Payday Loans

Keresés

Karthauzi PDF Nyomtatás E-mail
Az én internetes könyvtáram
2009. október 06. kedd, 06:35

http://hu.wikipedia.org/wiki/Karthauzi_rend

*

Eötvös József
A karthauzi

http://mek.oszk.hu/03100/03130/#

ISMERTETŐ




Eötvös József első nagy epikus munkája A karthauzi (1839-41). A regény fontos, sőt talán legjelentősebb állomása a magyar szentimentalizmus és romantika prózájának. A kor egyik legdivatosabb életérzését, a világfájdalmat ábrázolja benne Eötvös, de nem elégszik meg az aforizmákban megfogalmazódó szentimentális bölcselkedéssel, hanem ifjú hőse, Gusztáv sorsán keresztül a saját nemzedéke problémáiról vall. A napló- és levélformában írt regény az arisztokrata Gusztáv és a polgárlány Júlia szerelmét mutatja be a francia polgár-királyság erkölcsi tartás nélküli világában. A romantikusan végletes bonyodalmak csalódást és kiábrándulást okoznak Gusztávnak, aki a világtól és önmagától megundorodva a karthauzi szerzetesek örök némaságával bünteti önmagát. Eötvös kitünően alkalmazza a vallomásregény kialakult mintáit, s az érzelmességből fakadó tiszta poézis - nehézkes filozofikus betétek ellenére - legjobb művei sorába emeli a regényt, amely a magyar prózában is korszakos jelentőségű. Gángó Gábor értő magyarázata a korban és Eötvös művei sorában segít eligazodni.

Forrás: Új Könyvek adatbázisa, 1994-2000
szerk.: Könyvtári Intézet

Magyar Katolikus LexikonKkarthauziak


karthauziak (lat. Ordo Cartusiensis, OCarth): szemlélődő, remete, férfi szerzetesrend. - Nevük a Grenoble-tól (Fro.) É-ra, kb. 15 km-re lévő Cartusia/Cartusium (fr. Chartreuse, ol. Certosa, ném. Kartause) nevű völgytől származik. Ide vonult vissza 1084: a ~ alapítója, (Szt) Brunó és 6 társa. Szigorú remeteéletet kezdtek, egyelőre rendalapítás szándéka nélkül. 1089 k. Brunót II. Orbán p. (ur. 1088-99) maga mellé vette tanácsadónak. Innen Brunó 1091: La Torre (Calabria) vadonába ment, ahol megalapította a 2. (Santa Maria del'Eremo) remeteséget (1193-1513: ciszt. monostor). A 3. remeteséget 1115: alapították Portes-ban Chartreuse mintájára, majd 1200-ig 14 ffi, 2 női mon-t (1147: Prébayon, 1188: Bertaud) alapítottak (→karthauzi apácák). - A r-et 1176. IX. 2: hagyta jóvá III. Sándor p. (ur. 1159-81). A 15. sz. végéig 230 ffi, 17 női mon. alakult. A 15-16. sz: Cseho-ban a→huszitáktól, Mo-on a törököktől, Ny-Eu-ban a →reformációtól és a vallásháborúktól szenvedtek, sok szerz. lett vt. A 18. sz: a sp. és szicíliai mon-okat áll. rendelettel elszakították az anyaktortól, Chartreuse-től. Au-ban, Velencében, Toszkanában, Mo-on II. József (ur. 1780-90) egyházellenes reformjai és a →francia forradalom pusztította el ktoraikat. Egyedül a port. La Part Dieu mon-a maradt meg. - 1816: helyreállították az anyaktort, mely megkezdte az itáliai, fr., svájci és sp. mon-ok visszavásárlását és benépesítését. 1901: Fro-ban törv-nyel tiltották be a r-et; az anyaktorral együtt 9 ffi és 3 női közösséget oszlattak föl. A Grande Chartreuse-be a szerz-ek 1940: térhettek vissza. A II. vh. után Trisulti, Pavia, Firenze, Pisa és Mougères mon-a jelentkezők hiányában föloszlott. - Szt Brunó nem írt regulát. A Grande Chartreuse 5. priorja, Guigo (1083-1136) 1121-28: állította összeConsuetudines Cartusiae c. az első, azóta lényegében változatlan szabályzatot. A II. Vat. Zsin. után átd. statútumokat VI. Pál p. (ur. 1963-78) 1975: erősítette meg. 1975: Ange Helly, aki 40 é. töltött remeteként, s volt prior is, 3 tanítványával Parisot-ban (Fro., Albi mellett) külön közösséget alapított, szorosan követve Szt Brunó életformáját. A ~ Szűz Mária Mennybevételéről és Szt Brunóról nev. Betlehemi Kis Testvérek és Nővérek Társasága 1951: indult női, ill. 1976: indult ffi ága 1998. X. 6: pápai jogú intézmény lett.

