NAGY JENCIKLOPÉDIÁM

MAGYAR SZELLEMI ELIT - ABC

HIVATÁS – ÁRULÁS - POKOLJÁRÁS

AKI JÓ SOKAT SEGÍTHET/ÁRTHAT

Értelmiségiek, segítők és vezetők lexikon – 6. (241-288.)

241.

KÖLTŐSORSOK

Éjfél lesz, és én mégsem alhatom,

Mert gondomat el nem altathatom.

Mi fog történni vélem s a hazával?

E kettős kérdés tépi lelkemet.

Ah, nem érem be a magam bajával,

Még te is gyötresz, hazaszeretet!

Ez hát a költő sorsa, mindig ez,

Hogy örök vészű tengeren evez?

S mit ér, ha őt a haragos habokból

Mentő sajkával partra is tevék,

Ha itt az bántja, hogy mi lesz azokból,

Kik ott maradtak a hajóba’ még?

Apám, apám, mért is taníttatál,

Miért az eke mellett nem hagyál?

A könyvet szép, de csalfa tündér lakja;

Ha fölnyitod, megkapja szívedet,

És fölvisz a legragyogóbb csillagra,

De le nem hoz... a magasból levet.

Inkább a napba, mint a könyvbe nézz.

A napvilágtól szemed fénye vész.

Nem így a könyvvel; oly világ van ebben,

Mely erősíti még szemeidet,

S közel hoz mindent... s minden vajmi szebben

Tünik föl, hogyha távol nézheted.

Miért tanultam? mért nem maradék

Földmívelő, aminek szánt az ég?

Nem tölteném most kínos virrasztással

A végtelenbe nyúló éjszakát;

Lelkem fölött az álom víg dallással

Madár módjára ringatná magát.

Volnék földmíves, vagy volnék juhász!

Ki messze, kint a pusztákon tanyáz,

S mig ellegelget kolompolva nyája,

Ő hűs bokorba vészi bé magát,

S nem hallja senki sem, úgy fujdogálja

Saját kedvéért a kis furulyát.

Vasárnap tisztát venni hazajár,

Hol a szerelmes lyányka várja már.

A lyányka jó, friss, szereti a dolgot,

S oly szép, mint a megszületett tavasz;

Csókot kap és ád a juhász, s ő boldog,

Hiszi tehát, hogy a világ is az.

Petőfi Sándor

SZOMORÚ ÉJ

Pest, 1847. január

242.

SEGÍTŐ TOLL

Amit az írástudók

Segíteni tudnak az embertársaiknak abban,

Hogy igazabb, szebb, jobb, gazdagabb életet éljenek,

Hogy helyes döntéseket hozva megtalálják helyüket,

Hogy tiszta örömteli, teljes - boldog életet élhessenek

243.

IGAZ IGE

A szépség koldusa

Aki az igére éhes és

aki az igazságra szomjas

(nem csak kenyérrel él az ember)

244.

TANÁRHATALOM

A tanár vagy igazságos,

Vagy kivételez a kedvencével,

Vagy éppenhogy pikkel valakire

És a törvényeket formálisan betartva

Bebizonyítja, hogy tanulatlan és neveletlen,

És akár egy életre megnyomorítja…

245.

TEMPLOM

A templom mint Isten háza

A templom mint hittanterem

A templom mint menedékhely - vár

A templom mint találkozó-ismerkedési hely

A templom mint házasságkötő terem

A templom mint a szeretetlakoma helyszíne

246.

CSODAMŰVELŐ

Csodás kenyérszaporítás

Terülj-terülj asztalkám mese?

Néhány halat és kenyeret megsokasítani,

Bőséget „varázsolni”, s nem bűvészkedéssel!

Amit ez a bibliai történet nekem ma üzenhet:

Itt és most megtalálni a varázsigét,

Aminek a hatására az amúgy zsugori emberek

Előveszik és megosztják az elrejtett ennivalójukat…

247.

