Payday Loans

Keresés

A legújabb

Gömörország
Az emberi életminőség/boldogság
2016. július 05. kedd, 07:44

Mátyás király és a gömöri urak

Gömör dimbes-dombos földjén, amerre a Lengyelország felől szállongó szelek söprik az országutakat, éppen ott, ahol a vadkoca hangos csörtetése kihallik a makkos erdőből, három hegy dalmahodik: Királyhegy, Vashegy, kakashegy. Erre a három hegyre tíz kisebb falu tornya vigyáz. A fehér tornyokra pedig a hegyoldalakról gyönyörű gyümölcsösök, szőlők mosolyognak. Itt terem a hollótéj , amit a tudósok inkább csak opálkő néven emlegetnek, itt préselik a finom gömöri vinkót, a tüzes borocskát, mely messze földön nagy hírre tett szert, s itt van végül Várgede, ez a kicsi falu, melynek földesura egykor Mátyás királyt vendégül látta, s tiszteletére ország-világra szóló nagy lakomát csapatott.
Feltálaltak minden földi jót az asztalra, ami csak szem-szájnak ingere. Százféle ízes ételeket, fáin, mézen hizlalt borokat. Fel is hörpentettek a tüzes italból egy-két pohárral az urak, s kimondhatatlan jó kedvük kerekedett.
Hamarosan a korsó fenekére vetették a keresztet, és sorban felállva, a poharakat a király egészségére ürítették. Hosszú, cikornyás köszöntőket mondottak, s agyba-főbe dicsérték az urukat. Hol mint törökverő hőst, majd mint az ország védangyalát magasztalták, s minden egyes köszöntő után harsányan felkiáltottak

Isten éltesse Mátyást, szeretett királyunkat.

Ez még azonban csak a kezdet volt!
A nagy vígság során, ahányszor csak összecsendültek a poharak, minden alkalommal sorra került az ország nagyjai közül valaki. Előbb a nádort éltették, majd az ország bíráját, majd meg a főtárnokmestert, a fővadászt, a főlovászt. A főajtónállót, s ki tudná felsorolni, hogy kit illettek még, s kinek az egészségére ürítettek poharat.
Végre is Mátyás megunta a hiú, öndicsérgető szavakat. Rettenetesen bosszantotta, hogy az urak mindenki egészségére ürítettek poharat, csak egy valakiről feledkeztek meg, a derék szőlőkapásokról, így szólt hát:

Jó urak! Ki érdemli meg leginkább, hogy emeljünk rá poharat?

Az urak gondolkozás nélkül felelték:

Először is a király, akié az ország, aztán a földesúr, aki a szőlő gazdája.

No, jól van!-mondotta Mátyás. -Holnap kimegyünk a szőlőbe, s majd meglátjuk. Most pedig térjünk nyugovóra.

Másnap már kora reggel kint volt Mátyás a szőlőhegyen, s egy kapát felragadva, se szó, se beszéd, odaállt a tőkék mellé, s kezdett kapálni. Jól állt a dolgos kezében a szerszám, mintha mindig szőlőt kapát volna, olyan fürgén lépkedett a napszámosok nyomában.
Az urak egy ideig csak nézték, tanakodtak, de aztán elrestellték magukat, s kivéve a kapákat az emberek kezéből, követék királyuk példáját. Nekihuzakodtak, felgyűrték ingujjuk, feljebb tolták kalpagjukat és serényen sarabolni kezdték a gazt a tőkék mellett.
Jó meleg nyári nap volt, hét ágról sütött a nap, s hamarosan verejtékezni kezdtek az urak, orcájukon patakban ömölt a gyöngyveríték. Mátyás király a hegyről lefelé kapált, s ez nehezítette a dolgukat, hiszen köztudomású, hogy a kapálás a hegynek fel százszorta könnyebb.
Eltelt már egy jó óraütésnyi idő, amikor végre pihenőt engedett Mátyás, s megkérdezte:

No, urak, ki érdemli meg a szőlő levit, ki érdemli meg leginkább, hogy emeljünk rá poharat?

Az urak megtörölték verítékes homlokukat, s ógva-mógva ráfelelték:

Először a király, akié az ország, aztán a földesúr, aki a szőlő gazdája.

No, akkor menjünk tovább kapálni!-felelte Mátyás, és nyomban hozzá is látott.

