N A G Y J E N C I K L O P É D I A - XXI.

MAGYAR ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLÓ ABC

Pokol vagy meny - boldog vagy boldogtalan

Nagy Életszótár csírák: címszógyűjtés/vázlat – 17.

385.

GONDOLATOK

a béke-kongresszus felől

A mult időnek bölcsei

Századokon keresztül

Örök-mozgót követeltek

A véges emberésztül:

Az új kor bölcsesége, mely

Amazokat neveti,

Az örök béke, nyugalom -

Vessző-lovát kergeti.

Nagy gondolat! képzelni is

Dicső, fenséges eszme!

Az embernem, mint egy család,

Szeretettől övezve,

Testvériségben, mint talán

Kain előtt élhetett;

- Az Irás, hol jegyezni kezd,

Jegyez csak gyűlöletet.

Mikép egy isten-atyja van

Az égben e családnak,

Kit (a művelteken kivűl)

Minden népek imádnak:

Úgy lenne földön józan ész

Az egy közös hatalom,

Törvény, igazság... akitől

Jő büntetés, jutalom.

Hogy vér a vért ne ontaná

Hiú bálványi végett;

Boszulni sértett áljogát,

Vagy nemzet-büszkeséget;

Hogy fajra fajt ne költene

Az ápolt népgyülölség

S nemzet ne kísérné tapssal

Más nemzet sírbadöltét.

Hogy a virág és a gyümölcs,

Mit a jó föld hoz ingyen,

Soha ne lenne had miatt

Feldúlva téreinken:

S a vérvonalt, hol lengtenek

Hazug hir-név zászlói,

Ne kisérnék az éhhalál

Sötét szárnyú hollói.

Hogy ne siratná az anya

Élő fiát halottúl:

Ne retteghetne a jegyes

A mátkai napoktúl;

Ne venné fel a kora gyászt

Kicsiny árvákkal, árván,

A nő, ki nem virraszta még

Férje halálos ágyán.

Hogy az utódok sírjait

Ne számlálná meg a vén,

Hazája vagy idegen föld

Vidékeit nevezvén;

S ne nézne könnyező szemmel

A kéklő messzeségbe,

Keresve, kérdve hasztalan:

Ki fogja már szemét be?

Hogy a késő Emlékezet,

Mikép gyermek-korára,

Álom gyanánt eszmélne csak

A rég eltűnt csatákra;

És lenne béke, oly örök,

Mint isten szellemében;

Megkezdve itt, - állandóul

Folytatva majd az égben.

Hiú szándék! vesztett erő

Ily küzdelemre szállni,

Megáradott nemes lelkek

Sziklába vert hullámi!

A megkövült gonoszságból

Melynek tövén kihaltok,

Nem érdemes, ha mit talán

Századokig lenyaltok.

Mióta és míg a világ,

Nem volt-e, nem leend-e

Erős, ki nyomni mindig kész,

S ki elnyomassék, gyenge?

Amazt mikép mérséklitek

Hogy enyhe légyen lánca?

Mikép ezt, hogy nagyon sulyos

Békóit meg ne rázza?

Avagy ki fékezendi meg

Az ember szenvedélyét,

Midőn iszappal hányja fel

Háborgó lelke mélyét?

Midőn az Ész, a Bölcseség,

Megbántva, meggyalázva,

Mint a hajdan profétái,

Vonul remeteházba?

Nem lophat-é megint egy új

Prometheusz égi lángot,

Kinek fénylő szövétneke

Felgyujtsa e világot...?

Nem lehet-é ismét egy új

Népáradás e földön?

Nézzétek a történetet!

S mondjátok, képzelődöm.

Óh, a világ története

Szomoru egy tanulmány!

Mint buborék tünik fel ott

Nép, nép után kimulván;

Jaj annak, mely már tündökölt!

Annak közelg halála,

Elsímul a víz tükre és

Új hab tolul reája.

