Kányádi Sándornak
70. születésnapja alkalmából
…És akkor a démonok meglátván az Úr Jézust
felismerék, hogy Ő az Istennek Fia, a Megváltó,
eszelősen rohanni kezdének,
karjaikkal vadul hadonászván és köpdösvén,
eltorzult arccal és iszonyú hangokon visítton-sivítvást
ekként rikoltozának:
„…mert hogy mostantól mindörökké
a gyilkosoké és a terroristáké minden ország, a hatalom
és a dicsőség az uzsorabankároké, soha senki embernek
fiát a Gonosztól meg ne szabadíthassa!
Dühöngjön-dübörögjön hát a kísértés –
mi visszük ebbe az embert!
Mivel senki soha senkinek semmit
megbocsátani nem tud, hát ne is akarjon,
s ne legyen sem földi sem földöntúli hatalom,
mely megbocsáthatna az embereknek!
A mindennapi kenyérmorzsát az irigység, a dögvész,
a nemzeti, faji és osztályharc kereszttüzében
a gyűlölet potyogtassa véres sárba a koldus gyermekek kezéből!
A földön csakis a kétarcú Sátán, Lucifer és Ahrimán
akarata érvényesülhessen – mint ahogyan a mennyekben
se valósuljon soha meg az átkozott Isten akarata!
Őnéki nincsen országa, el tehát sose jöjjön,
káromkodásra tanítjuk vele az embert,
mert Őistensége már régesrég kihalt a mennyekből,
ahol nincs is, nem is lesz, és sosem is létezett,
mert mindenki elfelejtette Arkangyalaival egyetemben…”
Befejezvén a Hegyi Beszédet, meghallá ezt akkor az Úr Jézus,
Istennek Fia, A Megváltó, és ahogy szeliden lépdesne
göröngyről göröngyre, iszonytól émelyeg vala, lávaként dőlt a könnye.
Fekete tölcsérként örvénylett, zúgott a káosz:
„Ezt kell most megfordítani!” – így szólt hát magához,
„ezt kell most beszívni, megemészteni s átfordítani valóra,
lenyelni a vihart s átgyúrni szellemi-lelki ennivalóra,
hogy élhessen az ember!
Démon-ködöt kell falnom csonttörő kínok közt…
Keresztfán… tudom, hogy meg kell halnom…
Keserű ez a pohár – bár elmúlna! – Atyám! Súgom és ordítom:
Sátánnak imáját én most megfordítom!”
És elhagyván a zajongva zsongó népet tovább méne,
feljebb a dombtetőre, tekintete izzott, zihált a tüdeje,
majd lerogyván egy fekete palakőre,
s bár még mindegyre a démonok káromló imáját hallá,
csendesen megszólalt, s renge a domb míg vallá:
„Teremtő Szent Szellem! Mi Atyánk! Az Ige,
ki lakozol Mennyekben, Napokon, Holdakon a földekig le,
legyen a Te Neved szentség, szakramentum,
hitbéli megtérés, teremtő momentum!
Valósuljon meg a Te világod rendje,
Terved fénye süssön rá az emberekre!
Akarjuk akarni, amit Te gondoltál,
s ne éreznők soha, hogy mily messze volnál!
Legyen egy-ugyanaz, amit „fent” és „lent” látsz,
teremtett világod sátra: székesegyház!
Adj kenyeret hozzá, napról-napra élnünk,
testünk épségéért hogy ne kelljen félnünk.
Amit mi elrontánk, kérünk, úgy írd jóvá,
mint mi a másokét – lerótt kegy-adóvá…
Lásd, könnyű az embert kísértésbe vinni –
szabadíts meg ettől s taníts Benned hinni!
Ahrimán-Lucifer-Sátánt kötnéd fékre,
Szabadíts meg, Isten, a gonosztól végre!
Tiéd minden ország, hatalom s dicsőség –
örök Ámen-t zeng az angyali díszőrség…”
Le is fordíttaték mindenféle nyelvre
amit az Úr Jézus felmonda a hegyre.
Arameus, görög, latinul vulgáta,
– emberi agyalás százszor átmunkálta –
volt katolikus és protestáns verzió,
teológus viták: mindez, mondd, mire jó?
Krisztus Miatyánkján bármilyen is a rag,
ez „Fekete Lyukon” átszűrt anti-anyag,
azaz Szent Varázslat – hadd ne értse tömeg –
földi halálunkon átszűrt szellem-szöveg.
Így lőn a Megváltó szókkal szenvedése
sátánfi világunk újjáteremtése.
Szentendre, 1998, Halottak napja
*
A teljes emberélet magyarul – 12.
Csak
a tárgyak
használati,
vagy a piaci értéke számít,
a szépségükre érzéketlen –
erre nincs szeme, szemmértéke
*
Minden
kiselejtez,
semmihez
nem ragaszkodva –
vagy mindent őriz,
tárol, raktároz, bekatalogizál stb.
