NAGY JENCIKLOPÉDIÁM
MAGYAR ÉLETMINŐSÉG ABC
ÉDENKERTI BÖLCS-BOLDOG
A TISZTA ÖRÖMÖK FORRÁSAI
Bölcs és boldog élet lexikon – 5. (193-240.)
193.
Arany János
CSALÁDI KÖR
Este van, este van: kiki nyúgalomba! Feketén bólingat az eperfa lombja, Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak, Nagyot koppan akkor, azután elhallgat. Mintha lába kelne valamennyi rögnek, Lomha földi békák szanaszét görögnek, Csapong a denevér az ereszt sodorván, Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán.
Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek: A gazdasszony épen az imént fejé meg; Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta, Pedig éhes borja nagyokat döf rajta. Ballag egy cica is - bogarászni restel - Óvakodva lépked hosszan elnyult testtel, Meg-megáll, körűlnéz: most kapja, hirtelen Egy iramodással a pitvarba terem.
Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye Oly hivogatólag süt ki a sövényre. Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya, Küszöbre a lábát, erre állát nyujtja. Benn a háziasszony elszűri a tejet, Kérő kis fiának enged inni egyet; Aztán elvegyűl a gyermektársaságba, Mint csillagok közé nyájas hold világa.
Egy eladó lyány a tűzre venyigét rak: Ő a legnagyobb s szebb... a hajnali csillag. Vasalót tüzesít: új ruhája készen, Csak vasalás híja,... s reggel ünnep lészen. Körűl az apróság, vidám mese mellett, Zörgős héju borsót, vagy babot szemelget, Héjából időnként tűzre tesznek sokat: Az világítja meg gömbölyű arcukat.
A legkisebb fiú kenyeret kér s majszol; Üszköt csóvál néha: tűzkigyókat rajzol. Olvas a nagyobbik nem ügyelve másra: E fiúból pap lesz, akárki meglássa! Legalább így szokta mondani az apjok, Noha a fiú nem imádságon kapkod: Jobban kedveli a verseket, nótákat, Effélét csinálni maga is próbálgat.
Pendül a kapa most, letevé a gazda; Csíkos tarisznyáját egy szegre akasztja; Kutat az apró nép, örülne, ha benne Madárlátta kenyér-darabocskát lelne. Rettenve sikolt fel, amelyik belényul: Jaj! valami ördög... vagy ha nem, hát... kis nyúl! Lesz öröm: alunni se tudnak az éjjel; Kinálják erősen káposzta-levéllel.
A gazda pedig mond egy szives jó estét, Leül, hogy nyugassza eltörődött testét, Homlokát letörli porlepett ingével: Mélyre van az szántva az élet-ekével. De amint körülnéz a víg csemetéken, Sötét arcredői elsimulnak szépen; Gondüző pipáját a tűzbe meríti; Nyájas szavu nője mosolyra deríti.
Nem késik azonban a jó háziasszony, Illő, hogy urának ennivalót hozzon, Kiteszi középre a nagy asztalszéket, Arra tálalja fel az egyszerü étket. Maga evett ő már, a gyerek sem éhes, De a férj unszolja: „Gyer közelebb, édes!” Jobb izű a falat, ha mindnyájan esznek, - Egy-egy szárnyat, combot nyujt a kicsinyeknek.
De vajon ki zörget? „Nézz ki, fiam Sára: Valami szegény kér helyet éjtszakára: Mért ne fogadnók be, ha tanyája nincsen, Mennyit szenved úgy is, sok bezárt kilincsen!” Visszajő a lyánka, az utast behíván. Béna harcfi lép be, sok jó estét kíván: „Isten áldja meg a kendtek ételét is, (Így végezi a szót), meg az emberét is.”
Köszöni a gazda: „Része legyen benne: Tölts a tálba anyjok, ha elég nem lenne.” Akkor híja szépen, hogy üljön közelébb - Rá is áll az könnyen, bár szabódik elébb. Éhöket a nagy tál kívánatos ízzel, Szomjukat a korsó csillapítja vízzel; Szavuk sem igen van azalatt, míg esznek, Természete már ez magyar embereknek.
De mikor aztán a vacsorának vége, Nem nehéz helyen áll a koldus beszéde; Megered lassanként s valamint a patak, Mennél messzebbre foly, annál inkább dagad. (1)Beszél a szabadság véres napjairul, S keble áttüzesül és arca felpirul, Beszél azokról is - szemei könnyben úsznak - Kikkel más hazába bujdosott... koldusnak.
Elbeszéli vágyát hona szent földére, Hosszu terhes útját amíg hazaére. (2)Az idősb fiú is leteszi a könyvet, Figyelmes arcával elébb-elébb görnyed; És mihelyt a koldús megáll a beszédben: „Meséljen még egyet” - rimánkodik szépen.
„Nem mese az gyermek,” - így feddi az apja, Rátekint a vándor és tovább folytatja: Néma kegyelettel függenek a szaván Mind az egész háznép, de kivált a leány: Ez, mikor nem hallják, és mikor nem látják, Pirulva kérdezi tőle... testvérbátyját: Három éve múlik, hogy utána kérdez, Még egy esztendőt vár, nem megy addig férjhez.