Isten egészbe' működik

Egészre fordít gondot;

Midőn egy nép - mint a kovász -

Megérett és... megromlott,

Midőn satnyulva testben és

Lélekben túlmüvelve,

Békét ohajt a gyáva test,

Az elcsigázott elme;

Midőn a renyhe társaság

Büzhödt állóvizében

Új bűnök milliárdjai

Vannak keletkezőben;

Midőn a munka és vagyon

Egymástól messzi esnek,

És a tökélyre vitt csalást

Mondhatni rendszeresnek;

Midőn eltűnve a szerény

Családiság zamatja,

A nő erényét... s ami több,

A férj nejét eladja;

Midőn apát öl a fiú,

Rokont öl a rokonság,

S mérsékli bűne tudatát

A kétes vér-azonság;

Midőn a gazdag megkövül

És a szegény elfásul...

Egyszóval a polgárodás

Fordul reánk csapásul:

Akkor elétör egy vad nép

Szilaj vére s erénye

És elborit, mint a tenger

Hullámi, vagy fövénye. -

Hagyjátok a meddő vitát!

Bölcs Isten az, ki rendel;

Az ember tiszte, hogy legyen

Békében, harcban ember.

Méltó képmása istennek,

S polgára a hazának,

Válassza ott, válassza itt

A jobbik részt magának.

(1850 szept.)

Arany János

386.

Van nekem olyan emberem

akivel minden jóban együtt vagyunk,

de aki leginkább a bajban áll mellettem,

aki tűzbe teszi értem a kezét,

aki megérzi-kitalálja, hogy mire van szükségem,

aki vagyont, időt, munkát, életet áldoz-kockáztat értem,

aki a saját kárára is használ nekem,

aki irgalmasan, de szigorúan bírál engem,

aki folyamatosan tükröt tart elém,

aki négyszemközt szid, hátam mögött dicsér, megvéd,

aki feltétlenül szeret, nem kell kiérdemelnem,

aki csak tisztességes dolgot kér tőlem,

aki lakomámra utolsónak, betegágyamhoz elsőnek ér,

akitől nagyon-nagyon távol áll a hízelgés,

aki jótanácsot ad, ha semmit nem hallgatok el,

aki figyelmesen követi életem s figyelmeztet,

aki a válságban beavatkozik, közvetít,

aki távollétében is gondom viseli: rajtam gondolkodik,

aki értem imádkozik, s akinek imáimba foglalhatom nevét,

akinek soha nem eszköz, de cél vagyok,

aki jobbá, szebbé, igazabbá, szabadabbá tesz,

aki engem magánál különbnek tart,

aki nem ráz le egy előregyártott olcsó vigasszal,

aki engem vidítva vidul s engem boldogítva boldogul,

aki hisz és bízik bennem, olyannak lát, ami lehetek,

aki akkor is hű, ha neki viszi fel Isten a dolgát,

aki még kapcsolatunkat is kockára teszi értem...?

p.s.:

És én vagyok ilyen valaki másnak?

387.

Feltétlenül!?

A feltétlen szeretet képessége és gyakorlata

az ember legnagyobb isteni adománya és csodája,

amit nem kell kiérdemelni,

A feltétlen szeretet képessége és gyakorlata,

amire nem lehet érdemtelenné válni,

s ami nem függ az idő és a körülmények változásától

388.

Mi lett volna, ha

Sohasem tudhatjuk meg,

hogy milyen más ember lett volna belőlünk,

ha sorsfordító döntéseinket máshogy hozzuk meg -

más pályára megyünk, más lesz az élettársunk

(mert mindez nem volt megírva a Sors Könyvében,

s e gondolat akkor bánt minket, ha válságban vagyunk)

389.

Savanyú a szőlő?

Nincs hervasztóbb annál,

Mint amikor valaki meg akarja ideologizálni,

Hogy miért jó neki a panellakás, a társtalanság stb.

