Érthetetlenül enyhe ítélet született Kiss László és társai 55 évvel ezelőtti ügyében, de az idő előtti szabadulás jogi alapja igazolható. Megpróbáltunk rendet tenni az esetet övező jogi zűrzavarban, és több forrásból megtudtuk, ki segíthetett még Kiss szabadulásában és a gyors előmenetelében.
Egyre több olyan információ lát napvilágot, amely alapján úgy tűnik, Kiss László, a FTC pillangóúszó bajnoka és két úszótársa 54 évvel ezelőtti büntetése nem állt arányban az elkövetett bűncselekmény súlyával és körülményeivel. Ugyanakkor arra is egyre több jel utal, hogy az uszoda szűkebb világában a történet közismert volt, de nem tulajdonítottak neki jelentőséget, sőt ebben a közegben sokan ma is inkább a Kissék által megerőszakolt áldozatot hibáztatják.
Kiss László, a magyar úszóválogatott szövetségi kapitánya a 2021-es vizes világbajnokság magyar pályázatáról és a június 22-én sorra kerülő Magyar Úszás Napjáról tartott sajtótájékoztatón 2013. június 19-én.
Fotó: MTI / Földi Imre
Ketten lefogják, a harmadik közösül
Kissék ügyében a sajtóban beidézett, a vádiratban leírt cselekmény a többek által azonos időben elkövetett erőszakos nemi közösülés lehetett, amit a bűnözői argóban partiba dobásnak hívnak – mondta megkeresésünkre Merényi Kálmán büntetőjogász, kriminológus, az 1959-ben Eb-bronzérmet nyert magyar kosárválogatott tagja, akinek az 1987-ben megjelentSzexuális erőszak című könyve ma is a terület kutatóinak egyik fontos hivatkozási pontja. A partiba dobás büntetőjogi megítélése két részből áll: az akaratot bénító, a testi épséget közvetlenül fenyegető kényszer alkalmazásának, valamint a sértett – a korabeli jog szerint kizárólag házassági életközösségen kívüli nő – akarata ellenére történő nemi közösülésnek a bizonyításából.
„A partiba dobás úgy néz ki, hogy az áldozatot többen, általában ketten lefogják, a harmadik elkövető közösül vele, és utána váltják a szerepeket. A teljes bűncselekmény már akkor is befejezettnek tekinthető, ha a behatolás nem valósul meg, csak a nemi szervek összeérnek. Aki erőszakkal akadályozza az áldozat védekezését, hogy a nemi erőszak megtörténhessen, majd a tettet maga is végrehajtja, folytatólagosan követi el a bűncselekményt.” Kisst és egyik úszótársát emiatt ítélték el jogerősen három, illetve két évre. Harmadik úszótársuk a lefogásban nem vett részt, a közösülés után elhagyta a helyszínt, emiatt esetében a folytatólagosság nem állt fenn – viszont ő csalta kelepcébe az áldozatot.
Ez már nem koncepciós per volt
Mint Merényi kérdésünkre elmondta, a nemi erőszakot évszázadok óta bünteti a jog, és mindig is súlyos bűncselekménynek számított. Számos minősített, súlyosabb esete van, ilyen a partiba dobás is. A Kissék által elkövetett bűncselekmény még a Magyar Népköztársaság Büntető törvénykönyve (1961. évi V. tv) hatályba lépése, 1962 június elseje előtt történt, így az elkövetett nemi erőszakot az 1952-ben összeállított BHÖ („hatályos anyagi büntetőjogi szabályok hivatalos összeállítása”) alapján ítélték meg.
Bár Merényi a konkrét esettel nem találkozott, és 1961-ben még elsőéves joghallgató volt a Szegedi Tudományegyetemen, véleménye szerint a hatvanas évekre már nem voltak jellemzőek azok a koncepciós perek, amelyek pszeudovádak alapján, előre kitalált forgatókönyvet követve hoztak súlyosan elmarasztaló ítéletet. Az akkoriban hatályos BHÖ alapján az erőszakos nemi közösülés büntetése 5 és 12 év közötti börtönben letöltendő szabadságvesztés volt, melyet a minősítés mellett egyéb körülmények (büntetlen/büntetett előélet, vallomások, orvosi szakvélemények stb.) is befolyásoltak. Merényi szerint nemhogy szigorú nem volt a Kissékre kiszabott ítélet, hanem a csoportosan, azonos időben elkövetett erőszakos nemi közösülés miatt kiszabott büntetés túlzottan enyhére sikerült, ami szerinte akkor is így lett volna, ha a másodfok nem enyhít az elsőfok által kiszabott ítéleten, és az elkövetők nem szabadulnak a teljes büntetés letöltése előtt.
