Payday Loans

Keresés

A "zöld tündér" - abszint-történelem
Az emberi élet minősége/boldogsága magyarán szólva
2016. augusztus 27. szombat, 20:38

A "zöld tündér" - abszint-történelem

írta: Janguli

Az abszinttal kapcsolatban ma is ellentmondásos elképzelések élnek. Egyesek szerint gyógyital, afrodiziákum, sőt, mennyei ajándék, mások szerint az ördög maga. Sokan máig nem értik, hogy egy elegáns étteremben az itallapon hogyan is szerepelhet az abszint. Hiszen betiltották! Vagy mégsem?

abszint - Zöld tündérAz abszint feltalálójaként egy, még a nagy francia forradalom előtt Svájcba menekült arisztokratát, bizonyos Pierre Ordinaire-t tartanak számon. Az úr a havasok között a francia lankák, és főleg az ott termő szőlők borai után vágyakozva a nosztalgiát végül félredobva új ital előállításába fogott bele.

Orvosi ismereteinek köszönhetően otthonosan mozgott a gyógyfüvek világában, s némi kutakodás után meg is találta az új, egyedülálló összetételt. A több mint tízféle növény kivonatát tiszta alkohollal vegyítve megalkotta a valaha létező legtöményebb szeszt. Az ital fő alkotóeleme az addig gyógynövényként használatos fehér üröm volt, melyet gyakori előfordulásának köszönhetően az egész antik világ ismert. A középkor szerzetesei is gyógyítottak vele, és az alkimisták kísérleteihez is alapanyagként szolgált.

A növény elnevezése - artemisia absinthium - görög eredetű: Artemis istennő ajándékának tartották, a név második fele a keserű ízre utal.

A fehér üröm, miként a legtöbb gyógyszer, apránként fogyasztva orvosság - étvágy- és emésztésjavító -, nagy mennyiségben viszont halálos méreg.

Az abszint egy másik elmaradhatatlan alkotóeleme az ánizs. Ez a mentolos aromájú fűszer szintén hozzájárul a jellegzetes íz kialakításához. A többi növényi összetevő italonként változó; egy csokorra való fűféle gazdagítja a szesz ízvilágát, melynek alkoholtartalma 50 és 80 százalék között mozog. Az abszint jellegzetes ízéhez jellegzetes megjelenés, a semmi más alkoholhoz nem hasonlítható smaragdzöld szín társul.

Az abszint története egy önkéntes száműzetésben kezdődött, mégis feltalálójának szülőhazája tette hírhedtté. Henri-Louis Pernod, az első tömeggyártást beindító vállalkozó Svájc után Franciaországot vette célba az új termékkel, s udvari kapcsolatainak köszönhetően az 1840-es években vívott algériai háborúban már tábori medicinaként alkalmazták, úgymond láz esetére. Sokkal valószínűbb azonban, hogy eddigre már ismeretessé vált az ital tudatra gyakorolt hatása, minek köszönhetően a fogyasztó jóval energikusabbá, a fájdalomra pedig érzéketlenebbé vált. Hadászati célokra tehát tökéletesen hasznosíthatónak minősült.

Mialatt a katonák a gyarmaton napi fejadagjuk részeként kortyolgatták az abszintot, az otthon maradtak a szalonokban, lokálokban és borozókban ismerkedtek az új ital szokatlan hatásaival. Tömény italokhoz hasonlóan az első pár pohárral ez is serkentőleg hatott, nagyobb mennyiség esetén azonban már hallucinációk is jelentkezhettek. Ezt tudományosan ugyan a mai napig nem bizonyították, az viszont ismert, hogy a fehér üröm felső levélzetében és virágában lakozó alkotóelem, a tujon alkoholban oldva komoly idegméreg. Mérsékelt mennyiségben fogyasztása izomrángásokat, nagyobb dózisban heves görcsöket okoz, rendszeres alkalmazása pedig a központi idegrendszer leépüléséhez vezet.

A gyanútlan franciák ebből mit sem sejtve engedték át magukat az abszint élvezetének, az időközben hazatért, és kellőképpen függővé vált katonákkal karöltve. Az abszint a francia polgári kultúra része lett. Az ital iránti igény ugrásszerűen megnövekedett, olyannyira, hogy a 19. század derekán 26 üzemben napi húszezer liter abszintot termeltek. Ez a századfordulóra éves szinten meghaladta a húszmillió litert is. Az abszint népszerűségét jól példázza, hogy ez időben már bevezették az úgynevezett "zöld órát" vagy "abszint órát"(l’heure de l’absinthe), amelyet festők - Manet, van Gogh, Degas, Picasso - és írók - példáulMaupassant - örökítettek meg műveikben. A bohém párizsiak ötórai tea helyett e délutáni órát - vagy feltehetően a nap egész hátralevő részét - abszintot kortyolgatva töltötték a külön erre a célra nyílt szalonok egyikében. Érdekesség, hogy az abszint szerelmesei körében szép számmal fordultak elő hölgyek is: ezt sejteti a gyakori női szereplő az italt hirdető plakátokon. Ennek ugyan egy másik oka is volt: az abszintot ugyanis gyakran emlegették zöld tündérként avagy démonként, attól függően, kit milyen viszony fűzött hozzá.