Pláne, ha itt és most lenne lehetősége változtatni,

„Csak” éppen az a fránya életbátorsága hiányzik…

390.

Bessenyei Ferenc - A csavargó dala

Én lejártam lábam vad giz-gazban
Bőrbakkancsom térdig sáros már,
és a társam, egyetlen hű társam, 
nem volt más, csak egy rossz hálózsák.
Sűrűn hemperegtem szalmán,
éltem éhkoppon, zöld almán,
míg egy asszony megsajnált, mint egy kutyát,
és jó szívvel, gyengéd szóval,
pár szem krumplival meg sóval,
és egy kancsó mézes borral megkínált.

Másnap reggel könnyű kedvvel
messze jártam és a füttyöm vígan szállt,
jött egy traktor, tülke akkor rám dudált
és én felhúzódzkodtam rá.
Az egy farmra vitt, hol birkát nyestem,
s néhány részeg este 
az a kedves emlék sokszor visszajárt,
hogy egy asszony gyöngéd szóval,
pár szem krumplival meg sóval,
és egy kancsó mézes borral megkínált.

Voltam csősz és matróz,
kertész, erdész,
börtönőr és börtöntöltelék,
frakkban, fényes házban jártam,
szöktem létrán, mikor észrevett a férj.
Én már híd alatt is laktam,
hálózsákom rég eladtam,
és a víztükrén kétszemem álmot lát:
azt a nőt, ki gyengéd szóval,
pár szem krumplival meg sóval,
és egy kancsó mézes borral megkínált.

Gyűrött, züllött lett a képem,
durva öklöm sem úgy jár mint akkor rég,
és a csapszék pultnál ütleg hullt rám,
s a földön rám számlált a csőcselék...
akkor visszapergett még az emlék:
csak egy volt, aki jó volt énhozzám!
Az a nő, ki gyengéd szóval,
pár szem, krumplival meg sóval,
és egy kancsó mézes borral megkínált.

http://www.youtube.com/watch?v=FTO3wd1WB6Q

391..

Kóborló

Addig vagy szabad ember,

Amíg ki mersz állni az út szélére stoppolni,

Még nem tudod merre mész és hol alszol ma éjjel,

Legalább belekóstolsz a vagabund/nomád életbe…?

392.

Egy boldog ember

Nem költ drága fölös-káros szerekre, vagy pereskedésre,

Nem válik el feleslegesen és károsan és igen költségesen,

Nem tékozolja idejét depressziós és más betegség-játszmákra,

Nem könnyen csábítható bűnre, bűnbandákba vagy szektákba!

Stb. stb.

393.

Hárítások

Átlátszó felelősséghárítások…

Nem szartam a kútba, csak a kávájára…

Nem öljük meg Józsefet, csak a mély kútba dobjuk,

És akkor majd nem tapad vér a kezünkhöz?

394.

Szombat

"És történt,

hogy Jézus szombaton gabonaföldeken ment át,

és tanítványai útközben tépdesni kezdték a kalászokat.

A farizeusok így szóltak hozzá:

"Nézd,

miért tesznek szombaton olyat, amit nem szabad?"

Erre ő ezt kérdezte tőlük:

"Sohasem olvastátok,

mit tett Dávid, amikor szükséget szenvedett,

ő is, meg azok is, akik vele voltak?

Bement az Isten házába Abjátár főpap idején,

és megette a szent kenyereket,

amelyeket nem szabad megenni másnak, csak a papoknak;

és azoknak is adott, akik vele voltak."

Majd hozzátette Jézus:

"A szombat lett az emberért,

nem az ember a szombatért;

tehát az Emberfia ura a szombatnak is.""

(Mk 2,23-28)

395.

"Törvényimádat van ott,

ahol a törvények megnyomorítanak."

Egy óriási vállalat

küldetésnyilatkozatában volt olvasható,

hogy hisznek abban,

hogy munkatársaik meg tudják valósítani önmagukat,

és hogy a cég az egyes emberek felemelkedését szolgálja.

