Payday Loans

Keresés

A legújabb

A szegedi katonai bíróság ítélete a békéscsabai Fekete Pál és társai ügyében PDF Nyomtatás E-mail
1956 - Magyar Októberi Forradalom/Szabadságharc

A szegedi katonai bíróság ítélete a békéscsabai Fekete Pál és társai ügyében

kisebb betű nagyobb betű e-mailben elküld nyomtatás

86/7.

Békéscsaba, 1957. december 11.

 

A szegedi katonai bíróság ítélete a békéscsabai

Fekete Pál és társai ügyében

 

A Népköztársaság nevében!

 

A Szegedi Katonai Bíróság Szegeden, 1957. december 11. napján megtartott zárt tárgyaláson meghozta az alábbi különtanácsi

 

ítéletet:

 

Az 1957. február 16. óta előzetes letartóztatásban lévő I. Fekete  Pál p. e. [polgári egyén] – aki 1928. július 19-én Sárospatakon született, nős: B. Kovács Ágnessel, két gyermeke van, apja: Fekete István, anyja: Kozma Ilona, foglalkozása: tanár, vagyontalan,  havi átlagos jövedelme 1100 Ft, iskolai végzettsége pedagógiai főiskola, lakhelye: Békéscsaba, Bánszki úti sorház B. épület, magyar állampolgár, büntetlen előéletű.

A Honvédség Békéscsaba Pf.: 2535. sz. alakulat állományába tartozott és 1957. június 7. óta előzetes letartóztatásban lévőII. Tóth István t. alez., aki 1921. szeptember 8-án Hajdúböszörményben született, nős: Hatházi Katalinnal, három gyermeke van, apja: Tóth István, anyja: Dobi Zsuzsanna, polgári foglalkozása cipőfelsőrész-készítő, vagyontalan, havi átlagos jövedelme 3000 Ft volt, iskolai végzettsége 6 elemi, két különbözeti, polgári lakhelye Hajdúböszörmény, Csokonai utca 20. szám, magyar állampolgár, büntetlen előéletű.

A Békés Megyei Rendőr-főkapitányság állományába tartozott és 1957. június 18. óta előzetes letartóztatásban lévő III. Huzsvai  Gyula v. r. alez., aki 1921. július 26-án Budapesten született, nős: Gimpel Margit Évával, egy gyermeke van, apja: Huzsvai Mihály, anyja: Jéger Erzsébet, polgári foglalkozása géplakatos, vagyontalan, havi átlagos jövedelme 2300 Ft volt, iskolai végzettsége 4 polgári, három év jogi egyetem, lakhelye: Békéscsaba, Felsőkörös sor 2. sz., magyar állampolgár, büntetlen előéletű.

Az 1957. június 7. óta előzetes letartóztatásban lévő IV. Füzesy Ottó p. e. – aki 1928. február 7-én Debrecenben született, nős: Bordás Máriával, egy gyermeke van, apja: Frotz Antal, anyja: Arhtner Ilona, polgári foglalkozása színész, iskolai végzettsége négy középiskola, havi átlagos jövedelme 2400 Ft, lakhelye: Kaposvár, Kossuth L. 2. sz. I. emelet, magyar állampolgár, büntetlen előéletű.

Az 1957. május 9. óta előzetes letartóztatásban lévő V. Hrabovszky László p. e. – aki 1936. május 19-én Békéscsabán született, nőtlen, apja: Hrabovszky Mihály, anyja: Uhrin Zsófia, foglalkozása egyetemi hallgató, vagyontalan, jövedelme nincs, iskolai végzettsége műszaki egyetem második évfolyama, lakhelye: Békéscsaba, Thurzó utca 1/3. sz. magyar állampolgár, büntetlen előéletű.

Az 1957. június 13-a óta előzetes letartóztatásban lévő VI. Zsíros Andor p. e. – aki 1911. augusztus 20-án Déván született, nős: Tóth Máriával, két gyermeke van, apja: néhai Zsíros András, anyja: néhai Uhrin Rozália, foglalkozása MÁV-kalauz, vagyontalan, havi átlagos jövedelme: 980 Ft, iskolai végzettsége 4 polgári, lakhelye: Békéscsaba, Micsurin utca 1. sz., magyar állampolgár, büntetlen előéletű.

A Honvédség Békéscsaba, Pf.: 2535. sz. alakulat állományába tartozott és 1957. augusztus 6. óta, előzetes letartóztatásban lévő VII. Csimma Jenő t. szds. – aki 1930. május 10-én Újpesten született, nős: Hománi Arankával, két gyermeke van, apja: Csimma Jenő, anyja: Mészáros Erzsébet, polgári foglalkozása segédmunkás, vagyontalan, havi átlagos jövedelme 1200 Ft volt, iskolai végzettsége két kereskedelmi, lakhelye: Békéscsaba, Tulipán utca 2/C, magyar állampolgár, büntetlen előéletű.

A Békés Megyei Honvéd Kiegészítő Parancsnokság állományába tartozó és 1957. június 24. óta előzetes letartóztatásban lévő VIII. Szabó Jenő t. szds. – aki 1911. szeptember 30-án Bród községben (Jugoszlávia) született, nős: Percsics Adéllal, egy gyermeke van, apja: néhai Szabó György, anyja: Pazár Zsuzsanna, polgári foglalkozása nincs, vagyontalan, havi átlagos jövedelme 1800 Ft volt, iskolai végzettsége gimnáziumi érettségi, lakhelye: Békéscsaba, Dózsa György utca 46. sz., magyar állampolgár, büntetlen előéletű.

A Békés Megyei Rendőr-főkapitányság állományába tartozott és 1957. június 21. óta előzetes letartóztatásban lévő IX. Köles Pál v. r. szds. – aki 1921. április 10-én Oros községben született, nős: Szabó Margittal, négy gyermeke van, apja: Köles Pál, anyja: Spivák Mária, polgári foglalkozása: kőműves szakmunkás, vagyontalan, havi átlagos jövedelme 1900 Ft volt, iskolai végzettsége két gimnázium, lakhelye: Békéscsaba, Felsőkörös sor C épület II/10. szám, magyar állampolgár, büntetlen előéletű.

Az 1957. február 16. óta előzetes letartóztatásban lévő X. Széll László p. e. – ki 1932. június 12-én Orosztony községben született, nős Lázár Idával, egy gyermeke van, apja: Széll Árpád, anyja: Sághy Mária, foglalkozása: mérnök, vagyontalan, havi átlagos jövedelme: 1800 Ft, iskolai végzettsége műszaki egyetem, lakhelye: Orosztony, Petőfi S. u. 33. sz., magyar állampolgár, büntetlen előéletű.

A Honvédség Békéscsaba, Pf.: 2535. sz. alakulat állományába tartozott és 1956. november 10-től 1957. január 8-ig, majd 1957. június 6-a óta folyamatosan letartóztatásban lévő XI. Biczó Gyula t. alez. – aki 1916. július 14-én Nagykőrösön született, nős: Kozák Eszterrel, két gyermeke van, apja: Biczó László, anyja: Szabó Mária, polgári foglalkozása tanító, vagyontalan, havi átlagos jövedelme 2600 Ft volt, iskolai végzettsége tanítóképző, lakhelye: Debrecen, Dobozi utca 21. sz., magyar állampolgár, büntetlen előéletű.

A Honvédség Békéscsaba Pf.: 2555. sz. alakulat állományába tartozott és 1957. június 8. óta előzetes letartóztatásban lévőXII. Galánfy János t. alez. – aki 1911. december 12-én Debrecenben született, nős: Drávai Edittel, két gyermeke van, apja: Galánfy János, anyja: Kölcsey Anna, polgári foglalkozása nincs, vagyontalan, havi átlagos jövedelme 2700,– Ft volt, legmagasabb iskolai végzettsége reáliskolai érettségi, Ludovika Akadémia, lakhelye: Békéscsaba, Lenin utca 13. sz., magyar állampolgár, büntetlen előéletű.

Az 1957. február 16-tól augusztus 2-ig közbiztonsági őrizetben, majd augusztus 2-től előzetes letartóztatásban lévő XIII. Lovas István p. e. – aki 1920. július 24-én Vésztőn született, nős: Zsellér Erzsébettel, három gyermeke van, apja: Lovas Gyula, anyja: Hévizi Julianna, foglalkozása vasutas, vagyontalan, havi átlagos jövedelme: 1200 Ft, iskolai végzettsége 8 általános, lakhelye: Békéscsaba, I. ker. Szemere utca 21. sz., magyar állampolgár, büntetlen előéletű.

Az 1956. november 8-tól december 23-ig, 1957. március 12-től augusztus 28-ig közbiztonsági őrizetben, majd augusztus 28-tól előzetes letartóztatásban lévő és a Katonai Főügyészség alárendeltségébe tartozó XIV. Nyilas Sándor t. fhdgy. – aki 1929. július 22-én Füzesgyarmaton született, nős: Hoznyák Irénnel, egy gyermeke van, apja: Nyilas Sándor, anyja: Zsíros Margit, foglalkozása ügyész, havi átlagos jövedelme 2111 Ft volt, iskolai végzettsége jogtudományi egyetem, lakhelye: Debrecen, Honvéd u. 22. sz. magyar állampolgár, büntetlen előéletű.

A Békés Megyei Kiegészítő Parancsnokság állományába tartozó és 1957. december 3-tól előzetes letartóztatásban lévőXV. Nyúl Ferenc t. hdgy. – aki 1928. május 12-én Gyulán született, Algyő, Szent Anna út 29. sz. alatti lakos, apja: Ferenc, anyja: Szeredi Teréz, nős Áchim Ilonával, egy gyermeke van, szabósegéd foglalkozású, vagyontalan, 8 általános iskolát végzett, pártonkívüli, bevallása szerint büntetlen előéletű vádlottakat bűnösnek mondja ki, éspedig:

I. vádlottat, II. vádlottat és V. vádlottat: népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésének bűntettében,

III., IV. vádlottat, VI–XV. vádlottakat pedig népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel bűntettében, és ezekért őket, éspedig

I. Fekete Pál p. e. t. szkv. vádlottat életfogytiglan tartó börtönre, mint főbüntetésre, valamint egyes állampolgári jogai gyakorlásától 10 (tíz) évi időtartalomra történő eltiltásra, bárhol fellelhető vagyona teljes elkobzására, valamint lefokozásra, mint mellékbüntetésre,

II. Tóth István t. alez. vádlottat: 15 (tizenöt) évi börtönre, mint főbüntetésre, egyes állampolgári jogai gyakorlásától 10 (tíz) évi időtartalomra történő eltiltásra, bárhol fellelhető vagyona teljes elkobzására és lefokozásra, mint mellékbüntetésre,

III. Huzsvai Gyula r. alez vádlottat: 3 (három) évi börtönre, mint főbüntetésre, egyes állampolgári jogai gyakorlásától 3 (három) évi időtartalomra történő eltiltásra, bárhol fellelhető vagyona fele részének elkobzására, mint mellékbüntetésre,

IV. Füzesy Ottó pe. vádlottat 1 (egy) év és 6 (hat) hónapi börtönre, mint főbüntetésre, egyes állampolgári jogai gyakorlásától 1 (egy) évi időtartalomra történő eltiltásra, és bárhol fellelhető vagyona egynegyed részének elkobzására, mint mellékbüntetésre,

V. Hrabovszky László p. e. t. tiz. vádlottat 10 (tíz) évi börtönre, mint főbüntetésre, egyes állampolgári jogai gyakorlásától 10 (tíz) évi időtartalomra történő eltiltásra, valamint bárhol fellelhető vagyona teljes elkobzására és lefokozásra, mint mellékbüntetésre,

VI. Zsíros Andor p. e. vádlottat 8 (nyolc) évi börtönre, mint főbüntetésre, egyes állampolgári jogai gyakorlásától 5 (öt) évi időtartalomra történő eltiltásra, bárhol fellelhető vagyona fele részének elkobzására, mint mellékbüntetésre.

VII. Csimma Jenő t. szds. vádlottat: 2 (kettő) évi börtönre, mint főbüntetésre, egyes állampolgári jogai gyakorlásától 2 (kettő) évi időtartalomra történő eltiltásra, bárhol fellelhető vagyona egynegyed részének elkobzására és lefokozásra, mint mellékbüntetésre,

VIII. Szabó Jenő t. szds. vádlottat 6 (hat) évi börtönre, mint főbüntetésre, egyes állampolgári jogai gyakorlásától 4 (négy) évi időtartalomra történő eltiltásra, valamint bárhol fellelhető vagyona fele részének elkobzására és lefokozásra, mint mellékbüntetésre,

IX. Köles Pál r. szds. vádlottat: (t. őrv.) 7 (hét) évi börtönre, mint főbüntetésre, egyes állampolgári jogai gyakorlásától 5 (öt) évi időtartalomra történő eltiltásra, és bárhol fellelhető vagyona fele részének elkobzására és lefokozásra, mint mellékbüntetésre,

X. Széll László p. e. t. tiz. vádlottat 6 (hat) évi börtönre, mint főbüntetésre, egyes állampolgári jogai gyakorlásától 5 (öt) évi időtartalomra történő eltiltásra, bárhol fellelhető vagyona fele részének elkobzására és lefokozásra, mint mellékbüntetésre,

XI. Biczó Gyula t. alez. vádlottat 6 (hat) évi börtönre, mint főbüntetésre, egyes állampolgári jogai gyakorlásától 5 (öt) évi időtartalomra történő eltiltásra, valamint bárhol fellelhető vagyona fele részének elkobzására és lefokozásra, mint mellékbüntetésre,

XII. Galánfy János t. alez. vádlottat 6 (hat) évi börtönre, mint főbüntetésre, egyes állampolgári jogai gyakorlásától 5 (öt) évi időtartalomra történő eltiltásra, bárhol fellelhető vagyona fele részének elkobzására és lefokozásra, mint mellékbüntetésre,

XIII. Lovas István p. e. vádlottat 5 (öt) évi börtönre, mint főbüntetésre, egyes állampolgári jogai gyakorlásától 4 (négy) évi időtartalomra történő eltiltásra, bárhol fellelhető vagyona fele részének elkobzására, mint mellékbüntetésre,

XIV. Nyilas Sándor t. fhdgy. vádlottat 1 (egy) év és 6 (hat) hónapi börtönre, mint főbüntetésre, egyes állampolgári jogai gyakorlásától 1 (egy) évi időtartalomra történő eltiltásra, bárhol fellelhető vagyona egynegyed részének elkobzására és lefokozásra, mint mellékbüntetésre,

XV.  Nyúl Ferenc t. hdgy. vádlottat 2 (kettő) évi börtönre, mint főbüntetésre, egyes állampolgári jogai gyakorlásától 2 (kettő) évi időtartalomra történő eltiltásra, bárhol fellelhető vagyona egynegyed részének elkobzására, lefokozásra, mint mellékbüntetésre ítéli.

Az eddigi előzetes letartóztatással a katonai bíróság terhelteknél az alábbi időt beszámítja: I. vádlottnál: 9 (kilenc) hónap és 28 (huszonnyolc) napot, II. vádlottnál: 6 (hat) hónap és 4 (négy) napot, III. vádlottnál: 5 (öt) hónapot és 23 (huszonhárom) napot, IV. vádlottnál: 6 (hat) hónapot és 4 (négy) napot, V. vádlottnál: 7 (hét) hónapot és 2 (kettő) napot, VI. vádlottnál: 5 (öt) hónapot és 28 (huszonnyolc) napot, VII. vádlottnál: 4 (négy) hónapot és 5 (öt) napot, VIII. vádlottnál: 5 (öt) hónapot és 17 (tizenhét) napot, IX. vádlottnál: 5 (öt) hónapot és 20 (húsz) napot, X. vádlottnál: 9 (kilenc) hónapot és 26 (huszonhat) napot, XI. vádlottnál: 6 (hat) hónapot és 5 (öt) napot, XII. vádlottnál 8 (nyolc) hónapot és 29 (huszonkilenc) napot, XIII. vádlottnál: 9 (kilenc) hónapot és 25 (huszonöt) napot, XIV. vádlottnál: 8 (nyolc) hónapot és 29 (huszonkilenc) napot, XV. vádlottnál: 8 (nyolc) napot.

 

 

Indokolás:

 

A bíróság a terheltek vallomása és részleges ténybeli beismerésük, valamint a tárgyaláson kihallgatott rendkívül nagyszámú polgári és katonai egyén tanúvallomása, orvos szakértői vélemények és iratok között elfekvő írásbeli dokumentáció és a tárgyalás egyéb bizonyítékai alapján az alábbiakat vette bizonyítottnak:

Vádlottak személyes körülményeivel kapcsolatosan:

I. terhelt, Fekete Pál polgári egyén, orosz–magyar szakos tanár, középparaszti családból származik, szüleinek 14 és fél hold földjük van, azon egyénileg gazdálkodnak. Négyen vannak testvérek. Ő maga 1949-től 1952-ig teljesített tényleges katonai szolgálatot, amikor is szakaszvezetői rendfokozatot nyert. Ezt megelőzően tanítóként dolgozott. Leszerelése után végezte el a pedagógiai főiskolát, és általános iskolai tanár lett. Az ellenforradalomig éveken keresztül párttag volt, sőt alapszervi párttitkár is. A közéletben igen sokat szerepelt, sok társadalmi munkát végzett, így Békéscsabán eléggé ismerték. 1953-ban nősült, felesége munkáscsaládból származik, tanítónő. Két gyermekük van. Terhelt igen jó szellemi képességű, gyors felfogású, megfelelő szókinccsel rendelkező ember. Megjelenése, kifejezésmódja erősen a demagógiára hajló. Büntetlen előéletű.

II. vádlott, Tóth István alezredes munkáscsaládból származik, apja cipészsegéd volt, jelenleg nyugdíjas, 13-an voltak testvérek, ő maga 6 elemit végzett, majd utána 2 különbözetivel nyolc általános iskolai képzettséget nyert, cipészszakmát tanult. A felszabadulás után, egészen a katonai szolgálatra való bevonulásáig, 1949-ig, cipőfelsőrész-készítőként dolgozott a debreceni cipőgyárban, 1942-től 1945-ig katona volt a keleti határvonalon, és mint gépkocsivezető szolgált. Amerikai hadifogságba került, és 1945 őszen jött haza. A néphadseregbe önkéntes jelentkezés után került, és hat hónapos törzstiszti tanfolyamot végzett, majd utána századosi rendfokozatot nyert. Rövid időn belül zászlóaljparancsnok, majd ezredparancsnok lett, és őrnaggyá is előlépett. Később a Honvéd Akadémiára került, melynek elvégzése után alezredes lett, és hadosztályparancsnoki beosztást nyert Békéscsabán. Nevezett alacsony szellemi képességű ember, akinek a beosztásához szükséges katonai szaktudása sem volt meg. Ugyancsak hiányzott az erre való rátermettsége is. Magatartását illetően eléggé durva, öntelt egyéniségű. Évek óta párttag volt, azonban magatartása és életmódja nem ennek megfelelő volt, erősen italozott, gyakran lerészegedett. A politikai munkásokkal való kapcsolatot sem tudta helyesen rendezni, egyszóval nem megfelelő hadosztályparancsnok volt. Az ellenforradalmat megelőzően már határozott formában szó volt a leváltásáról is, de erre már nem kerülhetett sor a közbejött ellenforradalmi események miatt. Büntetlen előéletű. Nős, felesége munkásszármazású, három gyermekük van.

III. terhelt Huzsvai Gyula rendőr alezredes, munkáscsaládból származik, apja gyári munkás volt, aki hosszabb mozgalmi múlttal is rendelkezett. Hárman vannak testvérek, ezek közül egyik öccse rendőr alhadnagy, húga férjezett, akinek férje ugyancsak kiemelt funkcionárius. Terhelt eredetileg 8 általános iskolát végzett, és 1945 előtt géplakatossegéd volt nagyüzemben, majd utána párt-, illetőleg szakszervezeti funkcióban függetlenített pártmunkásként tevékenykedett, egészen 1949-ig, amikor is a rendőrséghez került. Itt egyéves törzstiszti tanfolyamot végzett, utána rendőr alezredessé nevezték ki. A rendőri szolgálat alatt egyéves pártfőiskolán is volt, egyéves szaktanfolyamon a Szovjetunióban. Igen jó szellemi képességű, rendkívül értelmes ember, aki rendőri szolgálata alatt levelező hallgatóként a jogi egyetemre is járt, ebből 3 évet már be is fejezett. Legutóbb a BM Békés Megyei Főosztályán volt rendőri helyettes [parancs-nokhelyettes], tehát a megyében lévő összes rendőri szervek parancsnoka. Felesége munkásszármazású, a békéscsabai kórházban ápolónő. Egy kisgyermekük van. Terhelt magatartásával, munkájával szemben az ellenforradalmi eseményekig semmiféle szempontból kifogás nem merült fel, jól megállta a helyét.

IV. vádlott Füzesy Ottó polgári személy, foglalkozására nézve színész. Apja géplakatos volt, aki 1928-ban meghalt, szülei vagyontalanok, testvére nincs. 1946–47-ben színiakadémiát végzett, majd a főiskola elvégzése után előbb Szolnokon, a Szigligeti Színházban, mint magánszínházban szerepelt, majd később, 1950-ben, különböző állami színházakban lépett fel. Legutóbbi munkahelye az ellenforradalomig a békéscsabai Jókai Színház volt, majd utána a kaposvári Csiky Gergely Színház. Katonai szolgálatot 1949. októberétől 1950. áprilisáig teljesített, mint honvéd. 1950-ben nősült, felesége munkáscsaládból származik, egy kisgyerekük van. Magánélete rendezetlen. Feleségétől különváltan élt. Jó fellépésű, határozott megjelenésű, és jó szókincsű ember, büntetlen előéletű, pártonkívüli.

