Payday Loans

Keresés

A behálózott magyar országgyűlés PDF Nyomtatás E-mail
Olykor besúgó: megbízó, haszonélvező és kárvallott
2016. február 14. vasárnap, 07:55

A behálózott első szabadon választott magyar országgyűlés

Volt ügynökök, titkos megbízottak, titkos munkatársak mint az új rend képviselői

1990. május 2-án  délelőtt 10 órakor a BM  III. Állambiztonsági Főcsoportfőnöksége   III/III-as csoportfőnökségének - a belső reakciót és szabotázst elhárító politikai rendőrség  - volt vezetői elégedetten tekintettek végig az első szabadon választott magyar országgyűlés képviselőinek padsorain. Igyekezetük nem volt hiábavaló: a 386 megválasztott országgyűlési képviselő között ott volt az a hirtelenjében összeszámolt, legkevesebb 25   állambiztonsági hálózati személy, akiket oda küldtek vagy akik küldés nélkül is jól érezték a hallgatólagos támogatást,   nem különben azok, akiknek már volt valamilyen kapcsolatuk a titkosszolgálatokkal, mégis morális gátlás nélkül, veszélyérzetüket némiképp elaltatva  tűntek fel  a másik oldalon valamely rendszerváltó párt színeiben. A  Cég volt vezetői persze tudták, hogy a 25-ös létszám valószínűleg nem teljes, mert nem voltak  információik a katonai hírszerzés és elhárítás hálózatához tartozókról, sőt, valójában a III/I-es csoportfőnökség operatív és hálózati nyilvántartásáról sem, mert a hírszerzés, a III. Főcsoportfőnökség elitje  azt mindig  külön tartotta nyilván, mint ahogy a számítógépes nyilvántartásból, a mostanában üzemképessé tett mágnesszalagokról is lementette saját nyilvántartását a jogutód  Információs Hivatal 1990-ben , s a mai napig hozzáférhetetlenné tette a másolatot őrző winchestert, amely pedig hiteles, hisz a törzspéldányt is  ők  készítették a rendelkezésükre álló 5-ös kartonokból és a hálózati anyagokból.

1990 május 2: összeül az első szabadon választott magyar országgyűlés

 

Semmilyen törvény, jogszabály nem állt útjában a titkosszolgálatok korábbi vagy a Nemzetbiztonsági Hivatal és az Információs Hivatal 1990. február 14-i megalakulása  után is  további  szolgálatokat vállaló volt hálózati  embereinek (ügynök, titkos megbízott, titkos munkatárs), a T. Ház átmenetileg sem állított semmilyen szűrőt, a pártok többsége pedig  előzetesen a képviselő jelöltek úri becsületszavára hagyatkozott, esetlegesen  moralizáló vagy etikai  közhelyeket tartalmazó nyilatkozat  kitöltésével is beérte arról, hogy a leendő képviselő nem volt  úgymond "ávós, karhatalmista vagy besúgó."

Az aláírásoknak nem volt súlya, az érintettek nem alaptalanul bizakodtak múltjuk ellenőrizhetetlenségében,  s abban,  hogy nem lesz semmi bántódásuk. Kilencven évre akarta zárolni a február 14-ig keletkezett hálózati anyagokat és a tovább nem foglalkoztatott hivatásos állomány iratait - a volt karhatalmisták tevékenységére vonatkozó iratokkal együtt - egy törvényjavaslat, melyet Fodor  István, Király Zoltán és Pozsgay Imre nyújtott be az első szabadon választott országgyűlésnek. Emlékszem, amikor 1990-ben  a 13 tagú Nemzetbiztonsági Bizottságban fel akartuk fedni a négy  beépített hálózati személyt, ("Havasi Zoltán" MDF, "Nagy László" MDF, "Palotás János" FKGP, és"Magyar Károly" KDNP.),  s egy nyilatkozatot készítettünk elő  arról, hogy soha semmi kapcsolatunk nem volt az állambiztonsági szervekkel, a bizottsági ülésen mindegyik jelen lévő  érintett szemrebbenés nélkül, némi vállrándítással  aláírta azt.

