Payday Loans

Keresés

Eugéniusz: Boldog/talan ember – 10.  E-mail
Emberélet rontások - intenzív osztály
Írta: Jenő   

EUGÉNIUSZ

A BOLDOG EMBER ABCD

Életminőség-vizsgálódások XXI.

A teljes emberélet magyarul – 10.

Szabó Lőrinc :
A LEGFŐBB BOLDOGSÁG

A legfőbb boldogság, a legkötőbb,
a legodaadóbb, istenitőbb,
az, amely úgy hív, hogy borzongsz bele,
az, amelyben két világ egy zene,
az, amelyben a szellem szárnyra kél,
az, amely már tán nem is szenvedély,
az, amely fény, súlytalan súlyegyen,
az, amelyben minden jel végtelen
az, amelyben már mozdulni se mersz,
az, amelyben örökbéke a perc,
az, amelyben megszakad a tudat,
az, amelyben kicseréled magad,
az, mely, élvezve, a vég gyönyöre,
s ha ébredsz, a költészet kezdete:
A legfőbb tudás nem a szépeké -
bárkié, ki a tulsó partra jut,
s tovább vinni, a közös menny fölé,
Kué Fi és Kleopátra se tud.

*

Szabó Lőrinc:

Piszkosságok

Sokszor elszörnyedek magamtól,
hogy egy-egy rossz óra alatt
mi minden megfordul fejemben,
mennyi förtelmes gondolat;

s ha visszanézek tíz-húsz évre,
bűnökre – mennyi tévedés! –
majdnem revolvert ad kezembe
a kései szégyenkezés.

És lassan mégis belenyugszom:
ilyen voltam, hát mit tegyek?
Akárhogy bánom is ma ezt, azt,
megváltoztatni nem lehet.

És ez a megváltoztathatatlan,
amit most már vállalni kell,
azzal vezekeltet a rosszért,
hogy sohase felejtem el;

de vigasztal is, jóra oktat:
szeretni, ami emberi –
piszkosságaimból tanultam
másoknak megbocsátani.

1933.

*

 

Nem

nézel szembe

saját életed piszkosságaival,

ezért is vagy oly kegyetlen,

irgalmatlan mással?

 

*

 

A ritka,

olykor egyszeri

jó alkalmat elszórakozza:

mert - mintha - neki csak

nagy játék - lenne - az élet

 

*

Ész

nélkül

rohan

kósza hírek,

álhírek után!

majd ott kiderül:

itt nem osztogatnak,

hanem fosztogatnak?

 

*

 

Hic

Rhodus,

hic salta!

Nem tud kitörni

a nagy hencegés és

a nagy megszégyenülés

rossz, ördögi köréből…

 

*

 

Nem

az elkerülhetetlen

bajok találnak éppen rád,

hanem te megkeresed őket,

te magad mész elébük?

 

*

 

Ha

neadjisten

egy gyenge

pillanatodban

kölcsön is adsz,

addig nem alszol,

nem nyugszol,

míg nem kapod vissza…

 

*

 

Gyorsan akar

minél nagyobb

sikerélményhez jutni,

s mivel rombolni százszor

könnyebb, mint építeni…

 

*

 

Vagyonod

maradékát is

plasztikai sebészekre költöd,

hogy egy Madonnát,

vagy egy Alain Delont

faragjanak belőled?

 

*

 

Mintha

megátkozták

volna a törökök:

szomszédjaival

kiélezi konfliktusát,

körkörösen frontokat nyit,

állóháborúzik…

 

*

 

A

kiközösítéstől,

a kirekesztéstől félve hagyod:

lehúz magához a középszerűség…

 

*

 

Csak akkor

becsülsz valamit,

ha abból igen keveseknek van/lehet?

(esetleg, legjobb esetben: csak neked…)

 

*

 

A

munkamániás/

munkaalkoholista

úgy dicsekszik bűneivel,

mintha valaki azzal kérkedne:

ő most milyen krónikus nagybeteg…

 

*

 

Addig-addig

söpröd naponta

a szőnyeg alá

kis szemeted,

míg az halmozódva,

nagyon felpúposodva

biztosan elbuktat…

 

*

 

Olyan

könnyelmű,

léha ember vagy,

mintha a világon

minden megismételhető,

minden jóvátehető lenne!

