Mondta?

Akkor tetszett mondani.

Hm?!

Tegeződjünk?

Igen.

Egyszer régen mondtad, hogy minden filmedért egy foggal fizetsz.

Nincsen már igazi fogam, ezek mind műfogak.

Mikor lépted túl a keretet?

Fotók: Katona Boglárka

Ez a harmincadik film, harminckét foga van az embernek, de lehet, hogy előbb kezdtem, mint a filmcsinálást.

Azt is mondtad az egyik Kapa-Pepe film forgatása alatt, hogy ha kapnátok félmilliárd forintot egy filmre, beszarnátok. És most?

Annyiba kerül ma egy olcsó magyar film. Manapság azért is drágább egy film, mert a valódi szakembereket ki kell fizetni, akik tudják, hogy kell összedugni két akármit. Nekik ugye másutt is lenne munkájuk, nem csak ilyen hülyeségben, mint a magyar film.

Az utóbbi időben több magyar filmes rendez Amerikában: Koltai Lajos, Antal Nimród, Szabó István.

Hát, lehet hogy ott adnak pénzt, de nekem már nem. Ugye mostanában már mindenkinek tele a töke azzal, hogy ezeket a vicces filmeket csinálom a Mucsival meg a Schererrel. Ez már a hatodik. (Címe Ede megevé ebédem, és a most zajló Pécsi Filmünnepen van a premiere, a szerk.) Már régen mondták, hogy most már elég, csináljál valami mást. Az első után is azt mondták, elég. A másik után is azt mondták, hogy elég. Mindig azt mondják, hogy elég. Erre rengeteg anekdotám van. Mondhatom?

Hogy a csudába ne!

Akkor mesélem. Mielőtt elkezdtem csinálni ezt a Kapa-Pepe sorozatot, írtunk egy forgatókönyvet, ami egy klasszikus zsánerfilm volt, Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten volt a neve. Arról szólt, hogy az Örökkévaló leküldi Szent Pétert a Földre, speciel Budapestre, nézzen körül, hogy mi van. Lejön, beleszeret egy csajba. Szent Péter ugye idős, hatvan év körüli, dehát miután minden lehetősége megvan, fiatalodik. Egyszer negyven, aztán húsz éves lesz.

Ez volt a film, ehhez pénzt kellett keresni. Aztán Berlinben a kilencvenes évek közepén volt egy lehetőség. Producerek, akik pénzt adnak, összejöttek szegénylegényekkel, akik pénzt keresnek a filmjeikhez. Volt egy amerikai, aki elolvasta, neki nagyon tetszett. Elküldte két barátjának, egy angolnak, meg egy amerikainak. Két nap múlva azt mondja, hogy "Jancsó úr, ha maga elsőfilmes lenne, akkor itt lenne magának a tízmillió dollár. Ez egy nagyon jó sztori, de magáról mindenki tudja, hogy milyen filmet fog csinálni."

Abban a pillanatban, hogy valaki pénzt ad a filmedhez, bele is lép az életedbe. Az első játékfilmem a Harangok Rómába mennek. Az majdnem ötven éve keszült, 1958-ban, azóta sem láttam, most majd megnézem a Millenárison, ahol megy az összes film a nonstop vetítésemen. Na, ez félamatőr film volt, nem értettem ahhoz, hogy kell igazán jó filmet csinálni, és mindenki beleavatkozott. Volt filmfőigazgató, meg ez, meg az. Rábeszéltek arra, hogy a film vége milyen legyen: bejönnek az orosz felszabadítók és minden oké. Tudtam, hogy ez nem igaz. Akkor el is döntöttem, hogy soha életemben nem hagyom, hogy valaki beleszóljon.

És ehhez képest?

Ehhez képest csak olyan filmeket csináltam, hogy nem hagytam, hogy beleszóljanak.

Az ötvenes években még csináltad ezeket a műdokumentumfilmeket.

Hát igen, persze mind hazugság volt, mert ezek mind propagandafilmek voltak. Az ember tanulta a mesterséget, az egész arról szólt, hogy meg kellett tanulni a filmezést. Ti már kamerával a kézben születtek. Akkor német kézikamerákat használtunk, Arriflexnek hívták. Ezeket a németek a háború előtt csinálták, néma kamerák voltak. Voltak hangos kamerák is, de azok marha nagy gépek voltak. Nálunk egy francia kamera volt, "döbri", háromszáz kilós.

