NAGY JENCIKLOPÉDIÁM
MAGYAR ÉLETRONTÁS - ABC
ÁLLATORVOSI LÓ A POKOLBAN
BALGA, BOLDOGTALAN EMBER
Magyar életrontás lexikon – 15. (673-720.)
673.
FORTISSIMO
Haragszik és dúl-fúl az Isten vagy csak talán alszik az égben, aluszik vagy halott is épen - ki költi őt föl, emberek? Anyák, sírjatok hangosabban: akit föl nem ver annyi ágyú, rezzenti-é gyenge sírástok? És ne is könnyel sírjatok, mert a könny mind csak földre hull hanggal sírjatok föl az égre, sírjatok irgalmatlanul: ne oly édesen mint a forrás, ne oly zenével mint a zápor, ne mint a régi Niobék: hanem parttalan mint az árvíz, sírjatok vagy a görgeteg lavina, sírjatok jeget, tüzet sírjatok mint a láva! A drága fiúk hullanak vérben a hóra napra-nap. Ne hagyjatok aludni senkit: ki ma csöndes, gonosz vagy gyáva, de érdemes-e félni még? és érdemes-e élni még? Ó, mért nem hallani hangotok? Menjetek a piacra sírni, sikoltsatok a templomokban vadak asszonyai, vadakká imuljatok őrjítő, őrült imában!
És ha hasztalan ima, sírás: - mi káromolni tudunk még, férfiak! Ma már hiszünk káromlani-érdemes alvó magasságot a Sorsban. Hányjuk álmára kopogó bestemmiáknak jégesőjét! Mért van, ha nincs? Mért nincs, ha van? Tagadjuk őt, talán fölébred! Cibáljuk őt, verjük a szókkal! mint aki gazda horkol égő házban - a süket Istenét!
Süket! Süket!...
Ó ma milyen jó volna süketnek mint az Isten! Süket a föld, nem érzi hátán hadak alázó dobogását. Jó volna süketen csirázni mint virághagyma föld alatt: minden süket, földben, Istenben csak az ember szakadt ki a süket Istenből iszonyokra kikelt belőle féreg-módon, Isten férgének, viszkető nyüzsgésre, fájni - mert ami nem süket Isten: fájdalom, míg az Istenbe visszahal!
Babits Mihály
674.
HALÁLFÓBIA
Nem tudjuk,
hol és mikor vár ránk a halál,
így inkább nekünk kell várnunk rá.
A halál tudatos várása
növeli az egyén szabadságát.
Aki megtanulta az állandó szembenézést,
már nem lehet többé gyáva.
Aki megértette,
hogy a halál nem az ördög mesterkedése,
a gonoszságokkal találkozva
többé nem szenved úgy, mint azelőtt.
Az élet: szolgálat,
a halál: felszabadulás.
Georg Klein
675.
ROVÓT KAP A rovás az egy rovott,
de csak számokat jelentő jelekkel ellátott
bot vagy deszka neve.
A számvitel régies eszköze volt.
Az ősmagyarok használtak számrovást,
amely általánosabb használat után
legtovább a pásztoroknál maradt meg.
A rovás nem azonos a rovásírással,
ugyanakkor a számrovás
talán még a betűrovásnál is régebbi keletű.
A számok rovásának hagyományát
néhány ma is élő magyar kifejezés is őrzi:
pl. büntetések feljegyzése őrizte a múlt bűneit,
azaz rovott múltúak az olyanok,
akiknek a rovás pálcáján már sok a rovás.
Ha rossz magaviseletű a tanuló,
akkor ROVÓt kap,
azaz megrovásban részesül.
676.
SEMMI
Ha úgy vesszük,
nem történt az életemben semmi.
Ennek bizonyára én voltam az oka
s nem a "végzet".
Nem hiszek a végzetekben.
Az ember maga csinálja az életét.
Ha még egyszer kezdhetném,
talán másképp csinálnám.
Egészen biztosan másképp csinálnám.
Gyáva voltam és kényelmes.
Így nem viszi az ember semmire.
Márai Sándor
+
Néha,
pillanatokra, úgy érzem,
mintha minden,
ami életemben történt
és nem történt velem,
minden, amit szerettem volna,
amihez gyáva vagy kényelmes,
vagy erőtlen voltam,
most tető alatt lenne.
Ilyen pillanatokban
úgy látom magamat
és az életem folyását,
mint egy nagy rendszert. (...)
Úgy érzem magam,
mint aki mély, beteg álomból
felébred s ocsúdik,
és látja, hogy fejbe verték régen
és kirabolták és ájultan hevert;
és a rablók a kinccsel messze futnak.
Márai Sándor
677.
ROMBOLÓ
A gyávaság
erkölcsileg többet rombol,
mint egy vesztes háború.
A gyáva végül teljesen elpusztul,
önmagát pusztítja el.
A vesztes háborúból,
ha a gerinc nem törött el,
új, győztes nemzedékek születhetnek.
Bertók László
678.
GYÁVA GYALÁZAT
Nagy bátorság kell ahhoz,
hogy az ember
fenntartás nélkül
engedje szeretni magát.
A legtöbb ember
nem tud szeretetet adni és kapni,
mert gyáva és hiú, fél a bukástól.
Szégyelli,
hogy odaadja,
s még sokkal inkább szégyelli,
hogy kiadja magát a másiknak,
elárulja titkát...
Azt a szomorú emberi titkot,
hogy szüksége van gyöngédségre,
nem tud meglenni nélküle.
Nincs szégyellnivaló az életben.
Csak a gyávaság szégyenletes,
mellyel az ember nem tud adni,
vagy nem mer elfogadni érzéseket.
Csaknem becsület dolga ez.
S a becsületben hiszek.
Gyalázatban élni nem lehet.
Márai Sándor
679.
... AKI SZERETNI GYÁVA VAGY
Te rongy, aki szeretni gyáva vagy, akinek több a biztosító munka, melyet a tetves ég taszít nyakunkba, küldvén máris a külső fagyokat, - fordított ringyó, ki a kötelesség aranyát gyüjtöd élő nap alatt: a gyermek rimánkodhat, hogy szeressék, én nem tehetem; elpusztítalak.
Én férfi vagyok, nemes és konok, nincs vigaszom s nem erényem a bánat. Csak szenvedek, mint akit megnyomott ásás közben a föld; káromkodok - Ringyó! - hogy rólad ilyen szavam támad! Rajtad a komolyság is kellemes, nő létedre erős vagy s érdemes, hogy lábod csámpás mivoltán nevess. Én nem jártatom hiába a számat, de kín sem űzhet hiába utánad.
Már elrebbent a férfias szemérem nyoma orcámról, és csak sáppadok. Dolgaim is úgy hallgatják személyem, mint bolond tanárt az üres padok. Nem éreznéd, mily veszély fenyeget téged, életem s engem is, ki vágyom, ha másra nem, hát hogy veled legyek s ha másutt nem, hát a halálos ágyon?