NAIV „ÉLETMŰVÉSZ”

Hályogkovácsként éld az életed

Ne hagyd magad a szakértők által elbizonytalanítani,

És folyton paphoz, pszichiáterhez, orvoshoz rohangálni!

Maradj te csak inkább ösztönös vadzseni naiv „életművész”

(ami éppen nem napi kötelességkerülő életművészkedés!)

248.

FIGYELMEZTETŐ

Jézus egy alkalommal

így oktatta tanítványait:

"Ha testvéred vétkezik ellened,

menj, és figyelmeztesd őt négyszemközt!

Ha hallgat rád, megnyerted testvéredet.

Ha azonban nem hallgat rád,

vigyél magaddal egy vagy két társat, hogy

kettőnek a tanúbizonysága vagy háromé tanúsítsa a dolgot.

Ha rájuk sem hallgat, mondd meg a hívek közösségének!

Ha a hívek közösségére sem hallgat,

vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos.

Máté Evangéliuma

249.

RÉSZ ÉS EGÉSZ

Amikor egy elefántot

Egy sötét szobában és véges időben

Sok ember, ahol áll, ott némán letapogat

És utána mindegyik harsogja az ő igazságát:

Ez egy nagy ormány - ez egy lapát fül stb.

Ezen vitáznak, veszekednek, majd verekszenek…

250.

TANULT/BÖLCS

A Mester a tanulásnak

és a bölcsességnek is pártfogója volt.

- Tanultságra úgy teszünk szert-

mondta, mikor erről kérdezték - ,

hogy könyveket olvasunk,

vagy előadásokat hallgatunk.

- És bölcsességre?

- Önmagadat olvasod, mintha könyv lennél.

Utólag még hozzátette.

- Egyáltalán nem könnyű feladat,

mert a nap minden perce

újabb kiadását hozza a könyvnek.

(A. de Mello: A Mester és tanítványai)

251.

NÉPI BÖLCS

Ingyen örökség

Csak tiszta forrásból

A közmondások nem hazudnak

Letisztult és kipróbált életbölcsességek

Gyűjteni, kiadni, terjeszteni, értelmezni stb.

252..

KÍVÁNCSISÁG

Addig nem vagy reménytelen eset,

Amíg bátran bármit meg mersz kérdezni,

S nem rettegsz: megütköznek vagy kinevetnek

253.

CSODA

Semmin ne csodálkozz

Csodálkozz rá (sok)mindenre

(mintha most látnád a dolgot először)

254.

SZABADULÓMŰVÉSZ

Aki zseniálisan bújik ki kötelezettségei alól

Aki lerázza magáról lelki-szellemi bilincseit

255.

TANÁCS

Kérés, adás és elfogadás

Aki megalázza magát, az felmagasztaltatik –

A tanácskérés is egyfajta elismerése az önerőtlenségnek,

Ami persze szakmai dolgokban nyilván könnyebben megy,

Pláne, ha nem a te szakmádat, szakértelmed érinti…

De életviteli dolgokban sokszor hiszed azt,

amit Descartes mondott a józan ész jól elosztottságáról…

256.

ORVOS ÉS BETEG

Ha látsz egy halat a parton vergődni,

akkor orvosságot tömsz bele,

vagy simogatod, vigasztalod,

vagy minél előbb visszajuttatod az elemébe,

a saját közegébe, a vízbe?

(Elveszítve egy potenciális pacienst...)

257.

SZERVEZŐ

Betűs sztrájk

Amikor úgy sztrájkolnak,

Hogy szó szerint - betű szerint betartják a szabályokat,

S így annyira lelassul, hogy ellehetetlenül a működés…

258.

TAMBURÁS ÖREG ÚR

Az öreg úrnak van egy tamburája,

S mikor az íhlet s unalom megszállja,

Veszi a rozzant, kopogó eszközt

S múlatja magát vele négy fala közt.

Nem figyel arra deli hallgatóság,

Nem olyan szerszám, divata is óság:

Az öreg úr, (fél-süket és fél-vak),

Maga számára és lopva zenél csak.