*
Olyan
„illedelmesen”,
visszafogottan táncol,
hogy még meg se izzad,
nehogy „testszaga” legyen
*
A
férj forrón,
az asszony meg
hidegen szereti,
kompromisszumként
életfogytig langyosan eszik…
*
Kerüli
a kudarcot
és keresné a
sikerélményt:
alacsonyra teszi lécét,
hogy biztosan átvigye!
*
Negatívan
diszkrimináltnak érzi magát:
mindig legalább duplán kell bizonyítana…?!
*
Sohasem
cserélhet a királyfival,
el sem tudja képzelni,
bele sem tudja magát élni:
egész életében ezután sóvárog
*
Mintha
gyakorló
skizofrén lennél:
nappal józan könyvelő,
éjjel pedig mámoros poéta?
*
Legendásan megbízható,
sosem morgó munkaerő,
aki még bevallottan beteg
se volt – nem is mert lenni…
*
Megvetően
néz le a prostira,
piásra, munkanélkülire, „buzira” –
ő ettől lenne különb/felértékelődik?
*
Annyira szelíd,
erőszakmentes,
(h)amis keresztény,
hogy minden „harc” nélkül
lemond labdáról, nőről, javairól, állásáról
*
Az
idegenekhez is
annyira jó akar lenni,
hogy hozzátartozóinak
már csak a maradék jut!
*
Ő
rosszul
értve nem
akar, szeretne
személyválogató lenni:
hiszen még a - jó/rossz –
barátait sem válogatja meg!
*
Egy
kétlábon járó,
élőnek látszó
anakronizmus,
aki anno fenséges volt,
de itt és most már inkább nevetséges…
*
Szép, jó és igaz
dolgokat mondasz,
csak éppen nagyon nem
illik a jelen helyzethez…
*
Önmaga
halovány árnyékaként
bolyong az utca árnyékos oldalán…
*
Már
régóta
utálja az urát,
de úgymond a
gyerek miatt nem vált el…
*
Mire
ráveszi magát
a társkeresésre,
tartós együttélésre,
már végleg képtelen:
annyira kőkeményre
merevedtek szokásai…
*
Élet-
hazugságait,
öncsalásait/áltatásait,
önfelmentő ideológiáit
addig-addig mondogatja, ismételgeti,
míg a végén már-már maga is elhiszi…
*
Ahhoz
is gyáva,
hogy „öngyilkos” legyen,
ha végleg oda van becsülete!
*
Kísért
a heroikus pótcselekvés: hátraforduló/Földmegkerülő
*
A
család nemtője:
napi aprócseprő
feladatot nem vállal,
de árvízben, tűzvészben,
rablótámadáskor stb. hős lenne…
*
Az
emberiség barátja:
a szomszéd apró-cseprő
üggyel őt ne nagyon zavarja
*
Annyi
erőt-energiát vet be,
hogy fiatalabbnak lássák:
ebbe őszül bele/ettől koldul…
*
A
szobában
vetített képek,
film előtt vadul
bicajozva látsz világot?
*
Az
se jó,
ha ló
helyett szamár van,
de még ettől is rosszabb,
ha erről még csak nem is tud
*
Arra
büszke,
hogy a gyereke
egyben a barátja (is) –
pedig neki egy határozott
szülőre/támaszra lenne szüksége
*
Mintha
egész életedben
más szívességéből
laktál-lakomáztál volna
*
Szem-
orvosi leleteid kiválóak –
csak a szépre, az ízlésesre vagy vak?
*
Művészként
a „bunkó plebsztől”
különbnek tartja magát,
pedig ennek ellenkezője
lenne gyümölcsöző s lélekmentő
*
A
mellékes
dolgokon lovagol,
piszlicsáré ügyekkel bajlódik,
így elrobog, elvágtázik mellette
az, ami a fő, ami a lényeges
*
Úgy élsz
mint aki labda nélkül „teniszezik”
és csak ügyesen imitálja a játékot
(Nagyítás)
*
Soha
semmibe
nem ad „mindent bele”,
holtáiglan vár, tartalékol
valami nagy, sorsdöntő csatára?
*
Nem él
együtt az életjátékkal –
késve reagál, fut az események után
*
Érzelmet
ki se fejező,
fel se fogó kétlábú
mesterséges intelligencia
*
Túl
bennfentes,
túl sokat tudsz
a kulisszatitkokról,
így elveszik számodra
a varázs, a nem hamis illúzió!
*
Addig-addig
enged mindenkit
maga elé a sorban,
kismamát, rokkantat, öreget,
hogy a végén végképp lemarad!
*
„Udvariasságból”
nem tud kimenekülni
„üresjáratú” beszélgetések
időpocsékolásából/holtvágányáról.
