Payday Loans

Keresés

A legújabb

A kurtizán lázadása
PROSTITUÁLT VILÁG - KURVA ÉLET S MÁS ABNORMITÁSOK

A LÁZADÓ KURTIZÁN

A szerzőről Mauriac: „mindent megtudtam... a vaginájáról".
„A nő szexuális kapacitása jóformán korlátlan... A házasság nem keretet teremt a női szexualitás kibontakoztatásához, hanem kiöli a nőkből a nemiséget." (Máshol - ismétlés a tudás atyja -: „A hagyományos házasság nem teremt kedvező lehetőséget a női szexualitás kibontakoztatásához.")
Lakodalom, nászéjszaka: „tűrhetetlen és valahogy obszcén ellentmondás egy vaskosan reális eseményt, egy állati funkció gyakorlását ünnepi szertartással egybekötni".
A férfi: „közönséges hím, a nő cinkosa egy sokszor gyűlöletes, furcsa, szégyenletes, olykor megrendítő, de mindenképpen esetleges kalandban, arra kényszeríti, hogy vele fetrengjen a bestialitásban".
Ne feledjük: Beauvoir nem egyszerűen a feminizmus világrangelsője, hanem utánzást parancsoló minta, a felszabadult, az emancipált, a modern nő prototípusa tízmilliók szemében. (Legalábbis egy időben az volt: minta a szerelmi - ? - életben is.)
„Amilyen félelmetes tabukkal veszi körül a polgárság a szexuális aktust - és főként a szüzességet -, olyan közönnyel kezelik ezt a kérdést a munkások és a parasztok közül igen sokan. Számos kutatás egybehangzóan megállapítja: temérdek fiatal lány engedi, hogy az útjába kerülő első férfi defloreálja, és utána egészen természetesnek érzi, hogy az útjába kerülő következő férfinak is odaadja magát." (Vajon nem az „egy jó házból való úrilány" sajátos minősítése ez - életfelfogásával „egybe-hangzóan" - a francia munkáslányokról, parasztlányokról?)
A hangsúly a nőmozgalom vezérideológusáé: „a testi szerelemnek önálló, de epizodikus szerepet kell betöltenie minden ember életében, s ehhez mindenekelőtt szabaddá kell válnia".
A testi szerelem akkor igazi, „ha szabad választáson alapul", „de az egyén szuverén és kizárólagos joga eldönteni, hogy... fenntartja-e előző döntését, vagy megváltoztatja... A ’hitvesi szerelem' konvenciója ezzel szemben az érzés elfojtása, és hazugságra ösztönöz."
„Ma még nehéz, nagyon nehéz a nőnek összeegyeztetni független ember voltát asszonyi végzetével."
Rendben van, a „szabad szerelem" híve és a házasság intézményének ádáz ellensége Beauvoir, nincs ebben semmi újdonság, csupán azért illusztrálom, mert ki szokták hagyni a portréjából azok, akik a nőmozgalom mintaadó szentjévé avatják.
A megtört asszony szájbarágó mondandója is: lám, a házasság nem alapozható a hűségre. Aki nem odaadó szerelmes, azt nem éri csalódás, íme, a nagylány váltott hímekkel él, folyton cserélgeti társait az ágyban, és teljesen kiegyensúlyozott...
Beauvoir élete végéig a két nem viszonyának, kapcsolatrendszerének „osztályharcos" boncolgatására szánta egész írói munkásságát, intellektuális prózáját, nem ritkán metsző racionalizmussal, olykor könnyed cinizmussal, de a hangja érezhetően átmelegszik, amikor női eszményeit - mondhatom így is: példaképeit - hozza szóba.
