Payday Loans

Keresés

A legújabb

Eugéniusz: Boldog/talan ember – 17.
A boldog élet bölcselete és poézise
2016. augusztus 23. kedd, 20:33

EUGÉNIUSZ

A BOLDOG EMBER ABCD

Életminőség-vizsgálódások XXI.

A teljes emberélet magyarán szólva – 17.

CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY

A BÉKÉTELENKEDŐ

 

TAVASZ

Ejnye, már az esztendőnek

Silány napjai eljőnek,

Itt a kedvetlen tavasz.

Locsos, pocsos minden napja,

Komor a bőjtmás hónapja.

Április csalárd, ravasz.

Sovány szelek süvőltése,

Száraz porral kerengése

Torkot, mellyet terhelő

Huruttal kerűl elő.

Kinek volna kedve benne!

Bárcsak hamar vége lenne

Únalmas óráinak.

Szemem bármerre tekintsen,

Sem gyümőlcse semmi nincsen

Kertem puszta fáinak.

Mit ér zőldje a szőlőnek,

Ha rajta fürtök nem nőnek,

Mit ér a bimbó, virág,

Ha körtvélyt nem nyújt az ág?

Barmaim, jaj, be soványok,

Elfogyott a takarmányok,

Már sem széna, sem mező,

Ezer az ember szükségi,

Nincs új, elfogyott a régi,

Majd kihúz az éhező.

Ó, bárcsak hamar nyár lenne,

E silány tavasz elmenne;

Uram! Uram! talán már

Nem is fog már lenni nyár!

 

NYÁR

Haj, haj, no! be elfáradtam,

Ugyan nagyon megizzadtam,

Adjatok egy kis vizet!

A nyári napnak hésége

Éltünk terhe, veszettsége

Csak, csak illyennel fizet;

Uram, szűntesd a héséget,

Mert magunkat is eléget.

Tikkasztó kánikulánk

Bűnünkért van csapva ránk.

Testünket alig bírhatjuk,

Lélekszakadva aratjuk

Ami kis termésünk jött;

Vetegettük hideg szélbe,

Most takarjuk forró délbe

Dudva és bogács között;

Amit e' még meg nem fojtott,

Szipoly és sáskaraj tojt ott,

S amit ez is meghagya,

Elsütötte a ragya.

A hosszú napnak terhétől,

A munka keménységétől

Csigázódik életünk.

Mégis mindezért végtére

Mi a szegény ember bére?

Aggunk s alig ehetünk.

Mennykő, villám és mennydörgés

Mind, amit nyer a könyörgés,

Forgószél és jégeső,

Ami a munkánkra jő.

 

ŐSZ

A fejem már majd megbódúl,

Annyi a gond, melly rámtódúl,

Érik a gohér nagyon.

Szintúgy félek még előre,

Ha ránézek a szőlőre,

A szüret s baj itt vagyon;

Restellek már ki is menni,

Eső esik, mit kell tenni,

Alhatnám is, de nem is,

Mozogni kén nékem is.

Most jőnek már, haj, most jőnek

A megaggott esztendőnek

Legkomorabb részei,

Borong, tolong a kedvetlen

Őszi felhő, és szűnetlen

Bugyognak lőcs cseppjei.

Bent ásítok, kint meg ázom,

Bent didergek, kint meg fázom,

Szomorú ősz, haj, haj, haj!

Benn is baj most, kinn is baj.

Bárcsak meleg napfény vólna,

Vagy kemény télre hajólna

Már ez a locspocs idő.

Mert most setét ködbe fedve

Sínlik az embernek kedve,

S azért hozzám más se jő.

De ha jő is, mit csinálunk?

Csak únalom lakik nálunk;

Most is bú és álom nyom:

Jaj be fáj a vékonyom.

 

TÉL

No eljöttél valahára,

Gyászos tél, a főld nyakára,

És az erszényt oldozod:

Együk most már munkánk bérét,

Igyuk saját testünk vérét,

Már az inséget hozod.

Igazán, hogy minél rosszabb

A te részed, annál hosszabb,

Életünkből majd fél rész

A te napjaidba vész.