- Életformájuk. Az első ~ a 3-4. sz. egyiptomi remetékhez hasonlóan éltek. Különálló házikókban, teljes csöndben elmélkedtek, imádkoztak, s főként kódexeket másoltak. Hétköznapokon a harangszóra egyedül elimádkozták a zsolozsma hórái közül a primát, a kishórákat és a kompletóriumot. A matutinumot és a vesperást a tp-ban közösen végezték. Vasár- és ünnepnapokon (a 11. sz. naptár szerint 107 alkalommal) a teljes zsolozsmát a tp-ban énekelték, részt vettek szentmisén, és 2x együtt étkeztek. Később naponta volt konventmiséjük. - Lelkiségük sajátossága a „lélek szüzessége”, ami föltételezi a szív teljes tisztaságát, azaz minden teremtménytől való elszakadását. Vezérmotívumuk: Deus solus quaeratur in perfecta solitudine, 'egyedül Istent keressék a tökéletes magányban'. A remetei magányt és a →benedeki regulát követő koinobita életforma ötvözésével a→kamalduliakhoz hasonló életet élnek. Lényeges a K-i hagyományból átvett hészükia, a lélek nyugalma (→hészükiazmus). Ennek fő eszközei a cella magánya, ami az egész ember, az engedelmesség, ami az értelem és az akarat, s a böjt és a virrasztás, ami az érzékek szigorú megtagadása. - Az énekelt matutinum és laudes kb. éjféltől 2-3 óráig tart naponta. Gregorián énekkészletük a monasztikus rendekéhez képest kisebb, egyszerűbb. Egy-egy mon-ban ált. 13 remete élt. Ez önmagában megnehezítette volna a lit-ban a polifón és a hangszeres zenét, amit az ált. kápt. be is tiltott. A szentmisét a 9. sz: született saját szert-sal végzik. A papok házikójuk oltáránál miséznek, vasár- és ünnepnapokon koncelebrálnak. -Címerük földgolyón álló kereszt, melyet az első 7 remetére emlékeztető 7 csillag vesz körül félkörben, alatta a földgolyót a Stat crux dum volvitur orbis ('a Kereszt áll, miközben forog a Föld') jelmondat övezi. - Szervezetük. A legfelső hatalom birtokosa kezdettől az egyetemes kápt., melyet 1155-től a fr. forr-ig a Grande Chartreuse-ben minden évben megtartottak. A Grande Chartreuse priorja az egész r. ált. elöljárója. Amint az egyetemes kápt. összeül, minden priornak kérnie kell a fölmentését. A fő elöljáró mellett csak egy titkár van. A rtagok egyik házból a másikba áthelyezhetők. A sűrűn megtartott és nagyon szigorú ált. kápt-nak köszönhetően a ~ r-je tört-e folyamán nem szorult reformra. Már IV. Sándorp. (ur. 1254-61) 1257: megállapította: „Cartusia nunquam reformata, quia nunquam deformata” ('a ~ soha nem szorultak reformra, mert soha nem deformálódtak'). A ~ családját az atyák (papok és papságra készülők), a laikus munkástestvérek (conversi), a harmadrendieknek megfelelő donati és az apácák alkotják. A „conversi” a magányban folytatott szemlélődés mellett munkájukkal biztosítják az atyák életét, s tartják a világgal a legszükségesebb kapcsolatot. 1324: az ált. kápt. úgy határozott, hogy a Grande Chartreuse-ben max. 20, a többi házban 13, max. 15 szerz. élhet. - A ~ sírján név nélkül csak egy kereszt áll (életük Krisztussal el van rejtve Istenben). Aki kitűnt a többiek közül életszentségével, annak a nevéhez a közp. levtárban ennyit fűztek hozzá: laudabiliter vixit in ordine, 'dicséretre méltó módon élt a rendben'. - A ~ nem szorgalmazzák a sztté avatásokat, így is 33 karthauzi sztet és b-ot ismerünk, közülük 15-18 vt. Szellemi téren a kódexmásolásban, nyomdászatban és a lelki irod-ban tettek nagy szolgálatot. 1500-ig szinte minden mon-ban másoló-, miniatúrafestő-, könyvkötő-műhely működött. - Mo-on az első ktort IV. Béla kir. (ur. 1235-70) 1238: →Ercsiben létesítette, 1241: a tatárok elpusztították. 1299: Menedékszirten (→Menedékkő, Szepes vm.), 1304: Lövöldön (→Városlőd, Bakony), 1319: →Lehnicen (a Dunajec folyó m.), 1332: →Felsőtárkányban (Heves vm.) alapítottak ktorokat. - A 2000: is létező remeteség 1403: Pleterjében (Szlovénia) alakult. P.F.M.