A Nemzetbiztonsági Bizottság négy tagja 1990 őszén a Parlament  előtt a Pesti Hírlapot olvassa. Balról: Kátay Zoltán, Demszky Gábor,  Szokolay Zoltán: „Havasi Zoltán” tmb. (kezében az újsággal) és Szarvas Béla: „Nagy László” tmb.

A rendszerváltó történelmi pártok egyes vezetőiről nem tudta a közvélemény, hogy kellő számú ütőkártyával  kézben tartja őket  "A Cég". Például: Pártay Tivadart, a Kisgazda Párt örökös elnökét, aki  már  1948-49 fordulóján, kihallgatását követően  informátori feladatokat vállalt az ÁVH helyettes vezetőjétől,  Szűcs Ernő ezredestől;  ennek ellenére letartóztatták és  Kistarcsára majd Recskre vitték, ahol 1952-ben  beszervezte az I/4 osztály "Budai"/"Buday" fedőnéven, s 1956 november 25-én már az első  besúgó jelentését adta az új hatalomnak, majd  1965-ig a párt legbizalmasabb  tanácskozásairól, vezető köreiről és  kiút kereső terveiről tájékoztatta a politikai rendőrséget.   Keresztes Sándort, a KDNP első  elnökét  előbb 1957 szeptember 30-án  szervezte be a BM Politikai Nyomozó Főosztályának  II/5-a alosztálya, majd  1974 július 24-én a III/III-1-a., az egyházi elhárítás; 1990-ben országgyűlési képviselő, az alkotmányügyi és a nemzetbiztonsági bizottság tagja, de szeptemberben   - megóvandó az esetleges itthoni  támadásoktól és nemzetközi  egyházi kapcsolatait hasznosítandó - gyorsan elküldik vatikáni nagykövetnek, akkreditálva a Máltai Lovagrendhez is; visszatérve  1994-98 között  azonban ismét ott van a parlamentben, előbb a KDNP  majd a független frakcióban, a külügyi bizottság  és az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság tagja.

Felkészületlenség, tájékozatlanság

.

Teljes felkészületlenség, tájékozatlanság 1990 tavaszán,  a bemondásra történt nyilatkozatokat nem ellenőrzi senki, a pártok vezetői nem tudnak, de nem is nagyon akarnak tudni  semmi biztosat képviselőik  állambiztonsági múltjáról,  nem szervezik meg  hiteles önvédelmüket,  a tények  dokumentálható feltárása érdekében apparátusaik  később  sem folytatnak levéltári kutatásokat; néhány,   a holdudvarukban mozgó történészre  időnként kurzus jelleggel támaszkodnak,  változó  aktuálpolitikai érdekeik szerint. 1990 májusától  már működik a polgári titkosszolgálatokat felügyelő államtitkár, majd tárca nélküli miniszter, de  még a következő ciklusokban is könnyedén beszivárog egy-egy hálózati ember, sőt szigorúan titkos állományú tiszt is a parlamentbe, például: Tóth István ("Faragó János" tmb.) MDF, Szolnok megye, III/III;  Szita Károly ("Krakus Péter" tmb.)  FIDESZ, Somogy megye, III/II;  Boros Imre D-8–as  SZT-tiszt,  III/II-es fő operatív rendőr százados FKGP, MDF, független, az Orbán kormány minisztere, vagy  "Sziklay" informátor, FIDESZ-KDNP, a katonai elhárítástól.  Az MSZP sem hagyja, hogy egyedül tartsa a frontot  a szegedi irodalomtörténész  "Csanádi" tmb.,  a második ciklusra behozza  "Stefán" és "László Péter" tmb.-t is, s egy ezredest is az állományból, Lusztig Pétert Pécsről, aki fajsúlyos állambiztonsági tapasztalatokkal rendelkezik.

