Két zsidó utazik a vonaton. A fiatalabbik udvariasan megkérdezi: Bocsánat, megmondaná hány óra van?
Az idősebbik megrázza a fejét:
− Nem.
Mély csöndbe merül, s csak a leszállás előtt szólal meg újra:
− Maga, fiatalember azt kérdezte, hány óra van. Én nem mondtam meg, pedig van egy gyönyörű arany zsebórám. Elővehettem volna, és megmondhattam volna… De akkor elkezdünk beszélgetni. Maga megkérdezi hová utazom, én megmondom, hogy Munkácsra. Ott van egy déligyümölcs-nagykereskedésem, szép házam…, és akkor meghívom, hogy látogasson meg. Maga meglátogat, megismerkedik a gyönyörű lányommal, beleszeret, s megkéri a kezét… És én adjam oda a lányomat egy olyan zsidónak, akinek még egy órára sem telik?
Egy zsidó és egy arab beszélget:
− Te Grün, megvenném a lányod, mennyit kérsz érte.
− ÓÓÓ, nincs az a pénz, amennyiért odaadnám.
− Te Grün, adok érte 5000 dollárt.
− Nem-nem, mondom, nincs az a pénz, amiért odaadnám.
− Na figyelj ide Grün, adok érte 2 millió dollárt.
− Na így már mindjárt más, tiéd a lány.
− Te Grün, nem azt mondtad az előbb, hogy nincs az a pénz, amiért odaadnád.
− No de ha van az a pénz!
Kohnt római útja során négyszemközti beszélgetésen fogadja a pápa. Körülnéz a szentatya dolgozószobájában, és észrevesz egy áttetsző, csodás fényekben játszó telefonkészüléket.
− Hát ez milyen telefon? – kérdi csodálkozva.
Ez egy közvetlen, úgynevezett forró drót az Úristenhez.
− Értem – bólogat Kohn. – Mindennap ezen beszéli meg az örökkévalóval a dolgokat…
− Hát mindennap éppen nem – feleli Őszentsége mosolyogva –, mert nagyon drága… Egy rövid beszélgetés ezer dollárba kerül.
Kohn otthon meglátogatja a jeruzsálemi főrabbit is, s nála szintén lát egy átlátszó, vibráló fényekben játszó telefont.
− Hát ez a telefon? – kérdi meglepődve.
− Forró drót az Úristenhez – mondja a főrabbi.
− Gondoltam – feleli Kohn. – Ezen beszéli meg a dolgokat az örökkévalóval. De csak ritkán használhatja, mert a beszélgetés nagyon drága…
− Nem olyan drága – feleli a rabbi – egy hívás legfeljebb fél dollár.
− Nem értem – csóválja a fejét Kohn. – Voltam a pápánál, s ő azt mondta, hogy ezer dollárba kerül…
− Na igen – bólogat a főrabbi –, mert onnan interurbán hívás…
− A fiam kikeresztelkedett.
− És te hagytad?
− Azonnal bepanaszoltam az Istennél!
− És az Úr mit mondott?
− Azt, hogy ő ugyanígy járt a fiával! Tegyem én is azt, amit ő!
− Miért, ő mit csinált.
− Egy új testamentumot!
Két zsidó beszélget a zsinagóga udvarán:
− Te! – kérdi az egyik. – Szerinted a gyermeknemzés munka vagy szórakozás?
− Hát persze hogy szórakozás… Mert ha munka lenne, azt is a gojokra bíznánk!
Egy jól sikerült vásárról hazafelé Kohn így morfondírozik magában:
− Csak ezt tudnám, hogy honnan veszik a gojok azt a rengeteg pénzt, amit keresünk rajtuk?
A meggazdagodás titka:
János gazda elmegy Kohnhoz, aki kölcsönügyletekkel foglakozik. Kölcsönkér ezer forintot
azzal, hogy aratás után duplán adja vissza. Addig otthagyja a fejszéjét zálogba. Már búcsúzkodnak, amikor azt mondja Kohn:
− Várj csak János! Az jutott az eszembe, hogy aratás után igen nehezen tudod majd előteremteni azt a kétezer forintot. Nem lenne jobb, ha a felét most rögtön megadnád? Úgy könnyebb neked is…
János megérti, igazat ad, és visszaadja az ezrest. Hazafelé menet erősen töpreng:
− Milyen furcsa ez! Az ezres elment, a fejsze elment, ráadásul tartozom is ezer forinttal, mégis minden stimmel.
Az uzsorás felkeresi adósát:
− Mikor fizeti már ki a tartozását?
− (A szegény ember csak hallgat.)
− Úgy, szóval még a válasszal is adósom akar maradni?
A vallásos zsidó ügyvéd fia kikeresztelkedik. Az apját faggatják a kollegái, hogy mit szól ehhez?
− Talán jobb is így – mondja elgondolkodva az ügyvéd. – A fiam túlságosan buta ahhoz, hogy zsidóként boldoguljon.
Árminka rosszul tanul az iskolában. Az apja megfenyegeti, hogy ha továbbra is így tanul, átíratja a piaristákhoz. Árminka nem veszi komolyan a fenyegetést, ezek után sem töri magát. Erre az apja beváltja az ígéretét. S lám, csoda történt. Árminka az év végén jeles bizonyítvánnyal jön haza a piaristáktól. A papa csodálkozva kérdezi tőle:
− Ezt hogy csináltad kisfiam?
− Tudod apu, ketten voltunk zsidók az osztályban. A másik a tábla felett keresztre van feszítve. Akárhányszor ránéztem, az jutott eszembe, hogy ebben az iskolában nem babra megy a játék.
