Payday Loans

Keresés

Eugéniusz: Boldog/talan ember – 12.
Az emberi élet minősége/boldogsága magyarán szólva
2016. augusztus 15. hétfő, 18:27

EUGÉNIUSZ

A BOLDOG EMBER ABCD

Életminőség-vizsgálódások XXI.

Makkai Ádám:

Jézus és a démonok imája

Kányádi Sándornak 
70. születésnapja alkalmából

…És akkor a démonok meglátván az Úr Jézust 
felismerék, hogy Ő az Istennek Fia, a Megváltó, 
eszelősen rohanni kezdének, 
karjaikkal vadul hadonászván és köpdösvén, 
eltorzult arccal és iszonyú hangokon visítton-sivítvást 
ekként rikoltozának:

„…mert hogy mostantól mindörökké 
a gyilkosoké és a terroristáké minden ország, a hatalom 
és a dicsőség az uzsorabankároké, soha senki embernek 
fiát a Gonosztól meg ne szabadíthassa! 
Dühöngjön-dübörögjön hát a kísértés – 
mi visszük ebbe az embert! 
Mivel senki soha senkinek semmit 
megbocsátani nem tud, hát ne is akarjon, 
s ne legyen sem földi sem földöntúli hatalom, 
mely megbocsáthatna az embereknek! 
A mindennapi kenyérmorzsát az irigység, a dögvész, 
a nemzeti, faji és osztályharc kereszttüzében 
a gyűlölet potyogtassa véres sárba a koldus gyermekek kezéből! 
A földön csakis a kétarcú Sátán, Lucifer és Ahrimán
akarata érvényesülhessen – mint ahogyan a mennyekben 
se valósuljon soha meg az átkozott Isten akarata!

Őnéki nincsen országa, el tehát sose jöjjön, 
káromkodásra tanítjuk vele az embert, 
mert Őistensége már régesrég kihalt a mennyekből, 
ahol nincs is, nem is lesz, és sosem is létezett, 
mert mindenki elfelejtette Arkangyalaival egyetemben…”

Befejezvén a Hegyi Beszédet, meghallá ezt akkor az Úr Jézus, 
Istennek Fia, A Megváltó, és ahogy szeliden lépdesne 
göröngyről göröngyre, iszonytól émelyeg vala, lávaként dőlt a könnye. 
Fekete tölcsérként örvénylett, zúgott a káosz:

„Ezt kell most megfordítani!” – így szólt hát magához, 
„ezt kell most beszívni, megemészteni s átfordítani valóra, 
lenyelni a vihart s átgyúrni szellemi-lelki ennivalóra, 
hogy élhessen az ember! 
Démon-ködöt kell falnom csonttörő kínok közt… 
Keresztfán… tudom, hogy meg kell halnom… 
Keserű ez a pohár – bár elmúlna! – Atyám! Súgom és ordítom: 
Sátánnak imáját én most megfordítom!

És elhagyván a zajongva zsongó népet tovább méne, 
feljebb a dombtetőre, tekintete izzott, zihált a tüdeje, 
majd lerogyván egy fekete palakőre, 
s bár még mindegyre a démonok káromló imáját hallá, 
csendesen megszólalt, s renge a domb míg vallá:

„Teremtő Szent Szellem! Mi Atyánk! Az Ige, 
ki lakozol Mennyekben, Napokon, Holdakon a földekig le, 
legyen a Te Neved szentség, szakramentum, 
hitbéli megtérés, teremtő momentum! 
Valósuljon meg a Te világod rendje, 
Terved fénye süssön rá az emberekre! 
Akarjuk akarni, amit Te gondoltál, 
s ne éreznők soha, hogy mily messze volnál! 
Legyen egy-ugyanaz, amit „fent” és „lent” látsz, 
teremtett világod sátra: székesegyház! 
Adj kenyeret hozzá, napról-napra élnünk, 
testünk épségéért hogy ne kelljen félnünk. 
Amit mi elrontánk, kérünk, úgy írd jóvá, 
mint mi a másokét – lerótt kegy-adóvá… 
Lásd, könnyű az embert kísértésbe vinni – 
szabadíts meg ettől s taníts Benned hinni! 
Ahrimán-Lucifer-Sátánt kötnéd fékre, 
Szabadíts meg, Isten, a gonosztól végre! 
Tiéd minden ország, hatalom s dicsőség – 
örök Ámen-t zeng az angyali díszőrség…”

Le is fordíttaték mindenféle nyelvre 
amit az Úr Jézus felmonda a hegyre. 
Arameus, görög, latinul vulgáta
– emberi agyalás százszor átmunkálta – 
volt katolikus és protestáns verzió, 
teológus viták: mindez, mondd, mire jó? 
Krisztus Miatyánkján bármilyen is a rag, 
ez „Fekete Lyukon” átszűrt anti-anyag, 
azaz Szent Varázslat – hadd ne értse tömeg – 
földi halálunkon átszűrt szellem-szöveg. 
Így lőn a Megváltó szókkal szenvedése 
sátánfi világunk újjáteremtése.

