|
EUGÉNIUSZ
A BOLDOG EMBER ABCD
Életminőség-vizsgálódások XXI.
A teljes emberélet magyarán szólva – 17.
CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY
A BÉKÉTELENKEDŐ
TAVASZ
Ejnye, már az esztendőnek
Silány napjai eljőnek,
Itt a kedvetlen tavasz.
Locsos, pocsos minden napja,
Komor a bőjtmás hónapja.
Április csalárd, ravasz.
Sovány szelek süvőltése,
Száraz porral kerengése
Torkot, mellyet terhelő
Huruttal kerűl elő.
Kinek volna kedve benne!
Bárcsak hamar vége lenne
Únalmas óráinak.
Szemem bármerre tekintsen,
Sem gyümőlcse semmi nincsen
Kertem puszta fáinak.
Mit ér zőldje a szőlőnek,
Ha rajta fürtök nem nőnek,
Mit ér a bimbó, virág,
Ha körtvélyt nem nyújt az ág?
Barmaim, jaj, be soványok,
Elfogyott a takarmányok,
Már sem széna, sem mező,
Ezer az ember szükségi,
Nincs új, elfogyott a régi,
Majd kihúz az éhező.
Ó, bárcsak hamar nyár lenne,
E silány tavasz elmenne;
Uram! Uram! talán már
Nem is fog már lenni nyár!
NYÁR
Haj, haj, no! be elfáradtam,
Ugyan nagyon megizzadtam,
Adjatok egy kis vizet!
A nyári napnak hésége
Éltünk terhe, veszettsége
Csak, csak illyennel fizet;
Uram, szűntesd a héséget,
Mert magunkat is eléget.
Tikkasztó kánikulánk
Bűnünkért van csapva ránk.
Testünket alig bírhatjuk,
Lélekszakadva aratjuk
Ami kis termésünk jött;
Vetegettük hideg szélbe,
Most takarjuk forró délbe
Dudva és bogács között;
Amit e' még meg nem fojtott,
Szipoly és sáskaraj tojt ott,
S amit ez is meghagya,
Elsütötte a ragya.
A hosszú napnak terhétől,
A munka keménységétől
Csigázódik életünk.
Mégis mindezért végtére
Mi a szegény ember bére?
Aggunk s alig ehetünk.
Mennykő, villám és mennydörgés
Mind, amit nyer a könyörgés,
Forgószél és jégeső,
Ami a munkánkra jő.
ŐSZ
A fejem már majd megbódúl,
Annyi a gond, melly rámtódúl,
Érik a gohér nagyon.
Szintúgy félek még előre,
Ha ránézek a szőlőre,
A szüret s baj itt vagyon;
Restellek már ki is menni,
Eső esik, mit kell tenni,
Alhatnám is, de nem is,
Mozogni kén nékem is.
Most jőnek már, haj, most jőnek
A megaggott esztendőnek
Legkomorabb részei,
Borong, tolong a kedvetlen
Őszi felhő, és szűnetlen
Bugyognak lőcs cseppjei.
Bent ásítok, kint meg ázom,
Bent didergek, kint meg fázom,
Szomorú ősz, haj, haj, haj!
Benn is baj most, kinn is baj.
Bárcsak meleg napfény vólna,
Vagy kemény télre hajólna
Már ez a locspocs idő.
Mert most setét ködbe fedve
Sínlik az embernek kedve,
S azért hozzám más se jő.
De ha jő is, mit csinálunk?
Csak únalom lakik nálunk;
Most is bú és álom nyom:
Jaj be fáj a vékonyom.
TÉL
No eljöttél valahára,
Gyászos tél, a főld nyakára,
És az erszényt oldozod:
Együk most már munkánk bérét,
Igyuk saját testünk vérét,
Már az inséget hozod.
Igazán, hogy minél rosszabb
A te részed, annál hosszabb,
Életünkből majd fél rész
A te napjaidba vész.
Elrablod a kikeletnek
Tején hízott természetnek
Gyönyörűségit magad;
Mindent, amit a termékeny
Nyár s ősz adott a vidéken,
Fagyod tőlünk elragad.
