Payday Loans

Keresés

A legújabb

Bölcs és boldog élet lexikon – 5.
MEGFIGYELŐK JELENTÉSEI AZ ÉLET BOLYGÓRÓL
Írta: Jenő   

NAGY JENCIKLOPÉDIÁM

MAGYAR ÉLETMINŐSÉG ABC

ÉDENKERTI BÖLCS-BOLDOG

A TISZTA ÖRÖMÖK FORRÁSAI

Bölcs és boldog élet lexikon – 5. (193-240.)

 

193.

Arany János

CSALÁDI KÖR

Este van, este van: kiki nyúgalomba!
Feketén bólingat az eperfa lombja,
Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.
Mintha lába kelne valamennyi rögnek,
Lomha földi békák szanaszét görögnek,
Csapong a denevér az ereszt sodorván,
Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán.

Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek:
A gazdasszony épen az imént fejé meg;
Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta,
Pedig éhes borja nagyokat döf rajta.
Ballag egy cica is - bogarászni restel -
Óvakodva lépked hosszan elnyult testtel,
Meg-megáll, körűlnéz: most kapja, hirtelen
Egy iramodással a pitvarba terem.

Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye
Oly hivogatólag süt ki a sövényre.
Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya,
Küszöbre a lábát, erre állát nyujtja.
Benn a háziasszony elszűri a tejet,
Kérő kis fiának enged inni egyet;
Aztán elvegyűl a gyermektársaságba,
Mint csillagok közé nyájas hold világa.

Egy eladó lyány a tűzre venyigét rak:
Ő a legnagyobb s szebb... a hajnali csillag.
Vasalót tüzesít: új ruhája készen,
Csak vasalás híja,... s reggel ünnep lészen.
Körűl az apróság, vidám mese mellett,
Zörgős héju borsót, vagy babot szemelget,
Héjából időnként tűzre tesznek sokat:
Az világítja meg gömbölyű arcukat.

A legkisebb fiú kenyeret kér s majszol;
Üszköt csóvál néha: tűzkigyókat rajzol.
Olvas a nagyobbik nem ügyelve másra:
E fiúból pap lesz, akárki meglássa!
Legalább így szokta mondani az apjok,
Noha a fiú nem imádságon kapkod:
Jobban kedveli a verseket, nótákat,
Effélét csinálni maga is próbálgat.

Pendül a kapa most, letevé a gazda;
Csíkos tarisznyáját egy szegre akasztja;
Kutat az apró nép, örülne, ha benne
Madárlátta kenyér-darabocskát lelne.
Rettenve sikolt fel, amelyik belényul:
Jaj! valami ördög... vagy ha nem, hát... kis nyúl!
Lesz öröm: alunni se tudnak az éjjel;
Kinálják erősen káposzta-levéllel.

A gazda pedig mond egy szives jó estét,
Leül, hogy nyugassza eltörődött testét,
Homlokát letörli porlepett ingével:
Mélyre van az szántva az élet-ekével.
De amint körülnéz a víg csemetéken,
Sötét arcredői elsimulnak szépen;
Gondüző pipáját a tűzbe meríti;
Nyájas szavu nője mosolyra deríti.

Nem késik azonban a jó háziasszony,
Illő, hogy urának ennivalót hozzon,
Kiteszi középre a nagy asztalszéket,
Arra tálalja fel az egyszerü étket.
Maga evett ő már, a gyerek sem éhes,
De a férj unszolja: „Gyer közelebb, édes!”
Jobb izű a falat, ha mindnyájan esznek, -
Egy-egy szárnyat, combot nyujt a kicsinyeknek.

De vajon ki zörget? „Nézz ki, fiam Sára:
Valami szegény kér helyet éjtszakára:
Mért ne fogadnók be, ha tanyája nincsen,
Mennyit szenved úgy is, sok bezárt kilincsen!”
Visszajő a lyánka, az utast behíván.
Béna harcfi lép be, sok jó estét kíván:
„Isten áldja meg a kendtek ételét is,
(Így végezi a szót), meg az emberét is.”

Köszöni a gazda: „Része legyen benne:
Tölts a tálba anyjok, ha elég nem lenne.”
Akkor híja szépen, hogy üljön közelébb -
Rá is áll az könnyen, bár szabódik elébb.
Éhöket a nagy tál kívánatos ízzel,
Szomjukat a korsó csillapítja vízzel;
Szavuk sem igen van azalatt, míg esznek,
Természete már ez magyar embereknek.

De mikor aztán a vacsorának vége,
Nem nehéz helyen áll a koldus beszéde;
Megered lassanként s valamint a patak,
Mennél messzebbre foly, annál inkább dagad.
(1)Beszél a szabadság véres napjairul,
S keble áttüzesül és arca felpirul,
Beszél azokról is - szemei könnyben úsznak -
Kikkel más hazába bujdosott... koldusnak.

Elbeszéli vágyát hona szent földére,
Hosszu terhes útját amíg hazaére.
(2)Az idősb fiú is leteszi a könyvet,
Figyelmes arcával elébb-elébb görnyed;
És mihelyt a koldús megáll a beszédben:
„Meséljen még egyet” - rimánkodik szépen.