*
Összkomfortot elhagyva
szabadban egyszerűen élni -
nem mer táborozva sem
kísérletezgetni nomád életformával
*
Neked
a fájdalom hiánya
már maga az élvezet,
a nagyobb betegség hiánya
pedig már maga az egészség?
*
Jól nevelten,
így illemtudóan,
a vendéglátót meg nem bántva
halálos ellenségénél is mindent
megeszik, amit éppen elé raknak
*
Jó beteg,
aki együttműködő
és nem akadékos:
kérdés nélkül
bevesz mindent,
aláveti magát mindennek
(az orvos javára végrendelkezik)
*
Idő-
járásról
kényszertársalog
a jó szomszédjával,
pedig itt és most pont ő segíthetne
lidércesen nyomasztó lelki gondjaiban
*
Mint
a számító gép:
csak mechanikusan „beszél”,
pláne nem énekel és táncol
se örömében, se bánatában!
*
Olyan
fiatalon
kiéled-kiégeted magad,
mintha már holnap reggel
a világvége/neked véges lenne!!
*
Kerüli a
megmérettetést,
a megmérkőzést –
vagy mindig kiegyezik
egy szalonremiben…
*
Nem akar
senkit megbántani:
így meg se szólal –
ez nem bánt senkit?
*
Olyan
diplomatikusan fogalmaz:
sokszor már maga sem tudja,
mit akar mondani, mit elhallgatni…
*
Ha
egyszer
becsapták,
oly elővigyázatos lesz:
többé idegent nem enged
be lakásszentélyébe!
*
Neked
elveid vannak,
nem is érdekel:
mekkora terheket rak
társadra pl. a vegetáriánusság
*
Kéretlenül
ontja bölcsességeit,
általános jó tanácsait,
de nem személyreszabottan –
csak hogy magát még fényezze
*
Barátodnak
harapófogóval
kell kiszedni belőled azt,
amit egy vadidegen utastársnak
kéretlenül is bármikor kifecsegsz
*
Már
az egész
család kikészült,
összeveszett/
kibékült/összeveszett,
olyan a készülődés a várva várt,
évi egyszeri Nagyon Nagy Ünnepre
*
A
prédaállatok
vészhelyzetben,
te egész életedben:
észrevétlenség,
háttérbe olvadás,
mimikri, tetszhalál…
*
Mintha
az egész életed
valahogy ki kellene bírni,
szépen meg kellene úszni,
túl kéne élni, át kéne vészelni?
*
Azt
hiszed,
te hódítottál,
pedig a hölgy
választott és nem ereszt…
*
„Jó
ismerőseinek”
se szeri, se száma –
ám egy igaz barátja sose volt
*
Azért
tiszteled annyira
a boldogokat, szenteket,
hogy ők helyetted éljenek
hősi fokon a katolikus erényekben
*
Rá
se néz
más nőkre!
Igaz, egy idő után
nőként már a feleségére se…
*
Áltatod magad,
pedig csak protekció
segített és felgördül a függöny
*
Amit
szégyellni-
gyógyítani kéne,
azzal dicsekszik:
munkaalkoholista
*
Külföldi
diplomatát játszva
bolondítja magába
a hiszékeny nőket..
*
Az
utas-
ellátóban
hőbörög,
zaccos a kávé –
elmegy utolsó vonata is
*
Úgy tesz
mintha férje még élne:
lakásból múzeum, kripta, emlékház
*
Egy
kiskutyát
élettárssá emel,
s reá önti szíve minden melegét!
*
A
házasság
kihívásai elől
behátrálsz egy
Szent Hivatás menhelyére
*
Készpénznek veszi
azt a sok leendő jót,
amit a jósnő jó pénzért ígért
*
Azért nem
szeded le a szőlőt,
mert savanyú vagy
mert nem éred el?
*
Annyira szerény,
hogy még azt is titkolja,
amire itt és most csak ő
tudja a létfontos választ!
*
Egy
férfi nem
félhet a farkastól,
hisz nem is bánt ő,
csak megkóstol!
*
Gyermek-
lelkűség fitogtató:
maga előtt is takargatja
szánalmas és nevetséges
infantilizmusát, gyerekességét!
*
Anélkül
magasztalod
az egyedül üdvözítő szegénységet,
hogy valaha - akár rövid ideig is/
képzeletben - gazdag lettél volna
*
Azért
tüntetően
Absztinens,
mert retteg:
nem bír mértéket tartani
*
Fél
bármely
mámortól,
részegségtől,
önkívülettől,
önfeledtségtől:
nehogy egy pillanatra is
kontrollt veszíthessen,
elszólhassa magát…
*
Meghirdetett
és mellére kitűzött
„keresztény” alázatossága
nem pusztán az önfeladó
passzív nyájbirkaság ál-apoteózisa?
*