Payday Loans

Keresés

Herzl Tivadar: Ősújország PDF  Array Nyomtatás Array  E-mail
Izrael és a cionizmus

zsid trsaslet

Herzl Tivadar
Ősújország


Tartalom

A fordító előszava
I. rész: Egy művelt és kétségbeesett fiatalember
II. rész: Haifa, 1923.
III. rész: A virágzó ország
IV. rész: Pészach
V. rész: Jeruzsálem
Utóhang

Előszó

Herzl Tivadar dr., korunk zsidó történetének egyik legkimagaslóbb alakja volt. Budapesten született, de korán Bécsbe került és karrierjének fénye ott tündökölt a császárvárosban. A kilencvenes években a legünnepeltebb színpadi szerzők közé tartozik és a legelőkelőbb lapoknak dédelgetett tárcairója. A Dreyfus-ügy idejében Parisban élt és mint a "Neue Freie Presse" tudósítója a nagy pernek elejétől végig tanuja volt. Ez a per kelti fel figyelmét a zsidó kérdés iránt és ráeszmél a lelke mélyén szunnyadó zsidó érzésre és megfogamzik benne az "Altneuland" című regényének eszméje.

Az "Altneuland" utópista regény, amelyet lánglelkével irt meg a legnagyobb zsidó álmodozó: Herzl Tivadar. Kevesen vannak a magyar földön, akik hívebben őriznék nálamnál Herzl zsenijének emlékét. Mélyen átérzett kegyelettel nyúlok én tehát e legszebb munkájához. Tudom, akadnak olyanok, akik ezt a könyvet előítélettel fogadják. Szembeszállok azonban ezzel az elfogultsággal. Én Herzl Tivadarnak csupán a világirodalomban nagyraértékelt és örökbecsű munkáját óhajtom bemutatni, amelyből mindvégig kiérződik a zsidó reménykedés a szabadság után. Igaz lelkesedéssel bocsátom útnak e könyvet, amellyel szerény szolgálatot vélek tenni a magyar zsidó irodalomnak és azzal a boldog hittel, hogy azt mindenki gyönyörűséggel fogja olvasni.

A fordító.

http://mek.niif.hu/08100/08197/index.phtml#

_____________________

A hálózatos verzió megnyitása  Open the online version

Eperjesi Ildikó: Tündérmeséből valóság


Magyarországon és egész Kelet-Európában is nemzedékek nőttek fel abban a hiszemben, hogy a cionizmus valamiféle szitokszó, maga a mozgalom pedig sötét üzelmeket takar, természetesen a zsidó világösszeesküvés részeként. Talán még ma is keveset tudunk a modern Izrael megalakulásában döntő szerepet játszott politikai cionizmusról és atyjáról, a budapesti születésű Herzl Tivadarról, aki július harmadikán múlt száz éve, hogy elhunyt.
A fáma szerint halálos ágyán Herzl jellegzetes humorával utoljára még felszólította népét, hogy nehogy valami ostobaságot csináljanak, amíg ő halott lesz… Egy dolog biztos: a politikai cionizmus megalapítója nem mindennapi örökséget hagyott hátra népének: „Bázelben megalapítottam a zsidó államot… Talán öt év múlva, de ötven év múlva biztosan mindenki észre fogja venni.”


