Payday Loans

Keresés

Magyar életrontás lexikon - 15.
NAGY MAGYAR ÉLETRONTÁS LEXIKON
Írta: Jenő   

NAGY JENCIKLOPÉDIÁM

MAGYAR ÉLETRONTÁS - ABC

ÁLLATORVOSI LÓ A POKOLBAN

BALGA, BOLDOGTALAN EMBER

Magyar életrontás lexikon – 15. (673-720.)

 

673.

FORTISSIMO

Haragszik és dúl-fúl az Isten
vagy csak talán alszik az égben,
aluszik vagy halott is épen -
ki költi őt föl, emberek?
Anyák, sírjatok hangosabban:
akit föl nem ver annyi ágyú,
rezzenti-é gyenge sírástok?
És ne is könnyel sírjatok,
mert a könny mind csak földre hull
hanggal sírjatok föl az égre,
sírjatok irgalmatlanul:
ne oly édesen mint a forrás,
ne oly zenével mint a zápor,
ne mint a régi Niobék:
hanem parttalan mint az árvíz,
sírjatok vagy a görgeteg
lavina, sírjatok jeget,
tüzet sírjatok mint a láva!
A drága fiúk hullanak
vérben a hóra napra-nap.
Ne hagyjatok aludni senkit:
ki ma csöndes, gonosz vagy gyáva,
de érdemes-e félni még?
és érdemes-e élni még?
Ó, mért nem hallani hangotok?
Menjetek a piacra sírni,
sikoltsatok a templomokban
vadak asszonyai, vadakká
imuljatok őrjítő, őrült
imában!

És ha hasztalan
ima, sírás: - mi káromolni
tudunk még, férfiak! Ma már
hiszünk káromlani-érdemes
alvó magasságot a Sorsban.
Hányjuk álmára kopogó
bestemmiáknak jégesőjét!
Mért van, ha nincs? Mért nincs, ha van?
Tagadjuk őt, talán fölébred!
Cibáljuk őt, verjük a szókkal!
mint aki gazda horkol égő
házban - a süket Istenét!

Süket! Süket!...

Ó ma milyen jó
volna süketnek mint az Isten!
Süket a föld, nem érzi hátán
hadak alázó dobogását.
Jó volna süketen csirázni
mint virághagyma föld alatt:
minden süket, földben, Istenben
csak az ember szakadt ki a
süket Istenből iszonyokra
kikelt belőle féreg-módon,
Isten férgének, viszkető
nyüzsgésre, fájni - mert ami
nem süket Isten: fájdalom,
míg az Istenbe visszahal!

Babits Mihály

 

 

 

674.

HALÁLFÓBIA

Nem tudjuk,

hol és mikor vár ránk a halál,

így inkább nekünk kell várnunk rá.

A halál tudatos várása

növeli az egyén szabadságát.

Aki megtanulta az állandó szembenézést,

már nem lehet többé gyáva.

Aki megértette,

hogy a halál nem az ördög mesterkedése,

a gonoszságokkal találkozva

többé nem szenved úgy, mint azelőtt.

Az élet: szolgálat,

a halál: felszabadulás.

Georg Klein

 

 

675.

ROVÓT KAP
A rovás az egy rovott,

de csak számokat jelentő jelekkel ellátott

bot vagy deszka neve.

A számvitel régies eszköze volt.

Az ősmagyarok használtak számrovást,

amely általánosabb használat után

legtovább a pásztoroknál maradt meg.

A rovás nem azonos a rovásírással,

ugyanakkor a számrovás

talán még a betűrovásnál is régebbi keletű.

A számok rovásának hagyományát

néhány ma is élő magyar kifejezés is őrzi:

pl. büntetések feljegyzése őrizte a múlt bűneit,

azaz rovott múltúak az olyanok,

akiknek a rovás pálcáján már sok a rovás.

Ha rossz magaviseletű a tanuló,

akkor ROVÓt kap,

azaz megrovásban részesül.

 

 

676.

SEMMI

Ha úgy vesszük,

nem történt az életemben semmi.

Ennek bizonyára én voltam az oka

s nem a "végzet".

Nem hiszek a végzetekben.

Az ember maga csinálja az életét.

Ha még egyszer kezdhetném,

talán másképp csinálnám.

Egészen biztosan másképp csinálnám.

Gyáva voltam és kényelmes.

Így nem viszi az ember semmire.

Márai Sándor

 

+

 

Néha,

pillanatokra, úgy érzem,

mintha minden,

ami életemben történt

és nem történt velem,

minden, amit szerettem volna,

amihez gyáva vagy kényelmes,

vagy erőtlen voltam,

most tető alatt lenne.

Ilyen pillanatokban

úgy látom magamat

és az életem folyását,

mint egy nagy rendszert. (...)

Úgy érzem magam,

mint aki mély, beteg álomból

felébred s ocsúdik,

és látja, hogy fejbe verték régen

és kirabolták és ájultan hevert;

és a rablók a kinccsel messze futnak.

Márai Sándor

 

 

 

 

677.

ROMBOLÓ

A gyávaság

erkölcsileg többet rombol,

mint egy vesztes háború.

A gyáva végül teljesen elpusztul,

önmagát pusztítja el.

A vesztes háborúból,

ha a gerinc nem törött el,

új, győztes nemzedékek születhetnek.

Bertók László

 

 

678.

GYÁVA GYALÁZAT

Nagy bátorság kell ahhoz,

hogy az ember

fenntartás nélkül

engedje szeretni magát.

A legtöbb ember

nem tud szeretetet adni és kapni,

mert gyáva és hiú, fél a bukástól.

Szégyelli,

hogy odaadja,

s még sokkal inkább szégyelli,

hogy kiadja magát a másiknak,

elárulja titkát...

Azt a szomorú emberi titkot,

hogy szüksége van gyöngédségre,

nem tud meglenni nélküle.

Nincs szégyellnivaló az életben.

Csak a gyávaság szégyenletes,

mellyel az ember nem tud adni,

vagy nem mer elfogadni érzéseket.

Csaknem becsület dolga ez.

S a becsületben hiszek.

Gyalázatban élni nem lehet.

Márai Sándor

 

 

 

679.

... AKI SZERETNI GYÁVA VAGY

Te rongy, aki szeretni gyáva vagy,
akinek több a biztosító munka,
melyet a tetves ég taszít nyakunkba,
küldvén máris a külső fagyokat, -
fordított ringyó, ki a kötelesség
aranyát gyüjtöd élő nap alatt:
a gyermek rimánkodhat, hogy szeressék,
én nem tehetem; elpusztítalak.

Én férfi vagyok, nemes és konok,
nincs vigaszom s nem erényem a bánat.
Csak szenvedek, mint akit megnyomott
ásás közben a föld; káromkodok -
Ringyó! - hogy rólad ilyen szavam támad!
Rajtad a komolyság is kellemes,
nő létedre erős vagy s érdemes,
hogy lábod csámpás mivoltán nevess.
Én nem jártatom hiába a számat,
de kín sem űzhet hiába utánad.

