A diktátorok, zsarnokok, terroristák pszichéjének tanulmányozására, pszichoprofiljuk megalkotására szakosodott világhírű washingtoni professzor és nemzetközi politikai szakértő, az USA kormányának politikai pszichiátriai főtanácsadója, a jelenleg Asszad szíriai és Kadhafi líbiai vezérrel foglalkozó Jerrold Post a hvg.hu-nak adott interjúban arról beszél, hogy a zsarnoki „agy” csak akkor bontakozhat ki a maga teljességében, ha a zsarnok képes megfélemlíteni, sakkban tartani közvetlen környezetének tagjait.
Zentai Péter: Professzor úr, létezik-e olyan egységes pszichiátriai kórkép, ami - történelmi időktől és földrajzi térségektől függetlenül - mindig, minden diktátor elméjét jellemzi?
Jerrold Post: Kimutatható a mindenkori diktátorok, terrorvezérek, maffiafőnökök pszichéjének négy alapeleme. Az első: a messianisztikus küldetéstudat, amely az átlagemberéhez képest hatványozott énközpontúságot takar. A második szimptóma: a paranoia egy fajtája - a diktátortípus az őt ért legkisebb kudarcért is másokat (néha „felsőbb erőket”) okol, és folyton ellenséget keres vagy épít. A harmadik alapvonása: a normális emberéhez képest beszűkült lelkiismeret, az ennek hiányából származó gátlástalanság. Ez az esetek többségében infantilizmusból, illetőleg nevelésbeli, gyerekkorból húzódó, kezeletlen problémákból ered. Anegyedik elem: a legszűkebb környezet tagjainak agya, lelke feletti uralom megszerzésének és birtoklásának különleges képessége.
Z. P.: Mintha azért az okosság vagy az intelligencia is jellemző lenne a Szaddámokra, Kadhafikra, Hitlerekre, Sztálinokra.
J. P.: Ez nem igazán tipikus, vannak köztük intelligensek, okosak, ravaszak, de olyanok is, akik egy sor területen egészen butának, más területeken pedig szinte zseniálisnak mutatkoztak. Csaknem mindről elmondható ugyanakkor, hogy félműveltek. Sokat segít manapság a diktátori elme tudományos feltárásához Kadhafi líbiai vezér spontán megnyilatkozásainak elemzése: az ilyen emberek legyőzhetetlennek hiszik magukat, nincs realitásérzékük tetteikkel, azok nyilvánvaló következményeivel kapcsolatban. Saját szavának erejét minden diktátortípusú ember kolosszálisnak véli, noha kívülről hallgatva e beszédeket, hemzsegnek bennük az intelligens, tanult emberhez méltatlan ostobaságok és ellentmondások. E beszédeknek mindenkor integráns részei a létező vagy kitalált ellenség, a diktátornál erősebb, okosabb ellenfelek, különösképpen a sikeres nem diktatúrák (például Amerika), valamint a nyugati demokráciák lejáratását szolgáló tirádák, a szemtelen, fenyegető hangvétel. Elméjükből, lelkialkatukból fakad, ahogy az ellenségüknek tekintetteket nemcsak szavakkal, hanem például egy nagyon jellegzetes gesztussal próbálják megalázni: minden diktátor szokása, hogy megvárakoztatja vendégét, késik találkozókról: meg akarja mutatni, hogy „ki az úr a háznál”. Jellemzően infantilis bizonyítási kényszere van - igazából játszik, és önmaga előtt produkálja magát, mint egy gyerek.
Fotó: AP Photo
Z. P.: Értem ezt, de akkor sem világos számomra az a bizonyos negyedik profilelem, tudniillik, hogy a diktátort a környezete fújja fel. Ez a környezet tagjainak a betegségére vall inkább, mi köze ehhez a diktátor elméjének?
