komaság

a magyar paraszti szóhasználatban általában olyan két vagy több különnemű párokból álló csoport viszonya, amelyek kölcsönösen vagy egyoldalúan egymás gyermekeinek keresztszülei, a keresztelői szertartáson aktívan részt vettek, ill. a keresztelőt követő étkezésen és mulatságon jelen voltak. – A komaságba a komák és a komaasszonyok tartoznak. A néprajztudomány a komaságot mint társadalmi intézményt, mint a → műrokonság egyik formáját tartja számon. – A koma főnév valamelyik szláv nyelvből került a magyarba, eredeti jelentése a magyaréval azonos. Első írásos előfordulása magyar nyelven a 14. sz.-ból való. A komaság kifejezésnek először a 16. sz.-ból van írásos nyoma. A komaság egyházi eredetéből következik, hogy társadalmi osztálytól függetlenül elterjedt intézmény volt, de mint aktív kapcsolat és csoport elsősorban a paraszti társadalomban hatott. A komaság intézményének szerepe hasonlóképpen a vérrokonságon alapuló csoportokhoz (nemzetség, had, nagycsalád) a hagyományos falusi társadalom keretein belül volt jelentős. Mint egyéni, sok esetben szubjektív kapcsolatokon alapuló baráti közösség éppen az eleve adott, nagy kiterjedésű rokonsági, családi csoportosulásnak volt kiegészítője, ellensúlyozója; kapocs a társadalom egészéhez. A magyar nyelvhasználatban komának nemcsak a keresztszülők hívják egymást, de a közeli barátot is így nevezik. A legénykoma, lánykoma általában azonos korú, azonos paraszti réteghez tartozó, közel lakó gyermekkori pajtás. A komák a legény-lánycsoporton belül összetartanak. A lányok pl. egyformán öltöznek, azonos módon viselkednek. A legények verekedésnél védik egymást, együtt járnak udvarolni, apróbb bűneiket, csínyjeiket együtt követik el. Dunapatajon köznapló komaa kisleánynak a szomszédsági játszótársa, akinek szülei az övéivel nem azonos társadalmi helyzetűek; az ilyenek hétköznap játszanak együtt. Minden lánynak van rendes komája is, azok a vele azonos korosztályúak és társadalmi helyzetűek, velük ünnepen játszanak, szórakoznak. Asszonykorukban ezeket nevezik komának. Mezőkövesden ismeretes a legénykomaságnak olyan formája is, hogy egy gazdag legény szegény „summás” fiút választott legénykori komájának; a gazdag legény a mulatozások anyagi részét vállalta, míg a szegényebb testőrként segítette, védte. A D-Dunántúlon és a mátraalji palócoknál a lányok komaságukat ünnepélyesen megpecsételik: a tavaszi egyházi ünnepek (húsvét, pünkösd) egyikén komatálat visznek vagy küldenek egymásnak. A koma mellett ezeken a területeken azonos értelemben használják a → mátka szót, beszélnek mátkatálról, leánymátkáról, a Nyitra környéki magyaroknál használatos a legénymátka kifejezés is. A házasság gyakorlatilag megszakítja a fiatalkori kapcsolatokat, egyedül a → keresztszülő-választásnál nyílik mód a komaság folytatására. Vidékenként változóan az apa vagy az anya fiatalkori komáját hívták meg a gyermek keresztkomájának. A keresztkomapár a templomi szertartáson részt vesz, a komaasszony tartja a keresztvíz alá a gyermeket. Ha több komapárt hívnak, az asszonyok felváltva viszik az újszülöttet, de a főkomaasszony tartja keresztvíz alá. A komapárok a keresztelő után a keresztgyermek szüleinél ünnepélyesen esznek, mulatoznak (keresztelő, paszita, rodina, csök). – A komák egymást legjobb barátaiknak, szilárd támaszuknak tartják. Segítségül – akár erkölcsi, akár anyagi segítségről van szó – elsősorban a komát hívják. A családi ünnepeken megtisztelő, kiemelt helyzetük, szerepük van. A komák egymást visszahívják, vagyis egymás gyermekeinek keresztszülei lesznek. Ismeretes, bár nem általános, hogy egyes családoknál a komaság öröklődik, vagyis a komák gyermekei ugyancsak komáknak hívják egymást. – Felbontani a komaságot nem szokás, de végét vetheti a keresztgyermek halála vagy a hívott komapár gyermektelensége. A palócoknál a gyermektelen házaspárt, mivel vissza nem hívhatnak senkit, mellőzik, így ha a komaságot nem is bontják fel, a barátság meglazul, kisebb gyermeküknek más komapárt választanak, ha ez a szokással ellenkezik is. Ismeretes, bár ritka, hogy veszekedés, harag odáig fajul a komák között, hogy a sértett fél „eladja komáját” pl. italért vagy dohányért. Az eladás jelképes, célja elsősorban a fennálló kapcsolat sértő megszakítása. Az eladott koma már nem békülhet ki. – A komák szexuális kapcsolatait elnézőbben kezeli a közvélemény, mint a rokonokét, ismerősökét. A 19. sz. végétől a barátot lassan felváltja a rokonságból választott keresztszülő. Ezzel a folyamattal a komaságnak alapvető jellege, éltető szerepe mint társadalmi intézménynek megszűnt. A testvér mint keresztkoma funkcionálisan elsősorban vér szerinti rokonként jön számításba, a komaságnak csak külsőséges jegyeit kapja meg. – Irod. Fél Edit: A nagycsalád és jogszokásai a komárommegyei Martoson (Érsekújvár, 1944); Morvay Judit: Mutatvány a Magyar Néprajzi Atlasz anyagából (Népr. Ért., 1967).

*

*

Balázs Lajos

A keresztszülőség és komaság mint az átmeneti szokások alapintézményei

Melyik a fontosabb esemény az emberi élet három karakteres, meghatározó sorsfordulója közül: a születés, a házasság, a halál? Nem fogom egyértelműen megválaszolni, hisz nem is erre vállalkozom most. Viszont a címben foglalt probléma felvezetéséhez mégis szükségesnek tartok néhány ilyen jellegű felvezető gondolatot elmondani.