 

*

 

Leg-

remény-

teljesebb

gazdasági vállalkozása:

pl.: sivatagban homokot,

eszkimóknak jeget árul…

 

*

 

Kikacagja a sírókat,

és sír, a nevetők, vidulók között,

meglepődik, ha ők ezért megszólják,

sőt: alaposan elagyabugyálják…

 

*

 

Valahogy

nincs érzéked

a határidőkhöz:

„Ejh, ráérünk arra még!”

 

*

 

Ha

bármi is

romlik el, biztos:

Mekk mesterhez

fordul segítségért

 

*

 

Ájult

rajongással

mindenben

követed a Mestered –

még akár a kútba vagy

a szakadékba is utána ugrasz?

 

*

 

Hogy

ne kelljen kidobni,

mindig csak a rohadó

almát eszi, sose az épet…

 

*

 

Mint

önmagad

halálos ellensége:

a fogaiddal ásod ki saját sírgödröd

 

*

 

Hogyan is

lehetnék én

itt és most teljesen boldog,

ha holnap leéghet a házam,

s akkor odavész mindenem?

 

*

 

Háborog

a lelked, ha

ebül szerzett

javaid ebül vésznek el

 

*

 

Nappali

koplalással bünteti,

esti nagy zabálással jutalmazza magát

 

*

 

A

bohóc

tréfáján

megsértődik –

mi több: pár-

bajra hívja, feljelenti…

 

*

 

Nincsenek állatai –

nem társnak és nem

tanítómesternek látod őket!

 

*

 

El-

bizakodott:

előre iszik a

medve bőrére,

s ez jelentősen hozzájárul

a kudarcához/a medve sikeréhez

 

*

 

Ha

képes vagy

csúzlit, parittyát

kiötleni, legyártani,

akkor jogodban is áll

lelőni a szelíd galambot

és a honos gólyamadarat?

 

*

 

Már

előre

teljesen

magáénak tart

minden várható sikert,

így azután a bekövetkező

kudarc is kizárólag az ő érdeme…

 

*

 

Halmozódó,

nem ismert, titkolt

- mert szégyellt - bűneivel

egyre jobban zsarolhatóbbá,

új bűnre foghatóvá is teszi magát…

 

*

 

Előbb

alaposan kiélvez

minden tiltott gyümölcsöt,

legfeljebb – ha már megöregszik –

majd szánja-bánja és szerzetes lesz?

 

*

 

Ha

ma este

nyer – helyette is –

a kedvenc focicsapata,

akkor fogadásból akár

egy zsákbamacskát is

rögtön elvesz feleségül

 

*

 

Nem

veheti el

hűséges szerelmét,

mert a horoszkópja

ma éppen mást mond

 

 

*

 

Hajnalban

álomfejtőjével konzultál,

addig bele se kezd aznapjába…

 

*

 

Munka után

lenne édes a pihenés –

csömör a sok édes semmittevés

 

*

 

Magának

se ad tiszta lapot:

újraolvassa folyton

bővülő „rovásírását”

 

*

 

Ellenségének

mindent, de tényleg

mindent őszintén bevall,

a barátja, segítője előtt

annál makacsabbul hallgat,

elhallgat - „konokul tagad”…

 

*

 

Nem

megemészthető

még ma sem a számára,

hogy élete legnagyobb adományai

egyáltalán nem kiérdemelhető dolgok!

(mert ő az Istennek se akar hálálkodni)

 

*

 

Csak

egy kis tüzet rak,

lábbal eltaposhatót,

de elővigyázatlanul

a szelet nem kalkulálja be!

 

*

 

Egy

kis fuvallatot,

szellőt vetsz és

szélvészt, pusztító

vihart aratsz?