A Kohn, a Grün és a Weisz egy szekéren utazik a városba. Egyszer csak a lovak megállnak, s nem mennek tovább, se jó szóra, se ostorra. A három zsidó látja, hogy az utat egy kidőlt fa keresztezi. Mindhárman kiszállnak, körülállják a fát, és vitatkozni kezednek arról, hogy mitévők legyenek most. Már vagy fél órája tanakodnak, amikor újabb szekér érkezik. Két parasztlegény leszáll róla, megragadják a fát, és odébb taszítják. A három zsidó megütközve néz egymásra:
− Ja, erővel!…
Még a XIX. század elején, a párbajozó időkben Kohn se szó, se beszéd kidobta az őt meglátogató Grünt. Kohn az utcán öklét rázva kiabálta:
− Provokálni fogom ezt a bitangot. Vagy ő lő le engem, vagy én őt, de egy gazemberrel mindenképpen kevesebb lesz a világon.
A zsidó bankár családja éppen vacsorázik, amikor beállít az inas, és ezüsttálcán átnyújt egy táviratot:
− Mi áll abban a telegramban, apus?
− Ah, semmi különös. Csak a főpénztáros értesített, hogy megint gazdagabbak lettünk 1 millióval. Az embert már enni sem hagyják nyugodtan!
Egy ifjú elmegy a zsidó bankárhoz, hogy alamizsnát kér tőle. Kérését a következőképpen indokolja:
− Uram, én író vagyok. Írtam egy könyvet ezzel a címmel: „A pénzszerzés legbiztosabb módjai.”
− Nem értem – mondja a bankár. – Ha maga annyi módot tud a pénzszerzésre, miért koldul?
− Hát kérem – mondja az ifjú –, ez is egy mód.
Nagy szegénységben és igen rossz házasságban él Kohn. Buzgón kéri az urat, hogy szabadítsa meg a szegénységtől, és a házsártos feleségétől. Meghatja az Urat a kitartó könyörgés, s küld egy angyalt Kohnhoz azzal a szigorú meghagyással, hogy csak egyetlen kívánságát teljesítheti. Kohn nagy gondban van. Ha gazdagságot kér, azt nem tudja élvezni a kibírhatatlan asszony mellett. Ha új, jóravaló feleséget kér, azzal meg nem tud normálisan élni a szegénység miatt. Végre rájön a megoldásra:
− Egyetlen kívánságom van: én legyek a város leggazdagabb özvegyembere.
Kohn szemet vet üzlettársa, Grün csinos, fiatal feleségére, de bárhogy ostromolja, az asszonyka ellenáll. Ám amikor tízezer forintot kínál egyetlen pásztoróráért, az asszony meginog. Megbeszélik, hogy Grün holnap üzleti útra megy, s ekkor beereszti a hálószobájába Kohnt… Másnap reggel, mielőtt Grün útnak indult volna, felkereste Kohnt. A dolgozószobájában így szólt hozzá:
− Átmeneti pénzzavarba kerültem. Adj nekem kölcsön tízezer forintot fél napra. Még ma visszaadom. Ott hagyom a feleségednél…
Amikor Kohn este hazaérkezik az az első kérdése a feleségéhez:
− Járt itt Kohn?
− Járt… – hebegi halálsápadtan az asszony.
− Adott neked tízezer forintot?
− I-i-igen… .dadogja Grünné.
− Derék üzlettársam van nekem – mondja elégedetten Grün. Nincs nála tisztességesebb ember az egész városban!
A nagy gazdasági világválság az egyházakat is sújtotta. Erről beszélgetett egymással a katolikus, a református és a zsidó pap.
− Bizony mind kevesebb marad, midőn a hívek adományait elosztom – szomorkodik a katolikus pap.
− Sajnos én is ezt tapasztalom, valahányszor a perselyt kiürítem – mondja a református pap.
− És hogyan osztjátok el a hívek adományait? – kérdezi a zsidó pap.
− Egyszerűen – feleli a katolikus pap. – Szétterítem a pénzt, összeválogatom az egyforma címleteket, aztán kétfelé osztom: Egy az Úrnak, egy nekem, egy az Úrnak, egy nekem…
− Na én nem egészen így csinálom – mondja a református pap. – Elvégre az Úrnak nincsenek testi szükségletei. Ennélfogva én úgy osztok, hogy egy az Úrnak, kettő nekem!
− És te hogy csinálod? – kérdezik ezek után a zsidó papot.
− Ó, én nem avatkozom az Úr dolgába – szerénykedik a rabbi. – Rábízom az osztozkodást. Feldobom a pénzcsomót, aztán vegye el belőle, ami kell neki. Ami visszahull, az az enyém.
Egy katolikus pap, egy református pap és egy rabbi minden héten egyszer kártyáznak filléres alapon. A rendőrfőnök tudomást szerez róla, egy alkalommal tetten éri őket, és bíróság elé viszi az ügyet. A bíró meghallgatja a rendőrfőnök jelentését, és szigorú arccal megkérdezi a katolikus papot:
− Nos Atyám, igaz hogy kártyázott?
A pap felnéz az égre, magában mormogja, hogy „Istenem, bocsáss meg” majd hangosan ezt mondja:
− Nem méltóságos uram.
A bíró a református paphoz fordul, és megkérdezi:
− Nos, tiszteletes úr, igaz hogy kártyázott?
Megismételve a tisztelendő úr válaszát ő is azt mondja:
− Nem méltóságos uram.