J. P.: Egy példával válaszolok. Nem sokkal az iraki-iráni háború kitörését követően, 1982-ben az iraki csapatok vesztésre álltak. Az iraki elnök, Szaddám Huszein - időnyerés céljából - tűzszünetet javasolt. Irán legfőbb vezetője, Khomeini ajatollah nem csekély meglepetésre elfogadta az ajánlatot, feltételként azonban az iraki főnök lemondását szabta meg. Szaddám azonnal összehívta legszűkebb környezetét, rendszerének legfőbb támaszait. Felajánlotta nekik lemondását. A jelenlévők rögvest az egekig magasztalták, olyanokat mondtak neki, hogy nélküle meghal a nemzet, a tűzszünet jelentősége eltörpül az ellenség által követelt árhoz képest. Egyikük, Szaddam legrégebbi barátja, Rijadh Ibrahim egészségügyi miniszter azonban felvetette, mi lenne, ha az elnök formálisan – az ország aktuális érdekét szolgáló tűzszünet érdekében - távozna posztjáról, de azt később persze visszavenné. Az ötletet Szaddam azonnal megdicsérte. Aznap este Ibrahim házába állig felfegyverzett rohamosztagosok törtek be, a férfit elvitték. Szaddám másnap azért szívélyesen fogadta elhurcolt barátja feleségét. Az férje érdemeire, az elnök iránti feltétlen hűségére hivatkozott. A könyörgő szavak nyomán Szaddám kedvesen arról biztosította az asszonyt, hogy természetesen vissza fogja kapni férjét. A férjet haza is szállították asszonyához: fekete lepelbe csomagolva, feldaraboltan. Aztán a háború még hat éven át folytatódott, egymillió iraki vesztette életét. Szaddám Huszein tanácsadói, miniszterei, közvetlen környezetének tagjai közül soha többé nem akadt egy sem, aki ne azt mondta, amit a diktátor hallani akart.
Z. P.: Ez is törvényszerű?
J. P.: Ez is tipikusan a diktátori pszichéből fakad. Bizalmasai a várható - a családtagjaikra is kiterjeszthető - megtorlástól rettegnek a leginkább. A megtorlás mindig személyre szabott: lehet lelki, fizikai és pénzbeli. A főnök ugyanis, noha ő maga pszichopata vagy neurotikus, egyúttal mégis általában elemi tehetségű pszichológus: csak olyanokat enged, édesget egészen közel magához, akiknek felmérte a pszichoprofilját, és tudja, érzi róluk, hogy totálisan az uralma alá hajthatók. A közvetlen környezet tagjai között a zsarnok - látszólag szeszélyesen - folyton jutalmaz és büntet, ezáltal megteremti az állandó feszültség légkörét. Bárki bármikor kihullhat a belső körből, de előre kiszámíthatatlan, hogy ki és mikor válik kegyvesztetté vagy kedvenccé. Ennek a pszichohorror játéknak a következménye, hogy a környezet tagjai elveszítik eredeti énjüket, kezdenek olyannyira alkalmazkodni a diktátorhoz, hogy szinte klónokká válnak. Agyuk kezd úgy járni, mint a főnöké, felveszik annak pózait, hanghordozásban is másolják őt, és kiépítik saját függőségi rendszerüket: klienseik lelkét ugyanúgy gyötrik, ahogy az övékét a vezér. Egy diktatúra természetéhez tartozik, hogy a legfelül gyakorolt megfélemlítés az idők során leszivárog a társadalom aljáig.A vezér tanításainak a környezetre gyakorolt mágikus hatásának megsokszorozásáról, a széles közvélemény agyába ültetéséről, az ellenséggé nyilvánítottak lejáratásáról egy állandóan terebélyesedő, az érzelmekre ható, a másként gondolkodókat megalázó propagandagépezet gondoskodik. E gépezet működtetését a diktátor a leginkább zsarolható, leggyengébb jellemű, mindenre kapható híveire bízza.
Fotó: AP
Z. P.: Mivel magyarázza, hogy egy sor diktátor, a néhai fasiszta és kommunista diktátorok éppúgy, mint modern utódaik egy része, például Fidel Castro, nem kegyetlenséget, hanem éppen ellenkezőleg, széles tömegekre ható bájt, sármot, valamiféle kedvességet áraszt magából?
J. P.: Maffiafőnökök egy részére is jellemző, hogy például jó családapák, polgári életet, némelykor puritán életet élnek. Sőt, humoruk is lehet fejlett. Ezek kettős életet élnek: Dr. Jekyll és Mr. Hyde komplexum ez.