Nagy keservesen felszedték a kapákat, s kénytelen-kelletlen az urak is a király mögé álltak a szőlősorba. Most már nem ment olyan serényen a kapálás, mint reggel. Szuszogtak, nyögtek, sóhajtoztak, fejüket vakargatták, süvegüket forgatták, kínjukban mindent kitaláltak, csak éppen a kapa emelgetése ment nehezen.
Erre megint pihenőt engedett Mátyás, s megkérdezte:

No, urak, ki érdemli meg a szőlő levit, ki érdemli meg leginkább, hogy emeljünk rá poharat?

A király, akié az ország, a földesúr, aki a szőlő gazdája, meg az, aki megkapálja, s izzad vele.

Mátyás még ezzel a válasszal sem elégedett meg, hanem tovább kapáltatta az urakat, s nagy sokára, amikor már a kapa is kiesett a kezükből, s a fáradságtól leroskadtak, újra megkérdezte:

No, urak, ki érdemli meg a szőlő levit, ki érdemli meg leginkább, hogy emeljünk rá poharat?

A szőlőkapások, uram, a szőlőkapások!- sóhajtoztak keservesen.- Jó, ha nekünk egy gyűszűnyi marad, akik csak parancsolgatunk.

Mátyás király most már nem gyötörte őket tovább, ennyi elég volt, elengedte további kapálást, s így zárta szavait:

NO, urak, most megtudtátok, hogy mekkora érdeme van a szegénynek! Ehhez érteni is kell ám! Ne feledkezzetek meg soha többé a dolgos jobbágyról, kinek fáradságos munkája gyümölcsét élvezitek!

Gömör, Gömörország

a Bükk hegység és a Gömör-Szepesi-Érchegység között elterülő hatalmas hegyi medence. Északi részét magas erdős hegyek, középső és déli részét dombvidékek alkotják, amelyeket a Sajó és a Rima, ill. mellékvizeik (Balog-, Murány-, Csetneki-patak, Túróc, Gortva stb.) tagolnak, tesznek változatos domborzatúvá. A magyarok a kora Árpád-korban a medence déli lankásabb területét, a folyók és patakok lapályát szállták meg, és a 13. sz. végére viszonylag sűrűn betelepült aprófalvas tájjá alakították. Az északi és középső részek még a középkor vége felé is gyéren lakott, nagy erdőségekkel borított vidékek voltak. A 14–15. sz.-ban az É-i és Ny-i részeken megnőtt a szlovák lakosság aránya. A vasércben és más nemes ásványokban gazdag lelőhelyek mellett kialakult bányavárosokba jelentékeny német alapréteg települt (Rozsnyó, Dobsina, Nagyrőce, Csetnek, Jolsva). A 16. sz. folyamán telepítették be ruszin (ukrán) telepesekkel Gömör legészakibb részét, a természetföldrajzilag és néprajzilag különálló Garam-forrásvidéket. A települések és a népesség szerves fejlődését először a 15. sz. második felének huszita háborúi zavarták meg nagyobb mértékben. A 16. sz. második felében Gömör D-i és Ny-i vidékei fokozatosan török hódoltság alá kerültek, ami a lakosság megritkulását és számos falu eltűnését vonta maga után. Sokat szenvedett népe a Thököly- és Rákóczi-szabadságharc háborúitól is, de aprófalvas településszerkezete lényegében nem változott, lakosságának folytonossága nem tört meg. A 18. sz. derekától állandósult magyar–szlovák nyelvhatár Gömört két, majdnem teljesen homogén nemzetiségű népterületre osztotta. K-en és D-en magyarok, É-on és Ny-on szlovákok laktak. A ruszinok elszlovákosodtak, a németek egy része szlovákká, más része magyarrá lett. A 20. sz. elején Gömörben mindössze egy helységben, Dobsinán éltek németek (az ún. bulénerek). – A ma Gömörnek nevezett nagytájba beleértik nemcsak a történeti Gömör vármegyét, hanem az egykori Kishont vármegyét, a terület Ny-i, ÉNy-i részét is, amely 1802-ig önálló közigazgatási egység volt. Gömör nevezetes kisebb tája a DNy-on fekvő → Medvesalja. Az egyes folyók és patakok völgyeit is általában néprajzi egységként említi a kutatás: pl. Rozsnyótól K-re a Csermosnya völgye, a Sajó völgye, a Túróc völgye (Tornaljától É-ra), a Balog völgye, a Száraz völgy (Keleméri és Szuha patakok mente) stb. Gömör magyar lakosságát a néprajzi szakirodalom általában →palócoknak nevezi. A Heves, Nógrád, Borsod felé eső vidéken élőket → barkóknak hívják. A barkó elnevezés egyben r. k. vallási megkülönböztetést is jelent az innen K-re és É-ra élő ref. magyarokkal szemben. A szlovákság jelentős része ev. vallású. A magyar települések sorában csupán néhány ev. akad (pl. Sajógömör, Gömörpanyit, Lőkösháza). A ref. magyarok között külön színt képvisel az egykori kisnemesi falvak népe (pl. Felsővály, Bikkszeg, Gömörmihályfalva, Nemesradnót, Hubó, Hét stb.). – Gömör magyar lakossága évszázadok óta hagyományosan földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozik. Az állattartásban a közelmúltig nagyobb jelentősége volt a juhászatnak. Nevezetes iparágként virágzott a kiváló minőségű vasasagyagra épülő fazekasság (→ gömöri kerámia). A bányavárosokban virágzó kisvasipar (→ hámor) a 19. sz.-ban erőteljesen visszafejlődött. A bányász- és iparoshelységek többsége elvesztette jelentőségét. Ma Gömör Szlovákia kevéssé iparosított tájai közé tartozik. A Mo.-hoz eső DK-i sáv lakossága az ózdi iparvidéken talált munkát. A vasúthálózat kiépülésével visszafejlődött Gömör és a korábbi századokra jellemző távolsági fuvarozás is, amely elsősorban a vasáruk kereskedelmi forgalmát biztosította. Gömör hagyományos közigazgatási, kulturális és vásáros központjai Rozsnyó, a legnagyobb múltú bányaváros és Rimaszombat, amelynek jelentős szabadalmas és mezővárosi hagyományai vannak. Mérsékeltebb vonzókörű központok voltak a mezővárosi jellegű Tornaalja, Rimaszécs, és Pelsőc. Gömör néprajzilag viszonylag kevésbé föltárt vidék. – Irod. Hunfalvy János: Gömör és Kishont törvényesen egyesült vármegyék leírása (Pest, 1867); Komoróczy Miklós: Gömör és Kishont vármegye népe Gömör és Kishont vármegyék monográfiája, Bp., é. n.); Ila Bálint: Gömör megye. A települések története 1773-ig (I–IV., Bp., 1944–1976); Ág Tibor: Édesanyám rózsafája (Pozsony, 1974).