Ám amikor válságba jutott a vállalat,

a munkatársak és az emberek felemelkedése

volt az utolsó szempont a menedzsment számára.

A vallás is tud ilyen embertelen lenni.

Jézus kortársai

a szombatnap vallásos megszentelését

olyan kegyetlenül tudták gyakorolni,

hogy az sokak számára már nem volt nyugalom

és testi-lelki regenerálódás, rekreáció,

hanem kínos vigyázás arra,

hogy betartsák a nap szabályait.

Sokan gondolkodnak így a kereszténységről is.

Vannak szabályok,

Bibliában olvasható vagy abból levezetett

törvények és elvek,

s a hívő dolga az,

hogy ezek a szabályok ne sérüljenek.

Ha jól teljesítünk, akkor boldogok lehetünk,

akármilyen nyomorult és kudarcos az életünk.

A szent napoknak, a hívő dolgoknak,

az egyházi tevékenységeknek

csak az életet,

az ember igazi életét szabad szolgálniuk,

mert az a dolguk!

Ami nem ilyen, azt abba kell hagyni!

/HGy/

396.

Kései sirató

Harminchat fokos lázban égek mindig

s te nem ápolsz, anyám.

Mint lenge, könnyű lány, ha odaintik,

kinyujtóztál a halál oldalán.

Lágy őszi tájból és sok kedves nőből

próbállak összeállítani téged;

de nem futja, már látom, az időből,

a tömény tűz eléget.

.

Utoljára Szabadszállásra mentem,

a hadak vége volt

s ez összekúszálódott Budapesten

kenyér nélkül, üresen állt a bolt.

A vonattetőn hasaltam keresztben,

hoztam krumplit; a zsákban köles volt már;

neked, én konok, csirkét is szereztem

s te már seholse voltál.

.

Tőlem elvetted, kukacoknak adtad

édes emlőd s magad.

Vigasztaltad fiad és pirongattad

s lám, csalárd, hazug volt kedves szavad.

Levesem hűtötted, fújtad, kavartad,

mondtad: Egyél, nekem nősz nagyra, szentem!

Most zsíros nyirkot kóstol üres ajkad –

félrevezettél engem.

.

Ettelek volna meg!… Te vacsorádat

hoztad el - kértem én?

Mért görbítetted mosásnak a hátad?

Hogy egyengesd egy láda fenekén?

Lásd, örülnék, ha megvernél még egyszer!

Boldoggá tenne most, mert visszavágnék:

haszontalan vagy! Nem-lenni igyekszel

s mindent elrontsz, te árnyék!

.

Nagyobb szélhámos vagy, mint bármelyik nő,

ki csal és hiteget!

Suttyomban elhagytad szerelmeidből

jajongva szült, eleven hitedet.

Cigány vagy! Amit adtái hízelegve,

mind visszaloptad az utolsó órán!

A gyereknek kél káromkodni kedve –

nem hallod, mama? Szólj rám!

.

Világosodik lassacskán az elmém,

a legenda oda.

A gyermek, aki csügg anyja szerelmén,

észreveszi, hogy milyen ostoba.

Kit anya szült, az mind csalódik végül,

vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni.

Ha küzd, hát abba, ha pedig kibékül,

ebbe fog belehalni.

József, Attila

397.

Nyomozó

Amikor hazaérkezem,

Látom, ki és mit tett a lakásban, konyhában,

Amíg én ideiglenesen idegenben tartózkodtam

Felismerem a kedvesem keze nyomát, fekte helyét

Stb.

398.

Keresztszülők

Nem vérrokonok,

De akik önként felelősséget vállalnak,

Hogy a gyerek jó sorban jó nevelést kapjon

399.

Bezzeg gyerek

Akivel a többiek előtt példálóznak

S akit így jó eséllyel megutálnak a többiek

Élsportoló-éltanuló voltam, osztályelső nem?

