Payday Loans

Keresés

Zsidóság és szexualitás PDF  Array Nyomtatás Array  E-mail
Izrael és a cionizmus

SZERELEM ÉS TESTI SZERELEM A ZSIDÓ FORRÁSOKBAN

Írta: Balázs Gábor Rovat: Kultúra-Művészetek

A szerelem és testi szerelem tárgyában fogunk rabbinikus forrásokat közölni. A Talmud, a korabeli irodalom mennyiségét tekintve hatalmas, és ennek csak kis százaléka foglalkozik szerelemmel vagy erotikával. Ugyanakkor, még ez a kis hányad is olyan jelentős mennyiségű forrást ölel fel, hogy a talmudi kor zsidóságának erotikájával számos könyv és számtalan tanulmány foglalkozott már. Az alábbiakban három fő téma köré csoportosított forrásokat fogunk közölni. A források egy részének szövege különösebb magyarázat nélkül is jól érthető, ilyen esetekben utánuk közlünk kommentárt. Más forrásoknál azonban maga a szöveg is nehezen érthető, ilyenkor előbb a kommentár nélküli szöveget közöljük, ezt követően pedig ugyanaz a szöveg a szövegtestbe illesztett értelmező jegyzetekkel együtt jelenik meg.

chagall1

Az illusztrációk Marc Chagall: Énekek éneke c. ciklusából valók

 

Az erotikus vágy

A források első csoportjának kezdő szövegei magának a szexuális vágynak az eredetével és annak általános megítélésével foglalkoznak. Az ezt követő szövegek a szexualitás őstörténetéhez, az első emberpár kapcsolatához, valamint az emberiség eredetéhez nyúlnak vissza – időnként megdöbbentő szókimondásról és meglehetősen élénk szexuális fantáziáról téve tanúbizonyságot. A vágy témáját záró, igencsak groteszk képet nyújtó forrás jól példázza, hogy a Talmud bölcsei nem voltak híján az abszurd humornak, és a szarkazmustól sem idegenkedtek.

 

1. Berésit Rábá 9:7

(Mózes 1. könyvéhez írott ágádikus midrás, az 5-7. században szerkesztették Izraelben.)

 

Rabbi Náchmán azt mondta Rabbi Smuél nevében: „Íme nagyon jó” ez a jóra való hajlam. „És íme nagyon jó” (Berésit 1:31), ez a rosszra való hajlam. Lehet a rosszra való hajlam jó? Ez magyarázatot kíván. Ha nem lenne a rosszra való hajlam, akkor az ember nem építene házat, nem nősülne és nem nemzene gyerekeket, és nem foglalkozna üzlettel. Így mondta Salamon: ‘Láttam minden fáradságot és minden ügyes cselekedetet, hogy az egyik irigysége a másikkal szemben.’ (Prédikátor 4:4)

 

Kommentár: A rabbinikus antropológia és pszichológia egyik alapfeltevése, hogy Isten az embert két alapvető hajlammal teremtette: az egyik a jó, a másik a rossz cselekedetekre ösztönöz. (Ennek megfelelően e fogalmakat gyakran szokták jó, illetve rossz ösztönként fordítani.) A magyarázat alapjául az szolgál, hogy az idézett tórai helyen a fölöslegesnek tűnő „és” szó szerepel, és mivel a rabbinikus hermeneutika egyik alaptétele, hogy a feleslegesnek tűnő szavak magyarázata szükséges, ezért Rabbi Náchmán erre tudja alapozni a véleményét.

Az pedig már hozzáállás kérdése, hogy mit gondolunk: Rabbi Náchmán eleve úgy véli, hogy a rosszra való hajlam nem teljes egészében rossz, és ezért nem kell teljesen elnyomni, és ennek a meggyőződésnek az igazolására keres egy bibliai verset; avagy fordítva: a Tóra e verse értelmezésének folyamán jutott a fenti meggyőződésre. A rosszra való hajlam ezen értelmezés szerint az olyan dolgokra való hajlamot jelenti, amelyek nem önmagukban véve rosszak, hanem csak gyakran rosszra használják őket. Márpedig az olyan célok, amelyekre ez az ösztön hajtja az embert, gyakran csak a Tóra törvényeivel ellentétes viselkedéssel valósíthatóak meg.

image003

 

Babilóniai Talmud, Jomá 69b

(A Babilóniai Talmud a kb. 3.-6. század korában, Babilóniában élt bölcsek (az ámorák) tanításának gyűjteménye, melyet a 6.-7. században szerkesztettek végleges formába.)