Nem ez volt az első ügyük
Magából a vádiratból is érződik, valamint uszodai elbeszélésekből is tudható, hogy a vádlottak, az FTC nagyreményű úszói valósággal utaztak a Nemzeti Sportuszoda környékén felbukkanó lányokra. Egy forrásunk azt mondta, Kissék ott voltak a tíz legnagyobb csajozó magyar sportoló listáján, akik magától értetődően és igen direkten nyomultak rá az uszoda női látogatóira. A vádiratból kiderül, hogy az elkövetők egyike a Nemzeti Sportuszoda területén kialakított lakásban lakott, ahová az első rendű vádlott elcsalta a két nappal korábban megismert sértettet, és ahová a másik két vádlottat előre megbeszélten beengedte, amikor az már elkezdett a nővel erőszakoskodni. (Semmi alapja nincs tehát annak az okfejtésnek, amely a nőt hibáztatta, vagy azért, mert kihívóan viselkedett, vagy mert nem fogta fel, hogy akkoriban az uszodában „mindenki kefélt mindenkivel”.) A hvg.hu úgy tudja, az úszó édesapjának, az uszoda gépészének, egyben párttitkárának volt ez a szolgálati lakása. Súlyosbító körülménynek számít, hogy a sértett a bűncselekmény közben elvesztette eszméletét, és Kiss egy félig öntudatlan állapotban fekvő nőt erőszakolhatott meg. (A sajtóban már több részlet megjelent a konkrét cselekményről, továbbiak közlésétől a vádirat ismeretében is tartózkodnánk.)
A Budapesti Levéltárból kikért peranyagból kiderül, hogy egyik vádlottnak sem ez volt az első ügye, még ha bírósági szakaszba korábban egyik sem jutott el. (Kiss esetében kétrendbeli nemi erőszak, valamint egy rendbeli bűnsegédlet szerepelt az eredeti vádiratban, egyik társa pedig további három rendbeli nemi erőszak kísérlete miatt felelt – a bíróság „bebizonyítottság hiányában” az egyrendbeli nemi erőszakon kívül valamennyi további vádpontot ejtett.) Az ítélet indoklása megjegyzi, hogy mindhármukra jellemző volt az erőszakos jellemvonás, amely a bűncselekmény elkövetésére emberileg is hajlamossá tette őket.
Kutas István, a segítő?
Egy fontos kérdés még lóg a levegőben, nevezetesen az, hogy Kissék miképp szabadulhattak úgy, hogy az 1963-as úszóbajnokságon ketten is dobogós helyezést csíptek el, immár a feltörekvő szövetkezeti csapat, a Budai Spartacus színeiben. Az ítélet nem tartalmaz arra utalást, hogy jó magaviselet esetén a büntetés mekkora része és mikor engedhető el. Az viszont benne van, hogy az ítélethirdetésig fogvatatásban eltöltött időszakot (ami a bűncselekmény elkövetése után négy nappal, 1961. július 8-án kezdődött a rendőrségi őrizetbe vétellel, melyet 11-én előzetes letartóztatássá változtattak) is beleszámítják a büntetésbe. Ezzel együtt is Kiss mindössze 20 hónapot töltött börtönben Nagyfán, aminek elmondása szerint az volt az oka, hogy az 1963-as amnesztiarendelet alapján a büntetése fennmaradó részét elengedték.
Napozó nők a Hajós Alfréd uszodában 1958-ban.
Fotó: Fortepan / Eperjes Gyula
A szabadulásában szerepet játszhatott Székely Éva olimpiai bajnok pillangóúszó, akivel gyerekkori jóbarátok voltak (az úszónő a botrányt kirobbantó bulvárlap erre vonatkozó kérdése elől kitért). A hvg.hu úgy tudja, Székely mellett még Kutas István, a Népsport akkori főszerkesztője, a Magyar Testnevelési és Sport Tanács tagja, az úszónő barátja járhatott közben Kissék kiengedése mellett. A közkegyelemről szóló – alapvetően az 56-os „államellenes bűntettek” elkövetőire vonatkozó – 1963. évi 4. számú törvényerejű rendelet a köztörvényesek hat évnél rövidebb idejű börtönbüntetését egyharmadával, a három évnél rövidebbeket felével csökkentette. Emellett lehetőség volt az 5 évnél rövidebb büntetést kapó köztörvényesek számára, hogy amennyiben „javukra különleges méltánylandó okok forognak fenn”, egyénileg kérhessék az Elnöki Tanácsot, „hogy a kegyelmet javukra is gyakorolja”. Az utóbbinak nem találtuk ugyan nyomát, de a törvényerejű rendelet megadta a módját, hogy Kiss két évnél korábban szabadulhasson.
