2012.02.05 21:18 | CSAPATSPORTOK
A magyar női röplabda-válogatott 1976-ban a montreáli olimpiára készülődött. Régi csibészek című rovatunkban egy régi ügyet poroltunk le, a beszámolók szerint ugyanis nem minden csapattag a sportteljesítménye alapján vívta ki az olimpiai részvétel jogát.
A női együttes bő, húszfős kerettel kezdte el a felkészülést a montreáli játékokra. Kotsis Attiláné később 16, majd 14 fősre szűkítette a csapatot. Végül az utazás előtt nem sokkal hirdette ki azt a 12 főt, akire számított Montreálban. Az olimpiára azonban nem a kapitány által kijelölt csapat utazott, a politikai vezetés váratlanul beleszólt a küldésbe.
A pártvezetés, vagy éppen maga Biszku Béla úgy határozott, mindkét Biszku lánynak utaznia kell a játékokra. Kádár János bizalmi embere rendszeres vendég volt a tatai edzőtáborban, és sportoló lányai miatt nyomon követte a röplabda eseményeit is.
Mindkét Biszku-lány utazik
Sokáig úgy tűnt, az olimpiai röplabdacsapatba nem kell kívülről „belenyúlni”. A bő keretben még Biszku Éva és Biszku Zsuzsa is benne volt, utóbbi azonban már az első keretszűkítésnél kimaradt a válogatottból. Biszku Zsuzsa a kapitány szerint passzívabb játékos volt testvérénél, ráadásul kisebb szívritmuszavarral is küszködött, ezért nem számított rá az edző. Montrealba azonban már a csapattal tartott Biszku Zsuzsa is. Az egykori kapitány, Kotsis Attiláné így emlékezett egy interjúban a korábbi eseményekre.
„Elmentünk egy utolsó túrára, és amikor hazatértünk, Pergyik József főtitkár fogadott bennünket az állomáson. Nem nagyon szokott kijönni elénk, de ezúttal mégis ott volt. Azt mondja: Gabika! Ülj be a kocsimba! Ki kell vinnünk a Biszku-lányt! Hát mondom, benn van a keretben! De a másikat! Mondom: nem is láttam, hogyhogy vigyem ki? Elárulta, hogy felsőbb utasítás. Hát mondom, az apja hozza ki Kanadába, mint KISZ-est, jutalomútra. Akkora stáb jött ki, belefért volna. Akkor behívatott Páder János, az OTSH elnökhelyettese, és közölte, hogy ezt meg kell csinálni, ráadásul szakmailag úgy kell indokolnom, hogy az utolsó meccsen rájöttem, mégis magasítani kell a csapatot, és én kérjem, hogy a tizenkettes keret összetételét módosítsák.
Mondom, Páder elvtárs, maga a főnököm. Maga ezt nekem elrendelheti, de én ezt szakmailag nem indokolom meg, nem írom le. Erre úgy érvelt, hogy úgysem játszatom mind a tizenkét játékost. Ez igaz, de mind a tizenkettő végigdolgozta velem a tábort, és illik, hogy őket vigyem ki. Miért vigyek ki olyat, aki nem is volt edzésen? Mind a két Biszku-lány nagyon jóban volt Juhász Ágival. Én őt írtam be tizenkettediknek, mert azt hittem, nem lesz pofájuk a legjobb barátnőjüket kifúrni. Hát volt...” (http://hunvolley.blog.hu)
„Elmész te a picsába”
A magyar válogatott az előkelő negyedik helyen végzett a játékokon, ám a csapat nem volt elégedett. A beszámolók szerint ugyanis jó esély kínálkozott az éremszerzésre is, csupán Dél-Koreát kellett volna legyőzni ehhez. Ám a csapat végül vereséggel, és negyedik hellyel búcsúzott.
„Szépen szerepeltünk, de a végén kikaptunk Dél-Koreától – mondta Kotsis Attiláné. - Beértünk az öltözőbe, és mondtam a lányoknak, hogy gyakorlatilag számunkra vége a tornának, úgy látom, hogy mindenki megtette, amit tud. Lehet, hogy hibáztunk, de végigdolgoztunk egy hosszú időszakot. Ez is egy nagyon szép eredmény. Mondom én, erre megszólal Biszku Zsuzsa, hogy: hát azért kellett volna cserélni, mert például a Szalayné nem játszott nagyon jól! Tényleg nem játszott nagyon jól... Mondom, ne mondd már, és kit kellett volna helyette becserélnem? Hát... És kihúzta magát! Mondom, te Zsuzsa, ne haragudj, de az olimpia nem az a hely, ahol én megpróbálok egy játékost, hogy vajon tud-e ütni, vagy nem?! Itt már bejáratott játékosok voltak, azok voltak a pályán, akik eddig bizonyítottak. Ez nem próbajáték volt, hanem olimpia! Erre Schlégl megszólalt, hogy elmész te a büdös picsába, mi a taknyunkon-nyálunkon csúsztunk az edzéseken, te hol voltál akkor, mit dumálsz itt?
Miután hazajöttünk, gyanús volt, hogy mindenkit kitűntettek, aki pontot szerzett, de engem akkor nem. Mondom, itt valami gáz van... Összefutottam Elbert Györggyel, ő volt a párttitkár, nagyon jóban voltam vele, irtó rendes ember volt. Ő mondta meg, hogy itt el vannak már döntve a dolgok. El kell mennem, mert ezt már megbeszélték. Biszku-papának beszóltak, hogy én bakikat csináltam, ezért nem vertük meg Dél-Koreát. Tudtam, hogy honnan jött a hír, úgyhogy nem voltam meglepve.”
Kotsis Attilánét az olimpia után leváltották, de a moszkvai játékokon már újra ő vezette a magyar csapatot, egészen a negyedik helyig. Később beválasztották a Hall of Fame-be, a Hírességek Csarnokába.