Vajda Viktor: A Grande Chartreuse és a ~. Kecskemét, 1889. - Dedek Crescens Lajos: A ~ Mo-on. Bp., 1889. - DS I. (Gaurdel, Yves OCarth: Chartreuse) - Vie Consecrée1960:140. (Solitude et sainteté), 652. (Leclercq, Jean OSB: St. Bruno et le rayonnement de l'idéal cartusien) - DIP II:782. - Guillerand, Augustin OCarth: Prière cartusienne. Grande Chartreuse, 1981. - Die Kartäuser. Der Orden der schweigenden Mönche. Köln, 1983. -La grande Chartreuse. Saint-Laurent-du Pont, 1984. - Hellenstein, Janez OCarth: Wo die Stille spricht. Pleterje, 1986. - Gioia, Guiseppe: La divina filosofia. La Certosa e l'amore di Dio. Milano, 1994. - Szedő Szeverin OCD: A magány szigete. Éveim egy karth. ktorban. Pécs, 1998. - Török-Legeza 2001.

Látogatás a karthauziaknál
Medgyessy László teológus

1998-ban lehetőségem nyílott, hogy meglátogassam egy barátomat Itáliában. Tamás nálam valamivel fiatalabb, lelkesedő, mély hitű fiatalember. Korábban ferences volt itthon, a noviciátus után még Szegeden tanult teológiát. Belső keresése nem maradt abba sosem s így talált rá a vágyott szerzetre, a karthauziakra. Látogatásom hírére további három barátja címét írta meg nekem, hogy fogjunk össze s együtt keressük meg őt. Így is történt azon a nyáron. Útközben megálltunk egy másik, szlovéniai kolostoruknál, Pleterjében is. Ott három magyar szerzetest találtunk: két fiatalt és egy idősebb atyát, aki magyar származású de Németországban élt korábban. Mindkét kolostor jellemző módon a közeli városon kívül található. Így tudják megőrizni a csendet, amelyre nagyon vigyáznak. Szemlélődő, remete rend a karthauzi. Alapítója Szent Brúnó kölni származású kanonok (1030/35-1101), aki első társaival 1084-ben, Grenoble közelében, a La Chartreuse nevű völgyben alapította meg első kolostorát. Életük egyetlen célja: Isten. Őt keresi a karthauzi a cella magányában, olvasmányaiban, a zsolozsmában és a munkában. Szolgálatuk nem látható, külső tevékenység, hanem egyetemes jellegű, az egész emberi nem üdvösségére szolgál. Napirendjük igen szigorú: éjjel is felkelnek éjfél után zsolozsmázni, emellett a nap folyamán is többször imádkoznak magányosan cellájukban. A munka idejét kertjükben vagy a közösen művelt földön ill. műhelyekben töltik. Jelmondatuk egyszerű: Stat crux dum volvitur orbis - A kereszt áll, míg a világ forog.