Szentendre, 1998, Halottak napja

*

A teljes emberélet magyarul – 12.

 

Csak

a tárgyak

használati,

vagy a piaci értéke számít,

a szépségükre érzéketlen –

erre nincs szeme, szemmértéke

*

Minden

kiselejtez,

semmihez

nem ragaszkodva –

vagy mindent őriz,

tárol, raktároz, bekatalogizál stb.

*

Olyan

„illedelmesen”,

visszafogottan táncol,

hogy még meg se izzad,

nehogy „testszaga” legyen

*

A

férj forrón,

az asszony meg

hidegen szereti,

kompromisszumként

életfogytig langyosan eszik…

*

Kerüli

a kudarcot

és keresné a

sikerélményt:

alacsonyra teszi lécét,

hogy biztosan átvigye!

*

Negatívan

diszkrimináltnak érzi magát:

mindig legalább duplán kell bizonyítana…?!

*

Sohasem

cserélhet a királyfival,

el sem tudja képzelni,

bele sem tudja magát élni:

egész életében ezután sóvárog

*

Mintha

gyakorló

skizofrén lennél:

nappal józan könyvelő,

éjjel pedig mámoros poéta?

*

Legendásan megbízható,

sosem morgó munkaerő,

aki még bevallottan beteg

se volt – nem is mert lenni…

*

Megvetően

néz le a prostira,

piásra, munkanélkülire, „buzira” –

ő ettől lenne különb/felértékelődik?

*

Annyira szelíd,

erőszakmentes,

(h)amis keresztény,

hogy minden „harc” nélkül

lemond labdáról, nőről, javairól, állásáról

*

Az

idegenekhez is

annyira jó akar lenni,

hogy hozzátartozóinak

már csak a maradék jut!

*

Ő

rosszul

értve nem

akar, szeretne

személyválogató lenni:

hiszen még a - jó/rossz –

barátait sem válogatja meg!

*

Egy

kétlábon járó,

élőnek látszó

anakronizmus,

aki anno fenséges volt,

de itt és most már inkább nevetséges…

*

Szép, jó és igaz

dolgokat mondasz,

csak éppen nagyon nem

illik a jelen helyzethez…

*

Önmaga

halovány árnyékaként

bolyong az utca árnyékos oldalán…

*

Már

régóta

utálja az urát,

de úgymond a

gyerek miatt nem vált el…

*

Mire

ráveszi magát

a társkeresésre,

tartós együttélésre,

már végleg képtelen:

annyira kőkeményre

merevedtek szokásai…

*

Élet-

hazugságait,

öncsalásait/áltatásait,

önfelmentő ideológiáit

addig-addig mondogatja, ismételgeti,

míg a végén már-már maga is elhiszi…

*

Ahhoz

is gyáva,

hogy „öngyilkos” legyen,

ha végleg oda van becsülete!

*

Kísért

a heroikus pótcselekvés: hátraforduló/Földmegkerülő

*

A

család nemtője:

napi aprócseprő

feladatot nem vállal,

de árvízben, tűzvészben,

rablótámadáskor stb. hős lenne…

*

Az

emberiség barátja:

a szomszéd apró-cseprő

üggyel őt ne nagyon zavarja

*

Annyi

erőt-energiát vet be,

hogy fiatalabbnak lássák:

ebbe őszül bele/ettől koldul…

*

A

szobában

vetített képek,

film előtt vadul

bicajozva látsz világot?

*

Az

se jó,

ha ló

helyett szamár van,

de még ettől is rosszabb,

ha erről még csak nem is tud

 

*

Arra

büszke,

hogy a gyereke

egyben a barátja (is) –

pedig neki egy határozott

szülőre/támaszra lenne szüksége

*

Mintha

egész életedben

más szívességéből

laktál-lakomáztál volna

*

Szem-

orvosi leleteid kiválóak –

csak a szépre, az ízlésesre vagy vak?

*

Művészként

a „bunkó plebsztől”

különbnek tartja magát,

pedig ennek ellenkezője

lenne gyümölcsöző s lélekmentő

*

A

mellékes

dolgokon lovagol,

piszlicsáré ügyekkel bajlódik,

így elrobog, elvágtázik mellette

az, ami a fő, ami a lényeges

*

Úgy élsz

mint aki labda nélkül „teniszezik”

és csak ügyesen imitálja a játékot

(Nagyítás)

*

Soha

semmibe

nem ad „mindent bele”,

holtáiglan vár, tartalékol

valami nagy, sorsdöntő csatára?

*

Nem él

együtt az életjátékkal –

késve reagál, fut az események után

*

Érzelmet

ki se fejező,

fel se fogó kétlábú

mesterséges intelligencia

*

Túl

bennfentes,

túl sokat tudsz

a kulisszatitkokról,

így elveszik számodra

a varázs, a nem hamis illúzió!

*

Addig-addig

enged mindenkit

maga elé a sorban,

kismamát, rokkantat, öreget,

hogy a végén végképp lemarad!

