Nagy Britannia zsidó lobbija pánikba esett – a holokauszt emléknap visszavágott. Ha valami, akkor ez ráirányította a rivaldafényt a zsidó politikai kultúrának és kollektivizmusnak arra a súlyosan problematikus irányultságára, amely, bármily szomorú, a lényegéhez tartozik.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
A múlt héten nyilvánvalóvá vált, hogy a zsidó állam által a zsidó nép nevében elkövetett bűntettek fényében sok brit valahogy nehéznek érzi, hogy őszintén együtt érezzen a zsidó szenvedéssel. Ha valahogy, akkor épp fordítva van: egyre több és több ember érzi úgy, hogy a zsidóknak és az államunknak kellene több együttérzést tanúsítania…
A holokauszt emléknapot megelőző napon fejezte ki David Ward képviselő megdöbbenését a zsidó együttérzés hiánya miatt. A következőt írta a honlapján:
„Elszomorít, hogy a zsidók, akik a holokauszt idején hihetetlenül szenvedtek az üldözéstől, a haláltáborokból történt szabadulásuk után néhány évvel képesek voltak bűntényeket elkövetni a palesztinok ellen Izrael új államában, sőt napi szinten folytatják azokat a West Bank-en és Gázában.”
Ward képviselő kénytelen volt azon nyomban kibocsátani egy bocsánatkérést, miután a „nem létező” zsidó lobbi könyörtelen nyomást gyakorolt rá. Röviden, Ward képviselő és a brit nyilvánosság abban a kiváltságban részesült, hogy tanulmányozhatta a „képzeletbeli” lobby hatalmi piruettjének az előadását és egy választott brit politikus térdre kényszerítését.
A holokauszt emléknapon az igazságnak egy másik morzsája is bekerült a Timesba – Gerald Scarfe-nak egy gúnyrajza, amely Benjamin Netanyahu izraeli miniszterelnököt ábrázolja, amint egy, palesztinok vérét és testrészei tartalmazó falat épít, éppen akkor, amikor Britannia a shoa megemlékezésre készült.
A Brit Zsidó Küldöttek Cionista Tanácsa kikelt magából. Azt állította, hogy a rajz „megdöbbentően emlékeztet a vérvád ábrázolásokra, amelyek leginkább a rosszindulatúan antiszemita arab sajtó egyes elemeiben érhetők tetten.” Világos, hogy ez nem igaz. A rajz nem utal sem zsidókra, sem a zsidóságra, hanem egy meghatározott, kegyetlen személyre utal, aki történetesen háborús bűnös, valamint izraeli miniszterelnök. Emellett a rajz a tényleges palesztin valóságot írja le. Az a benyomásom, hogy a Küldöttek Tanácsa meg van győződve arról, hogy Izrael és a politikusai minden kritika fölött állnak, ahogy az egy zsidó felsőbbrendűséget valló szervezettől elvárható.
És mintha még ez is kevés volna, ugyancsak a holokauszt emléknapon az Independent arról számolt be, hogy a zsidó állam fogamzásgátlást alkalmazott az etióp zsidók között az ő beleegyezésük nélkül. Izrael nem csak a goyok irányában rasszista a velejéig, hanem még a fekete zsidókat is hátrányosan különbözteti meg. A holokauszt emléknap összefüggésében az ítélet egyértelmű: a zsidók tanultak ugyan valamit Auschwitzban, de látható, hogy nem éppen a legnyilvánvalóbb erkölcsi leckét.
Azt hiszem, hogy azok a brit zsidók, akik már észhez tértek, mára már fölismerték, hogy a holokauszt emléknap rákényszerítése a brit népre súlyos hiba volt. Én azonban örvendezek ennek az emléknapnak. Ez igazából egy különleges alkalom, amelyet becsben kell tartanunk. Ezt a megemlékezést mi minden évben arra fogjuk használni, hogy emlékeztessük Izraelt és a lobbiját arra, hogy magunk között mit gondolunk a zsidó államról és undorító vezetőiről.
Ezt a cikket egy Angliában élő, de Izraelben született zsidó írta. Egy Ward képviselő esetéről írt másik cikkben azt olvastam, hogy azért háborodtak fel, mert a karikaturista nagy orrot rajzolt „Bibinek”. Tény, hogy Netanyahunak nincs nagy orra, azonban – mint a szerző megjegyezte – ez az orr semmi ahhoz képest, amilyet mások rajzolnak neki. Csak mutatóba még ide másoltam két, az interneten található karikatúrát. Az egyiket látva eszembe jutott, hogy amikor a Szabad Magyarországért Mozgalom az EU csatlakozás ellen kampányolt, akkor készített egy hasonló karikatúrát, amely a magyar országházat ábrázolta ugyanúgy. Csak a nosztalgia kedvéért azt is csatolom. Nem állítom, hogy a külföldi rajzoló innen merítette az ötletet, de nem kizárt, mert a mozgalom eljuttatta azt Brüsszelbe, az EU-t ellenző európai mozgalmak szövetségéhez. Szomorú, hogy most, amikor állítólag nemzeti kormányunk van, a szent korona alkotmányhoz pont olyan a viszonya, mint az akkori MSZP-SZDSZ kormánynak, amint az kép érzékelteti.
Írta: Gilad Atzmon, 2003. január 30.
Fordította: Dohán Mihály
Képgaléria:
Nemzeti InternetFigyelő