Barátunk, akit négyen látogattunk meg Olaszországban, Lucca mellett él Farneta kolostorában. Három napot voltunk ott, addig ő engedélyt kapott, hogy többször velünk lehessen. Sokat beszélgettünk sőt kirándultunk is a környéken. Külön vendégházban laktunk. Az egyik szerzetes testvér gondoskodott rólunk. Mint kiderült, külön hozatták nekünk a városból a felvágottat és zöldségeket, mert maguk mást, sokkal egyszerűbb ételeket esznek.
Részt vettünk a liturgián is naponta: a szentmisén reggel s a közös zsolozsmán is. Éjjel is felkeltünk többen, hogy megtapasztalhassuk az éjszakai zsolozsmázás mély lelkületét. Jómagam egy ízben beülhettem a szerzetesek közé éjjel zsolozsmázni. A falnál lévő padokban, a stallumokban ültünk s hárman olvastunk egy óriási pszaltériumot, latin nyelvű zsolozsmás könyvet. A zsoltározás előtt, ahogy bejöttek a testvérek a templomba, egymás kezébe adták a harangkötelet, úgy szólt a kis harang, jelezve a világnak, hogy most kezdődik érte az imádság. Mély élmény volt ez, hogy ők naponta, rendszeresen így adnak jelt imájukról, életükről a környéknek. Mindenki tudhatta, hogy érte avagy helyette is imádkoznak a karthauzi szerzetesek.
Vendéglátónk végigmutatta a kolostort is, mely tipikus épület: két nagy udvar, melyeket a kis szerzetesi cella-házikók kereteznek. Minden szerzetesnek saját háza van egymás mellett. A házban hálószoba, ima- és dolgozószoba, a tetőtérben favágó és megmunkáló műhely. Itt készíti elő télen a tűzifát, amivel a kis kályhát fűtheti. A házba csak a villanyáram van bevezetve, hidegvízcsap pedig az előtérben található. Egy fürdőháza is van a kolostornak, ahol meleg vízben tudnak mosakodni ill. ott van a hajnyíró műhely is.

Azt tartják róluk, hogy egyáltalán nem beszélnek, ők a "néma barátok". Ez nincs teljesen így, hiszen igen embertelen volna beszéd nélkül élni. Hetente egy nap a kiránduló nap, amikor egy kiadós séta keretében van módjuk a testvéri beszélgetésekre. Közösségi találkozót évente csak kb. 3-4-szer tartanak, főleg az ünnepekkor. Közösen is csak ünnepi alkalmakkor étkeznek a díszes ebédlőben, amúgy mindenki egyedül étkezik naponta a cellájában. Az ételt egy testvér osztja ki minden házikóhoz, egy tálcán beteszi az ajtók melletti kis zsilipbe. A szerzetes onnan veszi be magának az ételt.
Beszélgetni még más alkalommal is lehet sőt kell: különösen a növendékeknek, akik teológiát tanulnak a kolostorban és a tanárokkal beszélgethetnek. A másik fontos alkalom a lelki beszélgetés, amit mindenki a lelki vezetőjével folytathat rendszeresen. Nagyon ellenőrzött így a lelki élet, hiszen életük leginkább erre a területre csupaszodik le. Nagyon komoly hivatással és benső elkötelezettséggel tud egy szerzetes megmaradni boldogan ebben az életformában.