Z. P.: Ön eleve diktatórikus rendszerek hírhedt urainak, például Szaddámnak, Kadhafinak, Milosevicsnek a pszichéjét tanulmányozta, róluk készített jelentést a hágai bíróságnak, az amerikai védelmi minisztériumnak, a washingtoni törvényhozásnak. De foglalkozott-e már azzal is, hogy mit kezdhetnek magukkal - a lelkük mélyén - diktátorok egy demokráciában?
J. P.: Egy demokráciában a közélet, a politikai élet nem tud mit kezdeni az ilyen emberekkel. Az ő számukra az üzleti élet némely szegmense, de leginkább a bűnszövetkezetek jelentenek karrierlehetőséget: Don Corleonék, Al Caponék lesznek. Egy demokratikus, átlátható társadalomban a törvények, az alkotmányos fékek és ellensúlyok állják útját diktatúra kialakulásának. Az Egyesült Államok és egy sor más olyan ország alkotmánya, ahol az első embert különösen nagy potenciállal ruház fel az alaptörvény, szigorú időbeli korlátot szab e nagy hatalom gyakorlásának. Az európai demokráciákban a parlament, a bírósági és a többi hatalmi ág, különösképpen a média függetlensége állít leküzdhetetlen akadályt a diktátori elme kibontakozása elé.
Z. P.: De hát professzor úr, hiába parlamentáris vagy amerikai típusú demokrácia Venezuela, Zimbabwe, Belarusz. Iránban is parlamenti választásokon győzött Ahmadinedzsád. Ettől még ő is, Chavez, Mugabe, Lukasenko is diktátor.
J. P.: Egyetértünk. Ezeknek az országoknak a történetéből nem következik a valóságosan működő demokrácia iránti igény. A nyugati világgal ellentétben náluk nincs az egész társadalomba beleivódott demokratikus hagyomány, a demokratikus szellem nem integráns része a kultúrának, nincs a szabadságát természetesnek tartó, a médiát maga mögött tudó civil társadalmuk. Az ön által megnevezettek jellemzően a szegényekre, alacsony műveltségűekre, a legegyszerűbben gondolkodókra, az elmaradott térségekben élőkre, közülük is a nagyon fiatalokra támaszkodnak, mert az ő szavazataik túlsúlyával gondolják élethossziglan biztosítani a hatalmukat. Így elhitetik magukkal, közönségükkel, hogy demokráciát, a nyugati típusúnál magasabb rendű demokráciát irányítanak. Azokat viszont, akik ezt belföldön, külföldön kétségbe vonják, a nép, a haza, a nemzet ellenségévé nyilvánítják, a propagandagépezet szétszedi, megszégyeníti, megpróbálja megtörni őket.
A dél-amerikai Chávez
Fotó: AP Photo
Z. P.: A mostani gazdasági, pénzügyi válságos idők vajon nem kedveznek-e a diktátor elmék nyomulásának, újfajta diktatúrák létrejöttének?
J. P.: Ez logikus felvetés. Ámde az információtechnológiai haladás, az elektronikus forradalom, a határok eltűnése, a globalizálódás, az államok józan és kölcsönös érdekeken alapuló közösségekbe, uniókba tömörülése, hogy egyre kevesebb az olyan terület, ami kizárólag egy-egy ország belügye, nos, mindez a diktátori elmék előretörése ellen hat. Az utóbbi idők legsúlyosabb figyelmeztetése a számukra, hogy megdönthetetlennek hitt zsarnokok vesztik el hatalmukat szerte az arab világban. Ez persze azt, akinek nincs kiforrott realitásérzéke, aligha fogja eltántorítani, sőt, akár fokozhatja benne a bizonyítási kényszert. Objektíve azonban a jelek arra utalnak, hogy egyre rövidebb ideig lehet csak életképes egy diktatúra, a nemzetközi környezet pedig egyre több eszközt tud és akar is bevetni, hogy ellehetetlenítsen egy diktátort.
a 2o14-es év baljós kérdése: miért tartósíthatja hatalmát a zsarnok egy parlamentáris demokráciában mint Belarusz vagy Magyarország? "... Ezeknek az országoknak a történetéből nem következik a valóságosan működő demokrácia iránti igény. A nyugati világgal ellentétben nincs az egész társadalomba beleivódott demokratikus hagyomány, a demokratikus szellem nem integráns része a kultúrának, nincs a szabadságát természetesnek tartó, a médiát maga mögött tudó civil társadalmuk."