Már elrebbent a férfias szemérem
nyoma orcámról, és csak sáppadok.
Dolgaim is úgy hallgatják személyem,
mint bolond tanárt az üres padok.
Nem éreznéd, mily veszély fenyeget
téged, életem s engem is, ki vágyom,
ha másra nem, hát hogy veled legyek
s ha másutt nem, hát a halálos ágyon?

Add kezembe e zárt világ kilincsét,
könnyü kezedet - vár kinn a szabad.
Gyülekező halottaimat intsd szét,
szólj s hízelegjen körül jószavad.
Ismersz engem, kit szemed megviselt,
lehetetlen, hogy ne szeressél, kedves!
Egykor egy sejt a tengerben kikelt,
hadd jusson el már örökös öledhez!

József Attila

1936. október 23.

 

 

670.

TAJTRÉSZEG:

Főnév

[alkohol hatása alá kerül,

annak eredményeképpen (mesterségesen) tudatállapotot vált]

ittas; pityókás;

HIV. alkoholos befolyásoltság alatt van;

passzív be van rúgva; bef berúgott;

SZL. be van állva;

BIZ. be van állítva;

BIZ. be van nyomva;

SZL. elázott; SZL. el van ázva;

BIZ. van benne; SZL. mólés;

SZL. [erősen] kiütötte magát;

BIZ. szalonspicce van;

BIZ. [enyhén] spicces;

BIZ. HUM. illuminált; leitta magát a sárga földig;

[erősen] TAJTRÉSZEG; [erősen] csontrészeg

 

 

 

671.

ANYÓSVICC

Majom és az anyós

A férj vesz egy majmot,

és mindig azzal szórakozik,

hogy azt mondja a majomnak,

hogy úgy néz ki, mint az anyósa!

Meghallja ezt egyszer az anyós,

és felelősségre vonja,

hogy miért sértegeti őt a háta mögött?

Erre a férj:

- Félreérti anyuka, én a majmot sértegetem!

 

 

672.

A MAJOM ÉS A MACSKA

A furfangos majom, Bertrand,

rábeszéli gazdája macskáját, Ratont,

kaparjon ki a tűzből néhány szem gesztenyét.

Raton enged a kérésnek,

és három szem gesztenyét kiszed,

melyek azonban Bertrand hasába kerülnek.

Jön a szolga,

és mindkettőjüknek odébb kell állnia.

Szegény macskának,

aki megdolgozott a gesztenyéért – üres hassal.

Ez a történet felidézi

az egész Európában ismert szólásmondást

- Mással kapartatja ki a gesztenyét. 

LA FONTAINE

 

 

673.

MAJOMSZERETET

(a majom olykor úgy ölelgeti fiát, hogy meg is öli)

És a – pl. válás miatt – bűntudatos anyák kényeztetése,

Vagy amikor későn születik az egyetlen szem gyerek,

azzal szemben nehezebb a szükséges szülői szigor…

Jó szándékkal kövezik gyerekük útját a pokolba

(olykor a mostoha anya gyerekének jobb esélye van)

 

 

674.

MAJOMMONDÁS

Utánozás majomszokás.

Örül neki, mint majom a farkának.

Úgy ül, mint majom a köszörűkövön.

Még egy tigris sem bír el egy csapat majommal.

A majmok szétszélednek, ha a fájuk kidől. 

Az igazi nők nem szeretik

sem a bólogató kutyákat, sem az ordító majmokat

Majom is szereti maga fiát.

Majom is von sarut lábára, de megfogják benne.

Majom, ha legszebb, mégis csúnya.

Kimutatta, mint majom a menyasszonyságát.

Nehogy már a ketrec rázza a majmot:

Attól, hogy egy majom felöltözik, még majom marad.

A majmok megmosolyogják a szamarat

Ha a folyó piranhákkal van tele,

a majom szalmaszállal iszik. 

Mikor a majom nem éri el kezével az érett banánt,

azt mondja, savanyú.

 

 

675.

A MAJOM

A majom és az ember között

sokak szerint nagyon sok közös vonás van.

Ilyen például, mindkettőnek földig ér a lába,

nem tudja a saját fülét megharapni, stb.

A majom azonban különbözik is az embertől,

hiszen az emberrel ellentétben

nem csinál fölöslegesen hülye dolgokat.

Ez egyébként minden állatra vonatkozik.

N.L.

 

 

676.

AZ EMBER SZÁRMAZÁSA

A tanítónéni előadást tart az ember származásáról:

- Gyerekek, minden ember Ádámtól és Évától származik...

Közbevág Móricka:

- De tanítónéni,

nekem a papám azt mondta,

hogy az ember a majomtól származik!

- De Móricka! Én most nem rólatok beszéltem!

 

 

677.

RABULISZTIKA

(lat.)

Szócsavarás,

a szavak szándékos kiforgatása valódi értelmükből.

A hamis érvelést, a körmönfont okoskodást,

az értelemcsúsztatást is így nevezi a retorika.

A szónoklat egyik fajtája,

amelynek irodalmi megjelenése:

Mikszáth Kálmán: 

A Noszthy-fiú esete Tóth Marival c. művében Liszy ügyvéd.

Azt akarja bebizonyítani,

hogy miért kell bizonyos dolgokat,

melyek az egyik állami szerv feladatai,

más szerveknek átvállalni,

ha amazok képtelenek.

A bivaly bizonyára erős, uraim,

de ha teszem azt olyan merészet ugrana,

mint a macska,

hát okvetlenül kitörné a nyakát,

míg a macskának semmi baja sem esik. ...

Azért tehát a merész ugrásokat a macskára kell bízni. ...

A parlamentnek felelős miniszterek

nem ültetnek olyan fákat,

melyek hosszú esztendők múltán tartanak árnyékot,

vagy hoznak gyümölcsöt,

pedig a jövendőkre is illik gondolni

egy jól vezetett államban,

valamint nem szüntetnek meg olyan bajokat,

mik kicsinyek,

melyekhez hozzányúlni kényelmetlen,

vagy személyükre nézve veszélyes

- inkább áttolják a jövendő kormányokra,

akkorra, midőn már a bajok nagyra nőnek

és magára az államra nézve lesznek veszélyesekké.

 

 

678.

MONDD, MIT ÉRLEL...

Mondd, mit érlel annak a sorsa,
akinek nem jut kapanyél;
kinek bajszán nem billeg morzsa,
ki setét gondok közt henyél;
ültetne krumplit harmadába
s nincs szabad föld egy kapa se,
s csomókban hull a hajaszála
s nem veszi észre maga se?

Mondd, mit érlel annak a sorsa,
akinek öt holdja terem;
lompos tyúkja kárál a torsra
s gondjai fészke a verem;
s igája nem zörög, sem ökre
nem bőg elnyújtva - nincs neki -
s mélyéről párolog a bögre,
ha kis családját eteti?

