NAGY JENCIKLOPÉDIÁM
MAGYAR SZELLEMI ELIT - ABC
HIVATÁS – ÁRULÁS - POKOLJÁRÁS
AKI JÓ SOKAT SEGÍTHET/ÁRTHAT
Értelmiségiek, segítők és vezetők lexikon – 3. (97-144.)
97.
A MUSZÁJ HERKULES
Dőltömre Tökmag Jankók lesnek:
Úgy szeretnék gyáván kihúnyni
S meg kell maradnom Herkulesnek.
Milyen hig fejűek a törpék:
Hagynának egy kicsit magamra,
Krisztusuccse magam megtörnék.
De nyelvelnek, zsibongnak: űznek
S neki hajtanak önvesztükre
Mindig új hitnek, dalnak, tűznek.
Szeretném már magamat utálni.
De, istenem, ők is utálnak:
Nem szabad, nem lehet megállni.
Szeretnék fájdalom-esetten
Bújdosni, szökni, sirni, fájni.
De hogy ez a csürhe nevessen?
Szegény, muszáj Herkules állom,
Győzöm a harcot bús haraggal.
S késik az álmom s a halálom.
Sok senki, gnóm, nyavalyás, talmi
Jó lesz egy kis hódolás és csönd:
Így nem fogok sohse meghalni.
ADY ENDRE
98.
POKOLJÁRÓ DUDÁS SORS
Avagy ha szellemi pályára készülsz
Akkor a függetlenség mellé
koldusbotot is kap(hat)sz
Akkor ne csodálkozz:
ugyanazért jutalmaznak/büntetnek
Akkor mártír is lehetsz,
de a visszhangtalanság is várhat
Akkor minden nap arra ébredhetsz:
pályatévesztett vagy!?
Akkor azzal büntethetnek,
hogy se könyv, se toll, se papír
Akkor esetleg életed végéig
se kapsz semmi elismerést
Akkor az elsöprő többség
parazitának, naplopónak, lógósnak tart
Akkor teljesen egyedül
ugrasz fejet a sötét ismeretlenbe
Akkor éhes gyerekeid
szégyentáblán, gúnyrajzokon látnak
Akkor belőled, a megváltóból
a nép ellenségét kreálják
Akkor éppen
a legjobbnak hitt barátaid árulhatnak el
Akkor szinte üvegfalú házban élsz
- zsarolva, rágalmazva, kipellengérezve
99.
GÓJ
Nem zsidó kollegáimat
kirekesztem, és kinézem
a tudományos élet berkeiből,
„szent” meggyőződésem,
hogy ők nem a könyv népe
(menjenek kapálni, kaszálni
maximum szellemi segédmunkákra…)
100.
MÉRCE
Mindent hangsúlyozottan
amatőrként, csak játékból űzök,
és így persze „ahhoz képest”
nem is vagyok olyan rossz benne
Nem,
én azután tényleg nem vagyok
maximalista,
inkább minimalista:
nekem a „nem rossz”,
a mértéket éppen megütő már elég jó!
101.
VÉN TANÁR
Már csak az esti kártyaparti
vagy egy focimeccs hoz izgalomba,
a napi tanárkodásom nyűgös unott rutin,
de már arra a pár év(tized)re nem váltok…
Valahogy kihúzom a nyugdíjazásomig
(a diákokat úgyis leszoktattam már arról,
hogy kényes kérdéseket tegyenek fel,
amikhez magam is felkészületlen vagyok,
vagy nyílt állásfoglalásra kényszerítenének…)
102.
VÉN DIÁK
Olyan jó volt
az indító lökést adó diák önképzőköröm,
hogy megvénülve is
még mindig ott produkálnám magam.
És milyen vonzó a kellemes diákélet –
mert én nem nyomorogtam, anyám dotált.
(ha tehetem, nyugdíjig iskolákba járogatok)
103.
RÉGÉSZ
Avagy kegyeletsértő, sírrabló stb.?
Jézus, Petőfi és Gandhi szellemét, igazságát
lepelben, sírban, exhumált csontban, porban stb.
keresgélem jobb ügyhöz méltó szorgalommal…
104.
JANICSÁR
A jó édes szülőanyám se ismerne már ma rám,
annyira asszimilálódtam az uralkodó szellemi „elithez”,
átvettem minden allűrt, babonát, rossz szokást
és végleg kettétört ifjonti világmegváltó lendületem…
105.
