Payday Loans

Keresés

Csalók és pénznyelők ássák a közösségi pénzgyűjtés sírját PDF Nyomtatás E-mail
OLY KORBAN ÉLÜNK ABC

Csalók és pénznyelők ássák a közösségi pénzgyűjtés sírját

Utolsó frissítés:

Szerző:

Címkék: csalásfinanszírozásközösségi finanszírozásindiegogoKickstarter-projektIndiegogo-projektinduló vállalkozásokKickstarter;

Hatalmas összegeket képesek összedobni a közösségi finanszírozási oldalakon egy-egy projektre, azonban azoknak az eseteknek a száma is nő, ahol a projektgazdák lelépnek a gyanútlan adakozók pénzével, vagy éppen csak elszámolták magukat, és nem tudják teljesíteni vállalásukat. Kérdés, hogy az esetenként ablakon kidobott dollármilliók mennyire szegik kedvét a támogatóknak, és futtatják zátonyra a bizalomra épülő rendszert.

A Kickstarterről a múlt héten kizárt lézerborotva esete ismét rávilágított a közösségi finanszírozás sérülékenységére, mégpedig az elszámoltathatóság problémájára. A találmány tervezői a kampányvideóban azt ígérték, hogy el lehet felejteni a bőrirritációt, és az ódivatú, egyszer használatos pengéket. A termék sorozatgyártására ugyan rohamosan gyűlt a pénz, mégis sokan kételyeiknek adtak hangot, és nemcsak azért, mert a terméket bemutató innovátorok mindahányan borostásak voltak, de a megvalósíthatóság kapcsán is találtak kivetnivalót, ugyanis erről igazán meggyőző információ nem szerepelt a videóban.

A szkeptikus hangok eljuthattak a közösségi finanszírozási oldal üzemeltetőihez is, ugyanis a projektet egyszerűen leállították, mert nem látták bizonyítottnak a találmány hatékonyságát. A céget a Kickstarter mellett több felhasználó is csalással gyanúsítja, de az alkotók nem jöttek zavarba, hiszen sok támogatójuk is akadt - rövid idő alatt 4 millió dollárt (több mint 1 milliárd forintot) gyűjtöttek össze – és elindították a kampányt a másik népszerű oldalon, az Indiegogón, ahol eddig szintén 100 millió forintnak megfelelő dollárt sikerült összekalapozniuk, és még mindig jönnek a hozzájárulások annak ellenére is, hogy a szkeptikusok már elkészítették az anti kampány-videót is, amit alább ön is megtekinthet.

A kérdés, hogy amennyiben az enyhén szólván gyanús projekt kamunak bizonyul, és a tervezők lelépnek a pénzzel, akkor kit lehet hibáztatni. Az Indiegogot, mert nem járt utána és engedte, hogy egy gyanús projektet indítsanak az oldalán, vagy az adakozót, amiért nem gondolta át jobban azt, hogy mire adja ki a pénzt.

Mit tehet, akit csőbe húztak?

A sikertelen projektekre összegyűjtött összegeknek, illetve a projektgazda magatartásának természetesen jogi relevanciája is lehet. Fontos kiemelni, hogy a jogi vonatkozások vizsgálatánál nem a támogatást nyújtó országa szerinti jogot kell alkalmazni, hanem a projektgazda vagy a közösségi finanszírozással foglalkozó oldalra irányadó jogot.

A szankciók lehetnek polgári jogi jellegűek, ez esetben a támogató a támogatásként juttatott összeget kaphatja vissza, illetve lehetnek büntetőjogi szankciók is, amikor a projektgazda büntetőeljárásban történő felelősségre vonására kerülhet sor. Abban az esetben, ha a projektgazdának kizárólag a támogatási összegek csalárd összegyűjtése volt a cél, és nem is állt szándékában az ötlet megvalósítása, úgy feltételezhetően kimeríti a csalás törvényi tényállását, hiszen a támogatókat jogtalan haszonszerzés céljából tévedésbe ejtette. Abban az esetben azonban, ha a projekt a normál üzleti kockázat keretében bukik meg, úgy nem a büntetőjog, hanem a polgári jog területén kell keresni a megoldást a támogatási összeg visszaszerzésére. Ezt a kérdést jórészt az egyes közösségi finanszírozással foglalkozó oldalak általános szerződési feltételei rendezik - mutat rá az induló vállalkozásokkal, startupokkal is foglalkozó ügyvéd, Dobos István.

A bizalom hol marad?

A finanszírozási oldalt üzemeltetők a korábbi hasonló panaszoknál jellemzően széttárták a karjukat, mondván, ők csak egy platform, amely összehozza a projektgazdákat és az adakozó szimpatizánsokat, nem vállalnak felelősséget arra, hogy az előrendelők megkapják és azt kapják, amit megrendeltek, illetve mindezt a beígért határidőre. A Kickstarter szabályai szerint ugyanis ha egy projektre nem jön össze a pénz, akkor a támogatók visszakapják a pénzüket – már ha fixed fundingról van szó, flexible esetében ami összejött, azt viszi a projektgazda. Azonban ha a projekt sikeres és összejön a pénz, akkor a Kickstarter félreáll, és nem vállal további felelősséget azért, hogy a projekt indítója mit ígért, és később mit tart be ebből. Az Indiegogonál hasonlóképp.

Fotó: 

Ezzel csak az a probléma, hogy ugyan az adakozónak mindenképpen körültekintően kéne eljárnia, hogy mire adja a pénzét, de ha visszaélnek a bizalmával, azt nemcsak az ő pénztárcája bánja, hanem az egész rendszer hitelét is rontja.