Mondd, mit érlel annak a sorsa,
ki maga él, maga keres;
levesének nincs sava-borsa,
hitelt nem ád a fűszeres;
egy tört széke van, hogy begyújtson,
repedt kályháján macska ül,
ritmust lóbál az ajtókulcson,
néz, néz, s lefekszik egyedül?

Mondd, mit érlel annak a sorsa,
ki családjáért dolgozik;
veszekszenek, kié a torzsa,
és csak a nagy lány néz mozit;
a nő mindíg mos - lucsok holtja -
szájíze mint a főzelék
s a szigor a lámpát ha eloltja,
csend fülel, motoz a setét?

Mondd, mit érlel annak a sorsa,
ki a gyár körül őgyeleg;
helyén a kapszlit nő kapdossa
s elfakult fejű kisgyerek;
s a palánkon hiába néz át,
hiába cipel kosarat,
szatyrot, - ha elalszik, fölrázzák
s lebukik, hogyha fosztogat?

Mondd, mit érlel annak a sorsa,
ki sót mér, krumplit, kenyeret,
hozomra, újságpapirosba
s nem söpri le a mérleget;
s ritkás fény közt morogva rámol
- az adó hosszú, nagy a bér -
s mi haszna sincs, hiába számol
többet a petróleumért?

S mondd, mit érlel annak a sorsa,
ki költő s fél és így dalol;
felesége a padlót mossa
s ő másolás után lohol;
neve, ha van, csak áruvédjegy,
mint akármely mosóporé,
s élete, ha van élte még egy,
a proletár utókoré?!

József Attila

1932. január

 

 

679.

ÁLLAT

ORVOSI

CSIKÓ

Nemkívánt terhesség,

Akit nem tudtak elkaparni,

Vécében szülték, pöcegödörbe dobták,

Innen véletlenül kimentve indulni az életnek…

Érzéketlen mostohaanyák kezén hányódni

Soha egy jó szót, egy dicséretet nem kapni

Minden szerény betevő falatért megdolgozni

Koldulóképes állapotra lesoványítva, csonkítva

Rossz testvérek pofozó bábúja – játszótárstalanul

Személytelen árvaház rideg fegyelmében, életidegenül

Stb. stb. stb.

 

 

680.

BOLONDULÁS

"Bolond ez a világ:

arkangyallá változhatsz,

megőrülhetsz,

vagy akármekkora gazember lehet belőled,

senki sem látja.

De hiányozzék csak egyetlen gombod...

mindjárt észreveszi mindenki."

Erich Maria Remarque

 

 

681.

ZSIDÓ

KÖLTŐ

FALUHELYEN


Mint tisztes burzsoához illik,
most nyaraló-helyen lakom,
az országútra nyílik ajtóm,
a szemétdombra ablakom.
Aki belép a hajlokomba,
rögtön beteg lesz, nagy beteg.
Ezért a nyári hónapokra
négyszáz forintot fizetek.
Négyszáz forintot! Koronában
azonban nyolcszáznegyvenet,
(Külön a kertért húsz forintot,
a sárga fene egye meg!)
Mert kertem is van, nagyszabású,
egy nyomorult fa, két bokor
és fölül minden csupa hernyó,
és alul minden csupa por.

Azonban ettől eltekintve
itt édes a családi kör,
reggel benéz az ablakomba
egy-egy tehén, egy-egy ökör.
És belebőg a reggelimbe,
hogy hull a vakolat belé,
és sóhajtásom vágyva száll
az oly távol Budapest felé.

Néha betéved a szobámba
egy nagy disznó vagy más barom,
s kóbor kutyák bőszült csapatja
használja klubnak udvarom.
Este a szájamba repülnek
nem sült galambok -- ó, dehogy,
darazsak, hangyák, éjji lepkék
amelyek száma sohse fogy.

Közben nagyot döf néha rajtam
egy becstelen, szomjas szúnyog,
ha ez tovább tart tíz napig még,
hát bizony isten elhunyok.
Éjjel, mikor aludni vágyom,
aludni némán, boldogan,
a fürge békák muzsikálnak,
hogy vacog tőle a fogam.

Minduntalan újabb vonat jön,
visít, csörömpöl, zakatol,
füstjét beküldi a szobámba...
Ez a pokol! Ez a pokol!
Biztatgatom magam erősen,
hogy a falu varázsa ez,
és nem tart már nagyon sokáig,
mert októberre vége lesz.

Hogy üdülésre, pihenésre
valók e csöndes, szép hetek,
mikért a nyári hónapokban
négyszáz forintot fizetek.
Biztatgatom magam erősen,
de mindhiába, nincs hatás.
Mit ér nekem a legnagyobb por,
mikor a szívem vágya más!

Elismerem: e méla vágyban
nincs bölcsesség és nincs haszon,
de én a becstelen, a piszkos,
füstös fővárost szomjazom.
Az aszfalt bűze és szemetje
e távolságbul szinte kincs,
mit ér nekem a legszebb csirke,
addig, amíg kirántva nincs!

Falu, Természet, Szent Poézis,
ahány szó, annyi sok csalás,
a Nyár varázsát tönkretette
az istenverte nyaralás.
Oh, jobb a főváros porondján
színi a pesti levegőt,
a hamisított kertben ülni
a bűvös kávéház előtt.

S amíg a rikkancsok rohannak,
s a villamos harangja szól,
szemünk behunyva álmodozni
a nyárról és a faluról.

Heltai Jenő –

Dal a szomorú nyaralásról

 

 

682.

ÖNSORSRONTÁS

Lássuk Uramisten, mire megyünk ketten!

Miután a jég elveri a szőlőt – vered magad is

 

 

683.

HÁROM KÍVÁNSÁG

Hogyan csináljunk aranyból szart?

Hogyan jussunk még rosszabb helyzetbe

(amiért ráadásul csak magunkat okolhatjuk)

 

 

684.

SOROZÁS.

Az orvos vizsgálja a katonajelölteket.

- Nézze a jobb kezemet! Tátsa ki a száját! Forduljon meg!

Hajoljon le! Húzza szét a farpofákat! Rendben, alkalmas!

A srác megfordul, és odaszól az orvosnak:

- Hát, ezt mondhatta volna a szemembe is!

 

 

685.

BLÖFF

Nagyobbnak lenni-látszani

Mint amikor a cica felborzolja a szőrét…

Csak nehogy elhiggye, hogy tényleg akkora

 

 

686.

DOBERDÓ

Kimegyek a doberdói harctérre.
Feltekintek a csillagos nagy égre.
Csillagos ég, merre van a magyar hazám, 
merre sírat engem az Édesanyám?

Én Istenem hol fogok meghalni?
Hol fog az én piros vérem kifolyni?
Itália közepében lesz a sírom
Édesanyám, arra kérem ne sírjon

Feladom a levelem a postára,
rátalál az Édesanyám házára.
Olvasd Anyám vérrel írott levelemet,
Doberdónál hagyom az életemet.

Édesanyám nem írok több levelet.
Puskagolyó lőtte el a szívemet.
Eltemetnek az erdei gyöngyvirágok,
megsíratnak a falumbeli leányok.

https://www.youtube.com/watch?v=bO8cuAOBlwk

 

 

687.

