Napi tízezer forintot kereshet zsebbe, aki családnál takarít. Az ágazat virágzik, és bár Ausztriában sincs kolbászból a kerítés, mégis évről évre egyre többen, köztük friss diplomások döntenek úgy, hogy inkább kimennek takarítani, mint Magyarországon vállalnak munkát.
Hajnalka takarít, ablakot pucol és ha kell, vasal is. Hetente egyszer jön, általában 8 órát dolgozik, amiért 10 ezer forintot kér – mondja Attila, akinek saját fotós cége van, sokat dolgozik otthon, felesége pedig egy multi alkalmazottja.
Mónikáéknál egy nyugdíjas pedagógus takarít, feketén, ezért azt kérte, a nevét ne írjuk le. „Minden héten kedden megyek, a nehezebb munkákat csinálom, ablakpucolás, hűtőtakarítás, függönymosás. Gyakran kell az ingeket is vasalni.” Azt mondja, takarítóként gyakran többet dolgozik, mint annak idején tanárként, de nem bánja, „nem válogatok, mindent elvállalok, a férjem néhány éve depressziós lett, kell a pénz”.
Takarítani majdnem mindenki kényszerűségből kezd. Egy másik asszony, aki szintén feketén dolgozik, még évekkel ezelőtt telepedett le Budapesten, a családja Marosvásárhelyen maradt. „Csak ha nagyobb ünnep van, akkor megyek haza, meg kell gondolni, mire menjen a pénz. Van olyan hét, hogy hét napból hetet dolgozom. Nem minden családhoz kell hetente menni, de már ismernek és hívnak is annyian, hogy nem nagyon van szabad napom.”
Ő egy helyen 8-10 órát dolgozik, ezért 10 ezer forintot kap. „Az utazást nem fizetik, és mire hazaérek, úgy érzem, leszakad a karom. Amikor Magyarországra jöttem, anyám megkérdezte, mi van, Magyarországon visszatért a cselédrendszer? Vissza, feleltem. Senki sem jókedvéből kezd takarítani, én az alkoholista páromtól akartam elköltözni, eleinte azért güriztem, hogy saját albérletbe mehessek, most meg már azért, hogy tudjam fizetni a lakbért.”
Cselédek az ötvenes évektől nincsenek, bejárónők vették át a helyüket. Mindenki maga dönti el, hogy kihez, milyen gyakran megy, milyen munkát vállal és mennyiért. Vannak, akik évtizedeket húznak le úgy takarítóként, hogy mindvégig feketén dolgoznak, vállalva ezzel a teljes kiszolgáltatottságot és létbizonytalanságot, nemcsak a nyugdíjas évekre, hanem egy esetleges betegség idejére is.
A 15 éve takarításból élő Franciska szerint a jó takarító gyors, alapos és kedves. „Nem árt a jó állóképesség és a bizalom sem” – teszi hozzá. „Ezer forintot kérek egy órára, egy hónapban összejön nagyjából 150 ezer, ha azt vesszük, hogy mások piszkát suvickolom, nem sok, de ha betanított munkás lennék egy gyárban vagy közmunkás, még ennyit se vinnék haza.”
Egy másik asszony heti öt napnál többet nem hajlandó takarítani, mégsem keres rosszul. Igaz, ő zömmel Budán dolgozik, fiatal menedzsereknél, naponta 15 ezer forintért.
BIZALMI MUNKA
Éva azután választott takarítónőt, hogy előzőleg valaki már ajánlotta, „leinformáltam, szerintem ez a legfontosabb, anélkül hogyan?”.
A takarítás bizalmi munka – ebben minden, általunk megkérdezett takarítónő és család egyetért. A jó takarítónő híre szájról szájra jár, barátok, munkatársak ajánlják őket egymásnak. Nagy reklámot egyik fél sem csap a másiknak, már csak azért sem, mivel senki nem szeretné, hogy megbüntesse a NAV. A háztartási alkalmazott foglalkoztatását ugyanis be kell jelenteni az adóhatóságnál, még a munka megkezdése előtt.
A jogszabály szerint a takarítás háztartási munkának minősül, munkaszerződést is kell rá kötni. A háztartási munkáért fizetett díj adómentesen adható, a takarítónak nincs se bevallási, se fizetési kötelezettsége, a foglalkoztatónak azonban regisztrációs díjat kell fizetnie, havonta ezer forintot, függetlenül attól, hogy adott hónapban hány napot dolgozott a takarító, és ezért mennyi pénzt kapott. A regisztrációs díjért cserébe azonban a takarítónak nem jár sem tb-ellátás, sem nyugdíjbiztosítás.
Tavaly átlagosan ezren jelezték a NAV-nak, hogy háztartási alkalmazottat foglalkoztatnak. A bejárónők, kertészek és szakácsok után több mint 26 millió forint „cselédadót” fizettek be az államnak. Aki ezt elmulasztja, akár 100 ezer forintos mulasztási bírságot is kaphatott a NAV-tól.
