NAGY JENCIKLOPÉDIA ABCD
Az emberi életminőség vizsgálatai
Boldog-boldogtalan, bölcs-balga ABC
A földi pokol, vagy a mennyei kor és hely
A boldog élet ABC – 1.
Ady Endre A Tűz csiholója Csak akkor születtek nagy dolgok, Ha bátrak voltak, akik mertek S ha százszor tudtak bátrak lenni, Százszor bátrak és viharvertek. Az első emberi bátorság Áldassék: a Tűz csiholója, Aki az ismeretlen lángra Úgy nézett, mint jogos adóra. Mint egy Isten, hóban vacogva Fogadta szent munkája bérét: Még ma is minden bátor ember Csörgedezteti az ő vérét. Ez a világ nem testálódott Tegnaphoz húzó, rongy pulyáknak: Legkülömb ember, aki bátor S csak egy külömb van, aki: bátrabb. S aki mást akar, mint mi most van, Kényes bőrét gyáván nem óvja: Mint ős-ősére ütött Isten: A fölséges Tűz csiholója.
* Aki mer, az nyer
Nem kikapcsolva
normális veszélyérzékem,
és nem hazardírozva,
nem vakmerősködve,
Isten segedelmével,
jóakaróim bízatására
legyőzöm, felnőni
nem hagyom a félelmemet
és
ki merem mondani az igazságot,
át merem ugrani a szakadékot,
be merem vallani a bűneimet,
bocsánatot merek kérni a kisebbtől,
merem keresni a megmérettetést,
merek lehetetlennek látszó feladatra vállalkozni,
merek a lelkemben mélybúvárkodni,
merek egy életre hűséget fogadni,
merek isteni sugallatra a sötétbe ugrani,
merek igazam tudatában túlerővel szembeszállni,
merek sok, legalább három gyereket vállalni,
merek nagyot gondolni, s rátenni életem,
szent ügyért merem kockáztatni életemet…
*
Ha
túl magas
a kerítés, a fal,
akkor az egyikünk bakot tart,
és a másik így fel ill. át tud mászni,
s ha kell, akkor a másikat is fel tudja segíteni
*
Utánzással – is - tanulok,
mégsem leszek utánzó majom
*
Megosztjuk a munkát
a nemek, az életkorok, a képességek stb. szerint,
de ahol lehet, ott rotáció, cserebere, váltogatás van
*
Jobb adni, mint kapni
de olyan „büszke” sem vagyok,
aki semmit nem képes elfogadni
*
Végső reményem
a jobb lator példázata -
soha nem késő megtérni,
de persze minél előbb, annál jobb,
hisz a bűn rövid öröm, s hosszú üröm
*
Konstruktív rivalizálás -
azért versengünk, hogy
magunkat szárnyaljuk túl
* Ha nyerek,
nem kárörvendek,
ha vesztek, emelt fővel távozom
*
Szabad vagyok
megtenni itt azt,
amit most a helyesnek látok
*
Evidens
Ami nyilvánvaló
Ami magától értetődő
Amit nem kell magyarázni
Amit nem kell bizonyítani
Amit nem kell indokolni
*
Nem kell
minden tettem
megindokolni -
épp ellenkezőleg,
hisz annyi minden áll jogomban,
még a közterületen is,
hát még a saját
pályámon, otthonomban
(és csak rajtam áll,
hogy élek-e velük,
vagy éppen most nem)
*
Van,
aki betakar,
ha elbóbiskolok
*
Van,
aki ápol,
ha betegen ágynak dőlök
*
Van,
aki meleg
vacsorával vár,
ha este megjövök
*
Becsületes
megtaláló vagyok,
mert tudom, hogy
nekem is milyen jól esne
(de ha jutalom is jár érte,
miért ne fogadnám el?)
*
Becsületkassza
Az áru elvihető –
az árát ott kell hagynom,
és ott is hagyom,
pedig elvihetném
fizetés nélkül is…
*
Becsületbíróság
Nem ügyvédhez fordulok,
nem bíróságra rohangálok,
nem csinálok ingyen cirkuszt –
ügyem egy civil testületre bízom…
*
Betyárbecsület
Nem kötsz „vádalkut”,
nem adod ki csínytársad,
hogy saját bőröd mentsed…
stb.
*
Tudom,
hogy mitől döglik a légy -
de légyfogó helyett inkább kihessegetem
(A szúnyognak viszont nincs kegyelem!)
