Zárószó
Gloria Victis: "Dicsőség a legyőzötteknek" című kötet csupán formailag költői antológia, lényegében azonban több: nemzetek, népek lelkiismeretének és együttérzésének dokumentuma, a széles világ tanuságtétele az 1956-os magyar szabadságharc eszméi mellett.
Nem magyarok beszélnek itt magukról, igazságukat és fájdalmukat a világ költői és művészei tolmácsolják, akikben visszhangot vert a budapesti forradalmi rádió utolsó üzenete: "Mi most meghalunk Európáért": meghalunk a szabadságért, a világ szabadságáért.
Tíz év óta sokféle hangon szóltak a forradalomról a világsajtó nagy kommentátorai, a jelenkor történetírói és filozófusai, de mégis a legmélyebb emberi vallomást a kortárs költők tették. Ők a történelem igazi krónikásai és e verseik túlélik a kort, amelyben a zsarnokság tombolt.
Tudjuk, gyűjteményünk nem teljes. Nagyrészt hiányzik az antológiából a ma is elnyomás alatt élő népek visszhangja. Költőik a száműzetésben pedig csak töredékét adják vissza mindannak, amit nemzetük érez. A diktatúrák szigorúan elrejtették a világ elől azt a tényt, hogy a magyar forradalommal az elnyomott népek mennyire együtt éreztek. Mégis kiszivárgott hire és rövidesen megtudtuk: Varsóban egész sorozat vers jelent meg nyomtatásban s Moszkvában is megérezte az orosz ifjúság a tenger rengését. Illegálisan megjelent litografált verseskötettel adtak visszhangot ("Phönix" Moszkva, 1961.) s csempészték át a diktatúra határán a fájdalom, a szolidaritás tanuságtételét, az utolsó "romantikus forradalom" mellett. Ugyanaz az orosz lélek szólal meg e verseikben, mely a megszálló katonáik kezéből a forradalom napjaiban kivette a fegyvert s a felkelő nép oldalára állított sokakat, akik soraink közt haltak meg. Ismeretes, hogy a zsarnokságnak új seregeket kellett küldenie szabadságharcunk leverésére.
Bizonyosak vagyunk abban, hogy túl az aknamezőkön, a többi keleteurópai országból még sok ilyen vers kerül elő egyszer, amellyel az utókor kiegészíti majd ezt a gyűjteményt..
http://mek.oszk.hu/03900/03955/index.phtml#