Andrásnak saját cége van, otthonról működtet egy internetes könyváruházat. „A takarítónőnk hétfőnként, reggel 8-kor jön, délután 4-ig marad, takarít és vasal, alkalmanként 10 ezer forintot kér és azt, hogy mi vegyük meg a tisztítószereket.”
Nemcsak a tisztítószerek, de ma már sok esetben a seprű, a felmosórongy és a NAV-os regisztráció sem elég ahhoz, hogy valaki hivatalosan is takarító legyen. A takarítás Magyarország európai uniós csatlakozása, 2004 óta szakmának minősül. Azóta több mint 10 ezren szereztek OKJ-s bizonyítványt.
Igaz, hivatalosan az ő elnevezésük más: aki elvégzi az 5 és fél hónapos, 480 órás tanfolyamot, az hivatalosan tisztítás-technológiai szakmunkás lesz. Komoly elvárások nincsenek. Azok jelentkezhetnek, akik elmúltak 16 évesek, elvégezték a 8 általánost és orvosilag is alkalmasak a feladatra.
„Nem kizárólag nők jelentkeznek, jönnek férfiak is” – mondja a Primex Oktatási Kft. vezetője. „Tanulnak idegen nyelvet, vállalkozási és jogi ismereteket.” Van matematika és kémia óra is, hiszen ismerniük kell a vegyszerek összetételét, hogy „mit mivel nem szabad összeönteni”, ahogy azt is tudniuk kell kiszámolni, hogy mennyi szerre lesz szükségük.
KINEK ÉRI MEG A TANFOLYAM?
Az ideális takarító azonban ennél is többet tud. A cég honlapja szerint:
- kockázatelemzést végez,
- gondosan megtervezi a munkáját;
- előzetesen tájékozódik a takarítandó terület mennyiségéről, állapotáról;
- meghatározza a tisztasági fokozatot;
- megismeri az adott helyszín működési rendjét, házirendjét;
- meghatározza az adott munkaterületen gépeket, eszközöket, a megfelelő technológiát;
- dokumentálja az elvégzett feladatokat.
Ebben az iskolában idén márciusban indul az első tanfolyam, csak most gyűlt össze a szükséges 10 jelentkező. A cég vezetője azt mondja, mióta több lett a kötelező óraszám, és ezzel együtt a tanfolyam ára is emelkedett, nehezebben jön össze egy csoport. „Felnőttképzésben ilyen magas óraszámot nehéz teljesíteni, ennyi pénze és ennyi energiája nincs az embereknek.” A 480 órából 144 óra az elmélet 336 óra a gyakorlat. Hetente többször, akár háromszor is van tanítás, a tanfolyamért átlagosan 120 ezer forintot kérnek, és még erre jön a vizsgadíj, 25 ezer forint.
Nincs, aki kifizesse
– mondja Czibula Zoltán, az Alfaképző igazgatója. „Európában 1 vagy 2 havi minimálbérnek megfelelő a képzés költsége. Nem mindenki Budapesten lakik, be is kell járni, az utazás költsége van, hogy megközelíti a képzés költségét” – sorolja az érveket, hogy miért kellene változtatni a jelenlegi felnőttképzési rendszeren. A VS.hu úgy értesült, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával már megkezdődtek az egyeztetések, hogyan csökkenthetnék az óraszámot, és ezáltal a költségeket is.
Czibula Zoltán szerint sokaknak még így is megéri elvégezni a tanfolyamot, mert aki szakképzett, annak jár a garantált bérminimum, azaz havi bruttó 129 ezer forint, az szja levonása után alig 86 ezer forint. Ehhez képest a havi minimálbér nettója kevesebb 74 ezer forintnál, közmunkásként pedig még ennél is kevesebbet lehet keresni. „Fél éven belül megtérül a képzés költsége” – teszi hozzá.
A Profession.hu oldalán összesen 84 hirdetésben keresnek takarítót irodaházba, patikába vagy boltba. A legtöbb helyen elvárás, hogy a jelentkezőnek legyen 1-3 éves szakmai tapasztalata, B-kategóriás jogosítványa, cserébe havonta nettó 150 ezer forintot kínálnak, esetleg extra juttatásként mobiltelefont.
Egyre többen azzal a nem titkolt céllal ülnek iskolapadba és tanulják szakmaként a takarítást, hogy később saját cégük legyen. A felnőttképzésben járta szakemberek szerint még ez sem a legkönnyebb kenyérkereset, mert „nagyon sok pénz kell hozzá, drágák a gépek”.
Áron családi vállalkozásban indított takarítócéget. Eleinte társasházakban vállaltak munkát, később már önkormányzati intézményekbe is „bejutottak”. Az ügyvezető szerint a legtöbb fejfájást a feketemunka okozza, „sokszor nem számít, hogy mi felelősséget vállalunk az elvégzett munkáért, mások meg nem”.