VISZÁLYT SZÍTÓ
Áskálódással, intrikával,
Erinnis szellemének idézésével
áthidalhatatlanná mélyíti el
a generációk, iskolák, irányzatok közötti
- amúgy csak félreértésből adódó -
éket-szakadékot
106.
BŰNTAKARÓ
Támadva védekező.
Ha akármilyen vétségért,
mondjuk sikkasztásért üldöznek,
akkor „hétszentség” neki,
hogy ő a zsidósága mártírja
107.
MIZANTRÓP,
Olyan ember vagy,
aki Hivatásos Embergyűlölő,
aki elvet minden elvet,
ezt az egész emberiséget Megvet,
minden emberi idegen tőle
108.
ÜGYVÉD
Gazdagok,
híresek,
hatalmasok
sztárügyvédjeként
áldozok fel
maximum kirendelt ügyvéd,
vagy általuk se védetteket
a hivatásom elárulása oltárán…
(lásd pl.: Csak egy lövés c. film)
109.
TUDÓSÍTÓ
Az elfogult drukker
érthető aránytévesztésével
a bolhából elefántot csinál
„a pártatlan közvetítő”
(A magyar közszolgálati rádióban
úgy tudósítok a zsidó-arab háborúról,
hogy alig, vagy ügyesen leplezetten
nagyon is az én csapatomnak drukkolok)
110.
KÉTÉLTŰ
Napközben
egy kicsit – nagyon - prostituálódok,
hogy azután csendes holdfényes éjszaka
léleknemesítő zsoltárokat, szonetteket írjak
111.
HUMORISTA
A.
A kemény pártállami időben
én mertem nyíltan tréfálkozni
például még a Patyolattal is,
(és más, nem védett vadakra is lőtt.)
B.
Ha a fizető hallgatóság
nem vevő „intellektuális humorára”,
kis buzizásért-cigányozásért nem megy a szomszédba
(ha nagyon muszáj, akár a gatyáját is letolja)
112.
KÖLTŐ
Júdáspénzt
és a rivális pályatárs rossz hírét
szívesen, jó lelkiismerettel
és buzgón költő vagyok
113.
ÉSZLÉNY
Olyan vagy az emberekkel,
mint azok a filozófusok,
akik az állatot gépnek gondolva
csak fel- és összenevettek kínszenvedésén
114.
LEGITIMÁLÓ
Az örök polgári engedelmes.
Szólási és nyomtatási engedély kérésével
közvetve legitimálom a diktatúra játékszabályait –
nincs, sosem lehet az a helyzet,
amikor polgári engedetlenségre vetemednék…
115.
ÚJ-LIBERÁLIS
Ha nagyon nem értesz velem egyet,
akkor bármit tőlem telhetőt megteszek,
hogy gyakorlatilag is elhallgatassalak
(karaktergyilkosság, pályáról kiszorítás,
belső száműzetésbe kényszerítés stb.)
116.
HÁRÍTÁS
Nem érdekel és nem követem,
hogy találmányomat
kik és milyen katonai célra használhatják:
az ő lelkük rajta?!
117.
MÉDIUM
Médiumként kvázi automatikusan írok,
de nem a belső „daimon” az, aki diktál,
amiről Szókratész beszél, de a pénz-hírnév démona…
118.
ÖNKRITIKA
Nem kihívásként,
de aljas orvtámadásként fogja fel,
ha nála szakmailag jobb valaki,
s igyekszik rosszabbnak láttatni
119.
CSAK EGY BESÚGÓ VOLT?
aki bejáratos volt otthonomba
aki visszaélt vele, hogy nyitott volt a házunk
akit jó szóval, palacsintával fogadtam, míg ő szaglászott
aki intrikált, hogy egységünk bomlassza
aki éjszaka zaklatott álügyekben fontoskodva
aki erőszakosan tematizálta klubéletünk beszélgetéseit
aki készségesen vitt autójával velem fedezni magát
aki a tőlem vitt szamizdatokkal járta a Nyugatot
aki íráskészségét és fantáziáját jelentéseiben élhette ki
aki gyermekeimtől rabolta el drága időm és energiám
aki tudta, milyen hízelgéssel lehet lábamról levenni
aki ölelgetet, hogy gyengéim kitapogassa
120.
TÉNYLEG DUDÁS AKARSZ LENNI?