Zárásképpen egyet mindenképpen elmondhatok: mindkét karthauzi kolostorban boldog emberekkel találkozhattam. Másoktól már korábban hallottam, hogy ezek a szerzetesek mindig mosolyognak... Nos, ha nem is mindig, de nagyon gyakran, mivel a bennük felnövő benső béke, derű és imádság ül ki az arcukra. Barátom, akihez mentünk, még csak öt éve él ott közöttük, de nagy benső békében és vidámságban találtuk őt. Ezt erősítette meg bennam az a pár rövid találkozás is, amikor az egyik testvért láthattam egy idős atyát kísérni avagy mikor a novicius magiszterrel találkozhattam.

Magyarországon a XIII. századtól a XVI. századig voltak karthauzi kolostorok elsősorban Észak-Magyarországon és a Felvidéken. Név szerint: Ercsény, Menedékszirt, Lehnic, Felsőtárkány, Lövöld. A lövöldi kolostorban élt a "Karthauzi Névtelen", akinek prédikáció- jellegű írásait az Érdy-kódex őrizte meg számunkra a XVI. sz. elejéről.

E rend 24 férfi kolostora kb. 400 szerzetessel ma elsősorban Franciaországban, Portugáliában és Olaszországban találhatók, de Angliában, Szlovéniában és az amerikai kontinenseken is vannak kolostorok. A legújabb alapítás egy-egy férfi és női kolostorral Dél-Koreában található. Ezek mellett még 5 női kolostor is van Európában, kb. 50 szerzetesnővel.

Szent Brúnó lelkiségéből nőtt ki e században, 1951-ben a Betlehemi Monasztikus Testvériség is, mely női közösségeket jelent s már Magyarországon is alakulóban egy alapításuk. A férfi ág 1976-ban jött létre. Ezek a közösségek elsősorban Nyugat-Európában de Izraelben és Argentínában is megtalálhatók. 

Felhasznált irodalom: Puskely Mária: Keresztény szerzetesség I., Bencés Kiadó. 1995
További információk

A karthauzi rend honlapja (Carthusian nuns & monks): http://www.chartreux.org/
A wikipédia cikke a rendről: http://hu.wikipedia.org/wiki/Kartauzi_rend
Egy cikk Fodor Péter karthauzi atyáról:  http://magazin.ujember.katolikus.hu/Archivum/2005.07/08.html
A Nagy Csend c. film honlapja: www.diegrossestille.de

*

A néma remeték elixírje


Régen minden kolostor saját elixírt készített, de a híres Chartreuse gyógynövénylikőr az egyetlen olyan, amit a mai napig szerzetesek állítanak elő. Ez a zöld vagy sárga francia különlegesség az egész világon ismert, és kivívta presztízsét a legjobb italok piacán.

sárga édesebb, enyhén mentolos ízű (alkoholtartalma: 40%), a zöld szárazabb és még erősebb (55%-os). Utóbbi főként koktélalapanyag, de a franciák forró csokoládéval vagy kávéval is isszák. A likőr alapja – az elixír – 130 fűszernövényt tartalmaz, és a titkát, keverési arányait három szerzetes őrzi.

 

A párlat maga gyógyszerként is használatos és a napfénytől védve kis üvegbe, fadobozba zárva árulják.

 

 

 

 

Kik őrzik a titkot?

Az elixírt a Nagy Karthauzi Kolostorban (La Grande Chartreuse) készítik. Ez a kolostor az egyike a világban jelenleg még működő tizenkilenc karthauzi monostornak. A karthauzi rend eredete a XI. századra nyúlik vissza. A barátok szigorú életmódot gyakorolnak, egyszerű cellákban élnek, és csak a misére és a – néma – étkezésekre gyűlnek össze.

A kolostort a Rhone-Alpokban keressük, észak-keletre St. Laurent du Ponttól, 35 kilométerre Grenoble mellett. A kolostor épületei nem látogathatók, de közel St. Pierre faluhoz (5 km) van a kolostor múzeuma, amely tökéletesen bemutatja a karthauzi rendet.