V. vádlott Hrabovszky László polgári egyén, harmadéves műegyetemi hallgató. Apja tanító, szülei Békéscsabán laknak. Ketten vannak testvérek. Katonai szolgálatot is teljesített egyetemi tanulmányai során, ahol tizedesi rendfokozatot ért el. Büntetlen előéletű, pártonkívüli, élénk észjárású, értelmes ember. Nőtlen.

VI. vádlott Zsíros Andor polgári egyén, MÁV-alkalmazott, munkáscsaládból származik, apja MÁV-pályamunkás volt. Szülei korán elhaltak, vagyonuk nincs. Tízen vannak testvérek, ebből hatan élnek. Vádlott 1956. októberéig a MÁV-nál dolgozott, mint kalauz, onnan fegyelmi úton bocsátották el. 1939-ben nősült, felesége középparaszti családból származik. Két gyerekük van, az idősebbik 19, a fiatalabb 9 éves. Vádlott négy polgárit végzett, és segédtiszti minőségben dolgozott hosszú évek óta a MÁV-nál. Büntetlen előéletű, pártonkívüli. Határozott fellépésű, agresszív egyéniségű, közepes műveltséggel rendelkező ember.

VII. vádlott Csimma Jenő százados szintén munkásszármazású, apja gépész volt, felszabadulás előtt egy részvénytársaságnál, jelenleg pedig egy halértékesítő vállalatnál tisztviselő. Szülei vagyontalanok. Ketten vannak testvérek,ő maga 8 általános iskolát és 2 kereskedelmit végzett, 1949 őszén történt katonai szolgálatra való jelentkezéséig segédmunkás volt. A néphadseregben 6 hónapos csapatszolgálat után hadtáptiszti iskolára került, ahol 1950. szeptember 24-én hadnagyi rendfokozatot nyert. Közben előléptették, és különböző beosztásokba került. Párttag.  Az ellenforradalom idején századosi rendfokozatban a békéscsabai hadosztályparancsnokságon mint hadtápfőnök szolgált. Munkájával és magatartásával szemben kifogás nem volt, igyekvő, szorgalmas tisztnek ismerték. 1950-ben nősült, felesége is munkáscsaládból származik, két gyermekük van. Terhelt büntetlen előéletű.

VIII. vádlott Szabó Jenő százados, munkáscsaládból származik, apja, aki régen elhalt, vasúti dolgozó volt. Szülei vagyontalanok, ketten vannak testvérek. Terhelt négy polgárit végzett, majd 1930-ban önként jelentkezett a régi hadseregbe. Ott jutasi altisztképző iskolát végzett, majd folyamatosan tiszthelyettes, végül tisztviselő lett, nyilvántartó gyakornoki (zászlósnak, alhadnagynak megfelelő) rendfokozatban. Hadműveleti terülten nem volt, mert központi szerveknél dolgozott. 1946-ban vették át a néphadseregbe, ezt megelőzően szovjet hadifogságban volt. A néphadseregben előbb alhadnagy, később hadnagy lett, majd 1951-ben századossá lett előléptetve. Legutoljára a Békés Megyei KiegészítőParancsnokságon, mint nyilvántartó tiszt dolgozott. Igen primitív, gyenge felkészültségű, magába zárkózott, italt kedvelőember. Politikai kérdések az ellenforradalmi eseményekig nem érdekelték, munkáját azonban elfogadhatóan ellátta. 1939-ben nősült, felesége is munkáscsaládból származik, egy gyermekük van.

IX. terhelt Köles Pál rendőr százados, szegényparaszti származású, szülei gazdasági cselédek voltak, vagyonuk nincs, heten vannak testvérek. Terhelt két gimnáziumot végzett, majd kőművessegéd képesítést szerzett. 1945-ig magánkisiparosoknál dolgozott segédi minőségben, 1945-ben került a rendőrséghez, 1946-ban hadnagy, majd fokozatosan, 1952-re már százados. A rendőrségen egy hathetes alapfokú és egy vizsgálótiszti tanfolyamot végzett. 1953-ban kétéves pártfőiskolára került, amit sikerrel befejezett. 1946-ban nősült, felesége munkásszármazású, akinek apja ács kisiparos volt, jelenleg a nagykállói járásbíróságon hivatalsegéd. Felesége jelenleg anyagkönyvelő egy állami vállalatnál. Négy gyermekük van. Vádlott a legutóbbi időben a Békés Megyei Rendőr-főkapitányságon teljesített szolgálatot. Az ellenforradalmi eseményeket megelőzően különösebb baj vele szemben nem volt, feladatait ellátta.

X. vádlott Széll László polgári egyén, mérnök. Középparaszti családból származik, szüleinek 12 hold földjük van. Ezen egyénileg gazdálkodnak. Hatan vannak testvérek, közülük ketten értelmiségi dolgozók. Nevezett, mint kiemelt káder került a műegyetemre, amit 1956-ban fejezett be. 1952-ben és 1953-ban az egyetemi oktatás keretében volt csak katona, és így tizedesi rendfokozatot is szerzett. Az egyetemi tanulmányainak befejezése után, mint mérnök a Békésmegyei Téglagyári Egyesüléshez került. Itt dolgozott az ellenforradalmi események idején is. 1956 tavaszán nősült, felesége munkásszármazású, egy kisgyermekük van. Vádlott büntetlen előéletű, pártonkívüli, jó megjelenésű, határozott egyéniségű, képzettségének megfelelő intelligenciával rendelkező ember.

XI. vádlott Biczó Gyula alezredes, munkáscsaládból származik, apja asztalossegéd egy temetkezési vállalatnál. Szüleinek egy családi ház vagyonuk van. Nyolcan vannak testvérek, ezek közül egy református pap, a többi munkás. Vádlott katonai szolgálatát 1939-ben kezdte, amikor is a régi hadseregbe behívással került. Ezt megelőzően tanító volt. A múlt hadseregben tartalékos tisztiiskolát végzett, majd 1943-ban önkéntes jelentkezés folytán a hivatásos állományba is átvették, ott a legmagasabb rendfokozata főhadnagy volt. Részt vett a II. világháborúban a Szovjetunió területén folyó hadműveletben. Hadifogságba nem került. 1945 tavaszán jelentkezett a demokratikus hadseregbe, és így azóta folyamatosan szolgál. Munkájával szemben különösebb kifogás nem volt, így fokozatosan előléptették. Párttag is volt, 1955-ben alezredes lett. Az ellenforradalmi események idején a békéscsabai hadosztályparancsnokság állományába tartozott, mint hadműveleti osztályvezető. Nős, felesége polgári származású, két gyermekük van. Büntetlen előéletű. Igen intelligens, kiváló katonai szakképzettséggel rendelkező tiszt, az ellenforradalomig vele szemben semmi baj nem volt.

XII. vádlott Galánfy János t. alezredes, értelmiségi családból származik, apja közjegyző volt, de még 1938-ban meghalt, szülei vagyontalanok, öten vannak testvérek, közülük két nővére a II. világháború óta Amerikában él. A többi testvére is értelmiségi foglalkozású. Vádlott a régi hadseregbe még gyermekkorában került, amikor is katonai reálgimnáziumot végzett, majd utána Ludovika Akadémiát. Ezt 1934-ben fejezte be, utána hadnagyi rendfokozatot nyert. Ettől kezdve folyamatosan szolgált a régi hadseregben, mint hivatásos tiszt. A régi hadseregben frontszolgálatot is teljesített, mint gépkocsizó tüzérosztály-parancsnok segédtisztje. 1945 áprilisában szovjet hadifogságba került, ahonnan 1947-ben került haza. Egészségi állapotára való tekintettel előbb nyugdíjazását kérte, de egy év után ismét tényleges szolgálatra osztották be. A múlt hadseregben nyert legutolsó rendfokozata százados volt, majd 1949-ben őrnagy lett. 1952-ben pedig alezredes. Büntetlen előéletű, jó szellemi képességű, kiváló szakmai képzettséggel rendelkező tiszt ő is. A legutóbbi beosztása hadosztály-tüzérfőnök a békéscsabai hadosztálynál. Munkájával és magatartásával szemben az októberi eseményekig észrevétel nem merült fel. Nős, felesége értelmiségi származású, két gyermekük van.

XIII. vádlott Lovas István polgári egyén szegényparaszti családból származik, apja mezőgazdasági cseléd, napszámos volt, aki a felszabadulás után 2 és fél hold juttatott földet kapott. Négyen vannak testvérek. Ő maga 4 polgárit végzett és 16 év óta a MÁV kötelékében teljesített szolgálatot, segédtiszti minőségben. 1940-ben nősült, felesége is szegényparaszti származású, akitől azonban különváltan él, ebből a házasságából egy gyermekük van. Ezen kívül egy másik elvált asszonnyal él közös háztartásban, akitől szintén van egy gyermeke, de emellett még nevezett első házasságából származó gyermekének eltartásáról is vádlott gondoskodott. Vádlott képzettségének megfelelő intelligenciával bír, büntetlen előéletű.

XIV. vádlott Nyilas Sándor főhadnagy, kisiparoscsaládból származik, apja 1951-ig önálló falusi kovácsmester volt, jelenleg kisipari termelőszövetkezeti tag. Szüleinek egy családi ház és egy hold föld vagyonuk van. Vádlottnak testvére nincs. Katonai szolgálatra való bevonulása előtt iskolai tanuló volt, és gimnáziumi érettségit tett. Utána a honvéd kollégiumba került, ahol jogi egyetemi tanulmányokat folytatott, annak elvégzése után, főhadnagyi rendfokozattal, a katonai ügyészi állományba került. Igen jó felkészültségű, megfelelő jogi intelligenciával és általános műveltséggel rendelkező tiszt. Büntetlen előéletű, párttag. Az ellenforradalmi eseményeket megelőzően a békéscsabai hadosztályügyészség vezetője volt, ilyen minőségben kifogástalanul megállta a helyét. Nős, felesége alkalmazotti származású, akinek az első házasságából egy gyermeke van, ennek eltartásáról ugyancsak vádlott gondoskodott.

XV. vádlott Nyúl Ferenc hadnagy, szegényparaszti családból származik, szüleinek két hold szántóföldjük van, azon egyénileg gazdálkodnak. Terheltnek testvére nincs. Foglalkozására nézve szabósegéd, nyolc általános iskolát végzett, büntetlen előéletű, pártonkívüli. Nős, felesége munkásszármazású, egy kisgyermekük van. Vádlott 1949-ig szabósegédként dolgozott, majd 1949–1952-ig a szegedi országos börtön állományában, mint bv. tiszthelyettes szolgált. Innen tartalékos tiszti iskolára javasolták, melynek elvégzése után alhadnagyi rendfokozatot nyert és átvették a hivatásos állományba. 1955-ig a szegedi kiegészítő parancsnokság, majd 1955-től a Békés Megyei Kiegészítő Parancsnokság állományában teljesített szolgálatot. Vele szemben az eseményekig ugyancsak nem volt semmi kifogás.

(Megjegyzendő: vádlott a bűnügyben eredetileg egészen a tárgyalásig tanúként szerepelt, a tárgyalás során azonban az őbűnös cselekvősége is felszínre került, és vele szemben a katonai ügyészség pótvádiratot nyújtott be, és így ez a többi terheltével egyesítve lett, miáltal nevezett cselekvősége vádlott-társaival együttesen került elbírálásra.)

Egyes terheltek cselekvőségeikkel kapcsolatosan a katonai bíróság az alábbiakat vette bizonyítottnak:

I. vádlott Fekete Pál polgári egyén, tanár.

Nevezett már az ellenforradalmi események tényleges kitörését megelőzően is, az azt előkészítő ideológiai zűrzavar időszakában közéleti szereplésre vállalkozott. Október elején, illetve közepén, pontosan már meg nem állapítható időben, részt vett a Békéscsabán megtartott úgynevezett értelmiségi gyűlésen – Petőfi-köri vitán – ott felszólalt, és jobboldali, nacionalista nézeteiről tett tanúbizonyságot. Tevőlegesen azonban csupán október 27-től kezdve vett részt a helyi ellenforradalmi eseményekben. Egyébként erre az időpontra tehető az is, hogy Békéscsabán az ellenforradalmi hullám lényegesen tért hódított, és konkrét ellenforradalmi megnyilvánulások kezdődtek.

Békéscsabán az ellenforradalmi események eszmei előkészítői és egyben a leghangosabb szószólói kezdettől fogva a színészek voltak. Vezetőjük az azóta disszidált Apor és Kaskötő színészek. A színészek után azonban az ellenforradalom legaktívabb elméleti szószólója, szervezője és irányítója I. terhelt, Fekete Pál tanár volt. Nevezett jó megjelenésű, kellően művelt, nagy szókinccsel rendelkező ember, akit a városban már az események előtt is sokan ismertek. Ennek oka főként huzamosabb pedagógiai működése volt, másrészt az is, hogy széles körben végzett társadalmi munkát az ellenforradalmi események előtt is. Egyébként az ő népszerűsége nagyfokú demagógiával is párosult, ami még erősebben fokozódott az ellenforradalmi események idején.

I. vádlott október 27-től kezdve minden lényegesebb megmozdulásban részt vett, mindenhez hozzászólt, felszólalásaiban áldemokratikus, lényegében azonban ellenforradalmi nézetet hirdetett, és tetszetős jelszavakat hangoztatott. Egyszóval ideológiát teremtett az ellenforradalmi követelések alátámasztására.

Október 26-án a városban nagy tömegtüntetés kezdődött, melynek hangulata mind követelőbb és követelőbb lett. A múltbeli hibák felnagyításával, jogos, és főként jogtalan követelések hangoztatásával a tömeg a helyi nyomda elé vonult, és ott népgyűlést tartott.

Közben egy 16 pontos követelést szövegeztek, melyek jó része ellenforradalmi követelés volt. Majd a tömeg elfoglalta a nyomdát és kényszerítette annak alkalmazottait a 16 pontos követelés kinyomtatására, ami meg is történt, és a röplapokat városszerte kiosztották.

Ugyanezen a napon a színészklubban, az ellenforradalom vezetőinek részvételével, egy szűkebb körű értekezlet jön létre, ahol még fokozottabban az ellenforradalmi nézetek mellett törnek pálcát, és elhatározzák a forradalmi bizottság megszervezését, az ÁVH tagjainak lefegyverzését. Fekete tanár itt is részt vesz, fel is szólal, egyes kérdésekben azonban mérsékelten. Megnyilatkozásának lényege azonban mégis ellenforradalmi, mellyel eléri, hogy a mérsékeltebbek előtt is tekintélyre tesz szert, és népszerűségét növeli.

A szóban lévő gyűlés végeredményben elhatározza a forradalmi bizottság megválasztását, az ÁVH tagjainak lefegyverzését, melyhez I. terhelt is hozzájárul, majd ez az elhatározás végrehajtásra is kerül. Ugyancsak hozzájárul a pártbizottság lefegyverzéséhez is.

Ezt követően, október 27-én a színészklubban összeült ellenforradalmi vezetőréteg irányításával a Kossuth téren egy nagyméretű tömegtüntetést szerveznek, melyen I. terhelt részt vesz, és fel is szólal. A nagygyűlésen, együttesen 30 000 ember vett részt.

Ez a gyűlés már egész nyíltan a legvadabb ellenforradalmi nézetek hirdetésének eszköze lesz az eddigieken felül. Itt már felmerül a pártbizottság lefegyverzése a politikai foglyok szabadlábra helyezése, a határ mentén a sínek felszedése is, avégből, hogy a szovjet csapatok az ország területére ne közeledhessenek. I. vádlott itt is álhazafias, nacionalista jelszavaival nemcsak növeli népszerűségét, hanem további lökést ad az ellenforradalmi hullámnak. Ő hívja be egyébként Biczót és Galánfyt is erre a gyűlésre, téves nézetei támogatására. Ezen a gyűlésen azután végeredményben megválasztják a városi forradalmi bizottságot, melynek I. vádlott is tagja lesz.

Megjegyzendő, nem I. vádlottat választják a bizottság elnökévé, hanem Kaskötő színészt, azonban ettől kezdve mind fokozatosabban és fokozatosabban I. vádlott lesz az elismert vezető, egyrészt nagyobb műveltségénél, demagóg megnyilvánulásainál fogva, valamint azért is, mert mindenkor jól meg tudta állapítani, ha tömeghez beszélt, hogy azoknak mit, milyen módon, és milyen módszerrel adjon elő. Már 27-én este tevékenykedik, panaszokat vesz fel, megkezdi közéleti szereplését. A forradalmi bizottságba választásától fogva minden egyes megnyilvánuláson, gyűlésen és értekezleten részt vesz, felszólal, véleményét kikérik, és ő szavát hallatja is.

A 27-i nagygyűlést követően egy kisebb tüntetés következik be a laktanya és a vasút előtt, követelve, hogy ezek a szervek intézkedjenek a sínek felszedése, aláaknázás és más műszaki munkálatok tekintetében a szovjet csapatokkal szemben. I. vádlott ezzel is egyetért, és ekként is nyilatkozik.

Majd ugyanakkor, 27-én a nagygyűlés után, a szakszervezeti székházban egy szűkebb körű, főként ellenforradalmi vezetőkből álló megbeszélés jön létre, ahol konkrétan a szovjet csapatokkal szembeni magatartásról, sínfelszedés, aláaknázás stb. tanácskoznak. Ezen a gyűlésen I. vádlott is részt vesz, felszólal, felszólalása beilleszkedik ebbe a légkörbe, mely végeredményben azt idézte elő, hogy Battonyán és Lőkösházán a síneket felszedték a szovjetek elől. 1

Az ezt követő éjszaka a legvadabb ellenforradalmi csoport, a színészek egy csoportja olyan terrorcselekményeket hajtott végre – baloldali személyek zaklatása, éjjeli házkutatás stb., valamint a pártbizottság tagjaival szembeni cselekmények által,2 hogy II. vádlott, aki ekkor még részben ingadozó volt, részben még mérsékeltebb, ezeket letartóztatta. Emiatt a 28-án délelőttre tervezett nyilvános forradalmi bizottsági ülés elmaradt, mert a tagok megijedtek, és feloszlottak.

Október 28-án délelőtt egy kb. 500  fős tömeg provokálja Tóth alezredest, mert az ellenforradalmárokat letartóztatta. Fekete védi ugyan Tóthot, de úgy, hogy javasolja, hogy az engedje el az ellenforradalmárokat. Ugyanezen alkalommal vad, uszító, nacionalista jelszavalat is hangoztat a tömeg előtt.

28-án délután az irodaházban újabb tömeggyűlés volt, ugyanakkor a ház előtt több ezer fős tömeg gyülekezett. Ezen a gyűlésen I. terhelt is részt vett, intézkedett, hogy mikrofonos hangosító berendezést szereljenek fel, hogy a ház előtt gyülekező tüntető tömeg a gyűlés teljes lefolyását hallgathassa. Ezután maga is felszólal, először a hibák felnagyításával kezdi, majd beszéde mindinkább uszítóvá lesz, és lényegében rendszer-, Szovjetunió- és pártellenesen nyilatkozik. Ugyanakkor a tömeg követeli Tóth alezredes leváltását, amiért az a legvadabb ellenforradalmárokat letartóztatta. I. vádlott ebben a kérdésben mérséklőleg nyilatkozik, szól a tömeghez, közli velük, hogy az egész tévedés. Elmondja, hogy Tóth szívvel-lélekkel mellettük áll, majd azzal együtt megjelenik az erkélyen, azzal összecsókolózik a tömeg előtt, fenn az erkélyen. Ettől kezdve viszont gondoskodik arról, hogy Tóth alez. teljesen az ő befolyása alá kerüljön, amit el is ér, és majdnem minden katonai jellegű megbeszélésen is ott van, és odahat, hogy a Tóth alez. által vezetett magasabb parancsnokság az ellenforradalom célkitűzéseinek megfelelően működjék. Ezt a gyűlést követően a tömeg nagy része a laktanya felé ment fegyvert követelni, melyről I. terhelt is tudott, de még csak nem is igyekezett azt megakadályozni. Ugyanígy tudott arról, hol megyeszerte röplapos ellenforradalmi uszítás folyt, ezzel egyetértett.

Ebben az időszakban a városi forradalmi bizottság elhatározta a pártbizottság lapjának betiltását, és új ellenforradalmi lap megindítását, valamint egy, az ellenforradalom célkitűzéseit szolgáló rádióadó létrehozását is. I. terhelt mindezekhez hozzájárult, úgyannyira, hogy maga volt az, aki a lapba egy ellenforradalmi tónusú vezércikket írt, és a rádióban, a megindulás alkalmával, ugyancsak ellenforradalmi tartalmú megnyitó beszédet, köszöntőt tartott a forradalmi tanács nevében.

I. vádlott a forradalmi bizottság határozata értelmében 29-től kezdve több üzemet végigjárt, a munka felvételének ürügye alatt, így járt a ruhagyárban, téglagyárban, malomban, és más helyeken. Kétségtelen, legtöbb helyen a munka felvétele mellett szólt, és az ellenforradalom konszolidációját akarta elérni. Ugyanakkor azonban mindenütt Szovjetunió-, párt- és rendszerellenes jelszavakat hangoztatott és demagóg felszólalásaival igyekezett az ellenforradalom erejét növelni. Ez a magatartása igen széles körben volt romboló és uszító hatású. Ugyanakkor I. vádlott egyes helyeken a pillanatnyi tömeghangulatnak megfelelően sokszor nem a munka felvétele mellett szólt, hanem éppen ellenkezőleg is nyilatkozott, de mindenütt akként, hogy népszerűsége növekedjék, és nagyobb hitele legyen az ellenforradalmi szólamainak. Határozottan megállapítható azonban, hogy I. vádlott mindegyik helyen élesen felemelte a szavát a Szovjetunió, és a párt ellen. Terheltnek ez a tevékenysége mintegy 2 napon át tartott.

