Payday Loans

Keresés

Eugéniusz: Boldog/talan ember – 9.  E-mail
Emberélet rontások - intenzív osztály
Írta: Jenő   

EUGÉNIUSZ

A BOLDOG EMBER ABCD

Életminőség-vizsgálódások XXI.

A teljes emberélet magyarán szólva – 9.

Kőműves Kelemenné

Tizenkét kőműves összetalálkozék,

Hogy magas Déva várát is felépítenék

Egy véka aranyért, két véka ezüstért,

De csakis aranyért, nem pedig rossz rézért.

Hozzá is fognak ők magas Déva várhoz,

Mit délelőtt raknak, estére elkárhoz.

Mit délután raknak, éjjelre leomlik,

Mit este felraknak, reggelre megbomlik.

Meg is tanakodja tizenkét kőműves,

Ezen segíteni miként lehetséges?

– Az asszonyt megfogjuk, tűzzel megégetjük,

Szép fehér hamvát a mész közé keverjük.

Amék felesége legelébb idejön,

Haj, aztat megfogjuk, áldozat az lögyön.

– Istenem, Jézusom, adj egy sötét erdőt,

Asszony-feleségem elé adj ködfelhőt.

Azt is adott Isten, mégsem tért ő vissza,

Hogy nem tért ő vissza, a levét megissza.

– Jó napot, jó napot, Kőműves Kelemen.

– Hozott Isten téged, asszony-feleségem.

– Eljöttem tehozzád látogatásodra.

– Eljöttél énhozzám a magad bajodra.

Ezzel azt megfogták, a nyakát elvágták,

Tűzzel megégették, a mész közé hányták. {573}

Föl is építették magos Déva várát,

Meg is kapták érte annak a nagy árát.

Most pedig Kőműves Kelemen ment haza,

Ahogy hazaére, elébe áll fia.

– Apám, édesapám, hol maradt az anyám?

– Elmaradt messzire, de hazajön talán.

Eljött az este, de mégsem jött ő haza,

Másnap ezért épp úgy elébe áll fia.

– Menj el, fiam, menj el magos Déva várra,

Ott van a te anyád, kőfalba van zárva.

El is ment a fiú, háromszor kiálta:

– Anyám, édesanyám, hallgasson fiára!

– A nagy kőfal szorít, nem szólhatok, fiam.

A nagy kőfal miatt nem hallik a szavam.

Szíve ott meghasadt, a föld is alatta.

Kőműves Kelemen fia belehulla.

*

Fele-

barátainak

se szeri, se száma –  

kár: ezekből egyetlen

egy egész se rakható össze

*

Korpa

közé keveredve

miért csodálkozol:

felfalnak az éhes disznók

*

Élet-

hossziglan

méltatlanra

pazarolod véges

lelki-fizikai energiáidat

*

Aki

nem dolgozik,

az ne is egyék –

se a kisgyerek,

se az öreg nem kap!

*

Mielőtt

elmész otthonról,

nem zárod be az ajtót,

vagy ha igen, akkor meg

még több nyelven ki is írod:

„Kulcs és pótkulcs a lábtörlő alatt!”

*

Minden

általatok

elkövetni vélt rosszat

szeretnél teljesen jóvátenni!

*

Nagyon lassan,

sokat tépelődve

hoz meg egy-egy

kis-nagy döntést,

de aztán rögtön

megbánja és visszavonja,

és újrakezdi a rágódást!

*

Mindenkinek

könnyen megbocsát –

magának meg nehezen (sem)?

*

Inkább

bűnhődjék mindenki,

így az ismeretlen tettes is köztük lesz!

*

Neked

a papád,

majd a papod

szava isten szava:

az utolsó házi papolás,

vagy a templomi prédikáció

a fix eligazítás…

*

Nincs

türelme várni,

pedig rángatózva

csak szorul a hurok a nyakán

*

Ön-

kínzással,

szerekkel

izompacsirtává gyúrja magát:

több – felesleges - ereje lett mint esze

(bár a szántást, a kaszálást nem bírja…)

*

Nem

akar bajlódni,

kockáztatni

alkalmi fogamzásgátlókkal!