Egy kis történelem

A kolostor lenyűgöző története Szent Brunoval kezdődött. Az első szerzetesek segítségével építettek egy kápolnát, és néhány fából épített cellát. Hat év múlva Szent Brunot Calabriába hívták, ahol új monostort alapított, majd 1101-ben meghalt. Amikor az eredeti karhauzi épületeket letarolta az 1132-es lavina, a közelben újra építkezésbe kezdtek a szerzetesek – így állt össze az eltelt évszázadok folyamán a Nagy Karthauzi Kolostor.

 

 

1605-ben Marshal d'Estrées egy titokzatos kéziratot adott át a szerzeteseknek, ez tartalmazta a gyógynövény-elixír receptjét. Mégsem tudható a mai napig sem, hogy ki a tényleges feltalálója a titkos elixírnek. A szakkönyvekben azt olvashatjuk, hogy 1735-ben Jerôme Maubec szerzetes foglalkozott elmélyülten a párlattal (míg a többi barát  az ércbányászattal és a vasolvasztással volt elfoglalva). Az alapreceptet követve Jerôme kifejlesztett egy praktikus módszert az elixír elkészítésére. Utóda, Antoine barát már ezt a módszert tökéletesítette 1764-ben, és ettől kezdve a Grande Chartreuse elixír gyártása soha többé nem változott. Hírneve gyorsan és messzire terjedt, gyógyító erejét a gyógynövények biztosították, fogyasztói mint stimulánst alkalmazták. A környékbeli szegények pedig ingyen kapták. A párlatot hamarosan 55%-os likőr készítésére kezdték használni.

A francia forradalom idején a titkos recept egy grenoble-i gyógyszerészhez került, akitLiotardnak hívtak. 1810-ben Napóleon elrendelte az összes olyan gyógyszer begyűjtését, ami "titkos alapanyagot" tartalmazott. Liotard lelkiismeretesen benyújtotta a receptet, de szerencsére a belügyminiszter visszaküldte azzal a megjegyzéssel, hogy "elutasítva". Liotard halála után a titok visszakerült a monostorba, ahol 1838-ban Bruno Jacquet barát újrakezdte a párolást, majd létrehozta a likőr édesebb változatát. Ez az itóka főként a hölgyek körében vált közkedveltté. 1869-ig a likőr és az elixír a monostor gyógyszertárában készült, majd az üzem átköltözött Fourvoirie-be. A gyártást itt végezték egészen az 1935-ös földcsuszamlásig. Ezután a receptet őrző három szerzetes a spanyolországi Tarragonában telepedett le, és itt folytatták a likőr párolását, majd az üzemelés a franciáknál, Voiron városában folytatódott. A rend 1940-ben kapta vissza a Grande Chartreuse-t.

Hogyan készül?

 

A likőr készítése teljesen naturális, műtrágya-  és vegyszermentes. A szárított gyógynövényeket a kolostor pincéiben fakosarakban tárolják, amihez még vásárolt nyersanyagokat is adnak, majd a beavatott atyák mind a százharminc titkos fűszernövényt ledarálják és zacskókban a közeli Voironba szállítják – itt a monostor cége bonyolítja le a gyártást és az értékesítést. Az elixír készítése a növények alkoholba való áztatásával kezdődik, majd a párolás következik, ezután az elkészült főzethez még számos nyersanyagot adnak, többek között mézet is. Ezt a keveréket érlelik, mielőtt hordókba fejtik, majd további nyolc éven keresztül érlelik a világ legnagyobb (164 méter hosszú) likőr pincéjében. Nyolc év után az italt palackozzák és cimkézik: V.E.P. - Vieillissement Exceptionellement Prolongé (azaz: kitűnő hosszú érlelés).

 

Az italt kedvelői jégkockákkal isszák, de fogyasztják hosszú italként is, gyümölcslevekkel vagy tonikkal.