Ez az ötvenes évek eleje volt, a Rákosi-korszak. Azt nem tudjátok elképzelni, milyen szörnyű hangulat volt, az embert az utcán kapták el, ha nem teszett a képe, vagy olyasmiket mesélt. Ott mindenki be volt szarva, a parasztok is tudták. Mindenki tudta, hogy hazugság. Csináltam híradókat, dokumentumfilmeket, a paraszt felöltözött klakkba-frakkba, meg föltűzte a jelvényt, és ment, etette a disznyókat.

Én későn kezdtem, 48-ban jelentkeztem a főiskolára Balázs Bélánál. Magyarországon rengeteg film készült, mert a szomszéd országokban nem volt filmcsinálás. Magyar filmesek látták el Közép-Európát filmmel. A németek ugye nem engedték az amerikai filmet, meg minden egyebet. Volt francia film, olasz film, meg magyar. Később meg ugyanez volt fordítva, mert orosz film volt, meg magyar.

És a Szegénylegények, a Fényes szelek idején?

A hatvanas években már más idők jártak. Kádár megpróbálta a véres kezét tisztára mosni, az kicsivel lazább volt. Kicsivel.

És Aczél elvtárssal kijöttél?

Huhú! Hát kicsim, te a nyolcvanas években születtél, mi a faszt érdekel ez téged? Ti nem tudjátok elképzelni milyen borzalmas világ volt az, de nektek sincs jó dolgotok, nektek másképpen vannak a szorítások. Sosincs jó dolga az embernek. Az azért volt nehéz, mert ezek azt hitték magukról, hogy ők szarták az egyenlítőt, és mindent meghatároztak, a teljes életedet.

A hatvanas években egymás után háromszor is volt filmed Cannes-ban, milyen volt a társaság, a légkör az akkori fesztiválokon?

Akkor még nem volt annyira tömeges dolog a film, kevés volt a filmes a világban, és meg is ismertük egymást. Ha valamivel jelentkezett az ember, és érdekes volt, akkor megjegyezték a nevét. Főleg olaszokkal ismerkedtem meg, Antonionival, Pasolinivel lettünk jó barátok.

Brigitte Bardot-val is megismerkedtél. Akartál is vele forgatni. Miért nem jött össze?

Nem úgy van az, az ember akar forgatni ismert, vagy nagy színésszel. Nem maga a színész dönt, hanem az ügynöke, hogy odaadja-e neked, vagy nem. Ez azon múlik, hogy mennyi pénzed van, milyen filmet akarsz csinálni, és ki terjeszti. A Lars Von Trier is megcsinálta ezt a jópofa, absztrakt filmet, mi annak a címe?

A Dogville?

Igen. Nicole Kidman úgy lépett be a filmbe, hogy az ügynöke azt mondta, ez nem neki való, mégis belépett.

Monica Vittivel, aki Antonioni filmjeiben is játszott, viszont nem jöttél ki. A Pacifista című filmedben dolgoztál vele. Mi volt vele a baj?

Mert egy hólyag volt, egy fafej. Ilyen hülyeségeket, amiket én csinálok, csak akkor lehet, ha a színész a barátod lesz, és elhiszi neked, hogy" jó, hogy ez nem olyan, mint a többi film szokott lenni, de akkor gyerünk, hülyéskedjünk, csináljunk valamit". A Monica akkor már sztár volt Itáliában, és nem akarta azt csinálni, amit én gondoltam. Úgy öltözött, hogy fehér gátyót vett, pedig nagy volt a segge, de ő azt akarta venni, mert az volt a divat.

Ciccolinával is forgattál, ugye?

A Ciccolina helyes csaj, pláne, hogy akkor kezdett. Modell volt Itáliában, meg ez meg az. Most nem tudom, mi van vele, régen nem láttam.

Hernádi azt írta, hogy megfektetted a Liv Ullmannt, de állítólag összekeverte valakivel.

Miután megírta a könyvet (Hernádi Gyula: Jancsó Miklós szeretői), mondtam a Gyulának, hogy én a Liv Ullmannt nem is ismertem. Volt a másik lány, akivel tényleg volt valami kapcsolatom, az is helyes csaj volt, szintén Bergman-színésznő. Gyula erre azt mondta, "Jó, de nekem a Liv Ullmann jobban tetszik."