A görög nők közt a hetérák „ragyogó kivételek". „A hetéra a maga ura volt, szabadon rendelkezett vagyonával, amellett okos volt, művelt és tehetséges. A társadalmon kívül élt, a család kötelékeit lerázta... Magasan fölötte állt az ilyen felszabadult nő a tisztes családanyának."
Az olasz reneszánsz nőalakjairól: „A kiváló nők többsége kurtizán: mesterségük gyakorlása révén aránylag sokan váltak közülük anyagilag függetlenné, s az az erkölcsi szabadság, amelyben éltek, felszabadítólag hatott szellemükre, a férfiak hódolattal tekintettek fel rájuk... A korabeli olasz kurtizánok és nagyúri hölgyek bűnei, kicsapongásai legendássá váltak."
A hetéra „sorra csapdába ejti a férfiakat, velük táplálkozik"..., ,Mivel több férfival tart fenn kapcsolatot, egyiknek sem tulajdona végérvényesen... A görög ókorban a legszabadabb nők nem a matrónák, nem is a közönséges prostituáltak, hanem a hetérák voltak. A reneszánsz kurtizánjainak, a japán gésáknak összehasonlíthatatlanul több szabadság jutott, mint kortársaiknak."
Ezek a nők „szabad erkölcsűek és szabad szájúak, a szellemi szabadság ritka fokára emelkedhetnek", „a férfimítoszokat a hetéra testesíti meg a legmegejtőbb formában: lévén test és tudat, bálvány, sugalmazó múzsa, s mindeme minőségekben különb a többi nőnél".
„Észjárása könnyedebb, mint a matrónáé, mert még nem csontosodott bele úgy a képmutatásba."
Okos nő lévén, árukapcsolással él: „csak akkor adja oda testét, ha szeretője megveszi a társalgásra, szórakozásra szánt órákat is".
A frigiditás „előnyére válik, ha tud uralkodni szívén és altestén".
(No de - hol ebben a „szabad szerelem"? Tegyük fel, igaza van a házassággyűlölő Beauvoirnak: „A házasság, mely megfosztja a nőket minden erotikus kielégüléstől, mely megtagadja tőlük az egyéni érzéseket és a szabadságot, szükségszerű és ironikus dialektikával a házasságtörésbe viszi őket." - Vajon még ebben a szélsőséges esetben is nem több gyönyörben részesül az időnként házasságot törő feleség, mint az altestén kihagyás nélkül „uralkodó" frigid hetéra? Avagy a frigiditást is fogjuk fel a szabadságvágy termékének, lévén, hogy a nőt „a gyönyör valójában nem szabadítja fel, ellenkezőleg, bilincsbe veri"...? - Avagy a feminista „női felszabadulás" lépcsőfoka volna ez: a feleséget a házasság fosztja meg „minden erotikus kielégüléstől", a hetérát, a kurtizánt - a prostit stb. - vi-szont kívánatos frigiditása? A „gyönyör bilincseitől" tehát egyaránt felszabadultak"? - A csiklót már csecsemőkorban kimetsző keleti hitsorsosoknak volna igazuk?...)
„A hetéra egész élete parádé... pártfogójának s olykor saját magának is a szerelem komédiáját játssza el." - Lám, ehhez a színjátékhoz is szüksége van a frigiditásra.
Mármost, ha sem a házasságban élő asszony, sem a váltott hímekkel komédiázó hetéra - kurtizán, prosti stb. - nem elégülhet ki kedvére, milyen feloldódást kínál az oly sok viharban edződött nőnek a sors? - Az öregedő nőben „a homoszexuális ösztönök, melyek csaknem minden nőben ott lappanganak, felszínre törnek".