*

„Udvariasságból”

nem tud kimenekülni

„üresjáratú” beszélgetések

időpocsékolásából/holtvágányáról.

*

Összkomfortot elhagyva

szabadban egyszerűen élni -

nem mer táborozva sem

kísérletezgetni nomád életformával

*

Neked

a fájdalom hiánya

már maga az élvezet,

a nagyobb betegség hiánya

pedig már maga az egészség?

*

Jól nevelten,

így illemtudóan,

a vendéglátót meg nem bántva

halálos ellenségénél is mindent

megeszik, amit éppen elé raknak

*

Jó beteg,

aki együttműködő

és nem akadékos:

kérdés nélkül

bevesz mindent,

aláveti magát mindennek

(az orvos javára végrendelkezik)

*

Idő-

járásról

kényszertársalog

a jó szomszédjával,

pedig itt és most pont ő segíthetne

lidércesen nyomasztó lelki gondjaiban

*

Mint

a számító gép:

csak mechanikusan „beszél”,

pláne nem énekel és táncol

se örömében, se bánatában!

*

Olyan

fiatalon

kiéled-kiégeted magad,

mintha már holnap reggel

a világvége/neked véges lenne!!

*

Kerüli a

megmérettetést,

a megmérkőzést –

vagy mindig kiegyezik

egy szalonremiben…

*

Nem akar

senkit megbántani:

így meg se szólal –

ez nem bánt senkit?

*

Olyan

diplomatikusan fogalmaz:

sokszor már maga sem tudja,

mit akar mondani, mit elhallgatni…

*

Ha

egyszer

becsapták,

oly elővigyázatos lesz:

többé idegent nem enged

be lakásszentélyébe!

*

Neked

elveid vannak,

nem is érdekel:

mekkora terheket rak

társadra pl. a vegetáriánusság

*

Kéretlenül

ontja bölcsességeit,

általános jó tanácsait,

de nem személyreszabottan –

csak hogy magát még fényezze

*

Barátodnak

harapófogóval

kell kiszedni belőled azt,

amit egy vadidegen utastársnak

kéretlenül is bármikor kifecsegsz

*

Már

az egész

család kikészült,

összeveszett/

kibékült/összeveszett,

olyan a készülődés a várva várt,

évi egyszeri Nagyon Nagy Ünnepre

*

A

prédaállatok

vészhelyzetben,

te egész életedben:

észrevétlenség,

háttérbe olvadás,

mimikri, tetszhalál…

*

Mintha

az egész életed

valahogy ki kellene bírni,

szépen meg kellene úszni,

túl kéne élni, át kéne vészelni?

*

Azt

hiszed,

te hódítottál,

pedig a hölgy

választott és nem ereszt…

*

„Jó

ismerőseinek”

se szeri, se száma –

ám egy igaz barátja sose volt

*

Azért

tiszteled annyira

a boldogokat, szenteket,

hogy ők helyetted éljenek

hősi fokon a katolikus erényekben

*

se néz

más nőkre!

Igaz, egy idő után

nőként már a feleségére se…

*

Áltatod magad,

pedig csak protekció

segített és felgördül a függöny

*

Amit

szégyellni-

gyógyítani kéne,

azzal dicsekszik:

munkaalkoholista

*

Külföldi

diplomatát játszva

bolondítja magába

a hiszékeny nőket..

*

Az

utas-

ellátóban

hőbörög,

zaccos a kávé –

elmegy utolsó vonata is

*

Úgy tesz

mintha férje még élne:

lakásból múzeum, kripta, emlékház

*

Egy

kiskutyát

élettárssá emel,

s reá önti szíve minden melegét!

*

A

házasság

kihívásai elől

behátrálsz egy

Szent Hivatás menhelyére

*

Készpénznek veszi

azt a sok leendő jót,

amit a jósnő jó pénzért ígért

*

Azért nem

szeded le a szőlőt,

mert savanyú vagy

mert nem éred el?

*

Annyira szerény,

hogy még azt is titkolja,

amire itt és most csak ő

tudja a létfontos választ!

*

Egy

férfi nem

félhet a farkastól,

hisz nem is bánt ő,

csak megkóstol!

*

Gyermek-

lelkűség fitogtató:

maga előtt is takargatja

szánalmas és nevetséges

infantilizmusát, gyerekességét!

*

Anélkül

magasztalod

az egyedül üdvözítő szegénységet,

hogy valaha - akár rövid ideig is/

képzeletben - gazdag lettél volna

*

Azért

tüntetően

Absztinens,

mert retteg:

nem bír mértéket tartani

*

Fél

bármely

mámortól,

részegségtől,

önkívülettől,

önfeledtségtől:

nehogy egy pillanatra is

kontrollt veszíthessen,

elszólhassa magát…

*

Meghirdetett

és mellére kitűzött

„keresztény” alázatossága

nem pusztán az önfeladó

passzív nyájbirkaság ál-apoteózisa?

 

*