Payday Loans

Keresés

A legújabb

Hivatás, pokoljárás, árulás – 8.
TÁRSADALMI ELIT: HIVATÁS/POKOLJÁRÁS/ÁRULÁS
Írta: Jenő   

NAGY JENCIKLOPÉDIÁM

MAGYAR SZELLEMI ELIT - ABC

HIVATÁS – ÁRULÁS - POKOLJÁRÁS

AKI JÓ SOKAT SEGÍTHET/ÁRTHAT

Értelmiségiek, segítők és vezetők lexikon – 8. (337 - 384.)

 

 

 

337.

„VÁLASZ

EGY KATOLIKUS

FIATAL LÁNYNAK”

„Igen, Húgocskám.

Amikor bement egy mezítlábas,

rongyos ruhájú galíciai zsidó

egy magyar faluba

egy hordó pálinkával.

És egy pár év alatt hozzája szakadt

a magyar paraszt munkájának minden eredménye,

földje, háza, tehenei,

hozzászakadt

az ősi nemesi kúria s a gazdag kalászú földek.

És míg

a koldusbotra jutott magyaroknak

ezrei mentek Amerikába

vak tántorgással idegen kenyeret keresni,

az ő fia mint főrendiházi tag,

széles feszengéssel ült a vagyonba,

a hatalomba, az élet minden jóságába,

ez Szeretet volt,

ez tiszta, keresztény levegő volt.

Olyan tiszta levegő,

hogy éhes, ápolatlan magyar gyermekek

ezrei fulladtak bele.

Mikor a germán középszerűség

Egyházban, hadseregben,

egyetemeinken, hivatalainkban

dús cirógatások közt jut

vagyonhoz, hatalomhoz, dicsőséghez

és a magyar zseni üldözve, megtagadva,

a kenyér minden lehetőségétől elzárva

pusztul sírjába,

ez megint Szeretet,

már majdnem erotika,

ez megint tisztaság

és keresztény ájeres luft.

De amikor én

mintegy belém testesedve

érzem nyolcmillió magyar árvaságát,

kitagadottságát, irtózatos szenvedéseit

és felüvöltök,

mint Cyrus király ama néma fia

– Ne bántsd a magyart! –,

az Gyűlölet.

Ha az idegen

hódít, kiszakít, megrabol, megsemmisít,

az szeretet,

az copyright

és patentos kereszténység.

De ha én

az ezer halál felé taszított,

meglopott, megcsalt,

a nyomorúság ezer szorításában vergődő

magyarság védelmére mozdulok,

az Gyűlölet.”

Szabó Dezső

 

 

 

338.

JÓ HÍR LAP

Egy zsidó ül a padon és újságot olvas.

Meglátja egy barátja, és elképed:

- Te Samu, hát ez egy keresztény újság!

Miért nem a zsidók által kiadott újságot olvasod?

- Nézd, Móric, a zsidó újságok állandóan ilyesmiről írnak:

antiszemitizmus, Auschwitz, izraeli konfliktusok.

A keresztény újságban meg egyéb sincsen,

mint hogy a zsidóké minden pénz,

a zsidóké minden bank,

a zsidók irányítják az országot.

Hát nem jobb egy olyan újságot olvasni,

amiben csupa jó hír van?

 

 

339.

NÉZETELTÉRÉS

Lenin és Sztálin beszélgetnek:

- Sztálin elvtárs, mondd meg őszintén,

mit tennél, ha a ügyünk győzelme érdekében

meg kellene ölnöd 10 ezer embert?

- Természetesen megölném őket, Vlagyimir Iljics!

- Na és, Sztálin elvtárs,

ha egymillió embert kellene megölni ügyünk érdekében?

- Hogy kételkedhet bennem, Vlagyimir Iljics?

Természetesen gondolkodás nélkül megölném őket!

- S akkor mit tennél, Sztálin elvtárs,

ha 10 millió embert kellene megölnöd?

- 10 milliót is megölnék.

- Na és ha 50 millióról lenne szó?

- Ha ügyünk ezt kívánja, 50 milliót is megölnék,

Vlagyimir Iljics!

- Na, hát itt, Sztálin elvtárs,

egy icipicit nem tudok veled egyetérteni…

 

340.

PÁLYÁZAT

Sztálin idejében

pályázatot hirdetnek egy új,

Moszkva központjában

felállítandó Puskin-szoborra.

Személyesen Sztálin elvtárs bírálja el a műveket.

Első mű:

Sztálin elvtárs,

kezében Puskin-kötettel.

Sztálin:

- Ez történelmileg helyes mű,

de nem jó a politikai üzenete.

Második mű:

Puskin,

kezében Sztálin-kötettel.

Sztálin:

- Ennek megfelelő a politikai üzenete,

de történelmileg helytelen.

Végül a győztes mű:

Sztálin, kezében Sztálin-kötettel.

 

 

 

341.

MEGVILÁGOSODÁS

“A legnagyobb gondolkodók

érdeme éppen abban áll,

hogy a meglévő könyvektől

és szájhagyományoktól függetlenül

azt fejezték ki, amit ők gondoltak,

és nem azt,

amit a korábban éltek

vagy a körülöttük lévők gondoltak.