400..

Gerilla polbeat

Törd a kerítést!

Te, ki csendben ülsz a sorban,
Gyere gondolkozz csak el.
Ez a föld itt minket illet,
S nem azt aki pénzt zsebel.

Refr.:
Törd a kerítést s a falakat át,
Miénk ez a föld, a tenger és az ég,
Jánosé, Tamásé, Katié.
Jánosé, Tamásé, Katié.

Hogyha erre jár egy pénzes,
Tán zavarja énekem.
Sima szája erre kényes,
Ne dalolja énvelem.

Refr.:
Törd a kerítést s a falakat át,
Miénk ez a föld, a tenger és az ég,
Jánosé, Tamásé, Katié.
Jánosé, Tamásé, Katié.

Hogyha kérded, itt e földön
Kezed téged illet-e?
Ha a kezed tiéd, hát miért
Nem tiéd, mit formálsz vele?

Refr.:
Törd a kerítést s a falakat át,
Miénk ez a föld, a tenger és az ég,
Jánosé, Tamásé, Katié.
Jánosé, Tamásé, Katié.

Te, ki csendben ülsz a sorban,
Gyere gondolkozz csak el.
Ez a föld itt minket illet,
S nem azé aki pénzt zsebel.

Refr.:
Törd a kerítést s a falakat át,
Miénk ez a föld, a tenger és az ég,
Jánosé, Tamásé, Katié.
Jánosé, Tamásé, Katié.

https://www.youtube.com/watch?v=c-RvTtAhDOk

401.

Illat és szagár(talom)

Öreg székely ül a vonaton,

belibeg a kocsiba egy hölgyike,

intenzív illatfelhőt húzva maga után.

Meg is kérdezi az öreg, hogy mi ez az illat.

Mire a hölgy:

- Le fragrance II. a Diortól, Párizsból 50 ml 29.800 Ft.

Hümmög az öreg,

erre nem lehet mit mondani,

majd pár perc múlva enyhén

oldalra dőlve elereszt

egy kb 20 másodperces, lapos pukit.

A hölgynek könnybe lábad a szeme,

enyhén kiakadva kérdezi:

- Jézusom, mi ez a szag?

Mire az öreg:

- Tarkabab, Érmihályfalváról, a Józsitól, fél kiló 180.-Ft.

402.

Kőleves mese

Avagy a szellem hatalma

Hogyan teheted a zsugorit adakozóvá?

Hogyan főzz magadnak finom tápláló levest,

Amikor nincs semmid és ezt mindenki közömbösen nézi…

(+ zsugori zsidók és Jézus csodás kenyér- és halszaporítása)

403.

Fülek

Páros cseresznye szárán

Fülbevaló – fülcimpalyukasztás

Fül és koponya közé szorított plajbász

Fül mögé-alá bujtatott nagyothalló készülék

404.

Hangzók

Mássalhangzó – magánhangzó

Ha csak a-val mondom, amit mondok….

Hacsakavalmondomamatmandakakkarasartad

Hecsekevelmendemekkeresmegertedemetmendek

405.

Ha jól hallanám, érteném

De operaénekes adja elő

De túl közel áll és köpköd is

De őt közben csiklandozzák, fojtogatják

De csak makog, dadog

De nagyothalló vagyok

De nem tudok szájról olvasni

De elnyomja az metró dübörgése

De túl halkan suttog

De fülsüketítő a hangerő

De épp nem figyeltem oda

De többen egyszerre beszélnek

De be van tömve a fülem

De rossz a telefonvonal

De sokszor beleköhög

De nagyon beszédhibás

De nagyon hadar

De nagyon messze vagy

406.

Elkámpicsorodott

Kám – gamó/gumó – kampó

Picsor – facsar, facsarodik

Pi – kettős használat: ba, be 

Kampóvá facsarodott – összevonás

407.

