Payday Loans

Keresés

Eugéniusz: Boldog/talan ember – 11.
Az emberi élet minősége/boldogsága magyarán szólva
2016. augusztus 15. hétfő, 05:55

EUGÉNIUSZ

A BOLDOG EMBER ABCD

Életminőség-vizsgálódások XXI.

A teljes emberélet magyarul – 11.

József Attila : Leánykérés


Szomszédunkban van egy lány
aki énrám fittyet hány.
Neve: Erdei Kató 
szeme szivemig ható. 
Lelke lángoló rubint,
érte hordom mind a kint. 
Érte kínoz, bánt a vágy, 
mely nyugodni sose hágy.
Egyszer aztán megteszem, 
hogy új ruhám fölveszem.
Anyjához beállítok, 
elmondom mit áhitok.
Így szólok majd hozzája:
Asszonyom a lánykája 
bírja már a szivemet !
Adja hozzám, ha lehet ! 
Nem kell nekem hozomány, 
csak jöjjön maga a lány.
Nem baj ha semmije sincs 
Katóm, kincs nélkül is kincs! 
Mindig gondos férj leszek
érte mindent megteszek.
És ha nem tart szeretőt, 
soha meg nem verem őt!
De ha kosarat kapok, 
akkor nagy lármát csapok, 
Katómtól búcsút veszek: 
aztán, - öngyilkos leszek! 

1921.tavasza-

József Attila 16 éves ekkor

*

Olyan

jó minta-

állampolgár:

anyjára is önként

tesz terhelő vallomást!

*

Titokban vagy sem,

de még büszke is rá,

hogy sosem, még kicsit

sem elégedett magával

*

Nem

mer olykor

– esetleg -

„hülyeséget” kérdezni:

ez nem illik az Éltanuló

vagy a Professzor szerepleíráshoz…

*

Nem

mész előre,

így hátra és hátrább csúszol

de abban a hiszemben vagy,

hogy legalább egyhelyben jársz

*

Hogyan

is élhetné

saját életét

láthatatlan kezektől

kvázi „dróton rángatva”?

*

Ha

nincs

vészhelyzet,

miért csinálsz

otthonodból titkos búvóhelyet?

*

Lehetséges humor

(vicc, tréfa, ugratás)

nélküli fapofás élet –

hiszen még ehető

a só, s pláne a drága

a fűszerek nélküli étel is!

*

Aki

mindenből

viccet csinál,

aki semmit

nem vesz komolyan,

az viszont ehetetlenné,

elviselhetetlen könnyűvé

sózza ételét/életét

*

Csak

semmi

spontaneitás

vagy pláne elragadtatás:

csak kimért udvariasságú

érintkezés, szolid és józan „bulizás”

*

Nagylelkűségi rohamaiból

már röstellne visszakozni –

csak összeszorított fogakkal

tűr, és csak nyel, nyel, nyel…

*

Gazdagságát

leplezni akarván

tüntetően nyomorog –

majd meg már nem tud

váltani, és örökre így is marad

*

Olyan

világraszóló

lakodalommal vág fel,

hogy tényleg arról koldul:

egy hét dínomdánom után

jön a hét év szánom-bánom…

*

Nem tud

nemet mondani:

fél szívvel

megy a programra,

olyan is lesz,

plusz még a hervasztó,

enerváló utóhatása

*

Olyan előrelátó:

már húszévesen is

nyugdíjas éveiről gondoskodna

*

Mindenhol

azt nézi, hogy neki mi jár –

még amije volt, az is elúszik…

*

Nem meri

Isten kezébe tenni,

hátha nem kapja vissza,

így görcsösen markolja,

de mégis elveszti oly féltett javait

*

Amíg

még meg

nem jön a kedved,

addig nem teljesíted a kötelességed

*

Bűn-

tudatos,

ha valamit

nem szigorú

kötelességtudatból tesz meg

*

Egy

gyereket vállal,

hogy neki mindent megadhasson,

csak éppen egy-két jó édestestvért,

az egyik legfontosabbat, azt már nem…

*

Egyetlen

gyereke a mindene,

s ha tragédia történik,

akkor egyben ő is élő-halott?

*

Nem

válogat –

neki mindegy:

mert ő mindenevő –

ha ízlik az étel, ha nem…

*

Nem

adtál

senkinek

kölcsön: „elvből”,

hogy ne veszíts el

egyszerre pénzt is és jóbarátot is?

*

Ő

nem

lopott,

nem csalt –

munkát sem

lógott el soha stb. -

akkor mégis mi a baj,

akkor miért letagad-

hatatlanul boldogtalan?