A homály a mai napig tart, jellemző, tavaly előtt egy pártelnök érdeklődött nálam, mondjam már meg végre - de 19 évre visszamenőleg -, hogy kinek  sáros a múltja az ő pártjában, annak frakciójában és  választmányában.  Tragikomikus példák sora: a  győztes rendszerváltó párt,  az MDF  titkárságán az első pillanattól  ott van az állambiztonság embere: előbb "Erdélyi Miklós" tmb. a III/III-tól, ( korábban a rendőrség bűnügyi hálózatának besúgója ), majd a K-3054-es hírszerző felesége. Antall József miniszterelnök titkárságán a sajtó-és médiaügyeket intézi régi kedves ismerőse, a munka-pszichológus  "Kátai György"/"Kovács Jenő" tmb; a képviselők irodaházában, a " Fehér Házban"  az MDF frakció sajtóirodáján  "Koroknai" III/III-as  tm. kap bizalmi állást. Amíg Antallt nem választják meg miniszterelnöknek hivatalosan  nem jár neki a biztonsági őrizet, de az MDF választmányának egyik tagja látszólag önként  vállalkozik, hogy "kormányőrként"  vigyáz rá, mindenhova elkíséri, a parlament folyosóján is árnyékként követi;  mint utólag rájöttem , ő, a köpcös, jól fésült, sűrű, fekete hajú, kerek arcú, halk szavú testőr volt a "Kovács János" fedőnevű ügynök, civilben nyolc általánost végzett kisiparos,  akit terhelő adatok alapján szervezett be 1981-ben a BRFK III/III osztálya az egykori  politikai elítéltek ellenőrzésére, s  a jelek szerint 1990 után is vállalta a további szolgálatokat. Magyaros slamposság, elnagyoltság, felszínesség.  Antall azt sem tudta például - környezete pedig nem világosította fel arról -, hogy az a magyarosított nevű külpolitikai újságíró, akinek kinevezéséhez áldását adja 1990-ben az egyik legfontosabb magyar hírközlő szerv élére, az "Zsigmondi" fedőnév alatt már 1970 októberétől a hírszerzés titkos munkatársa, akit 1978-ban átvett a III/II. "Zsigmondi" szép karriert fut be Antall halála után is, meghálálta a nemzeti oldal bizalmát: 2002-ben belépett az MSZP-be.

1990 tavaszán a rendszerváltó politika átmenti és megtűri a volt állambiztonsági vezetés és hivatásos állomány 90 százalékát. Csak a legfelső vezetés távozik. De az is nagy megbecsüléssel. Az Antall-kormány több hónapig irodát tart fent Harangozó Szilveszter r. altábornagynak, volt állambiztonsági főcsoportfőnöknek, Aczél György bizalmas,  közvetlen referálójának és Rédei Miklós r. vezérőrnagynak, volt III/II-es csoportfőnöknek (kémelhárítás), hogy javaslatokat dolgozzanak ki a BM III. Főcsoportfőnökség felszámolására. Ők pedig kidolgozták a békés átmentés módszertanát és  menetrendjét. Jól tudták, hogy a titkosszolgálatoknak minden rendszerben az információs monopólium és a mindenütt jelen lévő ügynökhálózat ad igazi  hatalmat. (Emlékeztetőül: 1945-ben Péter Gábor visszakéri a szovjetektől Ujszászy István vezérőrnagyot,  Horthy első számú nemzetbiztonsági tábornokát, a 2. vkf. osztály és az Államvédelmi Központ vezetőjét, s  a börtönben leíratja vele - szinte tankönyvszerűen  - a  védelmi  szolgálat (hírszerzés, elhárítás) felépítését, módszereit, az információ szerzés, s a hálózat működtetésének szabályait, gyakorlatát. A Horthy korszak politikai rendőrségének szakemberei közül még 1969-ben is 46-an dolgoztak a III/II-nél, 38-an a III/III-nál, 17-en a katonai elhárításnál, a III/IV-nél  és 16-an a BM Gyorskocsi utcai Vizsgálati Osztályán.)

Harangozó Szilveszter  altábornagy, volt állambiztonsági

főcsoportfőnök, belügyminiszter-helyettes (1985-89)  és

Ilkei Csaba a Nemzetbiztonsági Bizottság ülésén 1990-ben.