Burok

Védőburok és női princípium

Burokban növekvő-születő magzat, gyerek

Burkot vonni a család köré – inkubátor ház

408.

Sziámi ikrek

Nincsenek külön útjaik

Mit titkolhatnak el egymás elől?

És akik lélekben ilyen szorosan összenőnek?

409.

Hálni és halni

Minden elalvás egy kis halál

Az ágyad a koporsód, abban temetnek el

410.

Testnyelv

Térdre rogyni – borulni

Térdet, fejet neki hajték

Az alázat, hódolat jele a letérdelés -

A Jóisten előtt, vagy az imádottad előtt

411.

Anyás-anyátlan

Mécs László

BÚCSÚZTATÓ

Ő volt a ház kakasszója,
alkonyati altatója,
karácsonyi harangszója,
mikulási öröme.

Álmaimnak pecsétőre,
nemességem kutyabőre,
pelikánom, s arany csőre
öntestével etetett.

Soha nem kért, mindig termelt,
kamrát töltött, krumplit vermelt,
szeretetet, arany kendert
tilolt, -- s négy szál inge volt.

Ő volt a ház nyugodalma,
arany derűm arany malma,
betlehemi arany szalma
bárány éveim alatt.

Egyhelyben élt mint a nagyfa,
kis naprendszer külön -- Napja:
nagy család apraja-nagyja
szíve körül keringett.

S hogy ne rúgjak ki a hámból,
Rendből, én, a világ-vándor
üstökös: ő a magányból
imák láncán őrizett.

Jó volt járni legénykedve,
beszagolni minden kertbe,
-- amíg otthon várt remegve
a szívétől színes csend!

Ő volt a nagy Számonkérő,
bíró, de nem elítélő,
bűnt erénnyé átzenélő
kristályhúrú anyaság.

Most, hogy elment, árva lettem,
beborult az ég felettem,
-- s itthon elszíntelenedtem
szívtelenül kong a csend.

Királyhelmec, 1943 november

412.

Női minőség

Nagyasszony

Adva és feladva

Nőnek születni, asszonnyá válni

Lány, gyengébb nem, fehérnép, csaj,

Ara, hitves, mennyasszony, bige, spiné,

Amazon, boszorka, házisárkány, nyanya,

Mama, banya, hölgy, asszonyi állat (állapot)

Stb.

413.

Szabálykövetés

Nem tudják, de teszik

Szépen beszélnek magyarul,

De nem tudják az explicit szabályokat

(akik tudják, vagy tudni vélik, a nyelvészek,

azok meg lehet, hogy csúnyán beszélnek, írnak…)

414.

Tüzek

Szenvedéllyel tüzel

Az isteni szikrából tüzet csihol

Zsendül, pezseg, megélénkül, gerjed, lobog

Nem csak tartaléklángon éppen hogy pislákol

415.

Szabálykövető lény

A gyerek nem a szabályt magolja be,

Amikor az édes anyanyelvét elsajátítja,

S nem is tanul meg minden lehetséges mondatot,

De a nyelvérzéke fejlődésével egyre több hibát szűr

(míg – ismét - eljut a költői szabadságig/szabadosságig…)

416.

Állhatatos – állhatatlan

Egyik nap igazat mondok, a másik nap nem,

S ha több az egyik, mint a másik, akkor jó az átlag?

A hétvégéken bezabálok, torkoskodok, falok stb.,

A hét többi napján meg koplalva önkínzóan fogyókúrázok

417.

Dög

Meghal vagy elpusztul?

A pusztulás után nincs folytatás

A halál csak egy állapot/dimenzióváltás?

Az elvetett mag meghal, de búzát/életet terem

A mártírok vére magvetés: megtermékenyíti a Földet

418.

Felvételi beszélgetés

Cigány jelentkezik rendőrnek.

Személyzetis sandán néz rá és kérdezi:
– Érettségije van?
– Há' persze, mit képzelsz te rúlam.