MÁZAK

"A máz

a média által létrehozott illúzió,

egy hamis valóság,

amely azon a módon működik,

hogy leköti az emberek figyelmét,

és összezavarja őket a tényeket illetően.

A máz a világ összes hazugsága együttvéve."

(Julius Andan)

 

 

688.

CSÚFOLÓDÓK

Ödön - hasa, mint a bödön! 
Orsolya - csúszik, mint a korcsolya! 
Ákos - a feneke mákos! 
Julcsa - hol a budi kulcsa?! 
Imre - feje, mint a dinnye! 
Ibolya - csipkedje meg a liba! 
Kelemen - békát eszik melegen! 
Ágnes - szeme, mint a mágnes! 
Domokos - azt hiszi, hogy nagyokos! 
Micike - a két lába picike! 
János - szeme mindig álmos! 
Katica - karmoljon meg a cica! 
Pisti - sütőajtód nyisd ki! 
Kinyitottad, bújj bele, 
onnan nézzél kifele! 
- Lányok, lányok 
földi boszorkányok! 
- Nem beszélek veled, 
káposzta a fejed! 
- Minek az a ráncos szoknya, 
ha a leány tipe-topa?! 
- Minek az a pörge kalap, ha 
a legény csak egy falat?! 
- Előbb süssél palacsintát, 
aztán szeress gimnazistát! 
- Patak partján pipitér, 
a te szavad kicsit ér!

 

 

 

689.

ÖRVÉNYVESZÉLY

Legelső, amit e részben tennünk kell:

tiszta ismerettel választott

s állandóul megtartandó elv birtokára törekedni.

Ennek híjával,

ha nem éppen gonosz is valaki,

de pillantatnyi indulatok

s az igen sokszor rosszul értett önszeretet

mindenkori sugalmai határozzák meg;

s majd jót, majd gonoszt cselekszik,

és életfolyama e kettőnek bizonytalan vegyülete.

Milliomok vannak ilyenek;

s az ő szíveikbe

gyakran több hajlandóságot öntött a természet

jót, mint rosszat tenniek;

s hibájok csak az,

mert nem alapra építék életöket,

mert nem tűztek magok elébe bizonyos célt,

hová minden különböző körülmények közt

egyiránt siessenek.

Kerüld ez alaptalanságot,

mely többnyire erkölcsi süllyedés örvényébe visz;

s mindenesetre legalább a mindennapi emberkék,

a legalantabb járó köznép

nyomorult körére kárhoztat.

KÖLCSEY: PARAINESIS

 

 

690.

ZSUGORI URAM

Esmérek én egy vént. – Ki az? – Neve nincsen:
Régen eladta már aztat is a kincsen;
Sőt míg bírt is véle, magában tartotta,
Mert mondani másnak ingyen sajnállotta. –
Hol lakik? – Ott látszik, ama kapu megett,
Egy ház, mellyet náddal önnönmaga szegett.
Van két palotája a Piac-utcába,
De azt a rácoknak adta árendába;
Maga e kunyhóba éhezvén kucorog,
S elméjébe mindég a drágaság forog.
Űl pénzes ládáján sovány ábrázattal,
Tisztelvén a mammont örök áldozattal.
A bús gond béesett orcájában hever,
Mérget kedveltető kincseiből kever.
Olly sárgák orcája sovárgó gödrei,
Mint aranyjára vert királyok képei:
Mint a sírból feljött halott útálsága,
Amellyről minden húst a párka lerága. 
Most is azért sóhajt és dúlfúl magába,
Mért nem adhatja az áert árendába.
S öszvekalkulálván saját számadását,
Nyögve kárhoztatja szörnyű pazérlását,
Gyász idők! – így kiált, vádolván az eget, –
Lám, csak egy rövid nap mennyit elveszteget:
Ma csak harminc arany jött bé a kasszába,
Mégis kilencven pénzt adtam ki hiába.
Azonba melly szörnyű károm következe: –
Itt jajgat, s fejére kúcsolódik keze –
Melly szörnyű kár! egy szél pénzem elrablotta,
Lantornás ablakom ketté szakasztotta! –

Úgy tűnődik; s talám azt is sajnálja ő,
Hogy a versbe ingyen s potomra jött elő.

Csokonai Vitéz Mihály

 

 

691.

PÁLYAALKALMASSÁGI VIZSGÁLAT

A szellemi hivatások kockázatainak ismerete

A pusztába kiáltod szavaidat

Te vetsz, s csak remélheted, hogy más majd arat

Jó eséllyel leszel bipoláris: mániás-depressziós

Hiába feszülsz meg, ha elhagy a szerencse, az ihlet

Felásod a sivatagot, és mégsem találsz ott semmit…

Lángész, de közveszélyes őrültnek nézik/kezelik

Óriási erővel húz le magához a langyos középszer

Senki se kérdez – senki sem hallgat meg/rád

Hiába tetted rá élted egy merész gondolatra

A te tetteidért a szeretteidet „büntethetik”

Üvegházban laksz: keresik, mivel zsarolhatnának

Folyton résen – csapdák: kompromittálni akarnak

A pályádért örökre fel kell áldoznod férfiasságod

Erre kárhoztatnak: Michelangelo széklábat farag

Politikai ellenfeled köztörvényes bűnt koncipiál

Hiába harcolsz jó ügyért: a nép ellensége

Profi rágalmazók feketítik be jó hírneved

Koldusbot és függetlenség összetartozása

Megmondod az igazat, és betörik a fejed

Rajongód és irigye lesz, barátod nem

Ki lehet próféta a saját hazájában?

Ha sokat okvetetlenkedsz, száműznek

Őrültnek néznek, mint a bárkaépítő Noét

Ma kitüntetnek, holnap ugyanazért büntetnek

 

 

692.

ELSŐKBŐL UTOLSÓK

Abban az időben Jézus

ezt a példabeszédet mondta tanítványainak:

A mennyek országa olyan,

mint amikor egy gazda kora reggel kiment,

hogy szőlőjébe munkásokat fogadjon.

Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal,

elküldte őket a szőlőjébe.

A harmadik óra körül megint kiment,

s látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren.

Ezt mondta nekik:

"Menjetek ti is a szőlőmbe,

és ami jár, megadom majd nektek."

Azok el is mentek.

Majd a hatodik és a kilencedik órában

újra kiment és ugyanígy cselekedett.

Kiment végül a tizenegyedik óra körül is,

és újabb ácsorgókat talált.

Megkérdezte tőlük:

"Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül?"

Azok ezt válaszolták:

"Mert senki sem fogadott fel minket."

Erre azt mondta nekik: "Menjetek ti is a szőlőmbe!"

Amikor beesteledett,

a szőlősgazda így szólt intézőjéhez:

"Hívd össze a munkásokat,

és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig!"

Először azok jöttek tehát,

akik a tizenegyedik óra körül kezdtek,

és egy-egy dénárt kaptak.