*

Csak

semmi

transz, extázis,

semmi önkontrollvesztés:

minden módosult tudatállapot

egyedül az ördögtől van!?

*

A

nemi

életben

semmi újítgatás,

semmi „perverzió”,

„extra” dolog…

*

Az

élet-

játékban

görcsösen

csak arra ügyel:

csak ne hibázzon,

s ne kapjon potyagólt…

*

Görcsösen

akar bizonyítani/győzni:

ennek csak nyögés lehet a vége

*

Max. egy

pohár bor,

evés után,

nehogy dalra fakadj,

nehogy igazat mondj…

*

Férfiatlanként

szégyelli könnyeit:

mily nehéz ezért így

megkönnyebbülnie…

*

Sehol

nem lóg

ki a sorból:

templomban imádkozó,

utcán cifrán káromkodó

*

Minden

mellbevágó prédikáció,

minden katartikus műalkotás,

mindig a szomszédra passzol,

mindig csakis a másikról szól?

*

Ügyesen

lefedezed magad:

sehogy ne lehessen „beléd kötni”?

*

A

szünetmentes

rendrakás rabja vagy –

hátha pont most jön „valaki”…

*

Személyválogató –

idegennel sem áll szóba,

nem ad esélyt a véletlen

életfordító ismeretségnek

*

Ő

nem

teregeti ki

a „családi szennyest”,

és így akkor csak a saját

szemében látná magát…?

*

Házas-

társával

mindig is

egy véleményen –

ami azt jelenti, hogy

az a „véleménye”, mint neki

*

A

férfié

mindig

az utolsó szó:

- Igen, drágám/Azonnal édesem…

*

Stika

házi pálinkafőző:

már ettől nagy nemzeti

ellenállónak gondolod magad

*

Úgy

védekezel,

hogy csakis  

gyermeknemzés céljából

élsz úgynevezett „házas életet”

(Tóth Tihamér iskola!?)

*

Nem

gátolod

a fogantatást:

ezt nem isten adta,

csak a 20 gyereket?

*

Folyton

pucérkodva

oda a varázs/

sosem láttad a párod meztelenül

*

A

ló egyik

oldaláról átesve

a másik oldalára:

jó ideig szégyellte

a „másságát”, most

meg egyenesen büszke rá!

*

Mintha

minden

új megszólalás

premier lenne:

leblokkol a lámpaláz

vagy ugyanazt darálja

/a lemezt teszi fel…

 

*

Nem

te vagy

az a stréber

eminens diák,

aki csak a tanárának

tanult és végzősként elveszik?

*

Örömöd

megsokszorozná,

bánatod pedig osztaná,

ha lenne kivel megosztani –

de főleg miattad nincsen…

*

Nem szereti

a nyitott kérdést –

a nem használt agy pedig elsorvad…

*

Nem mer

lelke mélyebb

régióiban búvárkodni:

ezért szisztematikusan

kerüli a komoly beszélgetést...

*

Mintha

rendőr

hallgatná ki,

annyira vigyáz,

nehogy elszólja magát

*

Rossz

ügyeket védsz,

képviselsz, intézel

jó ügyhöz méltó

buzgalommal, odaszánással…

*

Megszoktad:

mindig hozzád

fordultak segítségért –

te akkor sem kérsz,

ha egyedül ülsz a gödör fenekén?

*

Biztos

vagy benne, 

hogy nem kapod

kölcsön azt a kaszát,

ezért mikor kérni kellene,

már előre egy sértést vágsz a fejéhez…

*

Röstellsz

segítségért kiáltani,

inkább végleg berendezkedsz

a közben lakájossá tett veremben

*

Oly

észrevétlenül

élsz és távozol el,

mint egy profi besurranó tolvaj

*

Beilleszkedő lennél –

vagy pedig a zsarnok

közvélemény asszimilált?

*

A

te korodban

nem való színesen öltözni,

pláne táncolni, udvarolni

*

Abba vénül,

rokkan bele,

hogy életkora meg-

hazudtolásával túlerőlködik

*

Bezárul,

mint egy autista –

vagy megnyílik,

mint egy lelki szemétláda

*

A

sok

kéregető

facsarja szíved:

védekezésül le-

koldusmaffiázod őket!

*

Akasztófa alatt

kegyelemre várva

csak húzd az időt!

De máskor minek? –

Hisz egy életed van

és amúgy is rövid!

*

Ha nyer

a csapatod,

akkor vered a melled.

Ha veszít, akkor meg

megtagadva szidod őket

*

Sok

művet

írtak már

„az életből ellesve„

a rendes, de mégis

féléltű ember tragédiájáról!