Ezek után a bíró a rabbihoz fordul, és megkérdezi:
− Rabbi, igaz hogy kártyázott?
A zsidó pap nyugodtan a bíró szemébe nézve adja a választ:
− Ugyan már, kivel?
Megdöglött a gazdag Kohn kutyája, és elmegy a rabbihoz, hogy eltemesse.
− Rabbi! Kimúlt a kedvenc kutyám, egy fajtiszta rotweiler.
− Ó, nagyon sajnálom, Kohn!
− És a temetőben szeretném eltemetni.
Mire a rabbi:
− Nagyon sajnálom Kohn, de ide a szent földbe, az emberek közé nem temetheted.
− De rabbi, legalább a kerítés mellé!
− Sajnálom Kohn, de nem megy.
Kohn búslakodva távozik, és halkan morogja:
− Pedig 50 ezer dollárt szántam erre az ügyre…
Mire a rabbi:
− Várja csak, Kohn! Mit is mondtál, hogy hívják? Roth Weiler???
Egy tolvaj elmegy a rabbihoz:
− Nincsen szerencsém mostanában rabbi, adj rám egy áldást, hogy jobban menjenek a dolgaim!
− Még mit nem – háborodik fel a rabbi –, egy ilyen hírhedt tolvajra!
− De rabbi fizetek ötven aranyat!
− Csak ne lennék ilyen szegény magam is, meg a hitközség is – sóhajt a rabbi, majd megadóan felemeli a kezét:
− Ha Isten azzal akar büntetni valakit, hogy meglopják, téged használjon fel eszközéül!
− Rabbi, én meg akarok halni!
− Meghalni? Ez nem megoldás.
− Hát, élni kell?
− Élni? Ez sem megoldás.
− Hát akkor mi a megoldás, rabbi?
− Ki mondta, hogy van megoldás?
Sorsunk már a születésünkkor eldöntetett:
Egy zsidó anya sétál a két gyermekével. Valaki megkérdezi, hány évesek. Az anya kihúzza magát:
− Az orvos négyéves, az ügyvéd három…
Haldoklik az öreg Kohn, s halálos ágyához kéreti mindhárom fiát.
− Te, gyermekem – fogja meg a legidősebb fiú kezét –, hogyan boldogulsz?
− Bankvezér vagyok Chicagóban.
− Mennyi a fizetésed?
− Havi egymillió dollár.
Az öreg magához kéreti a középső fiút:
− Hát te mivel foglalkozol?
− Bróker vagyok Frankfurtban.
− Mennyi a kereseted?
− Havi hatszázezer dollár.
− És te, gyermekem? – kérdi a legkisebb fiútól.
− Könyvelő vagyok Lembergben.
− Mennyi a kereseted?
− Havi száz gulden.
− Mondd, miért nem választasz egy zsidóhoz illő foglalkozást?
A tanító néni azt a feladatot adja a gyerekeknek, hogy soroljanak fel híres embereket. A nebulók egymás után jelentkeznek:
− Heltai Jenő, Radnóti Miklós, Molnár Ferenc, Rejtő Jenő (P. Howard), Nagy Endre, Nóti Károly, Tabi László, Vadnai László, Herczeg Jenő és Komlós Vilmos, Salamon Béla, Rózsahegyi Kálmán, Kabos Gyula, Kabos László, Királyhegyi Pál, Kellér Dezső, Kálmán Imre, Korda Sándor (Sir Alexander Korda), Kertész Mihály, Székely Mihály, Karinthy Frigyes, Szép Ernő, Bródy Sándor, Hunyadi Sándor, Arthur Koestler (Kösztler Artúr), Alfonzó (Markos József), Egri István. Márai Sándor, Kertész Imre, Seregi László, Hajós Aldfréd, Neumann János (John von Neumann), Szilárd Leó, Wigner Jenő, Teller Ede, Erdős Pál, Modigliani, Robert Capa (Friedmann Endre Ernő), André Kertész, Sigmund Freud, Jasa Heifec, Mendelssohn, Julies Verne, Albert Einstein, Soros György, Tom Lantos, Andrew Grove (Gróf András)…
Egyszer csak Móricka jelentkezik:
− Tessék mondani, lehet nem zsidót is említeni?
Ezek után nem véletlenül született ez a vicc:
− Mi a két legnagyobb zsidóünnep?
− A Hanuka és a Nobel-díj átadás.
Tudomány az, amit egy zsidó a másik zsidó könyvéből kimásol.
A sikeres vállalkozás három ismérve: légy éber; légy stréber; légy héber.
− Hány zsidó kell egy villanykörte kicseréléséhez?
− Egy se, a zsidók nem foglalkoznak ilyesmivel, de ha tíz zsidó összejön, megszervezi a villanykörte-konferenciát, és feltalálnak egy forradalmian új, önkicserélő fajtát!
Az öt leghíresebb zsidó férfi, akiknek meghatározó szerepük volt a nyugati civilizáció kialakulásában:
1. Mózes, aki azt mondta: a jog minden.
2. Jézus, aki azt mondta: a szeretet minden.
3. Marx, aki azt mondta: a tőke minden.
4. Freud, aki azt mondta: a szex minden.
5. Einstein, aki azt mondta: minden relatív.
Kohn elmegy a rabbihoz, és tanácsot kér tőle:
− Rabbi, nagyon aggódom a fiam miatt! Nem tudom, milyen pályára adjam. Nekem úgy tűnik, semmi sem érdekli igazán, nagyon aggaszt, hogy mi lesz így vele!
