Payday Loans

Keresés

A legújabb

Nyomor és bűn a gyermekvilágban PDF Nyomtatás E-mail
Létminimum ABC: emberhez méltó életszínvonal ma
2015. május 15. péntek, 12:09


SZÁNTÓ I. BÉLA - TÁBORI KORNÉL: Nyomor és bűn a gyermekvilágban



Kártyázó gyerekek a Városligetben, 1910-es évek, Müllner János felvétele, Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár
Kártyázó gyerekek a Városligetben, 1910-es évek, Müllner János felvétele,
Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár


Bűnös gyermekek

Bűn és nyomor születnek csak igazán egy anyaméhben, a társadalomnak abban a legmélyebb poklában, ahova műveltebb ember pillantása jóformán sohasem vetődik, csak a statisztika száraz számaiból sejt valamit a létezéséről.

És a legborzalmasabb lakója ennek a pokolnak a gyermeklélek.

A foglalkozásszerű betörők, a tolvajok, gyilkosok, szélhámosok, utonállók, orgazdák hadseregét - mint valamikor a szultán hires janicsárjait - már a fejletlen gyermekkorban sorozzák. Amikor a lélek még olyan hajlékony, mint a fűzfavessző és épp úgy hajlik a jóra, mint a rosszra akkor jelenik meg a modern, káprázatos gazdasági fejlődés rettentő réme, a tömegnyomor és végtelen ölelésű karjaival hajtja a kicsinyeket a bajba, a züllésbe.

A gonosztevők túlnyomó nagy része már gyermekkorában az volt, amivé a sors kiszemelte. Már a gyermekkorban járta az iskoláját későbbi pályájának, a bűntevésnek és amikor fejletlen testében alig pislákolt még az öntudatlan lélek, már akkor a börtön csemetéje volt. És ez nem is lehet másként, amíg annyi lesz az elhagyott gyermek, mint ma.

Elhagyottak, elzüllöttek...

Elhagyott gyermek nemcsak az, akinek nincsen apja, anyja, vagy akit kilöktek az utcára, hogy ott pusztuljon, hanem elhagyott kevés kivétellel a legszegényebb néposztálynak, a legtöbb munkásnak a gyermeke.

És ha meggondoljuk, hogy az egész nap munkában görnyedő apa és anya gondozatlanul hagyja az utca nevelésére ezreit, tizezreit a gyermekeknek, ha meggondoljuk, hogy ezrekre megy itt Budapesten is a teljesen árva, család, szülők nélkül való gyermekek száma: nem fogunk többé csodálkozni rajta, ha az ujságban olvasunk egy-egy esetet, amikor apró gonosztevőket a legundokabb bűnök elkövetésén kapnak rajta.

Csak a minap fogtak el egy kiskorú tolvajbandát, amelynek a legidősebb tagja még nem múlt el tizenöt éves és amelynek a vezére dicsekedve beszélte a kihallgatáskor, hogy éppen most jubiláltak: mostanában követte el az ő bandája a századik lopást!...

Emlékezetes még azaz ujpesti rémeset is, amikor tiz-tizenkét éves kislányokat fogtak el, akik foglalkozásszerűen fosztogatták a sírokat.

Nem lehet az másként, amíg annyi lesz az elhagyott gyermek, mint ma.

A szülői szeretet, akármit beszéljenek is szentimentális emberek és akármit írjanak is naív költők, luxus, amelyet csak a jó mód engedhet meg magának. Ritka a kivétel.

A nyomor nem ismer mást, mint kenyeret és az érte való küzdést.

Ezrekre rug azoknak a családoknak a száma, amelyekben a gyermek csak teher és ahol nem nagyon keresik, hová lett, ha egyszer eltünt.

Hagyják az utcára, nevelje azzá, amivé akarja, akár tolvajjá is. És nem nagyon kérdezik, firtatják, honnan szerez magának a gyermek kenyeret. A fő, hogy szerezzen és ne legyen a szülők terhére, sőt akárhányszor megkövetelik, hogy ő szerezzen a szülőknek is.

Igy aztán az utcára kerülnek, a börtön előszobájába, a bűnbe, ahol rövid néhány év alatt mesterré lesznek a gonoszságban.

