Payday Loans

Keresés

A zsidó pénzoligarchia PDF  Array Nyomtatás Array  E-mail
Izrael és a cionizmus
Száz éve ragadta magához az USA irányítását a zsidó pénzoligarchia

 

Mivel a „fősodratú” magyarországi médiumok egyelőre nem kaptak eligazítást arról, szabad-e megemlékezniük az amerikai központi bank, a Federal Reserve megalapításának 100. évfordulójáról, meglehetős nagy hallgatás övezi a centenáriumot. Holott a világtörténelem menetét alapvetően befolyásolta, hogy az amerikai törvényhozás 1913. december 23-án született döntése nyomán az amerikai központi bank magánkézbe került.

Persze azt az abszurd, ugyanakkor sokatmondó tényt, hogy az USA központi bankja magánkézben van, nem illendő felemlegetni. Polkorrekt nyelven a következőt kell mondani: az amerikai jegybank „független”. A jegybankok „függetlenségének” elve egy érinthetetlen, vitathatatlan, szentséges dogmává vált az állítólag liberális („szabadgondolkodó”, „dogmákat elvető”) nyugati világban. Holott józan ésszel könnyen belátható: semmiféle intézmény nem lehet független a saját vezetőitől és tulajdonosaitól. Márpedig vezetői és tulajdonosai minden intézménynek vannak, és az is nyilvánvaló, hogy a tulajdonosok saját zsebre is dolgoznak. Kitűzött céljaik persze túlmutathatnak puszta anyagi érdekeiken, de semmiképpen sem függetleníthetők attól a ténytől, hogy milyen nemzethez tartoznak és milyen világnézettel rendelkeznek. (És bármennyire nem poltkorrekt ilyesmit mondani, de a származás a fontosabb, amely általában meghatározza az emberek világnézetét is.)
Az alapító atyák egyike, az USA harmadik elnöke, Thomas Jefferson világosan látta a magántulajdonban lévő bakrendszerben rejlő veszélyeket. Mint írta: „Őszintén hiszem, hogy a banki intézmények sokkal veszélyesebbek szabadságunkra, mint a zsoldos hadseregek. A pénzkibocsátás jogát el kell venni a bankoktól, és vissza kell adni az embereknek, akiket igazából megillet.” Woodrow Wilson, az USA 28. elnöke, aki pedig maga írta alá a Federal Reserve létrehozásáról szóló törvényt, 1916-ban már világosan látta döntésének súlyos következményeit: „Ezt a nagy ipari nemzetet most már a pénzhitel rendszere ellenőrzi. A hitelek nyújtása központosítva lett. Ezáltal az ország növekedése, és valamennyi tevékenység ellenőrzése néhány ember kezébe ment át. A legrosszabb uralom alá kerültünk, kormányzatunk egyike a civilizált világ leginkább ellenőrzött és dominált kormányzatának. Ez a kormány többé nem a választók szabad döntésének, hanem befolyásos csoportok véleményének és kényszerének megfelelően cselekszik” – jelentette ki Woodrow Wilson, aki nemcsak politikus, hanem tekintélyes történész, egyetemi tanár és a Princetoni Egyetem elnöke is volt. Wright Patman, az amerikai képviselőház bank és pénzügyi albizottságának elnöke 1964-ben a következőképpen vélekedett: „az Egyesült Államoknak ma gyakorlatilag két kormánya van. Az egyik az alkotmányos előírások szerint jön létre, a másik kormány a független, ellenőrizetlen és tevékenységét nem egyeztető Fed, amely a pénz feletti hatalmat gyakorolja, noha ez a hatalom a kongresszust illeti meg az alkotmány előírásai szerint.” A pénzmágnások óriási hatalmát korlátozni kívánó Kennedy elnök balsorsa világosan megmutatta, mi vár a háttérhatalommal szembeszegülő politikusokra. (Azóta sem akadt senki a legmagasabb szintű nyugati vezetők között, aki szembe mert volna fordulni a pénzmágnásokkal.)