Az abszint tündöklése és bukása a 19. századvég jelképévé vált. Számos korabeli művész akarta összemérni erejét a „zöld múzsával”, mely sokszor „zöld démonná” vált számukra. Sokak véleménye szerint az abszint nélkül ma számos irodalmi, képzőművészeti remekművel lennénk szegényebbek. Párizs Európa kulturális fővárosaként temérdek művésznek adott otthont, közülük sokan választották témaként a zöld démont, egyesekről pedig úgy hírlett, alkotói tevékenységüket is abszint-kábulatban végezték.
Az abszint kedvelői körébe tartoztak a szimbolista költészet legnagyobbjai: Baudelaire, Verlaine és Rimbaud, a festők közül pedig Manet, Degas, Toulouse-Lautrec, Gauguin, Picasso és Van Gogh művei tanúskodnak az alkotókra tett mély benyomásáról. A holland festő sárga ciklusát például teljes egészében az abszint hatásának tulajdonították. Az angol irodalomból Oscar Wilde-ot  említhetnénk itt, de ne feledkezzünk meg a magyar irodalom kiemelkedő alakjáról, Adyról sem, aki Párizs gyakori látogatójaként maga is az abszint hódolója volt.

A függőséghez vezető ital sorra szedte áldozatait, ezért követői mellett nagyszámú ellenzőre is lelt. A halálos kimenetelű eseteket gyarapította, hogy a hamisítók mérgező rézsókkal próbálták meg fokozni az amúgy természetes, a klorofilltartalomnak köszönhető zöld színt.abszint

De egyes híresztelések szerint nemcsak a fogyasztók estek a démon áldozatául. Egy sor abszintos delíriumban elkövetett gyilkosság, ahol az eszét vesztett tettes brutálisan vetett véget akár egész családja életének, előmozdította az italt övező növekvő rettenetet. Ezt tetézte még egy Franciaországban készített felmérés, amely szerint 1871 és 1901 között az elmegyógyintézetbe zártak száma megduplázódott, s a kezeltek legtöbbje állítólag az abszint rabja volt. 
Végül az USA, Anglia és Svájc után jó néhány évvel lemaradva, 1915 tavaszán franciaföldön is betiltották az abszint előállítását. A százötven éves viharos pályafutás története lezárulni látszott. Ám egyes országokban, így például Portugáliában, Spanyolországban vagy Csehországban sosem tiltották be az italt, legfeljebb néhány korlátozó intézkedést tettek, a többi államban pedig illegálissá vált.

Talán ennek felszámolását is célozta az a rendelet, amely 1991 óta az Unió területén szigorú megszorítások mellett ismét engedélyezi az abszint gyártását. A hatályban lévő rendelet szerint a szokatlan tünetekért felelőssé tett tujon az ital hígítatlan állapotában sem haladhatja meg a kilogrammonkénti 10 mg-ot. Ez a mérték a korábban forgalmazott változatban ennek négyszázszorosa volt. Sok gyártó egyszerűen átállt a fekete üröm használatára, mert ez a növény egyáltalán nem tartalmazza az említett összetevőt.

Nincs még egy olyan alkohol, amelynek fogyasztását ilyen mértékű szertartásosság övezné. Bizonyára ez is nagyban hozzájárult egykori népszerűségéhez. A franciák, hogy a keserű ízt elviselhetőbbé tegyék, cukor hozzáadásával itták az abszintot. Csakhogy hideg folyadékban minden nehezebben oldódik, a kockacukrot ezért egy külön erre a célra kialakított lyukacsos kiskanálra helyezve szesszel átitatták, majd meggyújtották. Az ekképp karamellizálódócukor abszint készítéslassan a zöld italba csepegett, ami azonban még mindig túl tömény volt a kellemes fogyasztáshoz. Így az apró lángok eloltásához használt vizet szintén a pohárba engedték, és az addig tisztán ragyogó smaragdszín opálossá, szinte foszforeszkálóvá vált. Ezt a látványos elváltozást hajdanán az abszintban lakozó mágikus erőnek tulajdonították, pedig csak az illóolajok vízben való rossz oldhatósága idézi elő.

Ma bárhol, ahol abszintot mérnek, ugyanezt a szertartást mi magunk is elvégezhetjük, és a történelmi előzmények ismeretében jusson eszünkbe, hogy a régmúlt Párizs egy darabját kortyolgatjuk poharunkból.

Forrás: Deluxe.hu