Payday Loans

Keresés

A legújabb

Beszélgetés Dr. Berényi Sándor orvos, hipnotizőrrel PDF Nyomtatás E-mail
Egészséges vagy beteg ember - és a gyógyulása...
2016. július 30. szombat, 13:28

Kozmikus Életerő Klinika

“A múlt és a jövő között van egy pillanat, úgy hívják Élet.”

 

Elsősorban ez nem iroda, és nem klinika, ez betegségre utal, hanem Stúdió.

Ez a nyugalomnak a központja.

Ami itt történik, az érinti az ember belső világát.

Körülbelül két éve beleestem abba a betegségbe, hogy depresszió. Egyszer csak rájöttem, hogy nincs kedvem élni. Egyszer beütöttem az interneten, hogy depresszió és azt hozta ki, hogy hipnózis, hipnózis, hipnózis. Ezt szó szerint bohóckodásnak éreztem. Ekkor elmentem egy professzorhoz, aki bemászott a tudatomba és kidobatta velem. Más ember lettem. Szerintem erre minden embernek szüksége van.

Az a baj, hogy akkor jönnek már az emberek, amikor betegek.

Mi vagyunk a hibásak a gyerekeinkért.

A test komputere a nyakon van. A félelem megóvja az embert.

– Nálunk a vendégek egy masszázsfotelben lazulnak el kellemes zene hallgatása mellett. Ez után a közel félórás pihentető masszázs után veszi kezdetét az utazás – mondta Dr. Berényi Sándor, aki már évek óta foglalkozik hipnózissal.

A kis helyiségben egy fotel, halk zene és nyugalom van. Az inga lassan mozog a páciens szeme előtt, aki egyre fáradtabbnak érzi magát, szemei lecsukódnak, de nem alszik el, hanem különleges hipnotikus álomba merül, ahol minden emlék valósággá válik és kezdetét veszi az utazás a múltba. A hipnotizőr szavait követve eljuthatunk ismét olyan helyekre, ahol gyermekkorunkban jártunk, és valósággá válnak olyan emlékek, melyeket még az előző életünkből tárolt az agyunk.


 

Segít a szorongás legyőzésében
* A hipnózis több mint négyezer éves múltra tekint vissza
* A módszer első írásos emlékeit ókori egyiptomi papirusztekercseken találták meg
* Alkalmazzák gyógyításra (a fogászattól a nőgyógyászatig), illetve a rehabilitációs idő csökkentésére, de szorongásos állapotok leküzdésére is
* Hazánkban, az Osztrák-Magyar Monarchia idején, a 19–20. század fordulóján élte reneszánszát, de napjainkban is egyre többen érdeklődnek a módszer iránt
* Hipnoterápia Magyarországon jelenleg szakmai egyesületek képzési programjainak keretében végezhető.

– A legnagyszerűbb a hipnózisban, hogy olyan betegeken lehet segíteni, akikről az orvosok már lemondtak. Nem csodát végzek, csak megkeresem a kiváltó okokat, és azokat kezelem a hipnotikus állapotban.  A számomra legjobb dolog az volt, mikor egy rákos asszony keresett fel, aki még a lépcsőn is alig tudott lejönni, de hipnózissal sikerült elérnem nála azt, hogy a nyáron már a saját kis kertjében tudott kertészkedni – mesélte el Dr. Berényi Sándor. –

A hipnózisban korlátlan lehetőségek vannak. Volt, mikor egy olyan idős asszonyon tudtam segíteni, akinél tüdődaganatot diagnosztizáltak. Orvosról orvosra jár, végigcsinálta a kimerítő kemoterápiát, de nem értek el nála áttörő eredményt.

Nálam néhány hipnózisban történt kezelés után egyre jobban érezte magát, már nem fullad és öt kilót felszedett – mondta a hipnotizőr, aki azt is elárulta, hogy a hipnózis segítségével sokan szoktak le káros szenvedélyeikről is, például a dohányzásról vagy az alkoholról.

 

Dr. Berényi Sándor nem csak gyógyít, hanem verseket is ír. Ízelítőül, szüleihez írt verse:

 

 

 

 

 

Szól egy vers azokért, akik nincsenek velünk

Egy kis város szélén a temetőbe ülve,
a szüleim sírja mellett gondolataimba elmerülve,
a lelkem mélyén szüleimre irigykedve,
azért, mert ahol megszülettek, ott lette eltemetve.

Ott azon a földön, ahol mi is megszülettünk,
ott ahol felneveltek minket, és őszintén szerettünk,
ott ahol nagyszüleink, tanáraink, barátaink vannak eltemetve,
ott ahol a Húsvét, a Pünkösd és Karácsonyt még mindig együtt ünnepelve,
de ők abban a földben vannak eltemetve.

És vajon mi, akik szülőföldünket otthagytuk,
és ezt a gyerekeink miatt tettük, arra hivatkoztunk,
de a lelkünk mélyén azokra irigykedve,
akik minden nap virágot vihetnek szüleikhez a temetőbe.
Jól döntöttünk? Ez a kérdés felmerült-e?

És mi, akik minden nap otthon találkoztunk,
házibuliztunk, táncra jártunk, és még igazán udvaroltunk,
most már csak skype-olunk, chat-elünk, facebook-ozunk,
és gyakrabban, de már csak a temetőbe találkozunk.

És gyerekeink eredményével büszkén dicsekedve,
egy dolgot azonban elfeledve,
hogy amikor egymás mellett ők elmennek,
még azt sem tudják, hogy egy városban születtek.

Már azt sem tudják, hogy van egy város,
ami lehet, hogy néha nagyon sáros,
de aminek mindent köszönhetünk,
csak egyet nem, hogy ilyenek lettünk!

Mert, ahol majd minket egyszer eltemetnek,
és ahol körülöttünk ismeretlenek lesznek a nevek,
és a lelkem mélyen szüleimre irigykedve,
azért, mert ahol megszülettek, ott ettek eltemetve…