Éppen ezért mindegyikünk kötelessége

lesni és elcsípni azokat a tiszta gondolatokat,

melyek szikrához hasonlóan időről időre

felvillannak és fellángolnak a tudatunkban.

Ezek a belső megvilágosodások

mindegyikünk számára

sokkal nagyobb jelentőségűek,

mint a tengernyi költő

bölcs elmélkedései és tanulmányai.”

(Ralph Waldo Emerson)

 

 

342.

UTÓPIA

A XX. SZÁZADBAN


Úgy tetszik,

az utópiák sokkal inkább megvalósíthatók,

mint ahogyan azt hiszik.

S voltaképpen egy

sokkal nyugtalanítóbb

kérdés előtt találjuk magunkat:

hogyan kerüljük el

határozott megvalósulásukat?...

Az utópiák megvalósíthatók.

Az élet az utópiák felé halad.

És talán egy új évszázad kezdődik el,

egy olyan század,

amikor az értelmiségiek és a művelt osztály

majd olyan módozatokról álmodozik,

amelyekkel el lehet kerülni az utópiákat,

és vissza lehet térni

egy nem utópista társadalomhoz,

amely kevésbé "tökéletes" és szabadabb.

Nyikolaj Bergyajev

 

 

 

343.

VÁRKONYI NÁNDOR EMLÉKEZETE

Holtod tudni nehéz.
Hiányodon tovább-élni nehéz.
Nemléteden vagy másléteden tengődni nehéz,
mint a talajból kiemelve virágcserépbe férő kicsi földön
a viharok és csillagok lobogásában
a menny érintetlen partú medencéje alatt
a palántának, mely nevét se tudja
s hogy neve van, azt se tudja
és hogy létezik, azt se tudja.
Évmilliók milliói előzték meg ezt az életet
és követik évmilliók milliói.
Nemléted vagy másléted ott van
az évmilliókban. Többé nem neked nevezetes,
csak nekünk, kimért kis életidőnk
papírcsónakján úszva számlálatlan idő-óceánon.
Ahol te vagy, ott a határtalan,
s létnek vagy nemlétnek nevezzük-e,
plusz vagy mínusz jelet teszünk eléje: attól
a végtelen nem változik.
Lét és nemlét: nekünk ellentét,
neked azonosság.
Tegnap még öregebb s ifjabb
a körötted imbolygóknál,
ma már egyidős vagy
az éneklő kövekkel, az adamant ligetekkel,
a habba merült Atlantisszal
és Sziriat oszlopaival
és a teremtés dátumával,
át nem törhető, nem változható
és aki átlépett a halálon:
íme a halhatatlan!

WEÖRES SÁNDOR

 

 

344.

TÉRÍTŐK

Többnyire

azok akarnak megváltoztatni másokat,

akik nagyon is rászorulnának egy kis változásra.

Magukkal nem tudnak mit kezdeni,

ezért buzgólkodnak,

hogy kezükbe vegyék mások sorsának irányítását. 

(Seabury, David 20.sz., amerikai szerző)

 

 

 

345.

ÉRV ÉS ÖKÖL

Minden érv oly erős,

mint a képviselője:

bizonyítom, tanulj belőle.

Szomját oltotta Barika

egy patak tiszta, szép vizében:

s ott termett a csikasz, kalandvágyóan, éhen,

lesni, mihez juthatna a hasa.

"Te pimasz, a patak sarát mért zavarod rám?!" -

kezdte dühösen a Toportyán, -

"No, várj csak, vakmerő, most megfenyítlek!" -

"Nagyuram", - szólt amaz, - "kérem Felségedet,

ne méltóztassék tűzbe jönni,

sőt inkább tekintetbe venni,

hogy a hely, ahol én iszom,

bizony, bizony

húsz métert a fenti alatt van:

következésképp én zavarni semmiképp

nem tudnám Felséged vizét." -

"De zavarod," - mordul a Gaz, most még vadabban, -

"s tudom, tavaly a szád szórt rám gyalázatot." -

"De hisz én idei bárány vagyok!"

mondja a Bari, - "s szopnom még az anyám ád!" -

"Ha nem te voltál, hát a bátyád." -

"Nincs bátyám" - "Hát valami rokonod!

Az én népem szörnyen utálják

a pásztorok s kutyáitok:

hallottam, és ideje bosszút állni!" -

Azzal Barit a Gaz becipeli

a sűrűbe, s minden további

szócséplés nélkül megeszi.

 

La Fontaine: A farkas és a bárány

/Ford.: Szabó Lőrinc/

 

 

 

 

346.

SKATULYA

Két rendőr elhatározza,

hogy megtanul valami újat,

ne mondhassák róluk állandóan azt,

hogy ők semmire sem képesek.

Hosszas vita után elhatározzák,

hogy megtanulnak járni a vízen,

hiszen azt úgyse tudja senki más.

Több éves gyakorlás után

büszkén sétálnak a Margithíd alatt,

mikor egyszer csak egy hangot hallanak a hídról:

- Nézd a barmokat, még úszni se tudnak.

 

 

347.