Amikor a szakma számba veszi az ember átmeneti szokásait és olykor didaktikai szempontok szerint is rendszerezi azokat, csaknem egyenlőségi jeleket tesz közéjük. Kiváltképpen azért és akkor, amikor a rendszerezés Arnold van Gennep rítusmodellje szerint történik.1 Az átmenetek rítussémája mind a három szokásban fellelhető, „előre kialakított szerepeket bocsát a közösség rendelkezésére, amelyek nemcsak megkönnyítik számukra az élet nehéz átmeneteit, hanem kötelességük is ezeket a szerepeket eljátszani".2

Máskor, az átmeneti szokások más kutatói, akik a szokások színjátékszerűségét helyezik előtérbe, a három közül a lakodalmat tekintik kiemelkedő szokásnak, mivel ebben az egyén tudatosan vesz részt és a társadalmi részvétel a legösszetettebb, a leglátványosabb, kulturálisan a legtelítettebb. Második helyre kerül az elmúlás, a temetés szokásköre, a születés pedig a harmadik helyen szerénykedik. Vitathatatlan, hogy az ilyen szempontú rangsorolásnak is van valóságtartalma.

Az átmeneti szokások összefüggésrendszerének, egymáshoz való viszonyának azonban más nézőpontja is lehetséges.

Életre szóló szerep

A Dömötör Teklától előbb idézett megállapítás az átmeneti szokások előre kialakított szerepeiről, a szerepek eljátszásának kötelességéről tesz említést.

De kik a szereplők és honnan jönnek azok, akiknek kiemelt kötelessége bizonyos szerepeket eljátszani? Más szóval, az átmeneti szokások rendszerében léteznek-e olyan szerepkörök, melyek eljátszását rendeltetésszerűen kijelölt és megkerülhetetlen személyeknek kell vállalniuk, mivel az alkalomszerű felkérés, a ,"beugrás" eleve kizárt?

Igen, léteznek. A házassági és temetkezési szokások néhány olyan, elsősorban státusszerepére gondolhatunk, melyek eljátszására a kijelölés már a születési szokások során és keretében megtörténik. Fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy mindez a betöltendő szerep életre szóló távlatának tudatában történt (és még történik, noha a devalválódás jelei látszanak). Ebből a szempontból tartom méltónak a születési szokásokat egy másfajta felértékelésre, illetve próbálom megvilágítani a születés, házasság, halál szokásvilágának sajátos szerep-szempontú összefüggéseit. E célból a születési szokások egy szeletének néhány vetületét emelem ki. Elsősorban a keresztszülői, komasági szerepekre gondolok, melyeket a hagyományos közösségekben kutatásaim alapján intézményként értelmezek. Az átmeneti szokások medrében keresem azokat a hagyományos emberi, társadalmi kötődéseket, melyeket egy egyéni sorsforduló (átmenetel) - egy gyermek világrajötte - indít el, majd folyton folytat, tart életben immár évszázadok óta, a közösségi élet kebelében.

Az egyén valamennyi sorsfordulója közösségi esemény, de élmény is, aminek a hagyományos társadalmakban, nevezzük mai szóval, személyi feltételei, szereplői vannak, szerepkörük, küldetésük pedig minden közösség hagyományos kultúrája által szabályozott. Az is tagadhatatlan, hogy a paraszti kultúra által kimunkált rítusok, szokások is képezik a modelljét a modern társadalmakban zajló átmeneteknek, egyéni sorsváltozásoknak. Vagyis a keresztelőnek, a lakodalomnak, a temetésnek.

A szokások személyi feltételei, mint minden más, szabályozottak. Így nem lehet bárki bárkinek keresztszülője, komája. Csíkszentdomokoson, ahol kutatásaimat végeztem3, választással, felkéréssel szelektálják ki a keresztszülőt, komát. Ez az eljárás, amit egészében nem részletezhetek,4 elsődlegesen a keresztelő mint beavató rítus szereplőinek kijelölését célozza meg. De nemcsak! Felkérés történik a szerepre, akárcsak a más két életforduló alkalmával. Az átmeneti szokások sajátos forgatókönyve, mint említettem, szereplők közreműködését kívánja meg, hisz általuk valósul meg az átmenet társadalmi célja. A hasonlóságok ellenére azonban a keresztszülői, komai szerep lényegesen más, mint a lakodalom vagy temetés szereplőinek köre. Elsősorban az idő és társadalmi súly szempontjából. Míg a lakodalom és temetés több szereplőjének feladatköre az átmenetel néhány napos rítusainak végrehajtására korlátozódik, addig a keresztszülő szerepe, lényegében, életre szóló szerep. Az előzőké a látványban, a színjátékban jórészt kimerül, a keresztszülő szerepe a társadalmi kötődésekbe integrálódva tovább folytatódik. A keresztszülőt nyilvánosság előtti, illetve társadalmi szereplésre épp az egyéni sorsfordulók kényszerítik: a keresztgyermek egyéni sorsának alakulásai mindig aktualizálják az egykor felvállalt szerepet, míg a többi átmenetek szereplőivel ez nem történik meg.