Este van, este van... a tűz sem világit, Kezdi hunyorgatni hamvas szempilláit; A gyermek is álmos, - egy már alszik épen, Félrebillent fejjel, az anyja ölében. Gyéren szól a vendég s rá nagyokat gondol; Közbe-közbe csupán a macska dorombol. Majd a földre hintik a zizegő szalmát... S átveszi egy tücsök csendes birodalmát.
(1851. ápr. 10.)
194.
MÉG NEM JÓ,
MÁR NEM JÓ
Üres gyomorral nem lehet filozófálni,
de degeszre tömött hassal sem gondolkodni -
életünk ilyen optimalizációs döntések sorozata:
mi az ami kevés, mi az elég, s mi a már sok, káros:
tudnod-érezned kell, hogy mi a helyes mérték,
hogy még egy kicsit éhesen tudj felállni az asztaltól,
hogy még egy kicsit álmosan tudj felkelni az ágyból -
ne légy kialvatlan, de el se aludd az eszed,
ami dupla idő/életveszteség...
195.
SZABADSÁG:
CÉL VAGY ESZKÖZ
Mi akarsz lenni, ha nagy leszel,
s mi, amíg kicsi vagy?
Felnőtt ember,
aki szabadon dönthet főbb dolgaiban?
De ez csak azért fontos,
mert normál esetben ő tudja legjobban,
mi az, ami a javát szolgála,
s mi az, ami a kárára van!
Vagyis:
a boldogságod érdekében
kell a szabadság,
ez az egyik szükséges,
de nem elégséges feltétele.
196.
ESZKÖZ ÉS (VÉG)CÉL
Miért kelsz fel minden nap reggel?
Miért mész el hétköznap dolgozni?
Miért akarsz pénzt keresni?
Miért akarsz öltözködni, enni és utazni?
Miért akarsz gyereket vállalni és felnevelni?
Hogy azután minden nap munkába indulhass?
Van valami végcél, amihez ezek eszközök-részcélok?
197.
ANTROPOGENEZIS
Többet ésszel, mint erővel...
Az egyik állat nagyobbat ugrik,
a másik gyorsabb vagy repülni tud,
a harmadik kétéltű és szaporább is,
a negyedik erősebb és hosszabb életű -
s mégis az emberállat a teremtés koronája?
Vagy legalábbis a tápláléklánc csúcsán áll.
Mi ennek a sikernek a titka?
Hátrányból előny?
Utolsóból első?
Avagy Isten gyermeke.
Akinek esze, szíve, hite és nyelve van.
Így képes eszközt használni, együttműködni,
előre látni, raktározni, gazdálkodni stb. stb.
198.
ESZKÖZHASZNÁLAT
Többet ésszel mint erővel...
Hiába rohansz minden erőddel végkimerülésig,
én két keréken lazán tekerve simán lekörözlek...
Hiába vagy te a világ legerősebb embere,
egy egyszerű géppel, egy emelővel túlemellek...
199.
UTOLSÓBÓL ELSŐ
Falábúból a parkett ördöge,
Botfülűből nótafa,
Szegénylegényből királyfi,
Búskomorból életvidám,
Kripliből élsportoló,
Ázott verébből világszépe,
Állatorvosi lóból makkegészséges,
Betyárból pandúr,
Gebéből táltosparipa,
Írástudatlanból remekíró,
Jézusüldözőből első apostol?
200.
SZÁMTAN
Egy fecske nem csinál nyarat,
de viszont egy bolond százat csinál?
Százmilliárd légy tehénszart eszik,
ennyien nem tévedhetnek?
De te itt állsz és nem tehetsz másként -
ha Isten csak egy igaz embert talál,
akkor lehet, hogy mégegyszer megkönyörül
és nem hagyja a Föld-Titanic hajót
örök hullámsírba süllyedni
201.
LÉTMINIMUM
Legyen egy darab kenyér és pohár víz,
esetleg fedél is a fejem felett télvíz idején,
egy csésze kávé és pipámba magyar dohány,
papír és ceruza, meg egy ócska dobgitár,
és szerető élettárs meg hű kutyám -
olykor nagy árat kér a sors
a szabadságért és a boldogságért...
A többi mind ráadás, kegyelmi ajándék,
sőt netán felesleges-káros luxus
202.
REND
ÉS
SZABADSÁG
Ha nem ismerem,
nem sajátítom el
és nem tartom be
a sakkjáték néhány egyszerű szabályát,
akkor nem tudok sakkozni,
csak összevissza tologatom vagy dobálom a figurákat
mint egy éretlen kisgyerek.
Hogy sakkozzak,
ehhez szabályokat kell követnem.
Ez a minimális előfeltétel -
persze egy ellenfél is kell,
akinek az eszén túl akarok járni,
s a győzelmemnek akkor lesz sportértéke,
ha minél jobbat választok,
akinek van gyakorlata, van taktikája,
netán ismer kombinációkat stb.
A maximumnál a csillagos ég a határ...
203.
A TŰZ CSIHOLÓJA
Csak akkor születtek nagy dolgok, Ha bátrak voltak, akik mertek S ha százszor tudtak bátrak lenni, Százszor bátrak és viharvertek.
