|
N A G Y J E N C I K L O P É D I A - XXI.
MAGYAR ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLÓ ABC
Pokol vagy meny - boldog vagy boldogtalan
Nagy Életszótár csírák: címszógyűjtés/vázlat – 14.
313
LABDA
A.
RILKE
A LABDA
Te Gömbölyű, mely két kéz melegét
tovább adod, röpülve, úntalan,
mint a sajátod; az suhant beléd,
mi illanó s a tárgyba súlytalan,
még nem dolog, de már elég dolog,
hogy innen, a formákba öltözött
földből a testbe át nem párolog:
te röpülés és leesés között
még tétovázó, ami, hogyha száll,
mint hogyha vinné ernyedetlenül
föl a dobást - s ha hullik és ha áll,
a játszóknak helyet mutat felül
s egyszerre ő lesz a csoport urává.
mely átalakul új táncfigurává,
majd várva, vágyva olthatatlanul,
a röpte hirtelen elül
s magas kezek mély csészéjébe hull.
Kosztolányi Dezső fordítása
B.
A tökéletes gömbforma, mint játékszer
 Lufi
Medicin labda
Kosárlabda
Focilabda
Strandlabda
Pingpong labda
Röplabda
Kézilabda
Stb.
314.
GOLYÓ
Földgolyó
Kugligolyó
Hógolyó
Pál utcai fiúk – Einstand
Úri kaszinó – kigolyózás
Üveggolyó
Golyós csapágy
Puskagolyó – ágyúgolyó
Stb.
315.
PÁVÁRBEVESZÉVÉD
– Turgudsz irgígy bergeszérgélnirgi?
– Nergem.
– Hávát ivígy?
– Ivígy seve.
– Avakkovor nevem tuvuduvunk beveszévélgevetnivi.
– Bivizovony.
316.
UGRATÁS
A kincskereső
kezében térképpel ás egy szigeten.
Már egy méter mély a gödör, amikor talál egy cédulát:
„Áss tovább!”
A következő méternél megint egy cédula: „Áss lejjebb!”
Újabb méter, újabb cédula.
Már hat méternél tart, amikor megtalálja az utolsó cédulát:
Reszkető kézzel emeli a szeme elé:
„Na, te okos, most hogy fogsz innen kimászni?”
(avagy amikor az ember magának ás vermet)
317.
BODÓNÉ
Mást beszél Bodóné, mikor a bor árát kérik.
Bodóné, ha megszólítá a korcsmáros,
hogy fizesse meg a bor árát,
ugy szinlé mintha nem is hallaná, mit kér,
és másra fordítá a beszédet. –
Innen, ha valakinek gyönge oldala érintetik,
s ő más egyébrül kezd szólani,
e km. van helyén ellene.
318.
EGO
A.
Olyannyira elfoglaltak vagyunk önmagunk iránt,
hogy gyakran erénynek hisszük azon gyarlóságainkat,
melyeket erénynek álcáz a hiúság.
B.
Az ember,
bármily csekély legyen is,
olyannyira szereti
önmagát fő figurának nézni az élet képében,
minden egyebet pedig csak mellék dolognak,
mely miatta alkotódott.
(E.J.)
319.
ZSIDÓ-GÓJ
A jövevényhez
ne légy kegyetlen és ne sanyargasd,
hiszen ti is jövevények voltatok Egyiptom földjén.
Az özvegyet vagy árvát ne nyomorgassátok.
Ha sanyargatjátok őket, hozzám kiáltanak.
Én meghallgatom kiáltásukat, felizzik haragom,
és megöllek titeket karddal,
úgyhogy feleségeitek özvegyekké lesznek
és a fiaitok árvákká.
Ha pénzt adsz kölcsön
az én népemből való szegénynek,
aki közötted lakik,
ne szorongasd, mint az uzsorás,
és ne vess ki rá kamatot.
Ha zálogba vetted embertársad köpenyét,
naplemente előtt add vissza neki.
Hiszen az az egyetlen takarója, testének öltözete,
és nincs egyebe, amiben alhatna.