Elrablod a kikeletnek

Tején hízott természetnek

Gyönyörűségit magad;

Mindent, amit a termékeny

Nyár s ősz adott a vidéken,

Fagyod tőlünk elragad.

Csak számodra munkálódunk,

Érted élünk és aggódunk,

S midőn mindent elragadsz,

Magad csak kedvet sem adsz.

Tömlöccé teszed szobánkat,

Kertünket és gyümőlcsfánkat

Zúzzal virágoztatod.

És azalatt nagy lármával

Kimormolsz szélhahotával

S jégfogad vicsorgatod.

Ne dúld fel minden kedvünket,

Enyhítsd megúnt életünket,

Bocsásd hozzánk a tavaszt,

Szívszakadva várjuk azt.

*

Nem

tudhatod,

ki és milyen

körülmények között

gyártotta inged, gatyád…

*

A

hirdetésből

választod ki,

ki építse fel

életed-családod lakóházát

*

Ha

a vevőt

ma látod

először és utoljára…

*

Unfair,

méltánytalan magatartás

a „szabad” piaci versenyben

*

Ha

nincs bizalom,

megsokszorozódnak

az ellenőrzési költségek

(idő, energia, pénz stb.)

*

Szédelgő

feldicsérése

annak a terméknek,

amit el akarsz sózni,

rám akarsz tukmálni…

*

Nincs

az adott szónak hitele –

százoldalas szerződések védenek

(még a házasságkötést megelőzően is)

*

Hipnotizálva vagy:

egy művalóság a fejedben,

s így irányítanak a vesztedbe…

*

Aki

valamit

nem úgy tud, ahogy te,

az még nem talált rá az igazságra

*

Jobbágyfelszabadítás:

társadalmi/természeti katasztrófák sora

*

A

munkaerő/tőke

szabad áramlása –

ne kötődj szülőhelyedhez

*

A

föld

nem a tied,

mert nem műveled,

nem is népesíted, lakod be

*

A

napi

betevő

falatod

a nagy ellátó

rendszerektől függ –

pedig te „falun” élsz…

*

Szereted,

kedveled

a robinzonád történeteket,

de te egy-két hétig bírnád -

ha nincs áram/olaj, benzin,

és hamar éhen is halsz

a természet lágy/kemény ölén

*

A

verseny miatt

kevés a mentő-

csónak az óceánjárón

*

Nincs

tűzoltás terv –

kis valószínűségű

nagy baj esetére…

*

Minden nap

egy új, szűk

és levehetetlen

cipőt kell betörnöd…

(+tüske a köröm alatt)

*

A

termő

anyaföld

idegen kézbe adása

hidegen, közömbösen

hagy – a netadó híre nem

*

Az

egyik

semmit nem felejt,

a másik meg mindent

*

Úgy

élsz,

mint aki

talált gyerekként

árvaházban nőtt fel

*

Mire

öntudatra ébred,

már teljesen kialakult

személyiség, „egyéniség”…

*

Nem

ismered/

akarod vizsgálni

szüleid előéletét/lelki örökséged

*

Poshadt,

állott levegő –

belélegezhetetlen/

fullasztó szellemi légkör…

*

 

 

*

Mintha

kést forgatnának

a szívedben, a fejedben…

*

„Barátod”

kihagyhatatlan

üzleti ajánlattal keres meg

*

Egyik

napról a másikra

tönkremegy és megőszül

*

Két éned van –

a rosszabbikért

nem vállalsz felelősséget

*

Lecsúszás,

deklasszálódás – mésalliance

(a lejtőn lefelé nehéz megállni)

*

Ahhoz is

ihletre vár, hogy

kimossa a szennyes ruhát

*

Az

apák

bűneiért

sokszor csak

a fiak lakolnak

*

A

gyereknek

majd mindent –

magadnak majd semmit

*

Préda vagy,

akire hajtóvadásznak

(de – sajnos – könnyű préda)

*

Zsidók

tanítják neked

az evangéliumot is –

tartsd oda a másik orcád,

add oda – neki – utolsó ingedet

*

Imád idegen

szavakat használni:

rosszkor, rosszul ejtve

(így ez nemhogy segítene

mondandója jobb kifejezésében,

inkább csak figyelemelterelő lesz)

