CZUCZOR GERGELY

Riadó

Sikolt a harci síp: riadj magyar, riadj!

Csatára hí hazád, kifent acélt ragadj.

Villáma fesse a szabadság hajnalát,

S fürössze vérbe a zsarnokfaj bíborát.

Él még a magyarok nagy istene,

Jaj annak, ki feltámad ellene.

Az isten is segít, ki bír velünk?

Szabad népek valánk, s azok legyünk.

Nem kell zsarnok király! csatára magyarok,

Fejére vészhalál, ki reánk agyarog.

Ki rabbilincseket s igát kohol nekünk

Mi sárgafekete lelkébe tőrt verünk.

Él még a magyarok nagy istene,

Jaj annak, ki feltámad ellene.

Az isten is segít, ki bír velünk?

Szabad népek valánk, s azok legyünk.

A föld talpunk alatt, s fejünk felett az ég

Tanú legyen, hogy áll Árpád ős népe még,

S mely e szent földre hull, minden csepp honfi-vér,

Kiáltson égbe a bitorra bosszuért!

Él még a magyarok nagy istene,

Jaj annak, ki feltámad ellene.

Az isten is segít, ki bír velünk?

Szabad népek valánk, s azok legyünk.

Tiporva szent jogunk, szent harccal ójuk azt,

Pusztítsa fegyverünk a fejedelmi gazt,

A zsarnokok torán népek vigadjanak,

A nép csak úgy szabad, ha ők lebuktanak.

Él még a magyarok nagy istene,

Jaj annak, ki feltámad ellene.

Az isten is segít, ki bír velünk?

Szabad népek valánk, s azok legyünk.

Elé, elé, jertek, haramiahadak,

Kiket nemzetbakók reánk uszítanak,

Temetkezéstekűl, ti bősz szelindekek,

Helyet dögész vadak gyomrában leljetek.

Él még a magyarok nagy istene,

Jaj annak, ki feltámad ellene.

Az isten is segít, ki bír velünk?

Szabad népek valánk, s azok legyünk.

Szivünk elszánt keserv, markunk vasat szorít,

S csatára milliók imája bátorít,

Ó drága véreink, vagy élet vagy halál,

De szolganépre itt a zsarnok nem talál.

Él még a magyarok nagy istene,

Jaj annak, ki feltámad ellene.

Az isten is segít, ki bír velünk?

Szabad népek valánk, s azok legyünk.

Vitézek, őrhadak, fogjunk bucsúkezet,

Iszonytató legyen s döntő ez ütközet,

Ős áldomás gyanánt eresszünk drága vért,

Végső piros cseppig hadd folyjon a honért.

Él még a magyarok nagy istene,

Jaj annak, ki feltámad ellene.

Az isten is segít, ki bír velünk?

Szabad népek valánk, s azok legyünk.

1848.

CZUCZOR GERGELY
(1800-1866)

A nemesi Magyarországon még a polgári törekvésű írók közt is ritkaság volt a polgári származású, de annál is ritkább az olyan, aki jobbágy-paraszti otthonból indult. Bacsányi útja a társadalom mélységeiből a költészet magasságaiig példátlan kivételnek számított. A diadalmas romantika nagy haladó alakjait, Kisfaludy Károlyt, Vörösmartyt, Bajzát is a nemesi kúria küldötte, hogy továbblépjenek. Toldy Ferenc, a magyar irodalomtörténet megteremtője is pesti polgárfiú volt. De az ő körükben Czuczor Gergely igazi népi származék: egy Érsekújvár vidéki parasztember fia volt, és az apának az lett volna legnagyobb vágya, hogyha fia mihamarabb beállna katonának. Czuczor István azonban - mert eredetileg István volt - tanulni akart, tanítani akart. S merthogy jobbágyból csak akkor lehetett tanár, ha papnak megy, tizenhét éves korában unokafivérével, a hasonlóképpen tanulni akaró parasztlegénnyel, Jedlik Istvánnal együtt szerzetesnek jelentkezett. Így indult el egyszerre a kultúra útján Czuczor Gergely, a tudós-költő, és Jedlik Ányos, a nagy fizikus, a dinamó és a szódavíz feltalálója.