Ami dalt elnyűtt ez az emberöltő,

S mit összelopott mai zene-költő,

Öreg úrnak egyről sincs tudomása;

Neki új nem kell: amit ő ver, más a’.

Mind régi dalok, csuda hangmenettel:

Váltva kemény, lágy, - s magyar a némettel; -

Hegyes-éles jajja úti betyárnak,

Ki hallja szavát törvényfa-madárnak.

Nyers, vad riadás... mire a leglágyabb

Hangnembe a húr lebukik, lebágyad,

Ott zokog, ott csúsz kígyó-testtel...

Hol végzi, ki tudná? nincs az a mester.

Majd egyszerü dal, édesdeden ömlő

- Tiszta remekké magába’ szülemlő -

Pendűl, melyen a tánc tétova ringat,

Mint lombot a szél ha ütemre ingat.

Olykor egy-egy ének nyújt neki vígaszt;

A hitujítás kora szűlte még azt:

Benne a tört szív, bűnt-vallva, leverve,

Vagy erős hittel Istenhez emelve.

Mindezt öregúr, nem mintha kihozná

Kopogójábul - csak képzeli hozzá;

S ha nem sikerül kivitelben a dal:

A két öreg szerszám egymásra utal.

De azért nem tűri rajta meg a port;

Emlékezetes neki minden akkord;

Egy hang: s feledett régi dalra émed -

Szövege cikornyás, dallama német.

Az öreg úr így, dalai közt élve,

Emlékszik időre, helyre, személyre:

Kitől, mikor és hol tanulta, dalolta

Ezt is, amazt is, gyermekkora olta.

Néha egy új dalt terem önkint húrja,

S felejti legott, már ő le nem írja;

Később, ha megint eszébe ütődik:

Álmodta-e, vagy hallotta? - tünődik.

Sokra bizony már alig viszi dolgát:

Ő is „minden nap feled egy-egy nótát”;

Nem is a művész babérja hevíti,

Csak gémberedő ujját melegíti.

Gyakorold is, amit valaha tudtál,

Hasznát veheted, ha nyomorba jutnál;

Ha kiűlsz, öregem! vele útfélre,

Hull tán kalapodba egy-egy fillérke.

Arany János

(1877. július 12.)

259.

OTTHONVEZETŐ

Nevelőotthonok - árva vagy elhagyott gyereknek

szeretetotthonok - a jégre ki nem tehető öregeknek

átmeneti otthonok - férjük elöl menekülő családanyáknak

napközi otthonok - tanítás után haza nem várt diákoknak

260.

TÚLÉRZÉKENY

Mimózaság - allergia

Lélektorzulás - pl. akire nem figyelt oda az anyja

Vagy szakmai ártalom: a hazugságra allergiás bölcs,

A sebzett lélekből lesz hiperszenzibilis művész?

(Lecsupaszított idegvégződésű ember)

261.

ÍRÓ, NE ÍRJ!

Akik ihlet nélkül

üzemszerűen ontják magukból a fércműveket,

akik ahhoz is sugallatra várnak,

hogy kiürítsék szemétgyűjtőjüket

262.

BOTRÁNYHŐSKÖDŐ

Akiknek nem adatik meg,

hogy hősök lehessenek,

de ez minden vágyuk,

- ezért pótcselekvésekben,

Pl. botrányhősködésben élik ki magukat

263.

KATARZISTALAN

A gagyi kulturális tömegcikkek

A művészet a sokszorosítás korában

A giccs a kellemesség „művészete”

Láttam a boldogságot én…

264.

A SZELLEM HATALMA

Amikor egy félmeztelen koldus próféta,

Amilyen pl. az önsanyargató Keresztelő János volt,

Nyilvánosan bűnösnek nevezi a mindenkori Heródest,

Akinek ettől komoly csorbát szenved tekintélye…

265.