*
A jótevőimnek hálás vagyok,
s ha én teszek valami szívességet,
azért nem várok hálát, de örülök neki,
s ha hálátlansággal viszonozzák, őket sajnálom…
* Násztánc
Nem üvegből
van a babám,
jól átfoghatom
és megszoríthatom a derekát
* Szabadon szolgál a szellem
Igyekszem zsarolhatatlan maradni
(nem takargatom viselt dolgaimat, bűneimet)
* Hosszú életű
szeretnék lenni a Földön,
de nem kívánom, hogy örökké éljek,
örömmel tölt el, hogy van kegyelemdöfés,
mert nem akarom túlélni magam/szeretteim…
* Lehet
kopott a gúnyám,
de sohasem mocskos a kezem
(mármint a szó átvitt értelmében)
* Nem
rettegem a halált,
megvetem a gyáván
öngyilkosságba menekülőt -
de hit(ves)emért, becsületemért, hazámért stb.
kész vagyok akár az életemet is önként áldozni * Ha
gondba merülök
vagy gondolkodóba esem,
saját vagy társam jó ötlete kihúz onnan * Az
én házam
az én váram -
megvéd a nemkívánatos elemektől,
s csak azt engedem be, akit szívesen látok,
s kiutasíthatom a betolakodót, a békétlenkedőt stb.
*
Odüsszeusz
Ha szirénsziget mellett hajózok el,
nem tömöm be fülem, de kikötözöm magam,
s felhatalmazom társaimat, hogy atyáskodjanak:
kifejezett kérésem ellenére se oldják el köteleimet
*
Tudom
a kisebbik rosszat választani -
beleegyezek kisujjam levágásába,
ha életem így megmarad
(ha csak így marad meg)
*
Áldozathozatal -
kidobom a léghajóból,
ami le, a mélybe húzza -
pl. az autóm, üdülőm stb.,
hogy emelkedjen
*
Detoxikálás
Méregtelenítem magam
testi és lelki gyakorlatokkal
(izzasztókúra, izzadtságos munka,
kiadom, kihányom a mérgem,
nem mérgesítem fel magam…)
*
Kiállom
a bátorságpróbákat
Pl. fejest merek ugrani a mélyvízbe
(s az első siker angyali köröket indít el….)
*
Felkészülök
és készenlétben vagyok,
hogy ha a sors nekem teret nyit,
akkor tudjak jól élni az eséllyel
* Tudom
az igazat,
ezért tudom,
hogy mikor hazudnék,
s tudom, hogy mikor kell
most éppen kegyesen csalnom,
S nem leszek őszinteség címén
szalonképes szadista…
*
Ha
támadás ér,
akkor jogos
önvédelmemben
fegyvert csinálok
kezemből, lábamból, vasvillámból…
*
Istenben
feltétlen bízom,
de az én dolgom
szárazon tartani
a puskaport..
*
Uralkodni
tudok magamon,
s nem keverek le
első felindulásból,
méregből egy pofont
*
*
Ki-
szelektálom
a bajban tesztelődő,
s lelepleződő ál-barátaimat,
s ezentúl már nem bízom rájuk
értékeim, pénzem, titkom stb.
* Szobatiszta vagyok,
s ha még vagy már nem,
akkor meg van, aki tisztába tesz
*
Mikor
kedvünk tartja,
önfeledten ölelkezünk
(nem sebtében, bujkálva)
*
Nemülök le
cinkelt lapos
hamiskártyásokkal
se kis, se nagy pénzre játszani
*
Ha
támadás éri,
megvédem otthonom és hazám
(nem vagyok erőszakmentes birka)
*
A
jól végzett
munkában kifáradva
esik jól az esti pihenés
*
Rágyújtok a pipámra,
s a füstben elmerengek,
elrévedezek a túlvilágra…
*
Nem
felejtek el
levegőt venni –
friss levegőbe szippantok
(szabad levegő – szellőztetés)
*
Figyelek
a figyelmeztető
testi-lelki jelekre,
és az intő jóbaráti szóra
*
Előbb
zuhanyozok,
majd a megtelt
kádban lubickolok,
az őselembe merülve
elernyedve ellazítok…
*
Barátom
kedvéért sem
tágítok igaznak vélt
meggyőződésemtől
*
Akkor is
kitartok álláspontomnál,
ha azt most épp senki nem osztja
(de azért időnként felülvizsgálom)
*
A
leszerepelt
politikusoknak
macskazenét adok
*
Gyönyörködöm
a szép kézírásomban –
ez nem macskakaparás,
ez a lelkem egyik napi tükre…
*
Szépen,
plasztikusan
fogalmazok és
helyesen írok -
úgy, hogy más
is elolvashassa
*
Helyesen élek,
mert én is a helyemen vagyok
*
Nincsen szemét –
mindennek helye van,
és minden a helyén van
*
Ott
keresek…
ahol van,
ahova tettem –
rend van…
*
A
legkisebbnek
jár és jut a legfinomabb falat
*
Felülvizsgálom,
hogy mit neveltek
kisgyerekként belém
(a vak megszokásaink
rendszeres átvilágítása:
olvasás, utazás, ismerkedés stb.)
