Payday Loans

Keresés

A legújabb

Lágerhumor
Boldog-boldogtalan emberek életminősége
2015. november 26. csütörtök, 08:08

Györgyey Ferenc Aladár
Lágerhumor

TARTALOM, ELŐSZÓ



A hálózatos verzió megnyitása  Open the online version

Tartalom

Faludy György: Előszó

Felülvizsgálat - alulnézetből

Ivanovics Aladár egy napja Budadélen
Főzőkanál nélküli szakács, avagy a nagyotmondás halhatatlanjai
Dreifuszt leánynevén Ruscsák Lajosnak hívták
Swechát Ödön legendája
Fehér húsú molett nő - vízilóbőrkorbács
Ivanovics Aladár egy napja Kistarcsán
A nagy felülvizsgálat
Két születésnap
Történetem Margarettel
Charles de Gaulle élkémje

Egy lágerlakó panoptikuma

Tévedni emberi dolog
Rongy
Tetűtlenítés
A csákány
Halálos sárgaság
Pillangókisasszony
A leforrázott farok
Dücskő
Ganajovics Trágyó, az író
Faludy Gyurka konzervjei
Ülnök, népi
Korbuly
Mersics, a csillagász
Rendőrök
Skorka

Jókedvű világbörtön

A tizenegyedik csapás
A munka temetése

Recsk történetét tárgyaló könyvek és filmek



Előszó (részlet)

A magyar büntetőintézetek közt Recsk a legismertebb.

Többet és többen tudnak róla, mint a románok a Duna deltáján épített táborokról vagy a jugoszlávok Goli otokról. Talán nem helyes, ha az emberek figyelme egyetlen büntetőintézetre összpontosul, ennek ellenére Auschwitz lett a náci koncentrációs táborok szimbóluma, a magyar hadvezetőség vajdasági mészárlásairól Újvidék neve jut eszünkbe, Sztálin lengyelországi politikája a Katyn szóhoz kapcsolódik, holott akadt más szörnyűség is bőven mind a három helyen. De az emberiség kollektív emlékező képessége, Gore Vidal szavaival, a cocker spaniel memóriájával azonos: egyetlen nevet vagy dolgot esetleg hosszabb időre is fejben tud tartani, többet aligha.

Így mégis helyes a választás, már azért is, mert Recsk volt a legkegyetlenebb magyar büntetőintézet, mióta az ország áll, és az agyonkínzottak és éhenhaltak arányszáma messze túlhaladja a többi börtönökét. Pontosan a szovjet táborokról másolták, spiclirendszerével, félholt emberek közt összeesküvések után szaglászó politikai tisztjeivel, őrtornyainak alakjával és konyhája hátsó ajtajának méretével együtt. Recsk titkát őrizte a rendszer a legféltékenyebben. Mikor Michnay Gyula rabtársunknak sikerült megszöknie, elfogására Magyarország egész karhatalmát mozgósították, és amikor 1951 vége felé Michnay a Szabad Európa Rádióban beszámolt Recskről, a Rákosi-kormányzat nyomban kijelentette, hogy ott nincs semmiféle büntetőtábor.

1953 nyarán Nagy Imre kormányelnök egyik első intézkedése volt Recsk feloszlatása. Az egyes szabaduló csoportokat Tóth Gyula alezredes- táborparancsnok figyelmeztette: ha recski élményeinkről odakint beszélni merünk, tíz évi börtönbüntetés vár reánk. De Recsk robbanóanyag voltát nemcsak ő vette észre, hanem mi is. A mintegy 1300 recski rabból a többség ekkor szabadult, és az a többség egyáltalán nem félt beszélni, csakúgy, mint a Rajk- és más perek túlélői, kiket később helyeztek szabadlábra. Mindannyian tudtuk, vagy legalább sejtettük, hogy fontos felvilágosító munkát végzünk, olyasmit, mint Voltaire a maga korában, és nem éppen eredménytelenül. Kiderült, hogy Rákosiéknak nem sikerült az ország lakóinak jelentős hányadát annyira félrevezetni és elhülyíteni, mint ahogy gondolták.