Amikor az elsők jöttek,

azt hitték, hogy nekik többet fognak adni,

de ők is csak egy-egy dénárt kaptak.

Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen:

"Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak,

s ugyanúgy bántál velük, mint velünk,

akik a nap terhét és hevét viseltük!"

Ő azonban ezt felelte az egyiküknek:

"Barátom, nem vagyok igazságtalan veled.

Nemde egy dénárban egyeztél meg velem?

Ami a tied, fogd és menj!

Én ennek az utolsónak is annyit szánok, mint neked.

Talán azzal, ami az enyém, nem tehetem azt, amit akarok?

Vagy rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?"

Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók!

Mt 20,1-16a

 

 

693.

SZÍNT VALL

Kibújik a szög a zsákból

Elválik az ocsú a búzától

Kimutatja a foga fehérjét

Kiugrasztjuk a nyulat a bokorból

 

 

694.

ÉRTÉKREND

A negatív bizonyíték

Mi a legnagyobb sértés?

Ha édesanyádat lekurvázzák…!?

(ezzel egyben téged lezabigyerekeznek?)

 

 

695.

JÓNÁS IMÁJA

"Jössz már, Uram, jössz, záraim kizárod

s csahos szókkal futok zargatni nyájad.

Mert imádságom elhatott tehozzád

és végigjárta a Magasság hosszát.

Csapkodj hát, csapkodj, ostorozva bölcsen,

hogy amit megfogadtam, ne felejtsem,

mert aki éltét hazugságba veszti,

a boldogságtól magát elrekeszti."

Babits Mihály

 

 

696.

SOPÁNKA

"Aki sopánkodik,

de nem tesz semmit,

annak még nem eléggé fáj!"

 

 

697.

KORRUMPÁLHATÓSÁG

."- És... téged... uram, nem lehet megvesztegetni?...

A köpcös szeme villant egyet, és szembefordult Baluzzal.

- Azt próbáld meg!!

- É... én nem tettem még ilyet...

- Mindegy. Azért csak próbáld meg. Menni fog.

És ment."

(Rejtő Jenő - A három testőr Afrikában)

 

 

698.

SEBEZHETŐ

Az ember törékeny cserép

Meddig bírja ki étel, víz nélkül?

Mennyi ideig bírja ki alvás, pihenés nélkül?

Meddig bírja ki jéghidegben, tűzforróságban?

Mennyi idő alatt folyik el a vére?

Mekkora áramütést visel el?

 

 

699.

VÉNÜLŐ

A’ vén hegedűs

minden nap egy nótát felejt.

A’ mit von is, azt is roszszúl vonnya.

 

 

 

700.

PRESZTÍZSKÉRDÉS

Téged nem az igazság érdekel,

Hanem az, hogy neked legyen igazad

 

 

701.

HÁROM FAZÉK

ROTYOG A POKOLBAN.

Az egyikben németek,

a másikban oroszok,

a harmadikban magyarok vannak.

Lucifer meglátogatja mindet.

Az elsőnél csak az van kiírva, hogy "ne gyere ki".

Megkérdezi Lucifer a segítőit,

hogy miért nincs itt őr.

Mire mondják, hogy ebben németek vannak,

ők szabálybetartóak, úgysem jönnek ki.

A másodiknál nincs kiírva semmi,

de ott van egy őr.

Mire a segítők: ezek az oroszok.

Ők mindig próbálkoznak,

de erővel vissza lehet tartani őket.

A harmadik fazéknál csodálkozik Lucifer,

hogy nincs se őr, se tiltás.

Hogy lehet ez?

Mire a segítők azt mondják:

azért mert ebben magyarok vannak.

Ha az egyik megpróbál kimászni,

a többiek úgyis visszahúzzák!

 

p.s.:

(vajon milyen "magyarok" találták ezt ki...?)

 

 

702.

BEUGRATÁS

1.

Csőbehúzás

- Azt mondtad, hogy hengertalpas az anyám???

- Én?? Nem, nem, dehogy…

- Ház hazudok én!!!???

Ez az eset az, amikor nincs jó válasz.

Ha „bevallom”, akkor meg azért kapok

egy taslit, fülest, nyaklevest, pofont, kokit stb.

 

 

2.

Szóvicc

- Mennyi tíz hatod meg tíz hatod?

- Húszhatod!

- Húzhatom?!

És akkor meg is húzom a hajadat,

hiszen te magad egyeztél bele, nem?

 

 

703.

A NÉMET FILISZTER

„Minden városban százszámra,

gyakran ezerszámra található.

Az egyik  filiszter mindig még ostobább, mint a másik.

Ez a fő ismertető jele.

Ezenkívül megfigyelhetjük a következőket: 

A filiszter vagy nagyra van azzal,

hogy ősei jól értettek a csalafintasághoz

vagy mint hivatalnok aktákba ássa el szívét és becsületét

vagy van egy jó üzlete, amely illendően ellátja.

Gyermekeit,

akiket néha maga csinál, igen okosaknak tartja,

bár ugyanezt a tulajdonságot felnőtteknél ki nem állhatja,

A filiszter megelégedett

s ezért nem látja be. hogy mire jók az újítások

s miért elégedetlen némely ember.

A filiszter jól tagolva mondja: „Jó étvágyat!”

Ha a filiszter despotikus államban él,

időnként, amikor egyedül van, meg-meg rázza a fejét.

Ha a filiszter szabad államban él,

a szabadság szónál mindig körülnéz, vajjon hallotta-e valaki.

A filiszter ugyanazt a politikai napilapot járatja, amit az apja.

A filiszter mindig bizonyos ítéletében.

Mihelyt nincs oka nem tenni,

azonnal egyetlen jól kifejlesztett képességéhez folyamodik:

goromba és komisz.

Valahányszor a filiszter szatírát olvas, mindig találva érzi magát.

A filiszter mindent már régen tudott, miután megtörtént.

Hogy utána sem tud semmit, azt nem is sejti.

A filiszter házában a kutyának jobb dolga van, mint „embereinek”.

Legjobban utálja a filiszter a zseniálisat és a költőit.

Ellenben szívesen eszik zöldborsót és savanyú káposztát.

Felesége ugyanazon a véleményen van.

Minél inkább lenézi a szegényebbet

annál alázatosabb a gazdagabbal szemben.

Színházba megy a filiszter, hogy színházba menjen.

Rendes ebédet adni, ezt nevezi a filiszter jól neveltnek lenni.

A fő ismertető jele marad mégis:

az egyik filiszter mindig még ostobább, mint a másik!”

 

 

704.

A HASZONLESÉS

A haszonlesés

tisztességtelen haszonra irányuló vágy.