Az első emberi bátorság Áldassék: a Tűz csiholója, Aki az ismeretlen lángra Úgy nézett, mint jogos adóra.
Mint egy Isten, hóban vacogva Fogadta szent munkája bérét: Még ma is minden bátor ember Csörgedezteti az ő vérét.
Ez a világ nem testálódott Tegnaphoz húzó, rongy pulyáknak: Legkülömb ember, aki bátor S csak egy külömb van, aki: bátrabb.
S aki mást akar, mint mi most van, Kényes bőrét gyáván nem óvja: Mint ős-ősére ütött Isten: A fölséges Tűz csiholója.
ADY ENDRE
204.
GRUNDFOCIZNI JÓ!
mert egyedül nem megy:
játszótársak kellenek hozzá
mert nem pénzkérdés:
egy rongylabda és egy kis hely elég hozzá
mert nem számít honnan jöttél,
csak amit a pályán művelsz
mert magunk alkotjuk
és rugalmasan alkalmazzuk a kevés szabályt
mert nem kényeskedünk, nem nyafogunk: férfiasan megküzdünk!
mert nincs az az „ítéletidő”,
ami elriasztana minket a derbitől
mert itt egy mindenkiért
és mindenki egyért hajt: nincs alibijáték
mert itt nincs bíró: „önbíráskodunk”
– ezért sincsenek viták, reklamálások
mert Isten szabad ege alatt,
az otthon zöld füvén játszunk látástól vakulásig
mert a kétballábas is beszállhat,
ha nem komolytalankodik
mert kiegyenlítjük az esélyeket:
előnyt adunk, átszervezünk stb. stb.
mert vadidegen emberekkel is
egy pillanat alatt egy hullámhosszon…
205.
SPORTEMBERKÉNT
arra törekszem, hogy egyenlő esélyekkel mérkőzzünk
önként betartom a szabályokat – nem csalok
a maximumot hozom ki magamból s azután győzzön a jobbik
nem verekszem, de nem is pankrátorkodom: bokszolok
titokban sem szedek tiltott doppingszereket
mindent alárendelek képességeim min. szinten tartásának
nem kerülöm a nyílt megmérettetést, sőt keresem azt
igyekszem formám az összecsapásra időzíteni
rendszeresen gyakorlok és fegyelmezetten élek
a velem egy súlycsoportban levő erős ellenfelet preferálom
eszembe se jut előre megegyezni a végeredményről
nem alázom meg ellenfelem, s nem tekintem ellenségnek
206.
SZELLEMI KALAND
járatlan utakon törni előre
ugrás a mélyvízbe mentőöv nélkül
fonál nélkül a labirintusokban
pápai vizeken kalózkodni
kockáztatni, hogy megőrülsz
kincskereső vadászkaland, ami többesélyes
Kolumbuszként Új Világot felfedezni
gyökerestől kitépve idegenbe szakadni
a házőrző kutya helyett a kóbor
mindent vagy semmit „hazárdjáték”
merészet gondolsz, s felteszed rá éltedet
sok hűhó semmiért és teljes újrakezdés
207.
SZERENCSE DOLGA
kihúzzák-e a lutrin a megjátszott számaidat
mi van a zsákban: macska vagy valami jobb dolog
milyen idő lesz pont akkor, amikorra lefixáltad a nyaralásod
mikor, melyik országba és családba születsz
kinek a fejére esik a tizedik emeletről egy virágcserép
elkapsz-e egy könnyű-súlyos betegséget
összetalálkozol-e valaha a pont hozzád illő társsal
jön-e a buszon ellenőr, kiszúrnak-e a vámosok
találsz-e az utcán egy tömött gazdátlan pénztárcát
otthon voltál-e a földrengéskor
sikerül-e kivédened a büntetőrúgást
találsz-e egy hónapon belül alkalmas lakást, lakóházat
vadász ül hosszú méla lesben (fizikai-szellemi)
208.
KI NEM ÉRDEMELHETŐ
anyám megszült és felnevelt
vadidegenek is a javamat akarták
nekem vetettek, arattak és kenyeret sütöttek
kevés ellenségem, sok jóbarátom
ingyen szépre, jóra és igazra tanítottak
vagy nem lettem beteg, vagy kigyógyultam
sokan és sokat áldoztak értem
mások dolgoztak helyettem
egy Nagy Úr vendége voltam
elhalmoztak ajándékokkal
mellém pártolt a szerencse
a bűnbocsánat, az isteni amnesztia
csoda történt velem
stb.
209.
INGYENES JÓ DOLGOK
az anyanyelvem nem idegen nyelvként elsajátítani
bárhol és bármikor és bárkivel játszani
holt költőkkel vagy másokkal beszélgetni, eszméket cserélni
a mindent pótló szerelembe esni
egy kis bozontos kutya gazdijának lenni
gyalogszerrel bejárni a szülőföldedet
kicsi házikódból igazi otthont varázsolni
súlyos betegséget elkerülni ill. abból teljesen felépülni
uralkodni magadon és ellenállni a kísértésnek
a munkádat hobbiként, hivatásszerűen végezni
barátságokat kötni és ápolni
mindennek a humoros oldalát is meglátni és nevetni
210.