Létezik egy könyv: Fullbrigte (nem biztos, hogy így kell írni): "Hatalmi gőg" címmel (emlékezetem szerint:1948-ból). A könyv a rendszerváltás idején megjelent magyarul, de csak az Országgyülési Könyvtárban (angol nyelven) található, meg - talán - a Széchenyi Könyvtárban. ELTE tanáraimtól hallottam róla, és a tartalmáról (immár 30 éve): a politikai diktátorokról és személyiségükről szól.
Az interjú alátámasztja a Professzor - diktátorukról alkotott mind a 4 - megállapítását. Olvasás elején nem gondoltam, más személyekre, mert előttem ORBÁN VIKTOR képe bontakozott ki. Kár, hogy nincs egy olyan ORVOSI TIM. akik megállapíthatnák - bizonyos beosztástól feljebb is - az ALKALMASSÁGOT, úgy mint pl.gk-,daru stb.vezetőknél. TERMÉSZETESEN POLITIKAI VAGY SZEMÉLYES BOSSZÚÁLLÁSRA NEM GONDOLOK.
Nagyon tanulságos, érdekes interjú. Nekem csak a vége hiányzik. Mi történik akkor, ha egy közösség (vagy bármelyik tagja) rájön, hogy választott államfője pszichopata elmebeteg? Ki és hogyan kezdeményezheti egy elmebeteg gondnokság alá helyeztetését? Ha nagyapám meghülyül és úgy veri el a pénzét, hogy az utódainak tartozást csinál, akkor kérhető bíróságtól a gondnokság alá helyezése.
Vajon egy ország ki kell várja, míg teljesen tönkremegy? Kell-e lehetőséget hagyni egy elmebetegnek pl. polgárháború kirobbantására? Netán meg kell várni, míg gazdasági szükségállapot vezethető be?
---- pacsni csodálkozik párttársai demokrácia felfogásán. Pedig ha figyelmesen újraolvasná a cikket megértené: egy pszichopata attól veszélyes, hogy teljes környezetét képes a maga szintje alá süllyeszteni. Mert nincs lelkiismerete képes a legvisszataszítóbb eszközökkel manipulálni környezetét. (Itt a környezet alatt akár az egész ország is érthető)
Például, ha a valaki egy adott, vagy több adott ügyben bírálja a vezetőt, azzal nem vitatkozik érdemben, hanem, lejárató propaganda-hadjáratot indít ellene, kreált ügyek alapján- lásd, Heller Ágnes. Az is tipikus vonás, hogy aki őt bírálja, az nem is őt, hanem az országát, nemzetét bírálja, hiszen ő maga a nemzet- lásd EP-szereplés. A harmadik: ahhoz, hogy a diktátor pszichéje "működni" tudjon, kell a folyamatos ellenség-kép, és persze a diktátor folyamatosan szabadságharcot vív és folyamatosan győz- lásd: IMF, Moszkva, Brüsszel
Olvasva felrémlik egy történet, amikor O.V. egy futball öltözőben azzal dicsekedett, hogy szívatta szét Horn Gyulát a Közgázon azzal, hogy bár odaért időben a diákok előtt tartandó vitára, de vagy 20 percig nem ment be a terembe. Addigra a Horn sík ideg lett és darabjaira esett. Olyan élvezettel adta elő ezt a gyerekes kis csínytevést, amit egyébként minden tárgyalástechnikai alapismerettel rendelkező üzletember ismer, hogy semmi kétségem nem maradt az infantilizmusáról. De nem ez a fő baj. Ő olyan, amilyen. Szerintem ezt lassan csak a vak nem látja. De az már sokat elárul a pártagtársai, meg a kormánybarátainak a demokráciafelfogásáról, ahogy a személyi kultuszát engedték kibontakozni, először csak a párton belül, most meg az egész ország életére rányomja a bélyegét ez a mentalitás. Ugyanis a demokrata arról ismerszik meg, hogy a demokrácia óhajtása belülről fakad nála. Egyszerűen kíváncsi mások véleményére, még azt is el tudja képzelni, hogy igazuk lehet vele szemben. Ha tudnátok egy példát mondani, amikor O.V. így cselekedett azt megköszönném. (Az ellenkezőjére most csak egy teljesen passzé eset, ha mond még valakinek az a név valamit Mádi László. Na, úgy tűnt el a süllyesztőben tavaly a választások előtt, mert meg mert kockáztatni egy parányi önálló véleményt, mint aki soha nem is létezett.)