Haszonleső az az ember,

aki lakomavendégeinek nem szolgáltat fel elég kenyeret;

kölcsönt a nála megszállt idegentől kunyerál;

ha szétoszt valamit, úgy véli,

hogy "az osztónak igazság szerint két rész jár",

s ezt azon nyomban ki is porciózza magának;

ha bort árusít, még a barátjának is vizezetten adja;

színházba csak akkor indul, de akkor a fiait is viszi,

mikor a színház bérlői már ingyen beengedik;

ha hivatalos kiküldetésben van,

a várostól kapott útiköltséget otthon hagyja,

és követtársaitól kér kölcsön;

kísérő rabszolgájával több poggyászt cipeltet,

mint amennyit elbír,

és a többieknél szűkmarkúbban adagolja neki az ételt;

a vendégeket megillető ajándékokból

kiköveteli a maga részét, és eladja;

a fürdőben kenekedve ráförmed a rabszolgára:

"Avas olajat vásároltál, fickó!",

és a szomszédjáéval kenekedik;

ha emberei az utcán néhány bronzgarast találtak,

nem átall részt követelni belőle, mondván,

hogy "Hermész ajándéka köztulajdon";

ha köpenyét tisztítóba adja,

és ismerősétől vesz kölcsön egyet,

hosszú napokig húzza-halasztja az időt,

míg csak vissza nem követelik.

És folytathatjuk tovább:

saját kezűleg méri ki háza népe fejadagját,

de aprócska és ráadásul horpadt fenekű mérőedénnyel,

s még jócskán le is csap belőle;

áron alul vásárol valamit a barátjától,

aki abban a hiszemben van, hogy jó vásárt csinált,

ő pedig busás haszonnal ad rajta túl;

ha harminc mina adósságot fizet vissza,

természetesen elsinkófál egy négydrakhmást;

ha fiai betegség miatt nem mennek iskolába,

a hiányzásukkal arányos összeget levonja a tandíjból,

s Anthesztérión[41] hónapban, mikor olyan sok az ünnep,

egyáltalán nem küldi őket tanulni,

hogy ne kelljen a teljes tandíjat lerónia;

ha rabszolgájától beszedi a bérleti díjat,

a bronzpénz átváltási költségét is ráhárítja,

s ugyanígy tesz intézőjével is, valahányszor elszámol vele;

ha phratriatársait[42] vendégeli,

rabszolgái számára is követel

a közösen vett élelmiszerekből,

az asztalról lekerülő félig megevett sárgarépákat

pedig leltárba veszi,

hogy a felszolgáló személyzet el ne csenhesse;

ha ismerőseivel utazik együtt,

ő is amazok szolgáit dolgoztatja,

a sajátjait viszont bérmunkásnak szegődteti el,

s még be sem fizeti bérüket a közös kasszába;

ha pikniket tartanak nála,

csak természetes,

hogy suttyomban felszámítja

az általa adott fát, lencsét, ecetet, sót és lámpaolajat is;

ha barátainak egyike nősül,

vagy a leányát készül férjhez adni,

jó előre elutazik, hogy ne kelljen nászajándékot küldenie;

és ismerőseitől csupa olyan holmit kér kölcsön,

amit többé nem követelnek,

s még ha adnák,

akkor sem igen szoktak visszavenni.

 

JELLEMRAJZOK

THEOPHRASZTOSZ

 

 

 

705.

KARÁCSONY

A szeretet nagy ünnepén,

Amikor minden csupa fény,

Amikor minden csupa pompa

És csillogó a karácsonyfa,

Mikor az angyal szárnya lebben

És békesség van szívetekben,

Nagynak, kicsinynek gyönyörül,

Amikor gazdag és szegény örül,

A szeretet nagy ünnepén,

Mikor kiújul a remény,

Amikor testvér minden ember

És egy a másnak könnyes szemmel

Bocsátja meg sok vétkeit,

A dús kolduson segít,

Mikor fehéren száll a béke árnya

Minden kunyhóra, minden palotára,

A szeretet nagy ünnepén,

Amikor annyi költemény

Hirdeti ékes mondatokban,

Hogy végre ismét Karácsony van,

Mikor övéihez rohan

Mindenki meghatottan, boldogan,

Mikor mindenki egyetért,

Mindenki egyért, egy mindenkiért.

A szeretet nagy ünnepén...

Tovább miért is fűzzem én?

Mikor az angyal szárnya lebben,

Sok-sok minden van a szívekben,

Irigység, méreg, epe mennyi!

Csak szeretet nincs egy szemernyi.

De mindegy! Minden csupa pompa,

Csillog, ragyog a karácsonyfa,

Telizsúfolva minden ág,

Lóg rajta sok cifraság,

Hány ember sóhajt most nagyot:

"Bár X.Y. lógna ott

A karácsonyi dísz helyén..."

A szeretet nagy ünnepén.HELTAI JENŐ

p.s.:

Magyar-zsidó író… :(

 

706.

SAJNÁLOM SZEGÉNYT

1. Sajnálom szegényt, a következőt,

Miattad fogom büntetni őt,

Nem leszek gonosz, csak könyörtelen,

Csak annyira komisz, mint te vagy velem.

2. Sajnálom szegényt, ki előttem áll,

Eljátszott mindent előre már,

Nem hiszem soha egy szavát sem el,

Csalódni elég volt egyszer.

R. Kár volt így hazudni,

Volt egy tisztább út is,

Kár volt így hazudni,

Megtettem volna úgyis.

3. Sajnálom szegényt, a következőt,

Miattad fogom büntetni őt,

Naponta rajongva jöhet felém,

Csak téged akarlak én.

Lovas Róbert - Szenes Iván szerzeménye

(Egy rádió krimi,

„Gyilkosság a sztriptíz bárban” betétdala volt.)

https://www.youtube.com/watch?v=Q3SDCsp2AJo&feature=kp

 

707.

VESZÉLY

ELŐRELÁTÁS

De pontosan úgy,

mint a dalokban,

melyeket a kávéházi chansonénekesnők énekelnek.

S a dalok tanulsága mindig annyi,

Hogy az összetört szíveket

nem lehet többé eggyé ragasztani.

Az életben is ennyi a tanulság.

Ha egy ember egyszer

bizalommal, föltétlen érzésekkel közeledett valakihez,

s érzéseit megsértették, "szívét összetörték",

soha többé nem tud igazi bizalmat,

feltétlen odaadást érezni egy másik ember iránt.

Nincs érzékenyebb anyag a földön,

mint az emberi anyag.

Képtelen arra,

hogy elfeledjen egy sértést,

mellyel lelkét vagy érzéseit illették.

S bármiféle baráti vagy szerelmi találkozást

hoz is még számára az élet,

gyanakvó marad,

minden kapcsolat

torz és gonosz játékalkalom lesz számára,

örökké bosszút akar.

Ilyen az ember.

Vigyázz,

ha ilyen megsértett szívűekkel állasz szemközt:

nem tudod őket megengesztelni.

S nincs az a türelem, bölcsesség,

nagylelkűség, szenvedély,

mely az ilyen csalódott szíveket nyugtatni tudja…

Márai Sándor

 

 

708.

JÓAKARAT

"Én jót akartam, - s minden rosszra vált..."

Van-e szörnyűbb szó, szörnyűbb tőrdöfés,

Mellyel a szív magának ád halált,

S önnön hajába markol szaggatón

A Kétségbeesés?!