Kiss László tehát korábban szabadult, ezután kezdődött látványos előmenetele: azonnali sportállás a Budai Spartacusnál, ahol két év múlva főfoglalkozású edző, 1967-ben vezetőedző, 1969-től pedig mindemellett az öttusa-válogatott úszóedzője lett. Részben ez, részben pedig az, hogy Kisst egyáltalán nem korlátozták abban, hogy gyerekekkel, fiatalokkal foglalkozhasson, többeknek eszébe juttatta annak a lehetőségét is, vajon nem szervezhette-e be esetleg Kiss Lászlót az állambiztonság a fogvatartása alatt vagy azt követően. Ezt feszegette Kiss Lászlónál a botránnyal előálló bulvárlap is, és ezt pedzegette a Hornyák Viktor vezette debreceni Széles Műhely is, amely szombaton a Facebook-oldalán egy kitakart férfi megsárgult rabosítási kartonjával, valamint a III/III-as főcsoportfőnökség (belső elhárítás) tevékenységének leírásával állt elő. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Kiss Lászlót beszervezték volna, senki semmivel nem bizonyította, így ezt spekulációnál többnek nehéz lenne értelmezni. A kérdésfelvetés azonban jelzi, hogy a Kiss-ügy vitája a kapitány csütörtöki lemondásával nem ért véget, a történet itt marad velünk.
55 év ellenére
Bár az enyhe ítélet, valamint a kiszabott börtönbüntetés több mint egyharmadának elengedése utólagosan is sértheti az emberek jó ízlését („jogérzék”), a büntetés letöltésével a tettes a törvénynek megfelelően mentesül minden további jogkövetkezménytől. Ez segít abban, hogy a bűnelkövető, megbánva bűnét, visszailleszkedjen, és hasznos tagja legyen a társadalomnak. A jogpozitivista felfogással, miszerint az ember megváltozhat, egy jogállamban nem szabad vitatkozni.
Ezzel a jogi érveléssel találkoztunk amikor több jogászt, kriminológust megkérdeztünk az esetről – valamennyien azt mondták, hogy a jog 55 évvel ezelőtt elvégezte dolgát, most valamilyen nem ismert érdekből dobta be valaki ezt az ügyet, melynek iratait is csak kutatási céllal, anonimizáltan, az érzékeny személyi adatokat kitakarva lehet megismerni, és bárminemű nyilvánosságra hozatala adatvédelmi kérdéseket vet fel – mint ahogy arra Péterfalvi Attila, az alapvető jogok biztosa is utalt. Mindez szerintük nem arról szól, hogy bárki kisebbítené vagy relativizálná a hajdan elkövetett bűncselekmény súlyát. Mi úgy látjuk, hogy a történet megismerhetőségében megjelenik a közérdek – az, hogy az uszoda világából szigetszerűen előbukkanó erőszakos cselekmények, abúzusok (a Kiss-ügytől Kicsi bácsiig) milyen közeget rajzolnak ki, és abban a minták mennyire éltek tovább.
55 éve volt... Kevés volt a büntetés... Stb... Lehet bármit mondani,konteót gyártani.. De egy biztos a világon szinte mindenhol 3 bűnre nincs morális és semmilyen bocsánat Gyilkosság,pedofília,nemi erőszak Aki ilyet követ el nincs rá felmentés,bocsánat.Aki mentegeti,magyarázza az ilyen emberek bűneit,az hibát követ el Az hogy az ilyen bűnöket elkövető emberek milyenek arra kiss lászló viselkedése,az ügy kirobbanása után a jó példa Ebbe már bele sem mennék.....