Ha hozzám kiált,
meghallgatom, mert én irgalmas vagyok.
ÓSZÖVETSÉG - Kiv 22,20-26
320.
UTÁNZÓ MAJOM
A.
Utánzó majom, edd meg, amit kinyom
Az isteni sugallat teremtő, az ördögi másoló.
„Az utánzás sohasem szerencsés,
vannak dolgok,
amelyek eredeti formájukban elbűvölők,
utánzatként viszont roppant visszatetszők.”
(E.J.)
B.
Utánoz
Másol
Indigóz
Lekoppint
Epigon
Plagizál
Kopíroz
Stb.
C.
Az utánzóképesség életbevágó,
és annak gyakorlása, fejlesztése is az.
A baj az, ha valaki csak utánozni tud,
és így Valaki helyett egy Utánzat marad…
321.
ALTERNATÍV FORGATÓKÖNYV
A texasi ivó ajtaját berúgja egy 160 centis,
vékony kis emberke, és megáll csípőre tett kézzel:
− Ki volt az a merész fickó, aki kékre festette a lovamat?
− Feláll az egyik asztaltól egy tagbaszakadt Góliát.
− Én… Miért, talán van valami kifogása?
− Semmi uram, csak azt akarom mondani,
hogy már megszáradt, lehet lakkozni.
322.
KÓTYAVETYE
Egy tál lencséért eladod elsőszülötti jogod
Ziziért, üveggyöngyért odaadod a szüzességedet
Szarért, húgyért eladod a ritka drága anyaföldet
A napi fix betevőért lemondasz a szabadságodról
Stb.
323.
TÖBBSÉG
A többség sosem képviseli a jogot.
Nem, sosem!
Ez is csak olyan társadalmi hazugság,
amely ellen
minden szabad, gondolkodó embernek küzdenie kell.
Kik alkotják egy-egy nép többségét?
Az okosak vagy tökfilkók?
Egyezzünk meg,
hogy a tökfilkók többsége
világszerte lenyűgöző arányú.
De, az ördögbe, csak nem helyes,
hogy az ostobák ráncigálják az okosokat?!
Ibsen
324.
ÉRINTÉSEK
A Másik emberi lényhez érni
Ha a kezed nyújtod és lesegíted
Ha karonfogva sétáltok, hazakíséred
Ha kapsz tőle egy biztató puszit
Ha tánc közben átfogod a derekát
Ha a strandon beledobod a vízbe
Ha kapsz tőle egy pofont
Ha rásegíted a kabátját
Ha azt játsszátok, hogy „Sóder a lábam alatt”
Ha az orvos kivizsgál, kezel, műt stb.
Ha a rendőr lefog, bilincsel, motoz stb.
Ha vernek és kínoznak
Ha masszíroznak és szeretgetnek
Stb.
325.
ÖSZTÖNÖS
Sokszor tapasztaljuk, hogy oly ember,
ki mielőtt magát kisebb dologban elhatározná,
minden okokat megfontol,
éppen oly pillanatokban,
melyektől egész jövője függ,
csak ösztönét követi;
mintha érezné, hogy éppen az,
mi boldogságunkra nézve legfontosabb,
nem tőlünk függ.
(Eötvös József)
326.
TORKOSSÁG
Élvezeti görbe…
Az éhség jó szakács,
Hátha még finomat, pláne kedvencedet eszed!
(De a reggeli kávéból is az első korty a legjobb)
Az első falatoknál nem tudsz betelni,
Utána még jó, majd jön a telítettség,
S már csak a szemed kívánja,
Vagy sajnálod otthagyni,
S túlzabálod magad, ami visszafelé is elrontja az egészet,
Akár még a gyomrodat is
(püffedten elgyengülve elterülsz, s nehezen emésztesz)
327.
LEMONDÁS
Egyéni áldozathozatal.
Nem lehet egyszerre mindent:
Nem lehetsz zongorista és ökölvívó is.
Ha valamiben nagyon sokra akarod vinni,
Akkor sok mindenről kell részleg-végleg lemondani
328.