„Nem mese az gyermek,” - így feddi az apja,
Rátekint a vándor és tovább folytatja:
Néma kegyelettel függenek a szaván
Mind az egész háznép, de kivált a leány:
Ez, mikor nem hallják, és mikor nem látják,
Pirulva kérdezi tőle... testvérbátyját:
Három éve múlik, hogy utána kérdez,
Még egy esztendőt vár, nem megy addig férjhez.

Este van, este van... a tűz sem világit,
Kezdi hunyorgatni hamvas szempilláit;
A gyermek is álmos, - egy már alszik épen,
Félrebillent fejjel, az anyja ölében.
Gyéren szól a vendég s rá nagyokat gondol;
Közbe-közbe csupán a macska dorombol.
Majd a földre hintik a zizegő szalmát...
S átveszi egy tücsök csendes birodalmát.

(1851. ápr. 10.)

 

 

194.

MÉG NEM JÓ,

MÁR NEM JÓ

Üres gyomorral nem lehet filozófálni,

de degeszre tömött hassal sem gondolkodni -

életünk ilyen optimalizációs döntések sorozata:

mi az ami kevés, mi az elég, s mi a már sok, káros:

tudnod-érezned kell, hogy mi a helyes mérték,

hogy még egy kicsit éhesen tudj felállni az asztaltól,

hogy még egy kicsit álmosan tudj felkelni az ágyból -

ne légy kialvatlan, de el se aludd az eszed,

ami dupla idő/életveszteség...

 

 

195.

SZABADSÁG:

CÉL VAGY ESZKÖZ

Mi akarsz lenni, ha nagy leszel,

s mi, amíg kicsi vagy?

Felnőtt ember,

aki szabadon dönthet főbb dolgaiban?

De ez csak azért fontos,

mert normál esetben ő tudja legjobban,

mi az, ami a javát szolgála,

s mi az, ami a kárára van!

Vagyis:

a boldogságod érdekében

kell a szabadság,

ez az egyik szükséges,

de nem elégséges feltétele.

 

 

196.

ESZKÖZ ÉS (VÉG)CÉL

Miért kelsz fel minden nap reggel?

Miért mész el hétköznap dolgozni?

Miért akarsz pénzt keresni?

Miért akarsz öltözködni, enni és utazni?

Miért akarsz gyereket vállalni és felnevelni?

Hogy azután minden nap munkába indulhass?

Van valami végcél, amihez ezek eszközök-részcélok?

 

 

197.

ANTROPOGENEZIS

Többet ésszel, mint erővel...

Az egyik állat nagyobbat ugrik,

a másik gyorsabb vagy repülni tud,

a harmadik kétéltű és szaporább is,

a negyedik erősebb és hosszabb életű -

s mégis az emberállat a teremtés koronája?

Vagy legalábbis a tápláléklánc csúcsán áll.

Mi ennek a sikernek a titka?

Hátrányból előny?

Utolsóból első?

Avagy Isten gyermeke.

Akinek esze, szíve, hite és nyelve van.

Így képes eszközt használni, együttműködni,

előre látni, raktározni, gazdálkodni stb. stb.

 

 

198.

ESZKÖZHASZNÁLAT

Többet ésszel mint erővel...

Hiába rohansz minden erőddel végkimerülésig,

én két keréken lazán tekerve simán lekörözlek...

Hiába vagy te a világ legerősebb embere,

egy egyszerű géppel, egy emelővel túlemellek...

 

 

199.

UTOLSÓBÓL ELSŐ

* Falábúból a parkett ördöge,

* Botfülűből nótafa,

* Szegénylegényből királyfi,

* Búskomorból életvidám,

* Kripliből élsportoló,

* Ázott verébből világszépe,

* Állatorvosi lóból makkegészséges,

* Betyárból pandúr,

* Gebéből táltosparipa,

* Írástudatlanból remekíró,

* Jézusüldözőből első apostol?

 

 

 

200.

SZÁMTAN

Egy fecske nem csinál nyarat,

de viszont egy bolond százat csinál?

Százmilliárd légy tehénszart eszik,

ennyien nem tévedhetnek?

De te itt állsz és nem tehetsz másként -

ha Isten csak egy igaz embert talál,

akkor lehet, hogy mégegyszer megkönyörül

és nem hagyja a Föld-Titanic hajót

örök hullámsírba süllyedni

 

 

201.

LÉTMINIMUM

Legyen egy darab kenyér és pohár víz,

esetleg fedél is a fejem felett télvíz idején,

egy csésze kávé és pipámba magyar dohány,

papír és ceruza, meg egy ócska dobgitár,

és szerető élettárs meg hű kutyám -

olykor nagy árat kér a sors

a szabadságért és a boldogságért...

A többi mind ráadás, kegyelmi ajándék,

sőt netán felesleges-káros luxus

 

 

 

202.

REND

ÉS

SZABADSÁG

Ha nem ismerem,

nem sajátítom el

és nem tartom be

a sakkjáték néhány egyszerű szabályát,

akkor nem tudok sakkozni,

csak összevissza tologatom vagy dobálom a figurákat

mint egy éretlen kisgyerek.

Hogy sakkozzak,

ehhez szabályokat kell követnem.

Ez a minimális előfeltétel -

persze egy ellenfél is kell,

akinek az eszén túl akarok járni,

s a győzelmemnek akkor lesz sportértéke,

ha minél jobbat választok,

akinek van gyakorlata, van taktikája,

netán ismer kombinációkat stb.