− Semmi gond! – mondja a rabbi. – Hozd el hozzám a fiadat, és elvégzek rajta egy tesztet. Kirakok az asztalra egy bibliát, egy köteg pénzt és egy üveg bort. Ha a Bibliát választja, akkor rabbi lesz. Ha a pénzt, akkor biztosan üzletember. Ha azonban a bort választja, akkor aggódhatsz, mert valószínűleg elzüllik, és alkoholista lesz belőle.
Kohnnak tetszik az ötlet, másnap el is viszi a fiát. A rabbi bevezeti a szobába, és becsukja az ajtót. Pár perc múlva feldúltan lép ki. Kohn sápadtan kérdi:
− Mi történt?
− Nagy baj van! Bevittem a fiad, leültettem és mondtam neki: válasszon az asztalról. Erre ő zsebre vágta a pénzt, egyik kezébe vette a Bibliát, a másikkal pedig elvette a bort, és egy hajtásra megitta!
− És ez mit jelent?
− A legrosszabbat! A fiad politikus lesz.
Ha egy parasztnak viccet mondanak, háromszor nevet rajta. Elsőször, amikor hallja, másodszor, amikor elmagyarázzák neki a poént, s harmadszor, amikor megérti.
Ha egy politikusnak viccet mesélnek, kétszer nevet rajta: amikor hallja, majd amikor elmagyarázzák neki a poént.
A katonatiszt csak egyszer nevet. Amikor elmeséled neki a viccet. Magyarázni elvből nem engedi, ezért nem is érti meg soha.
Ha viszont egy zsidónak meséled a viccet, rögtön azt mondja: ezt már ismerem. És mesél egy jobbat…
A német iskolában a történelemtanár megkérdezi a gyerekektől:
− Ki tudja megmondani, miért vesztettük el az első világháborút?
− A zsidó tábornokok miatt – válaszul egy gyerek.
− De a német hadseregben nem voltak zsidó tábornokok!
A gyerek bólogat:
− Éppen azért…
Riporter jár Izraelben, hogy fölfedezze a zsidó állam titkait.
− Hogy van az maguknál, Izraelben, hogy itt mindenki olyan tehetséges.
− Tudja, nálunk egy orvoscsoport már születéskor eldönti, kinek mihez van tehetsége.
− És ha valakinek semmihez nincs tehetsége?
− Azt rögtön kikereszteljük.
Ifjabb Kohn el szeretne helyezkedni egy régiségkereskedésben. A tulajdonos felvesz egy szálkát a padlóról, ráteszi egy vörös bársony alátétre, és megkérdezi:
− Mi ez?
− Ez Napóleon fogpiszkálója.
− Príma! Azonnal kezdhet nálunk.
Kohn kivándorol, hajón teszi meg az utat Izrael partjaihoz. A bevándorlókat szállító hajó már közeledik Haifa partjaihoz, amikor mellettük egy másik közeledik, a part felől. Kohn a fedélzeten meglátja Grünt, régi barátját, aki most hagyja el Izraelt. Egyszerre kiáltanak egymásnak:
− Hát te megbolondultál?
Két zsidó kivándorol Amerikába. A hosszú tengeri úton az egyik meghökkenve látja, hogy kabintársa női hálóinget vesz fel éjszakára.
− Hát téged mi lelt? Vénségedre transzvesztita lettél?
− Dehogyis! Csak tudod, ha süllyed a hajó, előbb mindig a nőket és a gyerekeket mentik ki…
Az Izrael felé tartó hajó nagy viharba kerül. Mindenki imádkozni kezd. Grün is elkezdi gajdolni az imát.
− Te maradj csendben! – szól rá Kohn – Ha az Úr megtudja, hogy itt vagy, azonnal elsüllyeszti a hajót.
Áron, a fiatal izraeli kikíséri amerikai unokatestvérét a repülőtérre.
− Nos – mondja Áron – végül is mi a benyomásod Izraelről?
− Pompás ország – feleli a kuzin. – Csak egy dolog zavart. Hogy az emberek itt másról sem beszélnek, mint a pénzről, lakásról, evésről. Az Egyesült Államokban a társalgás az építészetről, az irodalomról, a művészetekről folyik…
− Na igen – feleli Áron –, mert mindenki arról beszél, amije nincs.
− Hogyan lehetsz milliomos Izraelben?
− Költözz oda milliárdokkal.
Két zsidó beszélget Tel-Avivban:
− Ki a legjobb kereskedő a világon?
− Ben Gurion, a mi miniszterelnökünk. A baloldaliak azt bizonygatják, hogy eladta Izraelt Amerikának. A jobboldaliak pedig azt állítják, hogy eladta a Szovjetuniónak. Nos, aki egy selejtes árut kétszer el tud adni, az a legjobb kereskedő.
Izraelben, a Genezáreti tó partján:
− Mennyiért visz át a tavon?
− 40 dollár.
− Ilyen sok? Hát ez már kizsákmányolás!
− De uram, gondolja meg, itt járt a vízen Jézus!
− Hát, ilyen árak mellett nem csodálom!
Egy izraeli narancsültetvény gazdája észreveszi, hogy az egyik fán egy szakállas zsidó ül, és a gyümölcsöt dézsmálja. Odakiált neki:
− Benne van a tízparancsolatban, hogy: Ne lopj!
− Mily szép vagy te Izrael! – áradozik a zsidó a fa tején. – Az ember ül a fán, eszi a zamatos narancsot, és közben bibliai idézeteket hallgat!
Kohn kivándorol Amerikába. A vízum kitöltése közben a követségi konzul megkérdezi tőle:
− Mivel kíván foglalkozni odaát?