Az interjú gondolatmenete és érvelése NEM illik rá legalább két diktátorra: az Ormos Mária által bemutatott Mussolinire (lásd erről részletesebben "Elvegyültem és kiváltam" c. tv-előadássorozatom - http://www.bibl.u-szeged.hu/us... VIII., "József Attila és Mussolini" című előadását) és a Montefiore által nemrég bemutatott Sztálinra.
Diktatúra: A kisebbség hatalma a többség felett. Demokrácia: A demokratikusan választott kisebbség hatalma a többség felett. Gyakorlatilag ugyanaz, csak a másodiknál időnként van esély a változásra. (de csak esély)
Muammar el Kadhafi!Az én szemléletemben úgy vagyok vele,mint sokan a rossz feleséggel.Se veled,se nélküled.Ő sem úgy kezde,mint amivé lett.Csodás,nagyszerű dolgokat tett hazája-népe érdekében.Sok-sok magyar Libiában kereste meg azt a pénzt,amiből azután hirtelen sokkal gazdagabb lett mint a hazai magyar.A hatalom a befolyásoltság a ..tanácsadók..akik a saját sűlt gesztenyéjüket kaparták ki Kadhafi befolyásolásával.Rémesen hasonlit a .diagzónis.2011.áprilisára!
Gyöngyönspatán zaért félnek, mert nem tudnak lopni a cigáonyok engem is kiraboltak ott pusztuljanak ahol vannak mindenki feljánla az l %-ot menjenek vissza Indiéába oda valók itt nem tudnak beilleszkedni
A demokrácia nem azt jelenti, hogy nincsenek gazemberek (meg persze tisztességesek is)a politikai életben, még azt sem, hogy nem születnek hülye döntések, hanem azt, hogy senkinek nincs korlátlan hatalma, és szabályozott formában időről időre el lehet küldeni akiről a többség azt gondolja, hogy ne legyen hatalma. Na már most ettől még lehetnek befolyásos hátsó emberek, meg létezhet korrupció, meg jaj nagyon sok rossz az életben, de a jogos hatalom gyakorlása szabályozott.
A diktatórikus elmével ez úgy függhet össze, hogy van e lehetősége kialakítani a maga kis játszóterét, és az korlátlan időben és lehetőségekben vagy sem.
A cikkben említett demokratikusan hatalomra kerülő később diktátorként emlegetett vezetők folyamatosan bontották le maguk körül a demokratikus korlátokat...
Nézzük meg, mennyi vagyona van a Kadhafi családnak, és mennyi vagyona lett 1989 óta a demokratikusan választgatott parlament tagjainak, családtagjainak, barátainak. A dolgozó népnek teljesen mindegy, hogy egy, vagy tízezer+egy ember szipolyozza ki.
Éppenséggel Dávid Ibolya is diktátor alkat, neki sem mertek ellentmondani, szét is verte az MDF-et. Ne tévesszen meg a rózsaszín kalapocska kiskosztümmel.
Úgy lenne ötösöm a lottón, ahogy biztos voltam benne, hogy zorbánozással indulnak majd a kommentek. Mert főszabály, hogy mindenki diktátor, aki nekem nem tetszik. Számomra pl. a Fletó volt a diktátor, aki szakadékba vitte a kilóra megvett pártját és mégsem mert neki ellentmondani senki...
A demokrácia nem más, mint fikció. Minden politikus diktátor, csak az un. nyugati demokráciákban nem egy személy, hanem a politikai elit krémje gyakorolja a diktatórikus hatalmat. Ez ugyan lágyabb formáció, viszont csak a korrupció melegágyában működőképes.
"... a sikeres nem diktatúrák (például Amerika), ..."
"Hogy nem szakad rá az ég?! Mocskos militáns, agresszor banda. A mindenkori politikai érdekeik szerint bújtatják a náci háborús bűnösöket, üldözik a kommunistákat, kiirtják, rezervátumba zárják az indiánokat, mosolyogva tapossák a négereket, napalmot nyomnak a vietnamiaknak, megszállják az arabokat és mindig mindeninek megmondják a tutit."
