Hurrá, nyalunk!

Megosztom a Facebookon

“Hurrá, nyalunk” – olvashatta a népes pesti mozilátogató sereg 1972 késő őszén a Fővárosi Moziműsor sajtóhibáját. Az esetről Murányi Gábor számolt be a nyár eleji Múlt-kor magazinba írt sajtótörténelmi sorozatának új darabjában. A két betű elmaradása a politikai szabotázs gyanúját is felvetette, s a sajtóirányítás azonnali jelentést követelt a lap főszerkesztőjétől, Hegymegi Páltól.

Murány idézi is az ügyben folytatott levelezést: „Lapunk XV. évfolyamának 44. számában, a 18. oldalon A szovjet filmek műsora rovatban a Hurrá, nyaralunk! című film Hurrá, nyalunk!-ként jelent meg. A sajnálatos hibáról november 3-án reggel f9-kor Pákozdi Imréné dr., a FÖMO igazgatója, a szerkesztőbizottság vezetőjének tájékoztatása alapján szereztünk tudomást. (A film címe ugyanebben a rovatunkban, a 19. oldalon, valamint a Hét filmjei rovatban, a 22. oldalon és a Budapesti filmszínházak műsora rovatunkban, a 29. oldalon helyesen szerepel.) A hibáról azonnal tájékoztattam a Zrínyi Nyomdából Jancs, illetve Kovács elvtársakat, akik azonnal összeszedték az »előzményeket«. November 4-én, szombaton a dokumentumok alapján a Lapkiadó Vállalat Műszaki osztályának előadója, a Zrínyi Nyomda részéről Jancs elvtárs, valamint az én aláírásommal jegyzőkönyv készült, mely szerint a kézirat helyes volt, a szedő rosszul szedte; a korrektor, valamint – az imprimáláskor – én sem vettem észre. A nyomda és szerkesztőségünk közös felelőssége miatt november 4-én a 394/72. sz. levelében Sala Sándor elvtárs személyem ellen fegyelmi eljárás lefolytatását kezdeményezte, ugyanakkor intézkedett a Zrínyi Nyomda felelőseinek megállapítása ügyében is.”

A Lapkiadó Vállalat igazgatója által elrendelt fegyelmi vizsgálat a szerkesztőt negyedéves prémiummegvonással büntette, arról azonban nincs adat, írja Murányi, hogy a szedőt megbüntették-e.

Bár a hatalom képviselői a korban nem mondták meg direkt, mit szeretnének látni a lapokban, azt pontosan lehetett tudni, hogy miről nem lehet írni; tabu volt például az ország adósságállománya, az egypártrendszer, és a “baráti szovjet csapatok” ittléte – jellemezte a kort a XXI. század című műsor egy korábbi adása. A folyton figyelő szemeket is meg lehetett azért téveszteni, az újságírók kialakították a sorok között írás művészetét. Írtak valamiről, lehetőleg jó hosszan, lehetőleg egészen másról, mint a konkrét téma, a szemfüles olvasó pedig vette az üzenetet. Mindenki tudta, hogy amit a tv-ről írnak a kritikusok, az nem a tévéről szól, hanem az életről, meg a politikáról. “Nyilván fönt is tudták, hogy nem a tévéről szól, de ez egy hallgatólagos megegyezés volt, hogy ti úgy csináltok, mintha nem arról írnátok, amiről írtok, mi meg úgy csinálunk, mintha nem értenénk, amit egyébként értünk” – nyilatkozott a korról egy újságíró a tévéműsornak.

Korábban: “Mélységes MEGRENDELÉSSEL” Sztálin haláláról (betegségéről)