A maximumnál a csillagos ég a határ...

 

 

203.

A TŰZ CSIHOLÓJA

Csak akkor születtek nagy dolgok,
Ha bátrak voltak, akik mertek
S ha százszor tudtak bátrak lenni,
Százszor bátrak és viharvertek.

Az első emberi bátorság
Áldassék: a Tűz csiholója,
Aki az ismeretlen lángra
Úgy nézett, mint jogos adóra.

Mint egy Isten, hóban vacogva
Fogadta szent munkája bérét:
Még ma is minden bátor ember
Csörgedezteti az ő vérét.

Ez a világ nem testálódott
Tegnaphoz húzó, rongy pulyáknak:
Legkülömb ember, aki bátor
S csak egy külömb van, aki: bátrabb.

S aki mást akar, mint mi most van,
Kényes bőrét gyáván nem óvja:
Mint ős-ősére ütött Isten:
A fölséges Tűz csiholója.

ADY ENDRE

 

 

204.

GRUNDFOCIZNI JÓ!

* mert egyedül nem megy:

játszótársak kellenek hozzá

* mert nem pénzkérdés:

egy rongylabda és egy kis hely elég hozzá

* mert nem számít honnan jöttél,

csak amit a pályán művelsz

* mert magunk alkotjuk

és rugalmasan alkalmazzuk a kevés szabályt

* mert nem kényeskedünk, nem nyafogunk: férfiasan megküzdünk!

* mert nincs az az „ítéletidő”,

ami elriasztana minket a derbitől

* mert itt egy mindenkiért

és mindenki egyért hajt: nincs alibijáték

* mert itt nincs bíró: „önbíráskodunk”

– ezért sincsenek viták, reklamálások

* mert Isten szabad ege alatt,

az otthon zöld füvén játszunk látástól vakulásig

* mert a kétballábas is beszállhat,

ha nem komolytalankodik

* mert kiegyenlítjük az esélyeket:

előnyt adunk, átszervezünk stb. stb.

* mert vadidegen emberekkel is

egy pillanat alatt egy hullámhosszon…

 

 

205.

SPORTEMBERKÉNT

arra törekszem, hogy egyenlő esélyekkel mérkőzzünk

önként betartom a szabályokat – nem csalok

a maximumot hozom ki magamból s azután győzzön a jobbik

nem verekszem, de nem is pankrátorkodom: bokszolok

titokban sem szedek tiltott doppingszereket

mindent alárendelek képességeim min. szinten tartásának

nem kerülöm a nyílt megmérettetést, sőt keresem azt

igyekszem formám az összecsapásra időzíteni

rendszeresen gyakorlok és fegyelmezetten élek

a velem egy súlycsoportban levő erős ellenfelet preferálom

eszembe se jut előre megegyezni a végeredményről

nem alázom meg ellenfelem, s nem tekintem ellenségnek

 

 

 

206.

SZELLEMI KALAND

* járatlan utakon törni előre

* ugrás a mélyvízbe mentőöv nélkül

* fonál nélkül a labirintusokban

* pápai vizeken kalózkodni

* kockáztatni, hogy megőrülsz

* kincskereső vadászkaland, ami többesélyes

* Kolumbuszként Új Világot felfedezni

* gyökerestől kitépve idegenbe szakadni

* a házőrző kutya helyett a kóbor

* mindent vagy semmit „hazárdjáték”

* merészet gondolsz, s felteszed rá éltedet

* sok hűhó semmiért és teljes újrakezdés

 

 

207.

SZERENCSE DOLGA

kihúzzák-e a lutrin a megjátszott számaidat

mi van a zsákban: macska vagy valami jobb dolog

milyen idő lesz pont akkor, amikorra lefixáltad a nyaralásod

mikor, melyik országba és családba születsz

kinek a fejére esik a tizedik emeletről egy virágcserép

elkapsz-e egy könnyű-súlyos betegséget

összetalálkozol-e valaha a pont hozzád illő társsal

jön-e a buszon ellenőr, kiszúrnak-e a vámosok

találsz-e az utcán egy tömött gazdátlan pénztárcát

otthon voltál-e a földrengéskor

sikerül-e kivédened a büntetőrúgást

találsz-e egy hónapon belül alkalmas lakást, lakóházat

vadász ül hosszú méla lesben (fizikai-szellemi)

 

 

208.

KI NEM ÉRDEMELHETŐ

* anyám megszült és felnevelt

* vadidegenek is a javamat akarták

* nekem vetettek, arattak és kenyeret sütöttek

* kevés ellenségem, sok jóbarátom

* ingyen szépre, jóra és igazra tanítottak

* vagy nem lettem beteg, vagy kigyógyultam

* sokan és sokat áldoztak értem

* mások dolgoztak helyettem

* egy Nagy Úr vendége voltam

* elhalmoztak ajándékokkal

* mellém pártolt a szerencse

* a bűnbocsánat, az isteni amnesztia

* csoda történt velem

* stb.

 

 

 

209.

