Mihály Ferenc dr. - A KIÁLTÓNAK SZAVA
 Dr. Mihály Ferenc immár a 90. évét tapossa, amikor ez a könyv megjelenik. Évtizedek óta "kiáltja" az igazságot a torontói magyarságnak. Ez az igazság a nemzet öntudatának felemelése és hitének magyarrá vissza alakítása. Munkássága már a hatvanas évek végén a judeo-kereszténység önámító zsákutcájától való eltávolodást szolgálta, és célja a magyar értékek, ősi, büszke történelmünk, Bibliától is régebbi ősi hitvilágunk újjáélesztése. Ipolyi Arnold, Zajti Ferenc, Bobula Ida igazgyöngyeinek továbbadása: mind az ő műve.
Nem vágyik fanfáros diadalútra, nem lép az önimádás bársonyos, harsonás mennyországába. Szerényen, sokszor saját költségén fenntartja és hirdeti az ősi magyar dicsőséget, Árpád származását, elsőként említve a Jézussal való rokonságát. Szerény, vérbeli "szittya", mert amint Herodotos is írja, "a szittyák szerények, nagylelkűek, a szív törvényei szerint élnek."
Hosszú unszolásra hajlandó csak megjelentetni ezt a munkát, amely évek, évtizedek gyűjteményt: cikkei, beszédei, pontos dátumokkal is igazolva a szerző munkásságát és érdemességét. A magyarság jövőjének formálását nem egy ember munkája, elképzelése dönti el, bármennyire is fontosnak, sőt szentnek, majdhogy "Istennek", csalhatatlannak képzelik magukat egyesek!
Az igazi, vérbeli magyar ember (aki származása szerint is az, mert még mindig sok van ilyen) ősei is azok voltak, ritkán esik a fenti hibába.
A magyar jövő együttesen, másokkal formálódik, és akik ezt előőrsként viszik előre, mint szellemi él, azoknak meg kell barátkozni ezzel a gondolattal, "fel kell nőni ahhoz!" Ez az a rosta, amin csak az "igazi magyar" fog fennakadni, mivel csak az ő lelkülete tudja felfogni mi a "SZER" lényege. SZER-énység nélküli SZER-telen tolakodók ezt idegen lelkületük miatt fel sem tudják fogni.
Dr. Mihály Ferenc dicsőségére váljon az, hogy szerényen, csendben, hangyaszorgalmával és kitartásával volt bátorsága már évtizedekkel ezelőtt nyilvánosan vállalni a Szittyakürt lapjain Jézus szittya- párthus- magyar azonosságát, elindítva ezzel a magyarság közeljövőbeli újjászületését.
Dicsősége mindazoknak, akik hozzá hasonlóan, önzetlenül, szerényen munkálkodnak a magyar feltámadáson az egész világon: Segítse dr. Mihály Ferenc ezen munkája őket e "szent SZER" megvalósításának érdekében.
Forray Zoltán Tamás, a Torontói Kőrösi Csoma Sándor Történelmi Társaság elnöke.
1987. MÁRCIUS
"KIÁLTÓNAK SZAVA"
Testvéreim! Csobánczy Elemér "Nagymagyarország, vagy nemzethalál" című művében azt írja: "A magyarság ma életének legválságosabb szakaszában él, és önmagát ítéli halálra, ha nem tudja megteremteni a szellemi és fizikai harcának védelmi állásait, valamint a védekezés legfontosabb eszközét, és támadó fegyvereit." Ez a "fegyver" a történelemismeret és az ebből eredő magyarságtudat vallásos ápolása.
A védelmi állás pedig a magyar mitológiai és történelmi alapú nemzeti egyház, melyben még megtalálhatja magát és egymást az oldott kéveként szétszóródott magyar, hogy be ne teljesüljön rajtunk a nagy látnok, Ady Endre jóslata, miszerint: "Fölolvaszt a világ kohója és elveszünk, mert elvesztettük magunkat, s még a templomot sem építettük föl." Ady Endre már az első világháború alatt látta, hogy a kétmilliónyi szaporodásképes magyar kivándorlása végzetes hiány lesz a békekötésnél, és ez a hiány egy emberöltő múlva hat milliót fog kitenni. És amikor a "Templom felépítését" hiányolja "Szétszóródás előtt" című versében, kritikusai azt mondták róla, hogy bolond, hiszen csaknem minden faluban van két-három, a városokban pedig tucatnyi templom.
Hát mi az, amit nem építettünk föl? Mi az, amit Ady hiányol? Az, Testvéreim, ami itt a szétszóródásban is hiányzik: a magyar lélek temploma. Úgy a Kárpát-medencében, mint bárhol a világon -- Nimród és Árpád apánk népe --, a magyarok és leszármazottaik bármilyen nyelven, de ne idegen istenekhez, hanem a magyarok Istenéhez imádkozzanak! Felekezetek forgácsolják szét és tagadják ki az üdvösségből a másikat, pedig -- mint Széchenyi István mondja: "Megjelenésében és lélekben olyan egyformák, és mégis a katolikus lenézi a protestáns magyart, és a protestáns lenézi a katolikus magyart. És mivel Istenhez sem tudnak egyformán és egyenlően közeledni, úgy a magyarság szolgálatában sem tudnak egyek lenni."