Csak hirtelen nem találtam meg otthon a bizonyítványt.
– Hm. Tudja például ki Babits Mihály?
– Nem ismerem kérem, ilyen nem lakik az utcánkba'.
– Na cigány, akkor menj haza az érettségi bizonyítványodért

és járj utána, ki is az a Babits Mihály!
Cigány hazaér, kérdik a többiek:
– Na Gazsi, felvettek rendőrnek?
– Mi az hogy!!! Már ügyem is van!

419.

Kifordított közmondások:
A gyakorlat eszi a mestert.

A kivétel erősíti a vakbelet.

A kocka el van vesztve.

Addig jár a korsó a kútra amíg bevezetik a vizet.

Addig nyújtózkodj amíg kinyúlsz.

Ahány ház annyi szobás.

Ajándék lónak biztos,hogy túrós a háta.

Akasztott embernek lába se éri a földet.

Aki keres, az rájön hogy ellopták. 

Aki kíváncsi az Fáncsi.

Aki másnak vermet ás az sírásó.

Aki mer annál van a kanál.

Aki nem Imre ne legyen falába.

Alkalom szüli a szexet.

Amelyik kutya ugat az hangos.

Ami késik elmúlik.

Az élet nem fenékig Milky Way.

Az okoskodás halála a tett.

Bagoly mondja verébnek hogy bőrfejű.

420.

A rossz munkahely ismérveiből

Ingyen gürizel hadifogolyként az ellenségednek

A selejt szabotázs – hadbíróság ítél feletted

Tilos beszélgetni – militáris fegyelem

Lélekölő robotolás naphosszat éhbérért

Munkádat egy gép is elvégezhetné

Nem a szakmádban dolgozol

Feketén foglalkoztatva – bejelentés nélkül

Bizonytalanság – szerződés nélkül

Bekamarázott WC – személyi motozás

Egészségre ártalmas – életveszélyes

Nincs jutalom, csak indokolatlan büntetés

Lázas semmittevést kellene imitálni

Megalázások – pl. szégyentábla

Permanens negatív stressz-hatás 

Értelmetlen, de hajszolt munkák

Hétvégi, éjszakai túlóráztatás

Rossz a csapatszellem

Mindenki mindenki ellen áskálódik

Árulkodók a kollégák

Szeszélyes a teljhatalmú főnök

Korlátlan a munkaidő

Elcsalt szabadságolások

Bizonytalan a fizetés

Nagy a távolság, rossz a közlekedés

A kenyérkereset miatt nem gyakorolhatod hivatásod

Stb. stb. stb.

421..

Visszaigazolás

„Végzem, amit végeznem kell,

amit végeznem jó és illő,

mert a bennem lévő nyugalomérzés igazolja,

hogy helyes úton járok.

Szeretném, ha hitem akkorára növekedhetnék,

mint egy mustármagocska,

hogy hegyeket mozdíthassak vele.” 

(Wass Albert)

422.

Szociális foglalkoztató

A babot és a lencsét minden nap összekeverik,

Hogy azt majd a sok Hamupipőke szétválassza…

423.

A közvélemény kutatása

Ki fizeti – ki teszi közzé – kit szolgál

Hogyan lehet reprezentatív mintát venni?

Hogyan lehet a kérdezettet nem befolyásolni?

424.

Kézügyességek

Egy krumplit szépen meghámozni

Gitárakkordokat pontosan lefogni

Egy kézről, lábról a fölös körömrészt levágni

425.

Diagnózis

Az orvos alaposan megvizsgálja a beteget,

ellenőrzi a leleteit,

de meg sem szólal, csak hümmög a papírok felett.

A beteg türelmetlenül kérdezi:

- Doktor úr, hát mi bajom van?

- Azt majd a boncolás mutatja meg.

426.

Anyagcsere

Eszek-iszok, pisilek-kakilok

Hízni nem hízok, minden anyag-energia hasznosul

Éjjel-nappal kering a vérem, működik a fűtés-hűtés

427.