 

A Nagy Gyülekezet férfiai egyszer azt mondták: ’Mivel ez az isteni kegyelem időszaka, kérjük meg, hogy győzzük le a [szexualitásra vonatkozó] rossz ösztönt’. Imádkoztak és a kezeik közé kapták. Azt mondta nekik: ’Ha megölitek azt az embert [t.i. saját magát, azaz a megszemélyesített rossz ösztönt], akkor a világ pusztasággá fog válni.’

Három napra bezárták. Nem találtak friss tojást egész Erec Izraelben. Azt mondták:

- ’Megöljük?’

- ’Akkor kipusztul a világ.’

- ’Imádkozzunk, hogy legyőzhető legyen?’

- ’Az Egekben nem kötnek fél üzletet.’

Ezért megvakították és elengedték. Azóta az ember nem kívánja meg a rokonait.

 

Kommentár: A „Nagy Gyülekezet” egy történelmileg pontosan meg nem határozható testület volt, amelynek – amennyiben létezett – a fő funkciója vallásjogi és politikai teendők ellátása lehetett. A hagyományos értelmezés szerint az utolsó prófétákat és az első bölcseket szokták ide sorolni, és feltehetően 120 tagja volt.

Ez a forrás szintén arra hívja fel a figyelmet, hogy a rossz cselekedetekre ösztönző hajlamunk ugyanaz a hajlam, amely a létfenntartásra és a civilizáció fejlesztésére is szolgál, azaz nem maga a hajlam a rossz, hanem az emberi célválasztás teheti azzá.

Ugyanakkor ezekből a forrásokból elég egyértelműen úgy tűnik, hogy a szexuális ösztönt Bölcseink szükséges rossznak tartották, amely nélkül a világ sokkal jobb lenne ugyan, viszont hamarosan megszűnne.

Különösen érdekes a forrást záró metafora, amely egyáltalán nem könnyen értelmezhető, hiszen ha a megszemélyesített „rossz ösztön” megvakul, akkor e vakság következtében, éppen hogy kevésbé differenciálttá kellene válnia az ember szexuális vágyainak. Joggal kérdezhetjük, hogy milyen látáskárosodás az, amelynek következtében jobban tudunk különbséget tenni a vágyaink között? Valószínűleg a metafora ezt jelentheti, hogy a „rossz ösztön” csábító ereje meggyengült és nemi ösztöneink vakká váltak közvetlen rokonaink fizikai vonzerejére. (Természetesen itt illik megemlíteni, hogy Freud ebben a kérdésben nagy valószínűséggel vitába szállna Bölcseinkkel…)

Song-of-Songs

A testi szerelem kezdetei

A következő források az első emberpár szexuális életével és az emberiség eredetével foglalkoznak, számos ehhez a tárgykörhöz kapcsolódó alapkérdést vetnek fel.

 

Babilóniai Talmud, Jevámot 63a

R. Elázár mondta: Mit jelent ez a vers: „Az ember azt mondta: ’Ezúttal ez csont a csontomból és hús a húsomból’.”? (Berésit 2:22) Arra tanít, hogy ezt megelőzően az ember közösült minden barommal és állattal, de nem nyugodott meg, amíg nem közösült Évával.

 

Kommentár: A bibliai szövegben szereplő „ezúttal” szó indítja arra Rabbi Elázárt, hogy meglehetősen szokatlan magyarázatát megfogalmazza. Az ő értelmezésében az „ezúttal” szó arra utal, hogy Ádámnak korábban is ajánlott az Örökkévaló társat, de az a társ nem lehetett ember, hiszen Évát Isten csak később teremtette meg. Úgy tűnik ebből a forrásból, hogy az Édenkert világára külön törvények vonatkoztak és napjaink normái közül még a leginkább maguktól értetődőbbek sem voltak érvényesek. Mindenképpen figyelemre méltó, hogy a prüdéria mennyire nem jellemezte Rabbi Elázárt, amikor arról volt szó, hogy egy tórai verset a lehető legpontosabban akart megmagyarázni.

 

Berésit 4:1-2

Ádám megismerte feleségét Évát, aki viselős lett és szülte Káint, és mondta: férfit szereztem az Örökkévalótól. Továbbá szülte testvérét, Ábelt (Et áchiv et Hevel את אחיו את הבל).