Csak számodra munkálódunk,
Érted élünk és aggódunk,
S midőn mindent elragadsz,
Magad csak kedvet sem adsz.
Tömlöccé teszed szobánkat,
Kertünket és gyümőlcsfánkat
Zúzzal virágoztatod.
És azalatt nagy lármával
Kimormolsz szélhahotával
S jégfogad vicsorgatod.
Ne dúld fel minden kedvünket,
Enyhítsd megúnt életünket,
Bocsásd hozzánk a tavaszt,
Szívszakadva várjuk azt.
*
Nem
tudhatod,
ki és milyen
körülmények között
gyártotta inged, gatyád…
*
A
hirdetésből
választod ki,
ki építse fel
életed-családod lakóházát
*
Ha
a vevőt
ma látod
először és utoljára…
*
Unfair,
méltánytalan magatartás
a „szabad” piaci versenyben
*
Ha
nincs bizalom,
megsokszorozódnak
az ellenőrzési költségek
(idő, energia, pénz stb.)
*
Szédelgő
feldicsérése
annak a terméknek,
amit el akarsz sózni,
rám akarsz tukmálni…
*
Nincs
az adott szónak hitele –
százoldalas szerződések védenek
(még a házasságkötést megelőzően is)
*
Hipnotizálva vagy:
egy művalóság a fejedben,
s így irányítanak a vesztedbe…
*
Aki
valamit
nem úgy tud, ahogy te,
az még nem talált rá az igazságra
*
Jobbágyfelszabadítás:
társadalmi/természeti katasztrófák sora
*
A
munkaerő/tőke
szabad áramlása –
ne kötődj szülőhelyedhez
*
A
föld
nem a tied,
mert nem műveled,
nem is népesíted, lakod be
*
A
napi
betevő
falatod
a nagy ellátó
rendszerektől függ –
pedig te „falun” élsz…
*
Szereted,
kedveled
a robinzonád történeteket,
de te egy-két hétig bírnád -
ha nincs áram/olaj, benzin,
és hamar éhen is halsz
a természet lágy/kemény ölén
*
A
verseny miatt
kevés a mentő-
csónak az óceánjárón
*
Nincs
tűzoltás terv –
kis valószínűségű
nagy baj esetére…
*
Minden nap
egy új, szűk
és levehetetlen
cipőt kell betörnöd…
(+tüske a köröm alatt)
*
A
termő
anyaföld
idegen kézbe adása
hidegen, közömbösen
hagy – a netadó híre nem
*
Az
egyik
semmit nem felejt,
a másik meg mindent
*
Úgy
élsz,
mint aki
talált gyerekként
árvaházban nőtt fel
*
Mire
öntudatra ébred,
már teljesen kialakult
személyiség, „egyéniség”…
*
Nem
ismered/
akarod vizsgálni
szüleid előéletét/lelki örökséged
*
Poshadt,
állott levegő –
belélegezhetetlen/
fullasztó szellemi légkör…
*
*
Mintha
kést forgatnának
a szívedben, a fejedben…
*
„Barátod”
kihagyhatatlan
üzleti ajánlattal keres meg
*
Egyik
napról a másikra
tönkremegy és megőszül
*
Két éned van –
a rosszabbikért
nem vállalsz felelősséget
*
Lecsúszás,
deklasszálódás – mésalliance
(a lejtőn lefelé nehéz megállni)
*
Ahhoz is
ihletre vár, hogy
kimossa a szennyes ruhát
*
Az
apák
bűneiért
sokszor csak
a fiak lakolnak
*
A
gyereknek
majd mindent –
magadnak majd semmit
*
Préda vagy,
akire hajtóvadásznak
(de – sajnos – könnyű préda)
*
Zsidók
tanítják neked
az evangéliumot is –
tartsd oda a másik orcád,
add oda – neki – utolsó ingedet
*
Imád idegen
szavakat használni:
rosszkor, rosszul ejtve
(így ez nemhogy segítene
mondandója jobb kifejezésében,