INGYENES JÓ DOLGOK

az anyanyelvem nem idegen nyelvként elsajátítani

bárhol és bármikor és bárkivel játszani

holt költőkkel vagy másokkal beszélgetni, eszméket cserélni

a mindent pótló szerelembe esni

egy kis bozontos kutya gazdijának lenni

gyalogszerrel bejárni a szülőföldedet

kicsi házikódból igazi otthont varázsolni

súlyos betegséget elkerülni ill. abból teljesen felépülni

uralkodni magadon és ellenállni a kísértésnek

a munkádat hobbiként, hivatásszerűen végezni

barátságokat kötni és ápolni

mindennek a humoros oldalát is meglátni és nevetni

 

 

210.

EMBERI ÉS ISTENI AJÁNDÉKOK

amire nem számítok: kellemes meglepetést szerez

ami nem jár, nem lehet követelni, perelni vagy reklamálni

ami ingyen van, nem kell fizetni érte, bár viszonozni illik

ami jó esetben személyre szabott (pl. nem pénz stb.)

aminek örülök, mert eltalálta titkos kívánságom

ami nem egy trójai faló vagy egy mérges kígyó stb.

amit „csak úgy”, s nem megvesztegetésként adnak

amiről nem ordít valamilyen pedagógiai célzat

amit nem lehet teljesítménnyel kiérdemelni – ez kegyelem!

amit nem szabad továbbadni, s amivel el is kell számolni

ami nem létszükséglet, de „luxus”, ami javadra válhat

aminek nem zavarba hozó az ára, de nem értéktelen holmi

 

 

211.

A SZELLEMI KINCS

megosztva nem kevesebb, de több lesz

ingyen kaptad, ingyen adod

korlátlanul felhalmozhatsz

senkit nem kell megrövidítened

bármikor előveheted

soha nem avul el

nem csak a létrehozója érti-élvezi

egy viccen bárki nevethet

egy dallamot egy botfülű is értékel

folyton kapsz is és adsz is

nincs fizikai térigény (könyv, lemez stb.)

digitalizálva is hozzájuthatsz – raktár nélkül

 

 

 

212.

SZEGÉNYEK ÖRÖME

amikor összejön a hetedik krajcár

amikor este a gyertyánál meséltek

amikor kószáltok a vadvirágos réten

amikor jó vicceken nagyokat nevettek (nyomorotokon is)

amikor „ez a nóta, nóta, nóta körbejár…”

amikor használati v. dísztárgyakat fabrikáltok

amikor mezítláb a grundon kergetitek a rongylabdát

amikor szavakkal vagy gombokkal, botokkal stb. játszotok

amikor leleményesen „kőlevest” főztök

amikor túlélt nap egy isteni ajándék

amikor együtt szépen ünnepeltek

amikor természetesen élsz: anyag, ritmus

 

 

213.

ÖNKÉNTES SZEGÉNY

aki szerzetesi fogadalmat tesz

aki odaadja gyermekeinek mindenét

aki mindent beruház, semmit se fogyaszt

aki nagyon sok gyereket vállal

aki elvonul remetének

aki elindul világcsavarogni

aki elvi okokból puritán életformát

akinek szenvedélye az adakozás

aki poéta lesz Magyarországon

aki sorsközösséget vállal a szegényekkel

aki elmegy ápolónőnek vagy …

aki elvi okokból sanyargatja magát

 

 

214.

LÉTMINIMUMON IS

kell a napi betevő kenyér, esetleg egy kis zsírral megkenve

kell egy pohár tiszta víz – ünnepeken egy-egy kupica pálinka

kell egy rozoga ház s ágy, ahova lehajthatod a fejed

kell egy kályha és tüzelő, hogy télen ne fagyjál meg

kell egy-két pár cipő és néhány váltás ruha plusz télikabát

kell egy hely, ahol tisztálkodhatsz és dolgod elvégezheted

kell egy társ, aki ápol, ha betegen az ágynak dőlsz

kell egy kis áram, hogy világíthass és szólhasson a rádió, főzhess

kell egy kutya és/vagy egy macska, akiben sosem csalódtál

kell egy asztal és szék, egy papír és egy ceruza, hogy írhass

kell egy barát, aki tükröt tart eléd és akivel megosztod örömed-bánatod

kell a szellemvilágjárás luxusa, s hogy a mindenséggel mérd magad

 

 

215.

HA ÉN GAZDAG LENNÉK

befizetném magam egy űrutazásra

építtetnék magamnak egy nagy mesterséges tavat

lenne saját egzotikus állatkertem

egy helyre szervezném a legjobb rákkutatókat

szerkesztenék és ingyen adnék egy „új Bibliát”

vendégül látnám alkotóházban a legbölcsebb embereket

összehoznék egy amatőr „beat zenekart”

vennék egy szigetet utópiám kikísérletezésére

álruhában, inkognitóban mennék leánykérőbe

lenne egy „saját” focicsapatom

népboldogító találmányokat finanszíroznék

a legjobb színházakba, hangversenyekre stb. járnék

 

 

 

216.

GYAKORLAT TESZI A MESTERT

Először védett körülmények között,

szimulálva kell próbára tenni képességed,

hogy szemmértékkel és agymunkával

megbecsüld a közeledő jármű sebességét.

Mert élesben csak egyszer egy utolsót tévedhetsz...

 

 

217.

JELENLÉT

Létszámellenőrzés - ki van jelen?

Aki csak testben van jelen? (absent minded)

És aki vagy a múltjában vagy múltjából "él",

vagy aki csak a terveiben, a jövőben?

(Most élj: itt és most ragadd meg a napot!)

 

 

218.