 

*

 

Csak

játékos

birkózásnak indul,

de kegyetlen élethalálharcba fajult

 

*

 

A

túl nagy

nevetésnek

– ha mégoly kicsi is,

de – sírás lesz a vége…

 

*

 

Jól

belegondol:

hol és hogyan

készül ez az állati

váladék, a tej(termék)

 

*

 

Anyanyelve

is idegen marad:

összekever felfüggesztést-felakasztást

 

*

 

Ezerfelé indulsz el,

de végül egyetlen egy

helyre sem érkezel meg…

 

*

 

Krónikus-mániákus 

nem anonim önfeljelentő,

aki magára terhelően vall,

és súlyosbításért fellebbez

 

*

 

Ledegradálja,

leárazza, leértékeli

és végkiárusítja magát:

„licitálni” lehet:

ki ad itt és most

leg-kevesebbet érte

 

*

 

Eltéveszti

a házszámot,

s a szomszéd házban

kezd el rendezkedni…

 

*

 

Ha nincs

világszép hangja,

akkor magának sem,

kórusban sem énekel

 

*

 

Míg

ott nem

lebegett feje felett

az amputáció réme,

még nem csodálta meg

földig érő, őt tartó és

szállító jobb és bal lábát

 

*

 

A

Császárnak

mindent megad,

a maradékból meg

Istent elégíti ki?

 

*

 

Isten

akaratát veled

aktuális papod

napi parancsai közvetítik?

 

*

 

Annyira

vigyáz magára,

hogy a legmeg-

kíméltebb állapot-

ban múlik ki e világból

 

*

 

Az

arany

középút

keresését feladva:

inkább prűd, mint trágár?

 

*

 

Annyit gürizett

élete csicsás kirakatán:

a végén maga is elhiszi:

ez van bent a boltban is…

 

*

 

Nem,

te soha

nem maradsz

senkinek sem az adósa:

rögtön viszonzol mindent,

mintha idegen bolti vásárló lennél?

 

*

 

Mindig

rosszat választ,

még ha olykor a kisebbet is,

és még mellét döngetően,

mellét verve erre oly büszke?

 

*

 

Ha

itt és most

csak a kisebbik

rosszat választhatná,

ezt elvből nem teszi,

így magától a nagyobb választódik

 

*

 

Addig-addig

aprózod felés el magad,

hogy a végén már nem

átváltható a nagy egészre!

 

*

 

Addig-addig

őrizgeted a paplan alatt az értékeidet,

míg azok el nem inflálódnak, el nem avulnak…

 

*

 

A

te

kaland

pótlékod

egy Vidám Parki

garantált biztonságú

fizetős szellemvasutazás…

 

*

 

Minden

– nem - fiktív

történetben, mesében

csak önigazolásod keresed,

így mást nem is találsz…

 

*

 

Ha

egy kicsit is

fellángolnál,

ez csak szalmaláng,

vagy gyorsan eloltod

addig, amíg kontrollálni tudod…

 

*

 

Csak

úgy érzed

igazságosnak,

ha patikamérleggel

osztod el-szét a tortát?

 

*

 

Nagyon

jónak látszana,

a tortaosztásánál

magának semmit se hagy

 

*

 

Azt hiszed,

hogy akkor vagy igazságos,

ha mindig mindent ugyanúgy,

vagyis egyenlően osztasz el/szét…

 

*

 

Inkább

koplalsz, nélkülözöl,

csakhogy „szégyen” ne érje a házad?

 

*

 

Semmitől

sem fél annyira,

mint a jó-rossz

szomszéd megszólásától

 

*

 

Neked

a jónál is

jobb helyzet kell:

nem csoda, hogy

nem lősz „gólt”…

 

*

 

Az ő

szinte

őszinte

beismerő vallomását

a több börtönévvel „jutalmazzák”

 

*

 

Csak

halálos ágyadon

egy elszólásából derül ki:

sose szerette az édes bort,

vagy épp a tepertős pogácsát…

 

*

 

Akkor

nyugodt

a lélekidomárok

formálta kazuista lelke,

ha minden eshetőségre van

egy fix hajszálpontos előírás

 

*

 

Amit

csak isteni-

emberi kegyelemből,

csak ajándékból kaphat,

arra próbál jogot formálni:

így még a kegyelem esélyéből is kiesik

 

*

 

A

kérés

neki nagyon

nagy szégyen:

enélkül is kapjon,

különben panaszt tesz…

 

*