EUGÉNIUSZ
A BOLDOG EMBER ABCD
Életminőség-vizsgálódások XXI.
A teljes emberélet magyarán szólva – 5.
Petőfi Sándor:
Meddig alszol még, hazám?
Meddig alszol még, hazám? A kakas rég felkelt, Kukorékolása rég Hirdeté a reggelt.
Meddig alszol még, hazám? A nap is föllépett, Beözönlő sugara Nem boszantja képed?
Meddig alszol még, hazám? A veréb is fenn van, Telhetetlen bendejét Tömi asztagodban.
Meddig alszol még, hazám? A macska is fenn jár, S tejesköcsögöd körül Kotnyeleskedik már.
Meddig alszol még, hazám? Kaszálód füvére Csaptak a bitang lovak, S legelnek széltére.
Meddig alszol még, hazám? Íme vincelléred Műveli, nem szőlődet, Hanem a pincédet.
Meddig alszol még, hazám? Szántanak szomszédid, S a magokéhoz oda- Szántják földed szélit.
Meddig alszol még, hazám, Még rád nem gyul a ház, Mindig, míg a félrevert Harang föl nem lármáz? Meddig alszol még, hazám, Szép Magyarországom? Föl sem ébredsz már talán, Csak a másvilágon!
Koltó, 1847, október
*
Pénzért
vesz magának
asszonyt, érettségit,
rangot – annyit is érnek
*
Perfekcionizmus ideológia -
ismeretlen remekműve egy üres vászon
(Balzac novella)
*
Piócákat
rakatsz testedre,
akik elszívják véred,
míg ők nagyra híznak
*
Pletyka-
éhező:
egyfolytában
furdalja oldalad
az öregítő kíváncsiság
*
Pofozással
próbál gyereket
hitére téríteni,
de csak képmutató lesz
(helyrepofozás…)
*
Pokol az élete,
hiába is próbál
szerelemhiányt
bármi mással pótolni
*
Hajszás élet -
polgári reggelit helyett
csak koldusebédet fogyaszt,
este meg dőzsöl, mint egy nábob
*
Pontosan,
lelkiismeretesen
teljesíted szerződésedet –
kár, hogy épp az ördöggel…
*
Pornófilmmel
világosítod fel magad,
és veteted el a kedved
egy – nemi – életre…
*
A
bonyolult
megoldást preferáló:
nekiáll kibogozni a gordiuszi csomót
*
Prófétának
képzeli magát:
kutyája bűntudatosan
végighallgatja papolását
*
Profi gépekkel,
szakértelemmel
és buzgón vág fát –
de miért maga alatt?
*
Bajkereső:
éjszaka egyedül
lakatlan, rossz hírű
helyeken csámborgó
*
Aki
nem mer
éjszaka sötét
mellékutcákba tévedni,
mert fél, hogy kirabol valakit
*
Csak
azért
mész bele
homoerotikus kalandba,
mert vonz annak ősi tilalma
*
Rá
se hederít
a még őszinte gyerek
bekiabálására: a király meztelen!
*
Rabló-
gazdálkodást
folytat a közös legelővel:
ott fű többet nem terem…
*
Rablókkal
szövetkező,
akik őt is kifosztják,
majd ráverik a balhét
*
Rakoncátlan
nyelve kifecsegi titkait
háborgatva ezzel a családi békét
*
Ránehezedik
lelkére a bánat:
szégyen a könny,
nem könnyebbül meg
*
Regressus
ad infinitum:
miért kel fel/
megy dolgozni…
…miért él?
*
Remegő
gyomorral eszik,
mert olyat rendelt,
amit nem tud kifizetni
*
Repíted
a nehéz követ:
ki tudja hol áll meg
és kit hogyan talál meg
*
Részegen
fagy meg a hóban –
elvei tiltják a paternalista beavatkozást
(megtiltotta társainak a „hazatoloncolást”)
*
Részegen
tervezett házat
józanon építtet –
beköltözve ismét iszik…
*
Részegen
végrendelkezel
és írsz alá ingatlan
adásvételi szerződést
*
Részeg
bujakóros
teherbe ejt
egy világcsúfját:
a nyakán is maradnak
*
Retteg
a vákuumtól –
ha nem űzi ki ördögeit,
és így nem tud kiüresedni,
akkor nem tud szentlelkesülni
*
A
„jó ember vagyok” képed
nem hagyod összetörni –
it már isten sem segíthet…
*
Rettegsz
az asszonysorstól,
lányként akarsz élni
még és még és még -
és előbb-utóbb kiélt leszel
*
Rossz
az egyensúlyérzéke:
sokszorosan több a kiadás,
mint a bevétel – jön a bukás…
*
Rosszul lesz,
infarktust kap,
ha nem adagolva
tudatják vele:
nagy öröm érte…
*
Rosszul
sáfárkodva
a rá bízott javakkal
még azt is elveszti, amije van
*
Röstell szólni,
már nem érti előadásod –
s az egésztől elmegy a kedve
*
Röstellsz,
vagy már nem is
tudsz sehol lazítani:
túlfeszíted a húrt
*
Rutinból
akar élni,
mintha kétszer
beléphetne ugyanabba a folyóba
*
Saját
fegyvered
veszik el tőled
és azt visszafelé,
rád sütik el
*
Sajnálod időd
az udvarlásra
és „előjátékokra” –
ezeket másra bízod…
*
Se lát, se hall:
ámokfutóként
rohan vesztébe,
isten se tud eltéríteni
*
Örömszerző,
kapcsolaterősítő –
a szex csak gyereknemzési eszközöd
*
Sehogy
nem tud belenyugodni:
saját hazájában senki sem próféta
*
Sehol
nem ver gyökeret,
sehol nincs otthona –
hajt tovább „cigány vére”
(+ átkozott bolygó zsidó)
*
Semmiben
nem ismer tréfát,
mindent komolyan vesz:
durcás komor – búskomor…
*
Semminek
nem adja meg a módját,
mielőbb túl lenni evésen, szexen
*
Semmiről
nem tud lemondani:
a kincsesbarlang rá zárul, odavesz
*
Semmit
nem dob ki
és mindent hazavisz,
ami csak az utcán hever
*
Semmit
sincs szíve kidobni
a süllyedő léghajóból,
és ezért is a tengerbe vesz…
*
Nem
támadják,
mégis védekezik:
így mintegy maga ellen
emel indirekt módon vádat
*
Senkiről
nem akar lemaradni,
minden szembejövővel ismerkedik
*
Úgy él,
mintha minden reggel
újból meg kéne tanulni járni-beszélni
*
Úgy
ügyeskedik:
a szalámivég,
a borseprő jusson –
így aztán panaszkodhat…
*
Úgy
vezet autót
hamis papírokkal,
a jobb-balkézt se tud megkülönböztetni
*
Úgy
viselkedsz,
mint egy kamikázé,
a macska bajuszát ráncigáló egér
*
Úgy
őrzi
a lakás
rendjét-tisztaságát:
meg se merünk benne moccanni
*
Úgy
szervezi
kisvállalkozását,
hogy alkalmazottai fizetett ellenségek
*
Úgy
ócsárolja
árusított portékát,
mintha nemtelen versenytárs lenne
*
Úgy
tartod féken
falánkságod:
legutáltabb ételeiddel „táplálkozol”
*
Úgy
hal meg,
hogy sose mondta el,
neki mi esett volna jól az ágyban
*
Úgy
mész gyónni:
a pap felhatalmazva
inkvizíciós kínzó kicsikarásra
*
Úgy néz
szerelme fogyatkozásaira,
ahogy nőgyógyász vizsgál beteget
*
Úgy
ölelkező, hogy
közben „kívülről”
figyeli magát, hogy
majd megírhassa
*
Úgy érzed,
hogy becsaptak,
mikor csak fákat látsz,
de sehol egy erdőt
*
Úgy érzi,
istennek számára
nincs fogadóórája,
amúgy se érti nyelvét
*
PETŐFI SÁNDOR
AUSZTRIA
Miként elpusztult Jeruzsálem,
El fogsz pusztulni Ausztria,
S mint Jéruzsálemnek lakói,
Földönfutók lesznek császárjaid,
Földönfutók és üldözöttek!
Készüljetek,
Ti fölfuvalkodott félistenek,
Az óra kondul s futnotok kell,
Hogy el ne zúzzanak
Az omló trónus romjai...
Ott veszni nem szabad tinektek,
Tinektek élni, hosszan élni kell a
Bukás után
Nyomorban, végetlen nyomorban!
~
Hiába mossátok kezeiteket,
Ti Poncius Pilátusok,
Ámíthatjátok a világot,
De lát az isten s ismer bennetek,
S nincs számotokra többé kegyelem;
Vagy érdemeltek-e
Csak annyit is az ég kegyéből,
Amennyitől egy hajszál meghajol?
Nem! - Birodalmatok
A szabadság kálváriája,
Uralkodás volt minden vágyatok,
Ezért emeltetek Munkácsokat,
Hogy a szellem világát, melegét,
A rabbilincsek e fölolvasztóját
Elrejtsétek mélységes föld alá,
S fölötte a sötétségben buján
Tenyészhessék a zsarnokok virága,
A test- s lélekzsibbasztó butaság...
Elrablottátok a népek jogát,
És elloptátok kincseit,
Ti bíboros haramják,
Ti koronázott tolvajok!
~
De a lopott vagyont
El nem viszitek magatokkal;
Félmeztelen
Fognak kiverni titeket
A fölemelkedett alattvalók,
Mint a tűzkardos angyal
Ádámot-Évát a paradicsombul.
Kolduljatok, miként
Koldultak milliók miattatok!
Koldulni fogtok és
Nem nyertek alamizsnát,
Mert akihez fordultok, az mind
Gazságitoknak áldozatja volt,
Rátok köp, elrúg bennetek,
És undorodva fordul el!
S ha ekkép éhen vesztetek,
Dögtestetekre hollók szállanak,
Mert nem lesz és ne légyen ember az
Utálat miatt, aki eltemessen;
A hollók gyomra lesz majd sírotok
És szemfedőtök a népeknek átka!
Pest, 1848. június
|