 

 

Hol született Gusztáv, Julia és Loránd?

2013. február 03.Szerelmem, Budapest

A Svábhegy kedvelt nyaralóhelye volt a 19. században íróknak, költőknek, művészeknek. Jókainál már jártunk látogatóban (az erről szóló beszámoló itt), ma pedig báró Eötvös Józsefre nyitjuk rá az ajtót. Azaz nyitnánk, ha még állna a ház: az Eötvös-villa sajnos elpusztult, csak a kerti lak maradt meg, amelyet Eötvös Karthauzi-laknak nevezett el. Ma a Karthauzi utca 14. szám alatt áll. (Sajnos a fáktól alig-alig lehet belátni a ma lakóházként funkcionáló kerti lakra.)

Így talán megoldottnak tűnhet a rejtvény, miszerint Eötvös első regénye, A karthauzi, Gusztáv és Julia szomorú és beteljesületlen szerelmének története csak itt a Svábhegyen születhetett. Szinte magunk előtt látjuk, ahogy Eötvös a papír felé hajol, és felírja a címet, egy szerzetesrend nevét. (A karthauzi némasági fogadalmat megkívánó rend, és a napló- és levélregényben a főhős, Gusztáv számos szerencsétlen fordulat után náluk talál menedéket és sajgó szívére vigaszt.)

Csak hát ez a legenda nem igaz! A karthauzit Eötvös 1840-41-ben írta, és ekkoriból semmilyen nyom nincs arra nézve, hogy már meglett volna a svábhegyi ház. Sokkal valószínűbb, hogy a regényt utazásai közepette vetette papírra, a pontos helyszínre több esélyes is akad, Eperjes, Szentmihály, Sály – nem igazodnak el a kutatók sem (a legrészletesebb kutatás eredményét lásd itt).

Hogy került Eötvös a Svábhegyre?

1837-ben barátjával, Trefort Ágostonnal bejárta fél Európát, hazatérve pedig feleségül vette a Békés megyei alispán lányát, Rosty Ágnest. A fiatal pár gyakran kirándult a Svábhegyre, sok időt töltött Fridvalszky Imre természettudós nyaralójában. Itt látogatta meg őket 1845 tavaszán Trefort, aki szerelembe esett barátja feleségének húgával, nemsokára pedig Rosty Ilona férjeként sógora lett régi jó barátjának. Így már a két fiatal pár nyaralt együtt a Svábhegyen, és megfogalmazódott bennük az igény egy saját birtokra, vettek hát egy telket, és svájci emlékeik alapján kétszárnyú nyaralót építettek.

Ekkor még nem volt neve az utcáknak a Svábhegyen, így meglehetősen nehezen lehetett elmagyarázni a vendégeknek, hogy melyik ösvényt válasszák a sok közül. Még a helyiek sem tudtak felvilágosítást adni, mivel az itt élő svábok nagy része nem beszélt magyarul, aki mégis megértette a magyar szót, az pedig sokszor elferdítette a saját kiejtése szerint.  A leghíresebb ilyen ferdítés éppen Eötvös Józsefet érintette. A svábok szerint ugyanis annak, hogy Eötvös-villa, nem sok értelme volt, így Etwas-villának kezdték hívni. Ezt a magyarok ugyancsak nehezen értelmezték, és ők már Öt-vas-villaként adták tovább a nevet.

1848 fordulatos év volt a két család életében, Trefort földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi államtitkár, Eötvös pedig kultuszminiszter lett, és ebben az évben született meg harmadik gyerekként fia, Loránd.

Vajon később fizikussá vált fiáról is csak legenda, hogy a svábhegyi villában látta meg a napvilágot? A születés dátumáról legpontosabb emlékei mégiscsak az édesapának lehetnek, aki fiának huszadik születésnapjára írt levelében így emlékezik a nagy napra:

"27/7 868. [1868. július 27.]

Kedves fiam!