Így tekintve és értelmezve a helyzetet, máris érzékelhető, hogy a keresztszülő-választás bonyolultabb, összetettebb, körültekintőbb, mint a többi szokás szereplőinek kiválasztása. Az alkalmassági szempontok lényegesen másak, mint a lakodalom és temetés szereplőinek esetében.5

Nem véletlen tehát, hogy a keresztszülő kiválasztásának az egész magyarság körében nagy jelentőséget tulajdonítottak.6

Ki tehát a keresztszülő? A Magyar Néprajzi Lexikon keresztszülő címszavából idézek: „...az a férfi és nő, akit vagy akiket az újszülött gyermek szülei felkérnek, hogy a keresztelés egyházi szertartásán megjelenjenek, a keresztanya a gyermeket keresztvíz alá tartsa, a gyermek nevében az egyház által előírt fogadalmat letegyék, a keresztelés szertartásán aktívan részt vegyenek. A felkéréssel, ennek elfogadásával, valamint az egyházi szertartáson való részvétellel a szülők és a felkért férfi és nő komák lesznek; a társadalom által meghatározott kötelességeket vállalnak egymás iránt, illetve a keresztszülő pár a gyermek iránt is."7

A keresztszülői, komasági intézmény egyéni, családi intézményének kiépítése igen nagy mértékben a társadalmi kapcsolatok előzményeiből nőtt ki, annak lett folytatása (de nem törvényszerűen) egy másabb minőségi szinten.

A keresztszülők kiválasztása mindenképpen a legbonyolultabb része a születés egész szokáskörének. A komaság előtti társadalmi kapcsolatok ugyanis nem egyvonalúan és önmaguktól válnak komasági kapcsolatokká, ahogyan néhány gyűjtő leírja. A komaválasztás a családközi „diplomácia" ügyévé vált. Európai példák is igazolják, hogy a komaság nemcsak a gyermek szempontjából fontos, sőt, a gyermek szerepe el is törpülhet, mutat rá Vidacs Bea: „tulajdonképpen csak ürügyül szolgál ahhoz, hogy a felnőttek társadalmi kapcsolatokat hozzanak létre, amelyek (...) jól szolgálhatják tudatos és nem tudatos érdekeiket".8

Köztudott, hogy a párválasztás során a vagyoni és társadalmi stb. helyzet nem kis szerepet játszottak és játszanak ma is, a kornak megfelelő formában. Hasonló szempontok érvényesültek a keresztszülő választásánál is.9 A komaválasztás sokszempontú rendszerére sem térhetek ki.10 A keresztszülő sajátos szerepéről azt mondtam korábban, hogy ellentétben a lakodalommal, a temetéssel, az túlmutat az átmenetel néhány napos időkeretén. Az alábbi két igen érdekes példa arra int, hogy a keresztszülőség, tudatosan, az idő függvényében is értelmezett szerepkör.

„Volt olyan, aki azt mondta, hogy a gyermekemnek olyant kérek, hogy ne szégyellje, amikor elé kell állni (ti. a keresztgyermek, mint felnőtt, különböző eseményein). Legyen módja akármilyen helyzetben. Sokféle oldala van az ilyenfajta menetnek! A gyermek ne szégyellje a keresztszüleit."11

„Az öcsémék meg akarták nekem adni a tisztességet, mert ők és kereszteltek nekünk. Azt mondták, hogy nekem adják ide főnek ( ti. főkomának). De én akkor má 50 éves vótam. S mondom, ide figyelj, komasszony! Van neked olyan fiatal komád, hogy ne add egy öreg komának se oda, mert az a gyermek, amikor meglesz az első áldozása, kicsengetése, a keresztszüleit fogja szégyellni, hogy »Na, a vénasszony oda van állva!". Vagy oda se tudsz állni. Vagy kell menni a lakodalmára, s nem lesz ki, me akkor mü má meghalunk, 70 valamennyi esztendősök leszünk. Ne haragudjál. Én felajánlom neked, hogy add oda valamelyik bérmakeresztleányodnak helyettem. Így aztán mind bérmagyermekei keresztelték meg, s nem volt harag. Mert mind olyan üdős komái voltak, s ő mindegyik komájának elmondta, hogy én mit mondtam. S mindegyik helybehagyta.

A komasszonynak akkor pillanatnyilag rosszul esett, de aztán gondolta meg, hogy tényleg nekem volt igazam."

Ebbe az irányba mutat a legény, leány keresztszülő felkérése, inkább elfogadása, noha nem volt kedvelt gyakorlat.

,,Ha különálló leány vagy legény keresztel, a másik felől béírnak egy helyettest. A komaságot átveszi az új férj vagy feleség. Elismeri."

„Legényt és lehetett s leányt és külön híni. A keresztanya helyét az édesanyja töltötte bé. Ügy jelentek meg keresztelni és. S ha leányt hittak meg, ment vele az anyja s az apja. Hárman mentek. Így a helyettesítő szülőket és komának nevezték."

A legény, leány keresztszülő kérés tehát átmeneti komastátust jelentett, a szülők a felkért fél házassági távlatával, azaz teljes komapárral számoltak, a későbbi szerepek és feladatok garantált ellátása tekintetében.

A keresztszülők száma szintén emiatt volt szabályozott. A hányan kereszteltek régen és hányan ma kérdés szembetűnően ütközteti a szokáshagyományt az újítással, a szabályt és szabályszegést,   és   megtapasztalhatjuk   a   keresztszülőség/komaság  (ez utóbbiról később szólok) mint intézmény társadalmi alakulását.

Igen érdekes, és bizonyára párját ritkítja a magyarság körében, ahogyan a keresztszülők számát Szentdomokoson leszabályozták (a paraszti pragmatizmus újabb példája), és ezáltal kézben tartják. Ennek a szabályozottságnak a felbomlása vezetett és vezet napjainkban a komaság intézményének devalválásához. A választás során a hangsúly a komasági kapcsolatok minőségére, ezek elmélyítésére helyeződött, más szóval a közösségek belső kohéziójának erősítésére.

Ahogyan módosult a keresztszülő választás társadalmi palettája, úgy kell most tapasztalnunk a számbeli kitörést a hagyományos keretből, mely a keresztszülőség/komaság társadalmi fontosságát jelzi napjainkban is, de meg is reked valahol a társadalmi reprezentáció szintjén. Az adatközlők nyilatkozataiból is kiérződik a zavar a keresztszülői státus körül, hisz a több keresztszülő nem növeli sem a keresztgyermek mint egyén, sem a közösség biztonságérzetét. Az alábbi, csak válogatott vélemények árnyalni képesek a keresztszülői intézmény bonyolultságát, szentdomokosi sajátosságát, a hagyomány és változás egymásmelletiségét, az értékrendváltás olykor nem indulatmentes ítéletét azok által, akik a korábbi értékrendet képviselték.