inkább csak figyelemelterelő lesz)
*
Mint
a krimiben –
mindenki gyanús,
aki képben/jelen van
*
Sosem
nő be a
fejed lágya
(hígagyú vagy
óriáscsecsemő)
*
Hamis a zenekar –
nincs összhang a családban
*
Az év
egy napján se
esztek nagykanállal
*
Mire
nem vetemedsz –
meglopod apádat,
megütöd anyádat…
*
Letört ember –
görnyedt hát – törött gerinc
(megfogyva is és megtörve is)
*
Pellengérre állítva
a kisvárosod piacán,
ahol ismerősök sétálnak,
és alaposan meg is bámulnak
*
Hibás
térkép alapján
hajózol az óceánon,
az ég borús, csillagtalan…
*
A
megunt
szeretőt
rásózzák
a naiv balekra
(Szergij atya)
*
Csupa
célozgatás
az egész beszélgetés,
semmi egyenes találat…
*
Senkiben
nem bízik meg,
csak a rosszakarójában
*
Előbb kifoszt,
majd utána segélyez –
és besöpri a sok-sok hálát
*
Mindig
mindenben
maximálisan spórolni –
tutajon a végtelen óceánon
*
Nevetése:
gúnyos röhej,
sátáni kacaj, idétlen vihogás
(nevető ember – embertelen)
*
A
kereszt-
névadással is
végképp eltörlik a múltat
*
A
rabló
ejnye bejnye
büntetést kap,
a szajrét megtarthatja
*
A tanár
nem oktathat-
nevelhet szabadon
a jóra, igazra, a szépre
*
A
központi
előírások/
szakfelügyelet
kiskorúsította tanár
(és tekintélyvesztése)
*
Egyedül
tanítói pályán
lehet/lehetett
képesítés nélkül is dolgozni
*
Viszonylag
is alacsony
pedagógus bérek –
és a kontraszelekció
*
A
vagyont
azt örökölnéd,
de bezzeg
a tartozást már nem
*
Mindent megbán,
de semmit nem tesz jóvá
*
Az
árulók
szobrot kapnak,
a hősök emlékét kitörlik
*
Csak
fajtársnak illik
mindig igazat mondanod –
másnak hazudni lehet/kell
*
Arány-
érzéketlen -
ágyúval lősz a verébre,
jóval több kár, mint haszon
*
Meg-
dobnak
kenyérrel,
visszadobod kővel
*
Nincsen
apád, sem anyád,
sem Istened, se hazád
*
Minden
önvédelem jogtalan –
tartsd oda a másik orcád
*
Köz-
pénzen
készített/hamisított
közvélemény-kutatás,
és a hazug statisztika…
*
Gyöngyhalász –
a romantikus és
a hamisgyöngyért
tönkretett tüdő,
korai halál…
*
Nem
akarásnak
nyögés, beszarás a vége
*
Az
államosítás
más szóval szólva:
szocialista szabadrablás
*
A
rabló-
privatizáció –
a közjavak nemzet-
ellenes elherdálása…
*
Hagymáz/
tífusz és a delírium –
s te nem ápolsz, anyám
*
Nincs túlerő,
csak kishitűség
*
Nemcsak
megfogytál,
de meg is törtél
*
Elhagyod
a magyarok istenét,
s mégis még őt hibáztatod
*
A
beléd nevelt
kisebbrendűségi, alávalósági érzést hizlalod
*
Holló
a hollónak
nem vájja ki a szemét
*
Vagy lanyha,
vagy túlfeszül
és elpattan a húr
*
Kitör
a tengeri vihar
és nem csillapodik a hullámzás
(a kapitány meg tengeri beteg…)
*
A
párbajozók
a markukba röhögnek,
a segédek lelövik egymást
*
Mindenre hírre
egy reakciója van: felhördül
*
Darázs-
fészekbe nyúlsz,
mindenfelől támadva,
egyszerre rontanak rád…
*
A
pénz az úr:
idegenek vásárolják ki
lábad alól az anyaföldet
*
|