KÓKLER

Utazó varázsló

érkezik a városba,

s elsőként a sánta

és a pösze kerül sorra.

Beküldi őket a varázsló egy sátorba,

hókusz-pókuszol egy kicsit, majd elkiáltja magát:

- Sánta dobd el a botod!

Kirepül a bot, hatalmas durranás, majd egy hang:

- A szánta eleszett.

 

 

348.

KÉZRÁTÉTEL

Azután felállt,

és a zsinagógából Simon házába ment.

Simon anyósának magas láza volt.

Kérték őt az érdekében.

Ő pedig odaállt mellé,

parancsolt a láznak, mire az elhagyta őt.

Az asszony mindjárt fölkelt, és szolgált nekik.

Mikor azután a nap lement,

mindazok,

akiknek különféle bajokban szenvedő betegeik voltak,

odavitték hozzá azokat,

és ő mindegyikre rátette a kezét

és meggyógyította őket.

Sokakból kimentek az ördögök is,

s ezt kiáltozták:

,,Te vagy az Isten Fia.''

De ő rájuk parancsolt,

nem hagyta őket beszélni,

mert tudták, hogy ő a Krisztus.

Amikor megvirradt, kiment,

és egy elhagyatott helyre vonult.

A tömegek azonban keresték őt.

Amikor megtalálták,

tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük.

De ő azt mondta nekik:

,,Más városoknak is hirdetnem kell az Isten országát,

mert ezért küldtek.''

És tanított Júdea zsinagógáiban.

Lukács evangéliuma 4,38-44

 

 

 

349.

EGY FŐPAPNAK

Hazugság apja volt a Sátán;
Hazugság papja! Most a hátán
Nyargalsz te fene-szilajon.
Hiába sallang és tudós lé,
Jól ismerünk mi már, te kópé,
Kilátszik a lóláb, papom!

Eszményiség! Ez hát a jelszó,
A hímporos szárny, - ámde hernyó
Lebeg a csilló szárnyakon.
Gyönyörű mez! De hát a lényeg
Csak undok, éhes, satnya féreg...
Kilátszik a lóláb, papom!

Az Evolúciót lihegve
Megtámadád, titkon szepegve,
Szemed a zsíros koncokon.
Tanítni mersz? Előbb te menj hát
A belső evolúción át!...
Kilátszik a lóláb, papom!

Ismerjük a szemforgatósdit,
Így védte kasztod mind az ósdit,
Legelve buja maszlagon.
Vesd le előbb a reverendát,
Az ósdi vallás ócska rongyát!...
Kilátszik a lóláb, papom!

Kardot ragadni, dalra kelni,
Eszményekért hevülni, tenni:
Barbár vagy ehhez, paflagon.
Ne affektáld az Eszme gondját,
Magadba járjad a bolondját!...
Kilátszik a lóláb, papom!

A Szabadságért harcra kelni,
Népet szeretni, fölemelni,
Hogy éljen méltón, szabadon:
Minderre szűk a reverenda.
Ám dividete dividenda!...
Kilátszik a lóláb, papom!

"Divide et impera!" Régen
Hatott, de az új nemzedéken
Nem fog ki jelmezes barom.
E faj a cifra színen átlát,
Hiába bíbor és a skárlát...
Kilátszik a lóláb, papom!

Fölszabadítni minden embert,
Ragadva zsarnokokra fegyvert:
Dicső dolog vón, mondhatom!
Ez ám az Eszmény! De a gátra
Ember kell, ki ne nézzen hátra!...
Kilátszik a lóláb, papom!

Szabadságot minden paránynak!
Ezt hirdetik a jók, a bátrak,
Hogy ne heverjen parlagon
A Mindenségnek egy atomja...
Utópia! Kinek mi gondja!...
Kilátszik a lóláb, papom!

Sötétség apja volt a Sátán;
Sötétség papja! most a hátán
Nyargalsz te furfang-utakon.
Hiába sallang és tudós lé,
Jól ismerünk mi már, te kópé,
Elárul a lóláb, papom!

Komjáthy Jenő

 

 

 

350.

K.D.-KUN BÉLA

Egy napon meglátogatta Kun Bélát,

annak Visegrádi utcai lakásán,

akivel egykor egy szobában dolgoztak

a Budapesti Naplónál.

Kun felvázolta neki propaganda ízű szavakkal

az akkori politikai helyzet komolyságát,

valamint az elkövetkezendő kíméletlen harcot is ecsetelte.

Amikor Kosztolányi megkérdezte tőle,

hogy mi lesz vele és az írókkal,

Kun azt felelte: 

„Reád semmi szükség a proletárállamban.

Versek nem kellenek.

Majd tanulsz valami mesterséget.

Ha okoskodsz, ki fogunk végezni.” 

Wiki

 

 

 

351.

BOHÓC

Lecsuklik minden pilla most,
nem is találsz több villamost,
így járok én is itt, gyalog,
köröttem olcsó angyalok.
Kármin, sáfrány, körúti nők,
selyemharisnyák, rossz cipők
s ami búsítja bús dalom,
a fanyar arcon fájdalom.