,,Ezelőtt csak kettő keresztelt: egy keresztapa s egy keresztanya. Nem mentek egy csordányi, mint most, hogy 10-15 párat megkérnek keresztszülőnek."

,,Két pár keresztelt. Abból az első keresztszülő az egyik párból a férfi, s a másik párból a nő. Nem a férj-feleség - egy családbeliek - a fő komák! Ellenkezőleg menyem az egyik pártól az asszony a fő keresztszülő, a másik párttól a férfi.

Így egyeznek meg, s nincs harag. Az asszony vitte a babát, s a férfi a gyertyát. Ha fiúgyermeket vittek keresztelni, akkor a férfi vitte a fiút, s a nő a gyertyát. S a más kettő párosult."

„Ezelőtt két pár koma volt. Igen de most mennek haton, heten, százan! Régen az egyik párból volt a keresztanya, s a másikból a keresztapa. Úgyhogy nem, na ez a család kereszapa és s keresztanya és. Hanem az egyikből az egyik, a másikból a másik. Híni úgy híjjuk, keresztapám s keresztanyám mind a két családból való embert s asszonyt, de csak fele s fele az igazi keresztszülő. Ezt így szoktuk... De a lakodalomkor mind a két család kiállott ajándékával."

,,A két párból az egyik férfit beírják keresztapának, s a másikból az asszonyt keresztanyának. Keresztbe veszik. Ezek a keresztszülők a törvény előtt s minden előtt, ezek kell referáljanak a keresztgyermekük mellett. Amikor felkérik a keresztszülőket, ezt meg is mondják. Harag nincs ezért a többi résziről. Aztán van az, hogy ő keresztelte, s ő az első koma."

A fenti keresztszülőségi/komasági szerkezet, felállás csaknem sajátos csíkszentdomokosi formula. Gazda Klára írja, hogy Esztelneken, amikor „társkoma" is került (ti. többen kérték a gyermeket) „a keresztlevélbe csak egy párt írnak bé; ha kettő van, az egyik párból az asszonyt, a másikból a férfit".12 A domokosi keresztszülői, komasági formula13 az adatközlők elbeszélése alapján grafikailag így ábrázolható:

Ezt a képletet belső összefüggéseiben, sajnos, már nem tudják megmagyarázni.

Másabb összefüggéseket is keresve, én a következőképpen értelmezem. A plébánia hivatal csak egy pár keresztszülőt ismert el, ami megfelelt az egyház szempontjainak, viszont nem számolt azzal, hogy ez a családi, családközti, közösségi hagyományok működtetése szempontjából fokozott megterhelést és felelősséget jelent egy család számára. A Magyar jogi népszokásokcímű kötetben az egy családon belül minden gyermek esetében azonos keresztszülőpárra vonatkozóan az olvasható, hogy az „egy pár keresztszülő rendszerint az összefüggő, nagyobb tömbben élő katolikus lakosság körében mutatkozik eléggé általánosnak".14 Csíkszentdomokos ilyen szempontból tökéletesen beilleszkedik eme általánosító környezetbe. Tárkány Szűcs nem tesz említést arról, hogy valahol is próbálták volna megkerülni ezt az egyházi korlátozást. Azt, hogy a faluközösségek valahol szükségét érezték volna annak, hogy a keresztszülői felelősség biztonságát szavatolni is kell, hogy, mai szóval, ennek személyi garanciáját biztosítani kell, de a felelősség-ellátás „belső ellenőrzését" is. Feltételezésem szerint Szentdomokoson viszont ezt tették. Ezért lett itt egy pár keresztszülőből két pár, s mégis egy. Akár székelyes ravaszságnak is beillik, ha éppen nem az. Az A család férfi tagja fő keresztszülő, és a B család asszony tagja szintén. Ketten alkotják az egyház által elismert keresztszülő párt, aki a keresztgyermekért minden felelősséget felvállal. A „kitörés logikája" most következik: bármilyen sérülés érheti külön-külön az A vagy B családot, a keresztgyermek védettséget és szükséges ellátást élvezhet a másik épségben maradt családtól, azaz keresztszülőtől. A felelősség-ellátást, „belső ellenőrzést" pedig úgy értem, hogy az A és B család csak műrokonságban van egymással, így a kötelességek ellátását nem lehet egyazon családon belül (mondjuk, hallgatólagos egyetértésben) elfelejteni vagy elhallgatni, mert, újra mai szóval, a társadalmi ellenőrzés ezt nem engedi. Feltételezésemben az is megerősít, hogy a későbbi keresztszülői kötelezettségek, feladatok, szerepek - itt kell látnunk az intézményt - (első áldozás, lakodalom, berukkolás, esetleges korai halál stb.) megoszlottak a két keresztelő család között.

Ez a szereptávlat a keresztszülőség kölcsönösség elvének megszakítását is hozhatta olykor, akárcsak a diplomáciában.

„Kereszteltünk egy olyan helyre, hogy nekem nem ízlett. Azt mondtam a férjemnek, hogy én őköt az asztalfőre nem ültetem. Mert amikor náluk voltunk, nem helyesen viselkedtek. S nem kértem vissza az én gyermekemnek. Csúfszájú fehérnép volt, s nem szerettem" (erkölcsi szempont).

,,A kölcsönösséget bétartottuk... Csak egyet szuperáltam ki (ti. iktattam ki), mert nem tetszett az asszony: a szája miatt. Nem haragudtak meg, mert a keresztgyermekünk lakadalmára meghíttak, s mü a tisztességnek eleget és tettünk."