Add kezembe e zárt világ kilincsét, könnyü kezedet - vár kinn a szabad. Gyülekező halottaimat intsd szét, szólj s hízelegjen körül jószavad. Ismersz engem, kit szemed megviselt, lehetetlen, hogy ne szeressél, kedves! Egykor egy sejt a tengerben kikelt, hadd jusson el már örökös öledhez!
József Attila
1936. október 23.
670.
TAJTRÉSZEG:
Főnév
[alkohol hatása alá kerül,
annak eredményeképpen (mesterségesen) tudatállapotot vált]
ittas; pityókás;
HIV. alkoholos befolyásoltság alatt van;
passzív be van rúgva; bef berúgott;
SZL. be van állva;
BIZ. be van állítva;
BIZ. be van nyomva;
SZL. elázott; SZL. el van ázva;
BIZ. van benne; SZL. mólés;
SZL. [erősen] kiütötte magát;
BIZ. szalonspicce van;
BIZ. [enyhén] spicces;
BIZ. HUM. illuminált; leitta magát a sárga földig;
[erősen] TAJTRÉSZEG; [erősen] csontrészeg
671.
ANYÓSVICC
Majom és az anyós
A férj vesz egy majmot,
és mindig azzal szórakozik,
hogy azt mondja a majomnak,
hogy úgy néz ki, mint az anyósa!
Meghallja ezt egyszer az anyós,
és felelősségre vonja,
hogy miért sértegeti őt a háta mögött?
Erre a férj:
- Félreérti anyuka, én a majmot sértegetem!
672.
A MAJOM ÉS A MACSKA
A furfangos majom, Bertrand,
rábeszéli gazdája macskáját, Ratont,
kaparjon ki a tűzből néhány szem gesztenyét.
Raton enged a kérésnek,
és három szem gesztenyét kiszed,
melyek azonban Bertrand hasába kerülnek.
Jön a szolga,
és mindkettőjüknek odébb kell állnia.
Szegény macskának,
aki megdolgozott a gesztenyéért – üres hassal.
Ez a történet felidézi
az egész Európában ismert szólásmondást
- Mással kapartatja ki a gesztenyét.
LA FONTAINE
673.
MAJOMSZERETET
(a majom olykor úgy ölelgeti fiát, hogy meg is öli)
És a – pl. válás miatt – bűntudatos anyák kényeztetése,
Vagy amikor későn születik az egyetlen szem gyerek,
azzal szemben nehezebb a szükséges szülői szigor…
Jó szándékkal kövezik gyerekük útját a pokolba
(olykor a mostoha anya gyerekének jobb esélye van)
674.
MAJOMMONDÁS
Utánozás majomszokás.
Örül neki, mint majom a farkának.
Úgy ül, mint majom a köszörűkövön.
Még egy tigris sem bír el egy csapat majommal.
A majmok szétszélednek, ha a fájuk kidől.
Az igazi nők nem szeretik
sem a bólogató kutyákat, sem az ordító majmokat
Majom is szereti maga fiát.
Majom is von sarut lábára, de megfogják benne.
Majom, ha legszebb, mégis csúnya.
Kimutatta, mint majom a menyasszonyságát.
Nehogy már a ketrec rázza a majmot:
Attól, hogy egy majom felöltözik, még majom marad.
A majmok megmosolyogják a szamarat
Ha a folyó piranhákkal van tele,
a majom szalmaszállal iszik.
Mikor a majom nem éri el kezével az érett banánt,
azt mondja, savanyú.
675.
A MAJOM
A majom és az ember között
sokak szerint nagyon sok közös vonás van.
Ilyen például, mindkettőnek földig ér a lába,
nem tudja a saját fülét megharapni, stb.
A majom azonban különbözik is az embertől,
hiszen az emberrel ellentétben
nem csinál fölöslegesen hülye dolgokat.
Ez egyébként minden állatra vonatkozik.
N.L.
676.
AZ EMBER SZÁRMAZÁSA
A tanítónéni előadást tart az ember származásáról:
- Gyerekek, minden ember Ádámtól és Évától származik...
Közbevág Móricka:
- De tanítónéni,
nekem a papám azt mondta,
hogy az ember a majomtól származik!
- De Móricka! Én most nem rólatok beszéltem!
677.
RABULISZTIKA
(lat.)
Szócsavarás,
a szavak szándékos kiforgatása valódi értelmükből.
A hamis érvelést, a körmönfont okoskodást,
az értelemcsúsztatást is így nevezi a retorika.
A szónoklat egyik fajtája,
amelynek irodalmi megjelenése:
Mikszáth Kálmán:
A Noszthy-fiú esete Tóth Marival c. művében Liszy ügyvéd.
Azt akarja bebizonyítani,
hogy miért kell bizonyos dolgokat,
melyek az egyik állami szerv feladatai,
más szerveknek átvállalni,
ha amazok képtelenek.
A bivaly bizonyára erős, uraim,
de ha teszem azt olyan merészet ugrana,
mint a macska,
hát okvetlenül kitörné a nyakát,
míg a macskának semmi baja sem esik. ...
Azért tehát a merész ugrásokat a macskára kell bízni. ...
A parlamentnek felelős miniszterek
nem ültetnek olyan fákat,
melyek hosszú esztendők múltán tartanak árnyékot,
vagy hoznak gyümölcsöt,
pedig a jövendőkre is illik gondolni
egy jól vezetett államban,
valamint nem szüntetnek meg olyan bajokat,
mik kicsinyek,
melyekhez hozzányúlni kényelmetlen,
vagy személyükre nézve veszélyes
- inkább áttolják a jövendő kormányokra,
akkorra, midőn már a bajok nagyra nőnek
és magára az államra nézve lesznek veszélyesekké.
678.
MONDD, MIT ÉRLEL...
Mondd, mit érlel annak a sorsa, akinek nem jut kapanyél; kinek bajszán nem billeg morzsa, ki setét gondok közt henyél; ültetne krumplit harmadába s nincs szabad föld egy kapa se, s csomókban hull a hajaszála s nem veszi észre maga se?
Mondd, mit érlel annak a sorsa, akinek öt holdja terem; lompos tyúkja kárál a torsra s gondjai fészke a verem; s igája nem zörög, sem ökre nem bőg elnyújtva - nincs neki - s mélyéről párolog a bögre, ha kis családját eteti?
Mondd, mit érlel annak a sorsa, ki maga él, maga keres; levesének nincs sava-borsa, hitelt nem ád a fűszeres; egy tört széke van, hogy begyújtson, repedt kályháján macska ül, ritmust lóbál az ajtókulcson, néz, néz, s lefekszik egyedül?