Herzl Tivadar (Theodor Herzl), a cionizmus látnoka 1860-ban született az akkori Pesten, a Dohány utcában. Családja ragaszkodott a zsidó hagyományokhoz, de - különösen édesanyja - viszonylag szabad szellemben nevelte, a zsidó német felvilágosodásnak megfelelően megtanulta értékelni a világi kultúrát.
A család 1878-ban Bécsbe költözött, ahol Herzl jogi egyetemet végzett. Író, drámaíró és újságíró lett, a Neue Freie Presse című befolyásos bécsi liberális újságnál helyezkedett el. Az antiszemitizmussal először a bécsi egyetemen találta magát szembe, de igazán lapja párizsi tudósítójaként érezte át a huszadik századi zsidó sorsot olyannyira meghatározó jelenség valóságát. Akkoriban társadalmi problémaként közelítette meg az antiszemitizmust. A gettó című drámájában (1894) azt fejti ki, hogy az asszimiláció és az áttérés a kereszténységre nem jelentenek valódi választ. Remélte azonban, hogy a zsidók és keresztények között kialakuló vitában megoldást találhatnak a kölcsönös tisztelet és tolerancia elve alapján.
1894-ben a francia hadseregben igazságtalanul árulással vádoltak meg egy zsidó katonatisztet, Alfred Dreyfust, jórészt az akkoriban domináns antiszemita légkörnek köszönhetően. Herzl maga is tanúja volt tudósítóként, ahogy a felbőszült tömeg „halál a zsidókra” kiáltásokkal fogadta az ítéletet a francia felvilágosodás és forradalom hazájában. Arra a következtetésre jutott, hogy az egyedüli megoldás az lehet, ha a zsidók tömegesen kivándorolnak egy olyan földre, melyet magukénak mondhatnak. Így hatott a Dreyfus-per a politikai cionizmus kialakulására.