Az előretekintő választásnak és a keresztszülő sajátos szerepkörének egy újabb, igen érdekes példája: Amikor az 55 éves asszony azt mondja, „...én ököt az asztalfőre nem ültetem," akkor saját gyermekének a lakodalmára gondol, amikor is a fő keresztszülő kell hogy az asztalfőre üljön (a hagyományos ültetési rend szerint). A ma ellenszenves, „nem helyesen viselkedő...csúf szájú" személyt 18-20 év után sem akarja gyermeke környezetében látni, illetve egyszer s mindenkorra visszautasítja a képviseletét. Az adatközlő önérzetes magatartása tökéletesen összecseng a keresztszülő-választás egyik kritériumával, amit adatközlőim így jelentenek ki: „szeretem- nem szeretem, kévánom- nem kévánom komának ezt az embert..."

Keresztszülőség, komaság, társadalmi kapcsolatok

A születés és a másik két átmeneti szokás viszonyát boncolva a továbbiakban társadalomnéprajzi szempontból reflektálok a műrokonság helyzetére. Vagyis arra, hogy az olyan nagy körültekintéssel, mérlegeléssel, előrelátással megválasztott, rítusokkal szentesített keresztszülőség, komaság hogyan " működik Csíkszentdomokos társadalmában? Miért tekintem intézménynek? A választott szereplőknek milyen „karriert", mozgásteret szab meg és vár el a hagyomány.

A születés a néprajzkutató számára a legkevésbé biológiai aktus, annál inkább kulturális és társadalmi esemény. Ez utóbbi az egyén egész életében nyomon követhető. Hiszen a keresztgyermek és keresztszülő viszonyrendszere nem szűnik meg a keresztelő rítusával, ellenkezőleg, mindig aktualizálódik, valahányszor e kapcsolat egyik vagy másik tagja egy újabb születés, házasság vagy halál helyzetébe kerül. A gyermek nemcsak családba, „rokonsági kötelékbe és szomszédsági csoportba születik bele, hanem szüleinek komasági csoportjába is belekerül".15 Ez pedig túlmutat önmagán: a kapcsolatrendszer jelentős mértékben szabályozza az egyén és a szűkebb vagy tágabb faluközösség viszonyát.

A születés, most meg így világítom meg, nem demográfiai esemény csupán, hanem a kisközösségek szintjén az emberi kapcsolatokat mindig újragerjesztő tényező. Meggyőződésem, hogy a közösségek, ahol kevés gyermek születik, nemcsak demográfiailag sorvadnak, hanem a társadalmi kapcsolatok olyan alapszintjén is, mint a komaság. Az elöregedés nemcsak korpiramis kérdése, nemcsak a magányos szülő kérdése, a kisközösségek szintjén jelentkező befeléfordulás, elidegenedés, a társadalmi kapcsolatok lelassulásának, lendületlenségének is a kérdése.

Van olyan kutatói szemlélet, mely a keresztszülő-keresztgyermek kapcsolatát „erkölcsi és anyagi természetű kötelezettségekben" látja, ami leghamarabb az ajándékozásban nyilvánul meg.16A kapcsolatok erkölcsi és anyagi lényege tagadhatatlan, a hangsúlyt mégis a társadalmi, társadalomszervező, közösségszervező vonásaira helyezem. Az anyagi természetű kapcsolatokat különösképpen csak eszköznek tekintem, valamiféle ébren tartó, emberi energiahordozónak. Erre pedig az érvem az, hogy a keresztgyermek-keresztszülő kapcsolata mindig az átmeneti szokások (nemcsak a három alapvető átmeneteire - születés, házasság, halál - gondolok!) alkalmával válik igazán fontossá, mindig akkor aktualizálódik, tehát mindig olyankor, amikor az átmenetel szenvedőjének (alanyának) - keresztgyermek vagy keresztszülő - társadalmi státusa, állapota, helyzete megváltozik. Ha keresztgyermek áll az átmenetel központjában, és ez a gyakori, akkor természetesen és hagyományosan ajándékot is kap(hat), de ez másodlagos rendezői elv a kapcsolatban. Elsődleges maga a személyi, közösségi, társadalmi kapcsolat. Továbbá azt is észre kell venni, hogy a kapcsolatok anyagi természetű megnyilatkozásának az ajándékozás felé való elcsúszása új jelenség, nem jellemezte a keresztszülő-keresztgyermek valós viszonyát. De jellemezte a munka mint értékrend-hordozó tényező, mely a keresztgyermek-keresztszülő-komák intézményrendszerében ma is kapcsolatfenntartó, kapcsolatközpontú elv.

Az utóbbi évtizedekben a keresztszülői szerepek, terhek megszaporodtak, így a társadalmi kapcsolatok is bokrosodtak, sokasodtak. A 60-as évekig a keresztszülők nem játszottak szerepet a keresztgyermek valamennyi vallási és társadalmi vonatkozású eseményében, átmenetében. Az ilyen események - főleg az első áldozás, de a bérmálás is - korábban családi szintű ünnepségek voltak, csak a fent említett időszaktól szocializálódtak és váltak fokozatosan a kisközösségek szintjén is szokatlanul nagy nyilvánosság előtt zajló eseményekké. Aztán begyűrűztek az iskolai átmenetek is. A különböző rangú középfokú iskolák kicsengetési ünnepségei fokozatosan családi szintű átmeneti rítusokká lettek, melyeken a családon túl a rokonságnak, keresztény keresztszülőknek, bérma-keresztszülőknek, barátoknak stb. egyre nagyobb szerep jut. Fontos és meglepő társadalmi jelenség az is, hogy a kicsengetési ünnepségek számának, arányainak duzzadásával egyre szaporodnak az átmeneti rítusok olyan értelemben, hogy az életkorban mind lennebb és lennebb csúsznak és a gyermekkor minden iskolai szakaszát befogják. Mivel ezekre nincsenek szavaink, a ballagási használják, némi iróniával (pl. ballagnak a nagycsoportosok!), de magát a rítust komolyan veszik. Más szóval: fel kell figyelni arra, hogy az egyén rítusokkal jelzett átmenetei, illetve beavató rítusai az előző század utolsó évtizedeiben megszaporodtak, és ezek önmagukban társadalmi nyilvánosságot, az egyénhez tartozók reprezentációs jelenlétét igénylik. Mivel a vallási és iskolai átmenetelek kis-, illetve iskoláskorban zajlanak, a keresztszülők bevonása csak fokozódik. Ennek értelmében a mai szokásrend szerint a keresztszülő a következő keresztgyermeki, átmeneti ünnepeken köteles részt venni: 1. keresztelő, 2. első áldozás, 3. kicsengetés (ha a keresztgyermek valamilyen középfokú iskolát végez, de ez alól már alig van kivétel), 4. katonavacsora, 5. házasság, 6. halál.