Október 31-én, illetve november 1-jén, pontosan meg nem állapítható napon, a városi forradalmi bizottság újabb gyűlést tartott, melyen Kaskötő színész beszámolt arról, hogy Budapesten mi történt, dicsőítette a pesti eseményeket. Ezen még erősebb Szovjetunió- és ÁVH-ellenes hangulat alakult ki, nagy tömeg jelenlétében. Ezen a gyűlésen részt vett I. vádlott, szintén felszólalt az általános hangulatba beilleszkedő módon. Ugyanakkor javasolja egy fegyveres csoport nemzetőrség [így] felállítását.

Ekkor a forradalmi bizottság elhatározta az ÁVH tagjainak letartóztatását, amit II. terhelt végre is hajtott. Ehhez I. vádlott is hozzájárult, ezt ő is követelte, sőt a későbbiek során a letartóztatott ÁVH tagjait meg is látogatta a laktanyában, és előttük is ellenforradalmi jellegű beszédet tartott.

November 1-jén a laktanyában gyűlt össze a forradalmi bizottság, ahová az üzemi forradalmi bizottságok képviselőit is meghívták, mert értesültek, hogy szovjet egységek közelednek Békéscsaba felé. A megbeszélés tárgya az volt, hogy ezekkel szemben milyen álláspontot foglaljanak el. Ezen a gyűlésen részt vett I. vádlott is. Végül is az erőviszonyok láttára olyan nézet alakult ki, hogy a harcot a szovjetekkel szemben nem szabad felvenni, annál is inkább, mert a HM-nek is volt ilyen értelmű utasítása. Erre parlamentereket küldtek ki a szovjetek elé, hogy kerüljék el a várost. Ennek a parlamenter csoportnak a vezetője I. vádlott volt. Felkeresték a közelgő szovjet csapatokat, akik közölték, hogy ők nem lőnek, azonban a menetirányukból el nem térnek, és ha őket bántják, illetve támadják, fegyvereiket használják. Ennél a tárgyalásnál is I. vádlott volt a fő hang-adó.

Ebben az időben már igen veszélyes volt a helyzet közbiztonsági szempontból, erre az időre már a honvédség fegyvereiből nagyszámú fegyver lett kiadva az úgynevezett munkászászlóaljak számára, és a nemzetőrségnek is. Ezért I. vádlott fokozatosan érezte felelősségét, hiszen annak idején ő is igen erősen rajta volt a fegyverek kiadásán, és most igyekezett a következményeket lehetőleg kikerülni, és a provokációt megakadályozni. Ezért vállalkozott, mint oroszul beszélő ember, hogy maga is elmegy a szovjet csapatokhoz, eltéríteni azokat a városba való bejöveteltől.

Visszatértük után vádlott a laktanyában maradt, és a következő nap újból, egyénileg is kiment a szovjetekhez, és azokat el is vezette úgy, hogy csak a város szélén kellett keresztülhaladniuk, miáltal provokáció nem történt.

Amikor I. vádlott visszatért a városba, a szovjet csapatok az egyik külváros szélén álltak meg. I. vádlott is igyekezett a tömeget csitítani, de ugyanakkor uszító jelszavakat is mondott, olyan formában, hogy szembeállította azon körülményt, hogy a szovjet csapatok kiválóan vannak felszerelve, azzal a ténnyel, hogy a magyar csapatok csak gyengébben, kijelentvén, hogy nekünk csak ócskavasat adtak, tehát nem célszerű velük ilyen állapotban még szembeszállni, de hangoztatta még, hogy el fog jönni annak az ideje is. Ezenkívül még a város több helyén alkalmilag összeverődött tömeg előtt is tett ellenforradalmi nyilatkozatokat, olyan agresszivitással és energiával, hogy egészen berekedt.

Mire Fekete vádlott visszatért a laktanyába, már kezdett határozott formát önteni a munkászászlóaljak szervezése, mert eddig csupán az történt, hogy leszedték az ÁVH és a pártbizottság fegyvereit, ugyanakkor az ellenforradalomnak megbízható személyeknek adták át azokat, ötletszerűen, szervezetlenül.

Ezután azonban kezdték szervezni a zászlóaljakat Békéscsabán, Békésen és Gyulán pedig századokat. Igyekezték azokat szervezetten összeállítani, létszámukat is növelni.

Ebbe a munkába I. vádlott is tevőlegesen belekapcsolódott, elment négy középiskola igazgatójához, és kérte,  segítsenek, hogy a diákok is jelentkezzenek ebbe a csoportba. Ténykedése azonban nem járt teljes sikerrel, mert az igazgatók e kérdést elszabotálták, és így csak néhány diák jelentkezett a mindenki  által  tudottan  a  szovjetek  ellen  szervezett  úgynevezett munkászászló-aljba.

Ugyanakkor I. vádlott még néhány üzembe is elment, és ott is buzdította a dolgozókat, hogy jelentkezzenek a zászlóaljba. De ezt a célkitűzését igyekezett szolgálni már akkor is, amikor előzőleges üzemlátogatásai során beszédében beleszőtte azt, hogy szükség esetén fegyvert is kell fogni a munkásságnak a szovjet csapatokkal szemben „függetlenségének védelmére”.

November 3-án történt, hogy a laktanyában egy forradalmi bizottsági ülés jött létre, hogy felülvizsgálják az akkorára már előzetes letartóztatásba került államvédelmi hatóság tagjait. Ezen az értekezleten I. vádlott is részt vett, és ő is hozzájárult ahhoz, hogy a gyűlés azon véleménye érvényesüljön, hogy a letartóztatottak csak csekély töredékének, 8–10 főnek az elengedését határozzák el. De ezt sem hajtotta végre.

November 4-én azután a szovjet csapatok közeledtére, a forradalmi bizottság katonatagjai mindent megtettek, hogy ellenállás létrejöjjön, azonban ez mégsem követezett be.

I. vádlott pedig, amíg a szovjet csapatok közeledtek, és azokra egy provokátor rálőtt, éppen abból az épületből, ahol a baloldali személyek voltak fogva tartva, gyorsan a helyszínre sietett. Orosz tudásánál fogva, a szovjet csapatokhoz szólt, közölte, hogy kik vannak ott fogva tartva, és kérte, hogy ne tüzeljenek az épületre. Mindezt a felelőssége tudatában tette.

Ugyancsak érezte a későbbiek során is, hogy milyet súlyosan vétett a néphatalom ellen, mert amikor a szovjet csapatok, és a karhatalmi erők felszólították, hogy a munkás-paraszt hatalom létrejötte után amellett nyilatkozzék, hajlandónak is mutatkozott erre, s a helyi rádióban a kormány célkitűzéseinek megfelelően szólt, így igyekezett csitítani a dolgozókat.

II. terhelt Tóth István alezredes. A békéscsabai lövész hadosztály parancsnoka.

Nevezett képzettségénél, gyengébb felkészültségénél, és a vezetői képesség hiányánál fogva nem tudta kellően összefogni és kézben tartani a parancsnoksága alatt álló hadosztályt. Ehhez járult az is, hogy nevezett gyomorbántalmainál fogva gyakran volt távol. Emellett erősen italozott is, így kellő tekintélye nem is volt. Ez is egyik oka volt annak, hogy a hadosztálytörzsön belül ellentétek keletkeztek a vezető beosztásban lévő főtisztek és a politikai munkások között, mindkét csoport hibájából. Mindezt azonban II. terhelt nem tudta levezetni és megszüntetni. Ennek következtében a magasabb parancsnokság erkölcspolitikai szempontból nem volt egységes és szilárd az ellenforradalmi eseményeket megelőzően. II. vádlott az ellenforradalmi események előtt csak egy hónappal előbb tért vissza hosszabb betegszabadságról. Ebben az időben már az egységen belül is érezhető volt az országos méretekben folyó jobboldali agitáció hatása. II. vádlott is értesült az országos és helyi értelmiségi gyűlésekről, valamint arról is, hogy ez a törzsére sem volt minden hatás nélkül. Ennek ellenére semmi intézkedést nem tett.

Közvetlen az ellenforradalmi események kitörésekor II. vádlott Budapesten volt, csak 24-én tért haza, és ekkor ment be egységéhez, és ott értesült, hogy a HM harci riadót rendelt el. Visszatérte után II. vádlott elment a helyi pártbizottságra, ahol megtudta, hogy helyi viszonylatban különösebb baj még nincsen. Ebben az időszakban, egészen 26-ig, II. vádlott is elfogadhatóan viselkedett, sőt a debreceni, egyik alárendelt egységénél már ekkor megalakult forradalmi bizottságról is negatív véleménye volt, sőt igyekezett azt megszüntetni, de eredménytelenül. Ugyancsak pozitív volt a viszonya a helyi szervekhez, rendőrség, tanács és más szervekhez is, egészen október 26-ig. A baloldali szervek tömörülésében már nem vesz részt azzal, hogy az nem kell, ő mindenkit megvéd, ezt hangoztatja is széles körben.

II. vádlott azonban ebben az időszakban bizonytalankodott. Nevezett értesült, hogy a tömeg nyomására 26-án kinyomtatták a 16 pontos ellenforradalmi követeléseket,3 a gyűlést távolról ő is hallgatja. Ugyancsak értesült arról is, hogy a honvédségnél is forradalmi tanácsot kell választani, amely így az ő hozzájárulásával náluk is bekövetkezett.

A hadosztálynál egyébként az első ellenforradalmi jellegű megmozdulás a forradalmi tanácsválasztás volt, ahol még nyílt ellenforradalmi nézetek nem lettek ugyan úrrá, csupán a csillagok levételét követelték, melyhez II. vádlott hozzá is járult, előbb, mint a HM szervei ezt elrendelték volna.

Ebben az időben azonban II. vádlott a tüntető tömeggel ellentétes nézeten lehetett, mert tiszteket küldött ki felderíteni a tömeg hangulatát. A 26-i tömegtüntetésen már ő is részt vesz, magához is vett egy kinyomtatott 16 pontos ellenforradalmi követelést tartalmazó röplapot, és azt a HM felé távbeszélőn be is olvasta.

De már bizonyos mértékig bizonytalankodott, és ezért ellentétbe is került a pártbizottsággal. A pártbizottság ekkor ugyanis 100 db géppisztolyt kért a saját védelmére, mit II. vádlott felsőbb utasítás hiányára való hivatkozással megtagadott, és olyan javaslatot tett, hogy küldjenek megbízható személyeket a laktanyába, azokat ő felfegyverzi és kiképzi. A pártapparátus erre mozgósított néhány megbízható elvtársat, akik el is mentek a laktanyába, hogy őket ott felszereljék. De végeredményben ebből nem lett semmi, mert ezt II. vádlott határozott intézkedésének hiányában, a laktanyában elszabotálták.

II. vádlott ezen időszakban bekövetkezett jobbratolódását az is elősegítette, hogy hozzá is eljutottak olyan hangok, hogy alárendelt egységeitől többen a leváltását követelik, viszont pozícióját tartani akarta.

Ezt követően, 27-én, vádlott az egység forradalmi bizottságának küldötteként részt vett a városi forradalmi bizottság választáson a szakszervezeti székházban. Ott fel is szólalt, felszólalása megalkuvó volt, egyes kérdésekben pozitívan nyilatkozott, de végül kijelentette, hogy a honvédség teljes egészében a nép „forradalmi követelése” mellett áll, ezzel behódolt az ellenforradalomnak. A szakszervezeti székházban tett felszólalása után megvitatásra került az ÁVH lefegyverzése, a politikai foglyok szabadon bocsátása, és a szovjet csapatok elől a vasúti sínek felszedése is.

Ezen gyűlés hangulatának megfelelően elhatározták az ÁVH tagjainak lefegyverzését, erre bizottságot alakítottak, amelyek vezetője II., III. vádlottak lettek, akik a lefegyverzést végre is hajtották, és a fegyvereket a rendőrségnek át is adták.

Ugyanakkor megválasztották a városi forradalmi bizottságot, melynek elnökségi tagja lett II. vádlott is.

Ezen a gyűlésen lett elhatározva az is, hogy a politikai foglyokat a gyulai börtönből kihozzák, és kiviszik a nagygyűlésre. Ehhez II. vádlott, mint elnökségi tag, ugyancsak hozzájárult.

Közben a nagygyűlésen is szóba került, még határozottabb formában, a vasúti sínek felszedése a szovjet csapatok elől. Ennek ott fő propagálója Széll vádlott volt.

Ennek hatására egy küldöttség kereste fel II. vádlottat, kisebb létszámú tömegtől kísérve, a laktanya előtt, még a nagygyűlés tartama alatt, és követelték, hogy a vasúti síneket a honvédség szedje fel.

Ekkor a tömeggel együtt II. vádlott is kiment a vasúti állomás elé, ott előbb próbálta a tömeget csitítani, majd annak teljesen behódolt, és megbízta az ottani vasútkommendánst, mint helyőrségparancsnok, azzal, hogy a már ösz-szeállított szerelvénnyel az ott lévő tüntetőket vezesse ki a határra, és szedjék fel a síneket a szovjet csapatok elől. Tette ezt annak ellenére, hogy a vasútkom-mendáns elöljárói ellenkező intézkedést tettek, sőt az intézkedést végül becsmérelte is.

Ezt megelőzően már kiküldte a helyszínre Enyedi fhdgy.-ot, és VII. vádlott Csimma szds.-t, a szovjet csapatok felderítése céljából. Ők azután csatlakoztak a később a sínfelszedésre kimenő tömeghez, és a síneket együttesen fel is szedték a szovjet csapatok elől.

Október 27-én, a délutáni órákban tovább folyt a forradalmi bizottsági ülés, ahol már nemcsak az ÁVH, hanem a többi baloldali személyek, így a pártbizottság tagjainak a lefegyverzése is szóba került. II. vádlott előbb ezzel szemben nyilatkozott, később azonban itt is teljesen behódolt az elhangzott hozzászólásoknak, és maga is részt vett abban a bizottságban, mely a pártbizottság tényleges lefegyverzését végrehajtotta.

Ugyanezen a forradalmi bizottsági ülésen szóba került a pártsajtó betiltása is, és új, az ellenforradalomnak megfelelőcélkitűzésű lap létrehozása. Ezt elhatározták, és végre is hajtották. Ugyancsak szóba került helyi „forradalmi” rádióadó létesítése is. Mindezek végrehajtásába II. vádlott tevékenyen nem folyt ugyan bele, de mint elnökségi tag ezen intézkedéseket is megszavazta, illetve ezek végrehajtásához hozzájárult.

Ugyancsak ebben az időtájban merült fel az is, hogy a szovjet csapatokkal szemben nem látszik elegendőnek a sínfelszedés, különösen Széll mérnök erősködött ezen, és sínrobbantást javasolt. II. vádlott azonban a sínek aláaknázása ellen volt és ilyen irányú parancsot nem adott.

A forradalmi bizottságon követelték azonban, hogy ennek a tárgyában egy tiszti gyűlést szervezzenek, melyhez II. vádlott hozzájárult, a tiszti gyűlésen azonban a mérsékeltebb hangok lettek úrrá, végül is akként határoztak, hogy az aláaknázást nem hajtják végre, hiszen ha a szovjet csapatok be akarnak jönni, azt aláaknázás ellenére is meg tudják tenni. Ezért a tiszti gyűlés csupán úgy határozott, hogy úgynevezett harmadfokú telepítést végeznek, ami azt jelenti, hogy az aknák helyét kiássák, az anyagot kiviszik, csak nem élesítenek.

28-án korán reggel II. vádlott bement a pártbizottságra is, mivel még ebben az időben a régi kapcsolataival teljesen nem szakított. Ott megkritizálták az ellenforradalomhoz való csatlakozása miatt, és javasolták, hogy a honvédség és rendőrség lépjen ki a forradalmi bizottságból, alakítsanak új bizottságot, és tartózkodjanak a túlzásoktól. II. vádlott ekkor ennek a nézetnek pillanatnyilag hatása alá is került, és a pártbizottság javaslatára hajlandónak mutatkozott a legvadabb ellenforradalmi uszítókból néhányat letartóztatni, és ezt végre is hajtották még aznap.

A letartóztatások hatására azonban az ellenforradalmi erők újabb támadásra lendültek, és a színészklub előtt egy újabb tüntetés kezdődött. A tüntetők követelték Tóth alez. felelősségre vonását, és az általa letartóztatottak azonnali szabadon engedését, amit ő nyomban teljesített.

Majd a délutáni órákban összehívták a forradalmi bizottságot az irodaházba, és mikrofonon is közvetítették a ház előtt tüntető tömegnek a gyűlés lefolyását. II. vádlott ekkor úgy nyilatkozott, hogy kilép a forradalmi bizottságból, mire a tömeg zúgolódni kezdett. Erre Fekete Pál felszólalt, kijelentette, hogy II. vádlott is a forradalom mellett van, mire a tömeg újból hallani akarta II. vádlottat. Erre II. vádlott az előző felszólalásával ellenkezőleg nyilatkozott, kijelentette, hogy a pártbizottság részéről félrevezették, most már hajlandó szívből és lélekből csatlakozni a forradalmi tanácshoz, majd Fekete Pál vele az erkélyen összecsókolózott, annak a kifejezésére, hogy őszintének tartja II. vádlott mostani, végleges átállását az ellenforradalom oldalára.

Valóban, II. vádlott ettől kezdve már teljesen akként nyilatkozott és cselekedett, ahogy az ellenforradalom célkitűzéseinek legjobban megfelelt.

Ezt követően ugyan volt még egy akciójuk a szélsőséges ellenforradalmi elemeknek II. vádlott eltávolítására, de mégis megtartották beosztásában, amit ő igyekezett is megszolgálni.

A következő napon, 29-én, intézkedés jött az elhárító tisztek leszerelésére, amit II. vádlott akként hajtott végre, hogy az elhárító tiszteket hazaküldte, majd még ugyanezen a napon, a későbbi időben, az ÁVH többi tagjaival együtt ők is letartóztatásba kerültek.

Október 29-én a városi tanács nagytermében forradalmi bizottsági ülés volt, melyen II. vádlott is részt vett. Itt többek között elhatározták az ÁVH tagjainak letartóztatását. II. vádlott rövid bizonytalankodás után ennek végrehajtására is vállalkozott, majd ennek végrehajtásával az elnökség, név szerint I. vádlott őt bízta meg. Az e célra létrejött bizottság vezetője ő és III. vádlott voltak.

II. vádlott ezután magához hívatta Nyilas vádlott katonai ügyészt, utasítást adott neki az ÁVH tagjai őrizetbe vételének végrehajtására. Nevezett előbb aggályoskodott, majd felhívta elöljáróit, ahonnan határozott támpontot nem sikerült kapnia, így II. vádlott utasítását végrehajtotta, és az ÁVH személyi állományának zöme, kb. 80–100 fő ÁVH-beosztott, folyamatosan letartóztatásba is került.

Ezeket II. terhelt laktanyájában, a volt pártiskola épületében helyezték el, miután a fogvatartási körletet számukra II. vádlott utasítására berendezték. Ugyanakkor megszervezték azok őrzését, okmányaik elszedését és a külvilágtól való elzárásukat is. Nevezettek egyébként november 4-ig voltak letartóztatásban, amikor is a szovjet csapatok szabadították ki őket. Az összegyűjtés során, egy-két esetben II. vádlott még személyesen is közreműködött, és saját kocsijával ment ki egyes letartóztatandó személyek beszállítása végett.

Október végén, 30-án vagy 31-én II. vádlott utasítást kapott a HM-től, hogy az üzemek védelmére munkásőrséget kell szervezniük, amit azonban ő nem ekként hajtott végre, hanem saját kezdeményezésére munkászászlóaljat hozott létre Békéscsabán, valamint egy munkásszázadot Gyulán és Békésen. Ezekbe válogatás nélkül kerültek be megbízhatatlan, jobboldali, fasiszta és huligán elemek, csendőrök, régi tisztek stb. Ezeket a munkásegységeket mindenki által tudottan a szovjet csapatokkal szembeni ellenállás céljaira szervezték, létszámuk több száz fő volt, és azokat a magasabb parancsnokság fegyverkészletéből szerelték fel szál- és gyorstüzelő fegyverekkel, golyószóróval és géppuskával, lánggránáttal és aknavetőkkel. Ugyanebbe a zászlóaljba, II. vádlott inten-ciójára, I. vádlott még diákokat is igyekezett toborozni.

Végeredményben ezeknek az egységeknek az összetétele az önként jelentkezés folytán úgy adódott, hogy oda az üzemi forradalmi bizottságok javaslatára a néphatalom és a Szovjetunió elszánt ellenségei kerültek felvételre. Bár kétségtelen, az egység keretét I. vádlott által kijelölt tisztek adták, akik között nagy számban voltak becsületes, népi demokráciához hűemberek, azonban ezek adott helyzetben a helyzetet úgysem tudták volna uralni.

Ugyanezen egységek megszervezésével egyidejűleg II. vádlott intézkedett alárendelt egységei felé is, hogy ugyanígy szervezzenek munkászászlóaljakat. Ennek eredményeképpen ilyen egységek jöttek létre Hódmezővásárhelyen, Orosházán is. Ezek összetétele és szelleme is hasonló volt a békéscsabaihoz.