Mondd, mit érlel annak a sorsa, ki családjáért dolgozik; veszekszenek, kié a torzsa, és csak a nagy lány néz mozit; a nő mindíg mos - lucsok holtja - szájíze mint a főzelék s a szigor a lámpát ha eloltja, csend fülel, motoz a setét?
Mondd, mit érlel annak a sorsa, ki a gyár körül őgyeleg; helyén a kapszlit nő kapdossa s elfakult fejű kisgyerek; s a palánkon hiába néz át, hiába cipel kosarat, szatyrot, - ha elalszik, fölrázzák s lebukik, hogyha fosztogat?
Mondd, mit érlel annak a sorsa, ki sót mér, krumplit, kenyeret, hozomra, újságpapirosba s nem söpri le a mérleget; s ritkás fény közt morogva rámol - az adó hosszú, nagy a bér - s mi haszna sincs, hiába számol többet a petróleumért?
S mondd, mit érlel annak a sorsa, ki költő s fél és így dalol; felesége a padlót mossa s ő másolás után lohol; neve, ha van, csak áruvédjegy, mint akármely mosóporé, s élete, ha van élte még egy, a proletár utókoré?!
József Attila
1932. január
679.
ÁLLAT
ORVOSI
CSIKÓ
Nemkívánt terhesség,
Akit nem tudtak elkaparni,
Vécében szülték, pöcegödörbe dobták,
Innen véletlenül kimentve indulni az életnek…
Érzéketlen mostohaanyák kezén hányódni
Soha egy jó szót, egy dicséretet nem kapni
Minden szerény betevő falatért megdolgozni
Koldulóképes állapotra lesoványítva, csonkítva
Rossz testvérek pofozó bábúja – játszótárstalanul
Személytelen árvaház rideg fegyelmében, életidegenül
Stb. stb. stb.
680.
BOLONDULÁS
"Bolond ez a világ:
arkangyallá változhatsz,
megőrülhetsz,
vagy akármekkora gazember lehet belőled,
senki sem látja.
De hiányozzék csak egyetlen gombod...
mindjárt észreveszi mindenki."
Erich Maria Remarque
681.
ZSIDÓ
KÖLTŐ
FALUHELYEN
Mint tisztes burzsoához illik, most nyaraló-helyen lakom, az országútra nyílik ajtóm, a szemétdombra ablakom. Aki belép a hajlokomba, rögtön beteg lesz, nagy beteg. Ezért a nyári hónapokra négyszáz forintot fizetek. Négyszáz forintot! Koronában azonban nyolcszáznegyvenet, (Külön a kertért húsz forintot, a sárga fene egye meg!) Mert kertem is van, nagyszabású, egy nyomorult fa, két bokor és fölül minden csupa hernyó, és alul minden csupa por. Azonban ettől eltekintve itt édes a családi kör, reggel benéz az ablakomba egy-egy tehén, egy-egy ökör. És belebőg a reggelimbe, hogy hull a vakolat belé, és sóhajtásom vágyva száll az oly távol Budapest felé. Néha betéved a szobámba egy nagy disznó vagy más barom, s kóbor kutyák bőszült csapatja használja klubnak udvarom. Este a szájamba repülnek nem sült galambok -- ó, dehogy, darazsak, hangyák, éjji lepkék amelyek száma sohse fogy. Közben nagyot döf néha rajtam egy becstelen, szomjas szúnyog, ha ez tovább tart tíz napig még, hát bizony isten elhunyok. Éjjel, mikor aludni vágyom, aludni némán, boldogan, a fürge békák muzsikálnak, hogy vacog tőle a fogam. Minduntalan újabb vonat jön, visít, csörömpöl, zakatol, füstjét beküldi a szobámba... Ez a pokol! Ez a pokol! Biztatgatom magam erősen, hogy a falu varázsa ez, és nem tart már nagyon sokáig, mert októberre vége lesz. Hogy üdülésre, pihenésre valók e csöndes, szép hetek, mikért a nyári hónapokban négyszáz forintot fizetek. Biztatgatom magam erősen, de mindhiába, nincs hatás. Mit ér nekem a legnagyobb por, mikor a szívem vágya más! Elismerem: e méla vágyban nincs bölcsesség és nincs haszon, de én a becstelen, a piszkos, füstös fővárost szomjazom. Az aszfalt bűze és szemetje e távolságbul szinte kincs, mit ér nekem a legszebb csirke, addig, amíg kirántva nincs! Falu, Természet, Szent Poézis, ahány szó, annyi sok csalás, a Nyár varázsát tönkretette az istenverte nyaralás. Oh, jobb a főváros porondján színi a pesti levegőt, a hamisított kertben ülni a bűvös kávéház előtt. S amíg a rikkancsok rohannak, s a villamos harangja szól, szemünk behunyva álmodozni a nyárról és a faluról.
Heltai Jenő –
Dal a szomorú nyaralásról
682.
ÖNSORSRONTÁS
Lássuk Uramisten, mire megyünk ketten!
Miután a jég elveri a szőlőt – vered magad is
683.
HÁROM KÍVÁNSÁG
Hogyan csináljunk aranyból szart?
Hogyan jussunk még rosszabb helyzetbe
(amiért ráadásul csak magunkat okolhatjuk)
684.
SOROZÁS.
Az orvos vizsgálja a katonajelölteket.
- Nézze a jobb kezemet! Tátsa ki a száját! Forduljon meg!
Hajoljon le! Húzza szét a farpofákat! Rendben, alkalmas!
A srác megfordul, és odaszól az orvosnak:
- Hát, ezt mondhatta volna a szemembe is!
685.
BLÖFF
Nagyobbnak lenni-látszani
Mint amikor a cica felborzolja a szőrét…
Csak nehogy elhiggye, hogy tényleg akkora
686.
DOBERDÓ
Kimegyek a doberdói harctérre. Feltekintek a csillagos nagy égre. Csillagos ég, merre van a magyar hazám, merre sírat engem az Édesanyám? Én Istenem hol fogok meghalni? Hol fog az én piros vérem kifolyni? Itália közepében lesz a sírom Édesanyám, arra kérem ne sírjon Feladom a levelem a postára, rátalál az Édesanyám házára. Olvasd Anyám vérrel írott levelemet, Doberdónál hagyom az életemet. Édesanyám nem írok több levelet. Puskagolyó lőtte el a szívemet. Eltemetnek az erdei gyöngyvirágok, megsíratnak a falumbeli leányok.
https://www.youtube.com/watch?v=bO8cuAOBlwk
687.
MÁZAK
"A máz
a média által létrehozott illúzió,
egy hamis valóság,
amely azon a módon működik,
hogy leköti az emberek figyelmét,
és összezavarja őket a tényeket illetően.
A máz a világ összes hazugsága együttvéve."
(Julius Andan)
688.