A KEVESEBB TÖBB
Akinek – éppen – nincs barátja,
Az még mindig sokkal jobb helyzetben van,
Mint aki abban a tévhitben van, hogy neki van
(Az álbarátoktól mentsen meg a Jóisten,
az ellenségeimmel valahogy elbánok magam is…)
328.
SZEMÉLYVÁLOGATÓ
Akinek egy gyerek, egy koldus, egy parasztember stb.
már hogyan is adhatna megfontolásra méltó tanácsot –
hát még mennyire ki van nála zárva az a lehetőség,
hogy ellensége mondja meg róla az igazságot…
330.
MAJDNEM
Majdnem elérted a buszt
Majdnem állapotos lettél
Majdnem gólt lőttél (kapufa)
Majdnem elmondta a teljes igazságot
(ami rosszabb, mintha durván hazudik)
331.
TUDVA TUDOM
Mennyivel előbbre tartanál,
Ha tudnád, hogy mit nem tudsz,
És azt tudnád, amit érdemes is tudni…
(mert ami felesleges az egyben káros is…)
332.
„ALKOTÓI VÁLSÁG”
Ideális feltételek hiánya
Majd ha minden stimmel
Majd ha jó napod, passzod lesz
Majd ha napokig senki sem zavar
Majd ha – jó szögben – süt be a Nap…
Majd ha kedvezőt mond a horoszkópom
(majd ha az élet egy kívánságműsor lesz…)
333.
PEDÁNS ASSZONY
Aki mániákusan takarít,
mert „mindig jöhet valaki”,
S szemrehányásokkal illeti azt,
aki normálisan használni szeretné a lakást
(ilyen címmel elérhető a neten egy kabarészám)
334.
MINDENT VAGY SEMMIT
Ha nem mentheted meg a lábad,
Akkor inkább az egész életed beáldozod –
Az egészet a nem létfontos részért
(számodra nincs „kisebbik rossz”)
335.
ANTIPARAINESIS
Milyen ember ne légy?
A gödörben berendezkedő
Arctalan, személytelen, névtelen
Trójai falovat házába becipelő
Midász király utódja
Mértéktelen torkos falógép
Vaklármázó (pásztorfiú)
Összeférhetetlen, nagy helyen is…
Aki nem oszt és nem szoroz…
Aki csak rontja a levegőt
Kipukkanó félben levő felfújt hólyag
Megcsömörlött, kiégett élvhajhász
Válogatós, ínyenckedő – moslékzabáló
Rendmániás, katonás, házi militarista
Módszertelen-rendszertelen (vak tyúk)
Szarrágó és szarkeverő
Beszáradt, elhervadt szingli-vénlány
336.
ESŐ/LOCSOLÁS
Arany János
Semmi természet
No, kertész úr, ma szép esőnk volt:
Éled fű és virág,
Büszkébben tolja égnek a fa
Megifjult sudarát;
A levegő tisztán borul ránk
Mint egy opál-paizs;
Egy-két nap ittasan hever majd
Az útak pora is.
"Hja! lássa kérem, - az esőnek
Örvendjen a paraszt,
Nem öntöz, - vár buzát az égből
És kap helyette gazt;
Én bízom a kannába, csőbe,
Attól zöldül gyepem;
Eső!... mit ért az én szakomhoz?
Azt nem szivelhetem.
Ha vártam, elmarad; ha sok volt,
Hétszámra meg nem áll,
S nem mondhatom: no, zárd el a csőt,
Te Janó, te Mihál!
Tőből kimossa gyenge pástom,
Az út iszap, mocsár,
Virágim dúlva, - felkötözni
Egy héti munka vár.
Ha meg viharral, jéggel indult,
(Mi nála rossz szokás)
S fát tördel és ágyat lepaskol:
Van itt káromkodás.
Ezért mondom: hogy az eső oly
,Túlhaladt pont' ma már,
Mint főzni a nyilt konyha, - melyen
Vesződjék a szamár!"
Lám hova jutna a müvészet
Csak egy pár századig:
De közbe ront a vad természet
S belé kontárkodik.
(1877. aug. 17)
|