Lakóház (Zsór)

Gömör
Lakóház (Zsór)

 

Lakóház (Sőreg)

Gömör
Lakóház (Sőreg)

 

Ev. templom tornya, 1804 [Lökös(háza)]


Gömör
Ev. templom tornya, 1804 [Lökös(háza)]

 

A felsővályi ref. erődtemplom

Gömör
A felsővályi ref. erődtemplom

 

Lakóház (Lévárt)

Gömör
Lakóház (Lévárt)

 

Lakóház (Hubó)


Gömör
Lakóház (Hubó)

 

Lakóház (Naprágy)

Gömör
Lakóház (Naprágy)

 

Lakóházak (Cakó)


Gömör
Lakóházak (Cakó)

 

A zsípi ref. templom pitvara

Gömör
A zsípi ref. templom pitvara

 

A zsípi ref. templom harangtornya

Gömör
A zsípi ref. templom harangtornya

 

A felsővályi ref. templomerőd bástyakapuja és fala

Gömör
A felsővályi ref. templomerőd bástyakapuja és fala

 

A felsővályi ref. templomerőd harangtornya és kaputornya a templomudvarból


Gömör
A felsővályi ref. templomerőd harangtornya és kaputornya a templomudvarból

 

Csűr (19. sz. első fele, Hubó)

Gömör
Csűr (19. sz. első fele, Hubó)

 

Lakóház 1833-ból (Gömörpálfala, v. Gömör m.)

Lakóház 1833-ból (Gömörpálfala, v. Gömör m.)

 

Nemesi udvarház (Hubó, v. Gömör m.)

Nemesi udvarház (Hubó, v. Gömör m.)

 

Nemesi kúria (19. sz. eleje, Naprágy, v. Gömör m.)