CSÚFOLÓDÓK
Ödön - hasa, mint a bödön! Orsolya - csúszik, mint a korcsolya! Ákos - a feneke mákos! Julcsa - hol a budi kulcsa?! Imre - feje, mint a dinnye! Ibolya - csipkedje meg a liba! Kelemen - békát eszik melegen! Ágnes - szeme, mint a mágnes! Domokos - azt hiszi, hogy nagyokos! Micike - a két lába picike! János - szeme mindig álmos! Katica - karmoljon meg a cica! Pisti - sütőajtód nyisd ki! Kinyitottad, bújj bele, onnan nézzél kifele! - Lányok, lányok földi boszorkányok! - Nem beszélek veled, káposzta a fejed! - Minek az a ráncos szoknya, ha a leány tipe-topa?! - Minek az a pörge kalap, ha a legény csak egy falat?! - Előbb süssél palacsintát, aztán szeress gimnazistát! - Patak partján pipitér, a te szavad kicsit ér!
689.
ÖRVÉNYVESZÉLY
Legelső, amit e részben tennünk kell:
tiszta ismerettel választott
s állandóul megtartandó elv birtokára törekedni.
Ennek híjával,
ha nem éppen gonosz is valaki,
de pillantatnyi indulatok
s az igen sokszor rosszul értett önszeretet
mindenkori sugalmai határozzák meg;
s majd jót, majd gonoszt cselekszik,
és életfolyama e kettőnek bizonytalan vegyülete.
Milliomok vannak ilyenek;
s az ő szíveikbe
gyakran több hajlandóságot öntött a természet
jót, mint rosszat tenniek;
s hibájok csak az,
mert nem alapra építék életöket,
mert nem tűztek magok elébe bizonyos célt,
hová minden különböző körülmények közt
egyiránt siessenek.
Kerüld ez alaptalanságot,
mely többnyire erkölcsi süllyedés örvényébe visz;
s mindenesetre legalább a mindennapi emberkék,
a legalantabb járó köznép
nyomorult körére kárhoztat.
KÖLCSEY: PARAINESIS
690.
ZSUGORI URAM
Esmérek én egy vént. – Ki az? – Neve nincsen: Régen eladta már aztat is a kincsen; Sőt míg bírt is véle, magában tartotta, Mert mondani másnak ingyen sajnállotta. – Hol lakik? – Ott látszik, ama kapu megett, Egy ház, mellyet náddal önnönmaga szegett. Van két palotája a Piac-utcába, De azt a rácoknak adta árendába; Maga e kunyhóba éhezvén kucorog, S elméjébe mindég a drágaság forog. Űl pénzes ládáján sovány ábrázattal, Tisztelvén a mammont örök áldozattal. A bús gond béesett orcájában hever, Mérget kedveltető kincseiből kever. Olly sárgák orcája sovárgó gödrei, Mint aranyjára vert királyok képei: Mint a sírból feljött halott útálsága, Amellyről minden húst a párka lerága. Most is azért sóhajt és dúlfúl magába, Mért nem adhatja az áert árendába. S öszvekalkulálván saját számadását, Nyögve kárhoztatja szörnyű pazérlását, Gyász idők! – így kiált, vádolván az eget, – Lám, csak egy rövid nap mennyit elveszteget: Ma csak harminc arany jött bé a kasszába, Mégis kilencven pénzt adtam ki hiába. Azonba melly szörnyű károm következe: – Itt jajgat, s fejére kúcsolódik keze – Melly szörnyű kár! egy szél pénzem elrablotta, Lantornás ablakom ketté szakasztotta! –
Úgy tűnődik; s talám azt is sajnálja ő, Hogy a versbe ingyen s potomra jött elő.
Csokonai Vitéz Mihály
691.
PÁLYAALKALMASSÁGI VIZSGÁLAT
A szellemi hivatások kockázatainak ismerete
A pusztába kiáltod szavaidat
Te vetsz, s csak remélheted, hogy más majd arat
Jó eséllyel leszel bipoláris: mániás-depressziós
Hiába feszülsz meg, ha elhagy a szerencse, az ihlet
Felásod a sivatagot, és mégsem találsz ott semmit…
Lángész, de közveszélyes őrültnek nézik/kezelik
Óriási erővel húz le magához a langyos középszer
Senki se kérdez – senki sem hallgat meg/rád
Hiába tetted rá élted egy merész gondolatra
A te tetteidért a szeretteidet „büntethetik”
Üvegházban laksz: keresik, mivel zsarolhatnának
Folyton résen – csapdák: kompromittálni akarnak
A pályádért örökre fel kell áldoznod férfiasságod
Erre kárhoztatnak: Michelangelo széklábat farag
Politikai ellenfeled köztörvényes bűnt koncipiál
Hiába harcolsz jó ügyért: a nép ellensége
Profi rágalmazók feketítik be jó hírneved
Koldusbot és függetlenség összetartozása
Megmondod az igazat, és betörik a fejed
Rajongód és irigye lesz, barátod nem
Ki lehet próféta a saját hazájában?
Ha sokat okvetetlenkedsz, száműznek
Őrültnek néznek, mint a bárkaépítő Noét
Ma kitüntetnek, holnap ugyanazért büntetnek
692.
ELSŐKBŐL UTOLSÓK
Abban az időben Jézus
ezt a példabeszédet mondta tanítványainak:
A mennyek országa olyan,
mint amikor egy gazda kora reggel kiment,
hogy szőlőjébe munkásokat fogadjon.
Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal,
elküldte őket a szőlőjébe.
A harmadik óra körül megint kiment,
s látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren.
Ezt mondta nekik:
"Menjetek ti is a szőlőmbe,
és ami jár, megadom majd nektek."
Azok el is mentek.
Majd a hatodik és a kilencedik órában
újra kiment és ugyanígy cselekedett.
Kiment végül a tizenegyedik óra körül is,
és újabb ácsorgókat talált.
Megkérdezte tőlük:
"Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül?"
Azok ezt válaszolták:
"Mert senki sem fogadott fel minket."
Erre azt mondta nekik: "Menjetek ti is a szőlőmbe!"
Amikor beesteledett,
a szőlősgazda így szólt intézőjéhez:
"Hívd össze a munkásokat,
és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig!"
Először azok jöttek tehát,
akik a tizenegyedik óra körül kezdtek,
és egy-egy dénárt kaptak.
Amikor az elsők jöttek,
azt hitték, hogy nekik többet fognak adni,
de ők is csak egy-egy dénárt kaptak.
Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen:
"Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak,
s ugyanúgy bántál velük, mint velünk,
akik a nap terhét és hevét viseltük!"
Ő azonban ezt felelte az egyiküknek:
"Barátom, nem vagyok igazságtalan veled.
Nemde egy dénárban egyeztél meg velem?