"Én jót akartam.

Zephirt vetettem, - és vihart arattam. -

Szóltam a földnek: gyorsabban forogj! -

S az megindult alattam,

Mint a horkanó paripa, vadul.

Egy tégla nem tetszett a templomfalban,

Megmozgattam, - s a templom összedőlt.

Én jót akartam"

Mikor eljő az ítéletnek napja,

A végső nap

S a maga jussát minden szív kikapja,

Mikor a Bíró rátekint merőn:

Egyensúlyozni bűnök tonnasúlyát,

Egy hópehely a másik serpenyőn;

Lángtengerek közt keskeny tejfolyó,

Kárhozat-földjén üdvösség-barázda:

Jóakarat - elég lesz ez a szó?...

REMÉNYIK SÁNDOR

 

 

709.

MILYEN ROSSZ

NAPOM VAN MA?

Késve ébredek

Kapkodás a reggel

Rosszul sül el a viccem

Félreért és berág a szomszéd

Elkezd kaparni a torkom

Bedöglik a mosógép

Kibicsaklik a lábam

Kicsúszik minden a kezem közül

Indiszponált vagyok, pedig döntenem kell

Sok olyat mondok, amit magam is megbánok

Ingerült leszek, és kötekedő- sokakat megbántok

Leginkább magamra haragszok, de ezt jól titkolom

Elmulasztom a legjobb békülési, ismerkedési alkalmat

Meghallom, amit a hátam mögött suttognak

Biztos, hogy engem csíp el a közlekedési rendőr

Nem tudom lerázni az energiavámpír ismerőst

Átvernek a boltban, romlott ételt viszek haza

Kiderül a gyerekről egy iskolai disznóság

Tévedésből kikapcsolják a villanyomat

Semmit nem tudok befejezni: frusztrál…

Belealszom egy bűn rossz, unalmas meccs nézésébe

Kedvesem is mindenen felkapja a vizet és duzzog…

Minden és mindenki összeesküszik ellenem

Ma négy évre újraválasztják a népirtó jó kormányt

 

 

710.

ALZHEIMER-KÓR

Miről ismerhető fel az

korai szakasza és mi a teendő?

Kezdetben,

amikor az ún. indítási fázisban van a betegség,

gyakorlatilag alig mutatkozik.

Tapasztalhatjuk,

hogy az érintett személy hangulatilag letörtté válik.

Azt látjuk, hogy

a figyelem csökken, az érdeklődés beszűkül.

Annak a látszatát adhatja,

mintha ez egy depresszió lenne, leépülés.

Ezeket hívjuk pszeudo-, egyébként áldepressziónak.

Másik oldalon vannak

az Alzheimer-kór általában pszichés jelenségei.

Látszólag úgy tűnik, mintha lehangolódna,

mintha gátolt lenne, mintha szorongana.

Ekkor már elindul a sejtkárosodás, sejtvesztés.

Minden olyan dologra fel kell figyelni,

amikor a figyelem, a gondolkodás, asszociációk,

képzettársítások, memorizálások

területén változás áll be.

(Ivánka Csaba gerontológus)

 

 

711.

MAGYARORSZÁG

Te sem termettél ám szakácsnak.

Magyarország, édes hazám!

A sűlt egy részét nyersen hagynád,

S elégetnéd más oldalán.

Míg egyfelől boldog lakóid

Megfúlnak a bőség miatt:

Hát másfelől meg éhhalállal

Megy sírba sok szegény fiad.

Petőfi Sándor

Eperjes, 1845. április

 

 

712.

NYOMORULTAK

Az igazság pedig ez:

nyomorultnak kell lennünk, és azok is vagyunk.

Emellett a legkomolyabb bajok főforrása,

melyek az embert érik,

az ember maga: homo hominis lupus,

az ember az embernek farkasa. (...)

De minek mennénk ily messze:

ötéves korban cérnafonóba vagy másféle gyárba lépni

s ettől kezdve először 10, majd 12,

végre 14 óra hosszat egy nap ott ülni,

s ugyanazt a mechanikus munkát végezni -

valóban drága ár azért a gyönyörűségért,

hogy valaki lélegzetet vehet.

Pedig ez milliók sorsa

és sok más millióé cseppel sem különb.

SCHOPENHAUER

 

 

713.

ZSIDÓ


„Mindezideig

nem jött ki ez a szó a tollam alól: 

zsidó.

De most kijő, mert ki kellett jönnie.

A XIX. század liberalizmusa, demokráciája,

kapitalizmusa, szocializmusa és bolsevizmusa – zsidó.

A zsidó világuralom a XIX. században érte el csúcspontját.

A világban szétszórt és egyes nemzetek között élő zsidóság

képviseli főképp azt a személytelen, felelőtlen és láthatatlan hatalmat,

amely az összes nemzetek fölé csúcsosodott

és a nemzetek fölött álló jogrendet alkotott.

Nem akarom mondani,

hogy ez a jogrend kizárólag csak a zsidóságot képviselte.

De merem állítani, hogy kilencven százalékban csak őket.

A megmaradt tíz százalék

a hazafiatlan és nemzetietlen tőkét jelenti,

amely jobban szerette a pénzt, mint a hazát.

Jobban a saját hatalmát, mint nemzete boldogságát.”

 

dr. Trikál József (1873-1950),

a Pázmány Péter Tudományegyetem

Hittudományi Kara

néhai professzora, sőt dékánja

(Új Élet a régi romjain, 1934)

 

 

714.

DE

ÓVAKODJATOK

AZ EMBEREKTŐL!

Mert átadnak benneteket a törvényszékeknek,

és zsinagógáikban megkorbácsolnak majd titeket.

Helytartókhoz és királyokhoz hurcolnak benneteket miattam,

hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt.

Amikor pedig átadnak titeket,

ne aggódjatok előre, hogy hogyan vagy mit beszéljetek.

Mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok.

Hiszen nem ti vagytok, akik beszéltek,

hanem Atyátok Lelke az, aki beszél általatok.

Akkor halálra adja majd a testvér a testvérét és apa a fiát.

A gyermekek szüleik ellen támadnak és halálra juttatják őket.

Gyűlöletesek lesztek minden nemzet előtt az én nevemért,

de aki kitart mindvégig, az megmenekül

Mt 10,17-22

 

 

715.

TÉNYLEG SZABAD EMBER VAGY?

Nem (munka)alkoholista?

Nem „anarchista” szabados?

Nem a körülmények által determinált?

Nem a tömeggel sodródó?

Nem akaratgyenge papucs?

Nem alulinformált?

Nem aranykalitkába zárt madár?

Nem atyáskodó állam polgára?

Nem ballasztokkal túlterhelt léghajó?

Nem betegségbe menekülő, azzal zsaroló?

Nem bezárkózó, „autista”?

Nem bőven termő bamba diófa?

Nem dróton rángatott báb?

Nem egy szer vagy szervezet rabja?

Nem egy veremhelyzet foglya?

Nem egy zsarnok alattvalója?