Hány napig bírod ki?

Alvás, pihenés nélkül?

Víz, folyadék nélkül?

Étel, táplálék nélkül?

Magányosan, társ nélkül?

Alkotás, sikerélmény nélkül?

428.

Nem vagy otthon – nincs igazi otthonod

Mert egy pad a szálláshelyed, ha hagy a rendőr

Mert őrizetbe véve egyen barakkokba internáltak 

Mert hajótörést szenvedtél, s „Robinzon” lettél…

Mert egy menedékházban rekedtél az ítéletidőben

Mert idegenekkel zártak össze a zsúfolt laktanyában

Mert kitelepítettek idegenek sufnijába, kamrájába

Mert csak bármikor kitehető bérlő vagy

Mert lakásod átjáróház, raktár, üzem stb.

Mert az adósság Damoklész kardja alatt „élsz”

Mert válóperes hidegháborús hadszíntér a házad

Mert nincs asszonyod, aki otthont varázsolna

Mert megvesz az isten hidege, nem duruzsol kályha

Mert sújt a rossz szomszédság, török átok

Mert óvóhelyre menekültél a bombázások elől

Mert betelepítettek hozzád katonákat, menekülteket

Mert távol, messze van hazád, s itt minden idegen…

Mert csak vendég vagy megtűrt szegény rokon vagy

Mert non stop üzemelő kocsma, kupi stb. Fölött laksz

Mert „nagybeteg” anyósod terrorizálja a családot

Mert bármikor bárki rád nyithatja/törheti az ajtót

Mert nincs hol parkíroznia lakókocsidnak, lakóhajódnak

Mert más és más szállodákban töltöd az éjszakáidat

Mert nem rád szabott a lakás és tömegnyomor van

Mert nem neked rendezték be a szobát, a konyhát stb.

Mert börtöntöltelék vagy: katonai drillben, cellatársakkal

Mert neked kell alkalmazkodni a kórházi napi/szobarendhez

429.

Megörökítés

Felírom korommal a kéménybe

Belerajzolom a tengerparti homokba

Rákaristolom a szívet egy vastag fa törzsébe

Szerzek egy slágert – egy örökzöld dalt…

430.

Írás

Határidő naplós bejegyzés

Emlékezetsegítő – bolti cédula

Egy arctalan/névtelen feljelentés

Amikor át kell hidalni a távolságokat

Amikor tilos a börtönből telefonálni

Amikor szégyellném a szemedbe mondani

Amikor nem mondhatom el senkinek – vers

431.

Civilizáció és kultúra

Ma már sokféleképp írhatunk levelet,

De már még karácsonykor sem küldünk,

S amit összecsapunk, bepötyögünk stb. stb.,

Abból nem lehet majd egy leveleskönyvet kiadni

432.

Becézett magyar nyelv

Egyszer élt egy kalifa,
Nem tudta, mi a karifa.
Azt hitte, becézve a karát fája,
vagy gondolt Karafiáth Orsolyára?

Szép nyelv ez a magyar - mondta,
Csak a sok becézés jól elrontja,
Mert jól hangzik az öcsi, húgi,
De kevésbé a kovi ubi.

Lehet a nő depi, öngyi,
Gyöngytyúk neve legyen gyöngyi,
Vasárnapból marad vasi,
Parókából legyen pari.

Hogyha jő a lelkifurka,
Kövér ember Hurka Gyurka,
Tizenegyes néha tizi,
Este felkerül a pizsi.

Bocsánatból lesz a bocsi,
Tócsából is lehet tocsi?
Édesből marad az édi,
Mérnökből meg legyen méri.

Intenzívből marad inti,
Infarktusból legyen infi,
Kori marad a kórházból,
Röngi orvi doktorából.

Lassan végét ér a szövi,
Hogyha tetszik lájkit neki,
Ha nem tetszik öri-hari,
S Te leszel a feki bari.

Rummel József