A korábbi három, illetve négy hagyományos és kötelező keresztszülői megjelenés alkalma: keresztelő, katonavacsora - a fiúk esetében -, házasság, halál (a haláleset a keresztszülő szempontjából ritka alkalom) hatra emelkedett, sőt többre, ha a keresztgyermek egyetemet is végez.

Különösen reprezentációs alkalommá lett a kicsengetés, a keresztgyermek nagyszabású átmenetele. Mint korábban említettem, szempontként jelentkezik a keresztszülő kiválasztásában. A keresztszülő, bérmakeresztszülő elutazik a ballagás színhelyére, a ballagási ebéd fővendége, az ajándékozást illetően pedig: „A kicsengetésre, arra nagy ajándékot adnak: a keresztény keresztszülő, bérmakeresztszülő, rokonság, barátok, ismerősök - akik kicsengetési kártyát kapnak, kötelesek ajándékozni."

A katonavacsora a legény sajátos átmenetele, melyre bevonulása előtt kerül sor a szülői házban. Egyre nagyobb részvétellel és költekezéssel szervezik, melyhez a keresztszülőnek szintén hozzá kell járulni.

A keresztgyermek-keresztszülő viszonyában ez utóbbival szemben a legnagyobb elvárást a keresztgyermek lakodalma jelentette és jelenti. A keresztszülő a keresztgyermek rituális átmenetelének minden minőségi mozzanatánál jelen van tanúként vagy szertartásvégzőként. Az ajándékozás csak tetőzése a kötelezettségsornak, ami rá hárul. A keresztszülői kötelezettségek egyszerű leltára is meggyőz afelől, hogy eme minőség távolról sem merül ki az ajándékozásban, mint ahogy azt (már említettem) egyik-másik néprajzi munka beállítja. A keresztszülő - keresztapa, keresztanya, külön-külön vagy együtt - jelen volt a leánykérőnél, ő beszélt a keresztfia helyett: „a keresztfiam ezen s ezen a napon megindulatosodna a magik leányával jelentkezni;"'ott van az eljegyzésen, a polgári esküvőre kíséri a fiatalokat, ő a vendégkoszorú listavezetője, akinek meghívása kötelező is; ott van az irogatáson, a perefernum vitelén; a keresztanya vigyáz a menyasszonyra kikérése előtt, ő (ti. a bérmakeresztanyával együtt) vezeti ki a menyasszonyt a kikérő násznépnek; ő ajándékozza meg különlegesen az új párt: a lakodalmi perec a keresztszülő díszes nászajándéka volt, ma ő adja a látványos ajándékot.

A templom felé menet a násznép élén a keresztszülők mennek; az esküvő után az újasszony a keresztanyja vezetésével kerüli meg az oltárt beavatás céljából, a plébániára a keresztszülők kísérik be az újházasokat, hogy tanúként aláírják az egyházi okmányokat; a keresztanya feladata kínálkodni pálinkával és süteménnyel a papilakon. Bizonyos esetekben a keresztszülők a násznagyok (ha a bérmakeresztszülő nem vállalja, nem alkalmas stb.); ilyenkor ők ' ülnek a lakodalmas asztal fő helyén, az új párt közrevéve. A keresztanyák jönnek éjfélkor kiszólítani az új asszonyt az asztal mellől kontyolásra: „Gyere közénk, met mi is kenyérrel és sóval élünk!" Megcsókolják, szerencsét kívánnak, s hozzák a kontylevet. Úgy is mondhatnám: az átmeneti szokásban külön, csak a menyecskére irányuló átmeneti, beavató rítust szerveznek. Ha a helyzet úgy hozza, akkor szabálysértésben is részt vesznek: a szöktetett leányt a legény keresztanyja„egy-kettőre békontyolta," s ezzel a vétség legitimizálódott: többet nem vihették vissza a leányt szüleihez. Az ilyen nászt is el kellett, hogy ismerjék. A keresztanya tehát valamiféle kultikus, akár sámáni hatalom folyatója is. És ehhez adódik az anyagi természetű, az új párt gazdaságilag is megsegítő, de ugyanakkor reprezentatív jellegű ajándék. „Az átlag lakodalmazó az ajándéktárgyak megválasztásában szabadon dönt, a menyasszony keresztény keresztszüleinek, illetve bérmakeresztszülőjének ajándéktárgyai meghatározottak. A bérmakeresztszülők ebédlőkészletet, a keresztény keresztszülők egyike egy nagy szőnyeget vagy csergét, a másik szentképet - Krisztus az olajfák hegyén -ajándékoz."

„Az volt a divat! Amikor mentem férjhez, keresztanyám egy olyan gyönyörű szentképet adott! A szobába ma is az van. Nagyon szép s nagyon szép rámába van: aranyozott szélű."

A keresztgyermek esetleges elhalálozása alkalmával a keresztszülőkre szintén jelentős feladat hárul. A teljes életben reájuk háruló kötelezettségüket törleszteniük kell. A halott lakodalmának képzete és szokása a keresztszülők által valósul meg.