Pár évtizeddel, századdal el vagy maradva, de térképészetileg sem vagy naprakész. Van ugye Észak-Amerika, Közép- meg Dél-Amerika. Utóbbi országaiban megbújhattak háborús bûnösök, és pedig "Amerikában", ami a köztudatban az USÁ-t jelenti.
a diktatúra két fő ismérve: 1. a diktátort az országon belül nem lehet kritizálni, a sajtó is mindig magasztalja. 2. a diktátort nem lehet leváltani,illetve csak erőszakos úton.
1990 előtt ez volt a helyzet magyarországon, most viszont egyik sem állja meg a helyét , az utóbbi 20 évben diktatúráról beszélni nem más, mint olcsó politikai propaganda.
Akkor most G. W. Bush zsarnok volt? - Az első: a messianisztikus küldetéstudat, amely az átlagemberéhez képest hatványozott énközpontúságot takar. MEGVOLT! - A második szimptóma: a paranoia egy fajtája - a diktátortípus az őt ért legkisebb kudarcért is másokat (néha „felsőbb erőket”) okol, és folyton ellenséget keres vagy épít. MEGVOLT! - A harmadik alapvonása: a normális emberéhez képest beszűkült lelkiismeret, az ennek hiányából származó gátlástalanság. Ez az esetek többségében infantilizmusból, illetőleg nevelésbeli, gyerekkorból húzódó, kezeletlen problémákból ered. MEGVOLT! - A negyedik elem: a legszűkebb környezet tagjainak agya, lelke feletti uralom megszerzésének és birtoklásának különleges képessége. SZINTÉN PIPA!
Akkor már csak azt nem értem, miért nem a 2001. szeptember 11-én történt terrortámadást kiagyaló (rakéta a Pentagonba, stb...) Mr. Busht elemezzük. Pedig ő is csak egy, a sok-sok amerikai közül...
Nekem ilyenkor gyermekkorom kedvenc olvasmánya, (Réz András szerintem egyetlen ép megmozdulása a fordítása volt) a Tesz-vesz város jut eszembe (guglizzatok rá: be-tesz város az se rossz) szóval a lényeg: mindenki azzal foglalkozik, amihez ért. Amióta hozzászólásokat írok a HVG cikkek alá, egyfajta szélmalomharcot vívok a 'majd én megaszondom ki mit csinál rosszul, mert másképp kéne ám!' ellen, az alpári-pártpolitikai-személyeskedés már meg se üti ingerküszöböm... A baj velem van: alacsony a vérnyomásom.
kiolp! Látom, nem sikerült venni az adást. Nem ignorálunk. MINDENKI cezaromán, aki a hatalom közelébe kerül. Máskülönben nem is kerülne oda. Az egész demokrácia vs Orbándiktátor duma kamu. Minden politikus aljas, korrupt diktátor. Nem csak nálunk, szerte a világon. Mindegyik csak és kizárólag a saját zsebe tömésével van elfoglalva, mindegyik úgy táncol, ahogy a lobbik/multik gazdasági érdekei által fújt síp szól.
tanácsadói, miniszterei, közvetlen környezetének tagjai közül soha többé nem akadt egy sem, aki ne azt mondta, amit a diktátor hallani akart.
Z. P.: Ez is törvényszerű?
J. P.: Ez is tipikusan a diktátori pszichéből fakad. Bizalmasai a várható - a családtagjaikra is kiterjeszthető - megtorlástól rettegnek a leginkább. A megtorlás mindig személyre szabott: lehet lelki, fizikai és pénzbeli. A főnök ugyanis, noha ő maga pszichopata vagy neurotikus, egyúttal mégis általában elemi tehetségű pszichológus: csak olyanokat enged, édesget egészen közel magához, akiknek felmérte a pszichoprofilját, és tudja, érzi róluk, hogy totálisan az uralma alá hajthatók. A közvetlen környezet tagjai között a zsarnok - látszólag szeszélyesen - folyton jutalmaz és büntet, ezáltal megteremti az állandó feszültség légkörét. Bárki bármikor kihullhat a belső körből, de előre kiszámíthatatlan, hogy ki és mikor válik kegyvesztetté vagy kedvenccé. Ennek a pszichohorror játéknak a következménye, hogy a környezet tagjai elveszítik eredeti énjüket, kezdenek olyannyira alkalmazkodni a diktátorhoz, hogy szinte klónokká válnak. Agyuk kezd úgy járni, mint a főnöké, felveszik annak pózait, hanghordozásban is másolják őt, és kiépítik saját függőségi rendszerüket: klienseik lelkét ugyanúgy gyötrik, ahogy az övékét a vezér. Egy diktatúra természetéhez tartozik, hogy a legfelül gyakorolt megfélemlítés az idők során leszivárog a társadalom aljáig. A vezér tanításainak a környezetre gyakorolt mágikus hatásának megsokszorozásáról, a széles közvélemény agyába ültetéséről, az ellenséggé nyilvánítottak lejáratásáról egy állandóan terebélyesedő, az érzelmekre ható, a másként gondolkodókat megalázó propagandagépezet gondoskodik. E gépezet működtetését a diktátor a leginkább zsarolható, leggyengébb jellemű, mindenre kapható híveire bízza.