Október 30-án, illetve 31-én újraválasztották a magasabb parancsnokságon is a forradalmi bizottságot. Ebbe már II. vádlott nem került be, mert ő már a magasabb szervnél, a területi forradalmi bizottságnál tevékenykedett, jelentős beosztásban.

Ez a forradalmi bizottság azután 31-én egy gyűlést hívott össze, melyen éles kirohanás kezdődött a politikai osztály tagjai ellen, amit XIV. vádlott kezdeményezett, de a gyűlés nagy része átvett. Ennek hatására II. vádlott a gyűlés után a politikai munkásokat magához rendelte, és őket is beküldte a pártiskola helyiségébe, ott azokat, annak az ürügye alatt, hogy baloldali személyeket a városból kimentettek, őrizetbe vették.

Tehát a politikai munkások is, hasonlóan az ÁVH beosztottakhoz, a pártiskola helyiségében szabályosan őrizetbe lettek véve, okmányukat elvették, reájuk is, mint az ÁVH beosztottakra, fegyveres őrség vigyázott, és csak november 3-án engedték ki őket, amikor már a mondvacsinált ürügy nem szolgálhatott alapul a további fogva tartáshoz. A letartóztatások végrehajtását II. terhelt rendelte el, megszüntetését azonban nem ő, hanem a katonai forradalmi tanács, és erről ő csak utólag szerzett tudomást.

November 1-jén II. vádlott értesült arról, hogy újabb szovjet egységek jönnek, ezért riadóztatta magasabb parancsnokságát, és az egységek felé olyan értelmű intézkedést adott, melyből nyilvánvalóan érezni lehetett, hogy a szovjetekkel szemben ellen fognak állni. Így harci riadót rendelt el, és a szovjetek hadmozdulatait térképre rajzolta.

Ezután a laktanyába hívta össze a városi forradalmi bizottságot, hogy megbeszéljék a teendőket. Itt többféle nézet alakult ki a teendők kapcsán. Egy kérdésben azonban egyetértettek, hogy az ott jelenlévő forradalmi bizottsági tagok mindegyike a szovjeteket ellenségnek tekintette. II. vádlott még utasítást ad a szovjet távbeszélővonalak lehallgatására is. Az erőviszonyok alakulása folytán végül is úgy határoztak, hogy parlamentereket küldenek ki a szovjetek felé, mivel félőnek tartották, hogy ha azok a városon keresztülhaladnak, provokáció történik.

Erre annál is inkább okuk volt, mert akkorra már egyrészt a szervezés alatt álló munkászászlóaljak révén, másrészt ugyancsak a honvédség fegyverével felszerelt huligán elemekből álló nemzetőrség révén is, igen sok fegyver polgári személyek kezében volt, akiknek politikai nézete nem volt kétséges, és igen félő volt a provokáció.

Mindezekért különös felelősséget érzett I. és II. vádlott, akik a fegyverek kiadását engedélyezték, ezért rajta voltak, hogy parlamentereket indítsanak a szovjetek elé. II. vádlott kiment Orosházára, a határőrség kerületparancsnokát letartóztatta, és szovjetellenes kijelentéseket tett.

De ezt erősítette meg a Honvédelmi Minisztériumtól kapott olyan parancs is, hogy a szovjetekkel szembeszállni sem szabad. A parlamenterek ki is mentek, II. vádlott által adott gépkocsival, de a szovjet egységek nem voltak hajlandók elfogadni az ő javaslatukat.

Ezen a megbeszélésen egyébként II. vádlott felelőtlenül, katonailag olyan megalapozatlan kijelentéseket is tett, szovjetellenes beállítottságától fűtve és buzdításul a többiek felé, hogy ha a szovjetek mégis bejönnének, egyedül az őhadosztálya 300 harckocsit tud kilőni. Ez a kijelentés a szovjetellenes agresszivitást még inkább fokozta.

Miután a parlamenterek azzal tértek vissza, hogy a szovjetek nem támadnak, de ha őket támadják, erősen visszaütnek, II. vádlott következő nap Fekete tanárt még újólag kiküldte a szovjetek elé, akinek végül is sikerült azokat a külváros szélén átvezetnie a városon, így provokáció nem következett be.

November 3-án egy gyűlést hívtak össze a forradalmi bizottság tagjaiból II. vádlott irodájában, ahol Nyilas fhdgy. kezdeményezésére megkezdték az ÁVH letartóztatott tagjainak felülvizsgálatát abból a célból, hogy azokat, akik megállapításuk szerint nem kompromittáltak, szabadlábra fogják engedni. Azonban csupán alig néhány főt, 8–10 személyt határoztak el kiengedni, azonban erre sem került sor, mert a következő nap a szovjetek mindenkit kiszabadítottak.

Az utolsó napokban II. vádlott parancsnoksága alatt álló egységnél, Orosházán, Hódmezővásárhelyen, Békéscsabán és Debrecenben is megkezdték a mozgósítást a szovjetek ellen, illetve a keretlétszámaikat feltöltötték. Ehhez II. vádlott is hozzájárult, pedig nyilvánvaló volt, hogy mindez a szovjetek elleni ellenálláshoz szükséges, és törvénytelen is, mert vezérkar-főnökségi engedély sem volt. II. vádlott állandóan sürgette alárendelt egységeinél a munkászászlóaljak szervezését és a mozgósítás végrehajtását is. Ugyancsak tudott az alárendelt egységeinél végbement letartóztatásokról, és helyi ellenforradalmi ténykedésekről is. Sok ilyen intézkedésre tőle vettek példát alárendeltjei.

November 2-án II. vádlott intézkedett törzse felé, hogy állítsanak össze egy harcértékjelentést a szovjetek helyzetéről, melynek megfelelően a törzs intézkedett is az adatgyűjtés tekintetében. Ezt a harcértékjelentést Maléternek szándékoztak felküldeni, de erre sor nem került.

November 4-én hajnalban azután II. vádlott elindult Budapestre, azzal a szándékkal, hogy Maléternél jelentkezik. Közvetlen elindulásakor azonban észlelte, hogy a szovjet harckocsik behatoltak Békéscsabára és a laktanyával szembefordultak.

Az útba indulását megelőzően olyan eligazítást adott távbeszélőn a hozzáforduló egységeknek, hogy városukat körkörös védelemben vegyék körül, ami több városban meg is történt, ők azonban ezt Békéscsabán megfelelő fegyveres erők hiányában végrehajtani nem tudták.

Vádlott így a szovjet csapatok beavatkozása folytán nem tudott elmenni Békéscsabáról, hanem látván az erőviszonyokat, a helyi egységei felé olyan utasítást adott, hogy ne lőjenek a szovjetekre. Így egy provokációt kivéve, nagyobb fegyveres harc nem is keletkezett.

Ezt követően II. vádlott néhány napig még együttműködött a szovjetekkel, majd 7-én letartóztatásba került.

Egyáltalán nem II. vádlotton múlt, hogy a városban a polgári személyek között kintlévő nagyszámú fegyver felhasználásával Békéscsabán súlyosabb provokáció vagy vérontás nem következett be.

III. vádlott Huzsvai Gyula r. alez. megyei rendőrfőkapitány.

Az ellenforradalmi eseményeket megelőzően a Békés megyei főosztály vezetőjének rendőri helyettese volt, és ilyen minőségben a Békés megyében lévő összes rendőri szervek parancsnoka. Az ellenforradalmi események kezdetekor, mivel a megyei főosztály vezetője államvédelmi tiszt volt, annak a kezéből a vezetés fokozatosan kicsúszott, és mindjobban II. vádlott kezébe került, még inkább állt ez később, az ÁVH megszüntetése, illetve vádlottnak a megyei forradalmi bizottságba való beválasztása után. Nevezett ilyen minőségben is követte el cselekvőségeit.

III. vádlott október 22-én a Belügyminisztériumban egy politikai tárgyú értekezleten vett részt, ahol az akkor aktuális politikai kérdésekkel foglalkoztak, és olyan eligazítást kaptak, hogy a rendőrségen belül változások lesznek és az elhárítás rendszerét is megszüntetik stb.

Hazatérve III. vádlott az ott hangzottakat olyan módszerrel és szellemmel adta tovább, hogy az megyei viszonylatban a rendőri szervek jobbratolódását komoly mértékben elősegítette.

Ennek ellenére azonban vádlott még az ellenforradalmi események kezdetén, Békéscsabán, a pártbizottság vezetésével meginduló baloldali tömörülésben is részt vett, ilyen tárgyú megbeszélésen is ott volt. De mivel ezek a törekvések nem jártak sikerrel, és mindinkább a jobboldali erők kerültek felszínre, ő is fokozatosan jobbra tolódott, azonban az ellenforradalmi célokat szolgáló és az ellenforradalmi erők megerősödését segítő intézkedései mellett tett egynéhány pozitív intézkedést is.

III. vádlott az ellenforradalmi eseményekbe effektíve azonban október 26-án kapcsolódott bele, amikor Békéscsabán nagy tömegtüntetés volt, és a tö-meg a nyomda elé vonult. Ott követelte a 16 pontból álló, főként az ellenforradalmi célkitűzéseket tartalmazó kiáltványnak a kinyomtatását. Vádlott, akinek kezében akkor még jelentős rendőri erők voltak, mint a főkapitányság tényleges vezetője semmilyen intézkedést nem tett ezen tömegtüntetés megakadályozására, vagy legalábbis mérsékelt keretek között való tartására. Bár állítása szerint a kinyomtatni követelt 16 pont jó részével nem értett egyet, azokat ellenforradalminak is tartotta, de mégsem tett semmit.

A következő napon egy úgynevezett forradalmi bizottság választását célzó értekezlet volt, melynek megtartását tömegtüntetés kísérte. Ezen a tüntetésen, illetve a gyűlésen már III. vádlott is részt vett. Ez a gyűlés nyílt ellenforradalmi légkörű, anarchikus mederben lefolyó gyűlés volt, ahol maga III. vádlott is felszólalt, és kijelentette, hogy a politikai foglyokat szabadon kell engedni. Sőt bejelentette a gyűlésen, hogy már intézkedett is aziránt, hogy a gyulai megyei börtönben levő politikai foglyokat engedjék szabadon, és magáról a gyűlésről ment el egy küldöttség a politikai foglyokért, akiket aztán Gyulán kiengedtek és rövid időn belül el is vittek Békéscsabára, és az akkor már tömegtüntetéssé fajult nagygyűlésen bemutatták őket. Mindezt az intézkedést III. vádlott kezdeményezte és rendelte el, amely azután igen nagymértékben rombolta a még meglévő baloldali erők tekintélyét, és komoly mértékben segítette az ellenforradalmat.

Ezen a nagygyűlésen is felszólalt III. vádlott, és az ott igen élesen kidomborodó ellenforradalmi hangulatot még tovább is szította, mert igen élesen elítélte az elmúlt időszak hibáit, annak eredményéről egyáltalán nem beszélve és beszédében akként nyilatkozott, hogy az még tovább bátorította az ellenforradalmi erőket. Beszédével mintegy bebizonyította, hogy a rendőrség az ellenforradalom mellett áll.

Ugyanezen a gyűlésen még felmerült a vasúti sínek felszedése, és ezt megelőzően a pártbizottság lefegyverzése is. Terhelt mindezekkel szemben sem tett semmit, hanem szótlanul tűrte a fejleményeket.

A nagygyűlés után vádlott egy körtáviratot adott le az alárendelt kapitányságoknak, melyben „dicsőítette a forradalmat”. Ennek lényege az volt, hogy ő magát mindenben alárendeli a forradalmi bizottságoknak. Ez a körtávirat alsóbb rendőri szerveknél azt eredményezte, hogy tisztánlátásuk teljesen megzavarodott és helyileg a megye területén lévő, majdnem minden rendőri szerv az ellenforradalmi hullám uszályába szegődött, azzal szembeszállni sem mert.

Ezt követően megválasztották a városi forradalmi bizottságot is, majd azon belül az elnökséget, melynek III. vádlott is tagja lett, és ott tevékenykedett.

A forradalmi bizottság többek között elhatározta, hogy a kinyomtatott röplapokat a környező helyekre is elviszik, melyet a forradalmi bizottság több tagja eszközölt is. Gépkocsival a környező falvakat, városokat bejárták, és a röplapokat ott is szétszórták. Ehhez az úthoz III. vádlott rendőri biztosítást adott.

Ezt követően III. vádlottnak volt egynéhány pozitív cselekvősége is, nevezetesen, amikor a forradalmi bizottság határozatára a pártbizottságot lefegyverezték és a fegyvereket neki adták megőrzésre, azok egy részét visszajuttatta. Később egyetértett azzal is, hogy a rendőrség és honvédség lépjen ki a forradalmi bizottságból, azonban gyakorlatilag ez nem következett be, ugyanakkor több községben, ahol rendbontás történt, igyekezett azt megakadályozni, ennek érdekében katonai erőket is kért.

Később ugyan, amikor meghiúsították, hogy a honvédség és a rendőrség kilépjen a forradalmi bizottságból, ennek a nyomásnak III. vádlott is behódolt és hagyta az eseményeket továbbmenni a maga útján.

Ellenállt annak a törekvésnek, hogy a rendőrség rádióját használják fel ellenforradalmi agitációk céljaira, ehhez műszaki segítséget ugyan nem nyújtott, azonban ez mégis, nélküle is létrejött. Ugyanakkor III. vádlott is, mint az elnökség tagja, hozzájárult ahhoz, hogy betiltsák a párt lapját, és helyette egy ellenforradalmi lapot nyissanak, és ehhez a forradalmi bizottság éppen az ő elnökletével tartott ülésén adta meg az engedélyt.

III. vádlott a sztrájk ellen volt, rendőröket küldött az üzemekbe, hogy jobb belátásra bírják a dolgozókat a munka felvétele tekintetében.

Nevezett október 29-én megtartott forradalmi bizottsági ülésen is felszólalt, ahol felszólalása ugyancsak az elmúlt hibákból kiindulóan, azok felnagyításán keresztül teljesen ellenforradalmi hatást váltott ki.

Ezt követően elhatározták a nemzetőrség felállítását, melyhez III. vádlott is hozzájárult, és rendőri vonalon annak megszervezését elrendelte, nem válogatván meg, hogy ki került be a nemzetőrségbe.

A nemzetőrség felállításakor III. vádlott intézkedett a tekintetben, hogy a nemzetőrségbe jelentkezőket osszák be szolgálatra, szereljék fel a rendőrség fegyvereivel, de nem győződött meg arról, hogy milyen összetételű emberekből fog a nemzetőrség állni. Ennek eredménye az volt, hogy nemzetőrnek jó részben huligán, osztályidegen, a népi demokráciával szembenálló személyek jelentkeztek, és ezek be is lettek szolgálatra osztva.

Október 30-án megalakult a rendőrségnél is a forradalmi tanács, melybe ugyan III. vádlottat nem választották be, sőt nem is szimpatizáltak vele, részben beosztásánál, részben egyéniségénél fogva, de azért is, mivel a Szovjet-unióban tanult, és így „moszkovita” jelzővel is illették. Nevezett erről tudomást is szerzett, de mindez még mindig nem bírta jobb belátásra, és nem lépett ki a városi forradalmi bizottságból.

Részt vett november 1-jén a laktanyában tartott azon összevont forradalmi tanácsülésen is, ahol a szovjet csapatokkal szembeni álláspontot vitatták meg, itt azonban III. vádlottnak nem volt kiemelkedő jellegű szerepe.

III. vádlott az ÁVH tagjai letartóztatása kérdésében tartott forradalmi bizottsági ülésen részt vett, és amikor egyesek aggályoskodtak, kijelentette, meg lehet a letartóztatást csinálni, mert van erre rendelet. De a végrehajtásban nem vett részt. Egy államvédelmi hatósági beosztottat azonban, akit előtte ellenforradalmi elemek koholt rágalmakkal illettek, kihallgatásra magához rendelt, illetve lakásáról behozatott. Emellett nevezettet arra akarta rávenni, hogy a jelenlévő ellenforradalmi szervek képviselői előtt fedje fel az ÁVH hálózatát, említse meg az általa ismert, illetve vele együttműködő bizalmi személyeket, ennek azonban nevezett határozottan ellenszegült, úgyhogy III. vádlott ezen törekvése sikerrel nem is járt.

Huzsvai vádlott részt vett november 3-án egy olyan megbeszélésen is, melyet a forradalmi bizottság tagjainak egésze, és az azzal együttműködő, ellenforradalmi beállítottságú személyek tartottak, amely azt célozta volna, hogy formálisan felülvizsgálják a letartóztatásba került, közel 100 fő ÁVH beosztott helyzetét, és akik „nem kompromittáltak”, azokat hazaengedik, valamint hazaengedik a kiszolgáló személyzet letartóztatásban lévő tagjait is, gépkocsivezetőt, technikust, telefonkezelőt, gépírót stb.

Ezen az értekezleten azonban semmi pozitív intézkedés nem történt, mert alig 8–10 személy nevét vették fel azon listára, akiket majd ki fognak engedni, de még ezt sem valósították meg. Ezen a gyűlésen maga III. vádlott is behódolt annak az irányzatnak, hogy lehetőleg minél kevesebb személy kerüljön ki, és felszólalásával, magatartásával is, ezt a nézetet támogatta. Ez természetszerűen azt eredményezte, hogy a felülvizsgálat teljesen formális maradt, és semmi lényeges nem történt.

III. vádlott ebben az időben ellenforradalmi beállítottságú személyek előtt több alkalommal felfedte az ÁVH szervezetét is, megemlítette, hogy egyes római számmal ellátott osztályok milyen feladatot láttak el, és hogyan volt a szervezeti felépítésük.

Végeredményben III. vádlott eleinte nem látott tisztán, bizonytalankodott, majd mindkét irányzatnak, mind a baloldali tömörülésnek, mind a jobboldali ellenforradalmi irányzatnak is kedvezni igyekezett, később mindinkább jobbra tolódott, és az ellenforradalom zsoldjába szegődött. Ezen belül azonban kétségtelen, nem az anarchikus és legdurvább irányzatnak volt a képviselője, hanem lehetőleg szervezett és rendezett módon kívánta az ellenforradalom konszolidációját, amelynek során a pár említetteken kívül is, egynéhány, a nyugalmat és rendet célzó intézkedést is tett. Sőt az ellenforradalom utolsó napjai-ban, amikor látta, hogy az ellenforradalmi erőknek ő már kezd nem megbízható lenni, igyekezett tőlük leválni, azonban teljesen még akkor sem szakított velük.

November 4-e után pedig, amikor a szovjet csapatok Békéscsabára bementek, nevezett igyekezett a rend és fegyelem érdekében dolgozni, és magatartásával szemben a fegyveres ellenforradalom leverése után, letartóztatásáig        kifogás nem volt.

IV. Füzesy Ottó p. e. színész.

Az ellenforradalmi események kitörésekor a békéscsabai színházban dolgozott és mivel lakása nem volt, ugyanis éppen abban az időszakban vált el feleségétől, a színészklubban lakott, így a helyi ellenforradalom szervezésében vezetői tevékenységet kifejtő Kaskötő és Apor színészekkel a legelső időtől kezdve együttműködött, azonban az ellenforradalmi erők irányításánál nem volt olyan kimagasló tevékenysége, mint Apornak és Kaskötőnek, csupán főként apróbb szervezési kérdésekben tevékenykedett.

Nevezett részt vett a színészklubban tartott azon az előzetes megbeszélésen is, ahol a 16 pontos ellenforradalmi követelést szövegezték, és kinyomtatását szervezték, azonban jelentős szerepe itt sem volt. De részt vett a nyomda előtti tüntetésen is.

A következő napon, október 27-én, Kaskötő színész         utasításának megfelelően elment a helyi István malomba, és ott felolvasta a munkástanácsok megalakulásáról szóló rendeletet és akként szólalt fel, hogy azzal a ellenforradalmat segítette. Emellett az ott megválasztásra került munkástanácsból két főt behívott a központi munkástanács-választó gyűlésre küldöttként. Október 28-án ellenforradalmi tónusban követeli tömeg előtt a letartóztatott színésztársai kiszabadítását.

Ugyanígy elment a közkórházba, hogy a kérdéses rendeletet ismertesse, de erre ott már sor nem került, mert azok már ismerték és így gyűlést sem hívtak össze.

A következőkben IV. vádlott megjelent azon a forradalmi bizottsági ülésen is, ahol elhatározták a politikai foglyok szabadon bocsátását, és ennek végrehajtására egy küldöttségnek a gyulai megyei börtönbe való küldését. Őt, mivel eddigi tevékenysége folytán már ismerték, ebbe a küldöttségbe be is választották. Így a többiekkel együtt elment Gyulára, a politikai foglyok szabadon bocsátásának végrehajtására. Ott a küldöttség legyőzte a börtön ellenállását és rávették a börtön beosztottjait, hogy a politikai foglyokat engedjék ki, akiket azután elvittek a békéscsabai nagygyűlésre és ott a tömegnek bemutatták, ami az ott lévők ellenforradalmi hangulatát még jobban fokozta.

Ezt követően Kaskötő színész az ellenforradalmi bizottság nevében megbízta még IV. vádlottat, hogy menjen el az üzemekbe az ottani hangulat felmérésére, és utána az ottani észrevételeit elmondta Kaskötőnek.

Ezt követően vádlottat beosztották egy olyan ellenforradalmi csoportba, melynek az volt a feladata, hogy a környezőközségekbe is „levigye a forradalmat”. Ezt a feladatot ő vállalta és társaival együtt több községbe ment ki a forradalmi bizottság által biztosított személygépkocsival.