És a másik lány nevét elárulhatjuk?

Nem lenne elegáns.

Fiatal korodban szerettél tizenkét év körüli lányokat meztelenül fotózgatni. Ma ilyenért lecsuknának, erről mi a véleményed?

A szépségnek nincs időhatára, ezt nem lehet felhasználni sem szexuális sem egyéb dolgokra, a szépségnek önmagában kéne hatnia. Ha valaki csak szexuális okokból fotóz kislányokat, kisfiúkat, az tényleg aljasság.

De ezt már képmutató szinten túlzásba viszik.

Hát igen, túlzásba viszik. Most nyáron volt, hogy egy fotóst feljelentettek, mert a Balatonon fotózta a gyerekeket, akik meztelenül játszottak. Valami mama feljelentette a rendőrségen a palit, meg is bilincselték.

Korábban hivatkoztál arra, hogy a ti generációtok nem született bele a mozgókép kultúrájába. Gondolom akkor az utánatok következők beleszülettek. Ma viszont még csak nem is egyértelmű, hogy mi a mozgókép kultúrája.

Nem úgy nem születtünk bele, filmeket néztünk, de nem volt annyi szórakozási lehetőség, mint ma. A varázsdoboz felbontja a választás lehetőségét. Amikor gyerekek voltunk, ugye városon éltünk, volt három-négy mozi, különböző filmeket játszott, azt megnézted, akkor annyi volt. De te arra vársz, hogy megmondjam, milyen ma a mozgókép kultúrája. Nem tudom megmondani. Játékfilm mindig létezni fog, mert az emberek szeretik a mesét, és még mindig járnak moziba.

Ezt követően hosszú beszélgetésbe keveredtünk a mai magyar filmesekről, és játékfilmen kívül eső mozgóképfajtákról, amivel jól le is fárasztottuk Miki bácsit. De végre elhittük a különben zavarbaejtően aktív rendezőről, hogy tényleg betöltötte a nyolcvanötöt.

****************************************************************

Menjetek ezzel a dumával az akasztófa felé

Fótra mentünk, hogy egy újabb Kapa-Pepe film forgatásán lessük meg, hogyan dolgozik a mester. Az abszurd forgatáson Jancsó Miklós egy fekete leplekkel álcázott sátorból dirigált, amit a méretes stúdió oldalában állítottak fel, tíz méterre a stábtól. A hangja egy óriási mikrofonból szólt. "Akkor most mi van?" - kérdezte néha az elszigetelten dolgozó rendező Jancsó Nyikát, az Ede megevé ebédjét operatőrét. Többször tanácsokat is kért tőle a rendezéshez.

Tekintse meg képeinket!

A látogatásunkkor próbált jelenetben Pepe (Scherer Péter) éppen menyasszonyát döntené az ágyba, de Kapa (Mucsi Zoltán) beleköp az idillbe: "Az első nyilvános, önkéntes akasztást rajtad akarják kipróbálni" - rázza fel Kapa a friss házasokat. Később a nyomaték kedvéért belép a képbe Balázsovits Lajos kigyúrt verőlegényekkel. Scherer Péter azért igyekezett beleimprovizálni, hogy a leselkedő sajtó kedvére tegyen.

"Hallasz, Miki bácsi?"

A távrendezésből bonyodalmak is adódtak, bár a jancsói hosszúságú, nyolc perces snitt első próbáit a rendező még a helyszínen vezényelte le. A második nekifutásnál már a sátorból instruált: "Ne álljatok meg, Lajoska, és legyen rajtad a fekete szemüveg!" Majd: "Menjetek ezzel a dumával az akasztófa felé". Jancsó csak akkor bújt újra elő rejtekhelyéről, mikor az öltönyös Balázsovits mindebből sem értette meg, hogy egy oldalajtón kellene kimennie. Ekkor Jancsó "Odamegyek, bazdmeg!" felkiáltással lépett közbe, amit Nyika csendes leborulással nyugtázott.

"Ritácska, édes, Rita szerelmem, táncos lépésekkel menjél" - irányította mikrofonba beszélve a rendező Pepe menyasszonyát, Góbi Ritát. A színésznő eredeti foglalkozása szerint balettáncos. Az Indexnek elárulta, hogy a rendező a Hull az elsárgult... című táncos darabban szúrta ki magának. Jancsó később "felfázós menyasszonynak" nevezte az elsőfilmes színésznőt, aki a stúdió hidege ellen melegítőt húzott az esküvői ruhára és farmert a szoknya alá. Később azt is megfigyeltük, ahogy Góbi Rita a verőlegények egyikével lazításképpen labdázott egyet a levegős stúdióban.