POLITIKAI PSZICHIÁTRIA

Ha a politikai ellenfelet bíróság elé állítják,

s akár koholt vádakkal köztörvényesként elítélik,

annak a büntetésnek egyszer vége van,

jöhet változás, elengedés, amnesztia stb.,

de bolonddá nyilvánítva

egy életre ellehetetleníthetnek…

(és nem kizárt, hogy bele is bolondulsz,

vagy legalábbis túlontúl is hospitalizálódsz)

266.

NORMÁLIS

Ha úgy érzem,

szent meggyőződésem,

ami naponta visszaigazolódik,

hogy Isten engem is kiválasztott,

hogy van küldetésem ezen a Földön,

akkor én nem vagyok normális?

267.

„TÖRVÉNYESKEDŐ”

Nem ismersz végszükséget,

Szombaton nem gyógyítasz, embert nem eszel,

Még akkor se, ha csak ezzel menthetsz becsületet, életet

268.

BÜROKRATA

Aki az ügyfélért kockázatot nem vállal,

Aki százféle oldalról is jól lefedezi magát,

Nem meri a méltányosságot gyakorolni,

A törvény szellemét holt betűk fölé helyezni

269.

A NAGYKÖVET

diplomatának jelölt

olyan becsületes ember,

akit hazája érdekében külföldre küldenek hazudni.

270.

APRÓPÉNZRE

váltod a tehetséged:

cirkuszi fejszámoló-művészként

keresed kenyered

vagy a kockázatos szobrász pályafutás helyett

fix órabérben egyforma széklábakat faragsz...

271.

FÉLCÉDULÁS

A szabad szólásod jogáért

túl nagy árat fizettél:

diliflepnid lett,

így mondhatsz, amit akarsz,

de senki nem vesz komolyan

(bolond lukból bolond szél fúj)

272.

SZÖRNYSZÜLŐ

Kisisten akarsz lenni,

Aki gyerekeit, élettársát, barátait

Egészen a maga képére formálná,

S nem érted: sok hűhó volt semmiért,

Sőt: szörnyszülötteket formáltál

(még magadból is)

273.

UTÓÉLETTELEN

Minden évben megjelenik egy kötete,

Minden díjat, címet, rangot már elnyert,

Csak egy verse, sora nem marad utána,

Ami közszájon forogna…

274.

EXITUS PRAECOX

Meghalt még mielőtt

halálosan szerelmes lett volna,

épített volna egy családi házat,

felnevelt volna egy fát, gyereket,

tett volna egy téglát a köz épületébe,

vagy írt volna egy jó könyvet…

275.

KÜLDETÉS

Mint száműzött, ki vándorol

A sűrű éjen át,

S vad förgetegben nem lelé

Vezérlő csillagát,

Az emberszív is úgy bolyong,

Oly egyes-egyedül,

Úgy tépi künn az orkán,

Mint az önvád itt belül.

Csak egy nagy érzés éltetett

Sok gond és gyász alatt,

Hogy szent hazám és hős nevem

Szeplőtlen megmarad.

Most mind a kettő orvosra vár,

S míg itt töprenkedem,

Hazám borítja szemfödél

S elvész becsületem!

Hazám, hazám, te mindenem!

Tudom, hogy életem neked köszönhetem.

Arany mezők, ezüst folyók,

Hős vértől ázottak, könnytől áradók.

Sajgó sebét felejti Bánk,

Zokog, de szolgálja népe szent javát.

Magyar hazám, te mindenem!

Te érted bátran meghalok,

Te szent magyar hazám!

Hazám, hazám

Erkel Ferenc - Egressy Béni

http://www.youtube.com/watch?v=6GlV5TqsCfs

276.

JÓT S JÓL

Cél és mód

Rossz ügyeket

védsz, képviselsz, intézel

jó ügyhöz méltó buzgalommal, odaszánással…

277.

LÉLEK KÖNNYŰBÚVÁR

Nem mer lelke mélyén búvárkodni:

hátha találna valami kínos érdekeset.

ezért azután szisztematikusan kerüli

a komoly, mélyenszántó beszélgetést...