EGYETLENEGY

Először és utoljára élek és halok,

egy életem van,

ezért ez a legértékesebb dolog -

az égő házból először magamat mentem,

s nem „pótolhatatlan” vagy pótolható javaimat...

 

 

219.

ÉLETET ADNI ÉS KAPNI

Ha gyermeked vagy unokád születik,

egy kicsit te magad is újrakezdheted életed,

s okot - esetleg ürügyet - találhatsz arra,

hogy megint ugrabugrálj, hemperegj, hülyéskedj

vagy mesélj, énekelj, játsszál, bábozz stb. stb.

 

 

 

220.

TÜNDÉRFOK

Az életednek van egy titkos csúcsa,
Mely rejtve őrzi boldogságod,
Egy sziklafok, ahonnan Te az élet
Töretlen teljességét látod,
Hol imádkoznál hosszan, térdenállva,
Mert onnan végtelen a panoráma.

Az életednek van egy titkos csúcsa
Köröskörül őserdő, ősbozót -
Keresztül-kasul vágtató csapások,
A sok hamistól nem látni a jót,
Isten előre ment, a csúcson vár be -
Csak az a kérdés, hogy odatalálsz-e?

Az életednek van egy titkos csúcsa,
Hová a mélyből kibukkan fejed
S a szépség minden gazdagsága, fénye
Megáldja két csodálkozó szemed,
Hol tiszta vagy, mint kristálypatakok
S megnyitod szíved, mint egy ablakot.

Az életednek van egy titkos csúcsa,
Vezetnek hozzá szent véletlenek,
Jaj, hogy leszállni kell, jaj, hogy nem adhatsz
A pillanatnak örökéletet!
S botlasz újra sok rögös, buta úton. -

De mindegy. Egyszer fenn voltál a csúcson.

REMÉNYIK SÁNDOR

 

 

221.

ÉLETJAVÍTÓ KRITIKA

“Egyetlen házasságot sem

nevezhetünk valóban sikeresnek,

ha a házastársak nem egymás legjobb kritikusai.

A barátságról is ugyanez mondható el,

mégpedig a hagyományos elképzelés ellenére,

mely szerint a barátság konfliktustól mentes kapcsolat,

kölcsönös szívességek és bókok viszonya.

Az ilyen kapcsolatok azonban felszínesek,

és nem érdemlik meg a barátság nevet.

Minden emberi kapcsolatnak lényeges része,

hogy szükség esetén a két fél bírálja egymást.

Enélkül minden kapcsolat sekély vagy sikertelen.

A kritika a vezetés,

illetve a hatalom gyakorlásának egyik formája.

Ami nem más, mint kísérlet arra,

hogy előre megfontolt módon befolyásoljuk az eseményeket.

Azért bírálunk,

hogy megváltoztassuk valakinek az életét.

Természetesen a befolyásolásnak

nem egyetlen s nem is a legmagasabb rendű módja a kritika.

Lehet befolyásolni

példával, javaslattal, példázattal, jutalmazással,

büntetéssel, tiltással vagy engedélyezéssel,

tapasztalat révén, szervezéssel stb.

A hatalom gyakorlásáról köteteket lehetne írni.

Mi azonban beérjük azzal, hogy azt mondjuk:

aki szeret egy másik embert,

annak gyakorolnia kell ezt a művészetet,

mert ha valakit érdekel egy másik ember lelki fejlődése,

akkor fel kell készülnie arra,

hogy az adott pillanatban

a lehető legmegfelelőbb módon segítse azt elő.”

(M. Scott Peck: A járatlan út)

 

 

 

222.

SZERETET

Akit szeretsz,

nemesíted, szépíted,

segítesz neki méltóvá válni önmagához.

Így vagy a gyerekeddel,

de így kell, hogy legyen a pároddal is.

Ha szereted, az egyetlen ember vagy,

aki megmondhatja neki,

hogy "elhagytad magadat, tessék följebb élni!"

Ha szereted, tudod,

hogy csak kívül gyenge, belül mégis erős,

és csak kívül gyáva - belül bátor.

Te vagy az egyedüli,

aki megmondhatja neki,

ha önmagához méltatlanul él,

mert a szeretet: jogosítvány az őszinteséghez.

Ha szeret - jól figyelj! - meg is hallgat.

Lehet, hogy dühbe gurul, persze, kikel magából és üvölt,

de előbb-utóbb meghallgat.

Ha nem hallgat meg, nem is szeret igazán,

és akkor minden hiába.

Nevelni csak a szeretet képes,

és tudja is, hogyan kell.

Müller Péter

 

 

223.

NEMZETJELLEG

Minden nemzetnek,

mely életre való, megvan saját jelleme,

melybül ha kirángatják, kicsigázzák,

nem lesz belőle egyéb,

mint Schiller szerint kilombikált törköly. [...]

Csak buta

vagy

az igen sok tudomány által

kificamlott eszű képzelgő

ringathatja magát

azon csalfa aberrációban,

mihez képest nemzeteket úgy lehetne

egybekeverni és összeolvasztani,

mint a spanyol elkészíti olla potridáját,

és a tűz közelében elolvad a zsír.

Egyedül némi legmagosb fokra kiképzett egyéniségek

veszthetik el a nemzetiségüket

egy bizonyos pontig anélkül,

hogy ezáltal becsükben csorba támadna.