A jegybankok függetlensége tehát semmi más, mint egy jó nagyra növesztett mítosz. Az USA-ban hosszú évtizedeken át élt a hiedelem, hogy a központi bank lényegében a kormányzat egyik szerve, amely az amerikai nemzeti valuta értékének védelmezésén keresztül őrködik a gazdasági élet egészsége felett. A „negyedik hatalmi ág”, a hatalommal szemben állítólag mindig kritikus, a „demokratikus értékek mellett elkötelezett” média valahogy mégis elfelejtette az emberek tudomására hozni a tényt: az USA pénzügyeit és azon keresztül gazdasági életét ellenőrző legfontosabb intézmény nem áll az amerikai nép ellenőrzése alatt. Annak ellenére, hogy a Federal Reserve Bankot a Kongresszus hozta létre, az nem felelős az elvileg a nép akaratát kifejező Kongresszusnak. Sőt, az elnöknek is csak korlátozott hatalma van az intézmény fölött.
Valójában az USA elnökét, Kongresszusát, Szenátusát, a politikusokat és az egész népet a pénzkibocsátás jogát bitorló Fed tulajdonosai uralják. Immár 100 esztendeje a magánkézben lévő központi bank ad kölcsönt az amerikai kormánynak, amely ebből finanszírozza hatalmas kiadásait – beleértve Washington megszámlálhatatlanul sok háborúját. A kölcsönt pedig a Fed természetesen kamatra adja. Egyáltalán nem lehet csodálkozni azon, hogy az amerikai állam adóssága csillagászati méreteket öltött.
Mint ahogy azon sem lehet csodálkozni, hogy az elmúlt 100 év az emberiség történetének a legvéresebb korszaka volt: két világháború, hidegháború, megszámlálhatatlanul sok helyi összetűzés, nagyhatalmi intervenció, népirtás, terrorizmus, éhínség, a társadalmi különbségek növekedése és a természeti erőforrások kétségbeejtő pusztulása fémjelezte az 1913 óta eltelt korszakot. Természetesen a Fedet és a nyugati világot irányító pénzoligarchia hatalmas agymosó gépezetének felhasználása révén szeretné elhitetni velünk, hogy semmiféle összefüggés nincs a magántulajdonban álló Fed száz esztendővel ezelőtt történt létrehozása, valamint az azóta eltelt időszak szörnyű történelmi eseményei között. De feltételezhető-e józan ésszel, hogy a világ kulcsfontosságú valutája fölött kizárólagos hatalommal rendelkező erők nem gyakoroltak befolyást a történelem menetére?

Voltaire nevezetes mondása szerint, „ha meg akarjuk tudni, kik uralkodnak felettünk, nézzük meg, kiket nem lehet bírálni”. De legalább ennyire igaz az alábbi állítás: ha meg akarjuk tudni, kik uralkodnak fölöttünk, nézzük meg, kiknek a kezében van a pénzkibocsátás joga. Aligha lepődik meg bárki is, hogy akiket nem szabad bírálni, azok pontosan ugyanazok, mint akik a világ továbbra is legfontosabb pénzének, a dollárnak a kiadási joga fölött rendelkeznek. Noha napjaink globális oligarchiája igyekszik rejtegetni arcát, de azért teljesen mégsem képes elmaszkírozni magát. Különböző forrásokból származó információk szerint a Fed fölött meghatározó befolyással rendelkező klánok az alábbiak: a New York-i Goldman Sachs, a Rockefeller, Lehmans, Kuhn Loebs, a párizsi és a londoni Rothschild, a hamburgi Warburg, a párizsi Lazard és a római Israel Móses Seif családok. A Federal Reserve Bank mind a tizenkét fiókját a következő tíz bank tartja ellenőrzése alatt: a londoni NM Rothschild, a berlini Rothschild Bank, a hamburgi Warburg Bank, az amsterdami Warburg Bank, a New York-i Lehman Brothers, a párizsi Lazard Brothers, a New York-i Kuhn Loeb Bank, az olaszországi Izrael Moses Seif Bank, a new yorki Goldman Sachs és a szintén New York-i JP Morgan Chase Bank. A Fed-részvények nagy részét állítólag négy személy birtokolja: William Rockefeller, Paul Warburg, Jacob Schiff és James Stillman. (A Schiffek szoros kapcsolatban állnak a Kuhn Loebs családdal. A Stillmanek pedig a XX. század fordulóján beházasodtak a Rockefeller klánba.)
Történelmi távlatokban szemlélve 1913 egy roppant fontos mérföldkő volt a zsidó világbirodalom kiépítésének folyamatában. Legalább olyan fontos, mint amilyennek 1945, 1948 (Izrael megalapítása), 1989/90, vagy éppen 2001 bizonyult.
Perge Ottó - Kuruc.info


További részletek: http://kuruc.info/r/7/121803/#ixzz2ohTKmxlc