Payday Loans

Keresés

Turai Tamás interjú
Az emberi élet minősége/boldogsága magyarán szólva
2016. augusztus 01. hétfő, 07:44

Turai Tamás interjú

 

- 1. rész (2016)


Interjúk

Turai TamásNon-Stop és a Syrius énekese. Egy nagyon tartalmas, alapos és információ dús interjút készítettünk. Ma a kezdeti évekről, aKorona együttesről, majd a Non-Stopról beszélgetünk. Tamás határozott, egyenes ember, nem is nagyon kellett kérdeznem.

Az interjú olvasása előtt javaslom, hallgassátok meg aKönnyű köd című Non-Stop dalt, szerintem a magyar beat-progresszió (nem tudom, létezik-e ilyen kategória, de ez ugrik be) egyik legzseniálisabb darabja.





Gyerekkoromban zongorázni tanultam, aztán persze jöttek a slágerek a Luxembourgról, Szabad Európáról, lett egy amatőr banda a középiskolában. Szegeden jártam gimnáziumba, akkor még nem is énekeltem, csak doboltam. Valahogy ezt a hangszert osztották rám, volt egy dobcucc a kultúrban, azon játszottam. A Nashville Teens 1968-ban országos turnén volt, Szegeden láttam őket, valami frenetikus élmény volt. Jól erősítették a zongorát és akkor a Tobacco Road! Elhozták a Nyugatot. Mikor Pestre jöttem egyetemre, a házibulikon egy haverom gitározott és énekeltük az aktuális nótákat, én főleg Winwoodokat.

1968 év végén jöttem össze Bajka Imrével, ma Münchenben él. Vele és a bátyjával - aki orgonált - kezdtem zenekart, doboltam és énekeltem. Később jött egy gitáros, Ambrózy BulumAnimalsRolling Stones dalokat énekelt, ő később a Neotonnak írta az angol nyelvű szövegeket. Oszkár - most fogorvos - basszgitározott. Valamennyiükkel jóban vagyok a mai napig. Főleg a Közgázon játszottunk, oda jártam egyetemre. Az egyetemi újságban is jelent meg több cikk rólunk, ez volt a Korona zenekar. Indultunk tehetségkutatókon, egy alkalommal a Starzenekarral is felléptünk, ahol Bill énekelt. Megosztott első díjat kaptunk velük. AKoronával 1969-ben egy nyarat a hegyen játszottunk a Vörös Csillag Szálló teraszán, aSzabadság hegy tetején, a fogaskerekű végállomásánál. A repertoárban elsősorban soulzene szerepelt, főképpen miattam.

Hol találkoztál a soullal idehaza, 1969-ben?

Több benyomás ért, már jóval előbb. A "fekete stílus" főleg áttételesen, fehér énekesek révén jutott el hozzánk, WinwoodProcol Harum, stb. Tom Jones I Never Fall In Love Again című nótája volt rám nagy hatással. Cintula hozta el a Közgáz Klubba. Teljesen magával ragadott az a fajta éneklés. Később rájöttem, hogy mindezek messze vannak az igazi soultól, de az érzésvilág, a frazírok nagyon közeliek.

Soul zenéhez nem lehetett hozzájutni, csak ha valakinek a külföldi rokona küldött ilyesmit. De sokat jártam haza és Szegeden a Novi Sad-i Rádiót lehetett fogni. Minden délután volt egy egyórás reklámblokk, ami arról szólt, hogy leadtak egy reklámot és utána elejétől a végéig lejátszottak egy nagyon jó soul nótát. Középhullámon sugárzott, nem zavarták, tisztán volt fogható, magnóra rögzítettem az egészet. A bátyámat megőrjítettem vele. Hatalmas gyűjteményem alakult ki, Bajka Imi a mai napig emlegeti a válogatásaimat: egy Ray Charles, egy Aretha Franklin, felváltva a dalok. Otis Redding,Wilson Pickett és a többiek.

Mennyire volt versenytárs az Atlas?