Herzl Tivadar úgy látta, hogy az antiszemitizmus az emberi társadalom maradandó és megváltoztathatatlan tényezője, melyet az asszimiláció nem oldhat meg. A zsidó nép szuverenitásáról elmélkedett, és a vezetők gúnyolódásai ellenére kiadta A zsidó állam (1896) című művét. Herzl azzal érvelt, hogy a zsidók problémájának lényege nem egyéni, hanem nemzeti szintű. Hangsúlyozta, hogy a zsidók csak akkor nyerhetik el az emberek elfogadását, ha többé nem a nemzetek „rendellenes” tagjaiként tartják őket számon. A zsidók egy nép - mondta Herzl -, és sanyarú sorsukból valamiféle pozitív erőt is ki lehetne hozni, ha megalapítják a zsidó államot a nagyhatalmak beleegyezésével. A probléma megoldását mindenféleképpen nemzetközi politikai szinten képzelte el. Herzl azt javasolta, hogy világszerte szerezzenek támogatást egy alap létrehozására, amely részvényesek tulajdonában lenne, s amely ennek a célnak a politikai megvalósításán munkálkodhatna. Így született meg a Cionista Szervezet. A leendő zsidó állam Herzl fejében modell értékű szociális államként jelent meg, amely a modern felvilágosult állam eszményképét valósította volna meg. Herzl a zsidó államot semleges, békeszerető és világi jellegű országként képzelte el. Békére vonatkozó terveiben nyilvánvalóan nem számolt a több millió ellenséges arab-muszlim szomszéddal.
Cionista regényében, az Ősújországban (1902) szocialista utópiaként jelenik meg a zsidó állam. Az új társadalom szövetkezeti alapon jött létre Herzl elképzeléseiben, amely nagymértékben támaszkodik a tudomány és technológia eredményeire. Részletesen leírta, hogyan képzeli el a jövőbeni állam politikai berendezkedését, a bevándorlást, a finanszírozást, a diplomáciai kapcsolatokat, a törvényeket, valamint az állam és vallás viszonyát. Az Ősújországban a zsidó állam pluralista, fejlett társadalom, „világosság a népek számára”. Ez a regény nagy hatást tett kora zsidóságára, és a cionista tervek szimbólumává vált Izrael földjén.
Kelet-Európa zsidósága lelkesen fogadta Herzl gondolatait, bár vezetőiket kevésbé tudta meggyőzni. A cionizmus atyja olyan gazdag zsidókat is igyekezett megnyerni a mozgalom számára, mint Hirsch báró vagy Rothschild báró, de mindhiába: szuggesztív, megnyerő egyénisége sem volt elég ahhoz, hogy támogatásra bírja őket. Ekkor úgy döntött, magához a néphez fordul, így jött létre az első cionista kongresszus a svájci Bázelben 1897-ben. Ez a kongresszus volt a zsidók első „nemzetközi” összejövetele, melyet etnikai és világi alapon tartottak. A küldöttek elfogadták a bázeli programot, a cionista mozgalom programját, és kijelentették: „A cionizmus olyan otthont akar teremteni a zsidó népnek Palesztinában, amely a törvény védelme alatt áll.” A kongresszuson létrehozták a Cionista Világszervezetet, a zsidó nép politikai tömörülését, melynek első elnökévé Herzl Tivadart választották. 1897 és 1902 között hat kongresszust tartottak, amelyeken létrehozták a cionizmus olyan eszközeit, mint amilyen például a Zsidó Nemzeti Alap vagy a mozgalom újságja, a Die Welt, Herzl ugyanis a Neue Freie Pressében nem publikálhatott cionista szellemben.
Herzl érzékelte, hogy a nagyhatalmak támogatása nélkül aligha valósulhatnak meg a zsidó nép céljai a Szentföldön. Politikai tevékenysége ezután két időszakra oszlott: először a németek és a törökök segítségét kérte 1896-tól 1901-ig. Igyekezett rábírni a török szultánt, hogy adjon ki egy chartát a zsidó állam Erec Izraelben való megalapításáról. Ennek érdekében 1898-ban találkozott az ottomán birodalom vezetőjével, valamint II. Vilmos német császárral is. A második időszak folyamán, 1902-1904 között inkább a britekkel tárgyalt arról, hogy megalapítanák a zsidó államot Cipruson, esetleg a Sínai-félszigeten. Az egyetlen konkrét ajánlat azonban, amit a britektől kapott, az volt, hogy a zsidók hozzanak létre egy autonóm területet a kelet-afrikai Ugandában…
Az 1903-as kisinyovi pogrom és az orosz zsidóság szorongatott állapota mély benyomást tett rá, amikor személyesen is ellátogatott Oroszországba. Kérte az orosz kormányt, segítsen a cionista mozgalomnak abban, hogy az orosz zsidókat át tudják telepíteni Erec Izraelbe. 1903-ban a hatodik cionista kongresszuson Herzl előterjesztette a brit Uganda-tervet, mely szerinte átmeneti megoldást jelentett volna a közvetlen és nagy veszélyben lévő orosz zsidóság számára. A tervezet, még ha átmenetinek szánták is, hatalmas vihart kavart a kongresszuson, és csaknem felbomlott a mozgalom. 1905-ben végleg elutasították az ugandai elképzelést.
Ekkor azonban Herzl, a cionizmus atyja már nem volt életben, hiszen 1904-ben Bécsben tüdőgyulladásban és szívelégtelenségben elhunyt.
A cionista mozgalom, a zsidó haza gondolata, amely szenvedélyesen a fogságában tartotta, az egészségét is követelte. Utolsó erejével is utazott és közbenjárt, rengeteg ellenállást kellett legyőznie, többek között a Vatikán részéről is. A betegség különösen a Szentföldön támadta meg: alighogy partra szállt Jaffában, erős láz kezdte el gyötörni, amely legyengítette a szívét.
Halála időpontjára azonban a cionista mozgalom már elhelyezkedett a világ politikai térképén, majd 1936-ban központja átkerült Jeruzsálembe. Herzl földi maradványait az állam megalapítása után, 1949-ben szállították Izraelbe, és a jeruzsálemi Herzl-hegyen helyezték örök nyugalomra. Nevét őrzi Herclija városa, a legfejlettebb technológia központja Izraelben.
Herzl szavajárása volt, hogy „ha akarjátok, nem tündérmese”, ami a cionista mozgalom mottója is lett. Az ő korában még senki sem tudta elképzelni, hogy álmai megvalósulnak, de ötven évvel később a független Izrael állama valóság lett…

Herzl Tivadar