Hangsúlyozom, Beauvoir nem valamely feminista szélsőség, hanem a feminizmus világrengető főerejének, derékhadának legnagyobb hatású vezéralakja. Ő nem követel férfiak nélküli világot, nem tekint minden férfit ellenségének (olykor a szerelem is megkörnyékezi), nem elkötelezettje a leszbikus irányzatnak, és nem szervez tüntetéseket – a női felszabadítás jegyében - a férfiakkal közös WC használatáért. Nyilvánvalóan a fenti takarékos mustra csak halványan tükrözheti azt a feminista emancipációs programot, amelyet a szerző egész életműve képvisel. De törekedtem arra, hogy legalább arányaiban valamelyest tükrözze.
Kimeríthetetlen példatár a történelem, mindenfajta szándéknak, dogmának, doktrínának, feltevésnek számolatlanul szolgáltat hiteles vagy álságos bizonyítékot. Annak a bizonygatására meg éppenséggel fölösleges kriminális, patologikus, hiteltelen eseteket sorozatban föltálalni, hogy szükség van - már csak a merőben megváltozott és folyamatosan változó körülmények miatt is - a nemek kapcsolatának, munka¬megosztásának a rendezésére.
Ahogyan a jelenben nem, ugyanúgy a történelemben sem a fajfenntartás határozta meg a nemek társadalmi státusát, hanem sokkal inkább a létfenntartás, a fegyveres harcok életre-halálra, a testi erőt nyűvő nehéz munkák, a dolgozó osztályok - nők, férfiak - kiszolgáltatottságai. Nem valami sok, ma is használható tanulságot szűrhet le ebből a történelmi múltból a szenvedélyes, végletekig elfogult, nemi-osztályharcos indulat, amely minden példázatában férfiak zsarnoki gonoszságát, nők rabszolgai kiszolgáltatottságát igyekszik tetten érni. S amely - a jelenben is hamis - tételeit, állításait, vádjait évszázadokra, évezredekre visszavetítve szűri át, s marasztalja el az emberi történelmet.
Mérhetetlenül sokat változtak az emberi együttélés, a létfenntartás feltételei, körülményei az elmúlt évtizedekben, a nemek státusának generális rendezése tehát égetően sürgős és szükséges - ebben igaza van a feminizmusnak, s ez az igazság, párosítva s nyomatékosítva Beauvoir vonzó intellektusával, írói tehetségével, stílusművészetével, hatalmába keríti a felületesebb olvasót. A részigazságok, a féligazságok, az áligazságok garmadájával talán sokkolja is, s dehogy veszi észre, hogy új szakadék partjaihoz vezették. S ez a szakadék minden eddiginél mélyebb, ez a teljes pusztulást rejti magában.
Nem célszerű a mai helyzetben a nemek új státusának a kialakítását, kapcsolatának rendezését kisebbségi komplexusokba begörcsölt, nemi-osztályharcos dühödt indulatok sugalmazásaira bízni. És a saját körein túl nemigen tekintő horizontú „jó házból való úrilány" lázongó kurtizán szemléletére sem, a legmagasabb intellektussal, stílusművészettel kifejezett antianya szemléletre, minthogy az új rendezés kulcsa, központi problémája éppen az anyai státus.
Ha ugyanis nem a hetéra - kurtizán, gésa vagy épp a prostituált konzumnő - antianya szemszögéből, hanem az anyák senkire át nem ruházható és semmivel nem helyettesíthető funkciójából indulunk ki, ha az anyaság - és nem általában a nők - sajátos igényeihez, követelő szükségleteihez igazítjuk a munkahelyi, a közéleti honfoglalást, azonnal értelmet nyer az emancipáció. Ha tehát egységnek az emancipáció számrendszerében nem általában a nőt - még kevésbé a férfit! -, hanem az anyát tekint-jük. Nem jelenti ez a kivételek tagadását - a hetérák stb. tagadását sem -, de azt igenis, hogy minden belátható időkre az anya a szabály, s az anyaság hivatásáról foglalkozási, szakmai hivatás miatt vagy akár a korláttalan nemi kalandozás - szexuális szabadság-szabadosság - érdekében teljesen vagy csaknem teljesen lemondó nő csakis kivétel lehet.
A lázadó kurtizán szemszögéből vezérelt női emancipáció az utánpótlás vészes sorvadását, a társadalmi életerő pusztulását immár mérhetően eredményezi.
Utaltam rá: a világhírű szerző hatalmas életművét - mondhatnám: szinte elejétől végig - a nemek kapcsolatának, e kapcsolat leleplező rajzának, problémavilágának szentelte. Nem találtam nyomát, hogy hosszú életében akár csak egyetlenegyszer is elgondolkozott volna e kapcsolat - örök írói témája - lényegén. Azon tudniillik, hogy ezt a kapcsolatot mindenekelőtt és mindenekfölött az élet átörökítésének a felelőssége terheli, intézményes és alkalmi formáit elsősorban és mindenekfölött ebből a szempontból kell megítélni: alkalmasak-e s mennyire alkalmasak az élet átörökítésére, nemcsak a kívánatos menynyiségben, hanem a kívánatos minőségben is, nemcsak biológiai, hanem szociológiai értelemben is.
E lényeget makacsul és folyamatosan megkerülő életmű végleg kuriózummá nyomorodott, s épp a témájához legszorosabban kapcsolódó kérdésekben marad adósunk, nemcsak a kivételes szellem felsugárzásaival, de egy valamelyest még elfogadható világkép felvázolásával is.
„Kivételes nő volt - mondta halálakor Láng művelődésügyi miniszter. - A legtalálóbb jelző éppen ez: kivételes nő, kivételes nagy egyéniség, akit nem szabad szabállyá tenni."
Nálunk szabállyá tették. Végzetesen kártékony hatásától még sokáig nem szabadulhatunk.