Egy ember tragédiája mindig jobban zavarja az embereket érthető okokból (nehogy vele is megtörténjen) mint az egész országot, vagy annak jelentős részét érintő tragédiák. Általában jogos is. Én azért nem tudok megbocsájtani azoknak az embereknek se, akik bíróság elé se kerülnek több emberen elkövetett emberiség elleni bűncselekmény miatt, és akik "Rendszerváltás címén szétverik a gazdaságot, a jogalkotás lehetőségeivel visszaélve szétlopják ami szétlopható, és embereket taszítanak a nyomorba miközben etikátlanul milliárdosok lesznek anélkül, hogy a közvagyont egyetlen centtel is gyarapítanák. A diktatúra rémtetteiért és a lenullázott nemzeti vagyonért gyakorlatilag senkit nem vontak felelősségre, pedig az sokkal több ember tragédiáját okozta, mint egy ember tragédiája. Akik pedig biztosították, hogy így legyen, mind bűnpártolók.
Teljes mértékben egyetértek az általad leírtakkal A politika által elkövetett gazdasági bűnök,súlyosságával is egyetértek veled,de mi vagyunk a sajnálatos példa arra,hogy ezt a legnagyobb és legpofátlanabb mértékben is hajlandóak vagyunk eltűrni Ha nem így lenne akkor már évekkel ezelőtt kormányváltás lett volna Ott tartunk,ha így folytatjuk 2018-ban sem lesz........
Egyfelől jogos. Másfelől ha téged megerőszakolnak akkor egész életedre megnyomorítanak. Ha megőlnek akkor meg pláne... Ha valaki ellop pár milliárd közpénzt az szemét dolog és börtönt érdemel de te dolgozol tovább és annyi. Szerintem egyetértünk hogy nem ugyan az ha egy csaló ellop tőled 100ezer forintot mint ha megerőszakolja vagy megöli a szeretted. A bűn büntetést érdemel de valóban vannak mocskosabb és kevésbé mocskos bűncselekmények.
Csatlakoznák egy vesszőparipámmal. Minden ellenkező vélekedés ellenére én tartom a véleményem, hogy a pénz és az emberélet (nyomor/szenvedés) egymásba átkonvertálható. Pénzért lehet élelmet adni, gyógyszert venni, munkavédelmi eszközöket venni, veszélyes munkákat gépesíteni stb. Vagyis aki elherdálja, ellopja a közpénzt az emberek életét nyomorítja meg, esetenként életét veszi el: vagyis a szemembengyilkos!
"Rendszerváltás címén szétverik a gazdaságot" Azért volt rendszerváltás, mert már nem volt mit szétverni. Néhány kép a egy sikeres (ez nem irónia, akkoriban tényleg annak számított) szocialista nagyvállalatról. http://www.keptelenseg.hu/kept...
Attól, hogy egy cég verseny- és életképtelen mind a nemzetközi környezetben, mind a határok átjárhatósága miatt a hazai piacon, még vannak értékesíthető materiális és immateriális eszközei. A privatizációs vagyonok ezekből keletkeztek és nem azért mert "szétverték a gazdaságot".
A százalékokat nem tudom. A tudatosságban sem hiszek, szerintem egyszerűen a rövidtávú haszonszerzés és egyéni kis érdekek elegendőek voltak a folyamatok irányának biztosítására.
De az biztos, hogy abban hiszek, hogy a szocialista nagyvállalatok olyan privatizációjával, ami hosszútávú befektetői érdekeknek rendeli alá a döntést [*], ami nem azonnali pénzbevételre épül (ami azonnal távozik is az országból offshore cégekhez) az sokat segített volna.
Persze vissza kellett volna vágni keményen a cégeket. Méretben, dolgozószámban stb. De a vagyonuk (épület, föld, piac) és egy egészséges befektető választás megmenthetett volna sokmindent.
Egy szerződés, a papír sok mindent elbír. Oda lehetett volna adni ezeket a cégeket -ingyen akár- tőkeerős nyugati konkurenseknek, ha 10-20 éves szerződéses feltételeket írnak alá [végletes esetben, ha nem teljesít, vissza kell adnia mindent és kártérítést is fizet], ha vállalnak dolgozólétszámot (persze nem a korábbit), termelési értéket, adóértéket, beruházási összegeket stb.
De utólag könnyű okosnak lenni... igaz normális elvárás, hogy olyanok kormányozzák az országot, akik előrelátóak, az ország hosszútávú érdekeiben gondolkoznak.