Nem nagyon ismertem őket, csak később találkoztamMakrai Palival is. Párhuzamosan futott a dolog. Isten bocsássa meg, egyszer nem voltam Atlas-on. Egyszer a Koronával a Disznófőnél játszottunk, akkor találkoztam először Tátrai Tibusszal. Miklós Tibi épp akkor szervezett egy supergroupot, Harmath Albertvolt az énekes, Mogyorósi és Tátrai a gitáros és Jakab Gyuri a billentyűs. Oda hívott Miklós Tibi dobolni, persze ének koncepcióval. Harmath Albert nagyon gizda volt, az első próbán hátraordított, hogy In The White Room. Ismertem a nótát, de a figurákat így hirtelen nem tudtam. "Tibi, kit hoztál ide?!" - vonta felelősségre Miklós Tibit.

Kis kitérő, de ide kívánkozik - ha már Tátrait említettem -, hogy akkoriban igazán jó dobos nem volt Magyarországon. Szerintem legalábbis, a tempóval általában bajban volt mindenki. A '90-es évek végén viszont lementünk Szőrös haverommal Tibuszhoz a Boom Boomra, az Old Man's-be, ott Borlaitól egyszerre egymásra néztünk, hogy basszus, rendben van a tempó! Csak nagyon ritkán éltem meg, hogy egy zenekarban minden összejön. Akkor úgy érzed, mintha megemelkedne a színpad. Fantasztikus érzés, hiányzik is.

Hogy kerültél a Non-Stopba?

Szálló teraszán zenészek is megfordultak. Ott ismertem meg Bögölyt is. (JártunkBajtalára, Csáky Béla dobolt, élveztük.) Zádor István volt a Non-Stop vezetője, látott, azt mondta, "te vagy a magyar Ray Charles" és adott egy névjegyet. Elmentem beszélni velük. Akkor még nem volt tag Victor Matyi, csak zongora volt, gitár és én, mint soulzene-őrült, elképzelhetetlennek tartottam, hogy nincs se orgona, se fúvóskórus. Nem tudom, 21 voltam, az embernek akkor csak rögeszméi vannak, logikát ne próbálj ebben találni, de végül is nem vállaltam el 1969-ben. Aztán szétment a Korona, nem alakult jól a sorom, halasztottak az egyetemről, el kellett mennem dolgozni, hogy tudjam majd folytatni tanulmányaimat.

Katonaság?

Megúsztam a testsúly és magasság aránnyal. 18 egység helyett 20, magas voltam és vékony. 1970 őszén feladtam egy újsághirdetést, hogy "Soulénekes igényes zenekart keres, percussion jeligére". Egyetlen jelentkező volt, mint kiderült, Zádor volt az, aki levette ebből a dumából, hogy ez csak én lehetek. Na most, ekkora viszont már Victor Matyi is a zenekarban volt. Ők úgy ismerkedtek össze, hogyVictor Matyi zenei rendező volt a 8-asban, aRádióban, a Non-Stopban meg kitűnő vokál volt, megbeszélték, hogy akkor együtt fognak muzsikálni.

Elfogadtam Zádor ajánlatát, és ezt nem bántam meg később sem, akárhogy is alakultak a dolgok. Innentől datálódik az én professzionális karrierem. A zenekar tagjai ekkor: Zádor István "Lef"zongora, Victor Matyi orgona, Benkő Róbert basszgitár, Vágó Pál gitár. Pali egyetemista volt. És Köves Pinyó volt a dobos. Néhány próba után, 1971 januárjában volt egy stúdió-koncertünk a Rádióban. Nyilvános koncert, sajnos nincs meg a rádiófelvétel. Legalábbis nekem. Jó pár saját számot játszottunk, egy órás volt az egész, Matyi is énekelt.

Akkor tehát a Bergendyvel közös kislemezen még nem vagy zenekari tag.

Ott még Sabathiel Géza volt az énekes. Az első kislemezen megjelent dal, amiben éneklek, az az Ő volt a kedvesem című szám volt. Aztán a Lélegző furcsa hajnalon, ami az 1971-es Táncdalfesztiválra íródott, két másik dallal együtt. Az egyik volt a Hét bolond, a másik a Késett a szó, de a visszajelzések alapján úgy döntöttünk, hogy aLélegzőt favorizáljuk.