Czuczor hihetetlen gyorsasággal tudott tanulni. Anyanyelvén kívül már ifjan jól tud latinul, németül, szlovákul. Kamaszkorában felváltva versel magyarul és latinul. A történelem ugyanúgy izgatja, mint a nyelvtudomány. Az iskolában úgy megtanul görögül is, hogy idővel görögöt is tanított. És szenvedélyesen verselt. Amikor Pesten jár teológiára, megismeri az új, a korszerű magyar irodalmat. Elragadja Kisfaludy Károly romantikája. Saját falusi emlékeit idézik Kisfaludy népdalai, és igyekszik ugyanolyanokat írni. Ámde az ő számára a népdal nemcsak minta és irodalmi program, hanem személyes élmény. Jobb, szebb, hitelesebb népdalokat tud ő írni mesterénél is. De nem ezzel kezdi. Hanem a bontakozó romantika nemzeti epikájával. Egy igen jelentéktelen, de az idő szavát jól érző pap-költő, Pázmándi Horváth Endre elbeszélő költeményt írt a magyar előidőkből Zirc emlékezete címen, majd nemsokára egy ötletes, tehetséges erdélyi költő-tanár, Aranyosrákosi Székely Sándor kis eposzt formált hexameterekben, kitalált mitikus elemekből, feltalálva hozzá Haddúr ősisten nevét. Ezek a művek adtak példát a papnövendék Czuczornak, hogy megírja az Augsburgi ütközet című, a honfoglalás korában játszódó romantikus, hexameteres eposzt. A mű még igen lazán szerkesztett történet, csataképek alig összefüggő láncolata, de olyan gördülő hexameterekben, amilyeneket addig senki sem írt. Czuczor népi ihletésű, dallamos magyar nyelve szólalt meg az antik versformában. Az eposz kézirata elkerült Kisfaludy Károlyhoz, aki azonnal felismerte, hogy éppen erre van szükség. Felkereste Czuczort, bemutatkozott. A fiatal költő el volt bűvölve, hogy a mesterének vallott nagy költő jön el hozzá. Az Aurora következő kötetében, 1824-ben megjelent az Augsburgi ütközet, és az egész irodalmi világ ünnepelte a nemzeti eposz költőjét. El volt ragadtatva Vörösmarty is, aki akkor már javában írta a Zalán futását. Czuczort a maga elődjének vallotta, és amikor a következő évben megjelent a Zalán futása, romantikánk epikai főműve, Czuczor lelkesen ünnepelte Vörösmartyt, szívből örült, hogy van, aki jobbat ír, mint ő. Ettől kezdve mindvégig jó barátok voltak. A következő években még írt néhány, az elsőnél jobb hexameteres elbeszélő költeményt, köztük a legszebb az idillikus hangú Botond. De az elsők között volt, akik felismerték, hogy az eposz bevégezte feladatát, nem korszerű többé. A nagy műnek szánt, Hunyadiról szóló hőskölteményt abba is hagyta. Helyette megírta prózában Hunyadi életrajzát, amely oly népszerű olvasmány lett, hogy egy év múlva új kiadása következett. És megírta híres Hunyadi balladáját. Azóta is úgy képzeljük Hunyadit, amint a "szirttetőn" áll "Hunyad magas falánál", ahogy ő látta. Ez a Hunyadi ballada és az Arany Jánosra is ható Szondi ballada a kiindulópontja a következő években felemelkedő balladairodalomnak. S mindezek közben írta népdalait.