− Még nem tudom, de úgy képzelem, hogy valamilyen tisztességes munkával megkeresem majd a kenyerem.
− Nem rossz elképzelés. Ez az egyetlen pálya ott, ami még nincs túlzsúfolva.
Kohn és Grün kivándoroltak Amerikába, hogy meggazdagodjanak. A dolog nem jött be, ezért New York-ban állnak az utcán, üres zsebbel. A közeli templom falán hirtelen meglátnak egy hirdetést, mely szerint, aki megkeresztelkedik, kap ötven dollárt. Grün elhatározza, hogy bemegy, és feladja a vallását. Kohn odakint vár. Eltelik egy óra, kettő. Végre kijön Grün a katolikus templomból.
− Na, mi volt? – kérdi Kohn.
− Ez egy nagyon szép templom, tele freskókkal. Bementem, odajött egy kedves, intelligens pap, elbeszélgettünk, aztán megkeresztelkedtem.
− Na, és az 50 dollár?
− Látod, Kohn, ezt nem bírjuk mi keresztények, bennetek zsidókban.
Kohn a városban sétálva elvetődik a katolikus templom elé. Eszébe jut, hogy már a fél életét leélte, de még nem látott keresztény templomot belülről. Bemegy, kíváncsian nézelődik, és eközben vigyázatlanul felborítja a szenteltvíztartót. A víz végigömlik a ruháján. A sekrestyés, aki szemtanúja az estnek, ugratni kezdi:
− Na, Kohn, rajtad a keresztvíz, mostantól keresztény vagy!
Kohn ijedten hazaiszkol, egyenesen a konyhába megy, és izgatottan kezdi mesélni a felségének:
− Képzeld Sára, sétálok az utcán, meglátom a katolikus templomot, nézelődök, és…
Kohnné idegesen félbeszakítja:
− Én főzök terád, mosok terád, nevelem a kölykeidet, tudom is én hol áll a felem. Hagyj engem békén!
Kohn kisompolyog a konyhából, bemegy a szobába a lányához, aki éppen magnózik.
− Képzeld kislányom, mi történt velem – kezdi mesélni Kohn. A lány azonban teljes hangerőre állítja a magnót, és rá sem hederít az apjára. Kohn legyint egyet, és csüggedten kihátrál a szobából. Az előszobában találkozik a fiával. Annak próbálja elmondani a nagy eseményt.
− Képzeld fiam, mi történt. Sétálok az utcán…
− Papa, én most rohanok, randevúra megyek. Adj gyorsan egy százast, aztán este majd elmeséled…
Kohn kimegy az előszobába, bánatosan nekidől a falnak, és így morfondírozik:
− Istenem, még csak egy órája vagyok keresztény, és máris három zsidót utálok…
Zsinatot tartanak a Vatikánban. A világ minden részéről érkeznek a püspökök, bíborosok. Kohn áll a járdán, és elbűvölve nézi a szebbnél szebb autócsodákat, amelyekből a főpapok kiszállnak. Elismerősen mondja a mellette álldogáló Grünnek:
− Ez aztán a virágzó vállalkozás! Ha belegondolok, hogy az alapító egy szamárral kezdte…
Kohn kiutazik Amerikába meglátogatni a rokonait. Kint egy ultramodern pályaudvaron találja magát. Átszállásra várva csodálkozva figyeli a teljesen számítógépesített utastájékoztatást. Megáll egy férfi az információs komputer előtt, s a képernyőn máris megjelenik a kiírás:
„Mr. Taylor, az ön vonata 10 perc múlva indul a 35. vágányról.”
Aztán egy félvér nő lép a komputer elé. Pillanatok alatt megjelenik a szöveg:
„Siessen Mrs. Smith, az ön vonata San Francisco felé máris indul a 18. vágányról.
Jön egy indián, törzsi öltözékben, pompás tolldísszel. A komputer őt is gyorsan eligazítja:
„Tüzes nyíl, a te vonatod csak másfél óra múlva indul Dakotába, addig ülj be a restibe.”
Kohnnak furfangos ötlete támad. Az indián után ered, és némi alkudozás után 100 dollárért megveszi tőle a ruházatát. Bemegy a mosdóba, átöltözik, és teljes harci díszben, indián tollazattal áll a komputer elé. A képernyőn máris megjelenik a szöveg:
„Na te hülye Kohn, addig tollászkodtál, míg közben elment a vonatod!”
Egy amerikai nagyváros buszmegállójában az egyik várakozó megszólítja a mellette állót:
− Ugye, maga Krotocsinból való?
− Honnan ismer engem?
− Magát nem ismerem, de az ottani zsidó szabót igen…
Kohn Berlinből az Egyesült Államokba emigrál, és New-York-i dolgozószobájának falára egy hatalmas Hitler-képet függeszt.
− Megőrültél? – képednek el a barátai. – Minek ide ez a kép?
− Tudjátok arra az esetre, ha netán feltámadna bennem a honvágy…
Egy vallásos lengyel zsidó fiatalember néhány év amerikai tartózkodás után hazalátogat.
− Úristen! – néz rá az anyja. – Hol a szakállad, a pajeszod?
− Mama, Amerikában senki nem visel szakállt és pajeszt.
− Hm… de remélem, a szombatot betartod?
− Mama, Amerikában szombaton mindenki dolgozik, pénzt csinál…
− Igen? Azért remélem, kóser koszton élsz…
− Mama, Amerikában szinte lehetetlenség kósert enni.
