Narancs karácsonyra

A 60-as évek elején semmilyen déligyümölcs nem volt kapható a boltokban, de nekünk valahogy mindig jutott néhány kilónarancs, és néha füge is, a fenyőfa alá. Apánk sohasem árulta el, hogy hozzánk miért olyan jó a kis Jézus, hiába faggattuk.

Eltelt több mint egy évtized mire már az üzletekben is feltűntek decemberben a déligyümölcsök és anyánk ekkor végre megosztotta velünk a nagy titkot.

Az öreg, karácsony előtt egy héttel mindig bekopogott a Megyei Pártbizottság épületébe és a „Fontos” elvtársat kereste. Előadta, hogy a falu pártértekezletére kell készülnie és bekérezkedett a könyvtárukba „szakirodalmat” jegyzetelni. Negyedóra színlelt munka után  lelopódzott a büfébe, ahol a pártbizottsági dolgozók még narancsot is vehettek. Vásárlás előtt a sorban olykor elejtett néhány szót a Központi Bizottság modern büféjéről és ilyenkor még fügével is kedveskedtek neki.

Amikor a történetre apánknál is rákérdeztünk, a bajusza alatt bölcsen mosolyogva csak annyit mondott:

—Fiaim! Mindig is voltak vannak és lesznek, akik kiváltságosoknak érzik magukat,főleg a „pártemberek”. Ha nem erővel,hanem huncutsággal szerzed meg tőlük,amit Te akarsz különösen boldoggá az tesz,hogy túljártál az eszükön. Ezért is nevettem olyan jókat gyertyagyújtáskor azokon a karácsonyokon, amikor a narancsgerezdeket majszoltátok.

R. Kovács László