Lehetsz te hős,
mégis legtöbben parazitának néznek
Sose tudhatod,
hogy tetted-műved jutalmat vagy büntetést hoz
A rád legféltékenyebb riválisok
döntenek egzisztenciádról
Az ezerkarú polip,
a középszer próbál magához hasonítani
Ha szereted az igazságot
/gyűlölöd a hamisságot, száműzve leszel
Házanépe lesz az ellensége,
csak bajt/szegénységet hoz rájuk
Életedben magad se tudhatod meg,
nem tévúton küszködtél-e
Eredményed elhallgatják,
meghamisítják vagy ellopják
Ellenségeidnél is jobban kell félned
hízelgő, spicliskedő "barátoktól"
Aki mindenkit szolgál, azt nem fizeti senki
Te sem lehetsz próféta a saját hazádban
Megmondod az igazat és betörik a fejed
121.
SZÉKFOGLALÓ
Bűvös székbe ülő-ültető
Igazmondó-mondató szék
Amíg abban ülsz, nem hazudhatsz,
Sem kimondottan, sem elhallgatással…
122.
TÜKÖR
Fabula te rasa
A mese rólad szól
Ismerd meg magad és változtasd meg éltedet
Az emberiség jótevője, aki ilyen igaz meséket ír
Ahogy a kártevője a giccsgyártó, a „boldogság” művésze
123.
TRANSZPARENCIA
Üvegház és üvegzseb
Nincs védett magánélet/intimszféra se –
nem lehet olyan titkod, mint bárki másnak
Egy pap nem zárkózhat elefántcsonttoronyba…
Tisztelők és besúgók árgus szemekkel figyelnek.
Stb.
124.
CINIZMUS
Az értelmiségi előtt két út áll
Az egyik az alkoholizmus – a másik nem járható
(Minél távolabb kerül az eszménytől, annál többet iszik)
125.
CSAKAZÉRTIS
Reményik Sándor
Írjad poéta
Írjad poéta!
Ha csügged a lelked,
Nehezül a szárnyad,
Ha rajtad a kétely
Zsibbasztón elárad:
Írjad csakazértis!
Ne kérdezd; mi célból?
Ne kérdezd: mi végre?
Nem tudod te, hol vár,
Éppen terád hol vár,
Egy lélek ínsége.
Egy lélek éhsége,
Egy szív szomjúsága:
Megenyhül a lelked
Egy rebbenésére,
Egy színes szavára.
Írjad poéta,
Írjad csakazértis!
Nem tudod te, mit tesz
A szavad hatalma,
Hova mindenüvé
Vagyon bejáratja,
Ismeretlen ajtók
Nyílanak meg néki,
Hova nem is szántad,
Oda fog betérni.
Nő a jelentése,
Mint a folyam, árad,
Távol szerelmeket
Himbál, hajókáztat,
Ismeretlen partok
Intenek feléje,
Szélvészként belekap
Vitorlák vásznába
Lobogók selymébe.
Szertezúg, szétárad
Világ minden táján,
Míg te nem is sejted
Magányod szomorú,
Szép Szent-Ilonáján.
Írjad poéta,
Írjad csakazértis!
126.
KÖZKINCS
Ha elosztogatom a vagyonom, koldus leszek,
ha mindenki szeretheti a babám, akkor kurva lesz -
de a szépségében mindenki gyönyörködhet,
ahogy a magánházam szép épülete mindenki öröme.
A szellemi kincsek közkinccsé válása
elvileg nem csökkenti értéküket - sőt:
a folyamat annak a jele lehet, hogy a mű telitalálat,
s a népdalainkon meg is tapasztalhatjuk,
hogy a közkézen forgás milyen gyémántot csiszol...
127.
MINDENKI „ÉRTELMISÉGI”
Mindenki tanító
Mindenki nevelő
Mindenki idegenvezető
Mindenki bölcselő
Mindenki tanácsadó
Mindenki mester/művész
Mindenki tudós
Mindenki sportember
Mindenki politikus
Mindenki költő
Mindenki előimádkozó
Mindenki humorista
Mindenki ügyvéd és bíró
Mindenki tudósító és kommentátor
Mindenki játékmester - animátor
Mindenki nótafa
Mindenki pap, prédikátor
Mindenki pszichológus
Mindenki szociális munkás
Mindenki orvos és ápoló
Mindenki közösségszervező
Mindenki mediátor
Mindenki igazságkutató
Mindenki példamutató
128.