EMBERI ÉS ISTENI AJÁNDÉKOK
amire nem számítok: kellemes meglepetést szerez
ami nem jár, nem lehet követelni, perelni vagy reklamálni
ami ingyen van, nem kell fizetni érte, bár viszonozni illik
ami jó esetben személyre szabott (pl. nem pénz stb.)
aminek örülök, mert eltalálta titkos kívánságom
ami nem egy trójai faló vagy egy mérges kígyó stb.
amit „csak úgy”, s nem megvesztegetésként adnak
amiről nem ordít valamilyen pedagógiai célzat
amit nem lehet teljesítménnyel kiérdemelni – ez kegyelem!
amit nem szabad továbbadni, s amivel el is kell számolni
ami nem létszükséglet, de „luxus”, ami javadra válhat
aminek nem zavarba hozó az ára, de nem értéktelen holmi
211.
A SZELLEMI KINCS
megosztva nem kevesebb, de több lesz
ingyen kaptad, ingyen adod
korlátlanul felhalmozhatsz
senkit nem kell megrövidítened
bármikor előveheted
soha nem avul el
nem csak a létrehozója érti-élvezi
egy viccen bárki nevethet
egy dallamot egy botfülű is értékel
folyton kapsz is és adsz is
nincs fizikai térigény (könyv, lemez stb.)
digitalizálva is hozzájuthatsz – raktár nélkül
212.
SZEGÉNYEK ÖRÖME
amikor összejön a hetedik krajcár
amikor este a gyertyánál meséltek
amikor kószáltok a vadvirágos réten
amikor jó vicceken nagyokat nevettek (nyomorotokon is)
amikor „ez a nóta, nóta, nóta körbejár…”
amikor használati v. dísztárgyakat fabrikáltok
amikor mezítláb a grundon kergetitek a rongylabdát
amikor szavakkal vagy gombokkal, botokkal stb. játszotok
amikor leleményesen „kőlevest” főztök
amikor túlélt nap egy isteni ajándék
amikor együtt szépen ünnepeltek
amikor természetesen élsz: anyag, ritmus
213.
ÖNKÉNTES SZEGÉNY
aki szerzetesi fogadalmat tesz
aki odaadja gyermekeinek mindenét
aki mindent beruház, semmit se fogyaszt
aki nagyon sok gyereket vállal
aki elvonul remetének
aki elindul világcsavarogni
aki elvi okokból puritán életformát
akinek szenvedélye az adakozás
aki poéta lesz Magyarországon
aki sorsközösséget vállal a szegényekkel
aki elmegy ápolónőnek vagy …
aki elvi okokból sanyargatja magát
214.
LÉTMINIMUMON IS
kell a napi betevő kenyér, esetleg egy kis zsírral megkenve
kell egy pohár tiszta víz – ünnepeken egy-egy kupica pálinka
kell egy rozoga ház s ágy, ahova lehajthatod a fejed
kell egy kályha és tüzelő, hogy télen ne fagyjál meg
kell egy-két pár cipő és néhány váltás ruha plusz télikabát
kell egy hely, ahol tisztálkodhatsz és dolgod elvégezheted
kell egy társ, aki ápol, ha betegen az ágynak dőlsz
kell egy kis áram, hogy világíthass és szólhasson a rádió, főzhess
kell egy kutya és/vagy egy macska, akiben sosem csalódtál
kell egy asztal és szék, egy papír és egy ceruza, hogy írhass
kell egy barát, aki tükröt tart eléd és akivel megosztod örömed-bánatod
kell a szellemvilágjárás luxusa, s hogy a mindenséggel mérd magad
215.
HA ÉN GAZDAG LENNÉK
befizetném magam egy űrutazásra
építtetnék magamnak egy nagy mesterséges tavat
lenne saját egzotikus állatkertem
egy helyre szervezném a legjobb rákkutatókat
szerkesztenék és ingyen adnék egy „új Bibliát”
vendégül látnám alkotóházban a legbölcsebb embereket
összehoznék egy amatőr „beat zenekart”
vennék egy szigetet utópiám kikísérletezésére
álruhában, inkognitóban mennék leánykérőbe
lenne egy „saját” focicsapatom
népboldogító találmányokat finanszíroznék
a legjobb színházakba, hangversenyekre stb. járnék
216.
GYAKORLAT TESZI A MESTERT
Először védett körülmények között,
szimulálva kell próbára tenni képességed,
hogy szemmértékkel és agymunkával
megbecsüld a közeledő jármű sebességét.
Mert élesben csak egyszer egy utolsót tévedhetsz...
217.
JELENLÉT
Létszámellenőrzés - ki van jelen?
Aki csak testben van jelen? (absent minded)
És aki vagy a múltjában vagy múltjából "él",
vagy aki csak a terveiben, a jövőben?
(Most élj: itt és most ragadd meg a napot!)
218.
EGYETLENEGY
Először és utoljára élek és halok,
egy életem van,
ezért ez a legértékesebb dolog -
az égő házból először magamat mentem,
s nem „pótolhatatlan” vagy pótolható javaimat...