„Ha meghal a keresztgyermek, a keresztszülő s a bérmaszülő veszik a koporsót, s ami vele jár, mind. A ruhát: vőlegény-, menyasszonyruhát a keresztszülők együtt állják. Meg szokták adni az ajándékpénzt is, ami járna a lakadalomba."

„Mikor nekünk az egyik keresztgyermekünk meghalt, fizettünk a papnál; megegyeztünk, hogy kétfelé vágjuk az adósságot: a két keresztszülő állta a kőtségeket. A szülő itt nem és fizetett. Mi álltunk mindent.

Ha bérmagyermek hal meg, a bérmaszülő nagyobbat áll az adósságból. Ha leány, bérakassa menyasszonynak. Ha fiú, áll annyit, amennyit kellene álljon a lakadalmán."

„Ha a keresztgyermek meghal, vesznek neki kalapot s mellvirágot, inget, s olyan zsebkendőt, amilyent a kabátzsebbe tesznek. S a zenészt és ők fizetik, mert zenével temetik.

Ha leány, vesznek koszorút, mirtuszt, slájert, szép hímzett blúzt, magyar-gyász mellényt [ti. fekete-piros színösszeállításban], szőttest. Itt is fizetik a zenészeket.

Küldenek húst, 5-5 liter pálinkát, mint a lakadalomba.

Ha süllenc, ilyen bolond bocskor van a lábán [ti. gyermek] azt és má vőlegénynek őtöztetik."

„A keresztgyermeket a keresztszülő s bérmakeresztszülő temettetik el. Ők állják a költségeket. Például, itt ne, nem messze meghalt egy gyermek [1986-ban], elütte a motor. A keresztszülők temettették el. Mindenfélit ők fizettek. Evvel megszűnt minden kőtségük: az első áldozási, a bérmálási, a katonakőtség, a házassági kőtség. Ezt most eccerre a keresztszülő letette, s pace bune17! Ettől tovafelé, ha szólítsák egymást komának, jó, s ha nem szólítsák, nem szólítsák. Tartsák a komaságot, de az má olyan, mint a kutyának a hideg vacsora. Hideg má. Mindenféléje. "

A keresztszülői kötelezettség törlesztésének különös esete a következő: „Egy legény öngyilkos lett. Nem volt esszeházasodva, csak esszeállva. Hivatalosan nem volt megnősülve, ezért nem adtak semmit a keresztszülők. De amikor megcsinálta a bajt, öngyilkos lett, akkor a keresztszülők segítettek a temetési költségekben."

Azért különös esete a szokásjognak, mert a keresztgyermek a hagyományos átmenetel nomiarendszere ellen kétszer is súlyosan vétett. Az első esetben (vadházasság vétke) a keresztszülő nem állhatott mellé, mert az ilyen tettért, szintén a hagyomány törvénye szerint, szankció jár. De a második alkalommal meg kellett adnia, ami keresztszülői státusából ráhárult, mert a törlesztés, vagyis a kötelesség leróvásának utolsó esélye következett be.

Koma, komaság

Csupán néhány szót szólok a komaságról, mivel ez az az intézmény, amelyik meghaladja az átmeneti szokások szerepkörét. A komaságot a komák és komaasszonyok alkotják.

A koma (nemétől függetlenül), csak hangsúlyozom, a szokás sajátos szereplője, alapvetően különbözik a többi átmeneti szokás szereplőitől. Sajátos helyzetét próbáltam megvilágítani már az előzőekben is.

Lényeges pontosítani, hogy a keresztszülő abban a társadalmi helyzetben, amiben van, kettős szerepet játszik: az egyik a keresztgyermek fele irányul és ekkor keresztapa, keresztanya a neve, a másik a keresztgyermek szülei fele, akkor pedig koma és komaasszony. Vidacs Bea figyelmeztet arra, hogy a terminológiai elkülönülés - keresztszülő-koma - a két intézmény fontosságát jelzi mind a gyermek-felnőtt, mind a felnőttek viszonyában.18

A rokonság mellett a komaságnak Szentdomokoson erős társadalomszervező, közösségi kapcsolatokat szervező és működtető ereje volt. Az utóbbi években bekövetkezett komaszám-növekedés és a vele járó „hígulás" ellenére ez ma is igaz. A komaságnak volt és van valami különös kölcsönösségre kötelező (olykor kényszerítő) erkölcsi ereje, ami a rokoni kapcsolatokról nem mondható el egyértelműen.

Fel kell fedezni, hogy a komaság, noha nem jöhetne létre keresztgyermek nélkül, a keresztgyermek-keresztszülő kapcsolatán túlmutat: már-már független emberközti, felnőttközpontú kapcsolatrendszerré válik, a keresztszülőség pedig háttérré törpül. Ezzel kapcsolatban érdekes Vidacs Bea megállapítása: „A gyermek... tulajdonképpen csak ürügyül szolgál ahhoz, hogy a felnőttek társadalmi kapcsolatokat hozzanak létre, amelyek a (mű)rokonság ideológiájával megerősítve jól szolgálhatják tudatos és nem tudatos érdekeiket."19 A lakodalom és temetés mint nagy átmenetelek, de a kisebbek (első áldozás, ballagás, bérmálás, katonavacsora) szokásaiban, az együttélés más alkalmaiban, a hagyományos munkaalkalmak (kalákák) szervezésében a komasági kapcsolatok szervező és vezető elvként érvényesülnek. Talán ezzel (vagy ezzel is) magyarázható az a jelenség, hogy a keresztgyermek esetleges halálával a komaság rendszerint nem szűnik meg Szentdomokoson. Vagy az is, hogy a komaság nyelvi fogalomkörébe sokkal többen beletartoznak, mint ahányan tulajdonképpeni szereplőként illetékesek. Vidacs Bea a komaságot a közösség békéjét szolgáló, belső integrációját is elősegítő, kohéziós erőnek is tartja.20 A gondolatot továbbvive, szentdomokosi tapasztalataim alapján a komaságot a mostanság divatos szóhasználattal a civilszerveződéshez vagy az ún. „regionális együttműködéshez" hasonlítanám, nyilván a faluközösségen belül, a rokonsági határokon át és fölött. Ezt a gondolatot már-már művészien fogalmazza meg egyik adatközlőm: Vannak komáink: ügyesek; keresztfiaink s azoknak má szép gyermekei. Ajh, úgy essze vagyunk vegyülve! Úgy mondjuk, ne bántsuk egyik a másikot, me koma s szomszéd, rokon s testvér, s majdnem mind ilyen az egész Szentdomokos.