Ha a sír szavát hallanád,
nem hallanál ily balladát.
Egy árva költő tévelyeg
s itt méri a mély éjeket.
Egy görbeutcán remegőn
járkálok, mint a temetőn.
Ó élet! sár! láz! csúnya út!
a vége és a mélye rút.

De jó itt, mert ez utca fáj
és szép, mert téboly ez a táj
s álarc alól mártír-szemek,
testvér szemei rémlenek.
Festett az arcom nékem is
és szenvedés az ékem is.
Jaj, a költő gyomrába kóc,
ő is beteg és torz bohóc...

Kosztolányi Dezső

 

 

352.

SZABADON SZOLGÁL

A SZELLEMI EMBER

az Atyaúristenen kívül más főnök nem parancsol

bezárhatnak, megölhetnek – ártani nem tudnak…

csak gyarlóságom vagy a kegyelem hiánya gátolhatna…

engem se kinevezni, se leváltani nem lehet

hivatásom gyakorlásától sem tilthatnak el, Isten adta

hivatásomért tudok áldozni, de rabja nem vagyok

hol lábam lógatom ihletre várva, hol tengert úszok át

Ki s mi gátolhat abban, hogy tegyem a dolgom?

kifizetem a szabadságom árát: puritán élet

költői szárnyalásom csak képzelőerőm korlátozza

megélheti kényszerből sem alkuszom meg

nem esküdtem örök hallgatást, de tudok várni

nem félek eldobni a szellemi mankót, s vízen járni

nem félek fejest ugrani az ismeretlen mélységbe

nem hagyok esélyt arra, hogy zsarolhassanak

nem kell megfelelnem szakmapolitikai elvárásoknak

nem keresem minden áron az emberek tetszését

nem követek vakon semmilyen élő-holt Mestert

nem lehet cenzúrázni, de magamat se herélem ki

nem lehet kibérelni a lelkiismeretemet

nem rettegek se a kínzástól, se a kinevetéstől

nem szolgálok ki semmilyen politikai kurzust

se mézesmadzag, se korbács nem befolyásol

szenvedélyesen keresek, de nem munkaalkoholista

szilárd meggyőződésem előttem szent

 

 

 

353.

KINEK VAN IGAZA?

Aki a legelőször mondja

Aki a legutoljára szólal meg

Aki a leghangosabban beszél

Aki a legtöbbször ismétli meg

Aki a legtöbb nyelven fejezi ki magát

Aki a legnagyobb vagy a legerősebb közülünk

Akinek már tegnap is igaza volt

Aki még sohasem bizonyult hazugnak

Aki a leglassabban, legmegfontoltabban nyilvánul meg

Aki közben mosolyog, vagy tréfásan adja elő mondandóját

Aki a leghatározottabban állítja, s köti az ebet a karóhoz stb.

Aki a látható, mérhető nagy többség véleményét hangoztatja

 

 

354.

CSALÁDFŐ

Nincs élő ember,

aki ideig-óráig ne kerülne vezető helyzetbe?

Még egy anarchista is lehet családfő,

akinek hatalmával élnie kell.

Folyamatosan és komolyan

döntenie kell gyerekei sorsáról,

Nincs más választása –

vagy engedi maguktól eldőlni a dolgokat…

Hogyan hívja,

mire nevelje, mivel táplálja, hol lakjon, tanuljon…

Nem leváltható, nem visszahívható

- de a gyereket el lehet venni…

Alkalmatlanságakor a bíróság

a távolságtartás intézményével élhet.

 

 

355.

VEZETŐ

A fejétől bűzlik a hal

Milyenek a jó és a rossz vezetők?

Milyen módon kerülnek ilyen helyzetbe?

Beleszületett, kiválasztott, bürokratikus, karizmatikus

Milyen vezetők vannak:

szellemi, politikai, munkahelyi, családi stb.

Mennyi hasznot hajthatnak

és mennyi kárt okozhatnak nekünk?

Mi lesz a rosszul kormányzott hajó sorsa?

 

 

356.

TÜRELEMJÁTÉK

Befűzni a cérnát a tűbe

Kinyomkodni a betört szálkát a kezedből

Kivárni, amíg a kaktusz virágzik, a vakond előbújik

Beügyeskedni a két mini fémegeret a szűk nyílásba

(Horváth Tivadar kabarészáma: hogyan jussunk diliházba)

Gyógypedagógiai munkával segíteni dadogót, fogyatékost stb.

 

 

 

357.

ERŐPRÓBA

Lelkész-pszichológus csúcsfeladatok:

Pl. egy öngyilkosjelöltben telefonon tartani a lelket

Pl. egy túszdrámánál bemenni túsztárgyalóként közvetítve

Pl. gyermekét tragikus hirtelenséggel elvesztő anya vigasztalása

 

 

358.

JÓSLAT

A jövőbe látó Mézga család

Máris szomszéd mint „doktor”

Kedves vendég a törzsfőnök szigetén,

Ahol e kiskirályé a patika és a temető is,

S aki egyre nagyobb ranggal díjazza Máris ötleteit -

Pl. hogy meleg vízzel oltsák be az egész lakosságot,

És a turisták, ha fizetnek, nem kapnak védőoltást…

 

 

 

359.