*

Soha

semmiben

nem vállal szóló szerepet,

inkább kórusban búvik el

*

Mindig

annyira, de annyira

az imáiba merül, hogy akár

fel is fordulhat(t)ok mellette

*

Neki

imponál

az ő „vadember” mivolta -

mint elefánt a porcelánboltban!

*

Nominalista:

a gyávaság óvatosság,

a megalkuvás kompromisszum

*

Nem mer

bekopogni

a cigányputriba –

így egy új, életre

tanító mestertől esik el…

*

Messziről

a hűséges

ember példája,

közelről csak egy

befogadott kóbor kutya…

*

Mint

egy kiskatona,

akinél már nincs

kisebb rangfokozatú:

mereven áll a díszszemlén,

és izgul: jaj, csak bele ne kössenek!

*

Mindig

más szemével

rak lakásában rendet:

attól függően, hogy

ma kit vár épp vendégségbe!

*

Jót s jól!

Ebben áll a nagy titok.

Ezt ha nem érted
Szánts és vess,

s hagyjad másnak az áldozatot.

(Kazinczy Ferenc)

*

A tespedést,

a tunya punnyadást stb.

fennkölt eufemizmussal

angyali türelemnek nevezed?

*

Jó lenne

mindenkinek tetszeni?

És persze te mindig pont

azt az egy fanyalgót látod!

*

Ha

bandában van,

és iszik is egy keveset,

bármire képesnek érzi magát,

majd egyedül maradva

szinte semmikor semmire

*

Aktív-

passzív

ellenállásod

idővel feladva

csak egy a modus vivendi:

egyre jobban/

teljesen azonosulni

a rabtartód eszméivel?

*

Ideiglenesen

rangon aluli munkát

érdemes/kell vállalnod:

majd mégis itt ragadsz –

és innen mész nyugdíjba!

*

A

vad fene-

gyereknek

mára benőtt a feje lágya,

s az establishment része:

ügyész, bankár, üzletember stb.

*

Ha majd

nagykorú leszek,

diplomám, állásom lesz,

ha majd felépül a házam,

ha majd gazdag leszek,

ha majd… ha majd!

*

Aki

aztán tényleg

semmit nem kapkod el:

még 60 év felett is csak

az előéletnél-előételnél tart!

*

Legyen igazság,

ha pusztul is a világ!

Kohlhaas Mihályként

mindenkidet feláldozod…

*

Soha

nem enged az „igazából” –

így azután szamárként szenved

*

Presztízskérdést csinál belőle:

minden tantárgyból jeles legyen!

*

Már

hogyan is

menne be

ő a kocsmába,

hisz ott csak a lump

semmirekellők „tivornyáznak”!?

*

Másnak

még csak-csak megbocsát,

de magához kérlelhetetlen…

*

Ha nincs

közvetlen életveszélyben,

nem szól rá más gyerekére!?

*

Aki

self made man

képet fest és ápol magáról:

ő önerőből ért el mindent,

így kinek is tartozna hálával?

*

Ha egy

self made man

sora rosszra fordul,

akkor mindenért csak és

csakis magát hibáztathatja

*

Letakarnád,

és elrejtegetnéd

emberi gyarlóságaidat,

mintha csak te tökéletes lehetnél,

mintha ez egy szégyenbélyeg lenne?

*

 

Smile

Feminista kongresszus

A nők feminista kongresszust tartanak,

ahol sorban felszólalnak,

és megosztják élményeiket.

Először az amerikai nő megy fel, és elkezdi:

- Hát az úgy volt, hogy jött haza a férjem, Charles,

és követelte, hogy vasaljam ki az ingjeit!

Én pedig mondtam neki,

kedvesem van kezed, megfogod a vasalót

és szépen kivasalsz!

Hát első nap nem láttam semmit,

második nap sem láttam semmit,

de a harmadik nap Charles vasalt,

mint a kisangyal.


Nagy taps,

nők ujjonganak a teremben.

Másodjára a francia nő megy fel, és kezdi:

- Velem ugyanez történt meg,

a férjem, Jean követelte,

hogy mossak ki azonnal,

én pedig mondtam,

szépen pakolj be mindent

a mosógépbe, és moss ki!!

Első nap nem láttam semmit,

második nap sem,

de harmadik nap Jean mosott!


Újra nagy taps...

Utoljára a Manci néni

lép fel az emelvényre, és elkezdi:

- Hát az én Pistám egyik nap hazajött,

az asztalra csapott, hogy vacsorát kér, de izibe!

Én meg mondtam, Fiam, nem vagy béna,

megfogod a kést, megpucolod a krumplit,

és szépen megfőzöl!

Hát első nap nem láttam, semmit,

második nap sem láttam semmit,

a harmadik nap a bal szememre már láttam...