Payday Loans

Keresés

A boldog élet ABC – 3.
Az emberi életminőség/boldogság
2016. augusztus 29. hétfő, 19:13

Képtalálat a következőre: „fekete szeder”

NAGY JENCIKLOPÉDIA

Boldog-boldogtalan, bölcs-balga ember

A földi pokol, vagy a mennyei kor és hely

Képtalálat a következőre: „aranykor könyv”

A teljes emberélet örömforrásai ABC – 3.

Képtalálat a következőre: „aranykor könyv”

POKOL VAGY PARADICSOM

A szent ember egy nap Istennel beszélget.

- Uram, szeretném megtudni,

hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol.

Isten odavezeti a szent férfit két ajtóhoz.

Kinyitja az egyiket

és megengedi a szent embernek,

hogy betekintsen...

A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt

és az asztal közepén egy nagy fazék,

benne ízletes raguval.

A szentnek elkezdett csorogni a nyála.

Az emberek, akik az asztal körül ültek

csont soványak és halálsápadtak voltak.

Az összes éhezett.

Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében,

odakötözve a kezéhez.

Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal.

De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk,

nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni.

A szent ember megborzongott nyomorúságukat,

szenvedésüket látva.

Isten ekkor azt mondta:

- Amit most láttál az a Pokol volt.

Majd mindketten a második ajtóhoz léptek.

Isten kitárta azt

és a látvány, ami a szent elé tárult,

ugyanaz volt, mint az előző szobában.

Ott volt egy nagy kerek asztal,

egy fazék finom raguval,

amitől ismét elkezdett folyni a szent ember nyála.

Az emberek az asztal körül

ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben.

De ez alkalommal az emberek jól tápláltak,

mosolygósak voltak

és nevetve beszélgettek egymással.

A szent ember ekkor azt mondja Istennek:

- Én ezt nem értem!

- Ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten –

ez igazából csak 'képesség' kérdése.

Ők megtanulták egymást etetni,

míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak...

Képtalálat a következőre: „aranykor könyv”

*

Igényszint

emelés és emelkedés -

a határ a csillagos ég?

*

Jobb

adni mint kapni –

de mind a kettő jó

(legjobb váltogatva)

*

Megadni a módját –

nem összecsapva, elnagyolva,

nem csak úgy formálisan letudva,

nemcsak hogy túl legyünk rajta…

*

Ideje

az imának

és a munkának –

ora et labora, hogy áldás

legyen a szorgoskodáson,

ne hiába dolgozz…

*

Ha

megálmodod,

elképzeled a célt,

akkor már adódnak

az alkalmas eszközök,

ha ez tényleg a te célod…

*

Társakat találni:

élet, játék, munka stb. -

ami egyedül nem megy,

és nem is baj, sőt, hogy így van…

*

Amit

szeretsz,

abból élsz meg –

amiből élsz,

azt szívesen teszed,

az egy jó vállalkozás,

az édes teher válladon…

*

Prevenció

Megelőzni

sokkal könnyebb a bajokat,

mint a bekövetkeztük esetén

a bajt csökkenteni, a kárt menteni…

(előrelátások és óvintézkedések sora)

*

A csend hangjai

Ha kiküszöbölöd a zajokat,

és olykor félre tudsz vonulni

az áldott magánosságba,

akkor hallhatod a belső hangokat

(Isten halkan, suttogva súg, sugall)

*

Kiegyensúlyozottság –

egyensúlyérzék fejlesztés,

így maradsz fenn a kötélen táncolva,

így maradsz középen a szakadékok fölött

*

Az

élet

torta,

ha jól csinálod -

plusz lehet habos,

ami szerencse dolga

(bona sors, nihil aluit)

*

Elvetni

a magot s várni –

jó gazdaként gondozni,

és akkor lehet majd szüretelni

*

Aki

tiszteli

saját és más

testi, lelki, szellemi egészségét,

de nem minden áron akar élni:

becsülete megmentése fontosabb

*

Akinek

az élete nyitott könyv,

s a ki tud olvasni benne,

az sok tanulságos életvezető

példabeszédet, bölcsességet talál

*

Aki

bort iszik

és bort is prédikál,

s pipázás közben elmeditál:

hogyan vigyázzon jó hírére…

*

Aki

legalább

hét nyelven beszél,

s így minimum hét embert ér:

a természet, az állat, a gyerek,

a szakma, a gép, a vers nyelvén

*

Aki

a saját életét éli

és a saját halálát halja -

nem epigon, imitátor, dublőr,

hasonmás, másodpéldány stb.

*

Aki

meglátja magában

Isten csodálatos teremtményét,

s egy hangszer lesz az Ő kezében,

ami nem szobadísz, kalapács stb.