Ezt megelőzően is születtek rádiófelvételek a 8-as stúdióban, a Rádióban. Még '71 nyarán vettük fel a Hogy én jussak el-t, Komjáthy játszotta is. A '99-ben kiadottÜvegcserepek-lemezen szerepel a velem fölvett összes dal, két szám kivételével. A legszebb szövegeket a nemrég elhunyt Fodor Ákos költő írta, így a Hogy én jussak el-t is. Beadtuk a három nótát és mindhárom be lett válogatva az elődöntőkbe. Ment a kamuszavazás, végül is csak a Lélegző jutott be a döntőbe. Én még tapasztalatlan srác voltam, nem értettem, hogy mi megy. Mindenesetre megírtunk jó pár ezer levelezőlapot, hogy azzal szavazzunk a dalra.

Ugye a híres történet, a Szép Margit története, amikor a zenekar megír x-ezer szavazólapot, majd a hivatalos eredményhirdetéskor "x/2-ezer szavazat érkezett". Volt - már levették a youtube-ról - egy 1971-es klip, ahol a LélegzőtZorán énekli. Ez hogy történhetett?

Nem emlékszem, csak évtizedekkel később láttam a YouTube-on én is. Csak azt tudom, hogy egyedül a táncdalénekes, Horváth Attila merte műsorára tűzni, jóllehet - függetlenül attól, hogy én éneklem -, ez a dal egy mestermű. Attilával egyébként később, a Syrius-szal együtt turnéztunk a Szovjetunióban. Neki lírai tenor hangja van, nekem meg bariton, így a ciszeket ő talán könnyebben énekelte. És Zorán ugye gondosan kihagyta a nóta nehéz, magas középrészét a felvételen, valami egyvelegbe beiktatva. Egyébként Nyugaton teljesen normális volt akkor is, ma is, hogy egy nagy sztár saját verziót készít aktuális dalokból, csak itthon furcsa ez, pedig nem kellene annak lennie. Joe Cocker, aki a fehér énekesek közül a legtöbbet tudta kihozni egy nótából, példamutató volt ebben (is).

Milyen volt a dalszerzés folyamata a zenekarban?

Victor Matyi profi, tanult zeneszerző. Neki nagyon konkrét elképzelései voltak, egészen odáig, hogy a ritmust is leírta Pinyónak. Zádor pedig tehetségesrock zeneszerző volt. Pinyó noszogatta folyton Zádort azzal, hogy "profizmus, profizmus"Poposabbat akart, talán volt üzleti érzéke. Zádor nagyon összetett személyiség volt, széles látókörű, tanult ember, orvos volt. És egy kicsit despota mindenkivel szemben. De magasan a legtájékozottabb koponya volt köztünk. A Led Zeppelint szerette. A Whole Lotta Love a még előttem kialakult koncertlistán szerepelt, Benkő Robi énekelte.

Én is hoztam számokat, nyilván soulos darabokat, amiket Pinyó rockosan próbált dobolni. Amikor én szóltam ezért, megharagudott rám. Vágó Paját azért fúrták állandóan, mert egyetemista volt és nem akarta teljes mellszélességgel ezt csinálni, én meg túl fiatal voltam, vékony, abszolút nem színpadi ember. Azt várták el tőlem, hogy"eladjam"show-t, mint Mick Jagger. Nos, ez nem ment. Aztán volt egy eset a nyáron, a Balatonon, hogy torokgyulladást kaptam, intonációs problémáim is voltak, Matyi meg felírt mindent a magasba, nem voltak hajlandóak letranszponálni addig, amíg felgyógyulok. Kemény idők voltak. Mára már minden elsimult, mindenkivel jóban vagyok, de akkor minden igaz, vagy igaztalan támadásra hisztivel és nem ésszel válaszoltam. Ilyen hangulat volt a Non-Stopban. Mindezek ellenére, roppant értékes, kifejezetten igényes zenét alkottunk. Ilyen értelemben mérföldkőnek érzem a zenekart és nem kevésbé az általam honosított éneklési stílust a magyar pop-rock műfajban.

Kétszer is voltál tag a zenekarban, volt egy időszak, mikor éppen nem te voltál az énekes.

Igen. "Rusesz" volt. Meg nem is bírtam azt a hangulatot, 1972-ben végül elmentemDanyival játszani, az ő Atlantis bandájába. Nagyon nagy nyomás alól szabadultam. Először Vadölő dobolt, de úgy berúgott állandóan, hogy a cintányért sem találta el, pedig zseniális képességű dobos volt. Ivanov Péter volt gitáron és Szidor Laci volt akeyboardos. Egy ismerősöm azt mondja, ebben a formációban látott engem Radics Bélával is, de megvallom, én erre nem emlékszem, pedig valahol meg kellett ismernemBélát, mert hónapokig ittunk akkoriban együtt.