Mintegy záró következtetés: a keresztszülőség és komaság a rokonsággal kölcsönösen olyan intézményrendszer Csíkszentdomokos társadalmában, de csaknem az egész magyar paraszti társadalomban, mely az egyéni és kisközösségi biztonságot szavatolja a születéstől a halálig tartó sorsfordulók lezajlásában. Olyan intézményrendszer, mely a közösségek horizontális és vertikális létezésében, létének folytonosságában szavatolja az emberi sorsfordulók, tulajdonképpen az élet zajlásának személyi feltételeit: szereplőit, akik az átmenetet megélő egyénen kívül állóak, de tőle nem függetlenek. Sajátossága, hogy „székház", vezető és beosztottak, azaz személyzet nélküli intézmény. Belső energiája révén él, működik és hat, mint a Föld. Ez az energia pedig a hagyomány, szellemisége a hagyománytisztelet. Tartalékai részben újratermelődnek, de folyvást fogynak, miként a Földé.

Íme, a születési szokások csendes, ám mégis súlyos társadalmi, közösségi hozadéka.

Irodalom

BALÁZS Lajos
1994 Az én  első tisztességes  napom.  Párválasztás és lakodalom Csíkszentdomokoson. Bukarest 
1999 Szeretet fogott el a gyermek iránt. A születés szokásvilága Csíkszentdomokoson. Monográfia. Csíkszereda
2003 Keresztszülő, keresztszülőség, komaság Csíkszentdoniokoson.

Székelyföld VII. 12. 98-119.
2004 Keresztszülő, keresztszülőség, komaság Csíkszentdomokoson.

Székelyföld VIII. 2. 87-108., 3. 91-100.

GAZDA Klára
1980 Gyermekvilág Esztelneken. Néprajzi monográfia. Bukarest

GENNEP, A. V.
1996 Riturile de trecere. Iaşi

KAPROS Márta
1989 A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén. Debrecen

TÁRKÁNY SZÜCS Ernő
1981 Magyar jogi népszokások. Budapest

VIDACS Bea
1985 Komaság   és   kölcsönösség   Szentpéterszegen.   Ethnographia XCVI. 4. 509-529.

1. Lásd Dömötör T. 1972. 48.
2. Uo. 48-49.
3. Az 1970-és évekről.
4. Bővebben 1. Balázs L. 1999. 346-380., 2003.
5. Bővebben 1. Balázs L. 1994, 1995.
6. Lásd MNL 3. keresztszülő szócikk, Kapros M. 1986. 225., Csáki K. 1992. 72., Dömötör T. 1990. 25. stb.
7. MNL 3. 162.
8. Vidacs B. 1985. 510.
9. Bővebben 1. Balázs L. 1982.
10. Bővebben 1. Balázs L. 1999. 346-380., 2003.
11. A dűlt betűvel szedett szövegek szentdomokosi adatközlők vallomásai.
12. Gazda K. 1980. 32,
13. Az ikergyermek komarendszere a fentinek megkettőzött szerkezete. Lásd Balázs L. 2003. 113.
14. Tárkány Szücs E. 1981. 131.
15. Vidacs B. 1985. 515.
16. Uo.
17. Pace bună! - Békességet! (román)
18. Vidacs B. 1985. 510.
19. Vidacs B. uo.
20. Uo.

*

Zsidó komaság.

Deák Ferencz egy felszólitásra, mely őt zsidó gyerek körülmetéltetéséhez komául hivja meg, igy válaszolt:

"Asszonyom!

A komaságot, melyre engem egy szegény izraelita család nevében barátságosan felhivott, ezennel magam is barátságosan elfogadom.

Engedje meg azonban, hogy két kérdést tehessek.

Az egyik kérdés a következő: az önök vallásának tanitása szerint is elengedhetlen, hogy ily fontos dogmaticus ténynél, minő a körülmetélés, a koma a Mózes vallásának tagja legyen? -

E kérdést azért teszem, mert én egyszer hasonló alkalommal ugyanezen kérdést egy tudós rabbihoz intézve azon választ nyertem, hogy a körülmetélés a Mózes-vallásnak egyik legfontosabb hitczikke, és a körülmetélés tényénél a tanuk- vagy komáknak mulhatlanul Mózes vallásuaknak kell lenni.

A másik kérdés pedig ez: vajjon a szertartás teljesitésénél a komának személyesen jelen kell-e lenni, mint az a keresztyéneknél szokás?

Ezt a kérdést azért kell tennem, mert ezen és a mult hónapban nagyon beteg voltam.

Csak kevés idő óta hagyhattam el az ágyat; még most is szenvedő állapotban vagyok, és az orvos tilalma folytán a szobát most sem szabad elhagynom, igy tehát az egyházi szertartásnál jelen nem lehetnék.

Ha tehát a Mózes vallása szerint meg van engedve, hogy a komaságot keresztyén is viheti; ha továbbá a koma személyes jelenléte, melyben engem egészségem jelenlegi állapota akadályozna, nem elengedhetlen; szivesen elfogadom a koma állását annyival inkább, mert mint irja, a család igen szegény.

Az ide csatolt csekélységet legyen szives az én kis komám anyjának, mint koma-ajándékot kézbesiteni. Köszönöm ennek barátságos bizalmát. Nagyra becsüléssel vagyok alázatos szolgája. Deák Ferencz"