Először Gyulára mentek, ahol a forradalmi bizottság elnökével beszéltek, aki őket elvitte egy főként fiatalságból álló gyűlésre, akik fegyvert követeltek. Ezen a gyűlésen a IV. vádlott is ismertette a forradalmi eredményeket, de elég mérséklőleg nyilatkozott. Igyekezett a fiatalságot lecsillapítani, végeredményben azonban felszólalásának összhatása a forradalom eredményének dicsőítése, és a forradalmi erők és a győzelem hangoztatása volt.

Ezt követően Sarkadra mentek, ahol éppen tömegtüntetés volt, így ők is felmentek a piactérre, ahol a társai felszólaltak. Aző szerepe a gyűlésen az volt, hogy közölte a jelenlevőkkel, hogy Békéscsabán is a forradalmi erők győzedelmeskedtek, ugyanakkor a tömeget itt is bizonyos fokig mérsékelte. Ugyanakkor történt meg itt az emlékmű meggyalázása is, de tőlük függetlenül, ez ellen semmit sem tettek.

Majd ezt követően a forradalmi bizottság elnökével beszélgettek, és utána kimentek a sarkadi cukorgyárba, ahol ugyancsak az ellenforradalmi hangulatot terjesztették. Ott az üzem vezetősége és a forradalmi bizottság tagjai előtt ilyen légkörben nyilatkoztak, majd meghallgatták az üzem problémáit, és azt táviratilag jelentették a békéscsabai forradalmi bizottságnak. Ottlétük hatása feltétlen negatív volt, mert a cukorgyár, hatásukra nyomban megszüntette a munkát.

Utána Vésztőre mentek, ahol a rendőrség már le volt fegyverezve. Miután látták, hogy a tömeg hangulata fenyegető a rendőrökkel szemben, ezt egyáltalán nem igyekeztek leszerelni, hanem minden intézkedés nélkül továbbmentek. A fenti esetet is jelentették a békéscsabai forradalmi bizottságnak.

Innen Szeghalomra mentek, ahol megtudták, hogy ott rend és nyugalom van, de itt is, mint mindenütt, érdeklődtek, hogy az ÁVH-tól a fegyvereket leszedték-e. Mivel igenlő választ kaptak, innen is továbbmentek.

Szeghalmon értesültek arról, hogy ott még, ellentétben a többi helységgel, a pártbizottság fegyvereit nem vették le, ezért XV. vádlott ilyen irányban intézkedett, és rendőrökkel együtt elment a pártbizottságra és végrehajtották a pártbizottság lefegyverzését, akik látván az ellenforradalmi erőket, fegyvereiket terheltek csoportjának át is adták, amit ők a rendőrségnél hagytak, úgyhogy azok az ellenforradalmi elemekből létrehozott nemzetőrséghez kerültek. Itt egész kisszámú, néhány darab fegyverről volt szó. A lefegyverzést eszközlő csoportban IV. vádlott is részt vett, de ebben kimagasló szerepe nem volt, mert azt Nyúl hadnagy irányította.

Szeghalomról visszatérve IV. vádlott még 28-án jelentette észrevételét Kaskötő színésznek, külön kihangsúlyozva, hogy Vésztőn huligán ellenforradalmi elemek és csendőrök vették át a hatalmat. Mindezt IV. terhelt mint eredményt tüntette fel.

Ezt követően 29-én [helyesen: 28-án], amikor Békéscsabán átmenetileg, a pártbizottság kezdeményezésére, a baloldali erők ismét előtérbe kerültek, és II. vádlott letartóztatta a legvadabb ellenforradalmárokat, IV. vádlott is megijedt és külön kihangsúlyozta Huzsvai vádlottnak, hogy ő nem azonosítja magát a szélsőségesekkel. Sőt, ennek dokumentálására részt is vett néhány üzemben a rendőrökkel együtt azon az agitáción, mely arra irányult, hogy az üzemekben a munkát vegyék fel.

Október 29-én azután IV. vádlott újból járt Sarkadon, és részt vett az ellenforradalmi bizottsági választáson, fel is szólalt, mely azonban különösebb jelentőséggel nem bírt, bár ellenforradalmi tónusú volt.

Október 30-án azután IV. vádlott családjához visszautazott Budapestre, majd Kaposvárra ment a Csiky Gergely Színházhoz dolgozni. Oda már november 3-án, illetve 4-én meg is érkezett.

Ott az ellenforradalom leverése után IV. vádlott igyekezett hibáit jóvátenni, az akkor létesült, kormány melletti rádióadóban is szerepelt. Ugyancsak nem volt kifogásolható az ettől kezdve tanúsított magatartása sem.

 

V. vádlott Hrabovszky László p. e. egyetemi hallgató.

Nevezett békéscsabai származású, azonban műegyetemi tanulmányait Budapesten folytatta. Így az egyetemi ifjúság ellenforradalmi megmozdulásában kezdettől fogva részt vett. Ott volt a MEFESZ megalakításán, valamint azon az ellenforradalmi gyűlésen is, ahol az egyetemisták 21 pontos, nagyrészt ellenforradalmi követeléseit tartalmazó kiáltványát megfogalmazták.4 Részt vett ezek terjesztésében, valamint az ezt követő néma tüntetésben.

Jelen volt a 23-i felvonuláson, illetve tüntetésen, valamint később a rádió ostrománál is, ugyancsak az Országház előtt és több más csoportosulásban, amit Budapesten ellenforradalmi célból, az ellenforradalmi hangadók irányításával szerveztek. Október 24-én részt vett az egyetemen a forradalmi bizottság választáson, ahol őt beválasztották. 24–25-én Budapesten, az utcán kószált a többi tüntetővel együtt, kiabálta, hangoztatta az ellenforradalmi célkitűzéseket.

Majd 26-án reggel több egyetemista társával együtt ő is vidékre ment, ő szülei lakhelyére. Ennek az volt a célja, hogy így az egyetemisták az ellenforradalmi légkört és hangulatot vidékre is levigyék.

Vádlott Békéscsabán nyomban belekapcsolódott az ott akkor kezdődő ellenforradalmi hullámba, és első közéleti szereplése október 26-án a nyomda előtti tüntetésnél volt, ahol ő maga, minden kérés nélkül felszólalt, magát úgy tüntette fel, mint a budapesti egyetemi forradalmi ifjúság küldöttét. Ugyan-akkor dicsőítette az ellenforradalmi eseményeket és a Budapesten történteket, és hozzászólásával az ottani, eléggé feszült légkört még tovább fokozta. Ezáltal ő ott helyileg komoly tekintélyre tett szert nyomban az ellenforradalmárok előtt.

Ettől kezdve a helyi ellenforradalmi eseményeken, gyűléseken, megbeszéléseken, még a katonaiakon is rendszerint megjelent. Bár nem választották be a helyi ellenforradalmi bizottságba, azonban mindenütt, mint budapesti küldöttet az elnökség tagjaként kezelték, és minden jelentős elhatározásnál véleményét kikérték.

Vádlott a 26-i gyűlés után, ami a nyomdánál zajlott le, kiment fogadni a Szegedről Békéscsabára érkező egyetemi ifjúságot, és ott is ellenforradalmi szólamokat hangoztatott.

Ugyancsak részt vett a városi forradalmi bizottság választását előkészítő gyűlésen a színészklubban, ahol elhatározták, hogy ezt később, egy alkalmasabb helyen fogják megejteni. Itt már V. vádlott akként szólalt fel, hogy ezen gyűlés feloszlása után egyenesen kérték, hogy a következőkben jelenjen meg minden összejövetelen.

Ezért a következő nap újból részt vett a színészklubban tartott megbeszélésen is, ahol az ÁVH tagjainak lefegyverzését határozták el.

Itt is felszólalt, ugyancsak dicsőítve a pesti eseményeket, szidalmazva az ÁVH-t, és javasolta a lefegyverzést. Az őfelszólalása különösen erős lökést adott annak, hogy ezt nyomban el is határozták. Sőt, olyan légkört sikerült kialakítaniuk, hogy az oda meghívott ÁVH-főosztályvezető maga kényszerült kijelenteni, hogy a fegyvereiket önként leadják az ellenforradalmároknak, csak vérontás ne legyen. Ennek végrehajtására küldöttséget is szerveztek, melyben V. vádlott is részt vett az ÁVH-nál, beszélt, és gyilkosoknak nevezte azokat.

Majd ezt követően részt vett a forradalmi bizottság választó ülésén és az azt követő nagygyűlésen, illetve tömegtüntetésen is. Ott az elnökségben foglalt helyet, bár annak nem lett tagja, de már igen nagy a helyi tekintélye.

Ezen a gyűlésen többek között a pártbizottság lefegyverzéséről is szó volt, melyről V. vádlott is tudomást szerzett, de ennek végrehajtásában nem tevékenykedett. Ugyanezt követően volt egy megbeszélés a vasúti sínek felszedése tárgyában is, melynek csak kezdetén vett részt, mert más megbízatást kapott.

Ugyanis a gyűlésen elhatározták többek között azt is, hogy csoportokat szerveznek, akik hírül viszik a környező helyekre, hogy megalakult a forradalmi bizottság és Békéscsabán is győzött a forradalom. Ennek a csoportnak lett egyik tagja V. vádlott. Ezzel a csoporttal kiment Békésre, Gyomára, Szarvasra és Kondorosra.

Békésen a kiegészítő parancsnokságra mentek, V. vádlott azonban oda nem ment be. A csoport többi tagjai azonban ott a katonai forradalmi bizottság megválasztása tárgyában intézkedtek.

Ezt követően Gyomára mentek, ugyancsak a forradalmi bizottság által biztosított gépkocsival. Itt szintén a kiegészítőparancsnokságot keresték meg, ahová már V. vádlott is bement. Itt is a forradalmi bizottság választását sürgették. Ugyanezt tették Szarvason is, azonban ott már a népfront bizottság elnökét is bevonták és javasolták a békéscsabaihoz hasonlóan nagy tömeggyűlés tartását.

Kondoroson, mivel nem volt kiegészítő parancsnokság, a tanácshoz mentek és ott alkalmilag összegyűlt személyek előtt elmondták jövetelük célját – főként V. vádlott beszélt – és javasolták, hogy alakítsanak forradalmi bizottságot. Itt egyes ellenforradalmi elemek követelték, hogy a párttitkár is adja le fegyverét, ahhoz hasonlóan, mint az Békéscsabán történt, melyről terhelték csoportjának elmondásából értesültek. A párttitkár ebbe nem akart belemenni, mire V. vádlott felszólította, hogy feltétlen adja át fegyverét a rendőrségnek. Hogy nagyobb nyomatékot adjon szavának, utalt a pesti eseményekre is. Ezt követően a csoport visszatért Békéscsabára.

28-án reggel Békéscsabán újabb nagygyűlés volt szervezve, melyre V. vádlott is elment, azonban őt akkor néhány leghangosabb ellenforradalmi uszítóval együtt, Kaskötő és Apor színészek stb., Tóth alez. letartóztatta, később azonban a jobboldali erők nyomására, alig egy óra múlva szabadlábra kerültek, és ettől kezdve V. vádlott talán még aktívabban vett részt az eseményekben, azok irányításában, kezdeményezésében.

Ugyanezen a napon du. egy újabb gyűlés volt, ahol megtörtént azon ismert eset, hogy Tóth alez. visszatért, de most már nyilvánosan az ellenforradalom oldalára. Ezen a gyűlésen V. vádlott szintén a vezetők között foglalt helyet és onnan nyilatkozott.

29-én az ellenforradalmi bizottság elhatározta, hogy igyekszik a helyzetét konszolidálni és elérni, hogy az üzemek felvegyék a munkát, ennek érdekében V. vádlott is járt több üzemben a munka megindítása érdekében, azzal, hogy segítse az ellenforradalmi konszolidációt.

Ugyanezen a napon a forradalmi bizottság azt határozta el, hogy még egyszer leellenőrzi a pártbizottságot, nincs-e azoknak fegyverük. Erre egy újabb bizottságot hoztak létre, melynek vezetője volt V. vádlott is, aki szintén elment a pártbizottságra, azt leellenőrizte, de miután nem találtak fegyvert, intézkedést nem tettek, csak ezen körülményt jelentették a forradalmi bizottságnak.

Nem sokkal ezek után olyan hír érkezett a forradalmi bizottsághoz, hogy a pártbizottságon égetik a párttagok adatait tartalmazó nyilvántartó lapokat, erre V. vádlott újólag elment a pártbizottsághoz, ahol a további égetést megtiltotta. Fegyvereket keresett és házkutatást tartott.

Nevezett azonkívül, hogy több kisebb jelentőségű megmozdulásban vett részt, november 1-jén ugyancsak részt vett a laktanyában folyó azon megbeszélésen, ahol a szovjet csapatokkal szembeni teendőket vitatták meg, amikor látja, hogy a harcot nem lehet felvenni a szovjetekkel szemben, eltávozik.

Majd november 2-án a budapesti ellenforradalmi szervek részére Békés megyei viszonylatban élelmiszert és egyéb anyagokat gyűjtöttek, melynek szervezését V. vádlott végezte, és a szállítmánnyal maga is Budapestre ment. Itt tartózkodott egészen november 9-ig.

Az itteni magatartása a bíróság előtt nem ismeretes, és egyáltalán nem is volt tisztázható.

Majd november 20-a körül terhelt több, ellenforradalmi beállítottságú személlyel megjelent a pártbizottságon, és annak adott kifejezést, amely Békés megyei viszonylatban, egyes ellenforradalmi körökben abban az időben kezdett lábra kapni, hogy Békés megyének el kellene szakadni a Kádár-kormánytól. Egyszóval tehát, nevezett még ekkor is megmaradt ellenforradalmi beállítottsága mellett. Azonban az erőviszonyok akkori alakulása folytán az ő, és hasonló beállítottságú társai ilyen követelése, illetve törekvése nem járt sikerrel.

V. vádlott tevékenysége Békéscsabán lényegében az volt, hogy mint a budapesti egyetemi ifjúság küldötte, egyik vezetője volt a helyi eseményeknek, és mindennemű ellenforradalmi megmozdulásban részt vett, az ellenforradalom érdekében nyilatkozott és cselekedett mindenütt, ahol ideje és ereje lehetővé tette, hogy megjelenjék. Ezen nézetét még az ellenforradalom leverése után sem változtatta meg, hiszen november hó végén is ennek szellemében nyilatkozott.

 

VI. Vádlott Zsíros Andor p. e., MÁV-alkalmazott.

VI. vádlott, mint MÁV-alkalmazott, az ellenforradalom időszakában a vasútnál megalakult ellenforradalmi bizottság, úgynevezett munkástanács elnöke lett, és ilyen minőségben részt vett a városi, megyei, tehát a területi ellenforradalmi szervek munkájában. Azok ülésein rendszerint felszólalt, véleményt nyilvánított és az ellenforradalmi erők elhatározásaival egyetértett.

 

 

Így részt vett többek között azon az ellenforradalmi gyűlésen is, ahol az ÁVH-tagoknak letartóztatását rendelték el. Ennek végrehajtására sürgető módon felszólalt, szinte egyedül az üzemek küldöttei közül, és javasolta, hogy ennek végrehajtását Tóth alez. végezze el, és helyettese, Lovas terhelt, ennek végrehajtásában is részt vett.

Az ÁVH tagjai adatait megállapító megbeszélésen is részt vett, azonban a letartóztatás végrehajtásában már nem.

Az ő vezetése alatt álló munkástanács a vasútnál teljesen ellenforradalmi légkört teremtett, terrorizálták a becsületes dolgozókat, leváltották a kommunista vezetőket és funkcionáriusokat, és üldözték mindazokat, akik velük szemben a legkisebb ellenállást merték tanúsítani.5 Ebben neki kiemelkedő szerepe volt, mint a munkástanács elnökének.

Nevezett részt vett mind az összevont forradalmi bizottsági üléseken, mind minden olyan ellenforradalmi megbeszélésen, melyet az ellenforradalom időszakában Békéscsabán szerveztek. Így tudomással bírt, és megszavazta a pártbizottság lefegyverzését, az ÁVH tagjainak lefegyverzését, és későbbi letartóztatását. Ott volt azon a megbeszélésen is, ahol a szovjetekkel szembeni ellenállást vitatták meg, és ott erősen szovjetellenes magatartást tanúsított.

A békéscsabai ellenforradalmi hangadók közül egyik kiemelkedő alak volt, mivel a több ezer főt kitevő vasutas társadalom képviselőjének adta ki magát, és éppen ezért az ő álláspontja igen lényeges volt, és nagy súllyal jött latba az események során.

Zsíros vádlott az ellenforradalom fegyveres leverése után sem változtatta meg magatartását, az ő vezetése alatt álló munkástanács, melynek legagresszívabb tagja ő volt az az óta disszidált Vulfer [helyesen: Wufer] nevű MÁV-alkalmazotton kívül, a szegedi igazgatóság területén, egyedülálló módon, nemcsak, hogy elszakadtak az igazgatóságtól, hanem egyenesen nem ismerték el a Kádár-kormányt sem.

Korábban, december hónapban kormányellenes jelszavakat és tételeket hirdettek, memorandumot nyújtottak be a MÁV-igazgatósághoz, hogy magukat függetlenítsék, és még itt is követelték a baloldali személyek eltávolítását. Ennek érdekében egyórás figyelmeztető sztrájkot is szerveztek decemberben VI. vádlott irányítása alatt. Küldöttséget indítottak a kormányhoz, melynek egyik vezetője VI. vádlott volt. A küldöttség az akkor ismert ellenforradalmi követelésekkel lépett fel, de természetesen sikertelenül.

VI. vádlott vezetése alatt álló munkástanács még 1956. december 6-án is kivitte a vasutas dolgozókat Békéscsabán, az akkor ott megtartott kormányellenes tüntetésre. Ekkor ők egyenesen kényszerítették a beosztottakat, hogy azon részt vegyenek.

Emellett a vezetésük alatt álló munkástanács az ellenforradalom kezdetén sztrájkot hirdetett, később azonban, még november 4-e előtt megindították a vonatokat, mert minden erejükkel az ellenforradalom konszolidációja mellett voltak. A munkás-paraszt hatalom létrejötte után azonban ismét sztrájkot hirdettek és szerveztek olyan eredményesen, hogy békéscsabai viszonylatban még decemberben sem közlekedtek rendszeresen a vonatok, mely rendkívül nagymérvűnépgazdasági kárt is okozott.

Miskolc után Békéscsaba volt az a terület, ahol később állt helyre a normális MÁV forgalom és fegyelem, de ekkor is csak azért, mert kilátásba helyezték letartóztatásukat. De teljes egészében azonban csak akkor indult meg Békéscsabán a vasút normális élete, amikor VI. vádlottat és helyettesét, XIII. vádlottat letartóztatták.

 

VII. vádlott Csimma Jenő szds.

Vádlott a békéscsabai hadosztályon, mint megbízott hadtápfőnök teljesített szolgálatot. 1956. október 27-én a hadosztályparancsnok, II. vádlott magához hívatta, és megbízta, hogy Enyedi fhdgy.-gyal együtt menjenek ki Lőkösházára, a román határszélre, és derítsék fel a szovjet csapatok helyzetét, és erről neki jelentést tegyenek. Nevezett ezt a parancsot túl buzgó módon végrehajtotta, kimenve Lőkösházára mindent megtett, hogy onnan adatokat tudjon parancsnokának szerezni a szovjetekről, és ezeket azzal, illetve a forradalmi bizottsággal távbeszélőn közölte is.

Az adatszerzés során még a román oldalon lévő MÁV-állomást is felhívta, és Romániából is igyekezett adatokat szerezni. Közölte a román vasutasokkal, hogy Magyarországra nem engednek át szovjet szerelvényt, emiatt az ott állomásozó, a magyarországi csapatoknak utánpótlást hozó szovjet szerelvény parancsnoka vele távbeszélőn kapcsolatot teremtett. Ettől VII. vádlott megtudta, hogy azok üzemanyagot kívánnak Magyarországra hozni, mire ez ellen tiltakozott, majd gúnyosan olyan megjegyzést tett feléjük, hogy vigyék nyugodtan vissza az üzemanyagot, és használják fel Moszkvában, mert arra ott szükségük lehet.

Ugyanakkor lőkösházi tartózkodása alatt értesült, hogy Békéscsabán a tömeggyűlésen olyan hangok merültek fel, hogy fel kell szedni a határ menti állomáson a síneket a szovjet szerelvények áthaladásának megakadályozása céljából, és hogy ennek végrehajtására ellenforradalmi tömeg fog kijönni, megfelelő felszereléssel.

Ekkor VII. vádlott önhatalmúlag, saját kezdeményezésére elrendelte az ott állomásozó vasutasok felé, szinte katonai formában, hogy azok szedjenek fel egy sínmezőt. Tette ezt annak ellenére, hogy még az ellenforradalmi elemek meg sem érkeztek, így ő azokat a sínfelszedésben megelőzte. Utasítását természetesen végrehajtották, és a síneket felszedték.

Ezek után hangok merültek fel, hogy célszerű lenne Battonyán is felszedni a síneket, mire távbeszélőn Battonya felé is intézkedett, hogy ott is szedjenek fel sínmezőket.

Megelőzően távbeszélőn felhívta az illetékes vasútkommendánsi szerveket, ahonnan közölték vele, hogy a vasúti katonai parancsnokságon ellenzik a sínfelszedést, ennek ellenére ezt ő végrehajtotta, illetve a sínfelszedést elrendelte.