Az anya gondolkodik egy kicsit, majd gyanakodva kérdi:
− Mondd, fiam, azért még körül vagy metélve?
Nagy nyomorúságban élt Dallas szegénynegyedében a fiatal Grün. Csak a legszükségesebbre futotta sovány fizetéséből. Hosszú önmegtartóztatás után nagyon vágyott már egy nőre, de a zsebében mindössze nyolcvan cent árválkodott. Végül csúnyácska szállásadónője szánta meg, s teljesítette nyolcvan centért a kívánságát. Teltek az évek, közben Grünnek feljött a szerencsecsillaga, meggazdagodott. Üldögélt éppen hatalmas bankházának igazgatói székében, mikor jelentették neki, hogy egy idősebb hölgy és egy fiatalember keresi őt magánügyben. A hölgy az irodába lépve szerényen köszönt:
− Jó napot, Grün úr. Nem tudom, emlékszik-e még rám, én vagyok az ön egykori szállásadónője. Elhoztam bemutatni a fiunkat. Joe, fiacskám, köszönj szépen a papádnak!
A fiú megvetően mérte végig Grünt, s utálattal mondta az anyjának:
− De mama, hisz ez zsidó!
Grün dühösen ugrott fel a székéből:
− Na szép! Tudd meg átkozott kölyök, hogy ha nekem akkor húsz centtel több lett volna a zsebemben, akkor te még néger is lennél!
− Rabbi – állják körül a tanítványok bölcs mesterüket –, magyarázd el nekünk, mi a Talmud!
− Nos, hogy megértsétek, egy példával világítom meg… Először is azt kérdem tőletek: Ha ketten beleesnek egy kéménybe, és az egyik kormos lesz, a másik meg tiszta marad, melyikük fog megmosakodni?
− Természetesen az, amelyik kormos lett.
− Nagy tévedés! A kormos ránéz társára, és látja, hogy tiszta maradt, így azt hiszi, hogy ő is tiszta, tehát nem gondol mosakodásra. A tiszta viszont azt látja, hogy a társa kormos, ezért azt hiszi, hogy ő is kormos, tehát ő meg akar mosakodni. Na, akkor most felteszem a másik kérdést: Néhány hét múlva ugyanaz a két ember ismét belelesik a kéménybe, és az egyik tiszta marad, másik kormos lesz… Melyikük fog megmosakodni?
− Most már tudjuk bölcs rabbi! A tiszta…
− Óriási tévedés! Hiszen mindketten emlékeznek arra, hogy korábban tévedtek. A kormos ránéz a társára, és látja, hogy az tiszta, ebből most már tudja, hogy ő viszont piszkos, tehát meg kell mosakodnia. Na, akkor most jön a harmadik kérdésem: Ugyanaz a két ember harmadszor is beleesik a kéménybe. Az egyik kormos lesz, a másik meg tiszta. Melyikük fog megmosakodni?
− Már tudjuk rabbi. Amelyik tiszta maradt.
− Ostoba beszéd fiaim! Hát el tudjátok képzelni, hogy ha két ember beleesik egy kéménybe, akkor az egyik kormos lesz, a másik meg tiszta marad? Na, látjátok ez a Talmud! A bölcsességek könyve.
− Rabbi! Szabad-e levágnunk az olyan tyúkot, amelynek csirkéi vannak? – kérdezi Kohn.
− Szabad.
− Akkor is, ha tudjuk, hogy emiatt a csirkék elpusztulnak?
A rabbi eltűnődik ezen, és azt mondja: Hagyjunk időt Istennek, hogy megtalálja a megoldást. Gyere vissza holnap a válaszért. Másnap Kohn szomorúan állít be:
− Rabbi, az éjjel a róka elvitte a tyúkokat a csibékkel együtt!
− A rabbi égre emeli a tekintetét, és elismerően mondja:
− Micsoda frappáns megoldás!
Az ifjú Weisz felkeresi a zsidó papot:
− Rabbi, adj tanácsot, elvegyem-e a Blau Sárit feleségül? Egy nagyon jóravaló zsidó családból való.
− Akkor vedd el.
− De bandzsít.
− Akkor ne vedd el.
− De az apja nagy hozományt ad vele.
− Akkor vedd el.
− De a lány sántít is.
− Akkor ne vedd el.
− De házat, boltot is örököl majd az apjától.
− Akkor vedd el.
− De van egy fattyú gyereke is.
− Akkor ne vedd el.
− Mond meg rabbi, mégis mi lenne a legjobb?
− A legjobb az lenne, ha kikeresztelkednél – fakadt ki a rabbi – , mert akkor a tisztelendő plébános urat őrjítenéd meg a kérdéseiddel, és nem engem!
Egy katolikus férfi benősül egy zsidó családba, ezért elhatározza, hogy felveszi a zsidó vallást is. Egy éven keresztül tanulmányozza a könyveket, szokásokat, majd elmegy a rabbihoz, aki így szól hozzá:
− Fiam, mielőtt elvégeznénk a szertartást, egy vizsgát kell letenned. Szeretném, ha most megbeszélnénk ennek a költségeit. Az én tiszteletdíjam 5000 dollár.
− 5000 dollár! – kiált fel a jelölt. – Az nagyon sok. 500 dollárnál többet nem adok érte!
− Gratulálok, átmentél a vizsgán – szólt a rabbi.