 

Rédei Miklós vezérőrnagy, kémelhárítási csoportfőnök (1977-1988)

Tovább szolgálók, eltüntetett iratok

Az Antall által nyugdíjból visszahívott Boross Péter 1990 májusától júliusig a polgári titkosszolgálatokat felügyelő politikai államtitkár, júliustól decemberig pedig tárca nélküli miniszter. Októberben óvatos átszervezést hajt végre az akkor kb.  2500-as létszámú NBH-nál és a  600 fős Információs Hivatalnál. Az NBH állományából távozik  48 volt III/II-es (a kémelhárítási igazgató is, volt  párttitkár) és  40 volt III/III-as tiszt, főtiszt; a volt függetlenített régi pártfunkcionáriusok eltávolítása koalíciós kérés volt. Az 1990 előtti szt-tisztek többsége  - mintegy  600 fő -, a III/II-nél szolgált,  létszámuk októberre az NBH-nál 145 főre olvadt.

Boross Péter a polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter 1990-ben.

Információs hatalom és ügynökhálózat - ez a titkosszolgálatok kenyere. Ez teszi lehetővé, hogy ne csak végrehajtói legyenek a politikának, hanem befolyásolói és a háttérben urai is. Mivel a történelemben uralkodókra, politikusokra és pártokra is gyűjtöttek adatokat, információkat, a nyilvános  hatalom folytonosan fél a háttér hatalomtól. A befolyásolással hivatásszerűen foglalkozó szervezett és fegyelmezett titkosszolgálatiak hamar és könnyen kiismerik a  "civil bagázs"-t: a locsogó-fecsegő, rendetlen,  hanyag, széthúzó, veszekedő , félrelépő politikusokat, s kellő szakmai fölénnyel és derűvel megvezetik és kijátsszák őket, olyan zsákutcába viszik a manipuláció, a dezinformáció, a lejáratás, a bomlasztás,  az elszigetelés, a kiszorítás, stb. eszközeivel, amiből az esetek többségében nincs szabadulás. (Az nem volt véletlen, hogy a párt-és állami vezetők a III. Főcsoportfőnökségre (ezen belül is elsősorban a hírszerzéshez) dugták be gyerekeiket, lásd az Apró, Biszku, Brutyó, Cseterki, Gyuricza, Korom és Várkonyi családok csemetéit, Péter János ésRónai Sándor gyermekét. Volt olyan káder papa, aki lányát a hírszerzésnél helyezte el, fiát a kémelhárításnál, feleségét pedig a külügyben)

 

 

Biszku Béla belügyminiszter, az MSZMP KB titkára

 

Amikor 1990. január 18-án Horváth István belügyminiszter parancsára jogutód nélkül megszűnik a III/III, s szerveződik a III/II helyett az új kémelhárítás:  a február 14-én megalakuló Nemzetbiztonsági Hivatal, annak emberei Nagy Lajos ezredes vezetésével nemcsak a III/II-ből vesznek át hálózati személyeket, hanem a III/III-ból is azokat, akik vállalják a további szolgálatot. (A III/III-asok közül egyébként szemezget a katonai hírszerzés és a bűnügyi hálózat is.)  Az NBH válogat a BM Roosevelt téri székházának pincéjében, az egykori banktrezorban február 2 és 12, majd április 4 és május 15 között, s közben magához véve eltüntet 17-18 ezer kartont, adatlapot az operatív és hálózati nyilvántartóból, melyekkel a mai napig nem tud elszámolni. Nagy Lajos  III/I-es ezredes, az NBH  alkalmatlan és igen kártékony első főigazgatója (1990 február - 1990 október) előbb  2002-ben, majd  2007-ben két  televíziós interjúban is   bevallja a jól sejtett tényt: igen, egyes fontos hálózati személyek esetében igyekeztek eltüntetni a rájuk vonatkozó kompromittáló dokumentumokat. Hiánytalanul megmaradt viszont az 1200 SZT-tiszt anyaga  a BM külügyi osztályán, továbbá  a III/I kartonos és - mint már említettem - a volt Lumumba utcai bázis  központi  számítógépéről lemásolt, elvitt nyilvántartása. Mikrofilmre is vitték a kartonos nyilvántartást a Bűnügyi Technikai Intézetben. (1990 őszén hallottam azt a később meg nem erősített hírt,  hogy előkerült egy viaszlemez is, amelyen egy hang folyamatosan olvassa a hálózati neveket.)