*

Mint

a krimiben –

mindenki gyanús,

aki képben/jelen van

*

Sosem

nő be a

fejed lágya

(hígagyú vagy

óriáscsecsemő)

*

Hamis a zenekar –

nincs összhang a családban

*

Az év

egy napján se

esztek nagykanállal

*

Mire

nem vetemedsz –

meglopod apádat,

megütöd anyádat…

*

Letört ember –

görnyedt hát – törött gerinc

(megfogyva is és megtörve is)

*

Pellengérre állítva

a kisvárosod piacán,

ahol ismerősök sétálnak,

és alaposan meg is bámulnak

*

Hibás

térkép alapján

hajózol az óceánon,

az ég borús, csillagtalan…

*

A

megunt

szeretőt

rásózzák

a naiv balekra

(Szergij atya)

*

Csupa

célozgatás

az egész beszélgetés,

semmi egyenes találat…

*

Senkiben

nem bízik meg,

csak a rosszakarójában

*

Előbb kifoszt,

majd utána segélyez –

és besöpri a sok-sok hálát

*

Mindig

mindenben

maximálisan spórolni –

tutajon a végtelen óceánon

*

Nevetése:

gúnyos röhej,

sátáni kacaj, idétlen vihogás

(nevető ember – embertelen)

*

A

kereszt-

névadással is

végképp eltörlik a múltat

*

A

rabló

ejnye bejnye 

büntetést kap,

a szajrét megtarthatja

*

A tanár

nem oktathat-

nevelhet szabadon

a jóra, igazra, a szépre

*

A

központi

előírások/

szakfelügyelet

kiskorúsította tanár

(és tekintélyvesztése)

*

Egyedül

tanítói pályán

lehet/lehetett

képesítés nélkül is dolgozni

*

Viszonylag

is alacsony

pedagógus bérek –

és a kontraszelekció

*

A

vagyont

azt örökölnéd,

de bezzeg

a tartozást már nem

*

Mindent megbán,

de semmit nem tesz jóvá

*

Az

árulók

szobrot kapnak,

a hősök emlékét kitörlik

*

Csak

fajtársnak illik

mindig igazat mondanod –

másnak hazudni lehet/kell

*

Arány-

érzéketlen -

ágyúval lősz a verébre,

jóval több kár, mint haszon

*

Meg-

dobnak

kenyérrel,

visszadobod kővel

*

Nincsen

apád, sem anyád,

sem Istened, se hazád

*

Minden

önvédelem jogtalan –

tartsd oda a másik orcád

*

Köz-

pénzen

készített/hamisított

közvélemény-kutatás,

és a hazug statisztika…

*

Gyöngyhalász –

a romantikus és

a hamisgyöngyért

tönkretett tüdő,

korai halál…

*

Nem

akarásnak

nyögés, beszarás a vége

*

Az

államosítás

más szóval szólva:

szocialista szabadrablás

*

A

rabló-

privatizáció –

a közjavak nemzet-

ellenes elherdálása…

*

Hagymáz/

tífusz és a delírium –

s te nem ápolsz, anyám

*

Nincs túlerő,

csak kishitűség

*

Nemcsak

megfogytál,

de meg is törtél

*

Elhagyod

a magyarok istenét,

s mégis még őt hibáztatod

*

A

beléd nevelt

kisebbrendűségi, alávalósági érzést hizlalod

*

Holló

a hollónak

nem vájja ki a szemét

*

Vagy lanyha,

vagy túlfeszül

és elpattan a húr

*

Kitör

a tengeri vihar

és nem csillapodik a hullámzás

(a kapitány meg tengeri beteg…)

*

A

párbajozók

a markukba röhögnek,

a segédek lelövik egymást

*

Mindenre hírre

egy reakciója van: felhördül

*

Darázs-

fészekbe nyúlsz,

mindenfelől támadva,

egyszerre rontanak rád…

*

A

pénz az úr:

idegenek vásárolják ki

lábad alól az anyaföldet

*