Ez így van! Mármint az, hogy minden akaratgyenge ezzel nyugtatja magát. Mert, nem képes a szabadságával mit kezdeni, ezért nyomasztja. És úgy képzeli, hogy ez a természetes gondolkodás. Olyan feleséget választ magának, aki mellett papucs tud lenni. Mert ugye a politikához és minden máshoz való viszony alkat és nem tanulás kérdése. A született szolgalelkű, az diploma után is szolgalelkű marad.
A második Gyurcsány-kormány alapvetően jól akarta kezelni a problémákat, de ez okvetlen érdeksérelemmel járt volna. Az egészségügyön, felsőoktatáson élősködők és sokan mások ezért megakadályozták a jó irányba induló változásokat. Ezért a politikacsinálók Gyurcsányt elbuktatták és adtak a fidesznek lehetőséget, hogy ezt megakadályozzák. Mert ugye a politikusok és a politikacsinálók nem ugyan azok! Azt az alaptételt jó lenne azoknak is a fejükbe vésniük, akik azt hiszik, hogy a szavazataik számítanak valamit is. Mert ha számítana, nem akarnának szavazati jogot adni pl. a korlátozott cselekvőképeseknek és az embrióknak is. Olcsó poénnak láttam Orbánra kihegyezni a dolgot. Már csak azért is, mert már előttem rávilágítottak a nyilvánvaló párhuzamra. Amit kiemelnék, hogy egy diktatúrához fogadókészség is kell! Mármint a lakosság részéről. Mert ellenében nem tud létrejönni. Hacsak nem, egy totális katonai erő birtokában van az illető diktátor. Szintén egy távoli példa. Húsz éve próbálják a munkából való megélhetést népszerűsíteni a cigány lakosság körében, de nem megy. A bűnöző életmódot senki nem reklámozza és mégis az a nyerő náluk. Hogy miért? Mert arra van náluk fogadókészség.
"... a sikeres nem diktatúrák (például Amerika), ..."
Hogy nem szakad rá az ég?! Mocskos militáns, agresszor banda. A mindenkori politikai érdekeik szerint bújtatják a náci háborús bűnösöket, üldözik a kommunistákat, kiirtják, rezervátumba zárják az indiánokat, mosolyogva tapossák a négereket, napalmot nyomnak a vietnamiaknak, megszállják az arabokat és mindig mindeninek megmondják a tutit.
"... a sikeres nem diktatúrák (például Amerika), ..."
Hogy nem szakad rá az ég?! Mocskos militáns, agresszor banda. A mindenkori politikai érdekeik szerint bújtatják a náci háborús bűnösöket, üldözik a kommunistákat, kiirtják, rezervátumba zárják az indiánokat, mosolyogva tapossák a négereket, napalmot nyomnak a vietnamiaknak, megszállják az arabokat és mindig mindeninek megmondják a tutit.
Kedve "én"! Ignorálunk, ignorálunk? Gyenge próbálkozás. Az lehet, hogy Fletó szétbvszta az MSZP-t, ovi viszont egy igazi cezaromán, bipoláris személyiségzavarban szenvedő lény. Addig bolondozott és kommunistázott le másokat, hogy Ő maga vált azzá. Vélhetően mindig is bolsi diktátor volt, csak eltakarta a fiatalsága. Tehát csak projektált a kis cigányképű. (Bibós becenév)
Szerző: 