Egy dologban azonban mégis csodálatosan egyetértenek. Mégpedig: a magyar nemzeti valláseszme elítélésében, a magyarok Istenének megtagadásában, és az Ő legnagyobb Fiának, a Názáreti Jézusnak a magyar nemzetcsaládból való kitagadásában. Imádkoznak és énekelnek Jehovához, és megtagadva Nimródot, atyjuknak nevezik Ábrahámot. Vajon nevezhető-e magyarnak az a templom, amelyben így keresik a magyar lelkület üdvösségét? Magyarnak nevezhető-e az olyan vallás, amelyben idegen istent és idegen prófétákat tisztelnek és erőszakolnak a magyarokra? Bizony nem magyar az, hanem prozelita vallás ótestamentumi alappal: zsidó szekta, mely nem először okozott kételyt a magyar lelkekben.
Közel kétezer-kétszáz év óta emészti a prozelitizmus a szittya-magyar nemzettudatot. Csaknem kétezer évvel ezelőtt küldte el Isten az "aranyszájú" szittya prófétát, Názáreti Jézus nagy elődjét, hogy visszatérítse a zsidó hitre kényszerített, prozelita atyafiakat az élő Istenhez. Intelme ma is "Kiáltónak szava" a magyar lelki pusztában. "Térjetek meg őseitek hitéhez, mert a fejsze már nemzeti életfánk gyökerére vettetett, és amely fa jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és tűzre vettetik" -- hangzik felénk kétezer év távlatából Keresztelő János kiáltó szava.
Mit jelent "megtérni"? Megtérni annyit jelent, mint visszatérni valahová, ahonnan hűtlenül vagy kényszerből kiváltunk. Mennyiben vonatkozik ez miránk, magyarokra? Hiszen ez a vészkiáltás a mi Hazánktól távol, kétezer évvel ezelőtt hangzott el. Testvéreim! Mielőtt erre válaszolnék, emlékeztetlek arra, hogy mit mondott a Názáreti Jézus a kételkedőknek és a tudatlan gáncsoskodóknak! -- "Bizony mondom nektek, ti igen tévelyegtek, mert nem ismeritek az írásokat és az Istennek hatalmát!" -- "Mi azt mondjuk, amit tudunk és amit látunk, arról teszünk bizonyságot." -- "Az Égnek és Földnek ábrázatáról tudtok ítéletet tenni; mi dolog, hogy a mai időkről nem tudtok és magatoktól is meg nem ítélitek, hogy mi az igazság?"
A két nagy szittya próféta dorgáló, intő szava vonatkozott az akkor még magyarul, arámeus dialektusban beszélő zsidó, palesztinai és szíriai hóri-szittya népekre, kikre Kr. e 129-ben és 104-ben római segítséggel Júda kiterjesztette hatalmát, és a népet erőszakkal zsidó hitre kényszerítette -- vagyis bibliai nyelven szólva, prozelitizálta. Keresztelő János és nem sokkal ő utána a Názáreti Jézus, a prozelitizmusból akarta megtéríteni, visszatéríteni népét az ősi hitre, mert az ő lelkiviláguktól idegen júdaista vallás már a népi megmaradás, a nemzeti lét gyökereit támadta meg, és feledésbe kényszerítette az ősi hitet, amelyet maga az élő Isten nyilatkoztatott ki lelki intuíció útján, régtől fogva, az Ő nagy fiainak, Yimának, Zarathustrának, Budának és Mahavirának száján keresztül.
Istennek ezek a nagy szószólói mind a mi hun-szittya népünk szülöttei voltak akkor is, ha tanításaik más népek lelkében is megfogantak, és azokat ők a maguk módján értelmezték és ápolták a saját jó hasznukra. Legyen nekik az ő hitük szerint, de nekünk jogunk van a maga eredetiségében a mi magyar őstörténetünk alapján értelmezni az Igét, nem pedig a későbbi korok és érdekek hamisításai alapján.
A Biblia ellentmondásait meghagyjuk az Ótestamentumnak és szektáinak, de a bennük elrejtett igazat felhasználjuk, visszavesszük. Nekünk a Názáreti Jézus élő valóság, történelmi hős, nem pedig a prozelita mítosz "Krisztusa"! "A hit Krisztusa nem azonos a történelmi Jézussal, a suméri méd Nagyasszony fiával" -- mondja J.N.D. Anderson, a londoni egyetem professzora. "Aki követi Jézust és tanítása szerint él, az igazi keresztény, anélkül, hogy hinne Istenségében." A Názáreti Jézus népét a rómaiak a zsidó hitre térítés jogával átengedték a farizeusi közigazgatásnak, prozelitizálásnak, hogy beszedhessék a kétdrachmás prozelita adót (Máté 17:24).
A prozelitizmus tehát a népek nem-zsidó vallására utal, mely vonatkozott akkor a kánaáni szamaritánokra és gallileusokra. Vonatkozik-e ez terád, Testvérem? Bizony vonatkozik. Csak nem veszed észre. Pedig templomodban minden vasárnap hallod, hogy: "...mondá az Úr Mózesnek..." és, hogy "...kardélre hányta Józsué ezt és azt a népet a csecsemőktől az aggastyánokig... "És rád olvassák, hogy "ez a mai napra rendelt szent evangélium", vagy hogy "ez az Istennek Igéje".
(...)
http://www.kincseslada.hu/magyarsag/content.php?article.114
Kapcsolódó:
 Bulányi atya: az Ószövetség nem Isten igéje - a nemzet templomában is elhangzott (kuruc.info)
Az Ószövetség nem Isten igéje - Bulányi Györgynek ezt a gondolatát talán érdemes megszívlelnünk a kereszténység legnagyobb ünnepén. Gyurka bácsi halála alkalmából is ezt a tanítását emeltem ki az Országgyűlésben, amikor napirend után szóltam "Bulányi György, a Bokor közösség eretnekséggel rágalmazott alapítójának tiszteletére" címmel nem sokkal mandátumszerzésem után.
|