BEUGRÓ A SAJÁT LAKÁSRA
Sokan kalandvágyból végzik el a tanfolyamot, hogy utána külföldön dolgozhassanak szobaasszonyként. „A házasodásra valót meg lehet keresni, vagy a beugrót egy lakásra”, Czibula Zoltán szerint. Az igazgató úgy tudja, azok, akik például hajón vállalnak munkát, 1200 eurót (372 ezer forintot) kapnak kézhez, igaz, a hét minden napján dolgozniuk kell 10-12 órát. Van ennél jobb ajánlat is, az interneten találni olyan hirdetést, amely szerint folyami hajón márciustól novemberig dolgozhatnak takarítók, a hét minden napján, napi 10-12 órában alkalmazzák őket nettó 1700 euróért, 530 ezer forintért. „Ismerek olyan fiatalokat, akiket érettségi után nem vettek fel egyetemre, és nyelvtanulási céllal mentek külföldre takarítani, csak előbb nálunk levizsgáztak” – mondja az igazgató.
Ahhoz, hogy valaki a szakmájában külföldön dolgozhasson, ki kell váltania a nemzetközi bizonyítványt, az europasst. Ennek ára a mindenkori minimálbér 5 százaléka, most 5550 forint, csekély összeg ahhoz képest, amennyit valamelyik európai országban keresni lehet. Olaszországban például 700 eurót kínálnak egy takarítónak, de ebben már egy 3 éves fiú ikerpár felügyelete is benne van. Máshol 1000 eurót is hajlandóak fizetni.
A legtöbben Angliába, Hollandiába, Németországba vagy Spanyolországba mennek, ott Czibula Zoltán szerint „nincs elég megbízható, hadra fogható ember”.
Ma már diplomával a zsebben sem szégyen külföldön takarítani. Tekla is így gondolja. Ő az ELTE-n végzett, most Ausztriában dolgozik. „Az első hónap nagyon nehéz volt. Nem értettem a nyelvet, bár volt középfokú német nyelvvizsgám, a munka ismeretlen és nehéz volt.” Azt meséli, hogy minél távolabb dolgozik valaki a magyar határtól, annál magasabb a fizetése, „ez 1000-1400 eurót jelent havonta, erre jön még a borravaló”. Az éves állásoknál fizetett szabadság is jár, illetve 13. és 14. havi bérre is számíthatnak.
Ennyi pénzért meg kell dolgozni, teljesíteni kell, mert itt sem kolbászból van a kerítés
– mondja Tekla. Szerinte 2011-ben, amikor átvette a diplomáját, nem volt más választása, mert „vidéki vagyok, albérletkeresés várt volna rám, aztán fizetni a lakbért vagy az ingázást, tehát megélhetésre nem sok maradt volna”.
Brigitta is egyetemet végzett, közgazdász, ő már a nyári szünetekben is kijárt dolgozni. „Megtetszett az ország is, de persze nem utolsó szempont volt a pénz sem. Egyértelmű volt, hogy az államvizsga után végleg kijövök.” Azt meséli, az árak közel ugyanolyanok, mint Magyarországon, ezzel szemben a fizetés 4-5-ször több, mint otthon. „Természetesen nagyon sokat kell dolgozni, becsületesen, szorgalmasan.”
A bérezés tartományonként változik. „Szobalányként átlagosan nettó 1300-1500 eurót lehet keresni, heti 6 napos munkahéttel, 52 órában.” A szállás és az ellátás a legtöbb helyen ingyenes. „Nagyobb városokban, illetve éves állások esetében, ami heti 40 óra munkát jelent, általában 5 nappal, nettó 1100-1300 eurót lehet keresni, és - akárcsak a többi lehetőségnél -, az év végi bónusz itt sem marad el.
Nem csak Brigittát és Teklát motiválta a pénz, amikor úgy döntöttek, hogy diplomával a zsebükben inkább külföldön takarítanak, hanem rajtuk kívül azt a több ezer takarítót is, akik jelenleg hiányoznak Magyarországról. A Magyar Tisztítástechnológiai Szövetség elnöke, Paár Zoltán arról beszélt a Népszabadságnak, hogy hiányszakma lett a takarítás: öt-hatezer szakképzett takarítónak lenne azonnal munkája. Szerinte ez csak részben magyarázható azzal, hogy sokan külföldön dolgoznak, tény az is, hogy több intézmény ma már azért nem vesz fel takarítókat, mert közmunkást foglalkoztatni olcsóbb. Példaként említette a Klebelsberg Intézményfenntartó Központot mint az ország második legnagyobb közfoglalkoztatóját, ahol a 4080 közmunkásból több mint 600 takarítóként dolgozik. Alapesetben havi nettó 52 ezer forintért.