Nemesi kúria (19. sz. eleje, Naprágy, v. Gömör m.)

 

Csűr (Naprágy)

Csűr (Naprágy)

 

Csűr (Lévárt, v. Gömör m.)

Csűr (Lévárt, v. Gömör m.)


Gömöri tájakon
A Bükk és a Gömör-Szepesi Érchegység közötti medencében terül el Gömör, ami egykor önálló megye volt. A bányavárosok, a zömében kisnemesek lakta falvak magyar, szlovák és ruszin lakosságának etnikai összetétele, kultúrája és története rendkívül változatos. 1920 óta csak a táj déli része tartozik Magyarországhoz.
Az országos kék jelzés több irodalmi emlékhelyet érint ezen a tájon. 

Útvonalunk:
Putnok - Szörnyű-völgy - Kis-Mohos-tó - Mohos-vár - Nagy-Mohos-tó - Kelemér - Gömörszőlős – Zádorfalva
Az 1970-es évek végén a határ mindkét oldalán megindult a gömöri magyar falvak néprajzi kutatása. 1986-ban Ujváry Zoltán kezdeményezésére megalakult Putnokon a Gömöri Múzeum az egykori vámházban, a város legrégebbi, XVII. századi részleteket is tartalmazó épületben.
Először nézzünk körül Putnokon, az egykori Gömör-Kishont vármegye székhelyén.
Sétáljunk el a Serényi-kastélyhoz és védett parkjához, közben álljunk meg az építtető szobránál.
A múzeum felé menet nézzük meg az egykori Kaszinó épületét, majd a katolikus templom értékes barokk főoltárát. A múzeum állandó kiállítása Társadalom-természet címmel, a gömöri falvak, kiemelten a kistérség központjának számító Putnok társadalmi viszonyait, mesterségeit és hagyományos kultúráját, a környék természeti értékeit mutatja be. Emellett rendszeresen rendeznek időszaki kiállításokat is. A Putnokon szolgált református prédikátorok az irodalom jelentős művelői voltak. Balogh Béla 1870-80 között megírta Putnok történetét. Rimaszombaton kinyomtatott művének egy bekötött példánya a Gömöri Múzeumban található. 
A város szülötte voltPéczeli József református lelkész, költő, műfordító(http://mek.oszk.hu/02200/02228/html/03/42.htm), és Tóth Ede, A falu rossza című, nagysikerű színmű szerzője is(http://mek.oszk.hu/02100/02139/html/sz25/240.htm). 
Kelemérre a Kék-túra nyomvonalán juthatunk el. Kelet-Gömör romantikus, vadregényes területe - és egyben Putnok "tüdeje" - a város és Kelemér között jelentős szintkülönbséggel kígyózóSzörnyű-völgy. Fontos kereskedelmi útvonal volt egykor, melyet a XV-XVI. században a betyárok is jól ismertek. 
A folyamatos rablásokat kísérő szörnyű eseményekre utal a völgy elnevezése. A völgy, a táj szépsége önmagáért beszél, nem lehetett véletlen tehát, ha eleink érdeklődését is felkeltette, akik a kiegyezés korszakát követve a békeidőkben már hasznot is hajtóvá álmodták és egyben kellemes pihenő-szórakozóhellyé tették. A Serényi család tagja Béla, aki a század elején a kormányban a mezőgazdasági és kereskedelmi tárca miniszteri posztját is betöltötte, felismerve a kedvező domborzati és hidrológiai adottságokat a forrásra alapozva halas tógazdaság megvalósítását vette tervbe. A forrásfoglalás és a két tó a tízes évek elején elkészült. 
A forrás - korán elhunyt hitvese emlékére - a Pálma nevet kapta. A terméskő-építmény máig őrzi az 1913-as évszámot. A világháború eseményei és az idősebb Béla gróf korai halála megakadályozták a gátak további telepítését. A forrás és a tavak környéke kedvelt kiránduló, szórakozó helyévé vált. A tó körüli gyalogösvény felújítása egy kellemes sétát tesz lehetővé, akár a tó környezetében élő vadak, madarak kényelmes megfigyelését is szolgálva. A műúton haladva Kelemérre jutunk, de amennyiben lehetséges, érdemes kitérőt tenni a keleméri Mohos-tavakhoz. 
A Pálma-forrásnál letérünk az útról, s felkapaszkodunk a Piroska-hegyre. Hamarosan elérjük az egykori Mohos-vár földsáncait. A Kis-Mohos-tó északi oldalán hirtelen kiemelkedő dombon állt az egykori Gutkeled nemzetség által a tatárjárás után épített vár. Egy 1397-es oklevél már romvárként említette.
A meredek árkokkal határolt földvár régészeti feltárása folyamatban van, megtalálták az egykori épületek, a magtár és a torony maradványait, de korábbi, neolit kultúrák emlékei is előkerültek. 
A Kis-Mohos-tó megközelítően 16 ezer éves, a Nagy-Mohos idősebb.
A dagadólápok ezen a földrajzi szélességen nagy ritkaságnak számítanak. Csupán három helyről ismeretesek (Kelemér, beregi lápok, Csaroda melletti lápok). A keleméri lápok puszta jelenléte is unikumnak számít, nem beszélve azokról az itt élő ritka növényekről, melyek jégkorszaki maradványok. A suvadással keletkezett két kis lápszem - növény-világuk és keletkezési koruk révén - legértékesebb természeti kincseink közé tartozik. 
Tompa Mihály versben írta le, a láphoz fűződő legendát.