219.
ÉLETET ADNI ÉS KAPNI
Ha gyermeked vagy unokád születik,
egy kicsit te magad is újrakezdheted életed,
s okot - esetleg ürügyet - találhatsz arra,
hogy megint ugrabugrálj, hemperegj, hülyéskedj
vagy mesélj, énekelj, játsszál, bábozz stb. stb.
220.
TÜNDÉRFOK
Az életednek van egy titkos csúcsa, Mely rejtve őrzi boldogságod, Egy sziklafok, ahonnan Te az élet Töretlen teljességét látod, Hol imádkoznál hosszan, térdenállva, Mert onnan végtelen a panoráma.
Az életednek van egy titkos csúcsa Köröskörül őserdő, ősbozót - Keresztül-kasul vágtató csapások, A sok hamistól nem látni a jót, Isten előre ment, a csúcson vár be - Csak az a kérdés, hogy odatalálsz-e?
Az életednek van egy titkos csúcsa, Hová a mélyből kibukkan fejed S a szépség minden gazdagsága, fénye Megáldja két csodálkozó szemed, Hol tiszta vagy, mint kristálypatakok S megnyitod szíved, mint egy ablakot.
Az életednek van egy titkos csúcsa, Vezetnek hozzá szent véletlenek, Jaj, hogy leszállni kell, jaj, hogy nem adhatsz A pillanatnak örökéletet! S botlasz újra sok rögös, buta úton. -
De mindegy. Egyszer fenn voltál a csúcson.
REMÉNYIK SÁNDOR
221.
ÉLETJAVÍTÓ KRITIKA
“Egyetlen házasságot sem
nevezhetünk valóban sikeresnek,
ha a házastársak nem egymás legjobb kritikusai.
A barátságról is ugyanez mondható el,
mégpedig a hagyományos elképzelés ellenére,
mely szerint a barátság konfliktustól mentes kapcsolat,
kölcsönös szívességek és bókok viszonya.
Az ilyen kapcsolatok azonban felszínesek,
és nem érdemlik meg a barátság nevet.
Minden emberi kapcsolatnak lényeges része,
hogy szükség esetén a két fél bírálja egymást.
Enélkül minden kapcsolat sekély vagy sikertelen.
A kritika a vezetés,
illetve a hatalom gyakorlásának egyik formája.
Ami nem más, mint kísérlet arra,
hogy előre megfontolt módon befolyásoljuk az eseményeket.
Azért bírálunk,
hogy megváltoztassuk valakinek az életét.
Természetesen a befolyásolásnak
nem egyetlen s nem is a legmagasabb rendű módja a kritika.
Lehet befolyásolni
példával, javaslattal, példázattal, jutalmazással,
büntetéssel, tiltással vagy engedélyezéssel,
tapasztalat révén, szervezéssel stb.
A hatalom gyakorlásáról köteteket lehetne írni.
Mi azonban beérjük azzal, hogy azt mondjuk:
aki szeret egy másik embert,
annak gyakorolnia kell ezt a művészetet,
mert ha valakit érdekel egy másik ember lelki fejlődése,
akkor fel kell készülnie arra,
hogy az adott pillanatban
a lehető legmegfelelőbb módon segítse azt elő.”
(M. Scott Peck: A járatlan út)
222.
SZERETET
Akit szeretsz,
nemesíted, szépíted,
segítesz neki méltóvá válni önmagához.
Így vagy a gyerekeddel,
de így kell, hogy legyen a pároddal is.
Ha szereted, az egyetlen ember vagy,
aki megmondhatja neki,
hogy "elhagytad magadat, tessék följebb élni!"
Ha szereted, tudod,
hogy csak kívül gyenge, belül mégis erős,
és csak kívül gyáva - belül bátor.
Te vagy az egyedüli,
aki megmondhatja neki,
ha önmagához méltatlanul él,
mert a szeretet: jogosítvány az őszinteséghez.
Ha szeret - jól figyelj! - meg is hallgat.
Lehet, hogy dühbe gurul, persze, kikel magából és üvölt,
de előbb-utóbb meghallgat.
Ha nem hallgat meg, nem is szeret igazán,
és akkor minden hiába.
Nevelni csak a szeretet képes,
és tudja is, hogyan kell.
Müller Péter
223.
NEMZETJELLEG
Minden nemzetnek,
mely életre való, megvan saját jelleme,
melybül ha kirángatják, kicsigázzák,
nem lesz belőle egyéb,
mint Schiller szerint kilombikált törköly. [...]
Csak buta
vagy
az igen sok tudomány által
kificamlott eszű képzelgő
ringathatja magát
azon csalfa aberrációban,
mihez képest nemzeteket úgy lehetne
egybekeverni és összeolvasztani,
mint a spanyol elkészíti olla potridáját,
és a tűz közelében elolvad a zsír.
Egyedül némi legmagosb fokra kiképzett egyéniségek
veszthetik el a nemzetiségüket
egy bizonyos pontig anélkül,
hogy ezáltal becsükben csorba támadna.
Így például az egészen kiképzett
magyar, angol, francia, német, muszka közt
alig lesz valami nemzetiségi különbség;
míg bizonyos lángeszűek
megszűnnek valami nemzetnek sajátjai lenni,
de az egész emberi nem kincseivé válnak.