Danyi ígért egy nyarat az Adrián, be is jött. Baromi jó volt. De utána nem nagyon voltak koncertek, kezdett gáz lenni, 1973-ban meg visszahívtak a Non-Stopba. Mikor lement a '71-es Táncdalfesztivál, volt egy ORI turnéja a Non-Stopnak az LGT-vel közösen, és én szerintem Pici - látva a sok veszekedést - itt találhatta ki, hogy beszervezi a feltörekvőNon-Stopba Somló Tomit, mintegy előkészítendő Frenreisz Karesz lecserélését. KözbenVágó Paját is kifúrták, jött Závodi. Aztán, mikor később el is ment Somló az LGT-be, a fáma szerint Zádor felhívta Picit, hogy mégis, ezt hogy gondolja, hogy most mi legyen, mire Presser flegmán: "Hívd vissza Turait." Úgy is lett. Somló Tomival egyébként személyesen mindig jóban voltunk, kölcsönösen tiszteltük egymást.

1973-ban a zenekar felállása a következő volt: Zádor,Benkő RobiZávodi és én. Fehér Lajos dobolt, mivelPinyó közben elment Som Lajossal nyugatra. Fehér LajosSolti Jánoska váltotta, ő hozta Alkalmast, vagyis Angyal József szaxofonost. Ez a felállás már stúdióban nem volt, de elég jól kerestünk. Új nóták már nem születtek, de a Somlós korszakban írt dalokat is játszottuk. Szép MargitFekete csend, ezeket. És volt egy szvit is, nagyon szerettem, mert a húsz perces zenekari rész alatt ki lehetett menni csajozni. Volt egy kis palotaforradalom is, hogy legyünk kicsit soulosabbak, így pár napig volt Bajka Imi is a zenekarban. De ez így ment a Non-Stopban, aki éppen nem volt ott a próbán, az ki volt rúgva. ASyriusban is ez ment később.

Kicsit visszaugorva a beszélgetés menetében: kezdetben doboltál, majd énekesként kerülsz a Non-Stopba. Fel sem merült, hogy esetleg dobolsz is majd ott?

Alapvetően énekes voltam, nem áltattam magam a dobolással. Később Danyi szerzett nekem egy kongát. Kiselefánt kongáját vette meg, mert játszottunk Santanákat is. A dobbal nem volt igazán türelmem gyakorolni, csak a gimiben ez a hangszer jutott. Viszont nyugaton több bandában is doboltam. Nem voltam képzett dobos, de többé-kevésbé megfeleltem a feladatnak.

Úgy tudom, volt arról szó, hogy az újjáalakuló Illésben fogsz énekelni.

Volt róla szó, Lajossal be is rúgtunk egy párszor. Bajka Imi abban a zenekarban is játszott volna. Bajka Imi mindenütt játszott! A Miniben, az Új Rákfogóban is. Kicsit előreugorva a kedvéért a történetben, már a Syriusban Tátrai kitalálta, hogy neki kell egy "mélyen alányúló" basszus. Sipos Bandi jó volt, de dzsesszes, meg hol Tibi is basszusozott, hol Friedrich Karcsi is. Egyből bedobtam Imrét. Lementünk Baronits pirosMercijével Balatonföldvárra megnézni őt, ahol Tóth JanóDörgeBertalan Güzü (a Meteoregyüttesben - a szerk.) játszott együtt az Imivel. Igazi vendéglátó volt, Balatongyöngye.

Mondtuk neki: "Imi, pakolj". Megörült, jött a Syrius hajóra, ahol a Mini is játszott, megBill is lejárt, beszállt egy-két bluesba jammelni. Végül is 9-en túl sokan lettünk volna. Ezt most, hogy mondjam meg neki, kérdeztem Baronitstól. Erre ő azt találta ki, hogyTörök Ádám úgyis le akarja cserélni Nagy Pistát, szóljunk neki. Előadta ezt Ádinak, le is cserélte...

Folytatás itt!


Bálint Csaba (2016.01.12.)
rockmuzeum.ini.hu