Így például az egészen kiképzett

magyar, angol, francia, német, muszka közt

alig lesz valami nemzetiségi különbség;

míg bizonyos lángeszűek

megszűnnek valami nemzetnek sajátjai lenni,

de az egész emberi nem kincseivé válnak.

És ez helyes,

mert ezek alkotják azon kapcsot,

mely nemzeteket egybenfüggő láncolatba fűz.

(Széchenyi István:

Nagy Magyar Szatíra)

 

 

224.

HÁRMASKÖTÉL

Sokkal jobb dolga van

a kettőnek, mint az egynek.

Mert ha elesnek is,

az egyik felemeli társát.

Jaj, pedig az egyedülvalónak,

ha elesik, nincsen, aki felemelje.

Hogyha együtt feküsznek ketten, megmelegszenek.

Az egyedülvaló, pedig mi módon melegedhet meg?

Ha az egyiket megtámadja is valaki,

ketten ellene állhatnak annak,

és a hármas kötél nem hamar szakad el.

A PRÉDIKÁTOR KÖNYVE

 

 

 

225.

A BALGASÁG DICSÉRETE

Ha az okosság a tapasztalaton nyugszik,

melyiket illeti meg inkább az okos elnevezés:

a bölcset,

aki részint szemérmetességből,

részint félelemből semmihez sem fog,

vagy a balgát,

akit sem a szemérmetesség,

mert ezt nem ismeri,

sem a veszély,

mert ez eszébe se juthat,

vissza nem rettent semmitől?

A bölcs a régi könyvek közt merül el,

ahonnan csak merő szőrszálhasogatást tanul,

ellenben a balgatag azzal,

hogy mindent megpróbál,

ha nem csalódom,

valódi boldogságra tesz szert.

ERASMUS

 

 

226.

KÖZEL

Istenhez

két ember jut közel:

az alázatos,

aki bármilyen értelmi fokon álljon is,

szívesen hajt fejet,

vagy pedig az,

akiben elég képesség van arra,

hogy meglássa az igazságot

még akkor is,

ha az ellenére van.

PASCAL

 

 

227.

KÉT FARKAS.

Egy este az öreg cherokee indián

mesélni kezdett az unokájának arról a csatáról,

ami minden emberben zajlik.

Azt mondta:

' Fiam, a csata két farkas között zajlik,

akik mindannyiunkban ott lakoznak.

Egyikük a Rossz. -

A düh, irigység, féltékenység, sajnálat,

szánalom, kapzsiság, erőszak, önsajnálat,

bűntudat, harag, kisebbrendűség, hazugság,

hamis büszkeség, felsőbbrendűség és az ego.

Másikuk a Jó. -

Az öröm, béke, szeretet, remény, nyugalom,

alázat, kedvesség, jóindulat, empátia, nagylelkűség,

igazság, együttérzés és a hit. '

Az unoka elgondolkozott egy pillanatra,

majd megkérdezte nagyapját:

' És melyik farkas győz? '

Az öreg indián mosolyogva válaszolt:

' Az, amelyiket eteted. '

 

 

228.

ELÉG

S ne kérj az égtől többet, mint adott.

Van annyi, mennyi kell, s ha ez kevés,

Kevés lesz a föld minden kincse is.

A vízikórság szomját el nem oltja

Minden Dunáknak s tengereknek árja;

S az ép gyomornak egy pohár elég.

Berzsenyi

 

 

 

 

229.

SATURNALIA

(lat.), ősrégi latin népünnep,

mely a hagyomány szerint

annak a boldog aranykornak emlékezetét rejtette,

mely Saturnusnak (l. o.) uralkodása alatt volt a világon.

Évforduló ünnep volt, melynek napja dec. 17-ére esett,

de az egész ünnep teljes egy hetet vett igénybe.

Régóta megülték,

de szabályozása a császárok korába esik.

Augustus 3 napot engedett,

Tiberius és Caligula is megtoldották egy-egy nappal.

Az egész idő alatt

teljes munkaszünet és korlátlan jókedv uralkodott.

A gazdagok a szegényeket megvendégelték,

a rabszolgák láncait leszedték,

a cselédek az uraság asztalához ültek.

A gazdagok rózsával koszorúzták fejüket,

a családtagok apró ajándékokkal kedveskedtek egymásnak

(akár csak a mai karácsonyi ajándékok).

A császárok a népnek mulatságáról is gondoskodtak:

cirkuszi versenyek, gladiátorjátékok

és alakos felvonulások követték egymást,

melyek a bolondok ünnepe, karnevál

és más ünnepek ősképéül tekintendők.

(Pallas Nagylexikon)

 

230.

ÉS MÉGIS ÉLÜNK!

 

Széttépve és összetörten

Győzelmektől meggyötörten

Már magzatként bajba ölten

Vándor bölcsőtemetőkben -

És mégis élünk

Dobra vernek minden vágyat

Árverezés a vasárnap

Nászunkra is gyászhír támad

Üresek a gyermekágyak -

És mégis élünk

Elavult a dülők lelke

Kórót terem tarló mezsgye

Pusztul a föld egyre-egyre

Hull a szikla tenyerünkbe -

És mégis élünk

Fogaskerék futószalag

Egyik elmegy másik marad

Bölcsőnk, sírunk porrá szakad

Zokognak a kövek szavak -

És mégis élünk

Hogyha sírunk: kiröhögnek,

Hogyha kérünk: fel is kötnek,

Hogyha küzdünk: odalöknek

Történelmi kárörömnek -

És mégis élünk

Magyar, szavad világ értse:

Anyanyelvünk létünk vére;

Anyánk szíve tetemére

Átok zúdult: vége, vége... -

És mégis élünk!