 

Nagy Lajos ezredes, a Nemzetbiztonsági Hivatal első főigazgatója

1989 decemberében az állambiztonság vezetői már jól látják az új pártok meghatározó politikusait,  vannak hazai és  nemzetközi információik arról: kik lehetnek az ország leendő vezetői a legfontosabb közjogi posztokon. Ennek tulajdonítják egyesek annak a rejtélyes folyamatnak a megindulását, melynek nyomán fontos dossziékból kritikus oldalakat emelnek ki selejtezés címén és megsemmisítik azokat. Semmi sem indokolja ezt a múlt valós megismerése elleni, a  történettudomány és a levéltárak  alapvető érdekeit  negligáló   drasztikus lépést, hacsak nem  a tények meghamisításának politikai szándéka.

Aczél György fogdaügynök

Az egyik feltűnő beavatkozás 1989 december 18 és 22 között történik Bibó István, Göncz Árpád és társaik  1957-58-i büntető eljárási  és bírósági peres  anyagait őrző tucatnyi dossziéban. A csonkítás Bibót és Gönczöt egyaránt érinti. Eltűnik a leendő köztársasági elnök 3.1.9. V-150.003/2-c jelű vizsgálati dossziéjának záró lapja (400. old.), a 3.1.9.V-150.003 /5 jelű dossziéból csaknem 100 oldal, köztük záró lapok, összefoglaló jelentés, figyelési jelentések, őrizetbe vételi javaslat, térkép, fényképek, fotókópiák, nyilvántartási határozat, feljegyzések, kérdőjegyek, stb.

 

Irat kiemelés Göncz Árpád egyik dossziéjából 1989 december 18-án

 

Iratok kiemelése Göncz Árpád másik dossziéjából 1989 december 22-én

Az utóbbiak különösen érdekesek voltak, mert sok mindenről árulkodtak volna, ha véletlenül megmaradnak, ha bent felejtették volna őket a dossziékban.  A kérdőjegyeken, szolgálati jegyeken a belügyi szervek - szigorú belső szabályok betartásával - az operatív és hálózati nyilvántartásból "priorálhattak", azaz ellenőrizhették, hogy egy-egy személynek van-e kartonja a nyilvántartásban, illetve, hogy az priusz tárgyát képezhette-e.  A karton alapján  lehetett eljutni az illető   dossziéjához. Némi kitérővel egy példa.

Egy ilyen  priorálást kérő szolgálati jegyből tudjuk, hogy a BM  X. osztálya, az operatív nyilvántartó 1954 június 15-i  "Szigorúan titkos - H" válasza szerint Aczél György a BM Büntetés végrehajtás Operatív Osztályának hálózati ügynöke - tehát fogdaügynöke - volt. (ÁBTL. 3.1.9. V-142696)

Aczél György, a BM BV  hálózati ügynöke

[Aczél (Appel)  György, 1917. aug. 31. Weimann Aranka. Alkalmi munkás, 1932-ben belép a Somér cionista ifjúsági mozgalomba, 1935-től az illegális KP tagja, vándorszínész, majd  egy szociáldemokrata színjátszó csoporttal lép fel. 1945-ben az MKP propaganda osztályának munkatársa, 1945 nyarától V. kerületi propagandista, 1946 szeptemberében a párt Zemplén megyei titkára, 1948 májusától Baranyai megyei titkár. 1949 július  6-án az ÁVH letartóztatta. 1950 március 22-én a Budapesti  Törvényszék   népellenes bűntett, folytatólagosan elkövetett hűtlenség bűntette és a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny  részvétel  bűntette miatt 15 évi fegyházra, 10 évi hivatalvesztésre, politikai jogai gyakorlásának 10 évre való felfüggesztésére és egész vagyonának elkobzására ítélte. Fellebbezés folytán a Legfelsőbb Bíróság 1950 május 13-án az ítéletet jóváhagyta, ám a népellenes bűntett vádja alól felmentette. 1954 július 29-én szabadult. 1956. május 11-én a legfőbb ügyész közli vele, hogy perújítási eljárás során a Legfelsőbb Bíróság az összes vádpont alóljogerősen  felmentette, ezért büntetlen előéletűnek tekintendő. 1956-tól az MSZMP Központi Bizottságának tagja, 1957-67 között művelődésügyi miniszterhelyettes, illetve annak első helyettese, , 1967-74 és 1982-85 között a Központi Bizottság titkára, 1970-től 1988-ig a Politikai Bizottság tagja, 1974 és 1982 között miniszterelnök-helyettes, 1985-től országgyűlési képviselő.]