Kisfaludy halálakor, 1830-ban, az akkor harmincéves pap-költő Vörösmarty mellett az új költői hang legnépszerűbb megszólaltatója volt, és a következő években a hazai irodalmi élet egyik fontos alakja. Élete azonban tele volt nehézségekkel. Pap volt, és az egyház nem nézte jó szemmel sem haladó költészetét, sem nagyon is világias életmódját. Fegyelmi fegyelmit követett, végre 1837-ben, amikor a meginduló folyóiratnak, az Athenaeumnak ő lett volna az egyik szerkesztője, elparancsolták Pestről, szigorú egyházi életre ítélték. Vidéki tanárnak kellett lennie. A nyelvtudományban keresett vigasztalást. Hamarosan kiváló nyelvész hírében áll. És eléri, hogy rábízzák a magyar nyelv nagy szótárának szerkesztését. Ez a megbízatás lehetővé teszi, hogy újra Pestre kerülhessen. De ettől fogva is folyton feje fölött lebeg az eltiltás Damoklész-kardja. Gyanús ember. Amikor megjelenik költeményeinek gyűjteménye, túlontúl népi és túlontúl nemzeti öntudatot hirdető hangja miatt elkobozzák a kötetet. Az egyház pedig új fegyelmit indít, amelynek egyebek közt az egyik vádpontja, hogy pap létére szerelmes verseket ír.

Ezek a hivatalos és egyházi üldöztetések politikailag egyre radikálisabbá lázítják. Paraszti múltja a többieknél alkalmasabbá teszi, hogy élményként élje a nép sérelmeit. A romantikus nemzedékben ő a legforradalmibb lélek. Aki szeretetteljes örömmel köszöntötte, mint magánál nagyobbat, Vörösmartyt, két évtizeddel később ugyanilyen lelkesen ismeri fel a megjelenő Petőfiben, hogy az a legnagyobb. A negyvenes éveinek vége felé közeledő költő most már a fiatalabbakkal tart. És amikor kitör a forradalom, habozás nélkül áll a felkelt nép mellé. Petőfi forradalmi dalai mellett Czuczor Riadó című verse volt 1848-49 leghatásosabb lázító költeménye.

A bukás után csaknem életével fizetett érte. Kis híján halálra ítélik, végül hatévi, vasban töltendő börtönre. A börtönben is folytatja a szótár készítését. Végre az Akadémia kérelmére 1851-ben kegyelmet kapott. Ettől kezdve szinte kizárólag nyelvtudományi munkásságának élt. Verset alig írt, csak töredékek maradtak a végső évtizedből. A forradalom bukása, az elnyomatás keserűvé tette. Már egyházának sem lehetett kifogása ellene: nem élt világi életet, nem írt szerelmes verseket. Az ő lelkes, bizakodó romantikájának lehanyatlott. És még a kiegyezést sem érhette meg. A nagy szótárt sem tudta befejezni. 1866-ban a kolerajárvány áldozata lett. Hatvanhat éves volt.

A nagy szótárt idővel tudós munkatársa, Fogarasi János fejezte be, és a "Czuczor-Fogarasi" sokáig nélkülözhetetlen kézikönyve volt mindenkinek, akinek csak köze van az anyanyelvhez. S ha manapság már elavult is*, felejthetetlen tudománytörténeti emléke a magyar nyelvészetnek. Nyelvtudományi munkái is már csak tiszteletre méltó emlékek. Hexameteres eposzait is elhomályosította az idő. Ma már Vörösmarty eposzait is inkább a szakember olvassa, mint az olvasó. Czuczor pedig előfutár volt, de Vörösmarty összehasonlíthatatlanul nagyobb. Költeményei közül életben maradt a Hunyadi, a Szondi és a Falusi kislány Pesten. Ma is frissen élnek népdalai. És nem múló forradalmi emlék a Riadó.

Ami azonban mindennél fontosabb, az irodalomtörténeti szerepe. Ő volt a romantikus nemzedék leghaladóbb alakja. Ő a közvetítő Kisfaludy Károly és Petőfi között. Ő volt az, aki Vörösmartyék liberalizmusától tovább tudott lépni Petőfiék forradalmi demokráciájáig. Balladáival ő készítette elő Arany balladaköltészetét, népdalaival Petőfi és Tompa népdalait.

Körülötte a költészet legnagyobbjai éltek: előbb Vörösmarty, utóbb Petőfi. De ő hatni tudott, üdvösen, ezekre a nála nagyobbakra, akik méltán számították őt a legkiválóbbak közé. Annyi bizonyos, hogy azt a romantikus fénykort, amely Kisfaludy Károly fellépésétől Petőfi fellépéséig tart, nem lehet elmondani Czuczor Gergely élete és életműve nélkül.

*éppen

ma(napság) van

az újrafelfedezése! (N.J.)