 

BARTIS FERENC

 

 

231.

KÍVÁNSÁG

Isten éltessen!

Sok boldogságot!

Jó egészséget, jó étvágyat!

Istenadta jó napot kívánok!

Dolgozóknak: Jó munkát!

Bányászoknak: Jó szerencsét!

Vizsgázóknak: Kéz- és lábtörést

Vadászoknak: Jó vadászatot!

Stb.

 

 

232.

HARMONIKUS ÉLET

- Gyerekek, ki tudna mondani egy példát

a harmonikus házaséletre? - kérdezi a tanárnő.

Móricka jelentkezik:

- Az én nagyszüleim harmonikusan élnek.

A nagypapa horkol, a nagymama meg süket.

 

 

233.

SEGÉDPÁROK

Szeretet és humor

Szeretettel és humorral kell élni az életet.

A szeretet a megértéshez,

a humor pedig az elviseléshez kell.

 

 

234.

MINDEN RENDBEN

Székely vicc

Székely bácsika

Pestre utazik a rokonokhoz látogatóba,

és a fiára bízza a gazdaságot

arra az időre, amíg távol lesz.

Ahogy visszatér,

a fia már várja a lovaskocsival a vasútállomáson.

Elindulnak haza, és beszélgetni kezdenek.

Azt mondja az öreg:

- Minden rendben volt, fiam?

- Igen apám.

- Semmi baj nem történt?

- Semmi apám.

Az öreget nem hagyja nyugodni a dolog,

és tovább faggatózik:

- De tényleg semmi baj sem történt?

- Hát... Eltört a villa nyele.

- Eltört a villa nyele? Hogyan tört el a villa nyele?

- Hát, mikor vittem a kutyát elásni...

- Miért, megdöglött a kutya?

- Igen.

- Hogy történt?

- Letaposták a lovak és a tehenek...

- Letaposták? Hogy-hogy letaposták?

- Megriadtak, amikor kigyulladt az istálló.

- Kigyulladt az istálló!? Mitől gyulladt volna ki az istálló!?

- Hát apám, átfújta a szél a zsarátnokot a nagyházról...

- Hát az is leégett!?

- Igen, de a macska a hibás.

- Már hogy lenne a macska a hibás?

- Felborította a gyertyákat,

amikor ravataloztuk a nagymamát.

- Meghalt a nagymama??! Dehát...

- Akkor ütötte meg a guta, Isten nyugosztalja,

amikor édesanyám megszökött a postással...

- Megszökött a postással?!

Hát akkor minden rendben van fiam.

- Hát ezt mondtam én is.

 

 

 

235.

BOLDOGSÁG

'A férfi' 

Szeretem ernyős szemedet, 
etető puha kezedet, 
mellém simuló testedet, 
csókolnám minden részedet. 

Ha minket földbe letesznek, 
Ott is majd téged szeretlek, 
őszi záporral mosdatlak, 
vadszőlő-lombbal csókollak. 

'A nő' 
Hidd el, ha egyszer meghalunk, 
föl a felhőbe suhanunk. 
Vének leszünk és ráncosak, 
de szívünkben virágosak. 

Nagy felhő-hintánk csupa láng, 
alattunk sürög a világ, 
gurul a labda, sül a fánk, 
mosolyog hetven unokánk.

Szerző: Weöres Sándor

 

 

236.

TÖBBRŐL SZÓ SE LEHET

Én nem bánom azt,

Hogyha nagy-néha hazakísér,

Nem bánom azt sem,

Ha lopva a kezemhez ér.

Elnézem azt is,

Ha átfogja derekam,

De többről szó se lehet!

Én nem bánom azt,

Hogyha vesz néha mozijegyet,

Szünetben majszoljuk

Együtt a sósperecet.

Nem bánom azt sem,

Ha film helyett engem néz,

De többről szó se lehet!

Ha tánc közben jobban átkarol,

Nem szólok érte még,

Csak ha túlságosan forrón udvarol,

Akkor azt mondom, hogy most már elég!

Ne gondolja azt,

Hogy egy lánnyal ma mindent lehet,

Más lesz a helyzet,

Ha megkéri a kezemet,

Akkor tán kaphat majd

Tőlem egy csókot is,

De többről szó se lehet!

De többről szó se lehet!

A többit a mamával

Beszélje meg!

https://www.youtube.com/watch?v=B5Ua15D9f30

 

 

 

237.

A HÍRVÁGY

Ne kívánd azt,

amit általában hírnévnek, dicsőségnek neveznek:

mert a híres emberek kirakatban tarkállanak,

mint egy halom sütemény s a kíváncsiság

légy-felhőként lepi és mocskolja őket;

hírnév nem dicsőség,

hanem nyomorúság és megaláztatás.

Ne kívánd azt,

amit általában örök hírnévnek,

halhatatlanságnak neveznek:

mert semmit sem érsz vele,

ha emléked holtod után is megmarad

a jövő nemzedékek emlékezetében,

mint összeszáradt múmia a piramisban.