TE

NEM

MENEKÜLHETSZ

Bölcs cinizmusba

Élethazugságokba

Életművészkedésbe

Elmebeteg védettségbe

Élvhajhászásba

Fanatizmusba, szektákba

Gazdasági emigrációba

Heroikus pótcselekvésekbe

Hidegháborús hősködésbe

Infantilis frivolitásokba

Intellektuális rezignáltságba

Jópontok gyűjtögetésébe

Konformizmusba, nyájemberségbe

Kriminális karrierbe

Külső-belső emigrációba

Lakatlan szigetre, remeteségbe

Mártíromkodásba

Mesterséges paradicsomba

Mozgalmárkodásba

Munkaalkoholizmusba

Önigazoló ideológiákba

Önsanyargatásba

Szellemi kábítószerezésbe

Szerepálarcok mögé

Szeretetzsaroló „betegségbe”

 

 

360.

A JÉZUSKÖVETÉS KERESZTJE

Ne gondoljátok, hogy békét hozni jöttem a földre.

Nem azért jöttem hogy békét hozzak, hanem kardot.

Azért jöttem, hogy szembeállítsam

az embert apjával, a lányt anyjával, és a menyet anyósával:

saját házanépe lesz az ember ellensége [Mik 7,6].

Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem,

nem méltó hozzám.

Aki jobban szereti fiát vagy lányát mint engem,

nem méltó hozzám.

Aki nem veszi föl keresztjét és nem követ engem,

nem méltó hozzám.

Aki megtalálta életét, elveszíti azt,

és aki elvesztette az életét énértem, megtalálja azt.

Aki befogad titeket, engem fogad be,

és aki engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem.

Aki befogad egy prófétát, mert próféta,

az a próféta jutalmát kapja.

Aki befogad egy igazat, mert igaz, az az igaz jutalmát kapja.

És aki inni ad akár csak egy pohár friss vizet is

egynek e legkisebbek közül, mert a tanítványom,

bizony, mondom nektek: nem veszíti el jutalmát.''

Történt pedig, hogy

amikor Jézus befejezte tizenkét tanítványának oktatását,

elment onnan, hogy tanítson és prédikáljon a városaikban.

 

Mt 10,34-11,1

 

 

361.

EGY ELKÉSETT DAL

(SOMOGYVÁRI RUDOLF EMLÉKÉRE)

 

1. Aznap annyi minden történt,

És csak este tudtam meg,

És a hírhez bemutatták egy jól sikerült képedet

S néhány olyan ember sajnált, aki sosem szeretett.

2. Mások kíváncsiak vártak, kié lesz a szereped.

Cikkek jelentek meg sorra,

Persze mindegyik dicsért,

Most egy jó kritikát kaptál a befejezett szerepért.

3. És még megtudhattam rólad,

Amit nem tudhatsz meg már,

Mindig barátságból szidtak,

S csak barátokat bántottál.

4. Ezért játszunk végig mindent,

Az utolsó tapsokért,

Aztán lehúzzák a függönyt,

És dalunk véget ér.

5. Én meg tartozom egy dallal,

Mellyel rád emlékezem,

Ez is olyan mint a többi,

Nem változtat semmin sem.

 

http://il.youtube.com/watch?v=_

ZzDgLWc260&feature=related

 

 

 

362.

RONT/JAVÍT

Aki sokat tud segíteni,

az ártani is nagyot tud

A patikus, aki gyógyszert készít,

az gyilkos mérget is tud

A legjobban szerelmem kínozhat meg,

mert jól ismeri gyengéim

Sokszor az anyák kövezik leginkább

jószándékkal gyerekük útját a pokolba

 

 

363.

MINDENKI JÓL JÁR

Feliratom a gyógyszert,

mert az orvosnak is élnie kell

Ki is váltom és meg is veszem,

mert a patikusnak és élnie kell

De be már nem veszem,

ha beadják, kiköpöm, mert nekem is…

(Hofi Géza után szabadon)

 

 

 

364.

A LÍRIKUS EPILÓGJA

 

Csak én birok versemnek hőse lenni,

első s utolsó mindenik dalomban:

a mindenséget vágyom versbe venni,

de még tovább magamnál nem jutottam.

 

S már azt hiszem: nincs rajtam kívül semmi,

de hogyha van is, Isten tudja hogy’ van?

Vak dióként dióban zárva lenni

S törésre várni beh megundorodtam.

 

Büvös körömből nincsen mód kitörnöm,

Csak nyílam szökhet rajta át: a vágy –

de jól tudom, vágyam sejtése csalfa.

 

Én maradok: magam számára börtön,

mert én vagyok az alany és a tárgy,

jaj én vagyok az ómega s az alfa.

 

BABITS MIHÁLY

 

 

365.

PÁRTNAP

Nyílt pártnapot hirdet

a kerületi pártszervezet

"A nép és a párt egysége" címmel.

Senki nem jön le a pártnapra.

Következő héten a pártházban

"A szerelem három formája" címmel

hirdetnek előadást.

Teltház van.

Az előadó elkezd beszélni:

- A szerelem három formája ismeretes.

Az első a patologikus szerelem,

ez csúnya dolog,

nem is fogunk róla többet beszélni.