1956 nyarán két Recskről datált és Recskről szóló versem jelent meg az Irodalmi Újságban, a dühében toporzékoló Andics Erzsébet tiltakozása ellenére. A forradalom után ilyen megjelenésről szó sem lehetett többé. Kádárék Rákosi gyalázatát jobban rejtegették, mint a sajátjukét. Recsk nevét senki le nem írhatta, és aki célzott reá - mint Palotai Boris egyik regényében -, azt rögtön denunciálták a Rényi Péter szerkesztette Népszabadságban vagy az Élet és Irodalomban, mely Szabolcsi Miklós vezetése alatt állt. Egyetlen kivétel akadt, jóval később, a hetvenes évek vége felé. Jeges Sándor fogoly volt Recsken, mint a többi, de kápónak állt, vagyis segédkezett az ÁVO-nak rabtársai agyondolgoztatásában, bár ő maga nem dolgozott. Degeszre zabálta magát, míg társai tucatjával haltak éhen, és ráadásul verte és rúgta őket, amit a kápók is ritkán tettek. Ezt az embert választotta a pártlap, hogy Recskről számot adjon. Nem kell részletezni, mit írt. Rabtársait fasisztáknak nevezi, míg ő magasra tartotta a kommunizmus zászlaját.

Recsk megírása jó harminc éven át az emigrációra maradt, számos újságcikk és tanulmány foglalkozott a tárggyal. A legérdekesebb köztük talán Michnay Gyula lélegzetelállító vallomása, melyben szökése történetét mondja el. A Recsket tárgyaló könyvek közül időrendben először e sorok írójának önéletrajza jelent meg angolul, majd más nyugati nyelveken is. E könyvet két évtizeddel később még négy mű követte: Erdey Sándor, Gábori György, Nyeste Zoltán és Sztáray Zoltán könyvei. Ezeket Magyarországra nem engedték be: utazók bőröndjéből kiszedték, a postán ellopták őket.

A hazai változást harminc év után Zimányi Tibor nyugodt, szenvedély nélküli cikke jelezte, mely a Mozgó Világban látott napvilágot. Zimányit követte Böszörményi Géza és Gyarmathy Lívia két filmje, melyek közül az első, a Faludy életéről és recski élményeiről szóló, országos sikert, a másik, a Recsket analizáló műalkotás világsikert aratott. (Könyv alakban csak ez év szeptemberében látott napvilágot e mostani könyv kiadójának gondozásában.) Ezután jött Faludy önéletrajzának előbb szamizdat, majd rendes kiadása, amelyet Nyeste Zoltán és Erdey Sándor könyveinek új, magyarországi megjelenése, majd pedig Bíró Sándor recski monográfiája követett.

A nyolcadik recski könyvnek, melyet itt bevezetek, nem bábája, hanem szurkolója vagyok. Györgyey F. Aladárt nagyon jól ismertem Recsken. Fanyar humorából már akkor, azok között a körülmények között is elértettem egy keveset, de amikor az Irodalmi újság szerkesztőjeként Londonban könyve egyik kitűnő fejezetét először kézhez kaptam, elcsodálkoztam íráskészségén, melyről sejtelmem sem volt. Mint drukkere és szerkesztője biztattam, hogy küldjön újabb fejezeteket, de ezek csak nagyon lassan érkeztek. Féltem, hogy könyvét sohasem fejezi be, meg attól is tartottam, hogy a szabadság Magyarországot a mi életünkben már nem éri el, és ha a könyv el is készül, kiadását nem láthatom.

Azt hiszem, nagyon szerencsés vagyok, hogy szurkolásom mindkét tárgyát megértem, és ezt, a kommunista környezet irrealitását ábrázoló és mégis teljesen reális, önsajnálattól mentes, de öngúnyban bővelkedő, könnyedségében nehézsúlyú, tragikusan vidám, sokszínű, sokrétű, szigorúan szépirodalmi jellegű, szabálytalan, maradandó értékű könyvet, jóbarátom művét ajánlhatom melegen az olvasó figyelmébe.

Faludy György