*

Aki

felfogja, hogy

Ő is egy burokban

született csodagyerek,

aki a csúcsformáját kifutva

éppoly értékes, mint bárki más

*

Aki

megérti,

hogy például

az anyaság is

teljes értékű hivatás,

amiben őt senki sem pótolhatja,

és amihez fel is fog tudni nőni….!

*

Aki

felfedezi, hogy

nem véletlenül

pottyant ide a Földre,

csak általa jól elvégezhető

feladatai, küldetései várnak rá

*

Akinek

annyival fontosabb,

hogy tegye a jót mint a látszat,

hogy „vén gazember” képet is

elvisel magáról akár holtáig is…

*

Aki látja,

de nem gyártja

a nehézségeket

és nem is kerüli meg,

nem dugja a fejét a homokba:

majd magától úgyis megoldódik?

*

Aki

harmonikus

arányba, ritmusba

rendezi életmenetét,

de távol áll tőle a napi

kötelességmulasztó „életművészkedés”

*

Aki

felveszi

a saját keresztjét,

mert teher alatt nő a pálma,

mi sem lenne szörnyűbb számára,

mint léte elviselhetetlen könnyűsége

*

Aki

tisztában vele,

menyire létszükséglet

egy igaz jóbarát,

de azzal is, hogy

jobb ha inkább nincs,

mintha csak hiszi, hogy van

(pedig az csak szesztestvér,

vagy beépített ügynök stb.)

*

Aki

az üdvösségén

kívül mindenre,

az életáldozatra is kész

szeretteiért, hozzátartozóiért,

barátaiért, szerelméért, hazájáért

*

Aki

nem méricskéli

patikamérlegen,

hogy ki vétett nagyobbat,

nem dohogva vár,

de megelőzi felebarátját

a bocsánatkérésben

*

Aki

keresi

azokat a műveket,

melyek tükrében magára ismer,

ezért katarzist él át, megtisztul,

és attól fogva már másként él tovább

*

Aki

átmenetileg nyúl

szerelmi bánatában

a vigaszpohárhoz,

mert tudja, hogy

hosszútávon

a kutyaharapás

a szőrivel gyógyul

*

Aki

nem akar

mindent tudni,

mert ez lehetetlen/szükségtelen,

csak azt ami neki éppen elég –

ami fölösleges, az már káros is!

*

Aki

teljes

szabadságban

hagyja azt, akit igazán szeret,

nem láncolja magához,

nem kötelezi le,

nem zsarolja stb.

 

Képtalálat a következőre: „aranykor könyv”

 

*

Aki

istenhitén kívül

semmihez nem

ragaszkodik görcsösen -

mindent istent kezébe ad át –

ha visszakapja, köszöni s él vele

*

Aki

mindenből

képes és kész engedni,

csak a lényegből nem -

aki a lényeget illetően

erőteljes, de

a módjában viszont szelíd

*

Aki

tiszteli szüleit, őseit,

a szent nemzeti hagyományokat,

hogy hosszú és tartalmas, gazdag

életű legyen ezen a Földön

*

Aki tudja,

hogy Isten mindig

jobban tudja, mi az ő java -

de olykor mások is,

ha pl. tajt részeg,

vagy a szerelemtől vak stb.

*

Aki

átlát a szitán,

aki nem lesz

bőven termő bamba diófa,

de mégis inkább elszenved,

mint elkövet igazságtalanságot

*

Aki tudja,

mikor kell

a vésztartalékot is mozgósítani,

az utolsó szalmaszálba is kapaszkodni –

de az örvényben nem rúgkapál, de kivár…

*

Aki

felkapaszkodik

a humor magaslataira,

hogy onnan eltörüljenek

az amúgy óriásnak tűnő gondjai

*

Aki

sokfelé

szeret nézelődni és

szemlélődni, tapasztalni,

de csak azért,

hogy a legjobb helyet:

családi otthonát gazdagítsa

*

Akinek

a kevés is elég,

mert magáévá tette az igazságot:

a természet csekélységet kíván,

csak a képzelgés sokat…!

*

Aki

nem az - amúgy is káros –

lottó ötösről ábrándozik,

de meg tudja ragadni

a ritka jó alkalmat:

három kívánság…

*

Aki

inkább marad

sebezhető, meglopható, kirabolható,

mintsem hogy házából erődítményt,

börtönt, bunkert csináljon

*

Aki

tiszteli és betartja

az ünnep dologtilalmi időszakát,

de azt is tudja: a szükség törvényt

bont: a betegnek orvos kell

*

Aki

az igaza

tudatában

megtáltosodó,

Góliátot verő Dávid,

aki nem a nyers erejével,

de ésszel és taktikával tud győzni

*

Aki

közel mer

hajózni a szirénszigethez,

hallja is éneküket, de ismerve gyengéjét

előrelátóan kikötözteti az árbochoz magát

*

Akinek

kölcsönhatásban

rend van a lelkében és maga körül,

és ez az ő szabadsága által szült rend,

ahol otthonosan mozog

*

Aki

szélcsendben

startra készíti fel hajóját,

vár a kedvező szélre

s mert tudja,

hogy hova akar elérni,

be is fogja a feltámadó szelet

*

Aki

a szakmájában

mindig a legjobbakhoz méri magát,

de leginkább magát akarja „legyőzni”,

magához képest javulni

*

Aki tudja,

hogy a világon és neki,

miből van kevés,

mivel kell gazdálkodni,

mit kell beosztani, megtakarítani

*

Aki

megragadja a napot,

jól használja

s leszakasztja a virágait,

nem pazarolja a drága idejét

hiábavalóságra - elűzi az időrablóit

*

Aki

akar, tud

és mer is Élni,

de mindig készen áll meghalni is -

minden napját úgy veszi mint ajándékot,

s mint esetleg utolsót…

*

Aki

a napi

kenyérérét imádkozik,

nem aggódik a holnapért,

de előrelátóan nem vágja le

az aranytojást tojó tyúkocskáját

*

Aki

nem megy

nagy dirrel-dúrral,

dobbal verebet fogni,

aki szinte szobormerev lesz,

ha reászáll a boldogság kék madara

*

Aki

tudja és

számon tartja,

mi minden bajt úszott meg,

s áldja szerencséjét, istenét,

amíg él, hogy ilyen jó dolga van

*

Aki

nagyra

becsüli a

szabadságot,

kifizeti az árát:

ami a koldusbot,

de nem önmagáért

vagy önmutogatásért,

de, hogy a jót tehesse!

*

Aki

nem vak-

merősködő élet-hazardőr,

de erős hitben mer a vízen járni,

a parttól távol hajózni

*

Aki

komolyan veszi:

egy élete, s egy halála,

nem léha vagy frivol,

nem szórakozza-játssza el azt,

de szeret mulatni és játszani…

*

Aki

semmit

vagy csak

keveset ígér és többet ad,

és azt is úgy tudja adni,

mintha ő kapna,

s ezt így is érzi…

*

Kinek

a keze

nem disznóláb,

aki tudja, hogy

mit jelent az adott szó

*

Aki

megosztva

megsokszorozza örömeit,

és aki megosztva csökkenti

bánatát, fájdalomérzését stb.

*

Aki

mint

a részeg

és a gyerek,

kimondja az igazat,

akkor is, ha ezt egyedül ő meri:

A királyon nincs ruha!!!

*

Aki

mint a jó papok

holtig tanul élőktől és holtaktól,

a kutyájától, őseitől és gyerekétől,

pozitív/negatív példaképeitől

*

Akiben

egyszerre van meg

a teremtményi alázat

és az istengyermekség,

a teremtés koronájának büszkesége

*

Aki

a hamis

pátosztól félve

nem menekül

az ironizálgatásba,

aki a helyén nem fél

a nagy szavaktól:

eskü, fogadalom, vallomás…

*

 

Képtalálat a következőre: „árkádia”

 

Szép Ernő:

Ne higgy!

Ne hidd, ne hidd, ami igaz,

Ami kegyetlen, ami gaz,

Mi ocsmány és alávaló

Ne hidd, ne hidd, ami való.

 

Hazugság, amit a lap ír,

Félrebeszél az a papír.

Meredt szemekkel aki súg

az mind gyalázatos hazug.

 

Ugratnak, játszanak veled.

Nem lehet az! Hogy képzeled?

Nem hiheted, ha van hited,

Gazember vagy, ha elhiszed.

 

Ne hidd el, ne hidd el mi gaz,

Ordítsd az égre: nem igaz!

Szeme közé kacagj neki,

Ki a borzasztót hirdeti.

 

Hallod? Ne hidd, mi rút, mi vad,

Mi undort és gyötrelmet ad.

A fényképed, meg a tavasz,

S az Igazság, az az igaz.

 

Csak ami szép, jó, mind igaz.

Mit álltál, az az igaz.

Mi nem divat, mi nem haló.

Az, ami örökkévaló.

 

Csak a kedvesség, az öröm,

A pardon, meg a köszönöm,

A gyöngédség, a figyelem,

Csak az az igaz idelenn.

 

Csak a segítség, a vigasz,

A barátság az az igaz.

Csak az a gyémánt szeretet,

S a szívekre veretett.

 

Belénk döfték a kést, ne hidd,

Kiszaggathatják beleid,

Míg lélegzel és eszmél agyad,

A bűnt tagadd, tagadd, tagadd!

 

Megmarkolom két válladat,

Szemembe nézz, ne hagyd magad!

Tiszta maradj, maradj szabad,

Ne bukj el, meg ne add magad!

 

Légy tiszta, hős légy,

Légy erős, holt részeg légy, légy eszelős,

A Földre a felhőkből tekints.

Te légy az Isten, hogyha nincs!

1942.

Képtalálat a következőre: „aranykor festmény”