"Sorosnál dőltek el a dolgok Antall, a későbbi miniszterelnök megbízottai már 1990 februárjában megkötötték az alkut Londonban Magyarország legnagyobb hitelezőivel: a Rothschild és Warburg bankházakkal a Kádár-rendszer által hátrahagyott államadósság pontos ütemezésű és maradéktalan visszafizetésére. Az adósság elengedése, átütemezése szóba sem kerülhetett. Antall 1990 februárjában szólt bizalmasan Rabárnak, hogy lesz egy fontos tárgyalás Londonban, melyet Soros György szervez a magyar adóssághiány lehetséges kezeléséről. Tardos Márton, az SZDSZ későbbi frakcióvezetője koordinálta az utazási ügyeket, tőle kapta Rabár az előkészítő anyagot. A Londonba kiutazott csapat: Tardos Márton, Surányi György, Csillag István és az MNB korábbi elnökhelyettese, Szalkai István. Rabár Ferenchez kint csatlakoztak Antall külföldi szakértői: Tar Pál és O’sváth György. (Hármójuk közül egyik sem volt az MDF-tagja, csak Antall barátai, ismerősei.) Mi volt a gyakorlat célja? Az, hogy a legnagyobb bankárok előre biztosítsák magukat az MDF választási győzelme esetére, időben meggyúrják a leendő Antall-kormány gazdaságpolitikájának vezéregyéniségeit, s írásba foglalják azokat a diktátumokat, melyektől aztán eltérni nem lehet. Természetesen nemcsak az adósság kezeléséről, hanem az oly fontos privatizációs stratégiáról is folytak a tárgyalások. Rabár visszaemlékezéséből világosan kitűnik, hogy a bankárokat a magyar nemzeti vagyon megkaparintása érdekelte. Ezért volt a megbeszélés fő témaköre az államadósság állami tulajdonnal, nemzeti vagyontárgyakkal való megváltása, majd mikor ez gyakorlatilag kivihetetlennek bizonyult – aláírásra nem volt felhatalmazása a delegációnak –, a bankárok hunyorítottak egyet: „Sebaj, fiúk, majd megszerezzük más úton, de az adósságot pontosan fizessétek!”, s ezzel az intéssel útjára bocsátották az Antall-csapatot. Antall beletörődött a megváltoztathatatlannak tartott döntésbe, nem voltak közgazdasági ismeretei, hallgatott az üzenetre. Ezután szó sem lehetett adósság elengedésről, annak enyhítéséről, reprivatizációról, a nemzeti erőforrások népi tulajdonba helyezéséről, ellenkezőleg, megkezdődött a nemzeti termelőtőke és vagyon olcsó kiárusítása, a multi- és transznacionális vállalatok piacvásárlása. S a szegény Magyarország fizetett, mint a katonatiszt, míg csak be nem zárult mögötte az adósok börtönének kapuja."
Így indították el a nemzeti vagyon elkótyavetyélését Sorosék és a Rothschildok Londonban, a hatalomátmentők pedig megszerezték amit bírtak. Innentől meg már nem volt visszaút, hogy a bennfentes körökben kialakuljon az "aki bírja kapja" mutyi világ, az SZDSZ tele legyen korrupciós ügyekkel, és mivel minden MSZMP utódpárt részesedett (a prominens személyek), kéz kezet mosson, mindent titkosítsanak, és a mutyi világ a mai napig virágozzon.
Ezért támadják a neoliberális gondolkodású emberek olyan hevesen a kereszténységet! A kereszténység ellen fokozott gyűlöletkampányt folytatnak egyesek!
Elkövette. Beismerte. Letöltötte a büntetését. Innentől kezdve senkinek semmi köze hozzá. Az, hogy hamarabb szabadult, az egy másik kérdés. Rögtön elkezdenek spiclit csinálni belőle, közben meg simán annyi történt, hogy az államnak szüksége volt emberekre, akikre lehetett mutogatni, hogy a magyarok büszkeségei, lehet kivel haknizni a baráti országoknak. Ennyi. Biztosan sokan jártak hasonlóan, abban az időben, amikor gyakorlatilag az állam mondta meg, hogy ki értékes és ki nem. Ő egy jó sportoló volt és úgy gondolták, hogy többet hoz a konyhára ha sportol, mint ha 10 évig a börtönben ül. Erről szerintem nem ő tehet. Gondolom nem sok választása volt neki se.