Ami a tied, fogd és menj!
Én ennek az utolsónak is annyit szánok, mint neked.
Talán azzal, ami az enyém, nem tehetem azt, amit akarok?
Vagy rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?"
Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók! Mt 20,1-16a
693.
SZÍNT VALL
Kibújik a szög a zsákból
Elválik az ocsú a búzától
Kimutatja a foga fehérjét
Kiugrasztjuk a nyulat a bokorból
694.
ÉRTÉKREND
A negatív bizonyíték
Mi a legnagyobb sértés?
Ha édesanyádat lekurvázzák…!?
(ezzel egyben téged lezabigyerekeznek?)
695.
JÓNÁS IMÁJA
"Jössz már, Uram, jössz, záraim kizárod
s csahos szókkal futok zargatni nyájad.
Mert imádságom elhatott tehozzád
és végigjárta a Magasság hosszát.
Csapkodj hát, csapkodj, ostorozva bölcsen,
hogy amit megfogadtam, ne felejtsem,
mert aki éltét hazugságba veszti,
a boldogságtól magát elrekeszti."
Babits Mihály
696.
SOPÁNKA
"Aki sopánkodik,
de nem tesz semmit,
annak még nem eléggé fáj!"
697.
KORRUMPÁLHATÓSÁG
."- És... téged... uram, nem lehet megvesztegetni?...
A köpcös szeme villant egyet, és szembefordult Baluzzal.
- Azt próbáld meg!!
- É... én nem tettem még ilyet...
- Mindegy. Azért csak próbáld meg. Menni fog.
És ment."
(Rejtő Jenő - A három testőr Afrikában)
698.
SEBEZHETŐ
Az ember törékeny cserép
Meddig bírja ki étel, víz nélkül?
Mennyi ideig bírja ki alvás, pihenés nélkül?
Meddig bírja ki jéghidegben, tűzforróságban?
Mennyi idő alatt folyik el a vére?
Mekkora áramütést visel el?
699.
VÉNÜLŐ
A’ vén hegedűs
minden nap egy nótát felejt.
A’ mit von is, azt is roszszúl vonnya.
700.
PRESZTÍZSKÉRDÉS
Téged nem az igazság érdekel,
Hanem az, hogy neked legyen igazad
701.
HÁROM FAZÉK
ROTYOG A POKOLBAN.
Az egyikben németek,
a másikban oroszok,
a harmadikban magyarok vannak.
Lucifer meglátogatja mindet.
Az elsőnél csak az van kiírva, hogy "ne gyere ki".
Megkérdezi Lucifer a segítőit,
hogy miért nincs itt őr.
Mire mondják, hogy ebben németek vannak,
ők szabálybetartóak, úgysem jönnek ki.
A másodiknál nincs kiírva semmi,
de ott van egy őr.
Mire a segítők: ezek az oroszok.
Ők mindig próbálkoznak,
de erővel vissza lehet tartani őket.
A harmadik fazéknál csodálkozik Lucifer,
hogy nincs se őr, se tiltás.
Hogy lehet ez?
Mire a segítők azt mondják:
azért mert ebben magyarok vannak.
Ha az egyik megpróbál kimászni,
a többiek úgyis visszahúzzák!
p.s.:
(vajon milyen "magyarok" találták ezt ki...?)
702.
BEUGRATÁS
1.
Csőbehúzás
- Azt mondtad, hogy hengertalpas az anyám???
- Én?? Nem, nem, dehogy…
- Ház hazudok én!!!???
Ez az eset az, amikor nincs jó válasz.
Ha „bevallom”, akkor meg azért kapok
egy taslit, fülest, nyaklevest, pofont, kokit stb.
2.
Szóvicc
- Mennyi tíz hatod meg tíz hatod?
- Húszhatod!
- Húzhatom?!
És akkor meg is húzom a hajadat,
hiszen te magad egyeztél bele, nem?
703.
A NÉMET FILISZTER
„Minden városban százszámra,
gyakran ezerszámra található.
Az egyik filiszter mindig még ostobább, mint a másik.
Ez a fő ismertető jele.
Ezenkívül megfigyelhetjük a következőket:
A filiszter vagy nagyra van azzal,
hogy ősei jól értettek a csalafintasághoz
vagy mint hivatalnok aktákba ássa el szívét és becsületét
vagy van egy jó üzlete, amely illendően ellátja.
Gyermekeit,
akiket néha maga csinál, igen okosaknak tartja,
bár ugyanezt a tulajdonságot felnőtteknél ki nem állhatja,
A filiszter megelégedett
s ezért nem látja be. hogy mire jók az újítások
s miért elégedetlen némely ember.
A filiszter jól tagolva mondja: „Jó étvágyat!”
Ha a filiszter despotikus államban él,
időnként, amikor egyedül van, meg-meg rázza a fejét.
Ha a filiszter szabad államban él,
a szabadság szónál mindig körülnéz, vajjon hallotta-e valaki.
A filiszter ugyanazt a politikai napilapot járatja, amit az apja.
A filiszter mindig bizonyos ítéletében.
Mihelyt nincs oka nem tenni,
azonnal egyetlen jól kifejlesztett képességéhez folyamodik:
goromba és komisz.
Valahányszor a filiszter szatírát olvas, mindig találva érzi magát.
A filiszter mindent már régen tudott, miután megtörtént.
Hogy utána sem tud semmit, azt nem is sejti.
A filiszter házában a kutyának jobb dolga van, mint „embereinek”.
Legjobban utálja a filiszter a zseniálisat és a költőit.
Ellenben szívesen eszik zöldborsót és savanyú káposztát.
Felesége ugyanazon a véleményen van.
Minél inkább lenézi a szegényebbet
annál alázatosabb a gazdagabbal szemben.
Színházba megy a filiszter, hogy színházba menjen.
Rendes ebédet adni, ezt nevezi a filiszter jól neveltnek lenni.
A fő ismertető jele marad mégis:
az egyik filiszter mindig még ostobább, mint a másik!”
704.
A HASZONLESÉS
A haszonlesés
tisztességtelen haszonra irányuló vágy.
Haszonleső az az ember,
aki lakomavendégeinek nem szolgáltat fel elég kenyeret;
kölcsönt a nála megszállt idegentől kunyerál;
ha szétoszt valamit, úgy véli,
hogy "az osztónak igazság szerint két rész jár",
s ezt azon nyomban ki is porciózza magának;
ha bort árusít, még a barátjának is vizezetten adja;
színházba csak akkor indul, de akkor a fiait is viszi,
mikor a színház bérlői már ingyen beengedik;
ha hivatalos kiküldetésben van,
a várostól kapott útiköltséget otthon hagyja,
és követtársaitól kér kölcsön;
kísérő rabszolgájával több poggyászt cipeltet,
mint amennyit elbír,
és a többieknél szűkmarkúbban adagolja neki az ételt;
a vendégeket megillető ajándékokból
kiköveteli a maga részét, és eladja;
a fürdőben kenekedve ráförmed a rabszolgára:
"Avas olajat vásároltál, fickó!",
és a szomszédjáéval kenekedik;
ha emberei az utcán néhány bronzgarast találtak,
nem átall részt követelni belőle, mondván,
hogy "Hermész ajándéka köztulajdon";
ha köpenyét tisztítóba adja,
és ismerősétől vesz kölcsön egyet,
hosszú napokig húzza-halasztja az időt,
míg csak vissza nem követelik.