 

Berésit Rábá 22:2-3

Évát, aki viselős lett és szülte Káint – Rabbi Elázár ben Ázárjá mondta: három csoda történt azon a napon. Aznap teremtettek, aznap közösültek és aznap lettek utódaik.

Rabbi Josuá ben Kárchá mondta: Ketten mentek be az ágyba és heten jöttek ki: Káin és az ikre, Ábel és két ikre.

Továbbá szülte testvérét – ez alátámasztja, amit R. Josuá ben Kárchá mondott: Ketten mentek be az ágyba és heten jöttek ki – Továbbá szülte testvérét: csak egy újabb szülést jelez, de terhesség nélkül.

 

Kommentár: A talmudi bölcsek ugyanazzal a problémával foglalkoznak, amelyet a Biblia minden figyelmes olvasója észrevesz: a tórai narratíva nem számol be arról, hogy ki lett Káin és Ábel felesége. A legegyszerűbb megoldás természetesen annak feltételezése lenne, hogy Isten külön feleséget teremetett Káinnak és Ábelnek. A bölcsek azonban nem akartak ehhez a feltételezéshez fordulni, hiszen rendkívül valószínűtlen lenne, ha a Tóra nem mesélne el egy ilyen jelentőségteljes eseményt.

A másik lehetőség a tórai szöveg szó szerinti olvasatához való ragaszkodás, akkor viszont nem azt kellene mondaniuk, hogy Káin és Ábel gyermekeinek anyja is Éva volt. Noha a testvérházasság szintén nem összeegyeztethető a zsidó joggal és társadalmi morállal, de úgy tűnik, hogy legkisebb rosszként ez maradt az egyetlen megoldás. Ennek a magyarázatnak a szövegtani alapját az adja, hogy a héber szövegben a tárgyrag (az et szócska) feleslegesen sokszor szerepel és a rabbinikus hermeneutika egyik alapelve, hogy minden felelslegesnek tűnő szót vagy betűt magyarázni kell. A mai olvasó számára e magyarázat kissé erőltettnek tűnik, de ennek oka az, hogy egész más hozzáállással, alapfeltevésekkel és interpretációs elvekkel közelít a bibliaszöveghez, mint tették ezt Bölcseink, és nem az, hogy a modern olvasó sokkal jobban érti a szöveg „eredeti, autentikus” jelentését, mint tették ezt a korábbi korok bölcsei.

Song of Songs

A következő forrás általánosságban foglalkozik a szexuális vággyal és annak erejével, felhívva arra a figyelmet, hogy a vágy és a szerelem képesek legyőzni a „legyőzhetetlen” fizikai akadályokat is.

 

Babilóniai Talmud Bává Meciá 84a

Amikor Rabbi Jismáél ben Rabbi Joszi és Rabbi Elázár ben Rabbi Simon találkoztak, két kos úgy tudott elmenni közöttük, hogy nem ért a hasukhoz. Egy nemesasszony azt mondta nekik. ‘A gyermekeitek nem a ti gyermekeitek!’. Azt felelték: ‘Az övék [t.i. a feleségeink vágya/hasa] nagyobb a miénknél! Azt felelte: ‘Ez még inkább igazolja, amit mondtam.’ Van, aki azt mondja, ezt felelték: “Amilyen a férfi, olyan az ereje” (Bírák 8:21). Van, aki azt mondja, ezt felelték: ’A szerelem félrelöki a húst.’

 

Amikor Rabbi Jismáél ben Rabbi Joszi és Rabbi Elázár ben Rabbi Simon – a két bölcsnek legendásan nagy hasa volt – találkoztak – és szembeálltak egymással, akkora űr képződött, hogy – két kos úgy tudott elmenni közöttük, hogy nem ért a hasukhoz. Egy nemesasszony azt mondta nekik. ‘A gyermekeitek nem a ti gyermekeitek!’. – Azaz: a hasatok lehetetlenné teszi, hogy teljesítsétek a férji kötelességeteket, a gyermekeitek bizonyára házasságtörésből születtek. Azt felelték: ‘Az övék nagyobb a miénknél!’ – azaz: feleségeink vágya vagy hasa (a hagyományos források között mindkét értelmezés megtalálható) nagyobb, tehát megtalálják a módját a nemi életnek. Azt felelte – az asszony – : ‘Ez még inkább igazolja, amit mondtam.’ – azaz: ha a feleségetek hasa nagyobb, mint a tiétek, akkor még biztosabb, hogy nem tudtok nemi életet élni, vagy ha a feleségetek vágya nagyobb, mint a ti vágyatok, akkor még biztosabb, hogy házasságtörő viszonyuk volt. Van, aki azt mondja, ezt felelték: „Amilyen a férfi, olyan az ereje” (Bírák 8:21) – azaz: a nagy hashoz méretarányos hímtag társul. Van, aki azt mondja, ezt felelték: ’A szerelem félrelöki a húst.’