egyszer s mindenkorra

sterilizáltatja/kiherélteti magát

*

-- Anyám, édesanyám,
Menjen az urakhoz,
Kérje az urakot,
Lesz-e maradásom?
-- Menyek fiam, menyek,
Menyek az urakhoz.
Megkérem urakot
Lesz-e maradásod?...
Jártam fiam, jártam,
Jártam az urakhoz,
Azt felelték urak:
Nem lesz maradásod.
Csütörtökön délkor
Lesz felakasztásod.
Csütörtökön délkor
Lesz felakasztásod.
-- Anyám, édesanyám,
Édességes dajkám,
Ki kilenc hónapig
Méhedben hordoztál,
Kilenc hónap mulva
E világra hoztál.
Jobb lett vóna, anyám,
Méhedbe elveszni,
Hogy ne értem vóna
Íly nagy bánatokat,
Az akasztófára
Kegyetlen ítilnek.
Anyám, édesanyám,
Jobb lett vóna nekem,
Mikor fereszgettél
Gyenge meleg vízbe,
Fereszgettél vóna
Forró bolygó vízbe.
Hogy égett vóna el
Minden ízem csontja,
Hogy ne éltem vóna
Íly búbánatokat,
Bánat a szüvemen
Halálra búsított.
Anyám, édesanyám,
Én keserves dajkám,
Mikor takargattál
Gyenge meleg gyócsba,
Takargattál vóna
Forró parazsába,
Hogy égett lenne el
Minden ízem csontja,
Hogy ne értem vóna
Sok keserves napot.
Anyám, édesanyám,
Édességes dajkám!
Kár vóna énnekem
A fán megszáradni,
Szép sarkantyús csizmám
Széllel kocogtatni,
Szép bogláros szijjam
Rozsdával étetni,
Ropogós gyócsingem
Széllel lobogtatni,
Szép sárga hajamat
Széllel elfútatni,
Szép szálkás húsomat
Hangyákkal hordatni,
Szép fejér csontomat
Csókákkal liggatni,
Szép piros véremet
Főddel elitatni. Lészped

(Moldva)

*

A

sors-

húzás után

kitölti a nyertes szelvényt:

majd jó alaposan beolvas és

be is mázol egyet a főnökének

*

Irigykedsz

az épp most

beteg kistestvéredre,

akinek ez idő alatt minden

kívánságait lesik, s rögtön teljesítik

*

Aki

mindenből

vitát provokál,

majd veszekedést csinál,

amit enged verekedéssé fajulni –

így a bolhából elefántot varázsol

*

Aki

verembe,

fogságba esik,

és ezt a helyet

otthonává teszi,

meg sem próbál,

már nem is akar

innen szökni, menekülni

*

Aki

a szart

aranynak nevezi,

az aranyból szart csinál,

és a mi szar, azt meg sem

próbálja arannyá változtatni

*

Aki

a háza

tetején kuporgva

imádkozik isten segítségéért,

de nem ül be mentőcsónakba –

ő magát az Atyaúristent várja…

*

Aki

oly kegyetlen,

hogy még magának

sem tud irgalmazni,

kimondatlan alapelve:

legyen igazság akkor is,

ha belepusztul is a világ

*

Akinek

a kérés nagy szégyen,

aki nem kér segítséget,

és berendezkedik a veremben,

vagy saját hajánál fogva húzná...

*

Akinek

ha egyszer valaki

visszaélt a bizalmával,

akkor már a büdös életben

nem fog megnyílni, „levetkőzni”

*

Aki

csak soká

veszi észre, hogy

ha belemegy kis stiklikbe,

akkor a nagy bűnök láttán is

cinkos hallgatásra kényszerülhet

*

Aki

jó játéknak veszi,

ha segélykiáltására

riadalom támad,

s nagyon nem érti:

amikor tényleg jön a farkas,

akkor azt miért nem hiszik el…

*

Aki

tényleg

mindent tudni akar:

azt is, amit nem érdemes,

azt is, ami felesleges teher,

vagy egyenesen veszélyes, káros

*

Aki

tisztában van

az emberi test

anatómiájával,

az anyagcserével,

s mivel úgyis minden

egy helyre megy,

moslék formában étkezik

*

Aki

akkor is üzemel,

amikor nincs ihlete,

nincs munkáján áldás,

s aki bele se fog semmibe,

csak imádkozik, s szidja frigid múzsáját…

*

Aki

ugyan félt

a vértől, s a szagtól,

így nem orvos, csak doktor,

így akarván meghálálni édes szüleinek,

hogy élte első harmadában gondját viselték

*

Aki

a szükséghelyzetben

rászokott a fizikai/lelki mankóra,

s így annak elmúltával sem mer

a saját két lábán állni és járni

*

Aki

túl erősnek

hiszi magát,

nincs tisztában

gyönge pontjaival,

és így nem óvatos,

nem kerüli el

a neki veszélyes kísértéseket

*

Aki

mindenbe

belekóstol,

mindent maga

akar megtapasztalni,

nem hiszi el másnak

vagy a „tan” meséknek,

hogy pl. a tűz nem játék

*

Először

a szomszéd,

vagy kóbor kis házi állattal,

majd másokkal, embertársaival,

végül nem kivételezve:

magával kegyetlen…

*

Csak

a borral

akarod elűzni

minden gondod:

az kijózanodás reggele után

ők bumerángként vágnak fejbe!

*

Életed

teszed rá, hogy

a vad oroszlánt

doromboló házi

cicussá szelídítsd

*

Úgy

adod

a bölcsészt, hogy:

szemüveget viselsz és

elhanyagolod külsődet,

vastag könyvekkel járkálsz,

éjjel fekszel, délben kelsz fel…

*

Te sem engedsz

a „Haragszom rád!” játszmában:

inkább akkor te is piszkosul szenvedsz –

a kapcsolatod meg lassan-biztosan kiszenved

*

Annyira büszke

hajnali felkelésedre,

hogy estig nem telsz be vele:

mindenkinek ezzel dicsekszel,

miközben üresjáratban közlekedsz…

*

Élőszó párti…

Spontán rögtönzéseidet

szóról-szóra, hang-híven

lejegyzed, legépelteted…

(csak semmi szerkesztés,

szöveggondozás – ez cenzúra…)

*

Mire

kínkeservesen

felépült végre a

lakóházad, „otthonod”,

addigra teljesen leépültek

kapcsolataid: kit látnál vendégül?

*

Híres,

gazdag, hatalmas

emberek „barátsága” után kajtatva

figyelemre, törődésre se méltatva

elveszítette a tálcán kínálkozókat

*

Felszáll

a Mars-expedíció járatra,

pedig nincs is retour jegye…

(One way ticket to the Moon)

*

Neki

senki sem

parancsolhat:

még a Grammatika

se diktálhat, korlátozhat…

*

A

tűz

elvarázsol

és megigéz:

egyre közelebb-

közelebb köröz fölötte,

míg előbb-utóbb beleszédül,

belehull és teljesen meg is semmisül…!

*

Mindig

csak az árral,

a nagy többséggel,

a kábult tömeggel úszol,

egyre biztosabban sodródva

a félelmetes Niagara vízesés felé…

*

A halálra táncoltatott lány

– Jó estét, jó estét, Csáti bíróasszony!
Talán alszik is már a kedves galambom?

– Alszik már, alszik már az utószobába;
Be is van takarva piros paplanába.

– Ha alszik, költse fel, küldje el a bálba,
Kék selyem ruháját öltse fel magára.

Karmazsin csizmáját vegye a lábára,
Két pár aranygyűrűt húzzon az ujjára.

– Jó estét, jó estét, hát minek hívattál?
– Gyere, ülj le mellém, majd megmondom mindjár.

– Nem jöttem én ülni, sem pedig pihenni;
Kedves szeretőmmel egy kicsit mulatni.

– Húzd rá cigány, húzd ár, estétől éjfélig,
Éjféltől hajnalig, hajnal hasadtáig…

– Eressz ki, bocsáss ki egy kicsit pihenni,
Karmazsin csizmámból a vért kiönteni.

– Nem lehet, nem szabad, nem lehet kimenni,
A muzsikusoknak nem szabad pihenni…

Átkozott az apa, az az édesanya,
Ki egyetlen lányát bálba elbocsátja.

Este elbocsátja, reggelig nem látja,
Reggel nyolc órakor halva viszik haza…

Harangoznak délre, fél tizenkettőre,
Csáti bíró jányát most teszik a földbe.

Szép selyem ruhába, szép fehér fátyolba,
Szép gyöngykoszorúja vállára van hajtva…

Gyűjtötte: Vargyas Lajos; Áj, Abaúj megye