És folytathatjuk tovább:
saját kezűleg méri ki háza népe fejadagját,
de aprócska és ráadásul horpadt fenekű mérőedénnyel,
s még jócskán le is csap belőle;
áron alul vásárol valamit a barátjától,
aki abban a hiszemben van, hogy jó vásárt csinált,
ő pedig busás haszonnal ad rajta túl;
ha harminc mina adósságot fizet vissza,
természetesen elsinkófál egy négydrakhmást;
ha fiai betegség miatt nem mennek iskolába,
a hiányzásukkal arányos összeget levonja a tandíjból,
s Anthesztérión[41] hónapban, mikor olyan sok az ünnep,
egyáltalán nem küldi őket tanulni,
hogy ne kelljen a teljes tandíjat lerónia;
ha rabszolgájától beszedi a bérleti díjat,
a bronzpénz átváltási költségét is ráhárítja,
s ugyanígy tesz intézőjével is, valahányszor elszámol vele;
ha phratriatársait[42] vendégeli,
rabszolgái számára is követel
a közösen vett élelmiszerekből,
az asztalról lekerülő félig megevett sárgarépákat
pedig leltárba veszi,
hogy a felszolgáló személyzet el ne csenhesse;
ha ismerőseivel utazik együtt,
ő is amazok szolgáit dolgoztatja,
a sajátjait viszont bérmunkásnak szegődteti el,
s még be sem fizeti bérüket a közös kasszába;
ha pikniket tartanak nála,
csak természetes,
hogy suttyomban felszámítja
az általa adott fát, lencsét, ecetet, sót és lámpaolajat is;
ha barátainak egyike nősül,
vagy a leányát készül férjhez adni,
jó előre elutazik, hogy ne kelljen nászajándékot küldenie;
és ismerőseitől csupa olyan holmit kér kölcsön,
amit többé nem követelnek,
s még ha adnák,
akkor sem igen szoktak visszavenni.
JELLEMRAJZOK
THEOPHRASZTOSZ
705.
KARÁCSONY
A szeretet nagy ünnepén,
Amikor minden csupa fény,
Amikor minden csupa pompa
És csillogó a karácsonyfa,
Mikor az angyal szárnya lebben
És békesség van szívetekben,
Nagynak, kicsinynek gyönyörül,
Amikor gazdag és szegény örül,
A szeretet nagy ünnepén,
Mikor kiújul a remény,
Amikor testvér minden ember
És egy a másnak könnyes szemmel
Bocsátja meg sok vétkeit,
A dús kolduson segít,
Mikor fehéren száll a béke árnya
Minden kunyhóra, minden palotára,
A szeretet nagy ünnepén,
Amikor annyi költemény
Hirdeti ékes mondatokban,
Hogy végre ismét Karácsony van,
Mikor övéihez rohan
Mindenki meghatottan, boldogan,
Mikor mindenki egyetért,
Mindenki egyért, egy mindenkiért.
A szeretet nagy ünnepén...
Tovább miért is fűzzem én?
Mikor az angyal szárnya lebben,
Sok-sok minden van a szívekben,
Irigység, méreg, epe mennyi!
Csak szeretet nincs egy szemernyi.
De mindegy! Minden csupa pompa,
Csillog, ragyog a karácsonyfa,
Telizsúfolva minden ág,
Lóg rajta sok cifraság,
Hány ember sóhajt most nagyot:
"Bár X.Y. lógna ott
A karácsonyi dísz helyén..."
A szeretet nagy ünnepén.HELTAI JENŐ
p.s.:
Magyar-zsidó író… :(
706.
SAJNÁLOM SZEGÉNYT
1. Sajnálom szegényt, a következőt,
Miattad fogom büntetni őt,
Nem leszek gonosz, csak könyörtelen,
Csak annyira komisz, mint te vagy velem.
2. Sajnálom szegényt, ki előttem áll,
Eljátszott mindent előre már,
Nem hiszem soha egy szavát sem el,
Csalódni elég volt egyszer.
R. Kár volt így hazudni,
Volt egy tisztább út is,
Kár volt így hazudni,
Megtettem volna úgyis.
3. Sajnálom szegényt, a következőt,
Miattad fogom büntetni őt,
Naponta rajongva jöhet felém,
Csak téged akarlak én.
Lovas Róbert - Szenes Iván szerzeménye
(Egy rádió krimi,
„Gyilkosság a sztriptíz bárban” betétdala volt.)
https://www.youtube.com/watch?v=Q3SDCsp2AJo&feature=kp
707.
VESZÉLY
ELŐRELÁTÁS
De pontosan úgy,
mint a dalokban,
melyeket a kávéházi chansonénekesnők énekelnek.
S a dalok tanulsága mindig annyi,
Hogy az összetört szíveket
nem lehet többé eggyé ragasztani.
Az életben is ennyi a tanulság.
Ha egy ember egyszer
bizalommal, föltétlen érzésekkel közeledett valakihez,
s érzéseit megsértették, "szívét összetörték",
soha többé nem tud igazi bizalmat,
feltétlen odaadást érezni egy másik ember iránt.
Nincs érzékenyebb anyag a földön,
mint az emberi anyag.
Képtelen arra,
hogy elfeledjen egy sértést,
mellyel lelkét vagy érzéseit illették.
S bármiféle baráti vagy szerelmi találkozást
hoz is még számára az élet,
gyanakvó marad,
minden kapcsolat
torz és gonosz játékalkalom lesz számára,
örökké bosszút akar.
Ilyen az ember.
Vigyázz,
ha ilyen megsértett szívűekkel állasz szemközt:
nem tudod őket megengesztelni.
S nincs az a türelem, bölcsesség,
nagylelkűség, szenvedély,
mely az ilyen csalódott szíveket nyugtatni tudja…
Márai Sándor
708.
JÓAKARAT
"Én jót akartam, - s minden rosszra vált..."
Van-e szörnyűbb szó, szörnyűbb tőrdöfés,
Mellyel a szív magának ád halált,
S önnön hajába markol szaggatón
A Kétségbeesés?!
"Én jót akartam.
Zephirt vetettem, - és vihart arattam. -
Szóltam a földnek: gyorsabban forogj! -
S az megindult alattam,
Mint a horkanó paripa, vadul.