*
Ha
sírok,
és sírok,
könnyezem,
akkor megkönnyebbülök
*
Észrevétlenül
belopakodik hátul –
lábujjhegyen távozik,
hogy ne zavarjon senkit,
hogy ne ébressze az alvót..
*
Csak
ott vakarja,
ahol viszket –
és rögtön oda is nyúl
*
Az
élősködők
ellen védekezek –
az egérnek pl. csapdát állítok
(vagy dolgos macskát tartok…)
*
Az
esőben
énekelek,
vízálló a bőröm –
de ha zuhog,
fedett helyre bújok
*
Ügyelek,
hogy ami ízlik,
az az étel lehetőleg
egészséges, testépítő is legyen
(miért zárná ez ki egymást? sőt!)
*
Magamat
kigúnyolom
ha kell, vagy
önironizálok,
másoknak nem engedem!?
*
Olyan
szenvedélyes
elvi kérdésben,
mint a főbenjáró bűnperben
a vádló ügyész és a védő ügyvéd
*
Megbecsülöm,
mennyi időm lehet hátra,
mire lesz ez nekem még elég,
mibe ne kezdjek már bele,
mit fejezzek be…
*
Próbálom
meghatározni,
mit kéne ma még befejezni –
és nyugtával dicsérem a napot…
*
Megvizsgáltatom
magam a családi orvossal,
kikérem/megfogadom a tanácsát
*
A
szak-
tanácsokat
megfogadom, ha
előlegezett bizalmam
eddig nem rendült meg…
*
Kihegyezem a ceruzám,
kiradírozom a helytelen írást
(tudok és merek végleg törölni)
*
Utánzom,
parodizálom
ismerősöm modorosságait,
hogy vegyék észre magukat…
*
Kifejezem
a tetszésem és a nemtetszésem,
nem rejtem véka alá a véleményem…
*
Le-
egyszerűsítem
a túlkomplikált dolgokat,
hogy köz-érthetőek legyenek
(de azért nem szimplifikálom)
*
Addig
kérlellek,
míg rá nem veszlek
(de megvárom, míg nem
csak a békesség kedvéért…)
*
Kedvesem
minden rezdülését
észlelem, szívlelem,
és menten reagálok rá
*
„Önerőből” –
isten által küldött
barátok segítségével:
kilábalok a tespedésből,
átlendülök a holtponton,
legyőzöm a tehetetlenségi nyomatékot
*
Amikor
dühbe gurulok,
előbb elszámolok százig
(mint a mesebeli Östör király)
*
Két-
értelműen fogalmazok:
udvarolok is, meg nem is
(figyelem a visszajelzést,
kapok-e bátorítást…)
*
Szerelmet vallok -
kiszolgáltatom magam,
hogy nyíltan kosarat kapjak,
s visszautasításban legyen részem…
*
Petőfi Sándor PALOTA ÉS KUNYHÓ Miért vagy oly kevély, te palota? Uradnak fényében kevélykedel?... Azért van rajta gyémánt, hogy szive Mezítelenségét takarja el. Szakítsd le a cafrangokat, Mit rá szolgája aggatott, S nem ismersz isten munkájára, Oly nyomorúság marad ott. S hol vette gazdád ama kincseket, Mik semmiből őt mindenné teszik? Ott, hol a héja a kis madarat, Mit szétszakít, melynek vérén hizik. A héja vígan lakomáz, S szomszéd bokornak fészkiben Madárfiúk zokognak, várván Anyjokra, mely meg nem jelen. Fitogtasd csak, te gőgös palota, Az orzott kincsek ragyogásait, Ragyogj csak, ugysem ragyogsz már soká, Meg vannak már számlálva napjaid. S kivánom, hogy minél elébb Láthassam omladékodat, S hitvány lakóid összezúzott Csontját az omladék alatt! - - S te kis kunyhó a magas palota Szomszédságában, mért szerénykedel? Miért bújtál a lombos fák mögé, Azért-e, hogy inséged födjed el? Fogadj be, kis sötét szoba; Nekem nem kell szép öltözet, De szép szív... s a sötét szobákban Találni fényes szíveket. Szent a küszöb, melyen beléptem én, Oh szent a szalmakunyhók küszöbe! Mert itt születnek a nagyok, az ég A megváltókat ide küldi be. Kunyhóból jő mind, aki a Világnak szenteli magát, S a nép mégis mindenfelől csak Megvetést és inséget lát. Nem féljetek, szegény jó emberek, Jön rátok is még boldogabb idő; Ha mult s jelen nem a tiétek is, Tiétek lesz a végtelen jövő. - A földre hajtom térdemet E szűk, de szent födél alatt: Adjátok rám áldástokat, s én Rátok adom áldásomat! Pest, 1847. január
|