278.

ZÁRT ELME

Kész válaszokat mond fel…

Nem szereti a nyitott kérdést,

A dilemmákat, a problémákat -

a nem használt agy pedig elsorvad…

279.

TOUR-RETOUR IDEGEN

Elsőgenerációs értelmiségi

Egyéni mobilitásoddal parasztból tanár lettél,

A téged felnevelő családodtól már elszakadtál,

A z új közeg pedig – még? – nem fogadott be…

280.

EMBERTELEN BÖLCS

Kéretlenül ontod bölcsességeid, jó tanácsaidat,

de nem személyreszabottan, konkrét esetre lebontva,

csak inkább hogy magad fényezd, okosságodat fitogtasd

281.

ÖNÁLTATÓ

Ha majd felépül a házam,

ha majd nagyon gazdag leszek,

akkor majd szabadon követem elhívásom,

ha majd – de addig még robotolok a napi betevőért

282.

SZÓMÁGIUS

Nominalistának

a gyávaság óvatosság,

a megalkuvás kompromisszum!

Ez csak játék a szavakkal – ráolvasás…

283.

EX-FENEGYEREK

Akinek mára mér rég benőtt a feje lágya,

s az establishment, sőt a nomenklatúra része lesz:

politikus, ügyvéd, bankár, üzletember, tisztviselő stb.

284.

CINIZMUS

Az értelmiségi előtt két út áll

Az egyik az alkoholizmus – a másik nem járható

(Minél távolabb kerül az eszménytől, annál többet iszik)

285.

MATEK MUMUS

Már a kicsit nagyobb gyerekek se kérdeznek,

Mert félnek, hogy kórusban hangosan kinevetik őket,

Így mindenki csendben ül, s úgy tesz, mintha értené…

286.

ANTI-ISKOLA

Éppen azokat a tantárgyakat 

utáltatják meg, azoktól veszik el a kedved

az iskolákban,

amikhez magolni se kell,

csak a józan eszed, ép érzéked használni,

s amikre amúgy életfogytig szükséged lenne:

logika, filozófia, nyelvtan, testnevelés, ének stb.

287.

SZÁMKIVETÉS

Akik szóvá teszik, hogy a király meztelen,

Azokat örökre száműzik a hazájuktól,

Elvágják az élettő gyökereiktől –

Mások meg maguk önként emigrálnak,

Mintha magukat akarnák büntetni…

288.

GONDOLATOK A KÖNYVTÁRBAN

Hová lépsz most, gondold meg, oh tudós,
Az emberiségnek elhányt rongyain
Komor betűkkel, mint a téli éj,
Leírva áll a rettentő tanulság:
"Hogy míg nyomorra milliók születnek,
Néhány ezernek jutna üdv a földön,
Ha istenésszel, angyal érzelemmel
Használni tudnák éltök napjait."

Miért e lom? hogy mint juh a gyepen
Legeljünk rajta? s léha tudománytól
Zabáltan elhenyéljük a napot?
Az isten napját! nemzet életét!
Miért e lom? szagáról ismerem meg
Az állatember minden bűneit.
Erény van írva e lapon; de egykor
Zsivány ruhája volt. S amott?
Az ártatlanság boldog napjai
Egy eltépett szűz gyönge öltönyén,
Vagy egy dühös bujának pongyoláján.
És itt a törvény - véres lázadók
Hamis birák és zsarnokok mezéből
Fehérre mosdott könyvnek lapjain.
Emitt a gépek s számok titkai!
De akik a ruhát elszaggaták
Hogy majd belőle csínos könyv legyen,
Számon kivül maradtak: Ixion
Bőszült vihartól űzött kerekén
Örvény nyomorban, vég nélkül kerengők.
Az őrült ágyán bölcs fej álmodik;
A csillagászat egy vak koldus asszony
Condráin méri a világokat:
Világ és vakság egy hitvány lapon!
Könyv lett a rabnép s gyávák köntöséből
S most a szabadság és a hősi kor
Beszéli benne nagy történetét.
Hűség, barátság aljas hitszegők
Gunyáiból készült lapon regél.
Irtózatos hazudság mindenütt!
Az írt betűket a sápadt levél
Halotti képe kárhoztatja el.