Amit a nagy emberek halhatatlanságnak mondanak,

nem örök élet,

még csak nem is örök emlékezetesség,

hanem pár-száz vagy pár ezer évvel

későbbre halasztódó feledés.

Figyeld e lassúbb feledésre jutottakat:

szikkadt, porosodó változatlanságuk mily félelmetes.

Királyi csend az övék, arany és ezüst kripta-csend.

Nem az életük,

hanem a haláluk nyúlik évszázadokra, vagy évtizedekre.

Dicsőségedet és halhatatlanságodat

ne embertársaidtól reméld,

mert benned van, vagy benned nincsen.

Az európai ember nem akar akkora lenni,

hogy létének teljes lehetőségét betöltse,

csak mint egy jókora világítótorony,

mely eltűnik az éjszakában.

Ne elégedj meg a mérhetővel,

csupán a teljes nagyságra törekedj.

WEÖRES SÁNDOR

 

 

 

238.

JÓ NAPOM VOLT

 

Jó lábbal keltem fel

Korán és frissen ébredtem

Már korán reggel rámsütött a Nap

Már előző este letisztult a mai forgatókönyv

Egész nap tagjaimban bizsergett kedvesem ölelése

Eltaláltam, hogy mi lenne a jó reggeli muzsika

Megmelengette szívem unokáim fényképe

Élvezettel kortyoltam a kávét, fújtam a pipafüstöt

Jó volt azt éreznem, nem éltem/élek hiába

Tele voltam nagy és még nagyobb tervekkel

Folyamatosan hálát adtam Istennek kegyelmi ajándékaiért

Elejét tudtam venni minden veszekedésnek

Pompás volt az uzsonna: a kefir házikenyérrel…

Röptében elcsíptem az elém reppenő ihletett ötleteket

Írásban is vissza tudtam adni, amit elgondoltam

Visszaigazolódott: jó nyomon vagyok a Lényeg felé

Magamat is felvidítottam, amikor kiskutyám vakargattam

Az életlendület túlvitt az apró nehézségeken

Frappáns kedves válaszokat írtam a leveleimre

Sikerült kizárnom a külső zavaró körülményeket

Csúcsformában magamból a legjobbat tudtam adni

Felemelt az érzés: itt állok, és nem tehetek másként

Csak úgy érdeklődtem rég látott öreg barátom hogylétéről

Élveztem, hogy ilyen flottul készítem a honlapot

Elégedettséggel töltött el a nap kötelességének teljesítése

Csak pár lépés a kertig, és számban a ropogós cseresznye

Örömömre szolgált, hogy

Elégedettséggel töltött el

Büszke voltam rá

Megerősödött hitem

Leülepedett s rendeződött bennem a meghallgatott előadás

Milyen csodás jó széllel jó irányba tartani!

Stb.

 

 

239.

MIÉT

ÉRTÉKELHETSZ

A MÁSIK EMBERBEN?

* A jó humorát

* A segítőkészségét

* A megelőlegezett bizalmát

* Az odaadó gondoskodását

* A tapintatát, a diszkrécióját

* A jó modorát

* Az eszét

* A nagylelkűségét

* Az igazságérzetét

* A szerénységét 

* A közvetlenségét, nyíltságát

* Az egyenességét, tisztaszívűségét

* A jószándékú kritikáját (a tükrét)

* A jó megjelenését, esztétikumát

* A karakán kiállását

* A szakértelmét, hozzáértését

* A figyelmességét

* Az empatikus érdeklődését

* A kedvességét, a melegségét

* Az áldozathozatalait (időt szán rád)

* A jól tájékozottságát

* A vendégszeretetét

* A megbízhatóságát

* Az együttműködési készségét

* Az megértő elnézését

* Az engedékenységét, kompromisszumkészségét

* A meg nem alkuvását

* Stb.

 

 

 

 

240.

FALU VÉGÉN

KURTA KOCSMA

 

Falu végén kurta kocsma,

Oda rúg ki a Szamosra,

Meg is látná magát benne,

Ha az éj nem közelegne.

Az éjszaka közeledik,

A világ lecsendesedik,

Pihen a komp, kikötötték,

Benne hallgat a sötétség.

De a kocsma bezzeg hangos!

Munkálódik a cimbalmos,

A legények kurjogatnak,

Szinte reng belé az ablak.

„Kocsmárosné, aranyvirág,

Ide a legjobbik borát,

Vén legyen, mint a nagyapám,

És tüzes, mint ifju babám!

Húzd rá cigány, huzzad jobban,

Táncolni való kedvem van,

Eltáncolom a pénzemet,

Kitáncolom a lelkemet!”

Bekopognak az ablakon:

„Ne zugjatok olyan nagyon,

Azt üzeni az uraság,

Mert lefeküdt, alunni vágy.”

„Ördög bújjék az uradba,

Te pedig menj a pokolba!...

Húzd rá, cigány, csak azért is,

Ha mindjárt az ingemért is!”

Megint jőnek, kopogtatnak:

„Csendesebben vigadjanak,

Isten áldja meg kendteket,

Szegény édesanyám beteg.”

Feleletet egyik sem ad,

Kihörpentik boraikat,

Végét vetik a zenének

S hazamennek a legények.

 

Petőfi Sándor

(Szatmár, 1847. augusztus.