Nem egynyelvű, egykönyvű?

Nem elemi gondokkal küszködő?

Nem fanatikus foci drukker?

Nem fatalista vagy jósnőkhöz járó?

Nem feladatát, küldetését elszabotáló?

Nem izmusok rabja?

Nem Jóisten helyett a Gonoszt szolgáló?

Nem kényszerképzetes, rögeszmés?

Nem kényszerpályán veszteglő?

Nem könnyen zsarolható?

Nem kötelességmulasztó életművész?

Nem lelki hiánybeteg, fogyatékos?

Nem magának-másnak hazudozó?

Nem manipulált sakkfigura?

Nem mások döntenek helyette róla?

Nem mások véleményét szajkózó?

Nem mást elnyomó, leuraló?

Nem megfelelési kényszeres?

Nem megszállott, mániás?

Nem monopolhelyzetnek kiszolgáltatott?

Nem ön- és világismeret-hiányos?

Nem páni félelemtől szenvedő?

Nem partravetett hal?

Nem szabadidőtlen önkizsákmányoló?

Nem szabadságát vesztett?

Nem szélhámosok balekja?

Nem szellemi kiskorú?

Nem személyi függőségben tartott?

Nem szenvedélybeteg?

Nem társhiány miatt impotens?

Nem tartós pénzhiányban szenvedő?

Nem vallási-politikai szektás?

 

 

716.

MIÉRT MÉSZ IDEGEN FÖLDRE?

Ott kolbászból van a kerítés

Ott még a segély is több mint itt a fizetés

Itt nem tudok kiteljesedni, karriert csinálni

Itt foglalkoztatási tilalom, Berufsverboten sújt

Ott nem leszek anyám, ex-nejem stb. szemei előtt

Ha itthon maradok, felakasztanak, mártír lennék csak

Egy kicsit körülnézek a nagyvilágban, amíg egyedül állok

Itt nem kellek senkinek, de a munkámra sincs szükség

Egy kis pénzmagot gyűjteni, a mélyvízben nyelvet tanulni

Felnőtté válni, önállósulni, saját erőmből magamat eltartani

Miért ne mennék szívesen jobb körülmények közé?

Engem nem köt semmi ide, itt nem sok jót kaptam…

 

 

717.

ÁLDOZATI BÁRÁNY

Lélekszakadva esik be három zsidó a rabbihoz:

- Képzeld rabbi, egy huligán megkergetett bennünket!

- De miért futottatok előle? - csodálkozik a rabbi

- Hiszen ti hárman voltatok, ő meg csak egyedül.

- Mert nem tudtuk, hogy melyikünket kergeti.

 

 

 

718.

FABULA

Hol volt, hol nem volt,

élt egyszer egy magányos farkas.

Magányosabb az angyaloknál.

Elvetődött egyszer egy faluba,

és beleszeretett az első házba, mit meglátott.

Már a falát is megszerette,

a kőművesek simogatását,

de az ablak megállította.

A szobában emberek ültek.

Istenen kívül soha senki

olyan szépnek nem látta őket,

mint ez a tisztaszívű állat.

Éjszaka aztán be is ment a házba,

megállt a szoba közepén,

s nem mozdult onnan soha többé.

Nyitott szemmel állt éjszaka,

s reggel is, mikor agyonverték.

Pilinszky János

 

 

719.

ALACSONY SORBA


"A legnagyobb veszély,

ami egy népet fenyeget,

nem az, hogy szolgaságba süllyed,

és hatalmasabb, nagyobb számú,

erőszakosabb nép számára dolgoznia kell.

Szolganépek lehetnek nagyok,

a szegénység, a munka, a megalázás ellenére

élhetnek magas sorsot.

A legnagyobb veszély,

ami egy népet fenyeget,

hogy primitívvé válik,

hogy eldobja magától

a tudatos gondolkozást,

és a tudatos gondolkozót,

s ezzel a tudatlanság óceánjába merül.

Így válik csőcselékké, söpredékké,

züllik és oszlik fel…

Hamvas Béla

 

 

720.

KOLDUS-ÉNEK
Arany János


Küszöbről küszöbre járok, hol be, hol ki...
Ne üzenjetek, hogy nincsen itthon senki,
Ne uszítsátok az ebet, hogy letépjen,
Annyi kezem nincsen, hogy magamat védjen
Szegény honvéd jövök, kérni egy falatot.
- Adjatok, adjatok amit Isten adott.

Sokat táboroztam, meg is nyűttem, látszik;
Versectől Szolnokig, Izsaszegtől Vácig.
Ott maradt a jobbkéz, mankót hordoz a bal,
Mankóstul sem ér föl régi ép lábammal:
Oh, e rongyokat már hogy is nem hagytam ott!
- Adjatok, adjatok amit Isten adott.

Ne pirongassatok, hogy koldulni szégyen,
Koldusbotom miatt más piruljon, én nem!
Ha tisztét mindenki tette volna, mint én,
Falatomhoz e sós könnyet nem vegyítném:
Sántán is, bénán is, töltenék víg napot.
- Adjatok, adjatok amit Isten adott.

Mennyi drága erő, és mennyi nemes vér!
Hozzáfoghatót a történet nem ösmér.
Mi haszna! az erőt ásta benső féreg:
Büszke, szenvedélyes, versengő vezérek;
Tiszta vérünk szennyes oltáron ontatott.
- Adjatok, adjatok amit Isten adott.

Egy szelet kenyérkét, alamizsna fillért...!
Valami pénz csak kell, s nem tagadom, hogy mért:
Majd, ha eltikkadtam,... a déli nap éget,
Kocsmaházba térek egy ital bor végett;
Jó hely az, legalább nyujt egy kemény padot.
- Adjatok, adjatok amit Isten adott.

Megitél a világ, hogy részeges vagyok,
Pedig, ha én iszom, hej! van arra nagy ok:
Magam sorsa is bánt... de az mind csak semmi,
Megszokná az ember végre föl se venni:
Más seb az, amelyre nem lelek balzsamot!...
- Adjatok, adjatok amit Isten adott.

Oh! mikor ez a seb idebent megsajdul,
Lelkem minden húrja átrezeg a jajtul;
"Húzd rá cigány, mondom, egy keservest, ingyen",
És a cigány húzza, áldja meg az Isten;
Könnye pergi át a barna ábrázatot...
- Adjatok, adjatok amit Isten adott.

Nyomorú egy élet... magamért nem bánnám,
Ha a holnapot már hozzá nem számlálnám;
Ám e szakadt könyvet ti csak foltozzátok:
Majd olvas belőle egykor unokátok
Dicsőségetekről egy-két igaz lapot.
- Adjatok, adjatok amit Isten adott.

Azt mondák, mikor a harcban ömlött vérem,
Tíz holdnyi örökség lesz valaha bérem.
Tíz arasz is jó lesz, gondolám magamban,
Korántsem gyanítva, milyen igazam van:
Oh, ha megtaláltok egykor az útfélen,
Adjatok egy szűk sirt hazám szent földjében.

(1850)