És ez helyes,
mert ezek alkotják azon kapcsot,
mely nemzeteket egybenfüggő láncolatba fűz.
(Széchenyi István:
Nagy Magyar Szatíra)
224.
HÁRMASKÖTÉL
Sokkal jobb dolga van
a kettőnek, mint az egynek.
Mert ha elesnek is,
az egyik felemeli társát.
Jaj, pedig az egyedülvalónak,
ha elesik, nincsen, aki felemelje.
Hogyha együtt feküsznek ketten, megmelegszenek.
Az egyedülvaló, pedig mi módon melegedhet meg?
Ha az egyiket megtámadja is valaki,
ketten ellene állhatnak annak,
és a hármas kötél nem hamar szakad el.
A PRÉDIKÁTOR KÖNYVE
225.
A BALGASÁG DICSÉRETE
Ha az okosság a tapasztalaton nyugszik,
melyiket illeti meg inkább az okos elnevezés:
a bölcset,
aki részint szemérmetességből,
részint félelemből semmihez sem fog,
vagy a balgát,
akit sem a szemérmetesség,
mert ezt nem ismeri,
sem a veszély,
mert ez eszébe se juthat,
vissza nem rettent semmitől?
A bölcs a régi könyvek közt merül el,
ahonnan csak merő szőrszálhasogatást tanul,
ellenben a balgatag azzal,
hogy mindent megpróbál,
ha nem csalódom,
valódi boldogságra tesz szert.
ERASMUS
226.
KÖZEL
Istenhez
két ember jut közel:
az alázatos,
aki bármilyen értelmi fokon álljon is,
szívesen hajt fejet,
vagy pedig az,
akiben elég képesség van arra,
hogy meglássa az igazságot
még akkor is,
ha az ellenére van.
PASCAL
227.
KÉT FARKAS.
Egy este az öreg cherokee indián
mesélni kezdett az unokájának arról a csatáról,
ami minden emberben zajlik.
Azt mondta:
' Fiam, a csata két farkas között zajlik,
akik mindannyiunkban ott lakoznak.
Egyikük a Rossz. -
A düh, irigység, féltékenység, sajnálat,
szánalom, kapzsiság, erőszak, önsajnálat,
bűntudat, harag, kisebbrendűség, hazugság,
hamis büszkeség, felsőbbrendűség és az ego.
Másikuk a Jó. -
Az öröm, béke, szeretet, remény, nyugalom,
alázat, kedvesség, jóindulat, empátia, nagylelkűség,
igazság, együttérzés és a hit. '
Az unoka elgondolkozott egy pillanatra,
majd megkérdezte nagyapját:
' És melyik farkas győz? '
Az öreg indián mosolyogva válaszolt:
' Az, amelyiket eteted. '
228.
ELÉG
S ne kérj az égtől többet, mint adott.
Van annyi, mennyi kell, s ha ez kevés,
Kevés lesz a föld minden kincse is.
A vízikórság szomját el nem oltja
Minden Dunáknak s tengereknek árja;
S az ép gyomornak egy pohár elég.
Berzsenyi
229.
SATURNALIA
(lat.), ősrégi latin népünnep,
mely a hagyomány szerint
annak a boldog aranykornak emlékezetét rejtette,
mely Saturnusnak (l. o.) uralkodása alatt volt a világon.
Évforduló ünnep volt, melynek napja dec. 17-ére esett,
de az egész ünnep teljes egy hetet vett igénybe.
Régóta megülték,
de szabályozása a császárok korába esik.
Augustus 3 napot engedett,
Tiberius és Caligula is megtoldották egy-egy nappal.
Az egész idő alatt
teljes munkaszünet és korlátlan jókedv uralkodott.
A gazdagok a szegényeket megvendégelték,
a rabszolgák láncait leszedték,
a cselédek az uraság asztalához ültek.
A gazdagok rózsával koszorúzták fejüket,
a családtagok apró ajándékokkal kedveskedtek egymásnak
(akár csak a mai karácsonyi ajándékok).
A császárok a népnek mulatságáról is gondoskodtak:
cirkuszi versenyek, gladiátorjátékok
és alakos felvonulások követték egymást,
melyek a bolondok ünnepe, karnevál
és más ünnepek ősképéül tekintendők.
(Pallas Nagylexikon)
230.
ÉS MÉGIS ÉLÜNK!
Széttépve és összetörten
Győzelmektől meggyötörten
Már magzatként bajba ölten
Vándor bölcsőtemetőkben -
És mégis élünk
Dobra vernek minden vágyat
Árverezés a vasárnap
Nászunkra is gyászhír támad
Üresek a gyermekágyak -
És mégis élünk
Elavult a dülők lelke
Kórót terem tarló mezsgye
Pusztul a föld egyre-egyre
Hull a szikla tenyerünkbe -
És mégis élünk
Fogaskerék futószalag
Egyik elmegy másik marad
Bölcsőnk, sírunk porrá szakad
Zokognak a kövek szavak -
És mégis élünk
Hogyha sírunk: kiröhögnek,
Hogyha kérünk: fel is kötnek,
Hogyha küzdünk: odalöknek
Történelmi kárörömnek -
És mégis élünk
Magyar, szavad világ értse:
Anyanyelvünk létünk vére;
Anyánk szíve tetemére
Átok zúdult: vége, vége... -
És mégis élünk!