 

Családi körben

Amellett, hogy a filmben szokás szerint mindenki saját néven szerepel, Jancsó szűkebb családja is része a bensőséges forgatásnak. "Ritácska, a Zsuzsa kéri, hogy ne mondd a faszt, mert nem áll jól a szádban" - továbbítja a mikrofon Jancsó dörgedelmes hangját, aki ezzel felesége és vágója, Csákány Zsuzsa jótanácsát tolmácsolja a főszereplőnőnek.

A kamera mögött Jancsó Nyika, a rendező legidősebb fia Grunwalsky Ferencet váltotta le, aki az MMK által a filmnek megítélt 120 millió forintos támogatást övező felzúdulás miatt volt kénytelen elhagyni a stábot. Grunwalsky több Jancsó-film, köztük a legutóbb forgatott Mohácsi vészoperatőre volt, és egy évvel ezelőtt azért merült fel vele szemben az összeférhetetlenség vádja, mert az MMK kuratóriumának elnökeként a filmes támogatások megítélésében (így a Jancsó-filmek támogatásában is) döntő szava volt.

"A kollégák nem hagyták, hogy Grunwalsky legyen az operatőr, mert olyasmibe tenyerelt, amit nem szívesen vettek. Azt szerették volna, ha lemond az elnökségről, de fontosabb, hogy ő a kuratóriumban maradjon, mert kemény fiú, nem lehet befolyásolni. A magyar film érdekén dolgozik" - reflektál az esetre Jancsó, akivel az első próbák után ültünk le beszélgetni.

 

"Amíg élünk, csináljuk"

Nem Grunwalsky az egyetlen, aki a forgatásról hiányzik. Az Ede megevé ebédjét őszi forgatási napjain még Halász Péter is szerepelt a filmben, akinek utolsó filmjét halála előtt egy hónappal mutatták be az idei, 37. Filmszemlén. "Az élet már ilyen, elmúlik, átalakul, ez a film nem ugyanaz a stílus lesz mint az eddigiek" - utasítja el a kesergést az ősz rendező, majd, ha már a témában vagyunk, megkérdezzük tőle, hogy rendszeres szerzőtársának, a tavaly nyáron elhunyt Hernádi Gyulának volt-e még valamennyi szerepe a jelenlegi film előkészítésében. "Semmi szerepe nem volt. A Gyula már régóta betegeskedett, azelőtt naponta összejöttünk, beszélgettünk." Arra a kérdésre, hogy a forgatókönyvet ezúttal ki írta, elmondta, hogy "a forgatókönyvet a kamera írja. Az elképzelést, a dialógusokat én írtam."

 

Dalárda

A Kapa-Pepe sorozat hagyományaihoz híven most is megjelennek ismert figurák a filmben, élükön magával a rendezővel. A gyulafirátóti repper, Sub Bass Monster a "Nem vagyok ideges"című "nagyon szép számot énekli". A Cotton Club Singers László Boldizsára is dalra fakad, közbevetésünkre, hogy ez azért túl kommersz, Jancsó azzal vág vissza, hogy "Boldi majd ironikusan énekel". A szereposztást Horváth Csaba táncos és Fazekas Csaba, a Boldog születésnapot! rendezője színesítik.

Távozásunkkal egy időben a stúdió mellett forgó Kincses sziget című francia filmhez éppen egy középkori akasztást vettek fel a szabadban. Úgy látszik, hogy a Cristopher Lambert főszereplésével Fóton forgatott Harag napja és a magyar Le a fejjel! óta a helyszín a középkorra és az újkorra specializálódott, bár a két párhuzamosan forgatott filmben megjelenő bitófa-motívum távolabbi összefüggéseit nem kutattuk. A francia produkcióról többet nem sikerült megtudnunk, az éber biztonságiak még a Jancsó-film saját vadászterületén kívül kattintgató fotósát is kivezették a fóti stúdió területéről. A pórul járt stábtag, László Péter ezt követően csak telefonos segítséggel tudott visszajutni a kerítésen belülre.

 

 

http://index.hu/kultur/cinematrix/ccikkek/arkangyalok0/