Ha jól tudom, az akkori jog szerint a nőnek fel lehetett róni a kihívó magatartást, öltözködést, viselkedést, így az akkori ügyvédek is biztosan meglovagolták ezt a lehetőséget, talán ezért hibáztatja Kiss a nőt. A nemi erőszak viszont akkor is nemi erőszak, a minősített (csoportos) eset pedig ezen a tényen csak ront, egyértelmű, hogy a büntetés jogos volt. Hogy enyhe volt, vagy sem, azon lehet naphosszat vitatkozni. Ahogy mondani szokták, ez már történelem, s legfeljebb elrettentő példaként kerülhet be a történelem könyvekbe.
Az ocsmány dolog az volt, amit a 75 éves ember 55 éve elkövetett... miben hitt, hogy majd elfelejtik? hát nem, igaz a mondás, mindenért meg kell fizetni. nála ez most jött el.
Ok. Egyszer majd nálad is előkaparnak valamit, és 50-60 év távlatában fogsz bűnhődni, meg mindenki más, akinek az egész életét a gyűlölet vezérli! Meg is érdemled!
Ha megerőszakol valakit lenalena, akkor kaparják is elő róla 50 év múlva is. De a nemi erőszak nem azonos súlyú a "valamivel", mondjuk ittas vezetéssel, bolti lopással.
A nemi erőszak majdnem olyan súlyos, mint a gyilkosság.
Nincs igazad! A közössögnek ki kell állni erkölcsi normák mellett. Kiss úr most kapta meg azt, amit meg kellett volna kapnia ötven évvel ezelött. Akkor kiváltságos volt, nem volt internet és ekkora sajtónyilvánosság. Leélhetett egy kiváltságos életet. Èlvezhette a közösség pénzén vett örömöket, utazásokat, amit erkölcsileg nem érdemelt volna meg. Nagyon jól megúszta eddig! Gyárfás engem nem érdekel. Belillik a körbe, ahol van!
Senki se hurcolta meg. Nyilvánosságra került az, ami az uszodában közismert volt (Gyárfás szerint is!!!). A ganét előbb-utóbb ki kell lapátolni az ólból, mert büdös...
"Senki se hurcolta meg. Kiderült az, ami az uszodában ismert volt (Gyárfás szerint is!!!)." Eddig se volt titok a nyilvánosság számára, mert megírták a korabeli újságok!
"A ganét előbb-utóbb ki kell lapátolni."
Akkor az ügynökaktákkal, az Olajaktákkal és az Antall kormány titkosított kormányhatározataival, és a gyanús gazdagodásokkal kellett volna kezdeni, mert 55 év távlatában, miközben Eisenberger Benjamin ágyban és párnák között halt meg, igazán pitiáner gané darabocska a Kiss ügy!
Azt is mondják, hogy az áldozatnak befolyásos rendőrtiszt volt az apukája, a nagybátyja meg a befolyásos Biszku Béla! Mondanak is sok mindent. Én már senkinek nem hiszek! Már amit látok, azt se hiszem el, mert mindenki lop, csak hazudik, fúrja a másikat, és a csapból is csak mocskolódás folyik.
Hát igen. 1962-ben a jog és igazságosság olyan megkérdőjelezhetetlen volt, ami a peranyagban le van írva, az akár szentírásnak is nevezhető. Pláne annak tükrében, hogy azokban az időkben minden férfi eleve bűnözőnek született. Példaképet persze semmiképpen nem kell belőle csinálni.
Hát igen. Az akkori bíróságok ítélete erősen megkérdőjelezhető. Érthetetlen pl., hogy ilyen súlyos, csoportos nemi erőszakért miért adtak ilyen enyhe büntetést. Majd azt is enyhítették, majd kedvezménnyel szabadulhatott a köcsög.
A bíróság is ugyanaz volt, mint akik sorozatban hoztak ítéleteket egy évtizeden át párthatározatra.
Nem voltam ott, nem tudhatom mi történt (így senkit fel nem mentek, meg nem védek), de azoknak a bíróknak egyetlen szavát nem tudom elhinni, akik előtte sorozatban ítéltek koncepciós perekben sokakat halálra, sokakat kifosztásra, sokakat nyomorba taszítva. Tisztességes ember abban az időben nem vállalt bíráskodást.
Ha úgy volt, ahogy az ítélet született (ez természetesen nem zárható ki, hisz nem voltunk ott), a bírók lelkén vélhetőleg akkor is sokkal súlyosabb bűnök száradtak, mint akik felett ítélkeztek!
Nem is tudod, hogy ki volt a bíró, és korábban mit ítélkezett. Több száz bíró volt Magyarországon, és csak egy nagyon csekély része vett rész koncepciós perekben.