song-of-songs-v-5

A források második csoportja jogi szempontból tárgyalja a testi szerelmet. A férj kötelességeit felesége felé az alábbi tórai rész fejti ki:

 

Smot 21:7-11

Ha valaki a leányát adja el rabszolgának, az ne úgy menjen el, ahogyan a rabszolgák szoktak elmenni. Ha nem tetszik az urának, és nem veszi feleségül, engedje meg, hogy kiváltsák. De ahhoz nincs joga, hogy idegen népnek adja el, mert akkor hűtlenül bánik vele. Ha pedig fiának adja feleségül, a leányokra vonatkozó jogszabály szerint járjon el vele. Ha még egy másikat is vesz neki, amannak az ételét, ruházatát és házastársi jogát ne csorbítsa meg. Mert ha nem így bánik vele e három dologban, akkor pénzbeli váltság nélkül mehet el.

 

A rabbinikus magyarázatok megoszlanak abban a tekintetben, hogy melyik héber szóból melyik férji kötelességet kell tanulni. Az alábbiakban ezekből a rabbinikus vitákból idézünk néhány példát.

 

Babilóniai Talmud Ktubot 47b-48a

Rábá azt mondta: A misnai bölcs szerint […] seárá שארה kifejezés a táplálékra vonatkozik […], a kszutá כסותה […] a ruházásra […], és az onátá עונתה kifejezés pedig a nő szexuális jogaira […].

Rabbi Elázár szerint: A seárá kifejezés a férfi szexuális kötelezettségére vonatkozik […], a kszutá a ruházásra […], és az onátá kifejezés pedig a nő táplálékhoz való jogára […].

R. Eliezer ben Jákov azt mondta: A seárá kszutá kifejezés azt, jelenti, hogy a férfinek feleségét annak húsa [t.i.: fizikai állapotának megfelelően] kell felruháznia, ne kislányra vagy öregasszonyra való ruhát adjon rá], míg a kszutá veonátá kifejezés azt jelenti, hogy ne nyárra vegyen neki új ruhát, és az esős napokban viseletest. [t.i. az évszaknak megfelelően kell felruháznia, mivel az új ruha jobban a testre simul, és jobban melegít, ezért azt télre kell megvenni, azaz télre kell olyan ruhát venni, amely jobban melegít]

Rabbi Joszéf azt mondta: Seárá kifejezés azt jelenti, hogy intim fizikai érintkezésre van szükség a nemi kötelezettségek teljesítésekor, azaz ne legyenek olyanok, mint a perzsák, akik ruhában szeretkeznek.

Ez alátámasztja R. Huna véleményét aki azt mondta: Ha a férfi azt mondja: Csak úgy vagyok hajlandó, hogy én is és ő is fel vagyunk öltözve, akkor váljon el és fizesse ki a ketubában írt összeget.

song-of-songs-i-1960

A következő forrás azt vizsgálja, hogy a férj milyen sűrűn köteles teljesíteni a nemi életre vonatkozó kötelességét. A bölcsek ezt úgy szabályozták, hogy figyelembe vették a férfiak munkáját és fizikai állapotát, az olyan esetben tehát, amikor ezt a férfi munkája és erőnléte lehetővé tette, e kötelesség akár mindennapi is lehetett.

 

Misna, Ktubot 5:6

Mennyi időre vállalhat magára egy férfi szexuális önmegtartóztatást, ha esküt tesz? Sámáj iskolája szerint két hétig, Hillél iskolája szerint csak egy hétig.

Egy hivatásos Tóra-tanuló felesége engedélye nélkül egy hónapig maradhat távol otthonról, de egy munkás csak egy hétig.

A szexuális kötelezettség tájálin [טיילין – azaz olyan emberek, akiknek van ereje minden napi nemi élethez] számára mindennapi, munkásoknak hetente kétszeri, öszvérhajcsároknak heti egyszeri, tevehajcsárok számára havi egyszeri, és matrózok számára félévenkénti. Ezek Rabbi Eliézer szabályai.

song-of-songs-v-7

A következő forrás leszögezi, hogy zsidó jog szerint a nemi életnek az örömszerzés és nem csak a gyereknemzés a legitim célja, hiszen a férj nemi életre vonatkozó kötelessége olyankor sem szűnik meg, amikor biztos, hogy felesége nem tud teherbe esni.