A szegény zsidó asszony elmegy a rabbihoz:
− Rabbi adj tanácsot! Férjhez kellene adnom a lányomat, de nincs pénzem. Mit tegyek? Kérjetek kölcsön elegáns ruhákat, ékszereket, s így felöltözve utazatok fel a fővárosba. Ott menjetek be egy elegáns ékszerboltba. Nézelődés és válogatás közben tegyetek úgy, mintha valamit zsebre vágnátok, és siessetek ki az üzletből. A főnök utánatok rohan majd, és rendőrt hív. Megmotoztat benneteket, de persze nem talál semmit. Most következel te! Felháborodottan tiltakozol, bírósággal fenyegetőzöl. Az ékszerész, hogy elkerülje a botrányt fizetni fog, amennyit kérsz! Minden úgy történt, ahogy a rabbi jósolta. Híre ment a furfangos tanácsnak a faluban. Nemsokára felkereste a rabbit egy másik szegény asszony:
− Nekem is van egy lányom, nekem sincs pénzem a kiházasítására. Mit tanácsolsz?
− Te is utazz fel a fővárosba a lányoddal, szépen kiöltözve. Menjetek be ugyanahhoz az ékszerészhez. De ti ne imitáljátok a lopást, hanem valóban hozzatok el egy értékes ékszert… Az asszony és a lánya úgy tettek, ahogy a rabbi kitanította őket. Zsebre vágtak egy drága gyöngysort, és kisiettek a boltból. A segéd utánuk akart rohanni, de a főnök visszafogta:
− Kétszer nem dőlök be ugyanannak a trükknek. Hagyd őket futni!
Kohnné bejelenti a rabinak, hogy válni akar, mert nincs megelégedve a férjével.
− Rendben van – bólint rá a rabbi, de előbb süss egy kalácsot a férjednek, ám a hozzávalókat a szomszédasszonyaidtól kérd kölcsön. Kohnné így is tesz. Először Grünnéhoz megy lisztet kérni, és elmondja mire készül.
− Még te nem vagy megelégedve az uraddal? Hát mit szólnál, ha olyan kártyás, lump alak lenne, mint az én férjem?
A válási kalácshoz Weisznétől kér cukrot kölcsön.
− Lenne csak a te urad a Weisz, ez a durva, goromba fráter – méltatlankodik a szomszédasszony –, megtanulnád a magadét becsülni!
Vajat a szemközti szomszédjától, Grünnétól akarna kölcsön kéri, aki sírva mondja neki:
− Még kenyérre sem telik, nemhogy vajra! Az én uram minden pénzét a nőkre költi.
Az asszony hazaszalad, és az ura nyakába ugrik:
− Kohn, te vagy a legjobb férj a világon!
Idegen érkezik a zsidó faluba. A vasútállomáson megkérdezi:
− Hol találom a hitközségi elnököt?
− Az öreg Kleint, azt a csaló uzsorást? Menjen itt végig a főutcán, és a kocsmánál forduljon jobbra!
A kocsmánál az idegen ismét megkérdez egy járókelőt:
− Hol lakik a hitközségi elnök?
− Az a vén, kéjsóvár bakkecske? Innen a harmadik ház.
Az idegen végül megtalálja Kleint. Az első, amit megkérdez tőle:
− Mondja Klein úr, mióta hitközségi elnök a faluban?
− Már 25 éve.
− Jár ezért valami fizetség?
− Egy krajcár sem.
− Hát akkor miért csinálja?
− Csak a közmegbecsülésért.
− A mi hitközségünkben nincsenek viszálykodások – dicsekszik a rabbi.
− Az meg hogy lehet?
− Közismert, hogy az azonos nézeteket vallók pártokba, csoportokba tömörülnek, ezek aztán viszálykodásba kezdenek egymással. A mi hitközségünkben nincsenek pártok, csoportosulások, a mi hitközségünkben ugyanis nem akad két zsidó, aki azonos nézeteket vallana…
Mielőtt beállna az ünnep, az utazó kereskedő letétbe helyezi a pénzét a rabbinál. A rabbi az átvételkor tanúnak hívja a hitközségi elöljárókat, majd elteszi a pénzt. Vasárnap, elutazás előtt az utazó kéri a pénzt.
− Milyen pénzt? – kérdi a rabbi. – Te nem adtál nekem semmilyen pénzt.
− No, de rabbi, a hitközségi vezetők is tanúsítják, hogy eltetted a milliómat!
A rabbi összehívja az elöljárókat.
− Láttátok ti, hogy ez az ember átadott nekem egymilliót?
− Nem láttuk…
− Esküdjetek!
− Esküszünk.
Bánatosan, csalódottan száll vonatra az utazó. Már-már meglódul a szerelvény, amikor a peronon megjelenik a rabbi.
− Várjál jó ember, itt a pénzed!
− De rabbi – veszi át a csomagot az utazó – akkor mire volt jó ez az egész komédia?
− Csak azt akartam, hogy lásd: ilyenek között vagyok én rabbi.
A régi Szentpéterváron beleesett egy zsidó a Névába.
− Hatalmas Isten – kiáltja – ments meg! Már majdnem elmerül, amikor meglátja, hogy két cári rendőr járőröz a parton.
− Segítség! Megfulladok! – kiáltja a zsidó. De hiába, amikor rendőrök észreveszik, hogy egy pajeszos zsidó kapálózik a vízben, csak nevetnek rajta.
Ekkor utolsó erejével még egyszer kiemeli fejét a vízből, és ezt kiáltja:
− Le a cárral!
A két rendőr azonnal, ruhástól a folyóba ugrik, kihúzzák, és felségsértésért előállítják.
A szultán maga elé rendelt egy gazdag zsidót, aki az országában lakott, és feltette neki a kérdést:
− Na te zsidó! Mondd meg nekem, melyik vallás az igazi vallás?