A helyzetet bonyolítja, hogy jellemzően nemcsak a csalók okozzák a problémát, akik szándékosan lelépnek a pénzzel, de a legtöbb esetben a közösségi finanszírozást indító vállalkozásoknak - sokszor csak magánszemélyeknek - egyszerűen nincsen projektmenedzselési, gyártási, vagy egyéb szakmai tapasztalatuk. Amikor pedig a nyakukba szakad egy rakás pénz, minden jó szándék ellenére nem tudnak mit kezdeni a beléjük, illetve rajtuk keresztül a közösségi finanszírozás rendszerébe fektetett bizalommal.

Vannak még lelépők

A Kickstarter gyors reakciója – már hogy kiadta a lézerborotvások útját - korábban nem volt jellemző, pedig nem ez az első gyanús eset. A Golgom Games csapata például 30 ezer dollárt gyűjtött össze egy játék fejlesztésének céljából, majd egyszerűen felszívódott. De ez aprópénz a Star Citizen gigaprojekthez képest, amely 92 millió dollárt gyűjtött több mint egymillió felhasználótól, és ugyan még mindig hitegeti híveit, a legtöbben már letettek róla, hogy valaha elkészül a játék. Csak a mihez tartás végett: a 2014-ben sikeresen támogatott közel kétezer játékra együttvéve nem dobtak össze ennyi pénzt. Ugyan a játékból már kiadtak egy előzetes változatot, amit egy bizonyos befizetett összeg felett lehet letölteni, de az egykor beígért fejlesztések egyre hiteltelenebbül hangzanak, miközben október elején a projekten dolgozóktól olyan információk szivárogtak ki, hogy a Star Citizen megálmodója éppen tengerparti villát vásárolt az adakozók pénzén.

A másik nagy oldal, az Indiegogo sem úszta meg botrányok nélkül, ahol például akalóriaszámláló karkötővel kaszáltak egymillió dollárt, azonban hamar kiderült, hogy az egész elképzelés tudományos képtelenség. Ez utóbbi eset egyébként sok hasonlóságot mutat a lézerborotva körül kialakuló helyzettel.

A sikertelen projektekre összegyűjtött összegeknek, illetve a projektgazda magatartásának természetesen jogi relevanciája is lehet. Fontos kiemelni, hogy a jogi vonatkozások vizsgálatánál nem a támogatást nyújtó országa szerinti jogot kell alkalmazni, hanem a projektgazda vagy a közösségi finanszírozással foglalkozó oldalra irányadó jogot.

A szankciók lehetnek polgári jogi jellegűek, ez esetben a támogató a támogatásként juttatott összeget kaphatja vissza, illetve lehetnek büntetőjogi szankciók is, amikor a projektgazda büntetőeljárásban történő felelősségre vonására kerülhet sor. Abban az esetben, ha a projektgazdának kizárólag a támogatási összegek csalárd összegyűjtése volt a cél, és nem is állt szándékában az ötlet megvalósítása, úgy feltételezhetően kimeríti a csalás törvényi tényállását, hiszen a támogatókat jogtalan haszonszerzés céljából tévedésbe ejtette. Abban az esetben azonban, ha a projekt a normál üzleti kockázat keretében bukik meg, úgy nem a büntetőjog, hanem a polgári jog területén kell keresni a megoldást a támogatási összeg visszaszerzésére. Ezt a kérdést jórészt az egyes közösségi finanszírozással foglalkozó oldalak általános szerződési feltételei rendezik.

Fotó: 

„Megoldást kínálhatna a problémára, hogy ha a crowdfunding oldalak kínálnának a projektindítók számára egy olyan lehetőséget, amelyben az oldal működtetői a projektgazda terhére meggyőződnének a prototípus működéséről, és cserébe feltüntetnék a kampányban, hogy jóváhagyott termékről van szó” - mutat rá Szesztay Péter, aki maga is indított már kampányt, illetve több cikket írt a témában. De azt is megoldásnak látja, ha a platformot nyújtó oldal beépítene egy biztosítási szolgáltatást, amely mondjuk visszautalná a pénzt az adakozóknak, amennyiben a határidő leteltével nem kapták meg azt, amit ígértek nekik. Bár szerinte ki kéne tapasztalni, hogy hol vannak a határok, mert sokan vannak, akik olyannyira hisznek egy projektben, hogy akkor is kitartanának mellette, ha az éppen csúszik. Azonban ha ilyenkor mások visszakérik pénzüket, akkor nyilvánvalóan összedől a projekt.

Az Indiegogo mindazonáltal épp egy hasonló megoldással kísérletezik, a támogatók számára egy biztosítási opciót épített be. A 15 dolláros extra költség egy hagyományos biztosításként funkcionál, azaz amennyiben a projekt jelentős, három hónapnál hosszabb csúszást szenvedne el, akkor az Indiegogo visszafizeti a teljes támogatási összeget. A lehetőség egyelőre csak egy teszt, de jól mutatja, hogy a legjelentősebb oldalak is tisztában vannak a bizalomvesztés miatti kockázatokkal.

Ezt mutatja a Kickstarter gyors fellépése a lézerborotva-ügyben is, de az egységesség hiányát jól mutatja, hogy az Indiegogon viszont befogadták a projektet. Ugyanakkor Szesztay szerint a közösségi finanszírozás egy jól működő rendszer, amelynek azonban megvannak a sajátosságai és veszélyei, mint például, hogy a projektek többsége csúszik, előfordul, hogy nem feltétlen azt kapja a támogató, mint amire számított, és az is megtörténhet, hogy néhány esetben sosem készül el a termék, amivel jó ha tisztában van az, aki beledob a kalapba.