BARTIS FERENC
231.
JÓ
KÍVÁNSÁG
Isten éltessen!
Sok boldogságot!
Jó egészséget, jó étvágyat!
Istenadta jó napot kívánok!
Dolgozóknak: Jó munkát!
Bányászoknak: Jó szerencsét!
Vizsgázóknak: Kéz- és lábtörést
Vadászoknak: Jó vadászatot!
Stb.
232.
HARMONIKUS ÉLET
- Gyerekek, ki tudna mondani egy példát
a harmonikus házaséletre? - kérdezi a tanárnő.
Móricka jelentkezik:
- Az én nagyszüleim harmonikusan élnek.
A nagypapa horkol, a nagymama meg süket.
233.
SEGÉDPÁROK
Szeretet és humor
Szeretettel és humorral kell élni az életet.
A szeretet a megértéshez,
a humor pedig az elviseléshez kell.
234.
MINDEN RENDBEN
Székely vicc
Székely bácsika
Pestre utazik a rokonokhoz látogatóba,
és a fiára bízza a gazdaságot
arra az időre, amíg távol lesz.
Ahogy visszatér,
a fia már várja a lovaskocsival a vasútállomáson.
Elindulnak haza, és beszélgetni kezdenek.
Azt mondja az öreg:
- Minden rendben volt, fiam?
- Igen apám.
- Semmi baj nem történt?
- Semmi apám.
Az öreget nem hagyja nyugodni a dolog,
és tovább faggatózik:
- De tényleg semmi baj sem történt?
- Hát... Eltört a villa nyele.
- Eltört a villa nyele? Hogyan tört el a villa nyele?
- Hát, mikor vittem a kutyát elásni...
- Miért, megdöglött a kutya?
- Igen.
- Hogy történt?
- Letaposták a lovak és a tehenek...
- Letaposták? Hogy-hogy letaposták?
- Megriadtak, amikor kigyulladt az istálló.
- Kigyulladt az istálló!? Mitől gyulladt volna ki az istálló!?
- Hát apám, átfújta a szél a zsarátnokot a nagyházról...
- Hát az is leégett!?
- Igen, de a macska a hibás.
- Már hogy lenne a macska a hibás?
- Felborította a gyertyákat,
amikor ravataloztuk a nagymamát.
- Meghalt a nagymama??! Dehát...
- Akkor ütötte meg a guta, Isten nyugosztalja,
amikor édesanyám megszökött a postással...
- Megszökött a postással?!
Hát akkor minden rendben van fiam.
- Hát ezt mondtam én is.
235.
BOLDOGSÁG
'A férfi'
Szeretem ernyős szemedet, etető puha kezedet, mellém simuló testedet, csókolnám minden részedet. Ha minket földbe letesznek, Ott is majd téged szeretlek, őszi záporral mosdatlak, vadszőlő-lombbal csókollak. 'A nő' Hidd el, ha egyszer meghalunk, föl a felhőbe suhanunk. Vének leszünk és ráncosak, de szívünkben virágosak. Nagy felhő-hintánk csupa láng, alattunk sürög a világ, gurul a labda, sül a fánk, mosolyog hetven unokánk.
Szerző: Weöres Sándor
236.
TÖBBRŐL SZÓ SE LEHET
Én nem bánom azt,
Hogyha nagy-néha hazakísér,
Nem bánom azt sem,
Ha lopva a kezemhez ér.
Elnézem azt is,
Ha átfogja derekam,
De többről szó se lehet!
Én nem bánom azt,
Hogyha vesz néha mozijegyet,
Szünetben majszoljuk
Együtt a sósperecet.
Nem bánom azt sem,
Ha film helyett engem néz,
De többről szó se lehet!
Ha tánc közben jobban átkarol,
Nem szólok érte még,
Csak ha túlságosan forrón udvarol,
Akkor azt mondom, hogy most már elég!
Ne gondolja azt,
Hogy egy lánnyal ma mindent lehet,
Más lesz a helyzet,
Ha megkéri a kezemet,
Akkor tán kaphat majd
Tőlem egy csókot is,
De többről szó se lehet!
De többről szó se lehet!
A többit a mamával
Beszélje meg!
https://www.youtube.com/watch?v=B5Ua15D9f30
237.
A HÍRVÁGY
Ne kívánd azt,
amit általában hírnévnek, dicsőségnek neveznek:
mert a híres emberek kirakatban tarkállanak,
mint egy halom sütemény s a kíváncsiság
légy-felhőként lepi és mocskolja őket;
hírnév nem dicsőség,
hanem nyomorúság és megaláztatás.
Ne kívánd azt,
amit általában örök hírnévnek,
halhatatlanságnak neveznek:
mert semmit sem érsz vele,
ha emléked holtod után is megmarad
a jövő nemzedékek emlékezetében,
mint összeszáradt múmia a piramisban.
