Payday Loans

Keresés

A legújabb

A hatodik nagyhatalom PDF Nyomtatás E-mail
A rab sajtó avagy a hazugságok napi tömeggyártása

Kiss Mária Rita
A hatodik nagyhatalom

 

 

Amikor 1877-ben Tomor Ferenc ,,a magyar viszonyokra való tekintettel" aktuálisnak vélte itthon is közreadni J. Lukas modern sajtót elemzô munkáját,[1] a hazai újságírás még jórészt elôtte állt annak a robbanásszerû fejlôdésnek, amelynek következményei a
figyelmeztetô példának szánt Németországban ekkorra már jelentkeztek.


A mû számba vette az újságkiadás tôkés üzletté válásának negatív hatásait, bírálta a sajtó közízléshez igazodó hangvételét, erkölcsromboló hatását, nyelvezetének elfajulását. Felhívta a figyelmet politikaformáló szerepének változásaira, rosszallással konstatálta benne az eszmeiség hanyatlását, bírálta és ,,szellemi proletároknak" minôsítette a képviselô-hírlapíró alakját kiszorító ,,sajtó gyármunkásokat".[2]

A könyv hatása a közgondolkodásra aligha vitatható. Nemcsak azért, mert felelevenítve Jókai Mór 1871-es szóhasználatát - a kortársak a közéleti polémiákban ezután csak ,,a hatodik nagyhatalomként"[3] emlegették a sajtót -, hanem azért is, mert a közismert mû nemcsak összefoglalta, hanem ki is jelölte a róla folyó közbeszéd legfontosabb tematikai elemeit. Hozzájárult ahhoz, hogy a sajtó struktúra- és funkcióváltása a politikai irányzatok közötti küzdelem egyik csomópontjává vált és sokak szemében válságként tudatosult.


A polgári politikának ekkorra már szerves részét képezô hírlapírás a századfordulóra válik tôkés vállalkozássá, és a kapitalizmus logikája pár év alatt alaposan módosította korábbi mûködési elveit. A nyilvánosság infrastruktúrájának átalakulását, a professzionalizálódás útjára lépô sajtó új és bámulatba ejtô, ám sokszor - politikai tábortól függetlenül - botrányosnak minôsített jelenségeit nem lehetett nem észrevenni.[4] A változások mértéke már önmagában indokolta, hogy a sajtó a közérdeklôdés homlokterébe került, és a politikai ideológiai irányzatok mindegyike úgy érezte, hogy állást kell foglalnia ,,a hatodik nagyhatalom" kérdésében.

Azonban a századfordulón központi szerepet játszó sajtóvitákban ennél többrôl is szó volt. A kialakulófélben levô tömegkommunikáció a kor embere számára talán a leglátványosabban és a legtöbbek számára megélhetôen reprezentálta az életvilág és szûkebben a kulturális szféra ekkor zajló nagy átalakulási folyamatából, az egységesnek tételezett nemzeti kultúra felbomlásából, a tömegkultúra megjelenésébôl és általában a professzionalizáció kibontakozásából eredô változásokat, beleértve a várt és remélt, de ugyanakkor az elôre nem látott és sokszor elfogadhatatlannak tûnô következményeket is.


A sajtó ezen formaváltása összekapcsolódott a politikai rendszerben zajló átalakulási folyamatokkal, a klubpártok bomlásával, a modern tömegmozgalmak megjelenésével, a politikai nyilvánosság funkcióváltásával is.
A politikai ideológiák számára ezért olyan konfliktusterületet jelentett, amelyben koncentrálódtak, értelmezhetôvé, artikulálhatóvá váltak a nagy átalakulás különbözô dimenzióiban zajló jelenségek. A konkrét vélemények alakulását alapvetôen a polgári fejlôdéshez, a gazdasági, politikai modernizációhoz, a formálódó tömegtársadalomhoz való viszony határozta meg, amely - a közjogi kérdések mellett - egyre markánsabbá váló törésvonalként funkcionált a politikai ideológiai irányzatok között.


Ez a dolgozat a magyar politikai gondolkodás sajtóra vonatkozó nézeteinek alakulását rekonstruálja, lényegében két nagy tematikai csomópont, a sajtó forma- és társadalmifunkció-váltása mentén. A kortársak által érzékelt két probléma közül az elsô kérdéscsoport az üzleti alapokra helyezôdô sajtóban a profitelv megjelenése nyomán kibontakozó változások körére adott reakciókat foglalja magában.

A második a politikai nyilvánosság szerkezetváltásával, a tömegpolitika megjelenése nyomán a politikai tér átalakulásával, a politikai eszközhasználatban bekövetkezô módosulásokkal, a sajtó politikai szerepének felértékelôdésével kapcsolatos vélekedések bemutatására vállalkozik.

Természetesen a két folyamat számos ponton kapcsolódott egymáshoz, mint ahogyan korabeli szemlélôi is összefüggéseket láttak például a tôkés érdek és a tömeglapok megjelenése, vagy a politikai hatékonyság, a tömegbefolyásolás és a modern tôkés alapokon szervezôdô véleményformáló lap szükségessége között.

A tágan értelmezett századforduló[5] politikai publicisztikájából válogatva elsôsorban arra kerestük tehát a választ, hogy a források szerzôi miben látták a változások lényegét, miként értékelték azokat és milyen megoldási javaslatokat tettek a bírált jelenségek megszüntetésére.

A hatodik nagyhatalom

www.c3.hu/scripta/szazadveg/20/kiss.htm



 

 

 

LAST_UPDATED2