Később valóban megérkezett az ellenforradalmi tömeg, akik már sokkal nagyobb kapacitással láttak hozzá a további sínfelszedésnek, ami még anarchikusabb, rombolóbb módon történt. Csimma terhelt mindehhez szintén hozzájárult, egyáltalán nem is igyekezett rendet csinálni, holott az eligazításkor parancsnokától a felderítés mellett olyan utasítást is kapott, hogy ha valamilyen rendellenességet lát a határon, azt is szüntesse meg. Magához hívja Lovas fhdgy. hőr. parancsnokot azzal, hogy ők is alakítsák meg a forradalmi bizottságot.

A történtek után VII. vádlott is hazatért az ellenforradalmi tömeggel együtt. Otthon az általa végrehajtott cselekményt mintegy nagy eredményt, szinte dicsőségként jelentette parancsnokának. Majd ezt követően részt vett azon a megbeszélésen is, ahol egyesek a vasúti sínek felrobbantásáról, aláaknázásáról tárgyaltak, nem tartva elegendőnek a sínfelszedést. Ezen a megbeszélésen VII. vádlottnak különös szerepe már nem volt, sőt a későbbiek során is tartózkodott mindennemű ellenforradalmi cselekvőségtől.

 

VIII. vádlott Szabó Jenő szds.

A békéscsabai kiegészítő parancsnokságon teljesített szolgálatot; mint a régi hadseregből átvett ember, nem tudott teljesen átalakulni, magába zárkózott, visszavonult életet élt. Adminisztratív szakmai munkáját elvégezte, de politikai, társadalmi kérdésekben az ellenforradalomig egyáltalán nem aktivizálta magát. Az ellenforradalom kitörésekor azonban nyomban megváltozott, eddigi viselkedését meghazudtoló fürgeséggel kapcsolódott be a közéletbe, és lázasan tevékenykedett az ellenforradalom mellett.

Már kezdetben beválasztották alakulatánál, a kiegészítő parancsnokságnál a forradalmi bizottságba is. Majd először őBékéscsabán a katonák közül, a főtéren megtartott tömeggyűlésen a hadsereg nevében nyilatkozott, éspedig teljesen az ellenforradalom célkitűzéseinek megfelelően. Megjegyzendő, ekkor még a helyőrségparancsnok is ingadozott, és mérsékeltebb nézeteket vallott. VIII. terhelt ezen a gyűlésen álhazafias jelszavak hangoztatásával kijelentette, hogy a honvédség nevében szól, és a „forradalom mellett” van. Ez a nyilatkozata igen nagy lökést adott ahhoz, hogy az ellenforradalmi erők vezetői magabiztosabban érezzék magukat. Szavainak olyan negatív jellege volt, és ezzel olyan tekintélyt szerzett magának, hogy őt, aki a városban egyáltalán nem volt közismert, de nem is képviselt lent nagy tömeget, hiszen egy kis létszámú intézetben szolgált, mégis beválasztották a városi forradalmi bizottságba.

Ezt a megbízatást elfogadta, és ettől kezdve hivatalába nem is járt be, hanem azt lehet mondani, éjjel-nappal a területi forradalmi bizottságnál tartózkodott, ott olyan titkárféle beosztást látott el. Az elhatározások kivitelezését végrehajtotta, a távbeszélő üzeneteket felvette és továbbította, egyes részfeladatokban intézkedett, a bizottság körbélyegzőjét kezelte, és koordinálta a különféle területekről beérkező híreket, megmozdulásokat, teendőket stb.

Így a forradalmi bizottság által kiadott mindennemű intézkedés, a pártbizottság lefegyverzése, az ÁVH lefegyverzése, a munkászászlóaljak szervezése, a környező városokban folyó propagandamunka, és más intézkedések végrehajtásában is tevékenykedett, és agresszív módon azon volt, hogy ezeket jól és gyorsan hajtsák végre. Egy alkalommal jelen volt Békésen, amikor az ellenforradalmi erők a rendőrséget lefegyverzik, ebbe belenyugszik, semmit sem tesz ellene.

Így többek között, saját kezdeményezésére kiment a gyulai kiegészítő parancsnoksághoz, és ott is sürgette a munkászászlóaljak szervezését. Sőt felelősségre vonással fenyegetődzött. Ugyancsak járt kint ellenforradalmi agitáció céljából Sarkadon, Gyulán, Szeghalmon is forradalmi bizottságok alakítása céljából, megyei küldötteket toboroz, és röplapokat szór.

Az egész törekvését egy nagyfokú karrierizmus jellemezte, ami megnyilvánult abban is, hogy mind több és több hatáskört igyekezett magának kisajátítani, és igen gyakran saját nevében intézkedett, úgyannyira, hogy egyes forradalmi bizottsági tagoknak ez már fel is tűnt, sőt meg is jegyezték, hogy nem Szabó egyedül a forradalmi bizottság.

Ő volt az, aki az ellenforradalmi beosztásában legtovább helytállt, amikor november 4-én a szovjet csapatok bejöttek, ő még mindig a területi forradalmi bizottság székhelyén volt az irodában, a telefon mellett, és ott légnyomás is érte, úgyhogy kórházba kellett szállítani. Ez a körülmény egyébként erősen megviselte idegállapotát, annál is inkább, mert ezt megelőzőleg is állt idegkimerültség miatt orvosi kezelés alatt. Így azután ő a munkás-paraszt hatalom létrejötte után mindenneműellenforradalmi tevékenységgel felhagyott.

 

IX. Köles Pál rendőr szds.

Nevezett, mint a Békés megyei főosztályhoz beosztott rendőrtiszt, már a fegyveres lázadás kitörése előtt erősen magáévá tette a jobboldali nézeteket. Jó agresszív érzékkel [így] rendelkező ember, aki kellően művelt, politikai kérdésekben jártas, hiszen kétéves pártfőiskolát végzett.

Nevezett a fegyveres ellenforradalmat előkészítő uszítás időszakában nyomban elkezdte jobboldali nézeteinek hirdetését. Egyetértett a budapesti Petőfi Kör álláspontjával, és ezt a rendőrség viszonylatában, és azon kívül is olyan mértékben hirdette, hogy a rendőrségen belül őt tartották ezen irányzat fő képviselőjének.

Amikor a rendőrségen megválasztották az első forradalmi bizottságot, ebbe nyomban bekerült bizottsági tagként, mert akkor még ennek a belső bizottságnak elnöke Huzsvai alezredes lett. IX. vádlott azonban ebbe nem tudott belenyugodni, és azon ürüggyel, hogy a bizottság választása nem demokratikusan történt, sikerült elérnie, hogy újabb forradalmi bizottságot választottak a rendőrségen belül, melynek most már ő lett az elnöke. Ez a bizottság elhatározta, hogy Huzsvai alezredest távol tartják a területi forradalmi bizottságtól, ezért megtiltották neki, hogy odamenve, a rendőrség képviseletében nyilatkozzék, azzal az indokkal, hogy ettől kezdve a megyei rendőr-főkapitányságot mindenkor a forradalmi bizottság elnöke képviseli. Így ettől kezdve IX. vádlott volt az, aki a területi szervek megbeszélésén részt vett, és a rendőrség nevében nyilatkozott.

Így vádlott a területi forradalmi bizottsággal, ellenforradalmi elhatározásaival kivétel nélkül egyetértett, egyikkel szemben sem tett semmit, azok végrehajtásához hozzájárult.

Emellett előkészítette a főkapitányságon belül az ÁVH tagjainak lefegyverzését és letartóztatását, ennek érdekében utasítást adott az adminisztrációs személyzetnek, hogy a kartonokból állítsák össze a letartóztatandók névsorát, ami meg is történt. Ennek alapján azután a letartóztatást végrehajtották, és az ÁVH-tagok jó része bekerült a börtönbe, ahonnan csak a szovjet csapatok szabadították ki őket. IX. vádlott azonban a letartóztatás technikai lebonyolítását a rendőrségtől elhárította, és elérte, hogy ezt a katonák hajtsák végre.

Ugyanebben az időtájban, mint a rendőri forradalmi bizottság elnöke intézkedett aziránt is, hogy miután a pártbizottság lefegyverzését végrehajtották, egyes pártbizottsági funkcionáriusoktól is vegyék el a fegyvereket. Ezt a rendőri beosztottak végre is hajtották, és több pártmunkást lefegyvereztek.

Ő is szövegezett egy körtáviratot, amit azután ki is adott a rendőri szervek felé, melyben bejelentették a főkapitánysági forradalmi bizottság megalakulását az alárendelt szerveknek. Ez járások viszonylatában és a községek rendőri szerveinél olyan állapotokat teremtett, hogy azok is vagy ingadoztak, vagy behódoltak a jobboldali irányzatnak. Ezáltal ez a távirat is feltétlen nagy fokban segítette az ellenforradalom megerősödését. Ez utóbb volt, mint III. vádlott ugyanilyen irányú körtávirata, de IX. vádlott táviratának hangja még uszítóbb volt.

Köles vádlott, mint a rendőri forradalmi bizottság elnöke a vezetése alatt álló forradalmi bizottság tevékenységével együtt elérte azt, hogy a rendőrségen belül a baloldali elemek mellett még a józanul gondolkodó, pártonkívüli mérsékeltek is háttérbe szorultak, és a rendőrség is kiszolgálta Békés megyében az ellenforradalom célkitűzéseit. Ezért főként IX. és III. vádlott közösen felelős.

IX. vádlott részt vett november 3-án azon a megbeszélésen, melynek az lett volna a célja, hogy felülvizsgálják az ÁVH tagjait, és egyeseket kiengednek. Azonban nevezett tevékenysége oda irányult, hogy ez meghiúsuljon, olyan szellemben és módon szólalt fel, hogy végeredményben csupán néhány személy későbbi elengedését határozták el, azonban ez sem lett végrehajtva.

Vádlottnak az ÁVH tagjaival szembeni állásfoglalására jellemző, hogy amikor lelepleztek előtte egy gépkocsivezetőt, aki azt megelőzően ÁVH-beosztott volt, de nem az ő állományukba tartozott és volt neki rendőrigazolványa is, IX. vádlott mégis akként intézkedett, hogy azt is letartóztassák, és vigyék a börtönbe, bár ehhez semmi köze sem volt.

Ugyancsak hozzájárult IX. vádlott ahhoz is, hogy arra nem illetékes személyek intézkedést tegyenek abban az irányban, hogy a volt ÁVH hálózatát felfedjék. Nem az ő érdeme, hanem az ÁVH-beosztottak határozottságán múlott, hogy ez nem járt sikerrel.

Nevezett a munkás-paraszt hatalom létrejötte után megszüntette ellenforradalmi tevékenységét, amit azt megelőzően, mint szellemi hangadó folytatott.

 

X. vádlott Széll László p. e., mérnök.

A békéscsabai téglagyárban dolgozott, és ott az ellenforradalom tényle-

ges kitörése előtt már igen erősen és többszörösen hangoztatta revizionista ideológiai nézeteit, melyeket ő, mint a nemzeti kommunizmus fogalmát hirdetett [így]. Ott az ideológiai előkészítő munkában kifejtett kimagasló tevékenysége miatt beválasztották az üzemi munkástanácsba, majd annak hallgatólagosan vezetője, elnöke lett.

Ő volt az, aki a tömeget elvezette a Kossuth téren tartott legnagyobb ellenforradalmi gyűlésre október 27-én, és ott igen agresszív módon szólalt fel, és ellenforradalmi nézeteket hirdetett. Követelte, hogy a közeledő szovjet csapatokra való tekintettel a síneket szedjék fel, és felhívta a résztvevőket, hogy jelentkezzenek abba az önkéntes brigádba. Hatása nem is volt eredménytelen, mert be is választották a városi ellenforradalmi bizottságba is, ugyanakkor sikerült összeállítani egy igen nagy létszámú, agresszív ellenforradalmi személyekből álló csoportot, akik vállalkoztak a határ menti sínek felszedésére. Tömeggel fenyegeti Tóthot, hogy hódoljon be az ő intézkedésének, amit az meg is tesz.

Ő volt az is, aki a tömeget a vasútállomás elé vezette a sínfelszedés érdekében. Mint mérnök, műszakilag is megalapozott nyilatkozatokat tett, és kényszerítette az illetékes szerveket, hogy erre a célra szerelvényt állítsanak ki. Ennek megtörténte után a megfelelő szerszámokkal felszerelt tömeget elindította Lőkösházára, majd onnan Battonyára, ő azonban személygépkocsival ment utánuk, és mindkét helyen a sínfelszedés végrehajtását szakszerűen irányította.

Emellett a helyszínen szovjetellenes nyilatkozatokat is tett, és az ott lévő katonáknak erélyesen hangoztatta, hogy szedjék le a vörös csillagot sapkájukról, mert annak ideje elmúlt. Kokárdákat osztogatott, hogy azt rakják fel a csillag helyett.

A sínfelszedés megtörténte után, hazajövet, ezt még mindig kevésnek tartotta, és az ellenforradalmi vezetőkből alakult, szűkebb körű értekezleten mindenáron azon volt, hogy a síneket a honvédség robbantsa fel, vagy legalábbis aknázza alá. Ugyanakkor műszaki alapossággal igyekezett bebizonyítani, hogy az végrehajtható, és egyedül célravezető a szovjetek bejövetelének megakadályozására.

Ez a terve azonban a honvédség képviselői előtt ellenzésre talált, úgyhogy egyáltalán nem rajta múlott, hogy ez nem következett be, bár ennek érdekében tőle telhetőleg mindent megtett. Hatására csupán az úgynevezett harmadfokú aknatelepítést határozták el.

Széll vádlott, miután beválasztották az ellenforradalmi bizottságba, ott eléggé aktívan tevékenykedett, sőt, egy alkalommal XV. vádlottal együtt kimentek ellenforradalmi agitációs útra is, Gyula, Szarvas és Kondoros községbe, ahol az ellenforradalmi bizottságok megalakítását sürgették, illetve propagandamunkát folytattak az ellenforradalom mellett.

Nevezett tevékenységével november 4-e után sem hagyott fel, további kapcsolatot tartott Békés megyében az akkor még működő ellenforradalmi erőkkel, sőt részt vett abban a küldöttségben is, mely fent járt a kormánynál december hónapban, a megyei ellenforradalmi szervek követeléseivel. Ugyancsak nem rajtuk múlott, hogy ott akkor eredményt nem tudtak elérni.

Lényeges még szerepe a Békéscsabán december 6-án megtartott néma tüntetés során is, mely a kormány ellen lett provokálva. Itt a tüntetés szervezői között volt ő is, majd a gyűlés végén szólt a tömeghez, megköszönte részvételüket, hogy a követelések mellett kiálltak, kijelentve, hogy ha ez a néma tüntetés nem lesz eredményes, hangos tüntetéssel mennek a kormány ellen. Nevezett letartóztatásáig nem változtatta meg nézeteit, azt hangoztatta is.

 

XI. vádlott Biczó Gyula alez.

Nevezett, mint régi tiszt, az alakulatnál az ellenforradalmat megelőző időszakban csupán a szakmai kérdésekkel törődött, politikailag teljesen passzív volt, bár párttagként szerepelt.

Az ellenforradalom kitörése után ugyanilyen passzív magatartást tanúsított október 26-ig, amikor beválasztották az alakulatnál létesített forradalmi bizottságba. Ekkor megkezdte szereplését.

Részt vett az október 27-én megtartott azon megbeszélésen, ahol a békéscsabai ellenforradalmi vezetők elhatározták az ÁVH lefegyverzését. Ezzel egyetértett, sőt az ÁVH-t lefegyverző bizottságnak tagja lett.

Majd ezt követően egy csoporttal együtt kimentek Orosházára. A csoportban lévő rendőrtiszt a rendőri szerveknél nézett utána, hogy hogyan áll a forradalmi bizottság szervezése, ő pedig a laktanyában. Ugyanakkor a magukkal vitt ellenforradalmi röplapokból nagy számban szórtak el a városban, miáltal a közhangulatot ott igen erősen megbontották. Ez a cselekményük azonban Orosházán az akkor még a helyzetet uraló baloldali erőknek nem tetszett, ezért őket előállították a pártbizottságra, és kilátásba helyezték letartóztatásukat is.

A pártbizottságon terhelt ígéretet tett, hogy ilyen magatartással felhagy, mire hazaengedték Békéscsabára. Hazatérve, nevezett egy egészen rövid ideig valóban vissza is húzódott, és tartózkodott mindennemű ellenforradalmi megmozdulástól és cselekménytől. Ezt annál is inkább könnyen tehette, mert ugyanarra az időre esett parancsnokának, Tóth alezredesnek is a visszatérése a baloldal táborába. Később azonban, amikor Tóth ismét átállt, vádlott is nyomban követte és újólag tevékenykedni kezdett.

Azonban már ebben az időszakban is az ellenforradalmi szervek vele szemben bizalommal voltak, és azt akarták, hogy ővegye át a hadosztályparancsnokságot Tóthtól, mert őt, mint régi tisztet, az ellenforradalom számára megbízhatóbbnak tartották. Nevezett erre ígéretet is tett, azonban erre sor nem került, mert Tóth mégiscsak visszatért az ellenforradalom táborába.

Október hó végétől azután Biczó vádlott tevékenységét teljesen szakmai vonalra tette át, és katonai vonalon tevékenykedett az ellenforradalom érdekében. Nevezetesen, a forradalmi bizottság által elhatározott, és Tóth vádlott által elrendelt munkászászlóaljak felállítását szervezte. Nevezett, mint a munkászászlóaljak tényleges irányítója, lehetővé tette, hogy oda a népi demokráciánk szempontjából megbízhatatlan, huligán elemek kerüljenek be, kulákok, csendőrök és a népi demokráciával szembenálló, egyéb személyek.

A munkászászlóaljat nemcsak személyi fegyverzettel, hanem automata gyorstüzelő fegyverekkel, golyószóróval, géppuskával is ellátták. Emellett kaptak azok aknavetőket, lánggránátokat, kézigránátokat is. Így nagy tűzerejű és nagy harci csoportok lettek létrehozva a szovjetek ellen, több száz fős létszámmal Békéscsabán, ennél kisebb létszámmal Békésen és Gyulán. Igaz ugyan, hogy XI. vádlott a kiképzés céljaira beosztott a keretbe egynéhány, józan gondolkodású tisztet is, azonban adott helyzetben ezek egyáltalán nem tudtak volna úrrá lenni a helyzeten. Úgyhogy a zászlóalj feltétlen végrehajtotta volna azt, melyre szervezték, a szovjetekkel szembeni ellenállást. Egyáltalán nem az ő érdeme, hanem az erőviszonyok alakulása, és a szovjet csapatok gyors beavatkozása volt az, hogy egy provokációtól eltekintve, komolyabb harcra nem kerülhetett sor.

Emellett terhelt tudomást szerzett arról is, hogy II. vádlott az alárendelt egységeknél mozgósítást rendelt el törvénytelenül, és igyekezett a kereteket feltölteni. Nevezett azonban ezek szabálytalan volta ellenére ezzel egyetértett, és ennek érdekében ugyanúgy, mint a munkászászlóaljak szervezése érdekében is, túlbuzgóan tevékenykedett és katonai intézkedéseket tett.

Ugyancsak részt vett november 1-jén az összevont forradalmi bizottság által tartott azon megbeszélésen is, melynek célja az volt, hogy elhatározzák a szovjetekkel szembeni követendő magatartást. Így nevezett is hozzájárult a parlamenterek küldetéséhez, és más részletintézkedések megtételéhez, riadó stb. Az utóbbi végrehajtásában mint hadműveleti osztályvezető tevékenykedett.

Ugyancsak részt vett az ÁVH felülvizsgálását célzó értekezleten, annak határozatát nem is ellenezte, hozzájárult ahhoz, hogy az ÁVH tagjai továbbra is börtönben maradjanak. Ugyancsak tud a politikai munkások zaklatásáról, letartóztatásáról, a velük szemben folyó kihallgatási eljárásokról, és ezek ellen sem emeli fel szavát.

Tudomással bír arról, hogy a baloldali személyeket, így az ÁVH tagjait, a pártbizottság tagjait lefegyverezték, ugyanakkor huligán, sokszor még személy szerint sem ismeretes személyek nagy számban kaptak fegyvert a honvédség készletéből. Ez ellen sem emeli fel szavát, sőt ennek végrehajtásában, illetve a fegyverek kiadására egyes utasításokat készségesen végre is hajt.

Nevezett tevékenysége Békéscsabán úgy vált ismeretessé, hogy az ellenforradalom katonai vezetői között emlegették, mert ő volt az, aki az ellenforradalom katonai intézkedéseit igyekezett végrehajtani. Tehát lényegileg az ellenforradalom érdekében annak katonai erejét fokozó, és a szovjetekkel szembeni ellenállást célzó intézkedéseket tett, politikai beállítottságától indíttatva. Emellett a forradalmi bizottság tagja is volt, annak ellenforradalmi intézkedéseit megszavazta.

A területi ellenforradalmi szervek munkájába is könnyen kapcsolódott be, mert szoros kapcsolata volt Fekete tanárral, aki úgy őt, mint XII. vádlottat magánúton oroszra tanította, és közöttük így szívélyes barátság is kialakult.

 

XII. vádlott Galánfy János alez.

Nevezett szereplése szinte teljesen hasonló XI. vádlott szerepéhez. Ő is régi tiszt, aki az ellenforradalom előtt társadalmi és politikai kérdésekben szavát alig hallatta. Az ellenforradalom idején azonban beválasztják a katonai forradalmi bizottságba, és ennek megfelelően tevékenykedett.

Az első konkrét katonai intézkedése, hogy végrehajttatja [így] alakulatánál parancsnoka intézkedésének megfelelően a sapkarózsák levételét, előbb, mintsem erre a BM parancsa megjött.

Az alakulatnál megalakult a forradalmi bizottság, melybe őt beválasztották. Ott az ellenforradalom célkitűzéseinek megfelelően nyilatkozik és szavaz. [...]