Amit a nagy emberek halhatatlanságnak mondanak,
nem örök élet,
még csak nem is örök emlékezetesség,
hanem pár-száz vagy pár ezer évvel
későbbre halasztódó feledés.
Figyeld e lassúbb feledésre jutottakat:
szikkadt, porosodó változatlanságuk mily félelmetes.
Királyi csend az övék, arany és ezüst kripta-csend.
Nem az életük,
hanem a haláluk nyúlik évszázadokra, vagy évtizedekre.
Dicsőségedet és halhatatlanságodat
ne embertársaidtól reméld,
mert benned van, vagy benned nincsen.
Az európai ember nem akar akkora lenni,
hogy létének teljes lehetőségét betöltse,
csak mint egy jókora világítótorony,
mely eltűnik az éjszakában.
Ne elégedj meg a mérhetővel,
csupán a teljes nagyságra törekedj.
WEÖRES SÁNDOR
238.
JÓ NAPOM VOLT
Jó lábbal keltem fel
Korán és frissen ébredtem
Már korán reggel rámsütött a Nap
Már előző este letisztult a mai forgatókönyv
Egész nap tagjaimban bizsergett kedvesem ölelése
Eltaláltam, hogy mi lenne a jó reggeli muzsika
Megmelengette szívem unokáim fényképe
Élvezettel kortyoltam a kávét, fújtam a pipafüstöt
Jó volt azt éreznem, nem éltem/élek hiába
Tele voltam nagy és még nagyobb tervekkel
Folyamatosan hálát adtam Istennek kegyelmi ajándékaiért
Elejét tudtam venni minden veszekedésnek
Pompás volt az uzsonna: a kefir házikenyérrel…
Röptében elcsíptem az elém reppenő ihletett ötleteket
Írásban is vissza tudtam adni, amit elgondoltam
Visszaigazolódott: jó nyomon vagyok a Lényeg felé
Magamat is felvidítottam, amikor kiskutyám vakargattam
Az életlendület túlvitt az apró nehézségeken
Frappáns kedves válaszokat írtam a leveleimre
Sikerült kizárnom a külső zavaró körülményeket
Csúcsformában magamból a legjobbat tudtam adni
Felemelt az érzés: itt állok, és nem tehetek másként
Csak úgy érdeklődtem rég látott öreg barátom hogylétéről
Élveztem, hogy ilyen flottul készítem a honlapot
Elégedettséggel töltött el a nap kötelességének teljesítése
Csak pár lépés a kertig, és számban a ropogós cseresznye
Örömömre szolgált, hogy
Elégedettséggel töltött el
Büszke voltam rá
Megerősödött hitem
Leülepedett s rendeződött bennem a meghallgatott előadás
Milyen csodás jó széllel jó irányba tartani!
Stb.
239.
MIÉT
ÉRTÉKELHETSZ
A MÁSIK EMBERBEN?
A jó humorát
A segítőkészségét
A megelőlegezett bizalmát
Az odaadó gondoskodását
A tapintatát, a diszkrécióját
A jó modorát
Az eszét
A nagylelkűségét
Az igazságérzetét
A szerénységét
A közvetlenségét, nyíltságát
Az egyenességét, tisztaszívűségét
A jószándékú kritikáját (a tükrét)
A jó megjelenését, esztétikumát
A karakán kiállását
A szakértelmét, hozzáértését
A figyelmességét
Az empatikus érdeklődését
A kedvességét, a melegségét
Az áldozathozatalait (időt szán rád)
A jól tájékozottságát
A vendégszeretetét
A megbízhatóságát
Az együttműködési készségét
Az megértő elnézését
Az engedékenységét, kompromisszumkészségét
A meg nem alkuvását
Stb.
240.
FALU VÉGÉN
KURTA KOCSMA
Falu végén kurta kocsma,
Oda rúg ki a Szamosra,
Meg is látná magát benne,
Ha az éj nem közelegne.
Az éjszaka közeledik,
A világ lecsendesedik,
Pihen a komp, kikötötték,
Benne hallgat a sötétség.
De a kocsma bezzeg hangos!
Munkálódik a cimbalmos,
A legények kurjogatnak,
Szinte reng belé az ablak.
„Kocsmárosné, aranyvirág,
Ide a legjobbik borát,
Vén legyen, mint a nagyapám,
És tüzes, mint ifju babám!
Húzd rá cigány, huzzad jobban,
Táncolni való kedvem van,
Eltáncolom a pénzemet,
Kitáncolom a lelkemet!”
Bekopognak az ablakon:
„Ne zugjatok olyan nagyon,
Azt üzeni az uraság,
Mert lefeküdt, alunni vágy.”
„Ördög bújjék az uradba,
Te pedig menj a pokolba!...
Húzd rá, cigány, csak azért is,
Ha mindjárt az ingemért is!”
Megint jőnek, kopogtatnak:
„Csendesebben vigadjanak,
Isten áldja meg kendteket,
Szegény édesanyám beteg.”
Feleletet egyik sem ad,
Kihörpentik boraikat,
Végét vetik a zenének
S hazamennek a legények.
Petőfi Sándor
(Szatmár, 1847. augusztus.
|