 

 

Aczél György az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, KB-titkár, a

Minisztertanács elnökhelyettese, országgyűlési képviselő

Az Aczél György  priorálását kérő Szolgálati jegy 1954-ben  "Szigorúan titkos H" minősítésű volt, ami az ÁVH 1952 január 2-án kiadott Titkos Ügyviteli Szabályzata szerint a titkosság legmagasabb fokát jelentette, mely kategóriába a legbizalmasabb iratok tartoztak, s a címzetten kívül más nem bonthatta fel az ilyen küldeményt. A BM Büntetés végrehajtás Operatív Osztályának belső elhárítási hálózatában elvállalt ügynöki szerepét tán az a mondata magyarázhatja, mely egy  1954-ben, a börtönben  saját kezével írt kérelmében olvasható: "A börtönben, ahol ellenség és árulók közé voltam zárva, még jobban megtanultam szeretni a pártot és gyűlölni az ellenséget." (ÁBTL. 3.1.9.V-142696).

Aczél  György 1956-ban sem tagadta meg önmagát. Berecz Béla,  előbb honvéd (1951)-, majd rendőr vezérőrnagy (1953) feljegyzéseiben azt írja 1956 októberének és novemberének eseményeiről, hogy ő látta el fegyverekkel az ávéhásokat és a "partizán elvtársakat", akiket Aczél György vitt oda hozzá. "... mindenki annyi fegyvert kapott, amennyit kért, sok idő nem volt a gondolkodásra. Így láttam el igen sok elvtársat Aczél György elvtárs révén, aki odahozta őket...nagyon sok partizánt öltöztettünk fel rendőr egyenruhába.” (ÁBTL. 3.1.9. V-150393/9)

 

Berecz Béla :  ’56-ban  Aczél hozta  hozzám a partizánokat  fegyverért

 

Aczél levéltári anyagában  - zömmel az ÁBTL. 3.1.9. V-142696/1 jelzetű dossziéban - 1958-ban nyilvántartásból törlés, 1959-ben kiemelés történt megsemmisítés céljából.