[...] Az ellenforradalmi bizottságtól megbízást kap XII. vádlott, hogy menjen el a MÁV-alkalmazottak gyűlésére, és ott a forradalom mellett nyilatkozzék. Ezt meg is teszi, felszólal ellenforradalmi tónusban, ugyanakkor felveti, éspedig igen sürgetően az ÁVH tagjainak letartóztatását is, amit azután később végre is hajtanak.

Részt vett a forradalmi bizottsági megbeszélésen is, ahol Széll mérnök a sínek felszedése után további műszaki akciókat, nevezetesen az aláaknázást és a sínrobbantást akarja elfogadtatni. Itt ő, ellentétben Tóth alez.-sel, nemhogy nem ellenzi az aláaknázást, hanem egyenesen támogatja, kijelenti, hogy azt meg lehet csinálni. Ezáltal igen megnehezíti az ellenzék törekvését, ami azonban ennek ellenére mégis sikerrel jár.

Mint a tüzércsapatok parancsnoka, a forradalmi bizottság által elhatározott és a polgári személyek részére kiadandó fegyverek kiadása iránt intézkedik. Ilyen irányban több szóbeli és írásbeli utasítást ad a fegyverzeti szakemberek felé, hogy azok a fegyvereket az ezért jelentkező ellenforradalmi csoportoknak adják ki. Így igen sok fegyver kikerül, de azok számát pontosan meghatározni, hogy mennyi az, amely XII. vádlott utasítására került ki nem lehetett.

Részt vesz november 1-jén azon a megbeszélésen, ahol a szovjet csapatokkal szembeni álláspontot határozzák el, hozzájárul a parlamenterek küldéséhez, a hadosztály által elrendelt riadót az alárendeltségébe tartozó tüzércsapatok felé továbbítja, azzal a politikai hozzáfűzéssel, hogy ez a szovjet egységekkel szemben történik.

Igen erősen rajta van a munkászászlóaljak és századok szervezésén, és ezt lefelé ő is többszörösen sürgeti.

A forradalmi bizottság elhatározásának megfelelően irányítja azt a felderítést, melynek célja a szovjet csapatok helyzetének megállapítása. Így sikerült is igen sok adatot szerezniük, amit azután a helyi ellenforradalmi lapban közzétesznek.6 Ez is nagyban hozzájárul a politikailag szélsőséges hangulat fokozásához.

Tud az ÁVH tagjainak letartóztatásáról, ezt helyesli, bár a végrehajtásban nem vesz részt. Ugyanakkor az ezek felülvizsgálatát célzó november 3-i megbeszélésen is ott van, de semmit nem tesz annak érdekében, hogy legalább a nem operatív beosztottak szabadlábra kerüljenek.

A saját magasabb parancsnokság erősítése céljára több alegységet rendeltek be, főként tüzércsapatokból, mely alegységnek ő eligazítást ad, ehhez olyan politikai kommentárt fűz, mely azok tisztánlátását teljesen megzavarja, és az ellenforradalmat szolgálja.

Részt vesz abban a bizottságban, mely a politikai tiszteket koholt vád alapján őrizetbe veszi, azok kihallgatásánál tevékenykedik, illetve azt irányítja, azonban néhány napi őrizetbe vétel után, mivel semmi kompromittálót nem tudtak bizonyítani, azok elengedésére kényszerültek.

Nevezett szerepe az ellenforradalom időszakában feltétlen lényeges békéscsabai viszonylatban. Azonban tevőleges magatartása inkább több apró mozaikból tevődik össze, mert nevezett nem egy-egy nagyobb súlyú feladatot lát el, hanem az ellenforradalom célkitűzéseinek megfelelően, minden katonai jellegű intézkedés elhatározásához hozzájárul, annak végrehajtásában segédkezik, rendszerint öntevékenyen és túlbuzgó módon, politikai beállítottságánál fogva.

 

XIII. vádlott Lovas István p. e. MÁV-alkalmazott.

Nevezett Békéscsabán lakott az ellenforradalmi eseményeket megelőzően is, ugyanott dolgozott a MÁV kötelékében, mint MÁV segédtiszt.

1956. október 27-én részt vett a Békéscsabán megválasztásra került, úgynevezett forradalmi bizottság választásán, ott fel is szólalt az ellenforradalom céljainak megfelelően. Később őt is beválasztották a vasút forradalmi bizottságába, majd a MÁV forradalmi bizottsága elnökhelyettese lett.

Ezt követően részt vett azon az összevont forradalmi bizottsági ülésen, ahol elhatározták többek között az ÁVH lefegyverzését. Ennek érdekében fel is szólalt. Felszólalásának hatására beválasztják az ÁVH lefegyverzését végrehajtó bizottságba, melyben ő aktívan tevékenykedik. A fegyvereket az ÁVH tagjaitól elszedik és a rendőri forradalmi bizottsághoz szállítják be.

Vádlott, mint a MÁV ellenforradalmi bizottságának egyik vezető alakja, állandóan kapcsolatot tart a bizottság elnökével, a helyi ellenforradalmi szervekkel a közéletben együtt tevékenykedik, általában a vasutas dolgozók képviseletében igen gyakran nyilatkozik.

Többek között részt vesz a Kossuth téren megtartott nagy ellenforradalmi demonstráción is, ahová a vasutas dolgozók az ővezetése alatt mennek ki. Ezt követően részt vesz egy szűkebb körű, a vezető ellenforradalmárok részvételével megtartott megbeszélésen is a SZOT székházban. Jelen van a MÁV sínhálózat felrobbantása tárgyában megtartott megbeszélésen is, ehhez hallgatólagosan hozzájárul, és szavát egyáltalán nem emeli fel ez ellen.

Az ő vezetésükkel működő ellenforradalmi bizottság a MÁV-on belül fennállt törvényes rendet teljes egészében felrúgta, működésük következtében – mondhatni – teljes anarchia következett be.

A bizottság számtalan törvénytelen intézkedést tesz, többek között zaklatja a MÁV kötelékében dolgozó baloldali beállítottságú vagy mérsékeltebb személyeket, elbocsátják a kommunista vezetőket, azokat leváltják, és helyettük ellenforradalmi beállítottságúakat osztanak be.

XIII. vádlott részt vesz azon a megbeszélésen is, illetve abban az intézkedésben, melyet Tóth alez. Köles szds.-sal együtt akként hajtanak végre, hogy előzetesen összeállítják azon MÁV-beosztottak névsorát, akiket majd letartóztatnak. A névsor összeállításában vádlott is tevőlegesen részt vesz.

Az ő forradalmi bizottságuk is intézkedéseket tett az irányban is, hogy minél többen jelentkezzenek a szovjetekkel szembeni, felállításra került munkászászlóaljba, ez azonban nem járt sikerrel, mert MÁV-dolgozók ennek ellenére alig jelentkeztek.

Ugyancsak részt vett vádlott november 1-jén a laktanyában megtartott azon forradalmi tanácsi összevont ülésen is, ahol a szovjetekkel szembeni álláspontot vitatták meg. Ide őt is, mint egyik elismert ellenforradalmi hangadót, szintén meghívták.

Nevezett ellenforradalmi nézeteit az események idején széles körben hirdette és hangoztatta, de nem változtatta meg álláspontját a munkás-paraszt kormány létrejötte után sem.

Igaz ugyan, hogy a vasúti forradalmi bizottság november 4-e utáni első napokban a szovjet csapatoktól való félelmében megindította a közlekedést, azonban amikor a szovjet csapatok a katonai közigazgatást illetőleg az intézkedést a közlekedés vonalán megszüntették, és a vezetés ismét a magyar hatóság kezébe került, a terheltek vezetése alatt álló ellenforradalmi bizottság sztrájkot hirdetett, melyben a kormánnyal való szembenállásukat akarták demonstrálni. Békéscsaba volt az a hely, ahol országos viszonylatban a legkésőbb indult meg a közlekedés, az is csak decemberben, és akkor is csak azért, mert az államhatalmi szervek velük szemben a legsúlyosabb megtorló intézkedéseket tették, egyeseket letartóztattak, több személynél pedig ezt kilátásba helyezték.

Ennek ellenére a MÁV forradalmi bizottság november és december hónapban Zsíros és Lovas vádlott vezetésével, mindenáron arra törekedett, hogy elszakadjon az akkor már szilárd vezetés alatt álló MÁV-igazgatóságtól, követelték az ottani baloldali beállítottságú személyek leváltását, ennek érdekében a forradalmi bizottság figyelmeztető sztrájkot is szervezett.

XIII. vádlott ebben az időszakban eléggé agresszív módon nyilatkozott, és kijelentette azon nézetét, hogy feltétlen végre kell hajtani egyes forradalmi követeléseket. Értette alatta az olyanokat, mint a párttag vezetők eltávolítása, a teljes szabad sztrájkjog, a szovjet csapatoknak az országból való eltávolítása stb.

Emellett december 6-án szintén kivitték a MÁV dolgozóit a Békéscsabán akkor tömegméretben megrendezett, úgynevezett néma tüntetésre, ahol az ellenforradalmi agitáció mellett demonstratív koszorúzási ünnepséget is tartottak, nacionalista, ellenforradalmi légkörben, a kormány ellen.

Terhelt lényegében mindaddig nem változtatta meg magatartását, míg a felelőségre vonása be nem következett, illetve mindaddig az ellenforradalom érdekében tevékenykedett, míg a MÁV forradalmi bizottságot fel nem oszlatták.

 

XIV. vádlott Nyilas Sándor fhdgy. katonai ügyész.

Nevezett a békéscsabai hadosztályügyészség vezetője volt, aki azonban az ellenforradalmi eseményeket megelőzően, főként az események kezdetén, évi kiméreti [így] szabadságát töltötte.

Nevezett október 31-én bement a laktanyába illetménye felvételére, ahol értesült, hogy tiszti gyűlés van, melyen részt vett. A tiszti gyűlés elég zűrzavaros, feszült légkörben folyt, ahol már felmerült a politikai tisztek kérdése, nevezetesen leváltásuk, elbocsátásuk vagy más, tenni vélt intézkedések tükrében.

Ugyanakkor ezen a gyűlésen erősen érezhető volt a hadosztálytörzsön belül az összeforrottság hiánya, érezhető volt, hogy egymással klikkek állnak szemben, az úgynevezett szakmai beosztású főtisztek csoportja és a politikai munkások csoportja. A politikai munkások csoportja sem volt egységes, azon belül is különböző nézeteltérések voltak.

A gyűlés elején XIV. vádlott, amint meglátta Antali szds.-t, a politikai osztályvezető helyettesét az elnöki emelvényen, a parancsnok mellett, nyomban agresszív hangon felvetette, hogy „Ön, Antali szds., kit képvisel ott?”.

Vádlottnak ezen agresszív fellépése ott nyomban vitaindító lett, és éles támadás indult a politikai munkásokkal szemben. Emellett terhelt által, mint magasabb beosztásban lévő jogász által elmondott kijelentés hatására az ottani légkör még feszültebbé is vált, és teljes zűrzavar keletkezett, a fegyelem erősen meglazult, majd kialakult egy éles, politikai munkások elleni hangulat.

Egyébként a kérdéses gyűlés, melyen terhelt részt vett, már egy második gyűlési nap volt, de már az első nap is eléggé feszült hangulatú volt, míg a második napon ez a hangulat XIV. vádlott kijelentése folytán még csak fokozódott.

A gyűlés után terhelt hazament, majd nem sokkal később a hadosztályparancsnok, II. vádlott, kiküldte a gépkocsiját XIV. vádlott lakására és behívatta őt a rendőrségre. Nevezett, mivel valamiféle munka elvégzésére gondolt, helyettesét, Borsi hadnagyot is magával vitte.

Mikor a rendőrségre megérkezett, ott találták Tóth alez.-t, Lovas vasutast, Köles rendőr századost, akik az ÁVH-sok névsorát állították össze.

Tóth alez. közölte Nyilas vádlottal, hogy azért hívatta be őket, mert az ÁVH tagjait össze kell szedni, illetve le kell tartóztatni.

Erre terhelt előbb aggályoskodott, mondván, hogy erre nincs hatásköre, mire a hadosztályparancsnok közölte vele: nem is mint ügyésznek kell ezt végrehajtania, hanem mint ráérő tisztnek, erre vádlott átvette a névsort. Azt megnézte, és miután abban nőket és már leszerelt ÁVH-beosztottakat is talált, újból aggályoskodott, de letorkolták. Erre Tóth utasításának megfelelően ígéretet tett XIV. vádlott, hogy a parancsot végrehajtja. Kaptak erre a célra két gépkocsit és két tisztet a bekísérések foganatosítására.

Ezután vádlott bement a katonai ügyészségre, és onnan felhívta távbeszélőn a katonai főügyészséget, de sem a katonai főügyész, sem helyettese nem volt bent, csupán egyik főügyészségi ügyésszel, Darvas János alezredessel tudtak beszélni.

Terhelt referálta a kapott utasítást azzal, hogy a hadosztályparancsnok utasításának megfelelően az ÁVH tagjait őrizetbe kell vennie, és kikérte a felsőbb elöljáró véleményét is. Darvas alez. amikor meghallotta, hogy az ÁVH tagjai letartóztatásáról van szó, kijelentette: „maguknál még mindig nincs végrehajtva” – majd leszögezte, hogy a hadosztályparancsnok parancsát végre lehet hajtani. Majd megvitatták, hogy hová vigyék a letartóztatásba kerülőszemélyeket. Végül is Darvas alez. akként nyilatkozott, hogy mindenben a hadosztályparancsnok parancsát kell teljesítenie.

Ezek után XIV. terhelt előbb üzenetet küldött a beosztott gépírónőjének, akinek a férje ugyancsak ÁVH-beosztott volt, hogy menjen el otthonról, ne találják őket otthon, majd megkezdték két csoporttal az ÁVH tagjainak őrizetbe vételét. Az egyik csoport vezetője Nyilas vádlott, a másiké Borsi hdgy. volt. Az őrizetbe vett személyeket a katonai forradalmi bizottság által II. vádlott utasítására az erre a célra elkészített, úgynevezett pártiskola épületébe gyűjtötték be, ott helyeztékőket letartóztatásba.

Kb. 80–100 fő, a személyi állomány 80%-a így letartóztatásba is került, akik a szovjet csapatok beavatkozásáig letartóztatásban is maradtak.

A letartóztatott személyek őrzéséről ugyancsak II. terhelt által biztosított őrség gondoskodott.

Ezt követően, november 3-án reggel, miután nevezett személyek összegyűjtését szinte teljesen befejezték, Nyilas fhdgy. távbeszélőn felhívta a katonai főügyészséget, ahol Kiss Pál ezredessel beszélt, akinek bejelentette a helyzetet. Nevezett erre azt a választ adta, hogy most már ne csináljanak semmit, hanem a következő napokban ki fog küldeni egy bizottságot, és felülvizsgálják a személyeket. Erre terhelt javasolta, hogy a gépkocsivezetőket, nőket, adminisztrációs és más, nem operatív beosztásban lévő személyeket el kellene engedni, mire Kiss Pál ezredes kijelentette, jól van, azt meg lehet csinálni.

Ezt a beszélgetést terhelt jelentette Tóth. alez.-nek, aki azt mondotta, hogy ebben a kérdésben vádlott próbáljon egy bizottságot összehívni, akik majd döntenek a tekintetben, hogy kiket engedjenek el, illetve kiket tartsanak fogva. Erre terhelt összehívott egy bizottságot, melyen részt vett II. vádlott hadosztályparancsnok, III. vádlott, mint megyei főkapitány, IX. vádlott, mint a rendőri forradalmi bizottság elnöke, I. vádlott, mint a területi forradalmi bizottság legjelesebb vezetője, Borsi hdgy. és mások is.

Itt előbb a Fekete Pál által írt ellenforradalmi tartalmú újságcikket vitatták meg, majd Nyilas vádlott ismertette a Kiss Pál ezredessel beszélteket, és javasolta, hogy egyes személyeket engedjenek el. Utána olvasta a névsort, és egyenként megkérdezte a résztvevőket, hogy kiket javasolnak elengedni. Mivel a gyűlésen résztvevők abban a szellemben nyilatkoztak, hogy senkit ne engedjenek el, vagy legalábbis az elengedésre kerülők körét erősen szűkítsék, végeredményben olyan határozat született, hogy csupán alig 8–10 személyt javasoltak elengedni. Ehhez a határozathoz XIV. vádlott is hallgatólagosan hozzájárult. Egyébként a kérdéses személyek sem lettek elengedve, ezeket is csak később, a szovjet csapatok szabadították ki.

XIV. vádlottnak a politikai tisztek kérdésében tett nyilatkozata és az ÁVH tagjai letartóztatása tárgyában tett intézkedésein felül, más ellenforradalmi jellegű tevőleges szerepe nem volt, sem a munkás-paraszt kormány létrejöttéig, sem azt követően.

 

XV. vádlott Nyúl Ferenc hadnagy.

Nevezett a békéscsabai kiegészítő parancsnokságon teljesített szolgálatot. Az ellenforradalmi cselekvőségekbe 26-án kapcsolódott be, amikor részt vett a Békéscsabán tartott tömegtüntetésen. A tüntetésen ellenforradalmi jelszavak hallatszottak, és ott a tömeggel együtt ő is demonstrált.

Október 27-én alakulatánál, a Békés Megyei Kiegészítő Parancsnokságnál forradalmi bizottságot választanak, mely tanácsba vádlottat is beválasztják. Innen őt és Szabó Jenő szds.-t delegálják a területi forradalmi tanácsba, illetve az azt megválasztó ülésre. Ezen a gyűlésen terhelt nagymértékben tevékenykedett azon, hogy Szabó szds. a városi forradalmi bizottságba bekerüljön.

Ezt követően, néhány nap múlva, most már pontosan meg nem állapítható napon, XV. vádlott Huzsvai vádlott intézkedésére részt vett egy olyan akcióban, melynek célja az volt, hogy egynéhány baloldali személytől, pártmunkástól a személyi lőfegyvereket és vadászfegyvereket el kell szedni. Maga XV. vádlott egynéhány fegyver beszállításánál vett részt. Ezt követően ugyancsak meg nem állapítható napon, terhelt Szabó Jenő szds. utasítására, egy ismeretlen rendőrhadnaggyal a járás területére is kiment több helységbe, hogy onnan az ÁVH fegyvereit összeszedjék, de erre sor nem került, mert a fegyverek már össze voltak szedve.

Ugyancsak részt vett terhelt Füzesy Ottó és Kovács nevű színész társaságában egy agitációs körúton, melynek során Gyulára, Szeghalomra, Sarkadra mentek a forradalmi tanács utasításának megfelelően közreműködni, hogy ott is létrejöjjön a forradalmi bizottság, és az ellenforradalmi erők növekedjenek.

Gyulán egy nagyobb létszámú tömeg előtt XV. vádlott is beszédet tartott, melyben többek között kijelentette, hogy a hadsereg is a forradalom mellett van, és más olyan ellenforradalmi jellegű jelszavakat hangoztatott, melyek a köznyugalmat erősen rontották.

Terhelt mindenütt a forradalmi tanács Békés megyei küldötteként mutatkozott be, ugyanígy mutatták be őt társai is.

Sarkadra éppen akkor értek, amikor ott tömegtüntetés volt, a tömeg előtt XV. vádlott ismét beszédet mondott. Dicsőítette a forradalmat, biztosította a tömeget, hogy a honvédség mellettük áll. Megemlítette a lőkösházi és battonyai sínfelszedést, amit úgy tüntetett fel, mint a forradalom győzelmét, mely meg fogja akadályozni, hogy a szovjetek bejöjjenek. Beszéde erősen uszító hatású volt, és a feszült hangulatot erősen fokozta. Nyúl vádlott ezeket az ellenforradalmi agitációkon önként vett részt.

Ugyancsak a hónap végén részt vett vádlott egy röplapos ellenforradalmi agitációban is, amikor gépkocsival hordták ki a röplapokat, több községbe. Vádlott Gyulán és más községben mintegy 2–3000 db röplapot szórt szét.

Nyúl vádlott ugyancsak részt vett abban az uszító akcióban is, mely a pártbizottság lefegyverzésére volt hivatva, és onnan őmaga 5–6 db géppisztolyt, 8–10 db pisztolyt vitt el, és adott át a forradalmi bizottságnak.

XV. vádlott emellett rendelkezett a megyei forradalmi bizottság által kizárólagosan vezető beosztású ellenforradalmárok részére kiadott, intézkedésre jogosító igazolvánnyal is, ugyanúgy, mint jelen büntetőperben szereplő vádlottak legtöbbje.

Vádlottak a tárgyaláson a történéseket nagy általánosságban elismerték. Mindegyik azonban azon igyekezett, hogy a cselekménysorozatban elfoglalt szerepét kisebbítse, és úgy állítsa be, mintha vagy a körülmények ismeretének hiányában cselekedett volna, vagy pedig a kényszerítő körülmények miatt viselkedett úgy, miként ezt tette.

Konkrétan pedig a vádlottak, illetve védőik az alábbiak szerint terjesztették elő védekezésüket.

 

I. vádlott, Fekete Pál tanár: védekezésének lényege a történések elismerése mellett az, hogy ő semmiképpen sem állt szemben a népi demokráciával. Nem volt vezetője Békéscsabán az ellenforradalmi eseményeknek, mindenképpen fékezni, mérsékelni akarta az ellenforradalmi folyamatot, melynek során azonban kellett hogy tegyen egynéhány olyan kijelentést is, mely a tömegeknek tetszett. Azonban előadása szerint, ezekkel ő lényegében nem értett egyet, csak kényszerből tette, hiszen a Kádár-kormány megalakulása után nyomban a kormány mellett nyilatkozott.