A második a normál szerelem,

erre sem fecséreljük az időt,

hiszen Önök mind tökéletesen tudják,

hogy mi a normális szerelem.

Van azonban a szerelemnek

egy harmadik formája is:

amit a nép érez a párt iránt.

Most bővebben szólnék erről.

 

 

 

366.

RABBI

A rabbi elmondja,

mi az a demokrácia…

Egy zsidó kisfiú kérdezi a rabbit:

- Mondd, rabbi, mi az a demokrácia?

- A demokrácia az, kisfiam,

amikor mi elvesszük a gójok pénzét.

A kisfiú elgondolkodva kérdi:

- És a gójok nem haragszanak ezért?

- Dehogynem,

és ezt nevezzük antiszemitizmusnak.

 

 

367.

A GÚNY NÉPE

"Ha a zsidóság köréből

nagy számban támadnak

írók, tudósok, mecénások,

szociológusok és állampolitikusok,

akik a magyar irodalom, tudomány,

erkölcs és jog

s a magyar állami és társadalmi rend

eddigi eredményeit és alkotásait

kicsinylik, becsmérlik, gúnyolják,

s e szerintük történelmi ócskaságokat

nyugatról hozott

újdon utánzatokkal törekszenek kiszorítani,

a nemzet magát

egész lelki valójában megtámadva látja,

s az ily irányú zsidókat,

ha magyarul beszélnek is, írnak is,

saját kebelében élő ellenségeinek tekinti."

Concha Győző

 

 

 

 

 

368.

CLIÓ MÚZSA


"Először is

nem követelem

a regényíró számára azt a jogot,

hogy a históriaíróval versenyezzen,

másodszor

nem ismerem el

azt a kötelezettséget,

hogy a regényíró a historikus nézeteinek

a maga alkotását alárendelni tartozzék.

A múzsák között

egyedül Clio az, aki nem „szent”.

Ő nagyon is emberi lény.

Vulgivagább Venusnál.

Kacérkodik minden nemzettel.

Ugyanazt a történetet

másképp mondja el a franciának,

másként az angolnak.

A költészet múzsája,

mikor igen nagy szellemekkel kötött szövetséget,

ezt a nénjét igen alárendelt szerepre használta.

– Az „orléans-i szűz”-et

Schiller egy szentnek,

Shakespeare egy bukott leánynak mutatja be,

s mindkettőnek a műve költői remek,

bár mindkettő alkotásánál

nagy lemondásába kerülhetett

a történelem múzsájának segédkezet nyújtani.

Ha Stuart Máriát Shakespeare írta volna meg,

bizonyosan Erzsébet lett volna benne a hősnő,

és Mária a szörnyeteg.

Az angol „Clio” így diktálja azt."

(Jókai Mór: Egy az Isten)

 

 

369.

GRAFOMÁNIA ÉS DISZLEXIA

Soha még ennyi betűt le nem írtak, pötyögtek,

Amit ráadásul a széles nyilvánosságnak szántak,

És soha még ilyen keveset nem olvastak – a fiatalok…

(már ami főként a minőségi, önismereti irodalmat illeti)

 

 

 

370.

MAGYAR

ÍRÁSTUDÓK

ÁRULÁSAIBÓL…

Talentumait elkótyavetyéli, aprópénzre váltja

A rablókat díjak elfogadásával szalonképessé teszi

Az urakkal egy tálból cseresznyézik

Gyereket beszél a hasadba, a feketét fehérnek mondja

Szerecseneket mosdat

Aki nem vele, az ellene – az tőle éhen is halhat

Már csak nem is képmutató – tüntet pl. paráznaságával

Olyan, mint aki idegenek előtt a családját becsmérli

Ha egy kis koncot kap, akkor meg van fizetve a hallgatása

Destruktívan rivalizál, hogy monopolhelyzetbe kerüljön

Idegen formákba erőszakolva bénítja a magyar szellemet

Nem áll a kenyérharc mellé, de cirkuszt szolgáltat

Saját levében fő, már álruhában sem jár a nép közé

Kerüli a megmérettetést, maga lesz bírája, max. a cimborái

Az igazságot csak szeretné, de hát „barátait” még jobban

Amiről hallgat, azzal követi el a legocsmányabb hazugságot

Nem a sportért stb. él, hanem már csak a sportból él

Leértékelteti népével a kultúráját, elvágja gyökereiket

Epigon, hamisító és plagizátor: utánzó majom…

Öncenzúrával kiheréli még a saját műveit is

„Szellemi alkimista”, aki a szart próbálja aranyként mutatni

Aki nem tud mást, mint eldalolni saját (világ)fájdalmát

Aki se a hazáját nem szereti, se az istent nem keresi

Aki csak a szakmai rutinból dolgozva öl ízlést, egészséget

Ál-pálfordulásai csak szervilis köpönyegforgatások

Csodagyerekekből szisztematikusan hülyegyereket nevel

Szellemi kábítószereket gyárt, terjeszt és árul

Hírözönvízzel áraszt el a minket, hogy ne tájékozódhassunk

Szellemileg kiskorúsítja, fogyatékosítja a jónépet

Kiforgatja az embereket magukból, így mások majd mindenükből

Cserbenhagyja a globális pénzvilág terrorja áldozatait

Aki zsidóságával tenné védett vaddá, mentelmi jog alá magát

 

 

371.