Zola egyszer azt írta egy magánlevélben:

Az éhség miatt síró gyermek: ez a társadalom legnagyobb bűne.

Pedig ezer meg ezer gyermek van a nagyvárosokban, aki csak azért nem sír, mert korgó gyomra már megszokta az ürességet, már belefásult az éhségbe. De az evés ösztöne ott küzködik benne szakadatlanul és ösztökéli a legkülönbözőbb, a legnagyobb bűnökre is. Amikor a gyermek bünössé lesz, az kivétel nélkül mindig azért történik, mert éhes.

Ne hagyjuk tehát éhezni a gyermekeket és akkor a bünösök légiója megcsappan a legnagyobb részével.

A toloncházban

Rabnő gyermekével a börtönben, 1905, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjtemény
Rabnő gyermekével a börtönben, 1905,
Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjtemény

Budapesten a főkapitány jelentései szerint évenként csaknem kétezer az olyan "bűncselekmények elkövetésével terhelt egyének" száma, akik még nem töltötték be huszadik évüket, sőt jelentékeny részük a tizenhatodikat se.

 

A bűnös kiskorúak száma pedig évről-évre növekszik.

Amint gyarapodik, gazdagodik, fényesebbé lesz ez a város, ugyanolyan mértékben szaporodnak az apró gonosztevők. A múlt évben az elfogott bűnösök közt 1808 tizenhat-husz éves volt. Tizenhat évesnél fiatalabb 511. A toloncházban 433 gyermeket zártak el rövidebb-hosszabb időre, 116-ot pedig eltoloncoltak. A sok bűnös közt csak 126 olyan volt, akit első ízben büntettek. A többi mind visszaeső gonosztevő s a legtöbbje ötször-hatszor is büntetve volt már.

Hová fog ez fejlődni?

Borzalmas még elgondolni is. Különösen, ha figyelembe veszzük, hogy a félezer gyermekbűnös közül tizenöt százaléknyi hatnál többször volt büntetve.

Lopás miatt négyszázhatvanat, csalás miatt negyvenet, testi sértés miatt harminckettőt, két vagy több bűncselekmény miatt negyvenötöt csuktak le. Érdekes, hogy pénzhamisítás miatt hat gyermeket tartóztattak le.

Több eset volt, amikor a kiszabadult tettes még ugyanazon a napon, szinte kiszabadulásának az órájában, újra a rendőrség elé került valami gonosztettért. A toloncházba, ahová csak vétségekért, csavargásért viszik be a delikvenseket, mostanában 4-500 gyermek kerül évenként és semmi sem jellemzőbb a gyermekek elhagyottságának rohamos növekedésére Budapesten, mint hogy ez a szám még néhány év előtt nem haladta meg a kétszázat.

A toloncház egyébként nem volna káros intézmény az elhagyott gyermekek megmentésére. Itt külön helyezik őket a nagyoktól, folyton felügyelet alatt állanak, tanítják őket, vallásukban nyernek oktatást stb.

Van azonban egy nagy baj. A törvény szerint ugyanis harminc napnál hosszabb toloncházbüntetésre senkit sem lehet ítélni. Harminc nap múltán tehát az elhagyott gyerek föltétlenül visszakerül az utcára, ahol harminc negyedóra még a nyomát is eltörli annak a harminc napnak.

Gonosztevők iskolája

...Ha az ember tavaszszal vagy nyáron kimegy a Városligetbe, ott a fák alatt, a füvön mindig talál négy-öt gyermektársaságot, amint rongyokból kinyúló piszkos kezeikkel maszatos kártyákat csapkodnak. Ezek a gyermekek, akik között akárhány a 10-12 éves, csak látszólag játszanak.

Nekik a kártya nem időtöltés, hanem kenyérkereset.

A legkorrektebb tolvajnyelvi kifejezésekkel keverik beszédüket és - hamisan játszanak. A huszonegyes, nasi-vasi, ferbli és minden hazárdjáték minden fortélya a kisujjukban van és arra pályáznak, hogy arramenő gyerekeket, vagy felnőtteket belecsábítsák a játékba és elszedjék hatosaikat meg koronáikat.