Egy tégla nem tetszett a templomfalban,
Megmozgattam, - s a templom összedőlt.
Én jót akartam"
Mikor eljő az ítéletnek napja,
A végső nap
S a maga jussát minden szív kikapja,
Mikor a Bíró rátekint merőn:
Egyensúlyozni bűnök tonnasúlyát,
Egy hópehely a másik serpenyőn;
Lángtengerek közt keskeny tejfolyó,
Kárhozat-földjén üdvösség-barázda:
Jóakarat - elég lesz ez a szó?...
REMÉNYIK SÁNDOR
709.
MILYEN ROSSZ
NAPOM VAN MA?
Késve ébredek
Kapkodás a reggel
Rosszul sül el a viccem
Félreért és berág a szomszéd
Elkezd kaparni a torkom
Bedöglik a mosógép
Kibicsaklik a lábam
Kicsúszik minden a kezem közül
Indiszponált vagyok, pedig döntenem kell
Sok olyat mondok, amit magam is megbánok
Ingerült leszek, és kötekedő- sokakat megbántok
Leginkább magamra haragszok, de ezt jól titkolom
Elmulasztom a legjobb békülési, ismerkedési alkalmat
Meghallom, amit a hátam mögött suttognak
Biztos, hogy engem csíp el a közlekedési rendőr
Nem tudom lerázni az energiavámpír ismerőst
Átvernek a boltban, romlott ételt viszek haza
Kiderül a gyerekről egy iskolai disznóság
Tévedésből kikapcsolják a villanyomat
Semmit nem tudok befejezni: frusztrál…
Belealszom egy bűn rossz, unalmas meccs nézésébe
Kedvesem is mindenen felkapja a vizet és duzzog…
Minden és mindenki összeesküszik ellenem
Ma négy évre újraválasztják a népirtó jó kormányt
710.
ALZHEIMER-KÓR
Miről ismerhető fel az
korai szakasza és mi a teendő?
Kezdetben,
amikor az ún. indítási fázisban van a betegség,
gyakorlatilag alig mutatkozik.
Tapasztalhatjuk,
hogy az érintett személy hangulatilag letörtté válik.
Azt látjuk, hogy
a figyelem csökken, az érdeklődés beszűkül.
Annak a látszatát adhatja,
mintha ez egy depresszió lenne, leépülés.
Ezeket hívjuk pszeudo-, egyébként áldepressziónak.
Másik oldalon vannak
az Alzheimer-kór általában pszichés jelenségei.
Látszólag úgy tűnik, mintha lehangolódna,
mintha gátolt lenne, mintha szorongana.
Ekkor már elindul a sejtkárosodás, sejtvesztés.
Minden olyan dologra fel kell figyelni,
amikor a figyelem, a gondolkodás, asszociációk,
képzettársítások, memorizálások
területén változás áll be.
(Ivánka Csaba gerontológus)
711.
MAGYARORSZÁG
Te sem termettél ám szakácsnak.
Magyarország, édes hazám!
A sűlt egy részét nyersen hagynád,
S elégetnéd más oldalán.
Míg egyfelől boldog lakóid
Megfúlnak a bőség miatt:
Hát másfelől meg éhhalállal
Megy sírba sok szegény fiad.
Petőfi Sándor
Eperjes, 1845. április
712.
NYOMORULTAK
Az igazság pedig ez:
nyomorultnak kell lennünk, és azok is vagyunk.
Emellett a legkomolyabb bajok főforrása,
melyek az embert érik,
az ember maga: homo hominis lupus,
az ember az embernek farkasa. (...)
De minek mennénk ily messze:
ötéves korban cérnafonóba vagy másféle gyárba lépni
s ettől kezdve először 10, majd 12,
végre 14 óra hosszat egy nap ott ülni,
s ugyanazt a mechanikus munkát végezni -
valóban drága ár azért a gyönyörűségért,
hogy valaki lélegzetet vehet.
Pedig ez milliók sorsa
és sok más millióé cseppel sem különb.
SCHOPENHAUER
713.
ZSIDÓ
„Mindezideig
nem jött ki ez a szó a tollam alól:
zsidó.
De most kijő, mert ki kellett jönnie.
A XIX. század liberalizmusa, demokráciája,
kapitalizmusa, szocializmusa és bolsevizmusa – zsidó.
A zsidó világuralom a XIX. században érte el csúcspontját.
A világban szétszórt és egyes nemzetek között élő zsidóság
képviseli főképp azt a személytelen, felelőtlen és láthatatlan hatalmat,
amely az összes nemzetek fölé csúcsosodott
és a nemzetek fölött álló jogrendet alkotott.
Nem akarom mondani,
hogy ez a jogrend kizárólag csak a zsidóságot képviselte.
De merem állítani, hogy kilencven százalékban csak őket.
A megmaradt tíz százalék
a hazafiatlan és nemzetietlen tőkét jelenti,
amely jobban szerette a pénzt, mint a hazát.
Jobban a saját hatalmát, mint nemzete boldogságát.”
dr. Trikál József (1873-1950),
a Pázmány Péter Tudományegyetem
Hittudományi Kara
néhai professzora, sőt dékánja
(Új Élet a régi romjain, 1934)
714.
DE
ÓVAKODJATOK
AZ EMBEREKTŐL!
Mert átadnak benneteket a törvényszékeknek,
és zsinagógáikban megkorbácsolnak majd titeket.
Helytartókhoz és királyokhoz hurcolnak benneteket miattam,
hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt.
Amikor pedig átadnak titeket,
ne aggódjatok előre, hogy hogyan vagy mit beszéljetek.
Mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok.
Hiszen nem ti vagytok, akik beszéltek,
hanem Atyátok Lelke az, aki beszél általatok.
Akkor halálra adja majd a testvér a testvérét és apa a fiát.
A gyermekek szüleik ellen támadnak és halálra juttatják őket.
Gyűlöletesek lesztek minden nemzet előtt az én nevemért,
de aki kitart mindvégig, az megmenekül
Mt 10,17-22
715.
TÉNYLEG SZABAD EMBER VAGY?
Nem (munka)alkoholista?
Nem „anarchista” szabados?
Nem a körülmények által determinált?
Nem a tömeggel sodródó?
Nem akaratgyenge papucs?
Nem alulinformált?
Nem aranykalitkába zárt madár?
Nem atyáskodó állam polgára?
Nem ballasztokkal túlterhelt léghajó?
Nem betegségbe menekülő, azzal zsaroló?
Nem bezárkózó, „autista”?
Nem bőven termő bamba diófa?
Nem dróton rángatott báb?
Nem egy szer vagy szervezet rabja?
Nem egy veremhelyzet foglya?
Nem egy zsarnok alattvalója?
Nem egynyelvű, egykönyvű?