Országok rongya! könyvtár a neved,
De hát hol a könyv mely célhoz vezet?
Hol a nagyobb rész boldogsága? - Ment-e
A könyvek által a világ elébb?
Ment, hogy minél dicsőbbek népei,
Salakjok annál borzasztóbb legyen,
S a rongyos ember bőszült kebele
Dögvészt sohajtson a hír nemzetére.
De hát ledöntsük, amit ezredek
Ész napvilága mellett dolgozának?
A bölcsek és a költők műveit,
S mit a tapasztalás arany
Bányáiból kifejtett az idő?
Hány fényes lélek tépte el magát,
Virrasztott a sziv égő romja mellett,
Hogy tévedt, sujtott embertársinak
Irányt adjon s erőt, vigasztalást.
Az el nem ismert érdem hősei,
Kiket - midőn már elhunytak s midőn
Ingyen tehette - csúfos háladattal
Kezdett imádni a galád világ,
Népboldogító eszmék vértanúi
Ők mind e többi rongykereskedővel,
Ez únt fejek - s e megkorhadt szivekkel,
Rosz szenvedélyek oktatóival
Ők mind együtt - a jók a rosz miatt -
Egy máglya üszkén elhamvadjanak?

Oh nem, nem! amit mondtam, fájdalom volt,
Hogy annyi elszánt lelkek fáradalma,
Oly fényes elmék a sár fiait
A sűlyedéstől meg nem mentheték!
Hogy még alig bír a föld egy zugot,
Egy kis virányt a puszta homokon
Hol legkelendőbb név az emberé,
Hol a teremtés ősi jogai
E névhez "ember!" advák örökűl -
Kivéve aki feketén született,
Mert azt baromnak tartják e dicsők
S az isten képét szíjjal ostorozzák.

És mégis - mégis fáradozni kell.
Egy újabb szellem kezd felküzdeni,
Egy új irány tör át a lelkeken:
A nyers fajokba tisztább érzeményt
S gyümölcsözőbb eszméket oltani,
Hogy végre egymást szívben átkarolják,
S uralkodjék igazság, szeretet.
Hogy a legalsó pór is kunyhajában
Mondhassa bizton: nem vagyok magam!
Testvérim vannak, számos milliók;
Én védem őket, ők megvédnek engem.
Nem félek tőled, sors, bármit akarsz.
Ez az, miért csüggedni nem szabad.
Rakjuk le, hangyaszorgalommal, amit
Agyunk az ihlett órákban teremt.
S ha összehordtunk minden kis követ,
Építsük egy újabb kor Bábelét,
Míg oly magas lesz, mint a csillagok.
S ha majd benéztünk a menny ajtaján,
Kihallhatók az angyalok zenéjét,
És földi vérünk minden csepjei
Magas gyönyörnek lángjától hevültek,
Menjünk szét mint a régi nemzetek,
És kezdjünk újra tűrni és tanulni.

Ez hát a sors és nincs vég semmiben?
Nincs és nem is lesz, míg a föld ki nem hal
S meg nem kövűlnek élő fiai.
Mi dolgunk a világon? küzdeni,
És tápot adni lelki vágyainknak.
Ember vagyunk, a föld s az ég fia.
Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen,
S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé,
Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt
Posvány iszapját szopva éldegéljünk?
Mi dolgunk a világon? küzdeni
Erőnk szerint a legnemesbekért.
Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.
Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből
S a szellemharcok tiszta sugaránál
Olyan magasra tettük, mint lehet,
Mondhatjuk, térvén őseink porához:
Köszönjük élet! áldomásidat,
Ez jó mulatság, férfi munka volt!

Vörösmarty Mihály