Áldott vagy Te

Áldott vagy Te az asszonyok között, 
kinek szívét szaggatva járja át 
a fájdalom, hogy elveszik, akit 
imádsz, a férfit, az ácsnak fiát, 
a teremtőt, a csodákat tevőt, 
halászok és pásztorok mesterét, 
ki a pusztába ment, árva tanyák 
népe közé, nyírségi sivatag 
kísértőivel szembeszállani, 
kenyérré változtatni a sziket, 
ki felkereste a szántóvetőt, 
szelíd barmai közt jászolra ült, 
bölcsek és öregek jöttek köré, 
hallgatták mezítlábas kisdedek, 
- s visszaadta a vakoknak a fényt, 
süketeket tanított hallani, 
szavára a bénák fagyott keze 
felemelkedett s ökölbe szorult, 
akit a nép várt és akitől új 
országot vártak, új törvényeket, 
csodákat, nagy-nagy megvendégelést.

Áldott vagy Te az asszonyok között.
Kezed virágát tördeli a kín, 
könnyeid súlyos kalásza pereg, 
mert elvették azt, akit te szeretsz, 
a fiadat, szerelmed, férjedet, 
- csúfolják Pilátus-itéletek: 
kétségek, vádak, bogozott gyanúk 
töviseiből fonnak koronát
feje köré, simító tenyerét
átüti a robotok vasszege,
keresztre vonják csürhe bajai,
kezét, lábát, reccsenő tagjait
töri a törtetés, tülekedés 
s végül kegyetlen átdöfik szivét
a csalódások dárdahegyei, 
s ajkaihoz keserű ecetet
nyújtanak fel csúfoló vigaszul.

Áldott vagy Te az asszonyok között,
ki megváltást szültél és új hitet, 
ki erőt adtál nékem - szólani,
csodatevő erőt adtál nekem, 
s nagy, térítő, hegymozdító hitet.
Áldott vagy Te az asszonyok között,
ki most is itt sírsz kínjaim előtt, 
míg sírok nyílnak, úgy remeg a föld,
mindenki elhagy, elfut, csak Te nem!
Bizony, íme a test megtöretett,
meghurcoltatott, megaláztatott, 
a szellem, a megváltó akarat 
de keservesen elítéltetett! 
S megvert vagy Te az asszonyok között,
mert anyaságod gyümölcse lehullt!