 

Babilóniai Talmud Pszáchim 72b

Rává azt mondta: A férfi kötelessége, hogy feleségének örömet szerezzen a parancsolat dolgában annak idején kívül is.

 

A nők egyenjogúsításának kérdésében a zsidó hagyomány nem számít különösebben progresszívnek. A klasszikus források között könnyű olyanokat találni, amelyeket napjaink olvasója teljes joggal érezhet dehonesztálónak. A házasságon belüli nemi erőszak azonban arra példa, amikor a zsidó jog álláspontja majdnem 2000 évvel előzte meg a nyugati kultúra jogrendszereit. A XX. század második feléig a legtöbb államban az volt az alapfeltevés, hogy a feleségnek nincs joga visszautasítani a férjének a nemi kapcsolat létesítésére vonatkozó igényeit, a Talmud azonban ezzel ellentétes álláspontot képvisel, sőt azt is leszögezi, hogy a férfi, aki előbb feleségének okoz örömöt, ezért jutalmat remélhet.

 

Babilóniai Talmud Éruvin 100b

Rámi bár Chámá mondta Ráv Ási nevében: A férjnek tilos feleségét a parancsolatra kényszeríteni, ahogy írva van: „aki a lábával zabolátlan, bűnözik” (Példázatok 19:2). Rabbi Josuá ben Lévi mondta: Aki feleségét a parancsolatra kényszeríti, annak érdemtelen fiai születnek.

 

Babilóniai Talmud Nidá 71a

Az Örökkévaló ajándékai a fiak, a méh gyümölcsei. (Zsolt 127:3) Mit jelent e vers? Ráv Chámá bár Ráv Chániná azt felelte: Annak jutalmául, hogy visszatartja magát a méhben, hogy előbb a felesége magja folyjon el, a Szent – áldassék – jutalmul a méh gyümölcsével ajándékozza meg.

 

Babilóniai Talmud Menáchot 44a

Volt egy ember, aki nagyon szigorúan vette a cicit parancsolatát. Halott egy prostituáltról, aki a tengernél lakott és akinek 400 arany volt az ára. Elküldte a pénzt és kapott egy időpontot. Elment a nőhöz, annak a szolgálója bejelentette: Eljött a férfi, aki 400 aranyat küldött és itt ül az ajtó előtt. Beengedheted, mondta neki. Belépett hozzá. Hét ágyat készített elő számára, hatot ezüstből és egyet aranyból. Egymásra helyezték őket, és egy ezüstlétrán lehetett felmászni rá. Legfelül volt az aranyágy. Felmászott rá, és az aranyágyra feküdt meztelenül. A férfi is utána mászott, hogy meztelenül mellé üljön mellé, ekkor az arcába csapott a cicit. Megtört, lemászott és a padlóra ült. A nő is megtört, és mellé ült a földre. Azt kérdezte tőle: ’Rómára mondom, nem engedlek el, amíg el nem árulod, mi kivetnivalót találtál bennem?’ Azt felelte neki: ’Esküszöm, hogy sosem láttam hozzád fogható szépségű nőt, de van egy parancsa a mi Istenünknek, amelynek a neve cicit. Kétszer is szerepel e parancsban az Örökkévaló neve, mert azt jelenti: Én kérek számon, és Én jutalmazok. Megláttam a cicitet, és olyanok ők, mintha négy tanú lennének.’ Azt mondta neki: ’Nem engedlek el, amíg el nem árulod, a városod, a rabbid és a jesivád nevét.’ Leírta, és a kezébe helyezte. Erre a nő a vagyonát három részre osztotta, egy részt az államnak, egyet a szegényeknek és a harmadik részt és azt az ágyat magával vitte. Elment Ráv Chijához és azt mondta: ’Rabbi, parancsold meg, hogy térítsenek be’. Azt felelte: Lányom, lehetséges, hogy az egyik tanulómra vetettél szemet? Odaadta a cédulát R. Chijának. Miután elolvasta azt mondta: ’Vedd el, amire megalkudtál.’ Így aztán az az ágy, amely a tilalmat szolgálta volna, most megengedett lett. Ez volt a cicit micvájának evilági jutalma, és ki tudja megmondani az eljövendő világon mi lesz a jutalma?