A SZELLEMI PÁLYA
KOCKÁZATAIBÓL ÉS TERHEIBŐL
Márvánnyal, formával
és megrendelővel küszködve őszülsz, megrokkansz
Hiába készül el a nagy mű
az megy a zúzdába, te meg a süllyesztőbe
Megalázóan kevés a honorárium,
olykor még neked kell(ene) fizetni
Szavai hitelének aranyfedezete van:
szenvedéstörténeted, passiód
Jót és jól szólnál és szólsz is,
csakhogy a pusztába kiáltod
Olyannyira világítanál a sötétben,
mint két végéről égő-fogyó gyertya
Szülőfölded javát akarva
igazadhoz ragaszkodva leszel a nép ellensége
A többségért lobbizva
nemcsak kisebbségben, de magadra maradsz
Ki más vállalná a közutált kisebbség
ügyvivője, védője hálátlan szerepét?
A bulvársajtó szabad prédájaként
indul családod ellen a hajtóvadászat…
Még maga a názáreti Jézus Krisztus
sem lehetett próféta a hazájában
A visszhangtalanság közönyébe fullasztva –
még negatív válasz sincs
129.
ÍRÁSTUDÓK ÁRULÁSAIBÓL
Fülbemászóan muzsikálok,
miközben már süllyed a Titanic
Én voltam és vagyok az első,
aki a követ dobja a vétkes asszonyra
Igyekszem minél magasabbra felverni
cinkos hallgatásom árát
„Halálugrásaimat”
láthatatlan dupla védőháló felett mutatom be
Lankadatlanul rakosgatok másokra
elviselhetetlen lelki terheket
A szegény jónép riogatására, rendelésre
mumust kreálok, játszok
Amiben tényleg vehetetlen vagyok,
az a profi önigazolás írása
Piszlicsáré gondjaimmal bőgöm tele
a nagy panaszkönyvet
Szellemi alkimistaságom arra használom:
aranyból is szart csináljak
Ha szabad a préda,
kilövöldözöm gyilkos gúnyom nyílvesszőit...
Szellemi eledelként
álproblémák gumicsontjait lököm (f)elétek
Gyakori vaklármámmal
eltompítom az emberek veszélyérzetét
130.
ÁLDOZAT
Szomorú éj
Éjfél lesz, és én mégsem alhatom,
Mert gondomat el nem altathatom.
Mi fog történni vélem s a hazával?
E kettős kérdés tépi lelkemet.
Ah, nem érem be a magam bajával,
Még te is gyötresz, hazaszeretet!
Ez hát a költő sorsa, mindig ez,
Hogy örök vészű tengeren evez?
S mit ér, ha őt a haragos habokból
Mentő sajkával partra is tevék,
Ha itt az bántja, hogy mi lesz azokból,
Kik ott maradtak a hajóba’ még?
Apám, apám, mért is taníttatál,
Miért az eke mellett nem hagyál?
A könyvet szép, de csalfa tündér lakja;
Ha fölnyitod, megkapja szívedet,
És fölvisz a legragyogóbb csillagra,
De le nem hoz... a magasból levet.
Inkább a napba, mint a könyvbe nézz.
A napvilágtól szemed fénye vész.
Nem így a könyvvel; oly világ van ebben,
Mely erősíti még szemeidet,
S közel hoz mindent... s minden vajmi szebben
Tünik föl, hogyha távol nézheted.
Miért tanultam? mért nem maradék
Földmívelő, aminek szánt az ég?
Nem tölteném most kínos virrasztással
A végtelenbe nyúló éjszakát;
Lelkem fölött az álom víg dallással
Madár módjára ringatná magát.
Volnék földmíves, vagy volnék juhász!
Ki messze, kint a pusztákon tanyáz,
S mig ellegelget kolompolva nyája,
Ő hűs bokorba vészi bé magát,
S nem hallja senki sem, úgy fujdogálja
Saját kedvéért a kis furulyát.
Vasárnap tisztát venni hazajár,
Hol a szerelmes lyányka várja már.
A lyányka jó, friss, szereti a dolgot,
S oly szép, mint a megszületett tavasz;
Csókot kap és ád a juhász, s ő boldog,
Hiszi tehát, hogy a világ is az.
Pest, 1847. január - Petőfi Sándor
131.
IRREVERZIBILIS
Visszafordíthatatlanságok
Ha a hivatásáért lemond a családi életről
Ha pl. kasztráltatod magad a művészi pályádért
(mint pl. Farinelli, az énekes, akiről játékfilm is készült)
132.
FELBÚJTÓ
Az értelmi szerző
Más farkával vered a csalánt
Nem a te bőröd viszed a vásárra
Meghirdeti az elvi harcot, majd luxusautón elviharzott…
133.
ASPEKTUS
Sub specie aeternitatis
Teológus – filozófus - poéta
Az örökkévalóság szemszögéből nézni,
s főképp látni és láttatni a napi életdolgokat
134.