Ez a városligeti hamiskártyázás a rendes átmenet az igazi, kitanúlt bűnbe.

A mai budapesti élet számtalan oly foglalkozást nyújt a gyermekeknek, amely igazi munka nélkül aránylag nagy jövedelmet hajt. Ilyen a képeslevelezőlapok, a cipőfűzők, más apróságok árúsitása és ilyen az ujságárulás, amely ma már Budapest szegény gyermekvilágának legelterjedtebb iparága. Ezek mind az utcához vannak kötve.

Az utca aztán megtanítja, szinte rákényszeríti a gyermeket a kisebb svihákságokra, amelyeket nyomon követnek csakhamar a nagyobbak. Az utcán leplezetlenül a szeme előtt folyik le a nagyváros bűnös társadalmának élete és a gyermek nemsokára természetesnek, később pedig kívánatosnak találja a bűnt.

A Budapesti Állami Gyermekmenhely felvételi helyisége, 1911. Reprodukció: Hungary
A Budapesti Állami Gyermekmenhely felvételi helyisége, 1911. Reprodukció: Hungary

 

jassz, az utcai gonosztevők királya és a rossz nőktől kitartott férfi az ideáljává lesz. És lelkesedve dalolja a nótát, amely ma már szinte a pesti utca himnusza:

Én vagyok az öreg jassz,
Minden balek réme...
Engem szeret minden fracc,
S fél az utca népe!

Ez lesz az ő ideálja, amelyet elérni nem is olyan nehéz. A körülményei, a nyomora, a szülei, ha vannak, az egész környezete, ha árva, kényszerítik, taszítják bele az elhagyott gyermeket a bűnbe.

És lesznek belőlük már kiskorukban iszákosok, hamiskártyások, tolvajok, prostituáltak.

Mentő-akció

Ez a vigasztalan helyzet, ez a szomorú perspektiva indította a jelenlegi belügyminisztert, Andrássy Gyulát arra, hogy a 60,000 számú nagyjelentőségű rendeletét kiadja.

Nem előzte meg félhivatalos híradás, sem ankét zatja. Csendben, mint a nagy dolgok születni szoktak, alkotta meg a belügyminisztérium a Ligával az eddigi környezetükben erkölcsi romlásnak kitett, avagy züllésnek indult gyermekek oltalmának hatalmas rendszerét.

Az egész rendszer az új gyermekvédelmi művek alapján épült fel. Annak a rendszernek alapján, amely megalkotta a gyermek jogát az állami védelemre, amely a családtalannak rideg intézeti falak helyett családi tűzhelyet ad, amely a központtól az utolsó községi telepig szervezte a gyermekvédelmet s az államtól független választott, filantropikus hatóságra, az árvaszékekre bízta a gyermek joga fölött való ítélkezést.

Az erkölcsi gyermekvédelem rendszerének, amelyet Andrássy most megalkotott, alaptétele az, hogy minden gyermek, aki eddig környezetében erkölcsi romlásnak van kitéve, avagy züllésnek indult, az állami gyermekvédelem oltalmi körébe jusson.

S itt a rendszer nem állít a hatóságok elé semmiféle bürokratikus akadályt, semmiféle financiális kicsinyeskedést...

Intézkedjék a hatóság az adott eset sajátos viszonyai szerint egyedül és kizárólag a gyermek erkölcsi védelmének vezető szempontjából.

Amikor azután a hatóság intézkedése folytán a gyermek a menhelybe jutott, következik a gyermeklélek beható megfigyelése. S e megfigyelés eredményéhez képest a gyermek oltalma ismét nem kaptafára vonva, de az eset sajátos viszonyai szerint családban, családi telepen, avagy intézetben. S itt még a fokozatok egész sorát ismeri. Egyáltalán Andrássy rendszerében élesen domborodik ki, hogy embert javítani csak individuális kezeléssel és neveléssel lehet.

Nálunk ez volt az első igazán jelentős reform a bűnös gyermekek érdekében s amint hozzáfogtak a megvalósításhoz, máris rohamosan kezdtek mutatkozni a dicséretes eredményei.

s.n., s.l., 1908. 39-46. old.