A KÍNZÓK

EMBERISMERETE

* alvásmegvonás

* bizonytalanságban tartás

* buta és aljas parancsoló

* bűz

* dögunalom

* égetés és fagyasztás

* elállatiasítás

* elzsibbasztás

* értelmetlen munka

* gerinced megtörése

* gonosz tréfa

* hangártalom

* idegesítés

* időérzék vesztés

* ijesztgetés

* incommunicado

* ingerszegénység

* intim tér hiánya

* izoláció

* játéktilalom

* komforthiány

* koszfészek

* légszomj

* megalázó motozás

* megalázó verés

* militáris rend

* monotónia

* mosdatlanság

* nyilvánosságba vetés

* önbecsülésed elvétele

* összeugrasztás

* rémisztgetés

* ridegség

* rossz szavak

* rossz-romlott étel

* sokkolás

* sorstárstalanság

* sötétzárka

* spicliskedésre bírás

* szellemi alultáplálás

* szellemi fölény leépítése

* szeszélyes bánásmód

* szexnyomor

* szobatisztátlanság

* teljesítményhajsza

* tétlenségre kárhoztatás

* tömegnyomor

* uniformizálás

* stb.

 

 

372.

MŰ-FAJTALANKODÓ

Találd meg éltető közeged, műfajod,

Különben életfogytig úgy jársz

Mint a nyúllal versenyfutó teknőc,

Vagy a vízben vergődő, fuldokló nyúl…

Bölcs aforizmák helyett gyenge „versek”,

jó karikatúrák helyett absztrakt mázolmányok…

 

 

373.

ÍRJAD POÉTA

 

Írjad poéta!

Ha csügged a lelked,

Nehezül a szárnyad,

Ha rajtad a kétely

Zsibbasztón elárad:

Írjad csakazértis!

Ne kérdezd; mi célból?

Ne kérdezd: mi végre?

Nem tudod te, hol vár,

Éppen terád hol vár,

Egy lélek ínsége.

Egy lélek éhsége,

Egy szív szomjúsága:

Megenyhül a lelked

Egy rebbenésére,

Egy színes szavára.

Írjad poéta,

Írjad csakazértis!

Nem tudod te, mit tesz

A szavad hatalma,

Hova mindenüvé

Vagyon bejáratja,

Ismeretlen ajtók

Nyílanak meg néki,

Hova nem is szántad,

Oda fog betérni.

Nő a jelentése,

Mint a folyam, árad,

Távol szerelmeket

Himbál, hajókáztat,

Ismeretlen partok

Intenek feléje,

Szélvészként belekap

Vitorlák vásznába

Lobogók selymébe.

Szertezúg, szétárad

Világ minden táján,

Míg te nem is sejted

Magányod szomorú,

Szép Szent-Ilonáján.

Írjad poéta,

Írjad csakazértis!

 

REMÉNYIK SÁNDOR

 

 

 

374.

INNOVÁCIÓ

Bűvös szék konstruáló

Igazmondó-mondató szék

Amíg abban ülsz, nem hazudhatsz,

Sem kimondottan, sem elhallgatással…

 

 

375.

ÍRÁS

Az írás is

lehet imádságos szellemű gyónás,

sőt: ha nem az,

akkor megette a fene az egészet,

akkor csak játék a szavakkal,

vagy kizzadt önigazolás

mint oly sok politikus

diplomatikus emlékirata -

tisztelet a kevés kivételnek,

de ehhez olyan formátumú államférfi is kell,

mint amilyen a mélyen hívő II. Rákóczi Ferenc volt...

 

 

376.

JÓ MEGOSZTÓ

Ha elosztogatom a vagyonom,

koldus leszek,

ha mindenki szeretheti a babám,

akkor kurva lesz -

de a szépségében mindenki gyönyörködhet,

ahogy a magánházam szép épülete mindenki öröme.

A szellemi kincsek közkinccsé válása

nemhogy csökkenti értéküket - sőt:

a folyamat annak a jele lehet,

hogy a mű telitalálat,

s a népdalainkon meg is tapasztalhatjuk,

hogy ez a közkézenforgás

milyen gyémántot csiszol...

 

 

377.

SZÍNÉSZDAL

 

Minden müvészetek

Fején a korona:

A mi művészetünk,

Ellen ki mondana?

Mi szép, mi szép, mi szép

A mi föladatunk!

Legyünk büszkék reá,

Hogy színészek vagyunk.

Csak árny, amit teremt

A költőképzelet;

Mi adjuk meg neki

A lelket, életet.

Mi szép, mi szép, mi szép

A mi föladatunk!

Legyünk büszkék reá,

Hogy színészek vagyunk.

Miénk a hatalom

Az emberszív felett:

Idézni egyaránt

Mosolyt vagy könnyeket.

Mi szép, mi szép, mi szép

A mi föladatunk!

Legyünk büszkék reá,

Hogy színészek vagyunk.