Nem elemi gondokkal küszködő?
Nem fanatikus foci drukker?
Nem fatalista vagy jósnőkhöz járó?
Nem feladatát, küldetését elszabotáló?
Nem izmusok rabja?
Nem Jóisten helyett a Gonoszt szolgáló?
Nem kényszerképzetes, rögeszmés?
Nem kényszerpályán veszteglő?
Nem könnyen zsarolható?
Nem kötelességmulasztó életművész?
Nem lelki hiánybeteg, fogyatékos?
Nem magának-másnak hazudozó?
Nem manipulált sakkfigura?
Nem mások döntenek helyette róla?
Nem mások véleményét szajkózó?
Nem mást elnyomó, leuraló?
Nem megfelelési kényszeres?
Nem megszállott, mániás?
Nem monopolhelyzetnek kiszolgáltatott?
Nem ön- és világismeret-hiányos?
Nem páni félelemtől szenvedő?
Nem partravetett hal?
Nem szabadidőtlen önkizsákmányoló?
Nem szabadságát vesztett?
Nem szélhámosok balekja?
Nem szellemi kiskorú?
Nem személyi függőségben tartott?
Nem szenvedélybeteg?
Nem társhiány miatt impotens?
Nem tartós pénzhiányban szenvedő?
Nem vallási-politikai szektás?
716.
MIÉRT MÉSZ IDEGEN FÖLDRE?
Ott kolbászból van a kerítés
Ott még a segély is több mint itt a fizetés
Itt nem tudok kiteljesedni, karriert csinálni
Itt foglalkoztatási tilalom, Berufsverboten sújt
Ott nem leszek anyám, ex-nejem stb. szemei előtt
Ha itthon maradok, felakasztanak, mártír lennék csak
Egy kicsit körülnézek a nagyvilágban, amíg egyedül állok
Itt nem kellek senkinek, de a munkámra sincs szükség
Egy kis pénzmagot gyűjteni, a mélyvízben nyelvet tanulni
Felnőtté válni, önállósulni, saját erőmből magamat eltartani
Miért ne mennék szívesen jobb körülmények közé?
Engem nem köt semmi ide, itt nem sok jót kaptam…
717.
ÁLDOZATI BÁRÁNY
Lélekszakadva esik be három zsidó a rabbihoz:
- Képzeld rabbi, egy huligán megkergetett bennünket!
- De miért futottatok előle? - csodálkozik a rabbi
- Hiszen ti hárman voltatok, ő meg csak egyedül.
- Mert nem tudtuk, hogy melyikünket kergeti.
718.
FABULA
Hol volt, hol nem volt,
élt egyszer egy magányos farkas.
Magányosabb az angyaloknál.
Elvetődött egyszer egy faluba,
és beleszeretett az első házba, mit meglátott.
Már a falát is megszerette,
a kőművesek simogatását,
de az ablak megállította.
A szobában emberek ültek.
Istenen kívül soha senki
olyan szépnek nem látta őket,
mint ez a tisztaszívű állat.
Éjszaka aztán be is ment a házba,
megállt a szoba közepén,
s nem mozdult onnan soha többé.
Nyitott szemmel állt éjszaka,
s reggel is, mikor agyonverték.
Pilinszky János
719.
ALACSONY SORBA
"A legnagyobb veszély,
ami egy népet fenyeget,
nem az, hogy szolgaságba süllyed,
és hatalmasabb, nagyobb számú,
erőszakosabb nép számára dolgoznia kell.
Szolganépek lehetnek nagyok,
a szegénység, a munka, a megalázás ellenére
élhetnek magas sorsot.
A legnagyobb veszély,
ami egy népet fenyeget,
hogy primitívvé válik,
hogy eldobja magától
a tudatos gondolkozást,
és a tudatos gondolkozót,
s ezzel a tudatlanság óceánjába merül.
Így válik csőcselékké, söpredékké,
züllik és oszlik fel…
Hamvas Béla
720.
KOLDUS-ÉNEK Arany János Küszöbről küszöbre járok, hol be, hol ki... Ne üzenjetek, hogy nincsen itthon senki, Ne uszítsátok az ebet, hogy letépjen, Annyi kezem nincsen, hogy magamat védjen Szegény honvéd jövök, kérni egy falatot. - Adjatok, adjatok amit Isten adott. Sokat táboroztam, meg is nyűttem, látszik; Versectől Szolnokig, Izsaszegtől Vácig. Ott maradt a jobbkéz, mankót hordoz a bal, Mankóstul sem ér föl régi ép lábammal: Oh, e rongyokat már hogy is nem hagytam ott! - Adjatok, adjatok amit Isten adott. Ne pirongassatok, hogy koldulni szégyen, Koldusbotom miatt más piruljon, én nem! Ha tisztét mindenki tette volna, mint én, Falatomhoz e sós könnyet nem vegyítném: Sántán is, bénán is, töltenék víg napot. - Adjatok, adjatok amit Isten adott. Mennyi drága erő, és mennyi nemes vér! Hozzáfoghatót a történet nem ösmér. Mi haszna! az erőt ásta benső féreg: Büszke, szenvedélyes, versengő vezérek; Tiszta vérünk szennyes oltáron ontatott. - Adjatok, adjatok amit Isten adott. Egy szelet kenyérkét, alamizsna fillért...! Valami pénz csak kell, s nem tagadom, hogy mért: Majd, ha eltikkadtam,... a déli nap éget, Kocsmaházba térek egy ital bor végett; Jó hely az, legalább nyujt egy kemény padot. - Adjatok, adjatok amit Isten adott. Megitél a világ, hogy részeges vagyok, Pedig, ha én iszom, hej! van arra nagy ok: Magam sorsa is bánt... de az mind csak semmi, Megszokná az ember végre föl se venni: Más seb az, amelyre nem lelek balzsamot!... - Adjatok, adjatok amit Isten adott. Oh! mikor ez a seb idebent megsajdul, Lelkem minden húrja átrezeg a jajtul; "Húzd rá cigány, mondom, egy keservest, ingyen", És a cigány húzza, áldja meg az Isten; Könnye pergi át a barna ábrázatot... - Adjatok, adjatok amit Isten adott. Nyomorú egy élet... magamért nem bánnám, Ha a holnapot már hozzá nem számlálnám; Ám e szakadt könyvet ti csak foltozzátok: Majd olvas belőle egykor unokátok Dicsőségetekről egy-két igaz lapot. - Adjatok, adjatok amit Isten adott. Azt mondák, mikor a harcban ömlött vérem, Tíz holdnyi örökség lesz valaha bérem. Tíz arasz is jó lesz, gondolám magamban, Korántsem gyanítva, milyen igazam van: Oh, ha megtaláltok egykor az útfélen, Adjatok egy szűk sirt hazám szent földjében. (1850)
|