Ma töltöd be huszadik évedet. A nap melyen születtél életem egyik legkínosabb napja volt. Anyád a szülés következtében élet veszélyben forgott. Benn a városban a felséges nép lázongott, s míg feleségem betegágyánál ülve remény és kétségbeesés között számoltam érütéseit, a Pest s Buda-i tornyokrol a vészharang hangjai tölték az éji csendet, s egy üzenet jött a másik után mely minisztertanácshoz hítt. Soha nem szenvedtem többet mint ezen orákban míg hajnal felé Balassa tudtomra adá hogy anyád veszélyen kívül van, s őt megcsókolva a városba siettem. Ugy látszik a kegyesvégzet ki akarja egyenlíteni akkori szenvedéseimet, s úgy rendelé hogy éppen általad ki akkor öntudatlanul kínjaimat okoztad életem legfőbb örömeit élvezzem. Tartson meg az ég sokáig..."

De a helyre a levélből nem derül fény, és ha csak Loránd iskolai dokumentumait nézzük, akkor is nehezen állapítható meg, hol is született, egyik helyen Budát, másik helyen Pestet jegyzik be a figyelmetlen iskolaszolgák a születési hely rovatba.

Van azonban egy későbbi levél is, szintén Eötvös Józseftől:

"Kedves fiam!

Ma reggel fél ötkor szült Ilona egy egészséges fiút, csak azért írom e sorokat, hogy a szerencsés eseményről tudósítsalak. ... mikor felkeltem ez örvendetes hírrel lepettem meg s már ebből is láthatod, hogy minden jól folyt le. Hogy ez alkalomból senkire sem gondoltunk, többször, mint reád, ki ma holnap 27 esztendeje léptél a Svábhegyen pályádra, azt elgondolhatod. Ajánlom e kisfiút nagybátyai kegyességedbe. Ég áldjon meg

Szerető apád Eötvös"

Tehát Eötvös Loránd a svábhegyi villában született!

A szabadságharc bukása után Eötvösék külföldre menekültek, hazatértük után pedig Pesten rendezkedtek be. A svábhegyi villa nyaralóként funkcionált, és miután Treforték vidékre költöztek, az egész Eötvös tulajdona lett. Ekkor építette hozzá a ma is álló Karthauzi-lakot, ahová vissza tudott húzódni csendes magányába. Szüksége is volt erre a csendre, mert írói karrierje mellett politikai karrierje is tetőpontra ért, és nem egyszerű küzdelmeket folytatott.

Az utolsó vitája az 1870-es költségvetés tárgyalása volt, amikor az ellenzék heves támadásokat intézett ellene, melynek hatása alatt összeroppant. Karlsbadba ment felépülni, de hamarosan ismét súlyosan megbetegedett, és 1871-ben végképp befejezte a politikai vitákat. Halála után családja eladta a birtokot, a villa elpusztult, a Karthauzi-lak ma is áll, és jelöletlenül is teljesíti a küldetést: „legyen jel”.

Nem olyan messze, a fogaskerekű Svábhegy megállója közelében kis park viseli Eötvös nevét, közepén mellszobrával.

A szobrot 1890-ben avatták fel, a költségek fedezésére szolgáló összeget táncmulatságok rendezésével gyűjtötték össze.

Az ünnepségen megjelent báró Eötvös Loránd és Jókai Mór is, aki az Útleírásokban így ír Eötvös és a Svábhegy kapcsolatáról: „A Svábhegyet mint üdülőhelyet, igazán a színészek és az írók Fedezték föl. Ők kezdtek el legelőször ide építkezni, s lassanként egy helikoni telep támadt a Svábhegyen, melynek legmagasabb helyét báró Eötvös Józsefnek emeletes nyaralója foglalta el. A Svábhegyen születtek az 50-es években a magyar drámák és regények, politikai röpiratok és tudományos munkák. Itt tanakodtak komoly hazafiak a nemzet jövendője fölött.” És ha Gusztáv és Julia alakja nem is, Eötvös Loránd mégiscsak itt született.

LAST_UPDATED2