Apostolok vagyunk

Az erkölcs mezején.

Apostoli szavunk

Téged kiált: erény!

Mi szép, mi szép, mi szép

A mi föladatunk!

Legyünk büszkék reá,

Hogy színészek vagyunk.

De amit színpadon

A népnek hirdetünk,

Ne hazudtolja meg

A cselekedetünk.

Ha meg nem tesszük azt,

Ami föladatunk:

Akkor gyalázat ránk,

Szinészek nem vagyunk!

 

Petőfi Sándor

Pest, 1844. szeptember

 

 

378.

KRITÉRIUM

Genezis és érvényesség

Mindegy, hogy honnan tudod

- „istentől”, a tanár bácsitól, holt bölcstől -,

Az a lényegi kérdés, hogy igaz- e vagy sem,

Hogy tudod-e igazolni, bizonyítani!

(A tekintélyre hivatkozás nem érv…)

 

 

379.

HÁLYOGKOVÁCS

Amikor megmutatták neki,

milyen bonyolult a szem,

Hogy milyen apró hibával

milyen végzetes bajt okozhat,

Akkor már megremegett a keze,

s nem mert tovább segíteni…

(évszázados kenyérharc

a jól fizető orvos pályán a jogsiért)

 

 

380.

CINIZMUS

Az értelmiségi előtt két út áll

Az egyik az alkoholizmus – a másik nem járható

(Minél távolabb kerül az eszménytől,

Minél több megalkuvásba megy bele,

amit hiába próbál kompromisszumnak

festeni, maszkírozni, önáltatva álcázni,

annál többet és többször és töményebbet iszik)

 

 

381.

LEVELESKÖNYV

Civilizáció és kultúra

Ma már sokféleképp írhatunk levelet,

De már még karácsonykor sem küldünk,

S amit összecsapunk, bepötyögünk stb. stb.,

Abból nem lehet majd egy leveleskönyvet kiadni

 

 

382.

ÍRÁS

Határidő naplós bejegyzés

Emlékezetsegítő – bolti cédula

Egy arctalan/névtelen feljelentés

Amikor át kell hidalni a távolságokat

Amikor tilos a börtönből telefonálni

Amikor szégyellném a szemedbe mondani

Amikor nem mondhatom el senkinek – vers

 

 

383.

IRREVERZIBILIS

Visszafordíthatatlanságok

Ha pl. kasztráltatod magad a művészi pályádért

(mint pl. Farinelli, az énekes, akiről játékfilm is készült)

 

 

384.

DÉMONŰZÉS –

AKIT MEGSZÁLL A GONOSZ LÉLEK

Amikor a színeváltozás hegyéről

Jézus visszatért tanítványaihoz,

látta, hogy nagy tömeg tolong körülöttük,

és írástudók vitatkoznak velük.

Amint az emberek észrevették Jézust,

mindnyájan meglepődtek,

majd elébe siettek és üdvözölték.

Jézus megkérdezte tanítványait:

"Miről vitatkoztok velük?"

Valaki a tömegből így felelt neki:

"Mester! Elhoztam hozzád a fiamat.

Gonosz lélek lakik benne, aki némává tette.

Valahányszor hatalmába keríti, földhöz vágja.

Habzik a szája, fogait csikorgatja és megmerevedik.

Már kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki belőle, de nem tudták."

Jézus így válaszolt:

"Ó, hitetlen nemzedék!

Meddig maradjak még veletek? Meddig tűrjelek titeket?

Vezessétek hozzám a gyermeket!"

Erre odavitték hozzá.

Mihelyt a gonosz lélek meglátta Jézust,

tüstént elkezdte ide-oda rángatni a fiút,

az pedig a földre zuhant, és habzó szájjal vonaglott.

Jézus megkérdezte a fiú apját:

"Mióta szenved ebben a bajban?"

Ő azt felelte: "Gyermekkora óta.

A gonosz lélek gyakran tűzbe és vízbe taszította,

hogy elpusztítsa.

Ha valamit tehetsz, szánj meg minket, és segíts rajtunk!"

Jézus így felelt neki:

"Ha valamit tehetsz?

Minden lehetséges annak, aki hisz!"

Erre a fiú apja azonnal felkiáltott:

"Hiszek, Uram, segíts az én hitetlenségemen!"

Amikor Jézus látta,

hogy egyre nagyobb tömeg verődik össze,

ezekkel a szavakkal parancsolt rá a tisztátalan lélekre:

"Te néma és süket lélek!

Parancsolom neked, menj ki belőle, és soha vissza ne térj belé!"

Erre (a gonosz lélek) összevissza rángatta a fiút,

és hangos kiáltással kiment belőle.

A fiú olyan lett, mint a halott.

Többen meg is jegyezték: "Meghalt!"

Jézus azonban megragadta kezét, és felsegítette.

A fiú talpra állt.

Amikor azután Jézus hazaérkezett,

és egymás között voltak, a tanítványok megkérdezték:

"Mi miért nem tudtuk kiűzni a gonosz lelket?"

Jézus így felelt:

"Ezt a fajtát semmi mással nem lehet kiűzni,

csak imádsággal és böjtöléssel."


Mk 9,14-29