A zsidó kereskedő rögtön látta hogy mekkora csapdába került. Ha azt mondja, hogy a zsidó vagy a keresztény, ezt szultán sértésnek veszi, és rögtön felakasztatja. Ha pedig azt mondja, hogy a muzulmán, arra fogják kényszeríteni, hogy térjen át Mohamed hitére.
− Engedd meg szultán – tért ki az egyenes válasz elől a zsidó, hogy egy példázattal feleljek a kérdésedre… Volt egy apának három fia, s egy drágaköves gyűrűje, amely az évszázadokkal ezelőtti királyságalapító ősüktől származott. Mindhárom fiú azt szerette volna, ha ő kapja meg örökségül a szent ereklyét. Ezt látva az apa csináltatott még két ugyanolyan gyűrűt. Az ország legjobb ötvöse által készített másolatok annyira hasonlítottak eredetire, hogy senki sem tudta megkülönböztetni őket egymástól. Az atya egyenként magához hívatat a fiait, és mindegyiknek adott egy gyűrűt. Mindhárman azt hitték, hogy övék lett a hőn áhított, mindennél becsesebb. Így van ez a vallással is hatalmas szultán. Csak a mindenható Atya tudja, melyik vallás az igazi. Mi pedig mindannyian azt hisszük, hogy a mienk az…
Egyszer régen, egy japán császár kihirdette: keressék meg neki a világ legügyesebb szamuráját, hogy őt állítsa a serege élére. Egy év után hárman jelentkeztek: egy japán, egy kínai és egy zsidó harcos. Eljött a nap, hogy bemutassák tudásukat. A japán szamuráj kinyitott egy kis dobozt, ebből felröppent egy légy. A szamuráj kirántotta a kardját, és sutty!– a légy pontosan kettévágva hullott le.
− Hihetetlen képesség! Lássuk, mit tud a következő!
A kínai magabiztosan előlépett, szintén kieresztett egy kis legyet, és a kardjával sitty-sutty – röptében négyfelé vágta!
− Elképesztő! Kíváncsi vagyok, ezt még tudja-e fokozni az utolsó jelölt.
A zsidó is felreptetett egy legyet, elő a kardját, sitty-sutty, sitty-sutty… a légy még mindig ott röpködött a levegőben.
− Na mi az? Nem tudod megölni? – kérdezte gúnyolódva a császár.
− Ugyan már! Megölni? Az túl könnyű lett volna! Viszont sikerült reptében körülmetélni…
Az I. világháború alatt Auguszta főhercegasszony sebesült katonákat látogat egy hadikórházban. Odalép az első ágyhoz, és azt kérdi:
− Neve? Vallása?
− Kovács János, alázatosan jelentem. Római katolikus.
A főhercegasszony bólint:
− Jól van fiam – és átad harminc cigarettát.
Odalép a következő ágyhoz, ott is megkérdi:
− Neve? Vallása?
− Alázatosan jelentem: Molnár Gábor, református. A főhercegasszony átad húsz cigarettát.
A harmadik ágyról odaszól Kohn:
− Tudja mit, fenség? Adjon tíz cigarettát, és ne kérdezzen semmit!
Az I. világháború a lakosságot is megviselte. A II. világháborúhoz hasonlóan eltűnt a boltokból a kávé, a cukor, a hús, sőt később a férfiak is, mert mindenkit hadra fogtak. Ebben az időszakban született ez a kis versike:
Nagyságának most csak pótkávéra telik,
Satnya gyermekei keserűen szürcsölik.
S Kati cselédnek azt kell megérnie,
Póttartalékossal kell most beérnie.
Pótimaházban a zsidó könyörög,
Sok pótadó miatt a polgár nyöszörög.
S ha alkotmányunk helyett lesz pótalkotmányunk,
Vajon a külföldnél póthitelt találunk?
Ugyancsak az első világháború idején történt, hogy egy szegény zsidó fiú a sorozás után sírva ment haza.
− Alkalmasnak találtak!
Édesapja sajátos módon vigasztalja:
− Ne sírj Áron! Besoroztak katonának? Akkor két eset lehetséges: Vagy elvisznek tényleg, vagy nem. Ha nem, akkor nincs semmi baj, de ha elvisznek, akkor két eset lehetséges: Vagy kivisznek a frontra, vagy nem. Ha nem, akkor nincs semmi baj, de ha kivisznek, akkor két eset lehetséges: Vagy meghagynak a hátsó vonalban, vagy nem. Ha a hátsó vonalban maradhatsz, nincs semmi baj, de ha az első vonalba küldenek ki, akkor két eset lehetséges: Vagy megúszod épen, vagy nem. Ha megúszod épen, akkor nincs semmi baj, de ha nem, akkor még mindig két eset lehetséges: Vagy megsebesülsz, vagy elesel. Ha megsebesülsz, akkor nincs semmi baj, és még mindig két eset lehetséges: Vagy könnyebben sebesülsz meg, vagy súlyosabban. Ha könnyebben sebesülsz meg, nincs semmi baj, ha súlyosabban, akkor két eset lehetséges: Vagy felgyógyulsz, vagy nem. Ha felgyógyulsz, nincs semmi baj. Hogyha nem, akkor két eset lehetséges: Vagy zsidó temetőben fognak elföldelni, vagy nem. Ha zsidó temetőbe kerülsz, nincs semmi baj. Azt meg hogy ne zsidó temetőbe kerülj, csak nem fogja veled megtenni az Úristen.