Védekezése azonban a tárgyalás széleskörű bizonyító adatai alapján teljes egészében megdőlt. Megállapítást nyert, hogy nevezett már az ellenforradalmi fegyveres lázadás tényleges kitörése előtt belekapcsolódott a jobboldali, soviniszta uszításba, és egyéniségénél fogva mindenáron azon volt, hogy Békéscsabán az események élén álljon, és vezető szerepet töltsön be. Demagóg egyéniségénél és átlagosnál magasabb műveltségénél fogva sikerült is elérnie, hogy szinte minden kérdésben kikérték a véleményét, még akkor is, ha azokat nem ő kezdeményezte, így ténylegesen szellemi vezetője lett a békéscsabai ellenforradalomnak. Bár tevőleges szerepe valamivel kevesebb, mint II. terhelté, ez azonban csak abból adódik, hogy ő az eseményekben nem a kivitelezés, a végrehajtás feladatait vállalta, hanem háttérből irányított, kezdeményezett, és mögötte állt az eseményeknek, azokat sugalmazta, és szinte kivétel nélkül minden történésben az őhatása érvényesült. Őt a békéscsabai ellenforradalom szellemi vezetőjének kellett tekinteni, így a bíróság az őcselekményét a BHÖ 1. pont 1. bek. szerint értékelte. Nem teszi cselekményét meg nem történtté, hogy november 4-e után tisztánlátásánál fogva, már tudatában volt az erőviszonyok alakulásának, és igyekezett hibáját jóvátenni, és ennek érdekében egynéhány pozitív magatartást tanúsított. Ez előbbi cselekvőségét nem változtatja meg, de ezt a körülményt mégis értékelni kellett, ugyan nem a jogi minősítésnél, hanem a büntetés mértékénél. Ez az egyetlen körülmény volt az, mely a bíróságot arra indította, hogy I. vádlottnál a legsúlyosabb büntetés kiszabásától eltekintsen.

 

II. vádlott, Tóth István alez.: Nevezett megbánást mutató magatartást tanúsított ugyan, azonban cselekvőségeinek élét igyekezett tompítani azzal, hogy szerinte a kényszerítő körülmények hatására cselekedett. Védekezésére felhozta még azt is, hogy mindaddig, míg arra lehetősége volt, a baloldali erőkkel tartott. Ez a védekezés is megdőlt a tárgyalás során. Megállapítást nyert ugyan, hogy II. vádlott a fegyveres ellenforradalom kitörése kezdetén, eleinte ingadozott, sőt, amikor a pártbizottság magatartásának következményére figyelmeztette, igyekezett megváltozni, azonban ez a viselkedés is csak egész rövid ideig tartott. Október 29-től kezdve már teljes egészében átállt az ellenforradalom oldalára, annak ellenére, hogy egy olyan szervezett katonai erő parancsnoka volt, mellyel, ha akarta volna, normális mederbe tudta volna szorítani a helyi eseményeket. Ő azonban nem ezt tette, hanem a vezetése alatt álló magasabb parancsnokság teljes erejét az ellenforradalom érdekében használta fel. Tevőleges szerepe igen sokrétű, minden olyan ellenforradalmi cselekvőségből, mely katonai vonatkozású vagy a fegyveres erők vonatkozásában ment végbe, részt vesz, sőt azok jó részét kezdeményezi is. II. vádlott akkori magatartása nélkül a békéscsabai ellenforradalom nem tudott volna annyi eredményt elérni, mint így. A kérdéses magasabb parancsnokság II. vádlott vezetésével, néphadseregünk viszonylatában azon kevés egység közé tartozott, mely teljes egészében kiszolgálta az ellenforradalmat, és ebben elsősorban II. vádlott szerepe, irányító tevékenysége volt a döntő. A katonai bíróság így őt is a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetőjének tekintette. Bár kétségtelen, nevezett magasabb parancsnok volt, alezredesi rendfokozatban, és konstruktíve több ellenforradalmi jelentőségű cselekvőség terheli, mint I. vádlottat, azonban a bíróság nála is eltekintett a legsúlyosabb büntetés kiszabásától. Sőt, büntetését még I. vádlottnál is bizonyos mértékben alacsonyabban állapította meg, mert figyelemmel volt arra, hogy II. vádlott igen alacsony szellemi képességű ember, aki normális körülmények között sem volt képes összefogni egységét, és azt helyesen irányítani. Emellett ő igen erősen I. vádlott hatása alá került, és sok tekintetben nevezett által mozgatott figurává vált. Ugyancsak figyelembe kellett venni még nála azt is, hogy eleinte tartózkodott a túlzásoktól, csak később, főként karrierizmusból, és I. vádlott ráhatására lett maradéktalan kiszolgálójává az ellenforradalomnak. Így vele szemben egy maximális tartamú, de határozott időre szóló börtönbüntetés is elegendőnek látszott a büntetési célok elérésére.

 

III. vádlott, Huzsvai Gyula v. r. alez. és IX. Köles Pál r. szds. Mindkettő védekezése lényegileg egyirányú volt. Mindketten akként akarták szerepüket feltüntetni, mint akik egyes kérdésekben ugyan helytelenül cselekedtek, de végeredményben jót akartak, és csak a körülmények befolyásolták őket. Az ő védekezésük sem volt helytálló. Megállapítást nyert ugyan, hogy III. vádlott több kérdésben igyekezett mérsékelten, sőt államrendszerünk szempontjából elfogadhatóan is cselekedni, lényegében azonban ő is behódolt az ellenforradalomnak, és mint a megyei rendőr-főkapitányság vezetője, uszályába szegődött annak az ellenforradalmi légkörnek [...]7

VI. vádlott, Zsíros Andor és XIII. vádlott Lovas István MÁV -alkalmazottak. A tárgyalás során mindkét vádlott úgy akarta személyét feltüntetni, mint akik a MÁV forradalmi bizottság elnöke és elnökhelyetteseként, mindenkor pozitíven viselkedtek volna. Védekezésük szerint mindent a legjobb tudásuk szerint csináltak, és az eseményekbe csak önhibájukon kívül belesodródott emberek. Ez sem nyert bizonyítást. Megállapította a bíróság, hogy mindketten a saját területükön, a több ezres főt kitevő vasúti dolgozók előtt akként működtek, hogy azokat átvigyék az ellenforradalom táborába. Cselekvőségük kapcsolódott a katonaterheltek és jelen ügyben szereplő többi vádlott cselekvőségével. Tevékenységüket még a munkás-paraszt kormány létrejötte után sem hagyták abba, letartóztatásukig nem ismerték el a kormányt. Kettőjük közül kiemelkedőbb volt Zsíros szerepe, aki ténylegesen magához ragadta a vasúton belül a vezetést és teljhatalmú ellenforradalmi vezérré vált. A katonai bíróság azonban, amikor bűnösségüket megállapította, azt mégsem a szervezkedés vezetésének vette, hanem csak tevékeny részvételnek, mert úgy találta, hogy az ő működési területük mégiscsak korlátozott volt, és a területi forradalmi bizottság életén belül mellékalakokként tevékenykedtek, így a súlyosabb jogi minősítéstől el lehet tekinteni.

 

VII. vádlott, Csimma Jenő szds. Ténybeli beismerésben volt, csupán a részletek félremagyarázásával igyekezett felelősségének súlyát csökkenteni. Megállapítást nyert, hogy Csimma vádlott is részese volt az ellenforradalmi szervezkedésnek, melyet a szovjet csapatok felderítése, a sínek felszedése és a szovjetellenes légkör fokozása által valósított meg. A bíróság megállapítása szerint nevezett csupán egy mozzanatban, egy rövid időszakban állt az ellenforradalom szolgálatában. Így bár ez is feltétlen tevékeny részvételnek minősül, azonban a bíróság a vele szemben alkalmazott büntetést mégis a törvényi minimum alatt állapította meg, mert figyelemmel volt arra is, hogy sem az elkövetett cselekvőségek előtt, sem utána nem tevékenykedett, hanem jobb belátásra jutott.

 

VIII. vádlott, Szabó Jenő szds. Vádlotti védekezésében azt állította, hogy ő az ellenforradalmi bizottságnál csupán adminisztratív munkakört látott el, amit katonai szolgálatnak fogott fel, így bűnösségét tagadta. Emellett idegbetegségére is hivatkozott. Ezzel szemben a tárgyaláson megállapítást nyert, hogy Békéscsaba viszonylatában a katonák közül legelőszörő volt az, aki az ellenforradalom mellett nyilatkozott, azonnal annak zsoldjába szegődött. Emellett igen aktiválta magát a politikai kérdésekben, annak ellenére, hogy ezt megelőzően, az ellenforradalom előtt teljesen passzív, visszahúzódó ember volt. Neki, mint a városban egyáltalán nem közismert embernek, rövidesen sikerült is olyan hírnévre szert tennie, hogy rögtön beválasztják a forradalmi bizottságba. Utána a bizottságban nagyfokú karrierizmusától indíttatva, túlbuzgóan és öntevékenyen mindent megtesz, hogy az ellenforradalmat szolgálja. Úgyannyira kiemelkedik és igyekszik magának minél nagyobb hatáskört kisajátítani, hogy ez már az ellenforradalmi bizottság többi tagjának sem tetszik. Nem tekintette azonban a bíróság az ő szerepét sem vezetői tevékenységnek, csupán aktív részvételnek, mert a bíróság megállapítása szerint azt a fokot nem érte el. Kétségtelen, az orvosszakértő véleménye szerint nevezett bizonyos fokig ideggyenge ember, azonban ez az ellenforradalom időszakában még nem volt jelentős, hiszen igen szívósan és logikusan tudott cselekedni és gondolkodni az ellenforradalom érdekében. Az pedig, hogy most jelenleg rosszabb idegállapotú, az abból a légnyomásból keletkezett, melyet akkor kapott, amikor legtovább társai közül, kitartott ellenforradalmi őrhelyén, még akkor is, amikor a szovjet csapatok a városba behatoltak. Így tehát egészségi állapotát nem lehetett olyannak tekinteni, mint ahogy a védelem kérte, vagyis olyannak, hogy vele szemben a bíróság egy egész minimális büntetést alkalmazzon. De mégis figyelembe vette a bíróság az egészségi állapotát, és ennek alapján látta csak alkalmazhatónak vele szemben a kiszabott, kisebb súlyú, a törvényi minimumot megközelítő börtönbüntetést.

 

X. vádlott, Széll László mérnök. Vádlott az áltála elkövetett cselekvőségeket nem is tagadta, csupán úgy igyekezett beállítani az eseményeket ő is, hogy azokban elfoglalt szerepe nem volt lényeges. De a bizonyító eljárás során kitűnt, hogy nevezett nemcsak ideológiai szószólója volt az ellenforradalomnak, hanem a vasúti sínek felszedése, azok aláaknázása kérdésében is komoly kezdeményező volt. Nevezett feltétlen megvalósította a szervezkedésben való tevékeny részvételt, hiszen cselekményének eredménye maradéktalanul az ellenforradalmat segítette. Figyelemmel volt azonban a bíróság viszonylag ifjú korára, a körülötte levő személyek ingatag, gerinctelen magatartására is, és így elegendőnek látta a törvényi minimumot megközelítő börtönbüntetésnek az alkalmazását nála is.

 

XI. vádlott, Biczó Gyula alez. és XII. vádlott Galánfy János alez. Mindketten úgy igyekeztek szerepüket feltüntetni, mint akiket csupán a katonai szolgálat ellátása érdekelt, és csak elöljárójuk parancsának végrehajtása során követték volna el helytelenségeket. Ezzel szemben megállapítást nyert, hogy mindketten, mint régi tisztek, az ellenforradalom kitörésekor nyomban felhagytak addigi passzív magatartásukkal, és most már mindkettőjüket rendkívül nagymértékben érdekelték a politikai kérdések. Mind a forradalmi bizottságon belül, mind azon kívül, az ellenforradalom szószólóivá váltak, és emellett az ellenforradalom katonai erejét elősegítő, illetve azt megteremtő cselekvőségeket hajtottak végre. Terhelt ezt nemcsak a kiadott parancsnak megfelelően valósította meg, de túlbuzgó módon, öntevékenyen kezdeményezett is számtalan törvénytelenséget [így]. Nevezettek megmutatták igazi énjüket, egyéniségüket. Az ő cselekményük is a rendelkező részben írtak szerint a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvételnek minősül. Vezetői szerep nem nyert megállapítást az ő vonatkozásukban sem. Büntetésüknek a törvényi minimumot megközelítőmértékben való megállapítását indokolta az is, hogy előttük állt II. vádlottnak, mint magasabb parancsnoknak rendkívüli rossz példája, ami őket feltétlen bátorította, ösztönözte, és így merészkedtek arra, hogy magukat az ellenforradalom érdekében elragadtassák.

 

XIV. vádlott, Nyilas Sándor fhdgy. Őszintének látszó, megbánást mutató magatartást tanúsított, jórészt ténybeli beismerésben volt. Két cselekvőség terheli: a politikai munkásokkal szembeni ellenséges kirohanás és az ÁVH tagjainak letartóztatása. Védekezése szerint nem gondolt semmi rosszra, amikor a tényállásban foglaltak szerint nyilatkozott, a letartóztatásokat pedig a hadosztályparancsnok parancsára és szakmai elöljáróinak hozzájárulásával hajtotta végre. Az elsőkérdésben kifejtett védekezése teljes egészében megcáfolást nyert. Bebizonyosodott, hogy a tiszti gyűlésen tanúsított kijelentése volt egyik elindítója a politikai munkásokkal szembeni hajszának. Az ÁVH tagjai letartóztatásának kérdésében viszont megállapítást nyert az is, hogy arra valóban a hadosztályparancsnoktól, II. vádlottól parancsot kapott, mire ő előbb aggályoskodott is, és megkérdezte szakmai elöljáróit, akiktől határozatlan választ kapott. Erre vádlott a kapott parancsot végrehajtotta, a letartóztatásokat személyesen eszközölte. Mindezek ellenére a katonai bíróság XIV. vádlott bűnösségét is megállapította a szervezkedés bűntettében. Egyrészt, mert a politikai apparátus tagjaival szemben ellenséges tónusú nyilatkozatot tett, valamint azért is, mert az ÁVH tagjainak letartóztatását elöljárója kifejezetten bűnös parancsára végrehajtotta. Neki pedig, mint képzett jogásznak, tudnia kellett, hogy ezt a parancsot jogában áll megtagadnia, annál is inkább, mert az ügyészi szervezési törvény alapján a hadosztályparancsnok az ő vonatkozásában szakmai parancs kiadására nem is volt jogosult. Azonban a bíróság figyelemmel volt mégis az elkövetés körülményeire, a kapott parancsokra, az ottani légkörre, mely őt befolyásolta, emellett arra is, hogy szakmai elöljárói részéről sem kapott határozott támogatást, vagy helyes iránymutatást. Így tehát a bíróság mindezek alapján, vele szemben egy egész minimális börtönbüntetést állapított meg.

 

XV. vádlott, Nyúl Ferenc t. hdgy. Egyébként az ügyben eredetileg tanúként szerepelt, azonban a per során megállapítást nyert, hogy ő is aktív részese volt az ellenforradalmi szervezkedésnek, amit ellenforradalmi agitáció és sorozatos ellenforradalmi propagandamunka által valósított meg. Ezt egyébként a tárgyaláson vádlott el is ismerte, érdemleges védekezést nem terjesztett elő. Így cselekményét a bíróság is megállapította, azonban figyelemmel a körülötte lezajló események hatására, valamint arra is, hogy cselekvőségét később abbahagyta, a bíróság az alkalmzott kisebb súlyú büntetést is elegendőnek látta a büntetési célok elérésére.

Terheltek cselekménye igen jelentős. Jelen ügyben vád alatt álló ellenforradalmi csoport Békéscsaba város és megyei viszonylatban a társadalmi, katonai, közigazgatási és politikai élet minden területén kifejtette bomlasztó tevékenységét. Nevezettek közreműködésük által az ellenforradalom célkitűzéseinek érdekében mozgósították a katonai és rendőri apparátust, a sajtót és a helyi adót, a MÁV dolgozóit és a polgári lakosságot. Letartóztatták és üldözték a baloldali személyeket. A szovjetekkel szembeni ellenállás érdekében műszaki és katonai intézkedéseket tettek, szovjet- és rendszerellenes elemekből harci egységeket hoztak létre, ezeket tökéletesen felfegyverezték. Nem rajtuk múlott, hogy fegyveres harc nem következett be. Tevékenységük kihatott az egész megye viszonylatában a legkisebb községig is, úgyannyira, hogy ez az ellenforradalmi csoport tevékenységét illetően nemcsak megyei viszonylatban, hanem az egész országrészben is közismertté vált, sőt hírhedtté lett. Még csak növeli a történtek súlyát és következményeit, hogy mindez az ellenforradalom kitörésétől folyamatosan tartott, sőt egyes vonatkozásokban tevékenységük még a munkás-paraszt hatalom létrejötte után sem szűnt meg.

Ezzel szemben a bíróság enyhítő körülménynek értékelte mindegyik terheltnél a büntetlen előéletet, a nős, családos vádlottaknál ezt a körülményt, és hogy eddig velük szemben különösebb kifogás nem volt. Ugyancsak ekként jött figyelembe a megbánást mutató magatartás II., III. IV., VII., XIV. és XV. vádlottnál, I., II., V. terhelt kivételével pedig figyelembe kellett venni, hogy a többi vádlottra ezen vádlottak ráhatása is kényszerítőleg érvényesült. Így a katonai bíróság az összes körülmények alapos, gondos mérlegelésével, a rendelkező részben megállapított büntetést találta legalkalmasabbnak a büntetési célok maradéktalan elérésére, mind társadalmi rendszerünk védelmére, mind nevezettek teljes átnevelése céljából.

A bíróság megállapítása szerint a történtek után egyik terhelt sem méltó arra, hogy rendfokozatot viseljen, és állampolgári jogainak birtokában továbbra is megmaradjon, ezért a bíróság ilyen értelmű mellékbüntetést is alkalmazott.

A vagyonelkobzást a bíróság mindegyik terheltnél a törvény kötelező erejénél fogva alkalmazta, arányban cselekményük súlyával és személyes viszo-nyaival.

A bűnösség megállapítása I., II. és V. vádlottnál a BHÖ 1. pont 1. bek., a többi terheltnél pedig a BHÖ 1. pont 2. bek.-ben foglaltak alapján történt.

A főbüntetést a katonai bíróság I., II. és V. terheltnél a BHÖ 11. pont 1. bek. alapján állapította meg, a Btá. 21. § alkalmazása mellett. A többi terheltnél pedig a BHÖ 11. pont 2. bek. alapján szabta ki, III., IV., VII., XIV. és XV. vádlottnál a Btá. 21. § alkalmazása mellett.

Az egyes állampolgári jogoktól való eltiltást a katonai bíróság mindegyik terheltnél a Btá. 40. § 2. bek. a), b), c), d) alpontja, a vagyonelkobzást pedig a BHÖ 11. pont 5. bek.-ben írtak szerint eszközölte.

A lefokozást a bíróság a rendfokozattal bíró vádlottaknál a Ktbtk. 14. § alapján mondta ki, míg a beszámítást a Btá. 54. § szerint rendelte el.

 

Dr. Mátyás Miklós hb. őrgy. s. k.                        Habony János törm. s. k.

a tanács elnöke                                               jegyzőkönyvvezető

 

Másolat, irodavezetői hitelesítéssel és a szegedi katonai bíróság pecsétjével – Ht. Lt. – Katf. 144/1958.

 

A Legfelsőbb Bíróság katonai kollégiuma 1958. március 18-i ülésének kezdetén az elítéltek és védőik sorra visszavonták fellebbezésüket s így menekültek meg a valószínű súlyosbítástól. A katonai kollégium elnöke, dr. Szimler János hb. alezredes volt, a tanács tagjai: Gyurkó Lajos vezérőrnagy (a tiszakécskei vérengzés elrendelője), Berecz Béla r. vezérőrnagy, Csonka Tibor ezredes és Zentai József r. őrnagy, mint ülnökök. A fellebbezések visszavonásához: Fekete Pál 2003., 109–. A fellebbezési tárgyalással kapcsolatos iratokból kiderül, hogy 1958 elején Fekete Pál és Tóth István a budapesti Kozma utcai börtönben (a Gyűjtőfogházban), Huzsvai Gyula, Füzesy Ottó, Szabó Jenő, Köles Pál, Széll László, Biczó Gyula, Galánfy János, Nyúl Ferenc Vácott, Lovas István és Nyilas Sándor Szegeden raboskodott.

 

1 A sínfelszedésben, az aláaknázási tervezgetésben Feketének semmi szerepe nem volt, kivéve azt, hogy jelen volt a vonatkozó bizottsági üléseken – véleményt nem formált, mivel ebben a kérdésben nem érezte magát kompetensnek.

2 Vö. 20., 23., 28., 34., 86/5. sz. dokumentum.

3 A pontok kinyomtatása a megyei pártbizottság tudtával, beleegyezésével történt.

4 Október 22-én Budapesten a műegyetemisták 16 pontos programot fogadtak el; a pécsi egyetemisták 21 pontosat, a miskolciak 11 pontosat. – Szakolczai 24.

A budapesti és miskolci követelések szövege: uo. 124.–

5 A MÁV-nál történteket egészen másként rögzítette az ottani forradalmi bizottság jegyzőkönyve. Vö.: 49. sz. dokumentum.

6 Vö.: 61. sz. dokumentum.

7 Itt az ítélet egy oldala hiányzik!