A Húsvét igazi üzenetéről gyakorlatilag egyik keresztyén egyház szónokai sem beszélnek a maga teljes mélységében és igazságában. A rabbiból a krisztusi tanok tévútra vezetőjévé lett Pál „apostol” tanításai és egyházszervező ténykedése nyomán létrejött katolikus és az ennek nyomán születő protestáns egyházak megragadnak Húsvét értelmezésében annál, hogy „Krisztus, Istennek fia, aki életét adta azért, hogy nekünk, bűnös embereknek bűnbocsánatot nyerjen, és az örök élet, a halál utáni feltámadás ígéretét közvetítse”…
Körülbelül eme gondolat mentén kimerül minden Húsvét‐értelmezés.
Pedig nem ez a lényeg!
Krisztus, aki tanítóútjai elkezdése előtt a Buddha‐tanok (aszeretet, mint a tökéletessé
– Buddhává – válás lényege) és a szkíta kultúrkör eszmeiségével találkozott. Ez utóbbiból a szkíta kultúrkör vérszerződés‐motívuma, a testvérré‐fogadás szertartása: az ÚRVACSORA, ami a zsidóknál nem volt meg!
Krisztus valódi üzenete, amely a húsvéti áldozattal (nagypénteki megfeszíttetés) teljesedett ki lényegében a következő:
– az Istenhez való hűség: az isteni igazság szolgálata
- az embernek emberhez való viszonyában pedig az „Úrvacsora” szertartása szerinti testvérré‐fogadás szentsége ölt testet: szeresd felebarátodat, mint
No, de mi a szeretet? Mettől meddig terjed? Van‐e határa?
- A szeretet a másik ember iránti teljes együttérzés testetöltése abban a magatartásban, amely alapjában föltételezi a legfelsőbb áldozatot is: „az életem árán” is hű leszek hozzád és leszek testvéred jóban és rosszban!
Ezt cselekedte Krisztus a keresztfán! És erre mutatott példát a saját élete feláldozásával!
És még valamire, ami nem kevésbé fontos (és ez is a Golgotán ölt szimbolikus formát!):
- VAN feltámadás! Van feltámadás a BŰNBŐL is (ami a halálnak egy formája csupán) és az IGAZI HALÁLBÓL is!(Egyébként a magyar húsvéti tojásfestés eredeti, ősi motívumkincse, és a locsolás szokása a legékesebb példája annak, hogy Krisztus mit hirdetett, és miért adta életét!)
És mindenekhez egyetlen kulcs vezet: a Teremtő Igazságának hitében gyökerező szeretet az embertársaink iránt, amely nem ismer határt, mert a végső áldozatra is kész.
A SZERETET mindenek felett, mert e nélkül nincs Élet, nincs Bűnbocsánat, és nincs Feltámadás – semmilyen szinten!
És még egy nem jelentéktelen „apróság”: a farizeus zsidókkal ellentétben Krisztus nem a bosszúálló, hanem a MEGBOCSÁTÓ ISTEN létét, és emberbeli megtestesülését hirdette! És ezt:
“Nincs kiválasztott nép”!
Minden ember „kiválasztott” azáltal, hogy ember és isteni teremtmény…
Sepsiszentgyörgyön, 2016. március 26‐án Horváth Alpár
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)