A mágnesszalagok menthetetlenül lelepleznek

Ha nem sikerült volna 2009 november 5 és 23 között  adatvesztés és manipuláció nélkül sikeresen beolvasni és lementeni  -   a rossz tárolás miatt összetapadt, de finom  hőkezeléssel biztonságosan olvashatóvá tett - mágnesszalagokat, akkor is megdőlt volna az a nagy igyekezettel terjesztett legenda, miszerint az iratok  többsége 1989 december második felében (Duna-gate) és  1990 január elején  megsemmisült, más részüket hamisították, a maradékból pedig a múlt megismerhetetlen, tehát reménytelen az ügynök ügyeket felderíteni, felesleges velük foglalkozni. Több példa is azt bizonyította, hogy eredményt  hozhat  - teljes bizonyossággal vagy nagy valószínűséggel -  a megmaradt kartonos operatív és hálózati nyilvántartás anyagának keresztellenőrzése, azaz egybevetése a kiegészítő vagy ráutaló okmányokkal, így a BM volt  személyzeti főosztályának és külügyi osztályának  zárt irattári anyagával, továbbá a  a pénzügyi osztályon fellelhető bizonyítékokkal (fizetési listák, elszámolások, jutalmak); a bíróság előtt hatásos lehet  az egykori beszervező és kapcsolattartó tiszt vallomása, kiegészítve a vonalvezető tisztével, aki ellenőrizte a hálózati személy és a kapcsolattartó tiszt viszonyát. Senki sem vette a fáradságot, hogy jelentések tartalomelemzésével állapítsa meg a szerzőt, amikor az szükséges. A Független Kisgazda Párt egyik  frekventált történelmi vezetőjéről nem maradt fenn  sem beszervezési, sem munkadosszié, s nincs 6-os kartonja sem. Mégis a meglévő jelentéseibőltartalomelemzéssel (életútja, politikusi pályája eseményeinek és a jelentésíró által említett tények, körülmények összefüggéseinek feltárása) tökéletesen azonosítható. Tartalomelemzésre persze nem vállalkoztak az átvilágító bírák, s mai ítélkező kollégáik sem töltik ezzel az időt, sablonos és mechanikus  maradt a rossz átvilágítási törvény itt ragadt gyakorlata: ha az érintettséget igazoló négy bizonyíték (6-os karton, beszervezési nyilatkozat, jelentések, pénzügyi dokumentumok) közül nincs meg legalább kettő, akkor a hálózati személy érintetlenségét megállapítva általában  felmentik őt a beszervezettség gyanúja alól. (Kivétel: saját beismerése vagy a beszervező-, kapcsolattartó- és vonalvezető tiszt érintettséget bizonyító vallomása.)

A BM 1974-től  számítógépre vitt  állambiztonsági adatai 18 + 1 mágnesszalagon az Egységes Gépi Prioráló Rendszer (EGPR)  részei, illetve alrendszerei voltak. A most beolvasható és kinyomtatható állapotba hozott, korábban 2060-ig titkosított szalagok közül 18 a Nemzetbiztonsági Hivatalban található, rajta a következőkkel:

"G" jelű adatbázis: operatív nyilvántartás a célszemélyekről;

"H" jelű adatbázis: hálózati nyilvántartás személyekről (ügynök, tmb., tm.);

"K" jelű adatbázis: az egykori III/II-es csoportfőnökség központi kémelhárítási adattára;

"J" jelű adattár: az előzetes nyomozásokról;

"U" jelű adattár a bizalmas nyomozásokról;

A 19. szalag az Információs Hivatalban található:

"I" jelű adatbázis: a volt III/I csoportfőnökség, a hírszerzés hazai és nemzetközi hálózata.

Mindezek teljesebb iratanyagot feltételeznek, mint amennyi papíron megmaradt, s melynek kb. 92-93 százalékát adták át eddig  az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának.

 

Állambiztonsági Szolgálatok Történeti levéltára

A mágnesszalagok anyagának megismerése, kinyomtatása alkalmas lesz  legalább két babona felszámolására is. Az első: annak bebizonyosodása, hogy  a beszervezettséget igazoló 6-os hálózati nyilvántartó kartonokat nem hamisították, eddig még egyetlen ilyet nem találtak. A beszervező, a kapcsolattartó és a vonalvezető tiszt aláírásával ellátott okmány 8 kontroll ponton ment át, míg eljutott a  kartonos nyilvántartóba majd 1974 -től felkerült a számítógépközpont mágnesszalagjára.  Az adatbázisok a fedőneveket és a valós neveket is tartalmazzák, alkalmasak  a teljes azonosításra. A második: ha valaki nem adott sem  írásos, sem szóbeli  jelentést, azt hamar kizárták a hálózatból. Ám ha valaki ragaszkodott a szóbeli jelentéshez, úgy azt lejegyezték vagy magnóra rögzítették, legépelték és aláíratták vele, így lett szóbeli  információjából mégiscsak írásos jelentés. (Az utóbbit azok kedvéért, akik úgymond soha egy betűt nem vetettek papírra...) A megsemmisített, eltüntetett dokumentumok tartalma a lementett adatbázisokból feltárható.


forrás és folytatás:

http://www.utolag.com/BehalozottMagyarOrszaggyules.htm