„A bérces Gömörben nem nagy hegy a Mohos,
Rajta nincs régi vár, nemes vad sem honos;
De ingó semlyékes láp van a tetején,
Ez ingó láp felől szóland az én regém.
Szegény ember jöve valahonnan régen,
S kinézvén a helyet a halmos vidéken:
Meggyújtá az erdőt s ortott... minden módon
Erőt akart venni cserjén és bozóton…”

A verset elolvashatod a doksiaim között. Mohos
Sajnos az elmúlt évtizedekben tapasztalható szárazulási folyamat, a lecsapolási, tőzeg-kitermelési kísérletek és a látogatók taposása jelentősen meggyorsították a szukcessziós folyamatokat, amely a medence feltöltődéséhez, kiszáradásához vezet. E folyamatok megállításáért, visszafordításáért több mint egy évtizede szakemberek dolgoznak önkéntesek munkájával támogatva. A terület sérülékenysége miatt csak korlátozottan, kísérővel látogatható. 
Kelemér műemlék lakóházait a Tompa utcában találjuk.
Az Alsó Tuba, a Basa és a Konyha nevű épület a helyi népi építészet évszázados hagyományainak értékeit őrzi.
A műemlék parasztházak mellett tekintsük meg Tompa Mihály emlékházát és a református templomot. 
A templom XIV. századi, gótikus eredetű, de a XVIII. század végén, majd a XIX. század elején átépítették. 
Tompa Mihály 1849-1851 között volt káplán Keleméren. Itt születtek nagy hatású allegorikus versei: A gólyához és A madár fiaihoz. A költő a falu visszafelé olvasott nevéből alkotott Rém Elek álnevet használta legtöbbet.
A templomkertben áll az a kétosztatú lakóház, amely egykor a költő otthona volt. 
A kis épület nagyobb szobájában látható a nagy költő életművét bemutató állandó kiállítás, amely 1963-ban jött létre a szomszédos Gömörszőlős lakosainak áldozatos segítségével, és ami negyven év múltán, 2003-ban teljesen megújult. A kiállításon elsősorban Tompa művei jelennek meg a tárlókban és a nagy költő utóélete elevenedik meg. Néhány értékes tárgy látható a keleméri református egyházközség gyűjteményéből is. 
A kék jelzés a műúton halad tovább Zádorfalvára, de érdemes kitérőt tenni Gömörszőlős felé.
Gömörszőlős
A falu elzártságának köszönhetően számos hagyományos lakóház, gazdasági épület maradt fenn, amelyek ma is meghatározói a településképnek.
A falu néprajzi múzeuma a történelmi Gömör értékeit gyűjti, de a gömöszőlősi gyűjtemény a Tompa-kultusz ápolásának, a Mohos-tavak kutatásának is központja.
Innen jelzetlen földúton haladunk tovább Zádorfalvára, közben gyönyörködhetünk a szép gömöri tájban.
Zádorfalváról autóbusszal visszatérhetünk Putnokra, de tovább is utazhatunk Miskolcra vagy Aggtelekre.


forrás: www.putnok.hu
www.vendegvaro.hu
www.mek.oszk.hu