A SZELLEM HATALMA
Amikor egy félmeztelen koldus próféta,
Amilyen pl. az önsanyargató Keresztelő János volt,
Nyilvánosan bűnösnek nevezi a mindenkori Heródest,
És akinek ettől igen komoly csorbát szenved tekintélye…
135.
HÁLYOGKOVÁCS
Amikor megmutatták neki, milyen bonyolult a szem,
Hogy milyen apró hibával milyen végzetes bajt okozhat,
Akkor már megremegett a keze, s nem mert tovább segíteni…
(évszázados kenyérharc a jól fizető orvos pályán a jogsiért)
136.
KÍNZÓMESTER
Aki ismeri, hol fáj a legjobban az embernek
De aki engem régóta ismer, az még jobban tudja
A legközelebbi hozzátartozód, élettársad ismeri,
Mi az, ami leginkább testi, de főleg lelki fájdalmat okoz…
137.
IGEHIRDETÉS
Üresen csengnek a szavak sorsfedezet nélkül
(mint amikor a pénznek nincs meg az aranyfedezete)
Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni
Szenvedéstörténet, passió nélkül nincs megváltó mű
138.
NEVELŐ NEVELÉS
Nevelni annyit tesz, mint emberré tenni.
De ehhez az kell, hogy a nevelő is a gerincesek közé tartozzék.
Juhász Gyula
139.
BOLOND
Ha úgy érzem,
szent meggyőződésem,
ami naponta visszaigazolódik,
hogy Isten engem is kiválasztott,
hogy van küldetésem ezen a Földön,
akkor én nem vagyok normális?
(Az is bolond, aki poéta/bölcselő lesz Mo.-n?)
140.
ÖTLET
Felötlik –
megvizsgálom –
megtartom/elvetem
Ideje van az ötletezésnek - brainsorming
(Ötletzuhatag, ötletzivatar, ötletvihar, ötletgyártás,
mely olykor/gyakran csoportos jelleget ölt.
Lásd: kollektív bölcsesség)
De ezt követi a kíméletlen rosta, szelekció…
141.
EREDET
Genezis és érvényesség
Mindegy, hogy honnan tudod
- „istentől”, a tanár bácsitól, holt bölcstől -,
Az a lényegi kérdés, hogy igaz- e vagy sem,
hogy tudod-e igazolni, bizonyítani!
A gyerek, a részeg, az ellenség is mond igazat.
Sőt – oly kor már csak ők mondják ki…
(A tekintélyre hivatkozás nem érv…)
142.
ADOTTSÁG ÉS ÉRDEM
A zseni 1% tehetség, 99% szorgalom (Edison)
Ha nincs meg a tehetség, hiábavaló a törekvés
(arab mondás)
143.
BOLDOG,
AKIT ÜLDÖZNEK AZ IGAZSÁGÉRT
azt megrágalmazzák, lejáratják és meghurcolják
azt elzárják szeretteitől és a napfénytől, szabad levegőtől
azt megfosztják állásától, eltiltják hivatása gyakorlásától
annak elkobozzák a vagyonát és lerombolják a házát
attól elveszik a gyerekeit, elidegenítik a feleségét
azt gályarabságra ítélik vagy tétlenségre kárhoztatják
köznevetség tárgyává tesznek, a hiteledet rontják
felőrlik idegeidet, átmossák agyát
elérik, hogy a nép lássa benned első számú közellenségét
front- vagy munkaszolgálatra hajtva küldenek vágóhídra
ön- és közveszélyes futóbolonddá, dühöngő őrültté stigmatizálnak
marginalizálnak, izolálnak vagy lekenyereznek, korrumpálnak
144.
AZ IGE
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
És áhitattal ejtsétek a szót,
A nyelv ma néktek végső menedéktek,
A nyelv ma tündérvár és katakomba,
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek!
E drága nyelvet porrá ne törjétek,
Ne nyúljon hozzá avatatlanul
Senki: ne szaggassátok szirmait
A rózsafának, mely hóban virul.
Úgy beszéljen ki-ki magyarul,
Mintha imádkozna,
Mintha aranyat, tömjént, myrrhát hozna!
És aki költő, az legyen király,
És pap és próféta és soha más.
Nem illik daróc főpapi talárhoz,
S királyi nyelvhez koldus-dadogás.
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
Vigyázzatok: a nyelv ma szent kehely,
Ki borát issza: Élet borát issza,
Előre néz s csak néha-néha vissza -
S a kelyhet többé nem engedi el!
Reményik Sándor
|