, kedvessége…
*
Nincsenek
ketten a földön,
akik mindenben
egyetértenének -
de én magammal mindig,
sőt még élettársammal is legtöbbször –
főleg a lényeges kérdésekre adott válaszokban
*
A boldogság,
a gazdagság és a siker
mind különböző célok
melléktermékei
- közvetlenül maguk
nem lehetnek célok.
Denis Waitley
*
A
boldogság talán
az erdőben élő szarvashoz
hasonlítható leginkább.
Néha előjön az erdő sűrűjéből,
és meglátogat.
De a tolakodó
közeledést nem szereti,
ha meg üldözőbe veszed,
biztosan elmenekül előled.
Ph. Theroux
*
A
barátság
legnagyobb
próbája nem az,
ha a magunk hibáit
tárjuk fel barátunknak,
hanem, ha neki
tárjuk fel az övéit.
Franz Kafka
*
Megteszem
a tőlem telhetőt -
megtanulom és tudom,
hogy mikor, hova és mit kell vetni,
hogy azután bő termést arathassunk…
*
A bölcsesség az a művészet,
mely segít kormányozni akaratunkat.
Don Bosco
*
"Az igazság az,
ha azt kapjuk,
amit érdemlünk.
Az irgalom az,
ha nem azt kapjuk,
amit érdemlünk.
A kegyelem viszont az,
amikor megkapjuk,
amit nem érdemlünk."
*
"Nem
akkor leszünk
magabiztosak,
ha mindig igazunk van,
hanem akkor,
ha nem félünk a tévedéstől "
*
Bárki
halandó,
még ha
természetes adottsága
a semmivel lenne is egyenlő,
eljuthat a lángelmék számára
fönntartott királyságba,
föltéve, hogy
szomjúhozza az igazságot
és nem szűnik meg
figyelme teljes odaadásával törekedni rá.
(Simone Weil)
*
Ha
nincs edényem,
akkor a két össze-
rakott tenyeremből iszok
*
Keresik
a kedvem,
a kedvemben járnak -
kedvesem is a kedvemben jár
és én meg az övében járkálok…
*
Komótosan
teszek-veszek,
kényelmesen
végzem a dolgaimat
*
Addig
nyújtózkodom,
amíg a takaróm ér
*
Megölhetnek,
de nem árthatnak
*
A szart
ne nevezd aranynak,
de próbálj belőle csinálni
*
A
testi
és lelki
tisztaság
fél egészség
*
Tetteid
magukért beszéljenek
*
Minden kezdet nehéz,
de a jó kezdet már fél siker
*
Mindenből
engedhetsz,
csak egyből,
a lényegből nem
*
Ideje van
a láblógatásnak
és a tengerátúszásnak
*
Folyton törekedj
a kompromisszumra,
de sose alkudj meg…!
*
Önként
semmiről ne mondj le
*
Amikor
egy világ dől össze benned,
szilárdabb alapra építs újat
*
A krízis
mindig egy lehetőség is
egy még jobb folytatáshoz
*
Szükségből csinálj erényt
A szükség leleményessé tesz
*
Ismerd
és használd
az ingyen varázsigéket:
pl. „Bocsánatot kérek!”
*
Legyen
minden nap
egy új tiszta lap
*
Az
életben
a legjobb dolgok
ingyen vannak
*
Járj
nyitott
szemmel
a világban
s nyisd fel más szemét is
*
Úgy
nézzél
magadra mindig,
ahogy csodára nézni illik
*
A
szereped
nem te választod –
a te dolgod, hogy jól játszd el
*
Ha
tudsz
a betegségedről,
félúton vagy a gyógyuláshoz
*
A
bölcs
jól eltársalog
magával és a
holt költőkkel is
*
Ha
nem
szédít el
a jószerencse,
a bal sem verhet le
*
A
bölcsesség szabaddá
és az istenekhez hasonlóvá tesz
*
Ne
a meg-
szólástól,
de a lelkiismeret
non stop kínpadjától félj
*
Amíg
lehet neked
tanácsot adni,
addig még lehet
neked segíteni
*
Sokat hallj,
keveset szólj
Légy ura a szavadnak!
*
Az erény
csökkentheti, pótolhatja
a külső megjelenés hiányosságait
*
Élj
erényesen
és egészséges maradsz!
*
Könnyebb
elviselni azt,
amin nem tudunk változtatni
*
Semmi
sem tökéletes
a feltalálása pillanatában
*
Fáradtságos utak
vezetnek a magas csúcsokra
(Metro/Zorán: Gyémánt és arany)
*
Isten
mindent
jóra tud fordítani
*
A
tudás
hatalom,
amit senki
nem vehet el tőled
*
A bölcs
nem restelli
vélekedését jobbra fordítani
*
A hallgatás
olykor a leghangosabb tiltakozás
*
Kellemes
és hasznos időtöltés
a családi kertművelés
*
Zörgessetek
és megnyittatik nektek
*
Nagy dolgokban
a szándék is dicséretes
*
Egynek
minden nehéz,
soknak semmi sem lehetetlen
*
Minden tiszta a tisztáknak
*
Az
erény
útja meredek
*
Hallgatok,
mert alkalmas időre várok
*
Boldog,
aki megismerhette a dolgok okait
*
Az akarat diadalt arat
*
Eszméim győzedelme lesz emlékjelem
*
Dúsgazdag
bánya a tapasztalás,
amelyből sok ember életkincset ás
*
Használni
és nem ragyogni akarok
*
Boldogok
a békességben élők
*
Aki
távol él
a világ zajától,
az boldogan él
*
Egyik szív a másikat erősíti
*
Radnóti Miklós NEM TUDHATOM Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el. Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton, s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom. Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály; annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát, de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát; az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket, míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg, erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat, a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat, s mi föntről pusztítandó vasút, vagy gyárüzem, az bakterház s a bakter előtte áll s üzen, piros zászló kezében, körötte sok gyerek, s a gyárak udvarában komondor hempereg; és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma, a csókok íze számban hol méz, hol áfonya, s az iskolába menvén, a járda peremén, hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én, ím itt e kő, de föntről e kő se látható, nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható. Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép, s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép, de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen, és csecsszopók, akikben megnő az értelem, világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva, míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja, s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek. Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg. (1944)
|